SZUKOT, A SÁTOROS ÜNNEP*

SZUKOT,  A SÁTOROS ÜNNEP

(Az ünnep nevének ismert kiejtései: szukajsz, szükesz, szikesz)

Az ünnepi sorozat kilenc napig tart. Az elnevezés a történelmi múltat idézi, amikor őseink az Egyiptomból való kivonulás után, a 40 éves pusztai vándorlás alatt sátorban (héberül: szukká) laktak, s erkölcsi világukat a természetes környezet határozta meg. Itt szerezték meg a nomád élet maradandó élményét.

Az ünnep mezőgazdasági hátterére utal a tórai név: Hág Heászif, a betakarítás. Mózes V. könyve a Zmán szimcháténu kifejezést használja, magyar fordítása: örömünk ünnepe. A hagyományos zsidó irodalomban amikor a héber hág (ünnep) szó szerepel, az mindig Szukot-ra vonat- kozik. Az első két nap főünnep. Főzésen kívül más munkát nem végzünk.

A 3-7. nap félünnep, szabad dolgozni. (A 7. nap: Hosáná Rábbá.) A 8. nap: Smini Áceret, azaz záróünnep. Főzésen kívül más munkát nem végzünk.

A 9. nap: Szimhát Torá, a Tóra örömünnepe. Főzésen kívül más munkát nem végzünk. 
A ünnep első hét napján a sátor szinte második otthonunk, ott imádkozunk, s ha lehet, ott is étkezünk. Mindenesetre, az ünnepet köszöntő kiddust (bor-áldást) és a bárhesz megszelését ott végezzük el! A sátor hangulata nem véletlenül magával ragadja a gyerekeket. Hajdan, nem is olyan régen, Budapest egy részén szinte minden ház udvarán és az erkélyeken látni lehetett ősszel sátrat. A zsidók "versenyre" keltek egymással, ki épített közülük szebb ünnepi hajlékot.

Amint a sofárnak és az imakönyvnek, úgy a sátornak is szépnek kell lenni. E gondolat ölt testet, amikor a szépség iránti vágyat hangsúlyozzuk itt, az ideiglenes lakóhelyen. Gyertyatartókban ég az ünnepi láng, a falakat áhítatot ébresztő képek, gyermekrajzok, zsinagógai takarók díszítik. Jó, ha a legkisebbeket kérjük fel a sátor "berendezésére" . A sástetőre szőlőt, szilvát, diót szokás akasztani. Kicsi a sátor, mégis sokan, szinte mindenki belefér.

Az ünnepi csokor 

Mózes III. könyvében ezt olvassuk:
"És vegyétek az első napon a díszfának gyümölcsét, pálmaágakat, sűrűlombú fának és fűzfának a gallyát, és örüljetek az Örökkévaló, a ti Istenetek előtt hét napon át." 
Az ünnepi csokor tehát négyféle növényből (héberül: ÁRBÁÁ MINIM) áll. A díszfa gyümölcse: az ETROG. Pálmaág: LULÁV. Sűrűlombú fa gallya: MIRTUSZ, s a negyedik: FŰZFA. A Szentföld jellegzetes növényzetének négy fajtáját képviseli az ünnepi csokor: a fákat, a gyümölcsöket, a díszcserjéket és a vadon termő növényeket. 
Ezeket használjuk a sátorban, a Hállél imában és az istentiszteletek végén a körmenetnél. Előírás az ünnepi csokor jellegzetes mozgatása: keletre, délre, nyugatra, északra, fölfelé, lefelé. 

Hadd idézzünk egy szép, régi zsidó tanítást erről a jelképünkről:

Az ünnepi csokor négy különféle növényből áll: valamennyi darabja Izrael fiaihoz hasonlítható. Az eteog (a citrusalma) ízletes és illatos, hasznos és kellemes egyszerre, akárcsak az a zsidó, aki ismeri a Tórát és számos jócselekedetet gyakorol. A pálmaág, a luláv szintén hittestvéreinkre emlékeztet: azokra a jámborokra, akik nem ismerik ugyan a Tórát, de hasznos tagjai közösségünknek. A datolya, a pálma termése ugyanis ízletes, de illata nincs. A mirtusz illatához viszont nem társul semmiféle íz, így azoknak a zsidóknak sincs semmi hasznuk, akik tudásukat csak díszként mutogatják. S végül - mint a fűzfa ága - vannak hittestvéreink, akik sem tudásukkal, sem jócselekedeteikkel nem válnak ki. És mégis, a Tóra azt mondja: "Valamennyien - egymást kiegészítve - alkossanak teljes, ünnepi csokrot. S ha így tesztek, az Örökkévaló lesz általa felmagasztalva ... "

HOSÁNÁ RÁBÁ

Ez a nap tulajdonképpen a Szukot hetedik, s egyben utolsó napja. A régi hagyomány arra tanít, hogy ekkor végleges lezárást nyer a nagyünnepeinken hozott isteni ítélet.

