Jelentése: A nyolcadik (napon)

A nyolcadik nap lehetett volna Áron legboldogabb napja. Fiaival először járult az oltár elé és rá várt az áldozat bemutatása. Mit érezhetett Elisevá, Áron felesége, amikor látta férjét és fiait vonulni az oltár elé? Áron megáldotta a népet, parancs szerint tett mindent, tűz jött ki az Ö….való színe előtt, amely fölemésztette az áldozatot. A nép ujjongott és leborult. Ekkor történt a tragédia. Áron két fia, Nádáv és Ávihu idegen tüzet vitt a Szentek Szentjébe, amelyet nem parancsoltak nekik. E tűz őket égette meg.

Bölcseink szerint bensőjük pusztult el, porhüvelyük sértetlen maradt. Ebből következtették, hogy a hamvasztás törvényeink szerint számunkra tilos. A papi feladatot pontosan kellett teljesíteni. Nagy felelősség ez. Sok vita zajlott, és zajlik arról, hogy mit követtek el tulajdonképpen Áron fiai, miért e nagy büntetés. Áron hallgatott. Úgy érezte, az Ö…való tudja, mit miért tesz, ezért talán vigasztalólag talán magyarázólag őhozzá szólt a Mindenható: bort és részegítő illatot ne igyál se te, se fiaid, midőn bementek a Találkozás sátrába.

Mivel minden mondatnak megvan a maga helye, talán Nádáv és Ávihu ittasan mentek be a Szentek Szentébe az Ö…való színe elé. Más vélemény szerint nem nősültek meg, mert szerintük őhozzájuk méltót úgysem találnak. Az a parancs, hogy a papok a szent szolgálat előtt ne fogyasszanak szeszt, ma is érvényes. A dühenolás - az emelvényen vagy a frigyszekrény lépcsőjén elmondott papi áldás - előtt nem szabad alkoholt fogyasztani a kohénoknak.

A másik fontos közlése a hetiszakasznak, az ehető (tiszta) és a tilos (tisztátalan) állatok felsorolása. Ez két helyen áll a Tórában. Itt és az Ötödik könyv Röé című szakaszában. Az első könyvben Noénál olvashattuk, hogy az embernek szabad húst ennie, de az élő állatból nem szabad darabot vágni. És a vért - mert az a lélek - nem szabad fogyasztani.

A második könyvben ugyan szerepel a növéla (elhullott) és a tréfa (szétmarcangolt) állatok tilalma, a harmadik könyv Semini szakaszában részletezik a tiszta és tisztátlan állatok ismérveit. A négylábúak közül a hasított patájú és a kérődző állatok ehetőek. Mind a két követelmény fontos. A sertés tilos, bár a patája páros. A halak közül az kóser, amelynek uszonya van és pikkelye. A madaraknál általában a ragadozók és a mocsárban élők a tiltottak. A Tóra fel is sorolja ezeket: sas, ölyv, keselyű, kánya, sólyom, holló, strucc, fecske, sirály, karvaly, kuvik, búvár, bagoly, a hattyú, pelikán, héja, gólya. (Bár a neve chászidá, tehát jámborka, de a békát bekapja, így ragadozónak számít). Bizonyos sáskafajták engedélyezve lennének, de a mi országainkban nem ismerjük ezeket, ezért nem ajánlatos a fogyasztása. Ami tilos, annak érintése is az.

Természetesen a felsorolás még nem elég. Fontos a szabályos vágás, és a káserolás. A csúszó-mászók tilosak. Számtalan állatot akkor sem ennénk meg, ha szabadna. Kérdés, hogy a tiltás, a chukim (racionális magyarázata nincs, illetve előttünk nem ismeretes) vagy a mispátim (van oka) kategóriájába tartozik. Rámbám szerint mispátim, mert az Ö…való jobban tudja, hogy számunkra mi egészséges, mint magunk. Rámbám szerint nem a testünknek, hanem a lelkünknek szükséges a tiltás. Ha megennénk egy farkast vagy oroszlánt, annak vadságát is magunkra vennénk. Az biztos, hogy a zsidó vallás fennmaradásában a sábát és a brit mellett a kásrutnak is van jelentős szerepe.

Deutsch Gábor

Forrás: www.or-zse.hu

2013. február 24 - március 2

Ezen a héten a Ki Tiszá hetiszakaszt olvassák fel.
Fél sékelt fizetett be szent célra a Pusztai Szentély fenntartására minden 20. életévét betöltött férfiember. A gazdag sem többet, a szegény sem kevesebbet, így mindenki egyenlő jogú polgárnak érezhette magát a templomban. A pénz nem lehetett kevés, hiszen ez biztosította a szent szolgálatot és a szertartások működését. Mégis olyan összeg, amely a szegény ember számára is elérhető volt.

