E héten az Acháré Mot hetiszakaszát olvassák a zsinagógákban. Jelentése: halála után.

Olvastuk a Smini szakaszában, hogy Áron két fia Nádáv és Ávihú - mert idegen tüzet vittek be a Szentek Szentélyébe - valószínű ittasan teljesítettek szolgálatot, mások szerint önkényes lépésekre szánták magukat, életüket vesztették. Intés ez a fiataloknak, hogy az idősek figyelmeztetését vegyék komolyan. De Áron számára is tanulság, hogy a szent tüzet ne engedjék felcserélni idegen (hagyományok nélküli) tűzzel. Ezért az Ö...való nagyon pontos utasítást ad, hogy mikor és hogyan kell belépni a Szentek Szentélyébe. Nem lehetett minden időben. Jom Kipurkor ment be a főpap, miután levette aranysújtásos ruháját és fehér lenruhát vett fel. Ilyenkor a mai napig fehér köntösbe (kitli) öltözünk mi is. Vétek áldozatot mutatott be a főpap maga s háza népe számára, engesztelést szerezve. Bölcseik szerint a "háza népe" a feleséget jelenti. Ha I...n ne adja, éjszaka meghalt a felesége, akkor vagy rögvest elvett egy hajadont, vagy átadta helyét a kijelölt tartalék főpapnak. Két kecskebakot vettek, és sorsot húztak. Az egyiket feláldozták, a másikra piros kendőt kötöttek, s elbocsátották a pusztába, miután ráolvasták a nép összes bűnét. A feláldozott bak bűnbakként szolgált (innen az elnevezés). Azt mondják, Simon az igazságos idejében a vörös kendő fehér lett, tehát megbocsátotta a Teremtő a nép vétkét. De előfordult, hogy visszatért a táborba, később a városba, visszahozva a bűnöket. Ezért lelökték egy szikláról. Sok tudós szerint a szikla neve Azávél volt. Innen származik a Jom Kipur napja előtti Kápárá szertartás, amit sok helyen ma is megtesznek. A hölgyek tyúkot, a férfiak kakasra sorolják el bűneiket. A legtöbb helyen pénzzel váltják meg a Kápárát.

Tórai parancs, hogy Jom Kipur napján minden felnőtt ember sanyargassa a lelkét. Bölcseink szerint öt módja van a sanyargatásnak. Nem szabad enni-inni, bőrcipőben járni, élvezeti fürdést venni, illatosító szerrel magunkat kenni, (spriccelni), házaséletet élni. Az egyetlen böjt, amely a Tórában szerepel. A többit a történelem sötét lapjai miatt iktatták be bölcseink. Jom Kipurt azért nevezik az engesztelés napjának, mert Tisri hó 10-én jött le Mózes a Szináj hegyéről, azzal a hírrel, hogy az Ö....való kiengesztelődött, megbocsátotta az aranyborjú bűnét. Mi is remélhetjük, ha őszinte szívvel megyünk imádkozni, hogy a mi vétkeink is megbocsátást nyernek.

A szidra második része a családi élet tisztaságáról szól. Nagy a jelentősége, mert itt lett először pontosan meghatározva, kivel szabad házasodni, kivel tilos. Kizárja a Tóra a vérfertőzést, a fajtalanságot, akár állattal, akár emberrel. A fajtalankodás nagy bűn, amelyet a noeiták hét törvénye is tartalmaz. Tehát nemcsak a zsidókra érvényes. Teljesen érthető, hogy a fenti hetiszakaszt Jom Kipurkor is felolvassák, hiszen az első rész arról szól, hogy ezen a napon milyen szertartás zajlott le a Szentélyben. Kérdés lehet, hogyan jön ide olyan "földi dolog", mint a családi élet. Úgy vélték bölcseink, hogy a bűnök jelentős része ezzel kapcsolatos. Ha azt mondjuk, hogy a Harmadik Könyv a tisztaságokról szól, akkor természetes, hogy a családi élet tisztaságának követelményét is meg kell írni ezen könyvben. Van egy mondat a második részben: atyád meztelenségét ne fedd fel. Természetesen ezt szó szerint kell érteni, de úgy is értelmezhetjük, hogy atyáink bűnét nem biztos, hogy emlegetni kell. Megszégyeníteni őt semmiképpen. A tanulságot magunk számára azonban le kell vonni.

