2013. január 6 - 12

Jelentése: Megjelentem

Megjelent őseinknek az irgalmas négy betű nevével J.H.V.H. Van, volt, lesz. Egyszóval Örökkévaló, aki szövetséget kötött őseinkkel, Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal, hogy ivadékainak adja Kánaán országát, ahol hajdan tartózkodnak.

Meghallotta a Teremtő őseink jajkiáltását, üzeni fiainak kivezetlek benneteket, megmentelek a rabszolgaságtól, megváltalak titeket, népemmé fogadlak benneteket. Ezekre a fontos és beteljesült ígéretekre tekintettel iszunk a széder estén négy pohár bort.

Bár van még egy ígéret: beviszlek titeket Kánaán országába, az Ígéret Földjére, de ez még teljesen nem valósult meg, ezért kiöntjük ugyan az ötödik pohár bort, de egyelőre nem isszuk meg, legyen ez a serleg Élijáhu prófétáé, aki meglátogat minden széder estét és kóstol is borunkból.

Ezután a törzsek nemzetségének felsorolása következik, kiemelendő Eliséba, Aminádáv lánya, akit Áron vett feleségül.

Mózes 80 éves, Áron 83 éves volt, amikor egyiptomi küldetésüket megkezdték. 400 évig kellett volna Izrael gyermekeinek Egyiptomban raboskodni, de 210-re mérséklődött a büntetés, mert 50 lépcső vezet a szentségekig felfelé és 50 a megsemmisülésig lefelé. Bölcseink szerint őseink már a 49. lépcsőn álltak. Ha nem történik meg a kivonulás, már nem lett volna kit kivezetni Egyiptomból. A fáraó lexikonjaiban nem találta az Örökkévaló nevét, a csodajelet, a bot kígyóvá válása és a varázslók kígyóinak elnyelése nem győzte meg Egyiptom fejét.

A kemény szívet büntetésnek kellett feltörnie. A tíz csapásból 6 ezen szidrában van leírva.

A víz vérré válása, békák, rovarok, vadállatok, dögvész, kiütés, jégeső. Figyelmeztetésre is sor került. Az előkészület alatt gondolkodni lehetett. Bölcseink szerint 24 napos figyelmeztető periódus előzte meg a kb. 7 napig tartó csapást.

Így egy évig tartó procedúra volt a fenyítő sorozat. A harmadik csapás figyelmeztetés nélkül következett be, a második fáraó kívánságára a hét napnál hamarabb ért véget. A Teremtő elpusztíthatta volna a zsarnokot és a mögötte álló gonosz tanácsadókat, de ő türelmesen egy sorozatot bocsátott az országra, hogy a nép egységesen követelje Izrael fiainak elbocsátását. A fáraó emberfelettinek kiáltotta ki magát, bebizonyosodott, hogy nagyon is gyarló halandóról van szó. A csapások egyben ítélet is volt Egyiptom bálványai felett. A legtöbb csapásnál jelzi az írás, hogy Gosen földjét megkímélték.

Deutsch Gábor

Forrás: www.or-zse.hu

2013. január 13 - 19

Jelentése: menj be

Mármint a fáraóhoz, Egyiptom uralkodójához, hogy figyelmeztesd, amennyiben tovább makacskodik, folytatódik a csapás-sorozat. Következik a nyolcadik, a sáskák. A keleti szél a sáskák sokaságát hozta, elborítva az országot. Annyi volt e rovar, hogy lapátolni lehetett.

Először fordul elő a történet során, hogy megszólalt a fáraó környezete, akik javasolták, hogy hallgatni kellene Mózes szavára. Már-már úgy látszott, a fáraó is megingott, de amikor a nyugati szél megszabadította az országot a sáskáktól, megkeményedett az uralkodó szive és nem bocsátotta el Izraelt Egyiptomból.

Kilencedik csapásként sötétség borult Egyiptomra, de olyan sűrű sötétség, hogy a mozgást is korlátozta. A zsidókat Gosen földjén nem érintette e csapás. Tudósok tudni vélik, hogy időszámítás előtt 1335 március 13-án csütörtöki nap történt ez az esemény.

A leírt három napot úgy kell értelmezni, hogy a napfogyatkozás és az ezzel járó sötétség egy napig tartott, de dermesztő, bénító hatása három napot is kitett. A tizedik csapás bizonyult a legerősebbnek: az elsőszülöttek halála.

Bárány vérével jelölték meg Izrael fiai a házakat, amelyet elkerült a vész, a halál. A pészach, amely neve lett a báránynak és az ünnepnek, jelentése: elkerülés. Ez az ünnep Izraelben hét napos, a diaszpórában nyolc. A kivonulás hónapja Niszán lett az első hónapok között. Sokáig innen számították az év kezdetét. Mivel azonban megállapították a bölcsek az első embernek, Ádámnak születésének dátumát, ezért ezen napot Tisri hó elsejét a világ teremtésének elfogadott időpontja lett az év első napja.

