Vallás, imaidők 
Nappal és éjszaka
Szerző: Kalász Marietta
Forrás: Rabbi Samson Raphael Hirsch kommentárja alapján
Megjelent: Forrás - 2011. március
Hetiszakasz: Cáv
"Mondta az Örökkévaló Mózesnek, mondván: Parancsold meg Áronnak és az ő fiainak, mondván: Ez az égőáldozat törvénye: Legyen az égőáldozat az oltáron levő tüzelőhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon."(3Mózes 6,1-2)
Ez a kohénoknak címzett, az áldozatokkal kapcsolatos törvényekhez írt kiegészítés az éjszakára vonatkozó szabályokkal kezdődik. Az éjszaka volt az az időszak, amikor a Szentélyben csak kohénok tartózkodtak és zárva volt a nép többi része előtt.
Ez a kohénoknak címzett, az áldozatokkal kapcsolatos törvényekhez írt kiegészítés az éjszakára vonatkozó szabályokkal kezdődik. Az éjszaka volt az az időszak, amikor a Szentélyben csak kohénok tartózkodtak és zárva volt a nép többi része előtt.
"Ez az égőáldozatnak, a lisztáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a békeáldozatnak törvénye, amelyet parancsolt az Örökkévaló Mózesnek a Színáj hegyen, amely napon parancsolta az Izráel fiainak, hogy áldozzanak az Örökkévalónak, a Szináj pusztájában." (3Mózes 7,37-38)
A Tóra tehát hangsúlyozza, hogy a parancsolatokat a zsidók napközben kapták. Ehhez hasonlóan a Tóra Mózessel kapcsolatban is hangsúlyozza, hogy az Örökkévaló napközben beszélt hozzá, nem pedig éjszaka. 4Mózes 12,7-8-ban ezt olvassuk: "...Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok hozzá. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hű. Szemtől szembe szólok hozzá és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Örökkévaló hasonlatosságát látja..."
Tehát az Örökkévaló Mózeshez nem éjszaka, valamiféle homályos álmon keresztül beszélt, hanem szavai egy tudatánál levő ember éber intellektusára hatottak. Mózes pedig az üzenetet szintén tudatuknál lévő embereknek adta tovább. Ehhez hasonló módon kell az embernek az áldozatokat bemutatnia: tiszta ésszel, éber intellektussal, és csakis napközben.
Az éjszaka az az időszak, amikor minden sötét, bizonytalan, amikor az ember ki van szolgáltatva a fizikai erőknek. A pogányok ilyenkor hódoltak isteneiknek, mert ilyenkor érezték leginkább az erejüket. Napközben viszont az ember egyenesen jár, nem a természeti erőkre, hanem önnön erejére összpontosít és próbálja a világot igába hajtani.
Viszont mint Rabbi Samson Raphael Hirsch írja, a zsidó felfogás ember és Isten kapcsolatáról épp ezzel ellentétes. A zsidó ember nem éjszaka kerül közel Istenhez, hanem nappal, amikor tisztán gondolkodik, kreatívan cselekszik, teszi a dolgát – így kerül közel az Örökkévalóhoz. A sziporkázó intellektus, a szabad akarat, a kreatív energia mind-mind az Örökkévalótól kapott ajándékok. Az Örökkévaló úgy döntött, hogy megosztja az emberrel végtelen intelligenciájának egy kis szeletét, egy kis darabot a maga végtelen szabad akaratából, egy kis részt teremtő erejéből, amellyel a világot teremtette. Így az ember a mindennapi munkájának elvégzése által szolgálja az Örökkévalót és kifejezi annak nagyságát.
Ez semmiképp nem jelenti viszont, hogy az emberi élet éjszakai dimenziója távol lenne Istentől: nem a nappali élet egyedül az, ami közel áll Istenhez: "Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd..."(Zsoltárok 74:16) Mint ahogy 3Mózes 6,1-ben olvassuk, az olá-áldozat a Szentélyben reggelig, azaz egész éjszaka égett. Innen tehát világos, hogy az éjjeli tűz minősége az előző napi áldozat függvénye.
Az éjszaka a Zsoltárok könyvében mindig szimbolikusan értendő: nem a tényleges napszakra utal, hanem a lelki éjszakára, azaz az ember szomorúságára, elkeseredettségére, melankolikus hangulatára: "Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm...” (Zsoltárok 30,6) Ilyenkor az ember nem tudja megfelelően szolgálni az Örökkévalót. Ahogyan Zsoltárok 100,2-ben is olvassuk:"Szolgáljatok az Örökkévalót örömmel..."
