Vallás, imaidők 
Tecáve
A szentség bennünk
Ez a hetiszakasz abban különbözik a Tóra más szakaszától, hogy hiányzik belőle valami, ami Smot-tól kezdve minden más szakaszban megtalálható: Mózes nevének említése. Attól kezdve, hogy először megjelenik a Tóra szent lapjain a kisbaba a nílusi nádasban egy kosárban ringatózva, Mózes neve számtalanszor említésre kerül mindenféle kontextusban. Azonban ezen a héten nem. Miért?
A Talmud azt mondja: mikor Mózes igyekszik rávenni az Örökkévalót, hogy megbocsásson a zsidó népnek az aranyborjú bűnéért, azt mondja: "Ha nem bocsájtasz meg a népnek, törölj ki a Könyvedből". Az Örökkévaló nyilvánvalóan nem bocsátott meg teljesen, Mózes nevét pedig mellőzi a Tóra egy részében, ebben a hetiszakaszban.
Az Örökkévaló bizonyára nem véletlenszerűen választotta ki ezt a szakaszt. Milyen üzenetet hordoz az, hogy a Tecáve szakaszra esett a választás? A megoldást ott kell keresni, hogy Mózest a valaha élt legnagyobb prófétaként tartjuk számon. Miben különbözött az ő prófétai nagysága másokétól? Maimonidesz úgy magyarázza, hogy Mózes spontán próféciával lett megáldva. Más prófétáknak extatikus állapotba kellett kerülni, mielőtt képesek lettek a próféciára. A Királyok Könyvében olvashatunk Elisháról, aki zenészt hívott, hogy segítsen egy magasabb szintű tudatállapotba kerülni. Mózesnek azonban nem kellett különösebb előkészület. Mindig természetesen és könnyedén tudott kommunikálni az Örökkévalóval. Jámborsága és becsületessége által olyan spirituális szintre fejlődött, hogy külső ösztönzés nélkül is állandóan képes volt a próféciára.
Az e heti szakasz kiemeli egy külsődleges stimuláló eszköz jelentőségét, az öltözködés spirituális szerepét. Bizonyosan a papi öltözet, melyet ebből a szakaszból ismerünk meg, teszi a főpapot főpappá. Mikor felöltötte a szent öltözetét, a papi szentséget is magára vette, ami nélkül nem lett volna képes elvégezni a templomi szolgálatot. A Talmud szerint azt a főpapot, akinek akár csak egy dolog is hiányzott az öltözetéből, nem lehetett főpapnak számítani a szolgálat szempontjából. Azaz a papi öltözék a külső eszköz a szentség állapotának eléréséhez.
Ennek fényében érthetjük meg, hogy miért a Tecáve szakaszt választotta az Örökkévaló Mózes nevének mellőzésére. Nemcsak a ruhákra vonatkozó törvények nem vonatkoznak Mózesre, hanem a ruhákhoz kapcsolódó koncepció sem. Annyira tiszta és szent volt, hogy prófétai szentsége a lénye része volt, nem egy időlegesen magára vett feltétel.
Mi nem várhatjuk el magunktól, hogy elérjük Mózes vagy más bölcsek spirituális szintjét, mégis követhetjük őket saját képességeink szerint. Meg kell találnunk magunkban azokat a tulajdonságokat, amelyekben személyesen kimagaslunk – legyen az a kedvesség, a jótékonyság, törődés a betegekkel vagy bármi más –, és ezt mélyen integrálnunk kell személyiségünkbe, hogy lényünk része legyen. Ez nem igényel időt, erőfeszítést, csak szellemi és érzelmi energiák invesztálását. Ennek a befektetésnek garantáltan bámulatos haszna van. (www.lativ.hu)