bzsh.hu

AZ ÖRÖM ÉS A VÍGSÁG NAPJA

Jom Háácmáut  5777

"Áldott légy Örökkévaló, aki megtartottál bennünket és megengedted számunkra, hogy megérjük a mai napot."

Ezen a napon előttünk lebeg e terminus egymásba kapcsolódó, állandóan visszatérő hármas motívuma: a Jom Hásoá, a Jom Házikáron és a Jom Háácmáut. A Jom Hasoá, amikoris hatmillió európai, s ezen belül hatszázezer magyar zsidó mártír emlékére meggyújtottuk a hat gyertyalángot. A Jom Házikáron, az emlékezés napja, amikor áldó kegyelettel gondolunk azokra a hősökre, akik a legdrágábbat, életüket adták Izrael függetlenségéért. És Jom Háácmáut, maga a függetlenségi nap, amely Izraelben és a gálutban egyaránt nem más, mint az öröm és a vígság napja.

Két ággádai tanítást ajánlok az olvasók figyelmébe, amelyek az évezredek messzeségéből is hozzánk szólnak.

"Izrael levegője bölccsé tesz.." (Bává Bátrá: 158, a.)

Sok-sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg ezen ősi igazság. Annak tudatában és jegyében, hogy őseink, akik egykoron a Szentföldön éltek, s az egész egyetemes emberiségnek adták a Tórát, magát az erkölcs fogalmát, s mély bölcsességgel rendelkeztek. Ez a bölcsesség hatotta át a későbbiekben száműzetésben élők sorsát, elméleti felkészültségét és magát a gyakorlati kivitelezést.

„Alapítsatok tanházakat - szól a régi tanítás, - tanházakat, amelyekben taníthattok.” A szétszóratásban szerte a földön, egyik helyen napfény, a másik helyen árnyék, az osztályrésze. De mindenütt vallja az ősi igazságot s mindenütt tanházat alapít, mindenütt zsinagógát épít, azzal a céllal, és reménnyel, hogy továbbadhatja mindazt, amit egykoron a Szentföldön örökségül kapott

A tanítás és az imádság, ami őseinket fenntartotta és megtartotta a megpróbáltatások évezredeiben. Magam előtt látom a jesivákban éjt nappallá tévő bochereket, akik odahajolnak a megkopott Talmud fóliáns fölé és tanulnak, hogy taníthassanak, hogy átadhassák azt a szellemiséget, amelyet örökségül kaptak. Ez nem volt más, mint Zerá Kodes, szent mag. Sok-sok tízezer talmudista szerte a világon tanította az egyetemességet, amely a zsidóságból fakad. Ezt a „szent magot” tengernyi megpróbáltatás, lemondás, majd megkülönböztetés érte szerte a világon. Talmud tudósok, liturgiaköltők, pájtánok foglalkoztak egyéniségükkel, céljaikkal és vágyaikkal, és próbálták aposztrofálni e „szent mag” értékét.

A modern zsidó költészet legnagyobb alakja, Hájim Náhmán Biálik hasonló környezetből nőtt ki. Látta a különböző helyeken szétszórva elhelyezkedő jesivákat, ahol hajnaltól késő estig tanultak.

Hadd idézzek néhány sort Biálik költeményéből:

"S elgondolom, mily hatalmas a mag,

Mely rejtve él az átkozott talajban,

Érné a napnak egy sugara csak,

S belőle mennyi áldásunk fakadna!

Mennyi dús kéve hullana alá,

Ha egy új szellő, mire lelkem vágyik,

Egyengetne és kisimítaná

Az élet ösvényét a jesíváig."

„Zerá Kodes, e szent mag” kikelt. A polgári időszámítás szerint 1948-ban, Jom Háácmáut napján függetlenné lett a modern Izrael. Szerte a világon nagyhatalmak és kis országok biztosították szimpátiájukról a zsidó államot. Az elmúlt 69 esztendőben rügy fakadt a mag helyén. Úgy is mondhatnám: megmaradt a mag és rügy is lett a fán. A Szentföldön Izrael Államában, a zsidó világ központjában és szívében, együtt van az ókori szellemiség és a modernkor minden egyes csodája. Ha azt mondom, számítógéptechnika. Ha azt mondom, világszínvonalú mezőgazdaság, ha azt mondom, hogy csúcstechnológia, mind-mind azonos Izraellel. Ha azt mondom, hogy könyvtárak - nemcsak nyilvánosak, hanem magánkönyvtárak - az is Izrael.

Sok izraeli házban jártam. Láttam gazdagabbat és szegényebbet. Elegánsan berendezettet és olyat, amelyre a sivárság volt a jellemző. De minden házban ott volt a könyv. Mert ez a nép nem más, mint a “remény foglya”. Ez, a virágok, a védett természet országa. Az egyik kozmonauta azt mondta, hogy amikor fenn járt a világűrben és letekintett, a Földközi tenger környékén látott egy csodálatos oázist. Nem értette első pillanatban, hogy mi az.

Ez volt Izrael.

A visszatértek, a hazatértek, az egykori üldözöttek gyerekei, a Soá túlélői, a megpróbáltatások számkivetettjei keresték és megtalálták az ó- illetve új hazát. Igaza van az ősi tanításnak:

Izrael bölccsé tesz, racionálisan gondolkodóvá, jövőtervezővé.

Annak idején, amikor a jeruzsálemi Templom állt, - így mondja az Ággáda tanítása - a Templom talapzatát „alapkőnek” nevezték el. Egyes magyarázók úgy interpretáljak: ez nem más, mint egy forrás. Ebből a forrásból meríthetett az egész világ.

Annak idején egy tiszta forrás volt ott, amely - s ezt büszkén vállaljuk - megtermékenyítette az egész világot. Inspirálólag hatott évezredek irodalmára és művészetére. Döntő módon befolyásolta az erkölcs világképét. De általában úgy fogalmazhatunk: odaállt minden progresszió mellé. ez a tiszta forrás, mely alapként is szolgált, s ebből meríthetett az egész világ vizet, hitet és dicsőséget.

Hogyan fogalmazták ezt meg a Függetlenségi Nyilatkozat alkotói. Hadd idézzem:

"Izrael prófétainak szellemében a szabadság, jog és béke ideáljait tekinti léte alapjának. És egyenlő társadalmi és politikai jogokat biztosit minden polgárának vallásra, fajra és nemre való tekintet nélkül. Gondoskodik a vallási, lelkiismereti, nyelvi és művelődési szabadság fenntartásáról. Védelemben részesíti valamennyi vallás szent helyeit és betartja az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett elveket".

. Vallotta és vallja: Izrael népe él és élni fog !

( Schöner A.)