Jelentése: midőn meggyújtod)

A Menora hét mécsesének közép felé kellett világítania. Áron nem hozhatott ajándékot, mint a törzsfőnökök a Szentély avatásánál, de ennél többet kapott, ő gyújthatta meg elsőnek a menóra lángjait, amely a világosságot hirdette. Utódai a hasmaneusok is abban a tiszteletben részesültek, hogy a megszentségtelenített és újra megszentelt templom avatásán is meggyújthatták a lámpást. A hitnek, a vallásnak, az igazságát, fényét kötelessége Izraelnek megőrizni és ébren tartani. Ennek az örök fénynek soha nem szabad kialudni. Ha egy templomot I...n házát bezárnak, ott az örök fény, a Nér támid kialszik. Ezt ne feledjük el. Nem véletlenül a menóra az egyik legfontosabb szimbólumunk.

Aki a Pészachi áldozatot – betegség, utazás vagy gyász miatt - nem mutathatta be Niszán hónapjában, az egy hónappal később bepótolhatja mulasztását. Ijár hó 14-ét kis pészáchnak nevezik. Ilyenkor nem mondanak könyörgést (táchnunt) és eszünk egy kevés máceszt.

Nappal a felhőzet a borulat honolt a pusztai Szentély felett, éjjel a lángoszlop. Amikor a jelenségek megindultak, akkor haladt a tábor. Amikor a jelenségek megálltak, akkor letáborozott a nép. Az indulást ezüst harsonák hangja jelezte. Amikor elindult a frigyláda, Mózes felkiáltott: "Kelj fel, Örökkévaló!" Ezt a mondatot, amelyet két fordított Nun betű között közli a Tóra, bölcseink töredéknek tekintik, idézet I…n harcai című könyvből. Mindmáig elmondjuk, amikor a Tórát szekrényéből kiemelik.

Mózes apósa fiát Hobábot felkérte Mózes, legyen útmutató a sivatagban. Szükséges volt a terepet jól ismerő személy tanácsa. Hobáb visszautasította az ajánlatot, de elképzelhető, hogy Mózes kitartó kérésére csak vállalta a feladatot. A nép megint zúgolódott. Húst követelt. És bár a manna minden ízzel rendelkezett, de azért, hogy a terhes anyáknak ne okozzon betegséget, uborkát, póréhagymát, fokhagymát nem lehetett érezni az ízén. Természetesen a "keménynyakú nép" azt követelte.

Megkapták, amit kértek, a húst is, de nem lett belőle köszönet. 70 kiválasztott vén részletes prófétai szellemmel lett felruházva (a legfelsőbb bíróságnak, a szánhedrinnek is ennyi tagja volt), hogy segítsék Mózes nehéz munkáját.

Amíg a sátornál álltak, nyugodott rajtuk a prófécia szelleme. Két fiatalember, Eldád és Medád a táborban maradtak és prófétáltak. Jelentették Mózesnek, aki szerény volt, sőt a legszerényebb, ezért csak legyintett. Nem tartott a konkurenciától. Mirjám és Áron a kusi nő miatt Mózes háta mögött beszéltek a testvérükről. Valószínűleg Cipóráról lehetett szó, aki ugyan midjanita volt, de arcszine miatt Kusinak is nevezték.

Lehet, hogy Mózes külön élt a feleségétől, mert úgy gondolta, mindennap beszél a Teremtővel, így nem közeledhet asszonyhoz. Bár a házasság – például a főpap esetében – követelménynek számított, Mózes talán a Teremtő kérésére, talán maga elgondolása szerint, életének egy részében a magányt választotta. Mirjam bár megmentette a csecsemő Mózes életét, a pletykáért mégis szenvednie kellett. Hét napig poklosság sújtotta. Amíg elkülönítették a tábortól, addig nem haladtak tovább. Mózes könyörgött a Jóistenhez: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt. A legtömörebb ima, amit valaha hallottunk. Volt is foganatja.

