bzsh.hu

Lőwy Gábor tanítása 5. rész

Híres mesterségem címere: r___i

Ötödik rész: (Nem) Kell, hogy legyen megoldás

„A Tóra szerint tilos pészách előtt az azévi gabonatermés fogyasztása. A középori Európának nagy részén a gabona volt az egyik legfontosabb élelmiszer. A kor legnagyobb bölcseinek felteszik a kérdést: mit tegyünk, ha az új termés nélkül szinte éhezni fogunk?”

A kérdés egy jellemzően Észak-Európai problémával foglalkozik. Izraelben- és általában a mediterrán éghajlaton- már kora tavasszal elég enyhe ahhoz az időjárás, hogy jóval Pészách előtt nekiláthassanak a szántásnak-vetésnek. Ha a gabonát Pészách előtt néhány nappal (három vagy tizennégy, véleménytől függően) elvetik, a gabona „réginek” minősül, ezért rögtön a learatás után fogyaszható. Ezzel szemben a mérsékelt éghajlati üvezetben sokszor előfordul, hogy a tél elhúzódik, és ezért csak Pészách után lehet a földet felszántani és bevetni. Ilyen esetben a gabona fogyasztása a következő Pészáchig tilos!

Ez a probléma tehát a 10.-11. századtól- amikor a zsidók nagyobb számban jelentek meg a mai Franciaország és Németország északi régióiban- folyamatosan foglalkoztatta a rabbikat. Szerencsére a kenyérfogyasztás nem jelentett problémát, mert a búzát általában ősszel vetették, tehát az „réginek” minősült. Viszont az árpát tavasszal vetették, és a befagyott talaj miatt (és a korai Pészách miatt) előfordult, hogy nem sikerült Pészách előtt elvégezni a szántást-vetést. Emellett a korabeli zsidó források azt is említik, hogy a keresztények önsanyargatási időszaka miatt is későbbre tolódhatott a mezőgazdasági munka szezonja (itt valószínűleg a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt akkor még szigorúan betartott szabályaira utalnak). Árpa nélkül viszont nincs sör, és ez nagy gondot jelentett, ugyanis a sokszor fertőzött víz helyett a sör volt a legfontosabb ital, főleg északon, szemben a déli tájakkal, ahol a bor volt a domináns.

A helyzetet tovább komplikálta az a tény, hogy szinte mindenki gond nélkül itta a sört, senki soha nem tiltotta ezt meg. Ebből viszont azt a következtetést vonták le a rabbik, hogy a többi rabbinak biztosan van valamilyen magyarázata arra, hogy ez miért megengedett, a rejtély csak az volt, hogy mi ez a magyarázat.

Először is azt gondolhatnánk, hogy az „új gabonát” tiltó törvény nem érvényes Izraelen kívül, hiszen a mezőgazdasági törvények csak a Szentföldön érvényesek. Ezt konkrétan meg is fogalmazza a Misna, a szóbeli hagyomány tizennyolc évszázados dokumentuma. Ezzel viszont az a baj, hogy a Misna szerint az egyik ókori bölcsnek az volt a véleménye, hogy pont az új gabona tilalma képez kivételt, vagyis szerinte Izraelen kívül is érvényes a tilalom. Ráadásul egy másik Misna csak az utóbbi véleményt tartalmazza, ez pedig arra enged következtetni, hogy ez az elfogadott vélemény. Vagyis a tilalom Izraelen kívül is érvényes.

A bizonytalanság általában nem jó dolog, ebben az esetben viszont segítségünkre lehet. A vallásjog egyik alapelve, hogy ha valakinek kétsége merül fel egy esettel kapcsolatban, mindig a szigorúbb lehetőséggel kell számolnia. Ha nem tudjuk, hogy egy szelet hús kóser-e, azt kell

feltételeznünk, hogy nem az. Ha viszont két kétség is felmerül egy kérdéssel kapcsolatban, akkor feltételezhetjük, hogy a tilalom nem érvényes. A sörrel kapcsolatban pedig felmerülhet két kérdés: 1. lehet, hogy tavalyi árpából készült; 2. még akkor is, ha idei árpából készült, lehet, hogy olyanból, amit jóval Pészách előtt elvetettek, ezért „réginek” minősül. Ez a megoldás olyan jónak bizonyult, hogy többszáz éven keresztül ez volt az egyik főérv a sörfogyasztás engedélyezésére, és ezt Móse Iszerlesz, a Sulchán Áruch áskenáz zsidókra vonatkozó jegyzeteinek szerzője is rögzítette. Mások viszont úgy ítélték meg, hogy a „dupla kétség” erőltetett, valójában egyetlen egy kétségről van szó: elvetették-e az árpát Pészách előtt, vagy sem?