Deutsch Gábor

www.or-zse.hu

Jelentése: poklosság

A meggyógyult poklossal kapcsolatos teendőkkel kezdi útmutatásait a heti szidra. A táboron kívül megvizsgálja a pap és ha egészségesnek nyilvánítja, akkor bizonyos szertartás következett.

Vettek két madarat. Az egyik madarat levágták élő víz fölött, az élő madarat viszont elbocsátották a mező felé. Ahogy a madár visszanyerte szabadságát, úgy nyeri vissza a betegségéből felépült ember a tisztaságát.

A higiénia itt is jelentős szerepet játszik, ki kell mosni ruháját, megmosakszik vízben, haját, szakállát, szőrzetét levágják és tiszta lesz. Vegyen két juhot és egy nőstény juhot, ezen kívül lisztáldozatot kell bemutatnia, olajjal keverve. A megmaradt olajból a főpap a tenyerére öntött és a poklosságtól megszabadult ember fejére tette kezét. Valamint tett jobb füle cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára. Szinte úgy, ahogy a papokat avatták fel. Ezután részletezi a szakasz a házon megjelenő elváltozásnál az előző szakaszban már ismertetett eljárást.

A nemi betegségről is esik szó, ilyenkor nem helyezték a beteget karanténba, nem kellett vonulnia a táboron kívülre, de a Szentélyt és a leviták sátrait nem látogathatta, valamint a szent áldozati ételekből nem fogyaszthatott.

A mosakodás, fürdés parancsa e két összefüggő és többször együtt olvasandó hetiszakaszban sokszor olvasható. Bölcseink szerint a poklosságnak nem csak egészségügyi okai voltak, hanem a következő bűnökért égi büntetés. Rossz nyelv: vérontás, hamis eskü, erkölcstelenség, durvaság, rablás, irigység.

Ennek ellenére senkit sem szabad megbélyegezni. A prófétai szakasz a Királyok Könyvéből (Kir. II. VII. 3-20.) egy elbeszélést ír le, amikor négy poklos megmentette a várost. Történt Elisa próféta idejében, hogy Somron városát körülzárta az arámi sereg, nagy éhínséget okozva. Ilyenkor a kitaszított poklosokra, akik a városon kívül lehettek, senki nem gondolt. A négy éhező poklos kétségbeesésében elhatároza, mivel vesztenivalójuk nincsen, elmennek az ellenséges táborba, hátha adnak nekik enni. Ha megölik őket, legalább nem kínzó éhhalállal halnak. Megközelítették az arámi tábort, de nem találtak ellenséget. Ugyanakkor a sátrak telve voltak arannyal, ékszerrel, és finom ételekkel. Mert az ellenség ló paták zaját hallotta, azt hitték, érkezik a felmentő sereg, ezért elfutottak. A négy poklos koldus először jól belakmározott, zsebükbe is raktak sok minden értéket, de aztán eszükbe jutott az éhező város. Somron kapuihoz mentek, felébresztették a királyt, aki először cselt szimatolt. Azt hitte, elbújt az ellenség. Felderítőket küldött, akik jelentették, valóban eltűnt az arámi sereg. Behozták a városba az ott talált élelmet és kincseket, s kihirdették a négy poklos jóvoltából menekült meg a város.

Deutsch Gábor

www.or-zse.hu

Jelentése: A nyolcadik (napon)

A nyolcadik nap lehetett volna Áron legboldogabb napja. Fiaival először járult az oltár elé és rá várt az áldozat bemutatása. Mit érezhetett Elisevá, Áron felesége, amikor látta férjét és fiait vonulni az oltár elé? Áron megáldotta a népet, parancs szerint tett mindent, tűz jött ki az Ö….való színe előtt, amely fölemésztette az áldozatot. A nép ujjongott és leborult. Ekkor történt a tragédia. Áron két fia, Nádáv és Ávihu idegen tüzet vitt a Szentek Szentjébe, amelyet nem parancsoltak nekik. E tűz őket égette meg.

