NISZÁN HÓNAP A Niszán hónap a zsidó naptár első hónapja a Bibliai (Niszántól kezdődő) hónapok tekintetében, és a hetedik hónap a hagyományos Tisritől (Rosh Hásáná - újév napja, Tisri első és második napjára esik) kezdődő hónapok számolásában. Niszán teljes hónap, mindig 30 napból áll. Rosh Chodes Niszán (újhold napja) csak a következő napokra eshet: vasárnap, kedd, csütörtök vagy szombat. Niszán - általában - márciusra vagy áprilisra esik. Csillagképe a bárány, kos. Ebben a hónapban kost áldoztak a Bét Hámikdás, a Jeruzsálemi Szentély idejében, amelyet korbán hápészách-nak - pészáchi áldozatnak neveztek. Niszán-t a Tóra "elsőnek az év hónapjai közül"-nek nevezi (Mózes II. 12. 2.), de más helyeken az Áviv (tavasz) hónap nevet viseli (Mózes II. 13. 4. 23. 15. 34. 18. illetve Mózes V. 16. 1.). A babilóniai fogságból Izraelbe visszatért zsidók, Ezra és Nechemjá idejében "fogadták örökbe" a Niszán elnevezést, miután a hónap neve asszír/akkád nyelven:"niszánu". A Niszán név a Bibliában, az Eszter Könyvében (3. fej. 7). és a Nechemjá Könyvében (2 fej. 1.) fordul elő, de egyes apokrifokban (szifrut chitzonit) is megtalálható. A Talmud szerint Niszánban teremtette a Mindenható a világot, és népünk ősatyái is ebben a hónapban születtek. Miután e hónapban történt az egyiptomi megváltás, peszách ünnepét is ekkor ünnepeljük, valamint a pusztai hordozható Szentély (Miskán) felavatása a sivatagban is ebben a hónapban volt, ezért a reggeli imában az egész hónap folyamán nem mondunk táchánunt (bocsánatkérő imát). Ebben a hónapban a gyász bizonyos szokásait sem kell betartani, és az elhunytak emlékét(Mázkir Nesámot) sem idézzük. Niszán első napja a királyok újéve. Izrael királyai Niszántól kezdve számolták királyságuk éveit. Niszán az ünnepek újéve is, mert peszách ünnepe a zarándok-ünnepek közül az első. (Pészách, Sávuot és Szukkot.) A második Jeruzsálemi Szentély idején a Szánhedrin (bölcsek gyülekezete és legfelsőbb bíróság) futárokat küldött az ország távoli helyeire, és a szomszédos országokba, ahol akkor már léteztek zsidó települések, hogy tudósítsák a közösségeket, mikor lesz Peszách ünnepe. Így ennek alapján ki lehetett számolni, mikor lesz a többi ünnep is. Erről a gondolatsorról eklatáns módón számol be az egyik legrégebbi primer forrás: Misna Rosh Hásáná Traktátus 1,3. Niszán idején rügyeznek a fák, és aki a természet újjáéledését látja, áldást kell mondania, amely az imakönyvekben (szidurokban) található. A tradíció szerint Niszán 15.-től kezdődik Erecben, Izrael országában, az aratás időszaka, és Niszán hónap 16.-a az Ómerszámlálás kezdő napja is. A Jeruzsálemi Templom idejében az Ómer az árpa-áldozat volt, és erre az áldozatra emlékezve is mondjuk az imákat. A továbbiakban felsorolunk néhány Niszánhoz kötődő fontos eseményt népünk történelmében: - I.sz. 69 Niszán 15.: Másszáda eleste után az összes hős védő öngyilkosságot követett el, hogy ne essenek a rómaiak fogságába 1882 Niszán 12.: A tiszaeszlári vérvád kezdete -1903 Niszán 22.: A kisinyovi nagy pogrom - 1943 Niszán 14.: A varsói gettólázadás, Mordecháj Anilevits vezetésével - Niszán 27.: A holocaust és a hősiesség megemlékező napja Izraelben és más országokban Az Erec Jiszráél történetéből: - 1799 Niszán 11.: Napóleon kihirdette, hogy visszaadja Palesztinát a zsidó népnek -1899 Niszán 9.: Megalakult Londonban az Angol-Palesztin Bank a mai Bank Leumi Le-Israel, az Izraeli Nemzeti Bank -1909 Niszán 21.: Megalakult a "Háshomer", az első zsidó katonai alakulat a modern időkben -1925 Niszán 7.: A Jeruzsálemi Héber Egyetem megnyitása -1961 Niszán 25.: Az Adolf Eichman elleni per megnyitása Jeruzsálemben Bölcseink azt mondják, hogy a "nagy és végső megváltás" - mint az egyiptomi megváltás - szintén Niszán hónapban lesz. Ámen, így legyen! 2005.04.20 Eliezer Slomovits

 

A MOÁBITA KŐ

Az elmúlt években mindenütt a világon százmilliók tekintették meg a Da Vinci-kód című filmet. S benne egy feltételezés, amely egyeseknek - nem is keveseknek - hitbéli meggyőződését zavarta, bántotta, másoknak kriminalizált korunk egy újabb rejtélyét jelentette. Hatása szinte kiszámíthatatlan volt.

