bzsh.hu

Lőwy Gábor tanítása 2. rész

Második rész: próféták és rabbik

„Egy férfi meghal, nem hagy maga után fiú örököst. Az elhunyt férfi lányai felkeresik a kor legnagyobb rabbiját, egyenesen az „irodájába” mennek. A főrabbi kollégái, tanítványai körében ülésezik, amikor a kor normáinak teljesen ellentmondóan besétál öt hölgy. A kérdésük: megkapják-e ők apjuk örökségét, fiú örökös híján?”

A bevezetőben feltett kérdések közül ez a legegyszerűbb. Nem azért, mert a kérdés maga egyszerű, hanem azért, mert a kérdést megválaszoló rabbinak volt egy kis segítsége.

A történetben szereplő rabbi nem más, mint Mózes. A Menáse törzsbeli Clofchádnak nem volt fia, az ő lányai keresték fel Mózest. Ez önmagában sem volt csekély tett. A Tóra –nyilván az irántuk érzett tiszteletet kifejezendő- név szerint említi őket: Máchlá, Tircá, Cháglá, Milká (igen, tudom, nekem is az jutott eszembe), Noá. A Talmud bölcsei felhívják rá a figyelmet, hogy nyilván I-tennek is eszébejutott, hogy egy többszázezres tömegben lehetnek olyanok, akiknek csak lánya van, fia nincs. Ennek ellenére nem mondta meg Mózesnek, hogy ilyenkor mi a teendő, mert meg akarta adni a lehetőséget ennek az öt kiváló hölgynek, hogy beírhassák magukat a könyvek könyvébe. Mindenesetre mindannyian példát vehetünk róluk: nincs az a kérdés, amit ne lehetne feltenni- feltéve, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni a választ.

Az ő esetükben tehát könnyű dolga volt a rabbinak, azonnal továbbította a kérdést I-tennek, aki közölte vele, hogy ilyen helyzetben a lányokat megilleti az öröklés joga.

Manapság ez az eszköz nem áll rendelkezésünkre, azt fogjuk majd megvizsgálni, hogy prófécia hiányában mit tehet a rabbi. De előtte egy fontos kérdés: mióta nem lehet a próféciát vallási kérdések megoldására használni?

A kérdés első ránézésre értelmetlen, nyilván azóta nem lehet a próféciát használni, mióta nincs prófécia. A 12. századi orvos-filozófus-háláchista Maimonidész szerint a két dolog nem esik egybe. Szerinte a próféciát I-ten arra használja, hogy figyelmeztessen minket, ha nem a megfelelő úton járunk, ha elkerülik a figyelmünket bizonyos társadalmi vagy politikai problémák. A prófécia nem arra való, hogy azon keresztül I-ten megválaszolja a vallási kérdéseinket. Arra van a háláchá rendszere. Egyedül Mózesnek volt olyan kapcsolata I-tennel, hogy rajta keresztül kaphatunk törvényeket, rajta kívül senkinek sem. Sőt, ha egy próféta azt állítja, hogy neki I-ten megmondta, hogy melyik rabbi véleménye helyes, azt az embert azonnal elítélhetjük, mert ő nyilvánvalóan egy hamis próféta, és hazudik.

Maimonidész a véleményét egy talmudi történetre alapozza. A 2. században élt bölcsek nagy vitába keveredtek. Egyikük nem volt hajlandó elfogadni a többség véleményét. Hogy alátámassza, hogy neki van igaza, azt modta: „ha nekem van igazam, egy égi hang jelentse azt ki.” Pillanatokon belül jött az égi hang: neki van igaza. A vele vitatkozó rabbik egyike nem hatódott meg, így szólt: Mózes V. Könyvének végén azt olvashatjuk, hogy a tan „nem az égben van”, tehát mióta Mózes lehozta a tant az égből, az embereknek kell kikövetkeztetniük, hogy mi a törvény, nem lehet égi hangokra alapozni a

háláchát. Az egyik bölcs találkozott Élijáhu Hánávival, Illés prófétával, és megkérdezte tőle, hogy mit szólt mindehhez I-ten. Élijáhu azt mondta, hogy I-ten nevetett, és azt mondta, „legyőztek a gyermekeim.” Az egyik magyarázó szerint a nicchúni, vagyis legyőztek, úgy is értelmezhető (a nécách szó alapján), hogy örökkévalóvá tettek. A háláchá függetlenítése a próféciától garantálja annak fennmaradását egy olyan korban, amikor már nincsenek próféták.

Tehát, ha I-ten nem válaszolja meg minden kérdésünket, nem vezet minket kézenfogva, nem mondja meg mindig, mi a teendő, az nem kényszerből van. Nem azért, mert a próféták kora (átmenetileg) végetért. Hanem azért, mert eljött az ideje annak, hogy az emberiség felnőjön. A Mindenható I-ten úgy döntött, hogy megosztotta velünk az alapszabályokat, elveket, innentől a mi felelősségünk, hogyan éljük az életünket. Mindannyiunk feladata, hogy I-ten útján járjunk, amennyire lehet, őt utánozzuk. Ezért hát a ránk bízott gyerekekkel szemben a mi felelősségünk, hogy az alapelveket, a legfontosabb szabályokat megismertessük velük. De egy szép napon eljön annak az ideje, hogy elengedjük a kezüket, és azt mondjuk: a válasz nem az égben van, hanem a te kezedben. Menj, és tedd örökkévalóvá.

Lőwy Gábor