Ma napja van
Címlap Hírek/Események Hírek

Hírek

E-mail Nyomtatás PDF

Scheiber Sándor néhai tudós rabbiról nevezték el a Bérkocsis utca egy szakaszát



A Fővárosi Közgyűlés döntése értemében a Józsefvárosban a Bérkocsis utca Gutenberg tér és József körút közötti szakasza Scheiber Sándor nyelvész, irodalomtörténész, rabbi nevét viseli.

A néhai tudós rabbi a Bérkocsis utca 2. alatti egykori Rabbiképző Intézet újraindításának vezéralakja volt. Mivel a Bérkocsis utca védett közterületi elnevezés, a képviselők döntöttek arról is, hogy egy rövid szakasza átnevezhető legyen, a körút és a Nagyfuvaros utca közé eső rész pedig változatlan maradjon.

(www.mazsihisz.hu)

Módosítás: ( 2013. március 07. csütörtök, 18:55 )
 
E-mail Nyomtatás PDF

Ha tennének a zsidókért... Kardos Péter főrabbi beszéde

 

Kardos Péter zuglói főrabbi szerint szép lenne, ha a kormány a kétharmad birtokában valami olyat tenne, ami után a magyar zsidók azt kiálthatnák a világ felé, hogy Magyarországon "fasiszti kaputt". Igaz, akkor nem lenne kiktől megvédeni bennünket – fogalmazott a főrabbi a budapesti gettó felszabadulásának 68. évfordulóján tartott istentiszteleten pénteken Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában.


 


Drága Testvéreim! Kedves Vendégeink!

Azért jöttünk ma össze, hogy megemlékezzünk arról a pillanatról, amikor felszabadult a budapesti gettó.

S mivel – körülnézve a zsinagógában – többségében olyanokat látok, akik szerencsére nem éltek még akkor, nekik most olyat mondok, ami az utóbbi két és fél évtizedben ritkán hangzott el. Tehát.

Azért jöttünk ma össze, hogy megemlékezzünk arról a pillanatról, amikor a szovjet Vörös Hadsereg felszabadította a budapesti gettót. De az eseményről majd később.

1945. január 18-áról ugorjunk most vissza néhány hónapot. 69 évvel ezelőtt tele voltunk kérdésekkel, választ kerestünk sok mindenre. Nem találtunk.

Válasz csak logikus, megmagyarázható események láncolatából lenne lehetséges. Az embertelenségnek is kellett volna, hogy legyen valamiféle rendszere.

Miért hittük volna el, amiket korábban hallottunk?

Például a korfui és a görög zsidóság tragédiáját. Adolf Eichmann megnyugtató szavai után miért hittük volna el, hogy az ottani szerencsétlenekkel megvetették a vonatjegyüket Treblinkába, s az utazást ugyanaz az iroda szervezte, amelyik a társasutazásokat hirdette. Sőt! Négyszáz főn túl ún. charterkedvezményt reklámozott azzal, hogy 4 éven aluli gyermekek ingyen utazhatnak. A jegyet természetesen csak ODA kellett megvenni…

Mire várunk választ egy ilyen világból?
Csak a kérdés marad: miért hittük volna el?


69 esztendeje mindennek. Három emberöltő. Évről évre halványul emlékük. Alig vagyunk már, akik személyesen ismertük őket. S mindezek ellenére maradtak olyan túlélők, akik továbbra is azt vallották és vallják: ÁDAJNAJ, HU HOELAJHIM! Isten, Ő az Örökkévaló! Hogy miért bíztak továbbra is töretlenül? Ismét egy kérdés. Ha meghallgatjátok a három rövid történetet – talán választ kaptok rá.

Az első.


Meisels prágai rabbi jegyzi a történetet, amely arról szól, hogy a gettóban egy édesapa döbbenten látja egyetlen gyermekét az aznapra összeállított halálmenetben. Már éppen indulna a csoport utolsó földi útjára, amikor odalép a felügyelőhöz, és kétségbeesetten kéri, hogy engedje el gyermekét.