A királyok újéve változatlanul a Niszán maradt. Ha elfogadjuk a tudósok véleményét, a kivonulás Egyiptomból időszámításunk előtt 1335 március 27-én szintén egy csütörtöki napon bonyolódott le.

E szidrában szerepel a bárány feláldozásának és elfogyasztásának parancsa. Ha egy család nem képes egy bárányt elfogyasztani, több család is jelentkezhetett együttes vacsorára. Ez a hagyománya a széder estének. Hét napon át tartózkodni kell a kovászos ételektől, a kenyér is kovásztalan legyen. Izraelben az ünnep hét napos, a diaszpórában nyolc napos.

Szólott az Örökkévaló: minden elsőszülöttet az Örökkévalónak kell szentelni. Ez a Pidján Hábén, amikor kiváltják a kohénok az elsőszülött fiúgyereket 30 napos korában, kivétel ha apa vagy anya kohén vagy lévi. Ugyanezen fejezet végén áll a parancs: legyen jel a karodon és emlékeztető a szemeid között, "hogy erős kézzel vezetett ki Téged az Örökkévaló Kánaán országából." Ez az imaszíjak, a töfilin (igazolás) parancsa. Amelyet minden 13 + 1 napot betöltött férfiembernek szombat és Tóra ünnepnap kivételével a reggeli ima alkalmából viselni kell.

Deutsch Gábor

Forrás: www.or-zse.hu

2012. december 16 - 22

És előlépett Jehuda. Bátran az alkirály szemébe mondja: nem erről volt szó. József megígérte annak idején, hogy Benjámin szabadon visszatérhet az apjához, mert "lelkük össze van kötve". Még egy megpróbáltatást nem bírna ki az öregember.
Szeretett felesége meghalt, az egyik fia eltűnt, talán széttépték a vadállatok, ha a másik fiát is elveszíti, búbánatában sírba száll.

Kéri Jehuda, maradhasson Benjámin helyett, mert nem nézheti atyjának szerencsétlenségét, szenvedését. Jehuda szavai nem is hatástalanok.

József nem bír uralkodni magán, leleplezi kilétét testvérei előtt. Megnyugtatja őket, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásuk. Az egész kalandos történetnek így kellett lennie. Ily módon tudott Egyiptomba jutni, így volt képes megmenteni a fél világot az éhségtől, többek között apját és testvéreit is. Az Örökkévaló parancsa, hogy József családja is Egyiptomba jusson. Meg is hívja apját és testvéreit, valamint azok háza népét. Csomagoljanak és telepedjenek le a számukra kijelölt Gósem földjén. Ott el lesznek látva mindennel.

Jákob nehezen hiszi el fia életben maradását, látva az ajándékkal megrakott szekereket, megnyugszik. Vállalja, hogy csatlakozik fiaihoz és lemegy Egyiptomba, mert Kánaánból, később a Szent Földről mindig lemegyünk, még ha a Kilimandzsáróra telepedünk le, akkor is. Felmenni csak a Szent Földre lehet.

70 férfi asszonyaikkal, gyerekeikkel útra keltek és elindultak Egyiptom felé. A fáraónak tetszett az ötlet és megerősítette a meghívást.

A diaszpóra, vagy ha úgy tetszik, a Gálut, ezzel a momentummal kezdődött. "Izrael lakott Egyiptom országában Gosem földjén, birtokukba vették és nagyon megszaporodtak". Lehet, hogy később ez lesz a konfliktus magja, de ne szaladjunk előre. Egyelőre nagy tisztelet veszi körül Jákobot és népes családját.
Vájigás élov Jehuda. És előlépett Jehuda. Lehet ezen mondatnak más olvasata is.

Jehudáról nevezik majd el Salamon király halála után a Szent Föld déli részét, Judeát.

Sokan nem tudják, 1948-ban, amikor Izrael független lett, vitatkoztak a vezetők, hogy a két név közül (Judea és Izrael) melyiket válasszák az új ország neveként. Izrael mellett döntöttek. Jehuda nevéből származik a zsidó szó.

Eszter könyve Mordechájt is Jehudinak, zsidó férfinak nevezi. A vallás vagy nép megnevezésének ez már a harmadik formája (Ivri – héber, Izrael és Zsidó) Jákob fiának nevéből származik.

Deutsch Gábor

Forrás. www.or-zse.hu

2012. december 30 - 2013. január 5

Mózes II. könyve. 11 hetiszakasz 40 fejezet
Smot jelentése: Nevek

A könyv tudományos elnevezése Exodus - görög szó, jelentése: kivonulás Egyiptom országából. Lényegében az első könyv 46. fejezete névszerint sorolja az ősatyákat és nemzetségeit.

