Szerző: Rabbi Osher Chayim Levene
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás - 2011. február

Hetiszakasz: Ki tiszá

Minden zsidónak adományozni kellett Máchácisz HáSékel-t (fél sékelt) a napi közösségi áldozatokra, melyeket a papok végeztek az oltáron az egész nép javára (Smot 30:13). Ezt az egységes mértéket fizette szegény és gazdag egyformán Ádár hónap folyamán.

Ebben a micvében mindenkire ugyanaz a mérték jut. Mindenkit egyformán kezel. Nincs különbség az egyének között. A közösség minden tagjára ugyanúgy kivetett fél sékel biztosította, hogy minden zsidó azonos arányban részesüljön ebből az értékes jócselekedetből (Széfer HaChinuch). Az egységes ár biztosította, hogy a szegényeknek ne kelljen szégyenkeznie és a gazdagabbaknak se legyen erkölcsi fölénye.

Sokféle magyarázat van arra, hogy mit szimbolizál a fél sékel, de közös vonás ezekben a zsidó ember tökéletlensége önmagában és a közösségben. Önmagában egy ember két fél részből áll: a lélek és a test egységéből. A lélek az égi spirituális birodalomból származik, a test a közönséges, fizikai, földi összetevő.

A fél sékel azt fejezi ki, hogy bármelyik alkotórész önmagában csak a kép fele (lásd Rábbénu Bachya). Mózes látomása az égi tűzről azt tanítja, hogy a Földön adományozott fél sékelnek van túlvilági képe: minden zsidó "testnek" van egy megfelelő forrása a spirituális "lélekben" odafenn. (Szfász Emesz, Skálim 5647). A Tóra parancsolatainak teljesítésekor a test egységbe kerül a lélekkel. Csak ebben a szintézisben lesznek "egy egész egység". A kompromisszum csak félmegoldás; hiányzik a teljesség.

A fél sékel azt is kifejezi, hogy minden zsidó önmagában hiányos, s csak fele az egésznek, ha nem tartozik a közösséghez és nem azonosul vele.

A zsidó ember a zsidó nép tagja, szüksége van a többiekre és azoknak is szükségük van rá. Ha csatlakozik a közösséghez és azt a "másik felének" érzi, akkor szépen kiegészítik egymást. Az "áchdusz" (egység) ideális állapota valósult meg a Szináj hegyen, mikor minden zsidó ott állt, mint "egy ember, egy szív". Ez a tökéletesség minden egyes emberben is megjelent, amikor a fizikai hiányosságok is meggyógyultak, hogy minden zsidó egész és feddhetetlen legyen a Tóra átvételekor. Amikor viták keletkeznek, Izráel gyermekei nincsenek egységben és nem élnek az "egy nép az országban" elv szerint (Sábesz délutáni Ámidá-ima).

Jellemzően az összegyűjtött fél sékelek közösségi célokra lettek felhasználva, a napi állandó áldozat beszerzésére, ami szintén két részre volt osztva: egy bárány lett áldozva hajnalban a napi szolgálat kezdetekor, a másik délután, a nap vége felé (4Mózes 28,4). A két félre osztott áldozat harmonikus kombinációja folyamatosan emelkedett az embertől az égbe.

Magában sem a test, sem a lélek nem egész. Egyedül sem az egyén, sem a közösség nem alkot egészet. Ez csak a félút. Együtt azonban, ha egy célért egyesülnek, előre tudnak jutni a spiritualitás felé, az Örökkévaló szolgálata felé és a tökéletességhez.