Deutsch Gábor

Ezen a héten ikerszidrát olvasnak a zsinagógában, mindkettő fizikai és rituális tisztaságról szól. Rokontémák. Az elsőnek a címe Tázriá, jelentése aki magzatnak életet ad. Az első részben a szülő nő kötelességéről esik szó, fiúgyermeknél hét napig tisztátalan, ezután rituális fürdőt vesz. A nyolcadik napon a fiúcskát felveszik Ábrahám szövetségébe. Lánykánál tizennégy nap után kell a rituális fürdőt meglátogatni. Annak idején áldozatot mutatott be az ifjú anyja, ma hálaimával (gomel) köszönik meg a szerencsés szülést.

A másik téma, amellyel az első hetiszakasz foglalkozik : súlyos betegség a poklosság - amely talán a leprára emlékeztet leginkább. Bár a lepra gyógyithatatlan betegség a poklosságot a papok - akik orvoslással is foglalkoztak - gyógyították. Van olyan vélemény is, amely kórnak a gyógyítását ma nem ismerik, az nem jelenti azt, hogy az ókorban sem ismerték. Számos titok van, amit annak idején tudtak, előttünk megfejthetetlen rejtély maradt. Ez a betegség büntetésnek számított, mint lentebb ezt részletezni fogjuk. Akinél a poklosságot észlelték, annak el kellet hagynia a tábort is és csak gyógyulása után térhetett vissza a közösségbe. Ha meggyógyult, ahogy írva van: "mossa ki ruháit, nyírja le minden haját, fürödjék meg és legyen tiszta, azután bemehet a táborba, de háljon sátrán kívül hét napig."

Látjuk, hogy több ezer évvel ezelőtt nagyon fontos járványügyi, egészségvédelmi, tisztasági intézkedéséket foganatosítottak a közösség érdekében

Az ikerszidra második szakaszának neve Möcórá (poklosság). A szó etimológiai értelme móci - rá - a rossz szó terjesztője. Mert a bőrön jelentkező betegséget a rágalmazó - pletykálkodó kapta meg. Olvassuk a Szentírásban Mózes IV. könyvében, hogy Mirjam, Mózes nővére, Áronnak beszélt fivére házasságáról kellemetlen szavakat, melynek hatására Mirjam hét napig poklos lett. A hetiszakasz leírja, hogy a ruhán, sőt a házon is lehetett olyan elváltozás, amely poklosságnak tekinthető. A ruhát miután megmutatták a papnak, elzárták hét napra. A hetedik napon az orvoslás szakértelmével rendelkező pap megtekintette a ruhát, ha terjedt az elváltozás, akkor el kellett égetni, ha nem terjedt, de látszott a seb a ruhán, úgy újra hét napig zárták el, de előbb jól elmosták. Ha ezután sem homályosult a hiba, akkor a tűz martaléka lett a ruha. Ha megfakult a seb, megmosták és tiszta lett. A ház falán is jelentkezhetett gombásodásra vagy salétromréteg képződésére utaló nyom. Ekkor értesítették a kohént, (papot), de mielőtt megérkezett kiürítették a házat. Mert ha a pap tisztátalannak nyilvánította az épületet, akkor a benne lévő berendezéséket sem lehetett használni. Mikor megszemlélte a pap a házat, és megállapította a bajt, hét napig lezárták az épületet, ha nem múlt el a jelenség, azt a részt lebontották, és újra vakolták. Hét napig várakoztak, ezután ha nem múlt el a "baj", látszott még az elváltozás, úgy lebontották a házat.

Szó esik a poklosságból meggyógyult tisztító szertartásáról, mikor a szőrzetét eltávolították, megmosdatták, ruháit is jól megmosták, eztán egy galambot vagy gerlicét szabadon bocsájtottak, jelezve, hogy életet nyert a meggyógyult. Felkenték olajjal, mint máskor a papokat szokták.

