Vallás, imaidők 
VÁJÉRÁ
A férj hallgasson a feleségére!
"És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit Ábrahámnak szült, amint nevetgélt (gúnyolódott). És mondá (Sára) Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót, fiával együtt, hogy ne örököljön a szolgáló fia, fiammal, Izsákkal. És ez nagyon rosszul esett Ábrahámnak, fia miatt…" (1 Mózes, 21, 9-11).
Hosszú-hosszú házasélet után fia születik a 100 éves ősatyának, 90 éves feleségétől, Sárától. Az Isten ezt többször megigérte neki, utoljára egy évvel ezelőtt a három vendég látogatása során . A két öreg nem-igen hitt az igéretben, Sára nevetett is, de Isten akarata előtt nincs akadály.
Azonban, nincs öröm üröm nélkül. Közben lezajlik a gerári kaland, Sárát a filiszteus király háremébe viszik, miután ujra elköveti az egyiptomi hibát (Nachmanidés) és feleségét hugaként mutatja be, aminek folytán a 90 éves "hajadont" megkivánja Ávimelech, a király. Sára érintetlenül szabadul, akárcsak Egyiptomban, de ez nem győzi meg a helyi pletykarovat vezetőket, akik arra célozgatnak, hogy Ávimelechtől lett Sára állapotos. Hogy is lehetne másként, hiszen férjével már legalább 70 éve él együtt és sehol semmi…
A pletyka széltében-hosszában terjed. A Midrás szerint olyannyira, hogy Ábrahám jónak látta tenni valamit az ügyben. Nem látta elegendőnek hogy a született fiu meglepően hasonlitott rá, hanem amikor elválasztották Izsákot, nagy lakomát csapott, ahová meghivta a helyi előkelőségeket.
(Zárójelben: mindez Grárban történt, a filiszteus fővárosban ahol az affér lezajlott. Ávimelech, a király, cáddiknak tartja magát, Istennel is perel, Ábrahámot is megrója, miért csapta be, de nem utasitotta ki mint a Fáraó, hanem letelepedési engedélyt ad neki. Nomeg a szokásos kárpótlást a meghurcolásért : nyájat és marhákat, szolgákat és szolgálókat.).
A lakomára az előkelőségek feleségei elhozták csecsemőiket is. Ugyanis, akkor már mindenki "tudta", hogy Ávimelech a csecsemő apja. Volt egy további verzió is: akik elhitték hogy Ávimelech nem nyúlt Sárához, azt regélték, hogy "láttátok ezt a két öreget! Hazavittek egy lelencgyereket, akit az utcán találtak és azt mondják hogy az a gyerekük…"
Sárát kipróbálandó elhozták a vendégek csecsemőiket és Sára sorra megszoptatta őket – mondja a Midrás. Ekkor mindenki látta és belátta, hogy a kis Izsák Ábrahám és Sára édes gyermeke.
* * *
Mindenki – az egy Jismáél kivételével. Ő mint tudjuk, Ábrahám első fia volt, Hágártól, Sárá szolgálójától. Most 14 éves volt, egy évvel ezelőtt, 13 éves korában, metélték körül apjával, Ábrahámmal együtt (egyébként innen ered az a szokás, hogy hithű moszlimok gyerekeit 13 éves korukban metélik körül).
Ez a Jismael indignálódva figyelte az Izsák körül zajló fesztivált. Én vagyok Ábrahám elsőszülötte – mondogatta mindenkinek aki hajlandó volt meghallgatni – és igy nekem jár két rész az örökségből (a Tóra szerint, amit itt a Midrás Jismáél szájába ad – korát jóval megelőzve). És mivel nyilvánvaló érdekellentét állt fenn – Jismael magáévá tette és terjesztette a pletykát, Izsák születésének körülményeiről.
Ha tehát Sára úgy látta, hogy "Hágár fia" nevetgél, vagyis gúnyolódik – ezt nagyon jól látta. Egyszem fia jussát féltve, követelte férjétől, kergesse el a szolgálót, fiával.
Ezoterikus midrás a "nevetgél" szóba ("Möcáchék") belemagyarázza a három fő vétket, amiktől egy zsidónak óvakodnia kell – akár élete árán is: emberőlés, bálványimádás és fajtalankodás. A Midrás szerint Sára mindhárom jelenséget észlelte a 14 éves Jismáélnál (Börésit rábbá 53, 11) , persze mindezt csupán "játékból": 1) szöcskéket fogott és azokat "feláldozta egy maga készitette oltáron; 2) Férjes asszonyokat kerülgetett és 3) szintén "játékból" megpróbálta megölni Izsákot, amikor egyedül voltak a mezőn és ő a nyilhasználat tudományát fittogtatta.
