“Testvérek, álom az élet…”
Prof. Dr. Oláh János emlékére
A Talmud egyértelműen megfogalmazza az alábbi mondatokban, melyeket reggelente szoktunk mondani:
"Te adtad nekem a lelket tisztán, Te teremtetted azt, Te alakítottad azt és lehelted belém. Te őrzöd azt bennem és a rendelt időben Te veszed el tőlem, hogy az idők végén visszatérjen belém." - mondotta Oláh János Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi Tanácskozásán, melynek címe: "A remény él..." volt. (Debrecen, 2003. május 23-25.)
file:///E:/ORZSE%20ALL/resp/olah-eljovendo2003.htm
A nyolcvanas évek végén megálmodott és a kilencvenes évek elején megvalósított új „Pedagógium” a Rabbiképző régi-új intézménye volt. Az újjáteremtés eszménye vezette a Bérkocsis utcai klasszikus, immár szimbólummá lett épületbe, a XX. századi történelem áldott, de viharvert falai közé. Hosszú évtizedek után, újjászületett a magyarországi zsidó tanárképzés!
A judaisztika tanulmányokat akkor elkezdő hallgatók, már korábban bizonyították, hogy a szorgalom és a hivatástudat személyiségük jellemzői. E két fogalom ötvözete indította el őket a pedagógusi pályán.
Az első, „nagy” generáció végzettjei, a magyarországi zsidó pedagógiai és tudományos élet jelentős személyiségeié váltak. E nemzedék megtestesítője és példaértékű reprezentánsa volt Prof. Dr. Oláh János is. Az egzakt tudományok egy specifikus területéről került a humán stúdiumok, a judaisztika varázslatos világába. A keresés a megismerés és a zsidóság iránti elkötelezettség inspirálta, hogy feltárja ősi múltunk ezernyi árnyalatát, magát a szín-kavalkádot. Tehetsége érett egyénisége magára vonta a figyelmet és diplomájának kézhezvétele óta a Lauder iskola egyik meghatározó személyiségévé vált..
Az elmúlt mintegy két és fél évtizedben már az OR-ZSE-n is tanított. Következetességgel, az „ügy” iránti alázattal oktatott és kérte számon a diákokat. Tudta, hogy feladata van, s bizodalma, hogy tanítványai méltó módon képviselik világlátását, szellemi elkötelezettségét.
Oláh János tudós ember volt. Analizáló képessége önmagáért beszél, összegző készsége lenyűgöz mindannyiunkat. A formális és az informális oktatás, a katedra és az előadói pulpitus, a kutatás-oktatás-publikálás folyamata egyaránt fontos volt számára.
Gyakran idézte Slomo Ibn Gvirol, a XI. századi költő mondatait:
“A Világ Urát, aki uralkodott, mielőtt bármi létezőt megteremtett volna, már akkor Uralkodónak hívták, mikor kedve szerint létrejött minden. S mikor mindennek vége lesz, akkor is egyedül uralkodik majd a Félelmetes. Ő volt, Ő van és Ő lesz teljes díszében, Ő az egyetlen, és nincs más hozzá hasonlítható vagy társítható. Kezdet és vég nélkül Övé a hatalom és a tisztség. Ő az én Istenem, él az én Megváltóm, mentsváram a baj idején.… Alváskor és ébredéskor kezébe teszem le lelkemet, s lelkemmel együtt testemet. Velem van az Örökkévaló, nem félek.”
Prof. Dr. Oláh János, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) Judaisztika Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a Judaisztika alapszak (BA) szakfelelőse, a Magyar Zsidó Tudományok könyvsorozat szerkesztője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem előadója,
Az 1995/96-os tanévtől az Országos Rabbiképző Intézet, majd az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem különböző alap- és mesterszakjain, valamint az egyetem Zsidó Vallástudományi Doktori Iskolájában tanított, 2012-2018 között az OR-ZSE rektorhelyettese volt.
2010-2018 között tagja volt a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) Hittudományi Bizottságának, tagja volt a Magyar Hebraisztikai Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének.
A Komárom-Esztergom megyei Magyar-Izraeli Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke volt.
Vendégoktatóként több főiskolán, egyetemen tartott előadásokat, vezetett szemináriumokat; széles körű publikációs tevékenységet fejtett ki, főként a zsidó vallástudomány és a néprajz területén. 10 önálló könyvet írt, 29 könyvet és időszaki kiadványt szerkesztett, 5 kiadványt lektorált, 155 rövidebb-hosszabb dolgozata, értekezése, írása jelent meg különböző évkönyvekben, tanulmány-kötetekben, periodikákban, folyóiratokban, újságokban.
Hitéleti munkássága szervesen illeszkedet szellemi orvre-jébe. Istentiszteleteket vezetett le vidéki városokban a nagyünnepeken, például Nyíregyházán, Győrben, Pécsett. Szombathelyen. Hitszónoki képességeire felfigyeltek a OR-ZSE, a Nagy Fuvaros, a Páva, a Csáky utcai zsinagóga hívei is.
A Hegedüs Gyula utcai zsinagógában 2013. december 13.-án, Vájchi szombatján elmondott beszédéből idézek:
„Látszik, hogy az ókori zsidóság, a halált nem tragédiaként, hanem az élet velejárójaként élte meg…
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás.
A fénynél árnyék, kétség és remény’ – írja Madách Imre.
Avagy ahogyan nagyapáink, dédapáink idejében mondták, énekelték egy jiddis népdalban:
Brider, di velt iz nor vi a hulem, der mencs iz cu starbn gebojrn… Testvérek, álom az élet, csupán halálra születik az ember..” (lásd: Oláh János, Angyalok, démonok, amulettek, adalékok, homíliák, Budpest, 2020, p 547.)
Dr. Lengyel Gábor, Németországban élő rabbi kollegánk sorait idézem:
„Scheiber professzor (akit mint gyerek nagyon jól ismertem) mondta egyszer egy gyászbeszédében: „Alakja az életből átvonul a magyar zsidóság és tudomány történetébe“ Ez Jánosra is vonatkozik.”
Drága Kollegánk, szeretett barátunk, most nem messze a leghíresebb magyar neológ rabbik egyike, Handler Márk, és a világhírű, zseniális Farkasházy Fischer Mór sírjához közel nyugszik a tatai zsidó temetőben.
Szeretett egyéniségét, pedagógiai készségét, megnyugtató mosolyát, lenyűgöző szorgalmát és kreativitását, a Zsidó Egyetemért végzett felbecsülhetetlen érdemeit lelkünkben kegyelettel megőrizzük.
Jöhi zichraj boruch.
Fakadjon áldás emlékéből!
Schöner Alfréd