A hetiszakasz másik része a nemibetegségek ismérveivel foglalkozik. A Szent Ház, a templom közelébe nem léphetett e betegségtől megfertőzött ember. "És óvjátok Izrael fiait tisztátalanságaiktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, amely közöttük van." Aki e betegségből meggyógyult, az megfürdött, ruháit alaposan megmosta, és csak utána mehetett Izrael közössége közé.
Az ikerszakasz nagyon sokat foglalkozik a mosdással, tisztálkodással. A fürdőt, melyben a tisztálkodás történt, mikvének - vízgyűjtőnek - nevezik. A medencének legalább 760 liter élő víz forrással - vagy esővízzel kell rendelkeznie.
A mikvét olyan fontosnak tartják, hogy még a templomot is el lehet adni, ha az ára a fürdőre kell. Remélhetőleg ez csak elméleti lehetőség, nem kerül rá sor, de jelzi a mikve rangját, fontosságát. Sokan mondják, hogy ez rituális tisztaság, nem tévesztendő össze a higiéniával. Ünnepek előtt vagy a vallásos ember Tóra olvasás előtt megy el megmártózni a mikve tükörsima vizében.
Nem szerencsés, ha rituális tisztaságot a higiéniával szembeálltjuk. Nemcsak azért, mert a fürdőbe mennek a házasulandó fiatalok, a nők a tisztulási ciklus után, de bárki is megy oda, a piszok az elválasztó, úgy nem érvényes a megmártózás. Olyan ez, mint a kenyérevés előtti kézöblítés, amikor is először meg kell mosni a kezet szappannal vagy más mosószerrel, csak a tiszta kézre, mintegy pecsét a tisztaságon, érvényes a kézöblítés.
A mikvénél is csak piszoktól mentes, tiszta ember léphet a medencébe, így a mikve a szellemi, lelki (rituális) és higiénikus nagybetűvel írott Tisztaság jelképe. Jelzi, hogy az embernek mindenféle értelemben legyen tiszta a keze, tiszta a szíve, a lelke, de a teste is. Prágában, a középkorban nagy járványok dúltak, amelyek a gettót csak mérsékelten érintették.
A mikve és a különböző élethelyzetek előtt és után kötelezően előírt kézmosás a rejtély kulcsa. Így talán érthető, hogy miért kell törekedni arra, hogy minden közösségnek legyen lelki és testi tisztaságot jelképző mikvéje, fürdője.

Deutsch Gábor

Jelentése: a pusztában.

A zsidók kivonulása Egyiptomból / Kaufmann Hagada /

A cím találó, mert a pusztai vándorlás negyven éve részletesen le van írva a hetiszakaszokban. Tudományos címe a könyvnek: Numeri - számlálások, mert két ízben is foglalkozik a kötet e témával. Számba vették Izrael fiait 20 évestől felfelé, akik hadba vonulhattak. A második könyvben a fél sekelekkel való számlálásnál 603.550 főt számláltak, ezúttal is annyi, mint hét hónappal előbb. Bölcseink szerint ugyanannyian születtek, mint ahányan meghaltak ez idő alatt.

Más vélemény viszont úgy tartja, egy számlálásról van szó, amelyet a negyedik könyvben dokumentáltak. Számláló biztosként a törzsek főnökeit nevezték meg. Érdekes, hogy többnek is a nevében a Teremtő említve van. Például: Netánél - I...n adta. Eliáb - -I...n az apa. - -Gámiél - -I...n a jutalmam - -Elicur - -I...n a szirtem. stb. stb.

A lévi törzset itt kihagyták a számlálásból. Nekik a Szent Hajlék szállítása. felállítása ha táboroztak, lebontása ha indultak.

Az Egyiptomból kivonult törzsek most már zászlórendben masíroztak. Minden egyes törzs más színű és jelvényű zászló alatt. Jehudáé Jákob áldása szerint oroszlán volt a jele, zászlajának színe türkiszkék. Reubén zászlajának színe piros, rajta mandragóra. Utalva az első könyv történetére, amikor a gyermek Reubén "a szerelem almáját" szedte a mezőn és Ráchel kért belőle. Simeon zászlaját zöldre festették, rajta Sechem városának képe, szintén az első könyvre utalva, amikor testvérével, Lévivel elégtételt vettek Dina meggyalázásáért.

A hetiszakasz leírja a táborozás rendjét. A tábor közepén állt a pusztai Szentély, a Hajlék, körülötte a leviták táboroztak. Nyugaton Menase Efráim (középen) Benjamin. Északon Aser, Dán (középen), Naftali. Keleten Zebulon, Jehuda, (középen) Jisszákár. Délen Gád, Reubén (középen), Simeon.