Ma turisták tízezrei zarándokolnak a Da Vinci-kód helyszíneihez, kutatva, keresve a vélt, vagy valós igazság - nagyobbrészt a fantázia szülte- bizonyítékait. A nyomokat, amelyek többek között a világ legnagyobb múzeumához, a világ egyik legtekintélyesebb múzeumához, a párizsi Louvre-hoz vezettek.

Három és fél évtizeddel ezelőtt életemben először már eljutottam Párizsba. De a lenyűgöző, világhírű alkotások tengerében, hiába kerestem, nem találtam az ókori zsidó történelem egyik legmegrázóbb emlékét, létünk hiteles, történelmünk egyik hiteles "bizonyítékát" a moábita követ, más néven a Mésa-követ, a Mésa-sztélét.

A kérdéskör jobb megértése érdekében itt mellékelem  Scheiber Sándor fordításában az első Magyarországon megjelent és a moábita kőről szóló szöveg kezdő mondatait. E sorok A feliratoktól a felvilágosodásig című, 1977-ben megjelent válogatásban, a Nyelvi emlékek című fejezetben láttak napvilágot .

Íme:

1. "Én Mésa vagyok, Kemos fia, Moáb királya, a diboni.
2. Atyám harminc évig uralkodott Moáb felett, és én uralkodom
3. atyám után. Én emeltem e bámát (= oszlopot) Kemosnak Karhában, a megsegítés oszlopát,
4. mert megsegített minden királytól, és mert engedte látnom 
   minden ellenségem vesztét. Omri
5. uralkodott Izrael felett, és elnyomta Moábot, hosszú ideig, mert
   Kemos megharagudott országára.
6. Felváltotta őt fia, s az úgy mondotta: "Megalázom Moábot."
   Az én időmben szólt így.
7. De láthattam az ő és háza bukását. És Izrael elpusztult örök
   pusztulással.
8. Elfoglalta Omri Mádéba országát, és Izrael lakott benne, az ő idejében és fia
9. idejének felében negyven évig. De visszaszerezte Kemos az én napjaimban…"

Az eredeti történet, s az írás párhuzamos szövege, ha nem is szó szerint, de változó tartalmában, Királyok II. könyvének harmadik fejezetében a negyedik és a huszonnegyedik verse között is megtalálható!

Íme:

 