A bölcsek megemlítik, hogy amikor Egyiptom várfalához értek, akkor született Jocheved, Mózes édesanyja. A második könyv felsorolja Jákob fiait, Józsefen kívül, aki már Egyiptomban tartózkodott. Ezek férfi leszármazottai 70-en voltak. Hozzáadjuk a feleségeket, gyerekeket, szolgákat, szolgáló lányokat, tehát a háza népét, 400-at esetleg ennél lényegesen többet is elérhet e szám.

Tanui lehetünk a hetiszakasz kapcsán az antiszemitizmus kialakulása menetének. A fáraó meghívására József hozzátartozói letelepedtek Gosen földjén. A kezdeti tisztelet kihült, felváltotta a gyűlölet. Új király került trónra, aki József érdemeiről nem akart tudni. József a hikszosziak uralma idején volt alkirály, a hikszosziak kiűzése után "nemzeti kormány" alakult Egyiptomban, akiket aggasztotta a zsidók nagy száma. "Megtelt velük az ország" - ami azt jelentette, hogy elhagyták Gosen földjét.

Elárasztották a színházakat, szórakozóhelyeket, esetleg hivatalokat. A féltékenységet felülről terjesztették. Populista szlogenekkel: a zsidók a háború esetén az ellenzékhez pártolnak. Ezért sem elengedni, - nehogy az ellenséget szaporítsák - sem az országban megtűrni nem akarták őket. Negatívumnak tüntették fel egykor nagyon dicsért József intézkedését, hogy a földet a király megvette, birtokolta, a paraszt tisztes haszonnal bérelte. Nehéz rabszolgamunkával felépítettek két várost Pitumot és Ramszészt, ennek ellenére a szaporulatot nem tudták megakadályozni, mert a héberek feleségei mindent elkövettek, hogy a fáradságos munka után meleg otthon fogadja férjeiket.

Később a születendő fiuk megölésére akarták rábírni a héberek körében tevékenykedő bábaasszonyokat, Sifrát és Puát. Nevük arab eredetű, de Sifra ma már kedvelt ivrit név. A bábaasszonyok az életet kívánták segíteni hivatásuk szerint, nem a halált, ezért megtagadták az engedelmességet.

A Teremtő szép házakkal jutalmazta cselekedetüket. E tény bizonyítja, hogy a szülésznők nem zsidók voltak, hiszen velük szemben természetes elvárás lehetett volna a királyi rendelet szabotálása.

Kegyetlenebb parancsot adott ki az uralkodó. Mindenki számára kötelezővé tette a születendő fiúk vízbefojtását. Jocheved, Mózes anyja gyékénykosárba rejtette el fiát, és a folyóba tette, amikor a fáraó lánya szolgálói kiséretében fürödni ment. A hercegnő megtalálta a kosárkát, kihúzta a vízből. Innen a fiú neve: Mose - a vízből mentett.

Mirjam Jochevedet ajánlotta bábának. Mózes felnövekedett. A nép között járva tapasztalta a rabszolgahajcsárok kegyetlenségét. Egy ilyen különlegesen kegyetlen kínzást nem tudott végignézni, az igazságra érzékeny Mózes leütötte az ütlegelőt és elrejtette a homokba. Kitudódott az eset. Mózesnek menekülni kellett, Midjánba távozott. Itt újabb igazságtalanságot látott. Pásztorlányok Jitró gyermekei atyjuk nyáját akarták megitatni, de a férfiak elkergették őket. Mózes a gyengék védelmére kelt és megitatta a főember nyáját, aki feleségül adta hozzá Ciporát, a lányát.

A pásztor a nyáját legeltette, amikor észrevette, egy báránykája hiányzik. Keresésére indult. Látta, az állatka a pataknál ivott. Mózes feljajdult: "te szomjas voltál és én nem vettem észre".

Az Örökkévaló tapasztalta, hogy igaz pásztorra lelt, őt szemelte ki a nagy feladatra: legyen egy egész nép pásztora, vezére. Megjelent Mózes előtt az égő csipkebokorban. Mivel az égig hallatszott Izrael jajkiáltása. Megemlékezett a Teremtő a szerződésről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött, elhatározta, hogy kivezeti Izrael fiait Egyiptomból.

Mózes szabódott. Nehéz beszédűségére hivatkozott. A Gondviselés Áront, a testvérét jelölte mellé, legyen tolmácsa. Vigyék a népnek az üzenetet, "Ehje aer ehje" A lét vagyok. Atyátok I…ne, ez az én emlékeztető nevem, nemzedékről nemzedékre. Mózes találkozott Áronnal, fivérével és elindultak a parancs szerint összegyűjtötték Izrael véneit, előadták jövetelük célját és a nép hitt nekik.

Deutsch Gábor

Forrás: www.or-zse.hu