– Nem tehetem! Nekem a létszámra vigyáznom kell! De ha hozol egy másik gyereket, akkor elviheted a tiedet…

Nincs idő hosszú gondolkodásra. Beszél a rabbival, majd úgy dönt: csendben maradok, nem vállalom, hogy egy másik apa öltsön gyászt a gyerekéért.

A második történet.

A Nobel-békedíjas író, a holokauszt legnagyobb krónikása egy nem dokumentum, hanem irodalmi jellegű művében egy táborbeli szimchász tajróról ír.

Az egyik barakkban több száz zsidó gyűlt össze a szimchász tajró megünneplésére. Az árnyak árnyékában??? Igen – még ott is. A gázkamrák küszöbén??? Igen – még ott is.

De mivel nem volt náluk széfer tóra, hogyan hajtsák végre a körmenet micváját? Ahogy a probléma megoldásán töprengtek, egy öregember – vajon valóban öreg volt? e szó értelmét vesztette ott – észrevett egy fiatal fiút, aki olyan, de olyan öreg volt, s aki álmodozva állt ott.
– Emlékszel arra, amit a chéderben tanultál? – kérdezte a férfi.
– Igen, emlékszem – válaszolta a kisfiú.
– Igazán? Igazán emlékszel a Sömá Jiszroélra? – kérdezte.
– Még sokkal többre is emlékszem – jött a válasz.
– A Sömá Jiszroél elég! – mondta az öregember.

Ezzel felemelte a fiúcskát, erősen a karjába szorította, és táncolni kezdett vele, mintha ő maga volna a Tóra. És a többiek követték őt. Vele énekeltek, táncoltak és sírtak, zokogtak, de olyan szenvedélyes odaadással énekeltek, amilyennel soha azelőtt egyetlen szimchász tajró ünnepen sem.

S végül a harmadik történet.

Ez már a negyvenes évek végén esett meg, amikor Lengyelország még jó kapcsolatokat ápolt Izraellel.

Heshel rabbi egyik barátja, Srágáj a Joint képviseletében Varsóba utazott. Missziója a koncentrációs táborok zsidó túlélői alijázásának megszervezése volt. Munkája végeztével Varsóban vonatra ült, és Párizs felé folytatta útját. VIP-esként a vonaton külön fülkét bocsátottak a rendelkezésére.

A folyósón észrevett egy toprongyos, csupa csont és bőr zsidót, aki nem talált ülőhelyet magának a zsúfolt vonaton. Srágáj meghívta őt a fülkéjébe. A szegény ördög belépett az elegáns, kényelmes fülkébe, s batyuját maga mellé téve leült. Barátunk beszélgetést kezdeményezett vele, de a másik nem válaszolt. Amikor beesteledett, Srágáj, aki vallásos zsidó volt, elimádkozta a márivot, míg társa egy szót sem szólt. Másnap reggel Srágáj elővette a tfilinjét és a táliszát, és sáchriszt imádkozott – szánalmasan boldogtalan és komor külsejű útitársa nem nyitotta imára száját, csak hallgatott.

Végül a nap vége felé mégis elkezdtek beszélgetni. „Soha többet nem fogok imádkozni amiatt, ami Auschwitzban történt velünk! – mondta a férfi. – Hogy is tudnék még valaha is imádkozni?” A hosszú vonatúton a másnap reggel is együtt találta kettejüket.

A szegény zsidó hirtelen kinyitotta ócska batyuját, táliszt és tfilint vett ki belőle, és imádkozni kezdett. Srágáj később megkérdezte tőle: „Mi indított, hogy megváltoztasd elhatározásodat?”

A másik így felelt: „Egyszerre csak belém hasított, hogy milyen magányos lehet Isten, nézd, hányan maradtunk meg Neki. Megsajnáltam.”

Három történet – egyetlen tanulság: az Istenbe vetett hit mindenekfelettisége. Végül az utolsó kérdés, de az első, amire van válasz.