"4. Mésá pedig, Móáb királya, baromtenyésztő volt és adózni szokott Izraél királyának százezer bárányt és százezer gyapjas kost. 5. És történt, midőn Acháb meghalt, elszakadt Móáb királya Izraél királyától. 6. Kivonult tehát Jehórám király egyik napon Somronból és megszámlálta egész Izraélt. 7. Ment és küldött Jehósáfáthoz, Jehúda királyához, mondván: Moáb királya elszakadt tőlem; jössz-e velem háborúba Moáb ellen? Mondta: Felmegyek, én úgy, mint te, népem úgy, mint a te néped, lovaim úgy, mint a te lovaid.8. Mondta: Melyik úton menjünk föl? És mondta: Edóm pusztája útján. 9. Ment tehát Izraél királya meg Jehúda királya és Edóm királya és kerülőben jártak hét napi úton; de nem volt víz a tábor számára, sem a barom számára, mely velük ment. 10. És szólt Izraél királya: Jaj, bizony azért hívta az Örökkévaló e három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket 11. Erre szólt Jehósáfát: Nincs-e itt egy prófétája az Örökkévalónak, hogy általa megkérdezhessük az Örökkévalót? Ekkor megszólalt valaki Izraél királyának szolgái közül és mondta: Itt Elísá, Sáfát fia, aki vizet öntött Elijáhú kezére. 12. Erre mondta Jehósáfát: Ő nála van az Örökkévaló igéje! És lementek hozzá Izraél királya meg Jehósafát és Edóm királya.13. És szólt Elísá Izraél királyához: Mi közöm hozzád? Menj atyád prófétáihoz és anyád prófétáihoz! De mondta neki Izraél királya: Ne így! Mert azért hívta az Örökkévaló e három királyt, hogy Moáb kezébe adja őket. 14. Ekkor mondta Elísá: Él az Örökkévaló, a Seregek ura, aki előtt állok, bizony, ha nem tekintem Jehósáfát Jehúda királyának személyét, nem is tekintenék reád, s meg se néznélek. 15. Most pedig hozzatok nekem egy hárfást! Volt ugyanis, amint hárfázott a hárfás, rajta volt az Örökkévaló keze. 16. És mondta: Így szól az Örökkévaló: Csináljatok e patakban gödröt gödör mellé. 17. Mert így szól az Örökkévaló: nem fogtok látni szelet, nem fogtok látni esőt, de a patak meg fog telni vízzel, s majd isztok ti, meg jószágtok és barmotok. 18. De ez csekély az Örökkévaló szemeiben, még Moábot is kezetekbe adja; 19. s megvertek minden erősített várost és minden kiváló várost, és minden jó fát ledöntetek és minden vízforrást eltömtök, minden jó telket kövekkel rontotok el. 20. És volt reggel, a lisztáldozat bemutatása idején, íme víz jött Edóm felől, és megtelt a vidék vízzel. 21. Mind a Móábbeliek pedig meghallották, hogy felvonultak a királyok velük harcolni, akkor egybegyűltek mind kezdve attól, a ki övet köt föl, és megálltak a határon. 22. Mikor reggel fölkeltek, a nap pedig felsütött a víz fölött, a Móábbeliek átellenből a vizet vörösnek látták mint a vér. 23. És mondták: Ez vér! Elpusztították egymást a királyok és megverték egyik a másikat; most tehát zsákmányra, Moáb! 24. Mikor Izraél táborához jutottak, fölkeltek az Izraelbeliek és megverték Moábot, úgy hogy megfutamodtak előlük; vereséget tettek benne és megverték Moábot."

Dr. Bernstein Béla fordítása

Miért olyan érdekes ez az 1868. augusztus 19-én felfedezett fekete bazaltból készült un. epigrafikus sztélé, a Louvre-ben található moábita-kő? Méretei: 124 cm magas, 71 cm széles és 71 cm mély. Az emlékkövet töredékekből rekonstruálták.  A szöveg több mint kétharmad része jól olvasható ez a szélein és alul kissé töredékes e győzelmi felirat.

A bibliai archeológia hőn óhajtott vágya volt, egy olyan kompetens, önmagáért beszélő, hiteles régészeti dokumentum megtalálása, amely a bibliai história történeti adatait, topográfiai helymeghatározásait, a szentírási személyek, beazonosítását teszi lehetővé a társtudományok adekvát eredményei által.

 

Mésa-sztélé, avagy a moábita kő a Louvre Múzeumban

A sztélét a Holt tenger keleti partján, 1868-bn fedezte fel egy elzászi származású Jeruzsálemben élő hittérítő, Frederick August Klein. Korábban már sokszor, sok helyütt hallott a sivatagi beduinok által őrzött, általuk - állítólag - kultikus erővel felruházott bazaltkő oszlopról.

Klein, hosszú kitartó és következetes kutatásai eredményeképpen megtalálta a bazalt oszlopot és diplomáciai lépéseket kezdeményezett a kő megmentésére. Az epigráfia tudományában jártas ember lévén egyszeri olvasatra már megértette, hogy itt felbecsülhetetlen értékről van szó. Leghatározottabb szándéka volt, hogy közkinccsé tegye, bemutatandó a világnak e különleges történelmi bizonyítékot. Sajnos rajzot nem készített a kő eredeti állapotáról, azonban azonnal értesítette a német konzult és sikeresnek tűnő tárgyalásokat folytatott a helyi beduinokkal, hogy a bazaltoszlopot Berlinbe szállítsák.

A tárgyalásokról azonban tudomást szerzett a térségben tartózkodó több francia és angol tudós, s tervek sokasága fogalmazódott meg bennük. Ki hogyan szerezhetné meg e felbecsülhetetlen archeológiai leletet?

Valóságos verseny, licit alakult ki a felbecsülhetetlen moábita kő megszerzéséért.

A sztélé kimenekítése a korszak nagy orientalistájának Charles Clermont-Ganneaunak volt köszönhető (1846-1923) Egy ügyes kezű jó rajzkészséggel rendelkező arab közvetítő segítségével másolatot készíttetett a moábita kőről.   Ez a másolat ma szintén a Louvre-ban található, e kópia segítségével a korszak szakemberei egyértelműen meghatározták, hogy miről van szó.