Bölcseink szerint bensőjük pusztult el, porhüvelyük sértetlen maradt. Ebből következtették, hogy a hamvasztás törvényeink szerint számunkra tilos. A papi feladatot pontosan kellett teljesíteni. Nagy felelősség ez. Sok vita zajlott, és zajlik arról, hogy mit követtek el tulajdonképpen Áron fiai, miért e nagy büntetés. Áron hallgatott. Úgy érezte, az Ö…való tudja, mit miért tesz, ezért talán vigasztalólag talán magyarázólag őhozzá szólt a Mindenható: bort és részegítő illatot ne igyál se te, se fiaid, midőn bementek a Találkozás sátrába.

Mivel minden mondatnak megvan a maga helye, talán Nádáv és Ávihu ittasan mentek be a Szentek Szentébe az Ö…való színe elé. Más vélemény szerint nem nősültek meg, mert szerintük őhozzájuk méltót úgysem találnak. Az a parancs, hogy a papok a szent szolgálat előtt ne fogyasszanak szeszt, ma is érvényes. A dühenolás - az emelvényen vagy a frigyszekrény lépcsőjén elmondott papi áldás - előtt nem szabad alkoholt fogyasztani a kohénoknak.

A másik fontos közlése a hetiszakasznak, az ehető (tiszta) és a tilos (tisztátalan) állatok felsorolása. Ez két helyen áll a Tórában. Itt és az Ötödik könyv Röé című szakaszában. Az első könyvben Noénál olvashattuk, hogy az embernek szabad húst ennie, de az élő állatból nem szabad darabot vágni. És a vért - mert az a lélek - nem szabad fogyasztani.

A második könyvben ugyan szerepel a növéla (elhullott) és a tréfa (szétmarcangolt) állatok tilalma, a harmadik könyv Semini szakaszában részletezik a tiszta és tisztátlan állatok ismérveit. A négylábúak közül a hasított patájú és a kérődző állatok ehetőek. Mind a két követelmény fontos. A sertés tilos, bár a patája páros. A halak közül az kóser, amelynek uszonya van és pikkelye. A madaraknál általában a ragadozók és a mocsárban élők a tiltottak. A Tóra fel is sorolja ezeket: sas, ölyv, keselyű, kánya, sólyom, holló, strucc, fecske, sirály, karvaly, kuvik, búvár, bagoly, a hattyú, pelikán, héja, gólya. (Bár a neve chászidá, tehát jámborka, de a békát bekapja, így ragadozónak számít). Bizonyos sáskafajták engedélyezve lennének, de a mi országainkban nem ismerjük ezeket, ezért nem ajánlatos a fogyasztása. Ami tilos, annak érintése is az.

Természetesen a felsorolás még nem elég. Fontos a szabályos vágás, és a káserolás. A csúszó-mászók tilosak. Számtalan állatot akkor sem ennénk meg, ha szabadna. Kérdés, hogy a tiltás, a chukim (racionális magyarázata nincs, illetve előttünk nem ismeretes) vagy a mispátim (van oka) kategóriájába tartozik. Rámbám szerint mispátim, mert az Ö…való jobban tudja, hogy számunkra mi egészséges, mint magunk. Rámbám szerint nem a testünknek, hanem a lelkünknek szükséges a tiltás. Ha megennénk egy farkast vagy oroszlánt, annak vadságát is magunkra vennénk. Az biztos, hogy a zsidó vallás fennmaradásában a sábát és a brit mellett a kásrutnak is van jelentős szerepe.

Deutsch Gábor

www.or-zse.hu

A Machpélá barlang helye
Hebronban
/ Iszlám templom épült rá /

Zsidó temetés