A probléma annyira kétségbeejtőnek bizonyult, hogy sokan olyan eszközökhöz nyúltak, amelyek korántsem konvencionálisak, meglehetősen szokatlanok. Joel Szirkesz rabbi például, a Bájit Chádás szerzője azt a felfedezését osztotta meg olvasóival, hogy az új gabonára vonatkozó tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a gabona keresztények földjén termett. Állította mindezt annak ellenére, hogy jól tudta, hogy előtte néhány évszázaddal már mások bebizonyították ennek az ellenkezőjét. Ez meglehetősen szokatlan, az újkori rabbik nem szoktak ennyire nyíltan szembemenni a középkori rabbik döntéseivel. Ráadásul logikailag sem teljesen érthető, hogy miért számít, hogy ki a tulajdonosa a földnek. A kizárólag a Szentföldre vonatkozó törvények esetén elképzelhető egy ilyen megkülömböztetés: lehetséges, hogy a Szentföld csak akkor igazán szent, ha zsidó kézben van. De az nem tisztázott, hogy egy német földnek miért változna meg a státusza azáltal, hogy az keresztény kézbe kerül. Ezt a véleményt számos kritika érte, többet között saját veje, a Turéj Záháv szerzője is kijelentette, hogy nem lehet a korábbi konszenzussal szembemenni.

A Turéj Záháv más megoldást talált: szerinte egyáltalán nem biztos, hogy az új gabona tilalma Izraelen kívül is érvényes. Mint említettük, a Misna ezzel kapcsolatban két véleményt közöl, de a szigorúbb vélemény tűnik elfogadottabbnak. A Turéj Záháv szerint a kérdésben nincs abszolút egyetértés, ezért szorult helyzetünkben támaszkodhatunk a megengedőbb véleményre. Ez a megoldás legalább annyira meglepő, mint az általa kritizált apósának a válasza. Vannak, akik arra mutattak rá, hogy csak rabbinikus tilalom esetén támaszkodunk a megengedőbb véleményre, tórai tilalom esetén nem. Mások úgy vélték, hogy a kérdésben abszolút egyetértés van, többszáz éve elfogadott, hogy a tilalom igenis érvényes Izraelen kívül.

Ezek a különféle válaszok a rabbik tevékenységének legnehezebb területére engednek bepillantást. Mindannyian tudták, hogy a tilalom az átlagember számára betarthatatlan lenne. Ugyanakkor mindannyian látták, hogy első ránézésre a hagyomány keretei között nincs megoldás. Megpróbáltak a háláchá keretein belül megoldást találni, de sokszor társaik ellenérveibe ütköztek. Sokan feladták a harcot, és azt mondták, aki tudja, kerülje a sörfogyasztást, de másnak ne szóljon egy szót se. Jobb ha a többiek tudtukon kívül szegik meg a törvényt, mintha tudatosan tennék.

De egyiküknek sem jutott eszébe a törvény önkényes eltörlése. Senki sem mondta azt, hogy a mai társadalomban erre a törvényre nincs szükség, vagy hogy túlhaladtunk mi már azon a koron, vagy hogy ez betarthatatlan, ezért érvénytelen. Tudták, hogy a feloldhatatlan ellentmondás a diaszpóralét velejárója, Izraelben az egész probléma nem létezne. A társadalom pillanatnyi helyzete nem lehet elég ok ara, hogy megváltoztassuk az örökérvényű törvényeket.

A mai társadalomnak is vannak olyan elvei, amelyek ütköznek a Tóra tanításaival. Vannak olyan törvények, amelyek egyesek, vagy sokak számára csak nagyon nagy erőfeszítés árán betarthatók. Amennyire a hagyomány keretei között lehetséges, a rabbiknak meg kell találniuk a megoldást, de ha nincs megoldás, el kell fogadnunk, hogy azért nem változtathatjuk meg a törvényt, hogy ezzel valakinek kevesebb lelkiismeretfurdalást okozzunk. Akiknek pedig minden igyekezetük ellenére túlságosan nagy kihívást jelent egy-egy törvény betartása, irántuk tanúsítsunk megértést, és reménykedjünk, hogy az ő nehézségeik is csak a diaszporalét velejárói, és mihamarabb végleg véget fognak érni.

Lőwy Gábor