Megállapítást nyert, hogy Mésa, Moáb királyának győzelmi oszlopát találták meg. Moáb ugyanis akkor kiszakadt a korabeli Izrael birodalmából és önálló kis királyságot szervezett és épített. Önálló államot alapított.

Mielőtt a német konzul Berlinbe szállíthatta volna a moábita követ, megindultak a diplomáciai alkudozások és úgy tűnik nemcsak a diplomáciaiak… A kő ideiglenesen eltűnt, mint később kiderült tűzben felizzították, mert az a legenda terjedt el, hogy az írásos bazaltdarab mélyén egy felbecsülhetetlen drága kincs található. A részekre széttördelt, szétvágott felbecsülhetetlen értékű moábita követ Jeruzsálem régiség piacán árusították.

A kincs majdnem végleg elveszett.

Clermont-Ganneau 1872-ben, kifinomult diplomáciai műveletekkel, és nyilvánvaló kiterjedt összeköttetései alapján, megszerezte a széttöredezett moábita kő két legnagyobb darabját, majd a maradékok közül is jó néhányat. Rekonstruáltatta azt, majd huszonhárom évvel az eredeti kő megtalálása után 1891-ben már a Louvre-ban tekinthették meg a kutatók, illetve a látogatók.

Maga a szöveg moábita nyelven íródott, de a betűk írásjele az ókori héber betűket tükrözik. Ez az első olyan archeológiai bizonyíték, amelyben a "jod" "hé" "váv" "hé",azaz a Mindenható négy betűs – tetragrammaton - neve megjelenik! Egyike, azon emlékeknek, amelyen a Jiszráél, azaz Izrael neve szerepel.

Jelentőségét fokozza, hogy egész sor bibliai helységnév, és a Szentírásunkban lévő személynév is megfogalmazást nyer a moábita kövön. Többek között az ókori Izrael egyik legismertebb királya Omri is. A Mésa-kő, vagy a moábita kő egyik legismertebb, legvitatottabb eleme a Bét Dávid, azaz Dávid háza kifejezésének elfogadása illetve elfogadtatása.

Egy másik archeológiai felfedezés segített a kérdés megoldásában. Egy másik, a föld mélyéről előkerült kő, a Tel Dán-sztélé.

André Lemaire, korunk egyik leghíresebb epigráfusa, - történész és nyelvész – a héber és az arámi nyelv szakértője, aki az ősi nyugati sémi civilizáció kutatására központosította kutatásainak tárgyát, fejtette, meg a Tel Dán-sztélét.

 

Tel Dán-sztélé, s benne megemlítve: Dávid Háza

Tel Dán egy észak-izraeli település. Az itt előkerült dokumentumon, 1993-ban, André Lemaire felfedezni véli a Bét Dávid, Dávid háza kifejezést!  Ugyanő, a Louvre-ban végzett vizsgálata alapján felhívja a figyelmet, hogy a moábita kő 31. sorában szintén a Bét Dávid, azaz Dávid Háza kifejezés található. A tudós feltételezett állítását többen megkérdőjelezik.

A moábita kő felbecsülhetetlen, egyedi jellege és jelentősége abból adódik, hogy az archeológia segítségével alátámasztja a bibliai történetírás igazát. Mint korábban már írtuk a szentírási szöveg igazolást, bizonyítást nyert a moábiata kövön lévő bevésett textus által. Ez a legnagyszabásúabb archeológiai bizonyíték, amelyet a 19. században fedeztek fel, és amelyen lévő harmincnégy sor az ókori zsidó történelem egyik legfontosabb emléke.

Schőner Alfréd

Felhasznált irodalom:

J.C.L. Gibson, "Inscriptions in Moabite", in: Textbook of Syrian Semitic Inscriptions, vol 1, Oxford 1975, pp. 71-84

John Andrew Dearman, Studies in the Mesha inscription and Moab. Atlanta, Ga.: Scholars Press 1989. ISBN 1555403565.

Grüll Tibor.: Ásatás és áskálódás:http://bibliairegeszet.blog.hu/2009/08/28/asatas_es_askalodas

http://he.wikipedia.org/wiki/

http://he.wikipedia.org/wiki/

Schőner Alfréd

ÁDÁR HÓ HETEDIKE – ZÁJIN ÁDÁR 5774

Hír: „ Magyarországra látogat a Nagykállói Rebe leszármazottja….”

Ádár hónap hetedikén emlékezünk a nagy tanítómesterre, Mózesre, s az év halottaira. Keressük a tanítást az idő, és az elmúlás okozta fájdalomra. A múltból kirajzolódik a kolorittal gazdag zsidó történelem néhány szegmense..

