|
Jelentése: poklosság
A meggyógyult poklossal kapcsolatos teendőkkel kezdi útmutatásait a heti szidra. A táboron kívül megvizsgálja a pap és ha egészségesnek nyilvánítja, akkor bizonyos szertartás következett.
Vettek két madarat. Az egyik madarat levágták élő víz fölött, az élő madarat viszont elbocsátották a mező felé. Ahogy a madár visszanyerte szabadságát, úgy nyeri vissza a betegségéből felépült ember a tisztaságát.
A higiénia itt is jelentős szerepet játszik, ki kell mosni ruháját, megmosakszik vízben, haját, szakállát, szőrzetét levágják és tiszta lesz. Vegyen két juhot és egy nőstény juhot, ezen kívül lisztáldozatot kell bemutatnia, olajjal keverve. A megmaradt olajból a főpap a tenyerére öntött és a poklosságtól megszabadult ember fejére tette kezét. Valamint tett jobb füle cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára. Szinte úgy, ahogy a papokat avatták fel. Ezután részletezi a szakasz a házon megjelenő elváltozásnál az előző szakaszban már ismertetett eljárást.
A nemi betegségről is esik szó, ilyenkor nem helyezték a beteget karanténba, nem kellett vonulnia a táboron kívülre, de a Szentélyt és a leviták sátrait nem látogathatta, valamint a szent áldozati ételekből nem fogyaszthatott.
A mosakodás, fürdés parancsa e két összefüggő és többször együtt olvasandó hetiszakaszban sokszor olvasható. Bölcseink szerint a poklosságnak nem csak egészségügyi okai voltak, hanem a következő bűnökért égi büntetés. Rossz nyelv: vérontás, hamis eskü, erkölcstelenség, durvaság, rablás, irigység.
Ennek ellenére senkit sem szabad megbélyegezni. A prófétai szakasz a Királyok Könyvéből (Kir. II. VII. 3-20.) egy elbeszélést ír le, amikor négy poklos megmentette a várost. Történt Elisa próféta idejében, hogy Somron városát körülzárta az arámi sereg, nagy éhínséget okozva. Ilyenkor a kitaszított poklosokra, akik a városon kívül lehettek, senki nem gondolt. A négy éhező poklos kétségbeesésében elhatároza, mivel vesztenivalójuk nincsen, elmennek az ellenséges táborba, hátha adnak nekik enni. Ha megölik őket, legalább nem kínzó éhhalállal halnak. Megközelítették az arámi tábort, de nem találtak ellenséget. Ugyanakkor a sátrak telve voltak arannyal, ékszerrel, és finom ételekkel. Mert az ellenség ló paták zaját hallotta, azt hitték, érkezik a felmentő sereg, ezért elfutottak. A négy poklos koldus először jól belakmározott, zsebükbe is raktak sok minden értéket, de aztán eszükbe jutott az éhező város. Somron kapuihoz mentek, felébresztették a királyt, aki először cselt szimatolt. Azt hitte, elbújt az ellenség. Felderítőket küldött, akik jelentették, valóban eltűnt az arámi sereg. Behozták a városba az ott talált élelmet és kincseket, s kihirdették a négy poklos jóvoltából menekült meg a város.
|
Vallás, imaidők 