Az ilyen időszakokon való sikeres túljutás attól is függ, hogy az ember mennyire töltekezett fel spirituálisan, amíg "nappal” volt, tehát amíg volt ereje, kedve. Persze sokakat amíg jól mennek a dolgok, addig nem érdekli a spiritualitás, és csak akkor fordulnak a vallás felé, amikor córesz van. De mint Rabbi Samson Raphael Hirsch írja, ez a pogányok útja.
Ha viszont az ember hosszú távon, ok nélkül szomorú, depressziós, az nem ideiglenesen köelebb hozza, hanem eltávolítja Istentől és meggátolja abban, hogy megfelelően szolgálja az Örökkévalót. Így ha az ember nem múló melankólia, depresszió jeleit fedezi fel magán, egyenesen kötelessége, hogy megoldást találjon a problémájára.
משנכנס אדר מרבים בשמחה – amint Ádár hónapba lépünk, sokasodik az öröm! Purim száméáchot kívánok mindannyiunknak, és azt, hogy örömmel szolgáljuk az Örökkévalót!
Tehát az Örökkévaló Mózeshez nem éjszaka, valamiféle homályos álmon keresztül beszélt, hanem szavai egy tudatánál levő ember éber intellektusára hatottak. Mózes pedig az üzenetet szintén tudatuknál lévő embereknek adta tovább. Ehhez hasonló módon kell az embernek az áldozatokat bemutatnia: tiszta ésszel, éber intellektussal, és csakis napközben.
Az éjszaka az az időszak, amikor minden sötét, bizonytalan, amikor az ember ki van szolgáltatva a fizikai erőknek. A pogányok ilyenkor hódoltak isteneiknek, mert ilyenkor érezték leginkább az erejüket. Napközben viszont az ember egyenesen jár, nem a természeti erőkre, hanem önnön erejére összpontosít és próbálja a világot igába hajtani.
Viszont mint Rabbi Samson Raphael Hirsch írja, a zsidó felfogás ember és Isten kapcsolatáról épp ezzel ellentétes. A zsidó ember nem éjszaka kerül közel Istenhez, hanem nappal, amikor tisztán gondolkodik, kreatívan cselekszik, teszi a dolgát – így kerül közel az Örökkévalóhoz. A sziporkázó intellektus, a szabad akarat, a kreatív energia mind-mind az Örökkévalótól kapott ajándékok. Az Örökkévaló úgy döntött, hogy megosztja az emberrel végtelen intelligenciájának egy kis szeletét, egy kis darabot a maga végtelen szabad akaratából, egy kis részt teremtő erejéből, amellyel a világot teremtette. Így az ember a mindennapi munkájának elvégzése által szolgálja az Örökkévalót és kifejezi annak nagyságát.
Ez semmiképp nem jelenti viszont, hogy az emberi élet éjszakai dimenziója távol lenne Istentől: nem a nappali élet egyedül az, ami közel áll Istenhez: "Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd..."(Zsoltárok 74:16) Mint ahogy 3Mózes 6,1-ben olvassuk, az olá-áldozat a Szentélyben reggelig, azaz egész éjszaka égett. Innen tehát világos, hogy az éjjeli tűz minősége az előző napi áldozat függvénye.
Az éjszaka a Zsoltárok könyvében mindig szimbolikusan értendő: nem a tényleges napszakra utal, hanem a lelki éjszakára, azaz az ember szomorúságára, elkeseredettségére, melankolikus hangulatára: "Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm...” (Zsoltárok 30,6) Ilyenkor az ember nem tudja megfelelően szolgálni az Örökkévalót. Ahogyan Zsoltárok 100,2-ben is olvassuk:"Szolgáljatok az Örökkévalót örömmel..."
Az ilyen időszakokon való sikeres túljutás attól is függ, hogy az ember mennyire töltekezett fel spirituálisan, amíg "nappal” volt, tehát amíg volt ereje, kedve. Persze sokakat amíg jól mennek a dolgok, addig nem érdekli a spiritualitás, és csak akkor fordulnak a vallás felé, amikor córesz van. De mint Rabbi Samson Raphael Hirsch írja, ez a pogányok útja.
Ha viszont az ember hosszú távon, ok nélkül szomorú, depressziós, az nem ideiglenesen köelebb hozza, hanem eltávolítja Istentől és meggátolja abban, hogy megfelelően szolgálja az Örökkévalót. Így ha az ember nem múló melankólia, depresszió jeleit fedezi fel magán, egyenesen kötelessége, hogy megoldást találjon a problémájára.
משנכנס אדר מרבים בשמחה – amint Ádár hónapba lépünk, sokasodik az öröm! Purim száméáchot kívánok mindannyiunknak, és azt, hogy örömmel szolgáljuk az Örökkévalót!