bzsh.hu

Lőwy Gábor tanítása 6. rész

Híres mesterségem címere: r___i

Hatodik rész: Nincs új a Nap fölött

„A fejlődő orvostudomány egyre több párnak biztosítja a lehetőséget arra, hogy megvalósíthassék gyerekvállalási szándékukat. De ezek az eljárások számos kérdést vetnek fel. „

A tudomány fejlődése számos olyan kérdést felvet, amelyekkel korábban nem kellett foglalkoznunk. Mikor kell a reggeli imát elmondani, ha az ember éppen az űrben van? Ehhez érdemes megjegyezni, hogy 24 óra leforgása alatt egy ausztronauta akár 15 napkeltét is láthat! Beleszámít-e a minyenbe (a közösségi imához szükséges tízfős csoportba) az, aki skype-on keresztül követi az eseményeket? Szabad-e egy többezer kilóméterre lévő gépet működtetni úgy, hogy nekem még péntek van, de ahol a gép van, ott már bejött a szombat?

A kérdések újak, de ha megfelelően elemezzük őket, és hatalmas mennyiségű tudással rendelkezünk, megtalálhatjuk a korábbi írásokban azokat a precedenseket, amelyek felvilágosíthatnak minket. Az elv továbbra is ugyanaz, mint az egyszerűbb kérdések esetén: a Talmud döntéseivel nem vitatkozunk, a középkori magyarázók véleményétől csak nagyon-nagyon ritkán, különösen indokolt esetben térünk el. Ebben az írásban néhány orvosi eljárással foglalkozunk. Ezeket a témákat nem kívánjuk teljes mértékben feldolgozni, csupán néhány példát szeretnénk szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy miként válaszolhat meg egy több évszázados szöveg egy teljesen új kérdést.

A terméketlenség kezelésének egyik módszere az IVF, a méhen kívüli megtermékenyítés. Ez történhet a férj és feleség sejtjeivel, illetve donorsejtekkel is. Ha a férj sejtjei nem megfelelőek, előfordulhat, hogy a feleség petesejtjét egy donorsejt termékenyíti meg. Vagyis egy férjezett asszonynak egy másik férfitől születik gyereke. Engedélyezhető-e ez az eljárás? Érdekes módon egy olyan szöveg adhatja meg a választ, amely egy számunkra teljességgel elfogadhatatlan esetről szól. Egy középkori szöveg szerint egy házas asszony ne aludjon olyan ágyon, ahol közvetlen előtte egy idegen férfi aludt, nehogy teherbe essen a férfi által esetlegesen az ágyon hagyott sejtek által. A tudomány mai állása szerint erre semmi esély sincs, de ettől még a középkori döntés alkalmazható az ehhez hasonló esetekre. Ezek szerint tehát tilos az IVF donorsejttel.

De nézzük meg közelebbről az említett szöveget. A tilalom magyarázataként a szöveg azt említi, hogy ha a hölgy teherbeesik, a születendő gyerek tudtán kívül összeházasodhat a saját testvérével. Ezek szerint a teherbeesés önmagában nem bűn, nem számít házzaságtörésnek. Vagyis, ha megoldható lenne a mesterséges megtermékenyítés olyan módon, hogy a gyermek tisztában legyen azzal, hogy ki az ő apja, elképzelhető, hogy az eljárásnak nem lenne vallási akadálya.

Ebből az esetből még egy következtetést levonhatunk: az a puszta tény, hogy a gyermek a donor sejtjéből fogant elég ahhoz, hogy a vallási törvények szempontjából a donor számítsn a gyermek apjának. Vajon ez az anyaságra is igaz? Aki a petesejtet adja, az a gyermek anyja? Vagy aki kihordja és megszüli? Ezzel a kérdéssel is több talmudi szöveg összefüggésbe hozható. A betérteket a vallási törvények újszülötteknek, vagy inkább újjászületetteknek tekinti. Ez azt jelenti, hogy egy betért

testvérpár között a törvény szerint nincs rokoni kapcsolat. Ha egyikük gyerekek nélkül halna meg, a másik testvér nem örökölné az elhunyt birtokát, mert a törvény szerint ők nem rokonai egymásnak. Ez olyan, mintha a betérés előtti események és viszonyok teljesen törlődnének. Viszont ha egy terhes nő tér be, és a betérése után ikreket szül, akkor az ikrek egymás testvéreinek tekintedők. Ebből pedig levonhatjuk a béranyaságra vonatkozó következtetéseket. Ha az anyaságot kizárólag a fogantatás pillanata határozná meg, akkor ebben az esetben sem létezhetne rokoni kapcsolat közöttük, hiszen a fogantatás a betérés előtt történt. Ebből viszont az következik, hogy a születés pillanata határozza meg az anyaságot, és mivel ez a betérés után történt, így a rokoni kapcsolat megmarad. Vagyis vallási értelemben lehet, hogy a gyermeket kihordó és megszülő nő az anya, nem pedig az akivel genetikai rokonságban van.

Ezek a kérdések még sokáig fogják foglalkoztatni az emberiséget, és a rabbik meg fogják próbálni megtalálni azokat a forrásokat, amelyek felvilágosítást adhatnak ezekben a kérdésekben. Ezek komoly kérdések, és senki sem vállalná a felelősséget azért, hogy ezeket a kérdéseket ő maga döntse el. Ezért fordulnak a rabbik a múlt felé. Hisszük, hogy mióta I-ten kinyilatkoztatta az akaratát, azóta a zsidó nép hűen továbbította azt a következő nemzedéknek. Ha megfelelő szerénységgel és szorgalommal kutatjuk a hagyományt, megtaláljuk majd a választ. Így nem kell nekünk döntenünk... elég ha tudjuk, hogy I-ten hogy döntött.

Lőwy Gábor