Mit viszünk magunkkal mi, túlélők?

A gyászt, a fájdalmat, az indokolt vagy indokolatlan üldözöttségi érzést. De magunkkal visszük majd az igazi örömöt, az igazi vigaszt, az igazi kárpótlást.

A gyermek, az unoka, a dédunoka világszemléletét. Nekik a vagon szó semmit sem jelent. A gáz a fiatalok szlengje: baj van – gáz van… A tábor: az Szarvas! És amikor a falon megjelenik a jel, nem érzik, hogy menni kell…

De térjünk most vissza a gettó körüli eseményekhez. Néhány évvel ezelőtt olvastam egy verset, amelynek két sora megmaradt bennem, ma már tudom, miért.

„Élünk, míg élünk,


De gyermekkorunk az Istennél is halhatatlanabb” – így szól a két sor, amely magyarázat is arra, hogy miért emlékszem sok mindenre, amit gyermekként a gettóban láttam és hallottam. Emlékszem a féltve őrzött levelezőlapokra, amelyeket elhurcolt hozzátartozóink küldtek Waldseeból: Jól vagyunk, egészségesek vagyunk – szólt az egyenszöveg.

Dehogyis tudtuk, hogy a rejtélyes Waldsee Auschwitzot jelenti… S a szöveg felülről diktált volt… hogy megnyugodjunk, ne aggódjunk – ha a feladó addigra már el is szállt a füstbe…

Hogy miért nem szólok a gettó mindennapjairól?

Erről annyit: első gettó-prédikációmat a 20. évfordulón tartottam. Amikor egy olyasféle dolgot mondtam, hogy „emlékeztek, amikor megfogadtuk, ha egy kancsó vizünk és egy darab kenyerünk lesz, nem kívánunk többet mást?” – ránézve hallgatóimra láttam, többen bólogattak. Egy évtizeddel később egy hasonló mondatnál már csak a fele tette ezt.

Ma, itt és most nem tehetem, és már soha nem tehetem fel ezt a kérdést. Hát persze! Látva a fiatal és középkorú arcokat, tudomásul kell vennem: nincsenek közös emlékeink! Elmondhatnám, mit láttam 1945 telén a Klauzál téren. Nem teszem.

Elmondhatnám, miket hallottam a pincében, az óvóhelyen – századmagammal. Nem teszem.

De azt elmondom, hogy esténként az égboltot figyeltük. Nem azért, mert a zsoltárhoz hasonlító mondat jutott volna eszünkbe: az Ég felé emelem tekintetem, onnan jön az én segítségem… Nem!

Mi az éjszakai égbolton az ostromló fegyverek torkolattüzéből, a szüntelen ágyúdörgésből próbáltunk következtetni, milyen távolságra lehetnek tőlünk. Hogy kik?

Mi akkor a Szovjetunió Vörös Hadseregét vártuk. Mert már kevés volt az élelem és sok volt a halott. És éktelen hideg volt. 68 éve, hogy megjöttek.

Én nem láttam, hogyan döntötte le az első tank a deszkapalánkot. De láttam a tankot, a ledöntött kerítést, és hallottam egy katonaruhás, csapzott, véres arcú tisztet, aki azt kiáltotta be a pincébe: FÁSISZTI KÁPUT!  Majd mindjárt utána ékes magyar nyelven: Zsidó testvéreim, szabadok vagytok! Később tudtam meg, Illés Bélának hívták… Beregszászról jött.

Fásiszti káput!


Hiszem és tudom, a szovjet tiszt és mi is akkor ezt örökre szóló, végleges érvényű kijelentésnek gondoltuk…

Közben hátraintett, és nyomában egy másik katona jött be. Egyik kezében fegyver, a másikban kenyér volt. Sötétbarna, kemény, alig ehető, de KENYÉR!

Fásiszti káput!