Talán azért kértek félpénzt, mert nincs tökéletesség a földön. Egész kenyér biztos nem létezik, néhány morzsa valószínűleg hiányzik minden vekniből. Húsz gérát ért egy sékel, tehát a fél sékel 10 gérát - a tízes szám a Tízparancsolatra is utal.

A sekelszedés számolási mód is volt, hiszen 1-2-3 formában a csordát számolják, az embereket nem. Nehogy csapás érje őket, esetleg vereséget szenvedjenek a harcban. "Adja meg mindenki lelkének válságát".
A katonaköteles férfi a harcok során bizony még embert is ölhetett, akár védekezésből is, ez olyan cselekedet, ami még ha elkerülhetetlen is, az Örökkévalónak nem tetsző. Tehát előre kellett a bűnbocsánatra gondolni. A sékelek szombatja a négy nevezetes szombat közül az első, ezen tórai részt akkor is olvassák.
A tükörfényes rézmedencékben a papok a szent szolgálat előtt megmosták kezüket, lábukat, mert a tiszta kéz és a tiszta szív lehetett a feltétele annak, hogy a pap a szent helyre lépjen és ott másokért fohászkodjék.
A szertartáshoz szükséges illatszerek pontos receptjét az Avtinász család ismerte. Titokban is tartotta. A család hölgytagjai egyáltalán nem használtak piperecikket, illatszereket, nehogy az a vád érje őket, hogy a szent szolgálat illatszereiből vettek el. "Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani".

Az Örökkévaló számon tartotta és néven nevezte Becálélt, a mesterembert, Uri fiát, Hur unokáját. Nagyapját agyontaposták, mert ellenállt az aranyborjú imádásánál. Unokája ezért kapta tudományát, bölcsességét, hozzáértését, hogy kigondoljon terveket, azokat megvalósítsa és másokat is tanítson. Isten szellemével töltötte el az Örökkévaló. Gyönyörű mondatok ezek, a művészi szinten alkotó fizikai munkásról. Máshol is hasonló hangnemben beszél a Tóra a bölcs emberekről, akik varrták a főpapi ruhákat, a bölcs asszonyokról, akik fonták-szőtték a Hajlékhoz, a sátorhoz szükséges szőnyegeket, függönyöket.

Talán sehol nem kap a fizikai munka, a manuális alkotás olyan elismerést, mint a Tórában. A Bibliában Becálél és Oholiáv mellett Hirám, a rézműves, aki Salamon templomába alkotott maradandót, is halhatatlanná vált.

Váratlanul hangzik a felszólítás, amikor a pusztai Szentély munkálatairól esik szó, hogy a szombatot meg kell tartani. Tán azért, mert bármilyen fontos dolog is a Hajlék berendezéseinek készítése, építése, nem történhet szombaton. Innen származik a 39 alapmunka tilalma, amely lényegében 1500-nál is több tilalmat takar. A Szentélyben álló asztal ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy a deszkákat nem lehet összeilleszteni, hanem a fát sem lehet elültetni, gondozni, kivágni, darabolni, kártolni, gyalulni szombaton. Azt a munkát, amelyet nem volt szabad végezni a Szentély alkotásának idején, azt nem tehetjük ma sem. Mert Áv hat nap alatt végez el minden munkát, de a hetedik napon nyugalom legyen, a szombat nyugalma. Szentség az Örökkévalónak, tegyük hozzá, pihenés az embernek.

Midőn befejezte Mózeshez intézett szavait az Örökkévaló, ujjaival ráírta a bizonyosság két táblájára az igéket és átadta Mózesnek, bíztatta, hogy siessen, mert "a kemény nyakú nép letért a helyes útról".

A nép elszámolta magát, negyven nap és negyven éjjel tartózkodott a Sináj hegyén Mózes, akit reggelre vártak, de mivel késett néhány percet, vagy órát, körülvették Áront, hogy készítsen bálványt, amely visszavezeti a népet a bizonytalanból a biztos rabságba. Aztán, hogy időt nyerjen, remélve, hogy Mózes időközben megérkezik, azt tanácsolta, a feleségektől, lányoktól hozzák el az aranyfüggőket, s abból készítenek majd bálványt. Áron gondolta, az asszonyok nem szívesen adják majd oda arany ékszereiket, egyesek szerint ez tévedés volt, mert az asszonyok ezúttal készségesnek bizonyultak, mások szerint az asszonyok és lányok valóban megtagadták az engedelmességet, de a férfiak az akkori egyiptomi szokás szerint fülfüggőt hordtak, és abból készült el az aranyborjú.

Látva a nép hűtlenségét, és hogy csak a levita törzs maradt hű, Mózes földhöz vágta méltatlanságtól hevülve a két kőtáblát, amely eltörött. Mások szerint Mózes sohasem ragadtatta el magát annyira, hogy az Örökkévaló ujjaival írt táblát elhajítsa. Hanem a két kő könnyű volt, mint a pihe, mert az igék tartották. Szinte lebegett Mózes kezében. De amikor szembesülnie kellett a bűnnel, az igék elszálltak, maradt a két nehéz kő, amelyeket ember nem bírt el és így ejtette el Mózes a bizonyosság tábláját, amely aztán el is tört.

