Ma napja van
Címlap Dr. Schőner Alfréd írásai Ajánlás Naftali Kraus könyvéhez

Ajánlás Naftali Kraus könyvéhez

E-mail Nyomtatás PDF

 

Naftali Kraus:
Mit mond a Háláchá?

AJÁNLÁS

" ... bölcsességgel, értelemmel, és tudással lesz teli..."
(I. Királyok VII. 14.)

Így ír Szentírásunk- Salamon király idején - egy Náftáli törzséből származó férfiúról. E szavak Szerzőnkről is szólhatnának...!

A pesti gyökerekkel rendelkező, de Izraelben szocializálódott, éleslátású publicista, a jesívákban tanult, de a világot összefüggéseiben kutató-kereső író újabb alkotásával szembesül a nyájas olvasó. Eddig megjelent szerkesztései, önálló kutatásai, az elektronikus sajtóban közzétett írásai színes forgatagából, a zsidó vallási lét meghatározó, nélkülözhetetlen, időtállóságában is flexibilis műfajából idéz. A háláchá különböző szegmenseiből gyűjtött össze - önálló korpuszként is értékelhető - tanulmány-kötetét: Mit mond a háláchá ?címmel.

E többtucatnyi értekezés régi kérdéseket tesz fel, s mutat be válaszokat, mindig hagyományhű, de mégis új megvilágításban. A számítástechnika, a társadalmi robbanások, az új történelmi kihívások, a mikrocsipek, a - földrajzi és fizikai határokat maga alá gyűrő, megsemmisítő - számítástechnika kialakította galaxisban kérdések sokaságát veti fel. Ezek kerülnek a gondolkodás középpontjába.

S ennek következtében Naftali Kraus tollára.

Évszázadokkal ezelőtti - akkor még a tudományos fantasztikum irodalmába tartozó - kérdések ma mindennapi realitásokká váltak. Lehet-e válaszolni az űrkutatás által felvetett kérdésekre a háláchá szerint? Igen, alig néhány évtized, s e kérdésekre széleskörű, szinten mindenre kiterjedő választ ad a zsidó vallástudomány.

Elképzelve azt a majdani űrsiklót, űrrepülőt, melyen, adott esetben chászidok is utaznak, akik pontosan tudják, mikor köszönt be a sábát, vagy mikor kell felvenni a t'filint az űrben. Mi több az is megválaszolandó háláchikusan, hogy mikor kell a sz'fire számolást realizálni a zsidó hagyomány szellemében. Vajon hogyan lesz az űrben a smone eszré ima végén az "Osze sálom bimromáv"-nál, amikor - a hagyomány szerint - három lépést hátra, hármat, pedig előre kell tenni? S mindezt a majdani súlytalanság állapotában ?!

Az águná kérdésére a holocaust utáni időben a mindenkori rabbinátus keresett, s vélt választ találni. A New-York-i iker tornyok lerombolása, a terrortámadás után, újból szembe kellett nézni e katartikus problémával.

Más. Hogyan viszonyuljon a háláchá a feminizmushoz, a születésszabályozáshoz, avagy az abortusz kérdéséhez. A környezetvédelemhez, az örökbefogadáshoz vagy az eutanáziához, a szervátültetéshez, vagy a klónozáshoz, hogy csak néhányat emeljek ki napjaink legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdései közül. S akkor még nem is szóltam a drog-problémáról, a homoszexuálisok és leszbikusok társadalmi beilleszkedésének ál- és valós problematikájáról és számos olyan kérdéskörről, amely ma más szemszögből tekintendő, mint akár ötven, száz, évvel ezelőtt.

A szerző enciklopédikus tudása változatlanul lenyűgöző. E kötetében is megnyilvánul a hatalmas skolasztikus felkészültsége. A vélemény különbözőségek tükröztetése és az archetípusra való visszavezetés képessége. A különböző következtetési módok ismerete, a hagyományos irodalmon alapuló levezetése. A legelismertebb tudósok álláspontjának bemutatása, a különböző - háláchával foglalkozó - intézmények, vagy magánszemélyek véleményének ábrázolása. Mindezt könnyed stílusban, elegáns vonalvezetésben, a rá jellemző, néha ironikus előadásmódban fogalmazza meg. Szellemesen, érthetően, s ami a legfontosabb, olvasmányosan.

E munka Magyarországon alapműnek tekinthető.

Nota bene, a második világháború előtt, az akkori magyarországi zsidóság felejthetetlen emlékű zseniális személyiségei is foglalkoztak akut kérdésekkel. Például a baranyamágocsi Lebovits József, a méltatlanul elfelejtett Magyar Zsinagóga című homiletikai folyóirat szerkesztője. Avagy a kőbányai főrabbi, Kálmán Ödön, A rabbi könyve c. alapmű szerzője. Az egykori Dohány utcai zsinagóga egyik főrabbija, rabbisági vezető, Grossmann Zsigmond, vagy a zseniális tudós, Róth Ernő, a Rabbiképző néhai igazgatója. Csak néhányat emeltünk ki a legnagyobbak közül, akik magyar nyelven publikáltak, s akik koruk kérdéseire válaszoltak. A zsidó hagyományban gyökeredző, ugyanakkor nemzetközi zsidó vallási irodalom kutatásait is jól ismerő, példamutató következtetéseket vontak le, s hoztak úgy nevezett "pszák háláchákat".

Naftali Krausz nem rabbi, nem hoz határozatot, nem dönt, hanem különböző nézeteket mutat be! Olyan különleges felkészültségű tálmid háchám, aki az eltérő, de mindíg színes kavalkádból, kiemeli a leglényegesebbeket, s következetes logikával bemutatja - a XXI. század elején - a zsidó háláchá összetett álláspontját a különböző aktuális kérdésekről.

Örömünkre szolgál, hogy az OR-ZSE honlapja elsőként publikálhatta folytatásokban N.K. most megjelenő kötetének fejezeteit. Így öt világrészen olvashatták már előre e magyar nyelvű alapmunkát. Most könyv formájában is elkerül az olvasóhoz.

Kitűnő alkotás. Méltó folytatása az író eddig is lenyűgöző életművének. Az előző kötetekhez e sorok írójának már megadatott, hogy előszót írjon, s gyakran a szerző személynevének a Náftálinak különböző reminiszcenciáit ajánlotta az olvasó figyelmébe. Történjék ez most is:

( D'várim XXXIII. 23.)

"...az Örökkévaló áldása és szeretete..." kísérje tovább Naftali Kraus életútját!




Schőner Alfréd írása megjelent az ADOC Semic Kiadó gondozásában,

Naftali Kraus: Mit mond a Háláchá? című kötetében, 2005-ben