Gondoljátok el, drága testvéreim, hét évtizeddel ezek után milyen szép lenne, ha kormányunk a 2/3 birtokában valami olyat tenne, ami után mi, magyar zsidók azt kiálthatnánk a világ felé: MAGYARORSZÁGON FÁSISZTI KÁPUT! Igaz, akkor nem lenne kiktől megvédeni bennünket…

Befejezésül a nagy angol államférfi mondását idézem: Az oroszok a szabadságot nem hozhatták el, mert az nekik sem volt… Mi pedig kiegészítjük azzal, hogy viszont elhozták az ÉLETET!

SZLÁVÁ GEROJÁM – ZICHRAJNOM LIVRÓCHÓ. Legyen áldás a mártírok és az érettünk elesett felszabadítók emlékén!

Úgy legyen!
Ámen.

 


Módosítás: ( 2013. január 22. kedd, 14:32 )
 
E-mail Nyomtatás PDF

Egy varsói bíróság vizsgálatot rendelt el internetes fórumozók antiszemita bejegyzései miatt

Varsó, 2013. január 11., péntek (MTI/dpa) - Egy varsói bíróság pénteken Radoslaw Sikorski külügyminiszter folyamodványára ügyészségi vizsgálatot rendelt el különböző internetes portálokon megjelent antiszemita olvasói bejegyzések miatt.

Sikorski először - mint az országimázsért felelős miniszter - 2011 áprilisában fordult az ügyészséghez több vezető médium internetes oldalán megjelent gyalázkodó komment miatt. A fórumozók a külügyminiszternek a legfőbb ügyészhez, Andrzej Seremethez intézett levelére reagáltak, amelyben a külügyminiszter az antiszemita és rasszista gyűlöletbeszéd üldözésére hívott fel.
Az államügyészség tavaly májusban azonban leállította a vizsgálatot, mert álláspontja szerint az ügyhöz nem fűződik elegendő társadalmi érdek. A vizsgálat eredményeként azonosították azoknak a számítógépeknek az IP-címeit, ahonnan a bejegyzések származtak, de az ügyészség úgy ítélte meg, hogy ezzel az ő szerepe véget is ért. Egyúttal hangsúlyozta, hogy Sikorski magánemberként bírósághoz fordulhat panaszával.
A Sikorski által immár magánszemélyként megfogalmazott újabb beadványra válaszolva a varsó-mokotówi körzeti bíróság most úgy döntött, hogy a fasiszta és antiszemita internetes bejegyzések egyértelműen a lengyel jogba ütköznek, amely tiltja a fajgyűlöletre történő uszítást. Ezért az államügyészségnek ismét meg kell kezdenie a nyomozást.
Az internetes bejegyzések egy része Sikorski zsidó származású amerikai feleségére, Anne Applebaum neves újságíróra vonatkozott. Idén márciusban a Wprost című hetilap bocsánatot kért a külügyminisztertől. A Wprost korábban ideiglenesen le is állította honlapján a kommenteket, így akarván megakadályozni a gyalázkodó bejegyzések szaporodását. Sikorski a Fakt című bulvárlappal és a Puls Biznesu című gazdasági napilappal is perben áll, ezek azonban vitatják a laptulajdonos felelősségét.

Módosítás: ( 2013. január 13. vasárnap, 15:07 )
 
E-mail Nyomtatás PDF

Tömegtüntetés a szélsőjobb ellen

Több tízezren tiltakoztak a Kossuth téren a náci eszmék ellen vasárnap délután. Bajnai Gordon szerint az a normális, ha a különböző pártállású politikusok közösen lépnek fel a szélsőjobbal szemben. Mesterházy Attila felkérte a miniszterelnököt, hogy a „saját hangján” is ítélje el a Jobbikot. A fideszes Rogán Antal tapsot és füttyöt egyaránt kapott.


Demonstráció a nácizmus ellen a Kossuth téren
Népszabadság - M. Schmidt János
A borús-ködös időben már jóval a kezdés előtt sokan várakoztak a Kossuth téren, a tömeg aztán délután háromra több tízezresre nőtt. Ehhez mérhető demonstrációt nagyon rég tartottak Magyarországon a náciveszély ellen.