1. Százhúsz év.
Tizenkét évtized kronológiai érdekességét, a születés és az elmúlás azonos napját jelzi a talmudi textus. Kidusin 38a oldalán olvashatjuk a következő mondatot:

" Ádár hónap hetedikén hunyt el Mózes, s e hónap hetedik napján született. "
Mesterünk egyéniségéről, végső nyughelyéről, életének évei számáról Devárim könyve számol be:

" ... és senki sem tudta sírját egész a mai napig. És Mózes százhúsz éves volt,midőn meghalt: nem homályosodott el szeme és nem fogyott meg ereje." (Devárim 34. 7-8)

Zájin Ádár leglényegéről és a mózesi emberi nagyságról az elmúlt évek egyik, háláchikus "sikertörténetének" könyve - többek között - így tanít, s ébreszt gondolatokat:(2)

Nem ismerjük Mózes sírját, viszont a történelemtől egy napot "érdemelt" ki. Sírja nincs, emléknapja van. Ellentmondásokkal teli, feloldhatatlan anakronizmust rejtő, modernkori párhuzam: A genocídium legtöbb mártírjának nincs sírja, de megszületett, létrejött, "kötelező tárggyá" lett a Holocaust.

A huszadik századi történelem reprodukciós-reciprok fintora ez.

Kultuszhely helyett - tanítás? 
Sír helyett - emlékmű?

Zájin Ádár napjára az emlékezés rétegei tapadnak:

* emlékezés az év halottaira
* emlékezés az év elhunyt rabbijaira
* emlékezés Medinát Jiszráél névtelen mártírjaira, s a terror áldozataira, akiknek nem adatott meg a sír "nyugalma"
* a "DEKER" nevű izraeli tengeralattjáró fájdalmas elvesztésére 1968 telén, a Földközi tengeren a sírhullám áldozatává lett tengerészekre
* emlékezés a Nagykálói Cádikra, elhunytának napján, amikor hászidok százai érkeznek Kálóba és éneklik a " Szól a kakas már..." világhíressé vált dallamát.

 

REMBRANDT: MÓZES

2. Mózes személye.

A bibliai személyiségrajzot, a talmudi konkordancia áradatot, a római katakombák hellenisztikus világlátását, Michelangelo tüzes szemű remekének monumentalitását, a zseniális Madách lobogó drámáját, a freudi kétkedést és az Áchád Háám-i bizonyosságot, ha kutatjuk, egy Próféta portréja rajzolódik ki előttünk. A történelmi áttekintést is adó, egyedi biográfia vázlatpontjait fogalmazza újra a Szentírás Enciklopédia. (4) olyan címszavakban, mint A források. A Tóra általános jellemrajza. Mózes, mint történelmi személyiség, stb., stb...S önálló egység foglalkozik a Mózes által Egyiptomból megmenekült nép küzdelmeivel, így Amalékkal vívott háborújáról.

Most Sábát záchor előtt néhány nappal különös érdekessége van a témának. Ámálékról olvasunk a Tórában, arról az Ámálékról, melyről így ír Semot könyve:

"Ekkor jött Amálék és hadakozott Izraellel Refrdimben. És szólott Mózes Józsuához: Válogass ki nekünk férfiakat és menj, ütközz meg Amálékkal. Holnap én ott állok a domb tetején és Isten vesszeje kezemben lesz. És Józsua úgy cselekedett, amint Mózes mondta neki, hogy szálljon szembe Amálékkal: és Mózes, Áron és Húr fölmentek a domb csúcsára. És történt midőn Mózes felemelte karját" akkor erősödött Izráel, és midőn lebocsátotta karját erősödött Amálék. És Mózes karjai nehezek voltak, ezért vettek egy követ és elhelyezték alatta és ő leült rája és Áron meg Húr, támogatták karját, az egyik innen a másik túlnan." (5)

E csodás eseményt interpretálja, a történelmi esemény hátterét, az erkölcsi norma fenségével ékesíti, és szellemi üzenetértékkel aktualizálja a talmudi hagyomány:

"Vajon -szól a talmudi kérdés - Mózes magasba lendülő karja dönti el a háborút? Amikor magasban feszül- győzedelmeskedik népe? Ha leengedi - vesztesen hagyja el a csatateret?
Nem erről szól az Írás! Hanem így tanít: Amíg Izrael az Örökkévalót keresi, a magasságot fürkészi és szívét a Mindenható szolgálatába állítja, akkor megerősödve kikerül a történelmi traumákból. Ha hitével nem keresi az Urat-aláhull!"