A hetiszakasz részletezi a leviták feladatait. Áron négy fia közül kettő meghalt, Nádáv és Ávihu. A megmaradottak Eliezer és Itamár atyjuk mellett teljesítettek szolgálatot. Külön számlálták meg egy hónapostól a leviták fiait, a családfők neve Gerson, Kehát és Merári. Minden családnak meghatározták a feladatát. A Gersoniak a Hajlék burkolatát, szőnyegeit, vásznait vitték.

A Meráriak a Hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait hordozták. A Kehátiak feladata volt a legkényesebb és felelősség teljesebb, rájuk bízták a frigyládát, az asztalt, a lámpást (menórát) az oltárokat, és a szent edényeket. Ha nem csomagolták be gondosan a frigyládát, és hozzáért valaki, azt mintha áram ütötte volna meg, azonnal meghalt. Ezért áll a figyelmeztetés: "ne engedjétek kipusztulni a Keháti család tagjait." Az elsőszülöttek helyébe a papi rendbe a leviták léptek. Ezért ki kell váltani minden elsőszülött fiút, kivéve azokat, akiknek anyja vagy apja levita, illetve kohén.

Deutsch Gábor

www.or-zse.hu

-

Mózes III. könyvének záró ikerszidráját olvassák fel e héten a zsinagógában. Az első szakasz címe Böhár, jelentése a hegyen, mármint a Szináj hegyén hagyta meg az Örökkévaló Mózesnek az utasítást a földek pihentetéséről.

"Amidőn bementek az országba, amelyet adok Nektek, akkor tartson az ország szombatot az Örökkévalónak. Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át messed meg a szülődet és gyűjtsed be termését, de a hetedik évben szombat nyugalma legyen az országnak."

Rámbám szerint ez intézkedés a föld kímélése érdekében történt, a vetésforgót még nem ismerték. De szociális jelege is volt a törvénynek, ekkor engedték el a szegény ember adóságát. A spontán termett növényt el lehetett fogyasztani, de szabad préda lehetett bárkinek, az ott dolgozó munkásnak, családtagjainak, a szegényeknek, sőt a mező vadjainak is.

A szombat évet smitának hívták. A hetedik szombat év után az ötvenedik esztendőben megszólaltak a harsonák (a sófárok) az Engesztelés napján, jelezve, hogy felszabadultak a rabszolgák.

A fallal körülvett városok kivételével az ingatlanok visszaszálltak eredeti tulajdonosaikra. Ezt nevezték jóvélnak, ebből származik a jubileum szó. A szó pontos fordítása kos-szarv, mert abból készül a sófár a harsona.

A hetiszakasz nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a rabszolgákkal jól kell bánni, a szeresd felebarátodat elv rájuk is vonatkozik. A Talmud hozzáteszi, ha valaki elszegényedett embertársát rabszolgának hozza a házába, azzal úgy kell bánni, mintha urat vett volna magához, családját is el kellett látni. A szökött rabszolgát nem volt szabad kiadni kegyetlen gazdájának.

E rendelkezés több ezer éves összevetbve azzal a ténnyel, hogy még az 1800-as évek végén, sőt a XX.-ik század elején számos országban szigorú törvények védték a gazda jogait, és a rabszolgának nem volt semmilyen joga.

A második szidra címe Bechukotáj, jelentése törvényeim - mely szerint tanácsos élni, útjain járni. A harmadik könyv, amely mint írtuk a tisztaságokkal foglalkozik, záró szakaszában szükségesnek látja hangsúlyozni, hogy a parancsolatok betartása nem csak az egyén, hanem az ország számára is áldást, bőséget és nyugalmat jelenthet. A maga idejében esik majd a kellő mennyiségű eső. Sem ellenség, sem vadállat nem veszélyezteti a nyugalmat, a jóságos Isten szelleme lesz közöttünk. De ha eltérünk az útról, annak súlyos büntetések sora lesz az ára. "Éjjel várjátok a reggelt, nappal az estét", de bármilyen mélyre jutunk, megmaradhat a remény. Az Írás adja tudtunkra, hogy az Örökkévaló nem feledkezik meg rólunk, megemlékezik a szövetségről, melyet őseinkkel kötött és továbbra is marad irgalmas Istenünk.

Deutsch Gábor