Ezen kivül és felül, a komoly és jelentőségteljes érv persze az ábrahámi örökség volt, ahogy ezt az Irás Sárá szájából idézi: "hogy ne örököljön a szolgáló fia, fiammal, Izsákkal" . Ez volt a konfliktus alapja és kezdete, Jismaél ( az arabok) és Izsák ( a zsidók) között) – az örökség, ami nagy vagyonból valamint az Ország - Erec Jiszráél - birtokolásából és Ábrahám szellemi hagyatékából állott. Az utóbbira Jismáél nem reflektált.
***
Közép és ujkori exegéták részletesen elemzik a "möcáchék" jelentését, etimológiáját, mikoris a háttérben a Midrás sztorija áll. Kimchi szerint – és ez a psát – "mintha gúnyolódott volna és kinevette Izsákot, "aki két öregtől született". Ha-ha-ha, milyen nevetséges, ugy-e. Luzzatto szerint apja és mostohaanyja örömét figurázta ki Jismáél, az ifjak arroganciájával: "Maholnap meghal a két öreg, még mielőtt Izsák felnőne és én öröklök mindent!"
Luzzatto hozzáteszi, hogy "nincs kizárva, hogy a vita az örökségről később volt - nem aznap amikor elválasztották Izsákot" és ezt, érdekes módon, egy Midrás támasztja alá. Az a Midrás mely szerint a két gyerek kiment a mezőre és ott Jismáél, kvázi puszta kedvtelésből, nyilakat lőtt ki féltestvérére. Nehéz elképzelni hogy ez akkor történt , amikor Izsák másfél vagy legfeljebb 2 éves volt (az elválasztás legkésőbbi időpontja).
***
Sára ultimátumszerü követelését Ábrahám nagy visszatetszéssel fogadja. Mégiscsak fia ez a vadóc Jismáél és – úgy tünik – anyját is kedveli. De Sára kérlelhetetlen és harcol mint egy anyatigris. "Ne örököljön fiammal együtt" ez a szolgálófia (a nevét ki se mondja) és az anyja amúgy is a begyében van. El kell őket űzni. Nem lehet két dudás egy csárdában.
Isten itt beavatkozik – Sára javára . "Ne essék neked rosszul ennek a fiunak és szolgálódnak dolga. Mindent amit mond neked Sára (tedd meg és) hallgass a szavára, mert Izsák lesz a te utódod". Innen vonják le Bölcseink azt a messzemenő következtetést, hogy "Sára nagyobb volt a próféciában Ábrahámnál" (Rási, megilla 14 alapján).
A tanulság évezredes és aktuális napjainkban is. Ha lehet békében együttélni Jismáellel, illetve mai reinkarnációjával – nagyon jó. Ha nem, el kell válni, ahogy Ábrahám elvált Lóttól és ahogy Ézsau elment Széirbe. Az ábrahámi örökségbe nem férnek be többen és nem férnek be mások.
* * *
Az Irás itt nagyon szükszavuan számol be Jismáél további sorsáról. Anyja ölben cipeli, majdnem szomjanhal de Isten megmenti, angyala kutat mutat Hágárnak, majd anya és fia Párán sivatagában telepednek le. Hágár megnősiti őt, szülőföldjéről, Egyiptomból, hoz neki menyasszonyt. Jismaél vadász lesz és utonálló, "kezet emelt mindenkire – de rá is mindenki" , ahogy az Örökkévaló angyala megjövendölte ezt Hágárnak a szülés előtt (1 Mózes, 16, 12).
* * *
Figyelemreméltó tanulságot szűr le Jismáél eltávolitásából a "Cháféc Chájjim" (rabbi Jiszráél Hákohen Radinból, a Misná Brura szerzője):
Kétségtelen – irja – hogy ha Jismáél és Izsák együtt nevelkedett volna, akkor Jismael nem lett volna olyan amilyen. Az együttélés fékezően hatott volna féktelen természetére és valami ráragadt volna Izsák szellemiségéből. Azonban – mondja – nem érdemes kockáztatni, mert nincs kizárva hogy Jismáel társasága rossz hatással lett volna Izsák szellemi fejlődésére. Konklúziója: jobb a rossz társaságot kerülni, mert az eredmény javitás helyett rontás lehet…
FORRÁS: Naftali Kraus blogja