A helységnevek alapján az ország minden pontjáról jöttek: Szombathelyről és Nyíregyházáról, Vácról és Kecskemétről, Egerből és Sopronból. Ott volt az amerikai, az izraeli és a svéd nagykövet is.

„Soha többé fasizmust!”, „Jogállamot!”, A Jobbik hazaáruló” – hirdették a transzparensek. Az egyik fotón Horthy és Hitler ült egymás mellett, alatta ez volt a felirat: „Együtt tették tönkre az országot”. A színpad környékén kórusban követelték, hogy „Jobbik, takarodj!” A tüntetők nemzeti színű zászlókat lengettek, a Kossuth tér piros-fehér-zöldbe öltözött.

A rend kedvéért az előzmények: Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő parlamenti felszólalásában nemzetbiztonsági kockázatként jelölte meg a zsidó származást, és az érintettek felmérését sürgette. Utóbb arra próbált hivatkozni, hogy pontatlanul fogalmazott, és (durva Izrael-ellenes kirohanások körítésében) elnézést kért. De ettől még pártja hivatalos álláspontja érdemben nem változott. A Jobbik szerint nem szabad megengedni, hogy magyar-izraeli kettős állampolgár a kormányzat vagy a parlament tagja legyen.

Gyöngyösi botrányos felszólalására Németh Zsolt külügyi államtitkár lagymatagon válaszolt. Beletelt fél napba, mire felébredt a politikai közélet. Sorra tiltakozott a kormány, a köztársasági elnök hivatala, a házelnök, a Fidesz és a parlamenti demokratikus ellenzék, több nagykövetség és nemzetközi fórum, sok egyházi és civil szervezet. A hír bejárta a világsajtót. A házbiztosság rendkívüli ülést tartott. A parlamentben Ujhelyi István, az Országgyűlés szocialista alelnöke – több baloldali képviselőhöz hasonlóan – felháborodása jeléül kitűzte a sárga csillagot. Ugyanígy tett a Kossuth térre szervezett flashmob (villámcsődület) résztvevőinek többsége is. Debrecenben katolikus és református püspökök ítélték el a jobbikos felszólalást.


Tömegtüntetés a nácizmus ellen
Népszabadság - M. Schmidt János
A most vasárnapi tömegtüntetést a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány hirdette meg. A kezdeményezéshez a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) és a Hit Gyülekezete mellett több tucat szervezet csatlakozott: jogvédőktől kezdve romákon át nyugdíjasokig. Időközben kiderült, hogy Bajnai Gordon volt miniszterelnök (Együtt 2014) és Mesterházy Attila MSZP-s pártelnökön kívül Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, V. kerületi polgármester is felszólal a rendezvényen.

Az egyik jobbikos politikus által szervezett ellentüntetést végül lefújták (ennek ellenére egy csoport neonáci megjelent a tér közelében, de a rendőrség elkülönítette őket) de a párt nem hazudtolta meg magát: a Jobbik közleményben tudatta, hogy az adventet sértő „provokációnak” tartja a tüntetést és az így létrejött „cionista nagykoalíciót”.

A Kossuth téren a politikusok közül elsőként Rogán Antal lépett színpadra. A tömeg egyik része tapssal, másik része azonban füttyel és pfújolással fogadta.

Nem akarunk rasszista megnyilvánulásokkal együtt élni, nem fogadhatjuk el, hogy semmibe vegyék ártatlan milliók szenvedését és halálát – mondta a fideszes frakcióvezető, aki szerint eljött a kiállás ideje. Ugyanígy elfogadhatatlan, hogy Magyarország bármely állampolgárát listázással fenyegessenek, csak azért, mert más felekezetű vagy nemzetiségű. „Táblát akasztunk a gyűlölet nyakába”, rajta a szöveg: ezt már nem engedjük.

Még mindig vannak olyanok, akik semmiből nem tanultak – jegyezte meg Rogán Antal. Végezetül hangsúlyozta: Magyarország megvédi polgárait.

