|
Jelentése: A nyolcadik (napon)
A nyolcadik nap lehetett volna Áron legboldogabb napja. Fiaival először járult az oltár elé és rá várt az áldozat bemutatása. Mit érezhetett Elisevá, Áron felesége, amikor látta férjét és fiait vonulni az oltár elé? Áron megáldotta a népet, parancs szerint tett mindent, tűz jött ki az Ö….való színe előtt, amely fölemésztette az áldozatot. A nép ujjongott és leborult. Ekkor történt a tragédia. Áron két fia, Nádáv és Ávihu idegen tüzet vitt a Szentek Szentjébe, amelyet nem parancsoltak nekik. E tűz őket égette meg.
Bölcseink szerint bensőjük pusztult el, porhüvelyük sértetlen maradt. Ebből következtették, hogy a hamvasztás törvényeink szerint számunkra tilos. A papi feladatot pontosan kellett teljesíteni. Nagy felelősség ez. Sok vita zajlott, és zajlik arról, hogy mit követtek el tulajdonképpen Áron fiai, miért e nagy büntetés. Áron hallgatott. Úgy érezte, az Ö…való tudja, mit miért tesz, ezért talán vigasztalólag talán magyarázólag őhozzá szólt a Mindenható: bort és részegítő illatot ne igyál se te, se fiaid, midőn bementek a Találkozás sátrába.
Mivel minden mondatnak megvan a maga helye, talán Nádáv és Ávihu ittasan mentek be a Szentek Szentébe az Ö…való színe elé. Más vélemény szerint nem nősültek meg, mert szerintük őhozzájuk méltót úgysem találnak. Az a parancs, hogy a papok a szent szolgálat előtt ne fogyasszanak szeszt, ma is érvényes. A dühenolás - az emelvényen vagy a frigyszekrény lépcsőjén elmondott papi áldás - előtt nem szabad alkoholt fogyasztani a kohénoknak.
A másik fontos közlése a hetiszakasznak, az ehető (tiszta) és a tilos (tisztátalan) állatok felsorolása. Ez két helyen áll a Tórában. Itt és az Ötödik könyv Röé című szakaszában. Az első könyvben Noénál olvashattuk, hogy az embernek szabad húst ennie, de az élő állatból nem szabad darabot vágni. És a vért - mert az a lélek - nem szabad fogyasztani.
 A második könyvben ugyan szerepel a növéla (elhullott) és a tréfa (szétmarcangolt) állatok tilalma, a harmadik könyv Semini szakaszában részletezik a tiszta és tisztátlan állatok ismérveit. A négylábúak közül a hasított patájú és a kérődző állatok ehetőek. Mind a két követelmény fontos. A sertés tilos, bár a patája páros. A halak közül az kóser, amelynek uszonya van és pikkelye. A madaraknál általában a ragadozók és a mocsárban élők a tiltottak. A Tóra fel is sorolja ezeket: sas, ölyv, keselyű, kánya, sólyom, holló, strucc, fecske, sirály, karvaly, kuvik, búvár, bagoly, a hattyú, pelikán, héja, gólya. (Bár a neve chászidá, tehát jámborka, de a békát bekapja, így ragadozónak számít). Bizonyos sáskafajták engedélyezve lennének, de a mi országainkban nem ismerjük ezeket, ezért nem ajánlatos a fogyasztása. Ami tilos, annak érintése is az.
Természetesen a felsorolás még nem elég. Fontos a szabályos vágás, és a káserolás. A csúszó-mászók tilosak. Számtalan állatot akkor sem ennénk meg, ha szabadna. Kérdés, hogy a tiltás, a chukim (racionális magyarázata nincs, illetve előttünk nem ismeretes) vagy a mispátim (van oka) kategóriájába tartozik. Rámbám szerint mispátim, mert az Ö…való jobban tudja, hogy számunkra mi egészséges, mint magunk. Rámbám szerint nem a testünknek, hanem a lelkünknek szükséges a tiltás. Ha megennénk egy farkast vagy oroszlánt, annak vadságát is magunkra vennénk. Az biztos, hogy a zsidó vallás fennmaradásában a sábát és a brit mellett a kásrutnak is van jelentős szerepe.
|
Vallás, imaidők 