Hajdan virrasztással töltötték ezt az éjszakát: Mózes V. könyvét és zsoltárokat, valamint talmudi részleteket olvastak.

Fehér függöny borítja a frigyszekrényt. s fehér a színe a tóraolvasóasztal terítőjének. Nagyünnepi dallamok csendülnek fel újra a zsinagógában.

Az ünnepi muszáf ima elmondása után az összes Tórát kivesszük a frigyszekrényből, és az ünnepi csokorral hét körmenetet teszünk ...

A nap különleges szokása (sájnesz), amikor a fűzfaágakból kötött csokrot megrázzuk, leveleit lehullajtjuk. E jelképes szertartás azt tükrözi, hogy bűneinktől kívánunk megválni. Az istentisztelet végén utoljára mondjuk el a 27. zsoltárt, amelyet elul hónap elejétől reggel és este közösen imádkozunk el templomainkban.



SMINI ÁCERET

Bibliai eredetre utal ez a név, amely Szukot nyolcadik napja. Jelentése: záróünnep. Voltaképpen mégis önálló ünnep. Esőt és gazdag termésű évet kérünk. A három zarándokünnep tórai olvasmánya a szegények megsegítésére és az ünnepek méltó megtartására hívja fel a figyelmet. Az istentisztelet befejező részében kitlit ölt a kántor, és esőért fohászkodunk: a Szentföldön ilyenkor kezdődik az esős évszak, amely az egész esztendőt meghatározza.

SZIMCHÁT TORÁ

Az ünnep nevének jelentése: a Tóra öröme. A 9. századtól kezdték megtartani Babilóniában. Azóta a zsidóság egyik legkedvesebb és legszeretettebb napja. Ilyenkor a zsinagóga vidám zsibongással telik meg, és a gyerekek színes, apró zászlókat lengetnek. A férfiak az összes Tórával hétszer körbejárják a templomot, s a gyerekek zászlókkal követik őket. Az asszonyok cukrot dobnak nekik. Mindenki örül, táncol és énekel. Elvégre a Tóra örömünnepe ez.

Reggel az istentisztelet rendje ugyanaz, mint más ünnepnapokon.

A Hállél (hálaadó zsoltárok) elmondása után megismételjük az esti körmeneteket. A tóraolvasás Mózes búcsú-áldását tartalmazza.

A folytatólagosság érzékeltetése végett nemcsak befejezzük, hanem azonnal újra is kezdjük a szent tekercsek olvasását. Akit - többnyire a rabbit - a Tóra befejezéséhez hívnak fel, az a Tóra vőlegénye (Hátán Torá), míg a kezdés vőlegényének (Hátán Brésit) nevezik azt, aki Mózes 1. könyvének első fejezetét kapja. Végül a prófétai rész vőlegénye (Hátán Máftir) olvassa fel Jósua könyvének első fejezetét. Ez a különleges elnevezés úgy jöhetett létre, hogy a zsidó hagyomány a Tórát menyasszonyként 'Ünnepelte. A közösség úgy érezte, "eljegyezte" magát Mózes tanításaival. Ilyenkor tehát "vőlegényt" választottak.

Régi szokás szerint a három "vőlegény" - többnyire halvacsorán -vendégül látja a gyülekezet tagjait. A Tóra olvasásakor minden jelenlévő férfit felhívnak a Tórához. Azok a kisfiúk, akik még nem töltötték be 13. életévüket, szintén a Tórához járulnak: fejük fölé tálit-ot feszítenek, s közösen mondják el az áldást.

* A dolgozat a Halljad Izrael című kötetben jelent meg (MIOK, 1989)

Sátoros ünnep, Amszterdam, 1700, fametszet

Árbáá Minim, az ünnepi csokor