Bajnai Gordon – akit vastapssal köszöntöttek a demonstrálók – azzal kezdte, nincs szükség hosszú beszédre ahhoz, hogy elmondjuk, miért vagyunk itt: békében akarunk élni. Olyan országot akarunk – tette hozzá –, ahol a félelem nélküli élet mindenki számára alanyi jog.

A volt miniszterelnök szerint egy normálisan működő országban nem lenne szenzáció, hogy különböző pártállású politikusok közösen lépnek fel a szélsőjobbal szemben. Nemcsak az a demokrata, aki nem fél, hanem az, aki nem kelt félelmet senkiben. Most egy pillanatra úgy működik az ország – mondta –, ahogy mindig működnie kellene.

Bajnai Gordon megemlékezett azokról az áldozatokról, akiket néhány éve pusztán roma származásik miatt gyilkoltak meg. Akkor nem voltak hatalmas tömegtüntetések. Nem borultunk nemzeti gyászba. Hiba volt, és Magyarország többet nem követhet el ilyen hibát. Nincs többé ártatlan zsidózás vagy cigányozás – folytatta. Nekünk a holokauszt nemzeti tragédiánk. Tudván, hogy nemcsak az áldozatok, hanem a gyilkosok is honfitársaink voltak.

Gyöngyösi Márton parlamenti felszólalását a volt kormányfő a Jobbik és a szélsőjobb leleplező beszédének minősítette. „Nemzetbiztonsági kockázatot éppen az jelent, aki össze akar írni minket” – hangsúlyozta. Bajnai Gordon szerint méltatlan a demokratikus jobboldalt szembeállítani az antifasizmussal, a baloldalt a nemzeti érzéssel. A nácikkal szemben mindenkinek össze kell fognia, de még a hatalomért sem szabad összefogni a nácikkal. „Magyarok vagyunk, megvédjük egymást, és nem félünk” – jelentette ki.


Piros-fehér-zöld zászlóerdő és transzparensek
Népszabadság - M. Schmidt János
Mesterházy Attila MSZP-s pártelnök feleségével és gyerekeivel érkezett. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy éppen advent első vasárnapján tartják a tüntetést, és elmesélte: a keresztény szokásoknak megfelelően családi körben ő is gyertyát gyújtott.

A szocialista politikus, sajnos, megerősítve látta azt a nyilatkozatát, amit nemrégiben egy olasz baloldali lapnak adott: „fasiszta sodródás” van Magyarországon. Hisz Gyöngyösi Márton parlamenti kijelentése „színtiszta fasiszta beszéd”. A pártelnök szerint utoljára a vészkorszak idején emlegettek olyasmit az Országgyűlésben, hogy a zsidók nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és listázni kell.

Megüzenjük a fasisztáknak: elég volt! – mondta Mesterházy. A fasizmus egy életveszélyes vírus, amely gyilkolja a magyar társadalmat, a Jobbik pedig a vírusgazda. Van azonban ellenszer: mi, mindannyian. A pártelnök reményei szerint a Kossuth téri tömegtüntetés az „újfasiszták elleni közös harc megújulásának a kezdete”.

Mesterházy Attila üdvözölte, hogy Rogán Antal is beszédet mondott a demonstráción, de – állapította meg – a felelőssége ezzel még nem ért véget. Bejelentette, hogy pártja támogatja a Demokratikus Koalíció javaslatát: karanténba kell zárni a Jobbikot. A fideszes kétharmad nélkül ez nem fog menni.

Végül a szocialista pártelnök követelte, hogy hétfőn, a parlamenti ülés kezdetén Orbán Viktor miniszterelnök a „saját hangján”is határozottan ítélje el a Jobbikot.