3. A relief, a dombormű

 

ELKÁNÁ: MENÓRA AZ IZRAELI PAELAMENTTEL, A KNESSZETTEL SZEMBEN

E grandiózus jelenetet álmodja bronzba Beno Elkáná, amikor a mai Izrael egyik építészeti szimbólumára a Knesszet Menorájára a kezeit magasba emelő Mózes alakját jeleníti meg.

Nagy Britannia parlamentjének hivatalos küldöttsége 1951-ben első alkalommal látogatott, az akkori három éves függetlenségét ünneplő Izraelbe. Hazatérésük után felkérték, az akkor Angliában élő szobrászt, Beno Elkénát: a Brit Parlament ajándékaként készítsen egy Menórát, egy menóra szimbolumot Jeruzsálem részére. 1956 -ban, Jom Háácmáut napján már ál1 a mű, akkor még a King George-on, ma szemben a Knesszettel.

Monumentális alkotás, szimbólumértékű emlékmű, amely méltósággal tekint a városra. Rajta domborművek, a zsidó történelem jelzőpontjai. A bibliai múlt, a hispániai aranykor, a hálucok küzdelme, stb...E reliefek központjában szerényen húzódik meg Mose Rábénu személye. A legnagyobb profétánké, a tanítóé, akinek életéről, küldetéséről, Zájin Ádár napján megemlékezünk. Az emberről, aki vívódott, s öntudatra ébredt. Aki menekült, majd aki vezetett. Aki övéiért protestált, akinek diadaléneke győzelmi ihletettségű. Aki megkapta az erkölcsi világrend alapját képező parancsolatokat, akinek pánim el pánim jelent meg a Világ Alkotója. Akit támadtak, aki nem védekezett. Aki népet formált, de aki nem jutott be az Ígéret Földjére. Akinek ha lába nem is érintette a szent földet, de aki látta a majdani Országot. Aki élt és isteni "csókkal" az ajkán adta vissza lelkét Alkotójának, az ember, aki mégis, ma is köztünk él.

A KÁLLÓI REBE

„A z első magyarországi cádik, Taub Eizik Izsák, a nikolsburgi Sckmelke és a lizsenszki Elimelech tanítványa. Leb Szarahs fedezi fel az apátlan árvát, akiben felismeri a Cádik lelkét. Tanulmányai befejezése után hazakerül és szülőfaluja, valamint Szabolcs megye rabbijává választják. Negyven évig teljesíti itt hivatását. Sokakat Istenhez térített és számos lelket kiváltott, amely elmerült a reménytelenség mélységében.” (8)

A Rebbe életének krónikása, Dr. Szilágyi–Windt Tibor, még a soá előtt összeállította monográfiáját. A történelem közbe szólt, s s könyv csak 1959-ben jelent meg Jeruzsálemben, amely tartalmazza a mártírhalált szenvedett, Dr. Bernstein Béla, nyíregyházi főrabbi 1942-ben írt előszavát.

Taub Eizik Izsák, a Kálói Rebe
1751- 1821

„A róla szóló legendák bekerültek a chaszidizmus legendakörébe. A magyar Alföld levegője veszi körül alakját, magyar népdalokat formál át, azt mondja: ezeket énekelték Izrael gyermekei Bábel vizei mellett, s bennük népe fájdalmait, megváltásvágyát és Sechiná bolyongásait hallja. Ezek az énekek magyar- zsidó népdalokká lettek, melyeket ma is széltében énekelnek. Halála napján, Zájin Ádár-kor, ez Mózes Tanítómesterünk Jahrzeitje is, valóságos kegyeleti karaván közelíti meg Nagykálót, hogy hívek ezrei imádkozzanak sírjánál.”

Deutsch Gábor tanárkollégánk a Gyökér, szár, virág.. című kötetében költői szavakkal emlékezik meg a Rebbéről. Dolgozatának címe. Sírnak, rínak a bárányok.. E kis tanulmányban is központi szerepet kap a leghíresebb szerzemény a Kállói Rebbe „nótája” a Szól a kakas már… Nem más e pár sor, mint a megváltásba vetett hit apoteózisa, a magyar és a zsidó néplélek egymásrátalálásának lírai pillanata. Történelmi találkozás ez. A Chátám Szofér, dominanciáját hirdető világban, a XIX. század elején egy kis Szabolcs Szatmár megyei faluban a zsidók a hit dimenziójának, a chászidizmusnak lesznek részesei. A pásztorfiútól hallott szövegben, dallamban, melyet átitat és megszépít a Szentírás nyelvezetének csodája, újra felcsillan a megváltásba vetett remény himnusza: újból felépül a Jeruzsálemi Szentély…(9)
Idézzük a gazdag szövegvariációk egyikét, majd a héber fordítást is!