Mózes bocsánatért esdekelt és kérte, árulja el az Örökkévaló, milyen szempont szerint mér a Teremtő. Miért gazdag az egyik ember, a másik miért szegény. Beteg az egyik, egészséges a másik. Megtudjuk a Gondviselés 13 tulajdonságából, amely szerint az Örökkévaló irgalmas, türelmes, elnéző, megbocsátó, megőrzi kegyelmét ezrediziglen, teljes felmentést azonban nem ad. Bizonyos bűnöket számon kéri az ellene vétkezőktől, tehát akik nem térnek meg, hanem makacsul a bűn mellé szegődnek.

Mózes elul hó elsején ment fel másodszor a Hegyre és ott maradt az Örökkévaló mellett 40 nap és 40 éjszaka, kenyeret nem evett, vizet nem ivott. "És ragyogott Mózes arca, mikor lehozta a két kőtáblát" - a sugárzott, ragyogott szó héberül: karan. Mivel a magánhangzók pontozása későbbi találmány, kerennek is lehet olvasni, ami szarvat jelent. Középkori művészek, köztük Michelangelo is azért ábrázolta szarvszerű fénycsóvákkal Mózes fejét. Ragyogott Mózes arca, ahogyan a miénk is ragyog, ahányszor a Tórát tanuljuk.

Deutsch Gábor

Forrás: www.or-zse.hu

Jelentése: parancsold meg

Parancsold meg Áron és fiainak (tehát a kohénoknak), hogy az állandó áldozatok bemutatása naponta kétszer legyen, este és reggel. Az alkonyi áldozatok lángja lobogjon egész éjjel. A felajánlásként hozott féregmentes fából annyit tegyenek rá, hogy a hajnali áldozatok lángját azzal gyújtsák meg. A mindennapi (támid) áldozatok égő áldozatok, tehát teljesen elégették az állatot. A tűznek mindig égni kellett. Ebből kiindulva nér támid, örökmécses ég a ma zsinagógájában állandóan.

Reggelenként a pap letisztította a hamut és az oltár mellé tette, majd más ruhát öltött és elvitte a hamut tiszta helyre. Azt írják bölcseink, lesz idő, amikor rólunk is leveszik a ruhát, ránk adnak tiszta öltözéket és elvisznek minket tiszta helyre. Áron és a mindenkori főpap naponta a maga költségén lisztáldozatot mutatott be. A vétek áldozat bizonyos részeit a papok megehették. Ha a cselekedet I…-nel szemben történt, például Szombat-szegés, ezt bűnnek (chátétnak) nevezték. Ha ember ellen irányult, (pl. lopás, csalás) akkor ásám, vétek áldozat a megnevezése. Ilyenkor az áldozaton kívül a károsultnak meg kellett téríteni a kárát, büntetéssel tetézve. A béke, vagy hála áldozatot valamilyen örvendetes családi esemény (pl. gyermek szülés, vagy betegségből való felépülés) alkalmából önkéntesen hozták. Megfelelő részét a húsnak a család el is fogyaszthatta ünnepélyesen. Ezt a bemutatást ma a gomel ima helyettesíti, amelyet a Tóra előtt mondanak el. A hálaadó mondja: - áldott vagy Örökkévaló, aki jót tesz az érdemtelennel és velem is jót tett. A közönség válasza: - Aki jót tett neked, tegyen jót máskor is.

Négy esetben mondjuk el ezt a fohászt:
1. Utazás vízen vagy pusztán át; (repülőgéppel is),
2. Betegségből felépülve; (a szülést is ideértve),
3. Szerencsétlenségtől megmenekülve (pl. leesett kő a személy előtt zuhan a földre);
4. Börtönből, lágerból, fogságból szabadulva.

A hálaadó béke áldozatot a bemutatás napján kell elfogyasztani. A fogadalomból különösebb indok nélkül adományozott békeáldozatból az el nem fogyasztott húst másnap is megehették.

Mivel a főpapot fel kellett szentelni, Mózes hét napig papi funkciót látott el. Megmosdatta Áront és fiait vízzel, ráadta Áronra a köntöst, az övet, a kötényszerű éfodot, amelybe belehelyezték a melldíszt, az urim-ot és tumin-ot. Feltette fejére a süveget és homlokára az aranylemezt, Szent az Örökkévaló felirattal. Felkente kenőolajjal, ezzel megszentelte. Aztán Áron fiait is felöltöztette a papi öltözékbe és az Ö…való utasítása szerint felkente a Hajlékot.

Hét napig, míg tartott a felavatás, Mózes, Áron és fiai nem hagyták el a pusztai Szentélyt. És jött a nyolcadik nap. …

Deutsch Gábor

Forrás: www.or-zse.hu