A Gyöngyösi-ügy folyományaként Novák Elődnek a napokban sikerült köznevetség tárgyává tennie magát. A Jobbik alelnöke levelet küldött a parlamenti képviselőknek, hogy nyilatkozzanak kettős állampolgárságukról. Az LMP-s Ertsey Katalin erre közölte, hogy nem csupán izraeli, hanem (a valóságban nem létező) piréz állampolgársággal is rendelkezik, a magyar állampolgárságát pedig vásárolta. Novák komolyan vette, és lemondásra szólította fel…

A Fidesz meghívása a tüntetésre óriási vitát kavart a demokraták körében. Sokan, sokszor leírták és elmondták már, hogy a náci-nyilas nézetekkel szemben Magyarországon is össze kellene fognia a jobb- és baloldalnak. Ez mindenképpen a Fidesz jelenléte mellett szólt. Az ellentábor viszont azzal érvelt, hogy a jogállamot alapjaiban romboló kormányzó pártnak, amely – például antiszemita szerzők dicsőítésével – rendre gesztusokat tesz a szélsőjobboldalnak, pillanatnyilag nincs helye a demokraták között.

Megosztotta az embereket Rogán Antal személye is. Egyfelől Rogán többször részt vett (fel is szólalt) a holokauszt áldozataira emlékező Élet menetén, és egyértelműen elhatárolódott Gyöngyösi kijelentésétől. Másrészt az általa vezetett önkormányzat a közelmúltban készségesen segédkezett abban, hogy az Országház mellől – a Jobbik elvárásainak eleget téve, a baloldal tiltakozása ellenére – viharos sebességgel eltávolítsák Károlyi Mihály szobrát.

Nem mindenki felejtette el azt sem, hogy 2006-ban Rogán polgármester-jelöltként elfogadta a szélsőjobb támogatását, megállapodást kötött a Jobbikkal. Bár akkoriban a Jobbikot kevésbé jellemezte a rasszizmus (még a Magyar Gárda sem létezett), a párt irányultsága nem volt kérdéses: pár hónappal korábban, az országgyűlési választásokon Csurka István MIÉP-jével szövetségben indult.

A Facebook közösségi oldalon – igaz, nem túl népes – csoportok alakultak Rogán részvétele ellen. Voltak, akik arra biztatták a tüntetőket, dobálják meg tojással a szónokot, a mérsékeltebbek azt javasolták, hogy a demonstrálók ne tapsolják meg a fideszes politikust, fordítsanak hátat neki. Mások bejelentették, hogy Rogán miatt el se mennek el, és bojkottra hívtak fel.

A Gyurcsány Ferenchez kötődő mozgalom, a Magyar Demokratikus Charta ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, „Rogán megjelenésének csak akkor lenne létjogosultsága, ha azért jönne oda, hogy bejelentse: pártja új fejezetet akar nyitni a szélsőjobboldalhoz való viszonyában, felveszi a harcot az antiszemitizmussal, mindenféle kirekesztéssel, s ebben az értelemben a tüntetést kezdeményező demokratikus erőkkel vállal közösséget”.

A Népszabadságnak adott interjújában Rogán Antal elmondta, hogy a Fidesz részéről a demonstráció szervezői őt keresték meg, és „természetesen” egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnökkel is. „Amikor valaki nyíltan megtámadja zsidó honfitársainkat a parlamentben, akkor félre kell tenni a megosztottságot, félre kell tenni a jogos vitákat a politikai oldalak között. Ilyenkor közösen kell megszólalni” – nyilatkozta.

Módosítás: ( 2012. december 02. vasárnap, 20:44 )
 
E-mail Nyomtatás PDF

 

Magyarország élen járt a zsidó törvények meghozatalában

Budapest, 2012. november 28., szerda (MTI) - Magyarország élen járt a zsidó törvények meghozatalában a numerus clausus (zárt szám) törvény 1920-as megszavazásával az első világháború utáni Európában - mondta Karsai László, a Szegedi Tudományegyetem tanára egy kerekasztal-beszélgetésen Budapesten szerdán.

 

Módosítás: ( 2012. november 29. csütörtök, 14:00 ) Bővebben...
 
5. oldal / 16