Először az eredeti textus:

Szól a kakas már,
Majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben,
Sétál egy madár.

De micsoda madár, de micsoda madár,
Kék a lába, gyöngy a szárnya engem odavár

Várj madár, várj!
Te csak mindig várj!
Ha az Isten nékem rendelt,
Tiéd leszek már.

De miért nincs az már, de miért nincs az már
Mipné chátoénu gálinu méárcénu,
Azért nincs az már.

De mikor lesz az már, de mikor lesz az már?
Jibáne Hámikdás Ir Cijon temálé
Akkor lesz az már

Most lássuk a héber fordítást:

A dal önálló életet él, nem véletlen, hiszen mondanivalójának örök aktualitása van. Éneklik Izraelben, Amerikában, Ausztráliában, Kanadában, Magyarországon, stb…, minden olyan kilében, ahol magyar ajkú közösségek, avagy Kálói Rebe hívei élnek. Himinikus hangulata ma is hat.

A nyolcvanas évek közepén, még Dohány utcai rabbiként kiváló barátunk Haim Wiener segítségével a világ legnagyobb kántorai jártak Kelet Európa országaiban, így Magyarországon is. Művészetük, revelálólag hatott akkor Bukarest, Moszkva, Belgrád zsidósága előtt. Valami szellemi forrongást érlelt a levegő, amikor Budapesten köszönthettem Árjeh Braunt, a CÁHÁL akkori főkántorát, Jákob Mozent, aki akkor Észak Amerika egyik legnagyobb kántor-sztárja volt, New–York legnagyobb zsidó közösségének küldöttét, a briliáns hangú Benzion Millert, és a „carusoi” magaslatokig emelkedő tenoristát Pinchász Rabbinovicsot.

Cantor Benzion Miller

Mindenek előtt Moshe Sternt, Jeruzsálem főkántorát, aki a Dohány utcai zsinagóga „ Kol Nidré” szószékéről énekelte el: a Szól a kakas már…-t.

Ott, és akkor, az volt maga a zenei misztérium. Könnyek a szemekben, s az együtténeklés káprázata sugallta: JIBONE HÁMIKDOS IR CIJON TEMÁLÉ…
A szöveg és a dallam hallatán ma is megérint bennünket a Végtelen…!

Ádár hónap hetedik napjának asszociációi goldolkodásra, inspirációra késztetnek. Egyike a nagy találkozási pontoknak…

---

JEGYZETEK:
1. Devárim 34. 7-8. Mózes őt könyve és haftárák. Deuteronomium, 1984. 438. old.
2. Rozen, Dov: Semá Jiszráél. Lechizuk vátodáá hájehudit.Jerusálájim, 1994. p.298.
3. Szól a kakas már... címen jelent meg az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem énekkarának ötödik lemeze. illetve CD-je. A korábbiak: "Szombati és nagyünnepi héber dallamok" (1974.LP), " Eljött az ének ideje..." (1992. MK.CD), " És felnyitod az Emlékezések Könyvét..." (1966.MK.CD), "Fűszerek kertje" (1999.MK.CD) . E legutolsó igen igényes, s magas nívójú zenei kultúrát tükröző lemez a címadó Szól a kakas már...himnuszáról így ír:
" A hagyomány szerint a nagykálói rabbi különleges képességgel bírt: felismerte azokat a szent dallamokat, amelyeket az egykori Jeruzsálemi Szentélyben énekeltek a leviták. A magyar népdalok közül az egyik leghíresebb - a rabbi által felfedezett - a "Szól a kakas már..." kezdetű ének, melyet a legenda szerint szombat előestéjén az angyalok kara magyar nyelven énekel."
4. Enciklopédijá Mikráit. Jeusálájim, 1993. VL482 p. 
5. Semot 17. 8-12.
6. Ros Hásáná 29a. Misna. Lásd a Sonsino legutóbbi grandiózus CD kiadását, amelyben héber, arameus és angol szöveggel megtalálható a teljes Tánách, Rási tórakommentárjai, Midrás Rábbá, Misná, Tálmud Bavli, Rási a Talmud Bavlihoz, Toszeftot leBavli, valamint a Zohár.
7. Lásd: Iflend, Iláná : Má meszáprim hátávlitim biMnorát háKneszet, Peetách Tikvá, 1993
8. Martin Buber, a múlt század nagy vallásbölcsésze, magyarul is megjelent könyvében a 
Száz chászid történetben című könyve.: 
9. Deutsch G.: Gyökér, szár, virág… OR-ZSE, 1999

ÁDÁR HÓNAP A KÉT ÁDÁR A jelenlegi zsinagógai év egyik különlegessége az, hogy szökőév. A zsidó hagyomány szerint minden szökőévben 13 hónap van. Ilyenkor ádár hónapból van kettő. A zsidó naptár alapvetően hold-naptár. azaz a hold-ciklusok hónapok képezik az alapját. Minthogy a Hold-ciklus (közelítőleg) 29 és '/ nap, a zsidó hónapok - ezt átlagolva - váltakozva 29. ill. 30 naposak. Ugyanakkor igazodik a zsidó év a csillagászati év hosszához is oly módon, hogy meghatározott években korrekciós hónapot iktat be, s így hosszabb távon az egyes hónapok nagyjából az év ugyanazon szakaszára esnek. Mindezen képzetek ellenére a Hold kultusza tiltott volt az ókori Izraelben. Már Jób is arra hivatkozik, hogy nem emelte csókra a Hold láttán ajkát (Jób 31,21-24). A zsidó naptár a 4. században élt Hillel pátriárka kezdeményezésére jött létre, s először i.sz. 344-ben használták. Addig az újhold megjelenéséhez igazítva tatározták meg a hónapok kezdetét és az év rendjét. Ezután viszont inkább matematikai számításokkal határozták meg az egymás utáni évek menetét. A zsidó naptárban bizonyos ünnepek (azaz az adott hónap valahányadik napja) csak a hét meghatározott napjaira eshetnek. Újév pl. nem eshet szerdára, péntekre és vasárnapra, stb. Ennek elérése érdekében az évek hosszát esetenként egy-egy nappal megnyújtják vagy éppen megrövidítik. A lomnapokat babilóniai eredetű neveken nevezik. A hónapok neve és hossza napokban: niszán (30), ijjár (29), sziván (30), tammúz (29), áv (30), ilul (29), tisri (30), hesván (29), kiszlév (30), tévét (29). sevát (30) és ádár (29). Ezek közül a 12. hónap - ádár - annyiban különleges, hogy a szökőévekben megduplázzák; ilyenkor tehát két ádár hónap van egymás után. E kettő közül a másodikat tekintik az igazinak, ezért az erre a hónapra cső ünnepeket (ilyen a Purim) a második ádár hónapban ülik meg. A héber naptárban a szökőhónap neve adar kishon (első ádár) és mindig álúr hónap elé kerül, melynek neve ekkor adar sheni (vagyis második ádár). A rnetonikus ciklus19 évében ez mindig hétszer történik meg, pontosabban a ciklus 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évében. A zsidó naptár kezdőpontja is különleges. Az Biblia leírásai alapján visszaszámolták - persze becslések és részben önkényes egyezmények alapján -. hogy mikor lehetett a Mózes I. könyvében leírt teremtés. Azt kapták, hogy az i.e. 3761. okt. 6. (vasárnap) este kezdődött. (Azért vasárnap, mert hiszen a zsidó naptárban a szombat a hetedik nap.) Így adódik, hogy i.sz. 2011 (első tele) ezek szerint a zsidó naptárban 5771. Olyan esztendőben, amikor két ádár hónap van, a jahrzeit-ot a másodikban tartják, kivéve ha a halál egy szökőév első ádár havában következett be. Annak, aki ádár hónapban, nem szökőévben született, a születésnapját (különösen a bár micvót, vagy bát micvát) szökőévben mindig a második ádár hónapban kell megtartania, hiszen a születésnap bizonyos számú év elmúlását jelzi, és mivel az első ádár a szökőhónap, így a második ádár fejezi be az évet. Aki azonban szökőévben született, az a megfelelő ádár hónapban tartja születésnapját. Azt, hogy jelenleg a zsidó naptár szerint hányat írunk, úgy tudjuk kiszámolni, hogy a Gergely naptár szerinti évszámból kivonunk 1240-et és ehhez az összeghez hozzáadunk 5000-et. Pl: 2011 - 1240 = 771,           771 +5000= 5771 Ez a számítás újévtől (Ros Hásáná, szeptember - október körül szokott lenni) megváltozik, hiszen akkor a zsidó naptár szerint már új esztendőt kezdünk, a Gergely naptár szerint viszont csak január l-től. Tehát ebben az időszakban az adott évből 1239-et vonunk ki, és ahhoz adjuk hozzá az 5000-et. P1: 2010 - 1239 = 771, 771 + 5000 = 5771. Eliezer Slomovits