bzsh.hu

Schöner Alfréd:

A mai széder este és annak liturgikus kapcsolata

Szeretettel és nagyrabecsüléssel fogadtam érsek úr meghívását és örülök, hogy magyarországi egyetemi munkásságom befejezése után az első előadásomat Ön illetve Önök előtt tarthatom.

Szabadjon egy zsoltár idézettel indítani, amely mindannyiunk által jól ismert. A klasszikus szentírási mondat így hangzik:

הנה מה טוב ומה נעים שבת אחים גם יחד

„…mily szép és mily fenséges, hogyha testvérek együtt ülnek…”.

Hisznek és gondolkodnak.

Esztergom, a zsinagóga oromzata felett a Tízparancsolat táblái

Amikor Esztergomba jövök, mindig egy kicsit megrendülök. A Szentírásnak az a mondata jut ilyenkor eszembe, amely úgy hangzik a szent nyelven

כי אין בית אשר אין שם מת

Szabadon úgy fordíthatom le: nagyon nehéz egy olyan helyen lenni, ahol nincs zsidó közösség. Valamikor komoly gyülekezet volt itt a II. világháború, a holocaust előtt. Egy órával korábban Esztergomba érve, elmentem az esztergomi egykori zsinagógába. Gyönyörű épület, amelyet a korszak egyik zseniális építőművésze, Baumhorn Lipót álmodott és valósított meg.

A zsinagóga felső részének közepén ott magaslik a zsidó vallás egyik jellegzetes szimbóluma, a két kőtábla, a dekalogos, amely mindig betűkkel teli. Drámai, hogy az esztergomi egykori zsinagóga tízparancsolatán már betűk sincsenek!

A betűk elszálltak, a hitünk azonban megmaradt.

A betűk visszaszálltak az Örökkévalóhoz, de a lelkünkben az elkötelezettség a hagyományunk, Istenünk iránt változatlan, és szeretetünk és toleranciánk a másik vallás a más emberek iránt örök időkre szóló.

A Peszách, a három zarándok ünnepek egyike.

A Peszách – a szabadulás ünnepe, a Szukot – a Sátoros ünnep, és a Sávuot - a mi világlátásunkban - a két kőtábla átvételének, a Tórának az ünnepe.

Pészáchkor, felolvassuk a legklasszikusabb szöveget, a hággádát. A hággáda szó annyit jelent: elbeszélés. A hággáda a széder est ünnepi narratívája, amelynek három forrása van. A Tánách, tehát az Ószövetség, a Talmud, a posztbiblikus irodalom kimeríthetetlen tárháza, és Rambam azaz Maimonidesz, a középkor egyik legnagyobb filozófusa és kodifikátora munkái, aki véglegesen  összefoglalja a széder estének a menetrendjét a későbbi korok számára.

A széder, rend. Nem zsinagógai, hanem zsinagógán kívüli esemény, amelyet vagy közösségben, vagy családi körben ünnepelünk. Az alábbi a szentírási mondatra vezethető vissza:

והגדת לבנך

„…és meséld el gyermekeidnek”.

Szentírási categoricus imperativus, továbbadni a hagyományt. Elbeszélni, kommentálni és illusztrálni. A hággáda az egyetlen olyan könyv, amelyet zsinagógában nem használunk, mégis imádkozunk belőle. Az egyetlen olyan könyv, amely illusztrációkat is tartalmaz. Kicsit talán hasonlatos a Biblia Pauperumhoz. A „meséld el gyermekeidnek” parancsolata mellett, természetesen a központi gondolat az, hogy ez a Peszách az elkerülés ünnepe, a Hág HáÁviv, a tavasz ünnepe, az újrakezdés ünnepe, de mindenekelőtt és mindenekfelett, a zsidóság teológiai rendjében vagy rendszerében, a szabadság ünnepe.

Minden idők egyik legismertebb művészének, Marc Chagallnak ismert alkotása az Exodus, héberül Jeciát Micrájim, magyarul Kivonulás. 3x4 méteres kompozíció az izraeli parlament aulájában található, mint egy örök értékű tanítás. Kivonulás a szolgaságból a szabadságba. A szó fizikai és lelki értelmében egyaránt. Aki, e monumentális kompozíciót tekinti, vizuálisan is érti, érzi az esemény fenségét.

Chagall: Exodus, Jeruzsálem, Kneszet, 1964-68

A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy a szabadságnak két olyan formája van, amely mindig üzenetet tartalmaz és állandóan időszerű. Az egyik a fizikai a másik pedig a szellemi szabadság. Peszách, a „zsidó húsvét”, a zsidó teológiai értelmezés szerint a fizikai szabadság ünnepe, a hét hét múlva rá következő ünnep a Sávuot, a Tóra adás, a szellemi szabadságé.  A Tízparancsolat számunkra is annyira fontos igéje így kezdődik:

אנכי יהוה אלהיך אשר הוצאתיך מארץ מצרים מבית עבדים

„Én vagyok az Örökkévaló, a Te Istened „aki kihoztalak téged Egyiptom országából”.

Isten legnagyobb adományainak egyike, az hogy népét megajándékozta a szabadság lehetőségével.

Minden egyes esztendőben, széder estén, a folytatólagosságot hangsúlyozva a szabadság megélésére, ünneplésére gondolunk. Széder este a diaszpórában eltér Izrael országának szokásától. Magyarországon és a diaszpóra többi országában két széder estét tartunk, Izraelben csak egyet.

A Peszách istentiszteleti rendje sok ideológiai, szellemi párhuzamot tartalmaz a kereszténység gondolatiságával. Jelesül, a széder estének is két domináns eleme: a kenyér, a mácá, és a bor. A keresztény teológiában, illetve a zsidó vallásban e két fogalomnak eltérő az értelmezése, de a jelentősége mind a kettőben domináns.

Amikor az ünnepi este asztalára feltesszük a három pászkát, mácát és a középsőt kettétörjük, ennek is megvan a saját hagyománya, úgy a kereszténység, mint a zsidóság számára. Amikor a bort áldással az ajkunkon felhörpintjük, üzenet értéke van.

Az evangéliumokban olvassuk: „engedjétek hozzám a gyermeket”.

A zsidóságban ez a gondolat széder estén különösen aktuális, mert a gyermek központúságnak van jelentősége, a gyermek ekkor a főszereplő. A gyermek kérdezi: „Miben különbözik ez az éjjel az összes többitől?...”  Korábban a széder este végére helyezték e gyermeki kérdéseket, de addigra a kiskorú már esetleg elaludt. Ezért változást találtak ki mestereink. A klasszikus négy kérdést nem a széder este végére, hanem a széder este legelejére tették.  A széder este folyamán azonban végig fenn kell tartani az ifjak figyelmét, hogy értsék és érezzék, hogy mit jelent az est jelentősége. A fizikai megváltásunkról Egyiptomból történő megszabadulásunkról szólunk, melyre négy kifejezést használunk.

והוצאתי והצלתי וגאלתי ולקחתי

„Kihoztalak…, megmentettelek…, megváltottalak…, kivittelek…”

Minden egyes szónak egyedi mondanivalója van: az Egyiptomból való kijövetel.

A széder estén emlékeztetünk a szédertálon lévő különleges ételekkel az egykori szentélybeli áldozatokra és a rabszolgaság megpróbáltatásaira. A húsra (zroá), a keserű gyökérre (máror), a könnyeket szimbolizáló sós vízre, stb. Mindegyiknek megvan a maga egyéni jelentősége. S illusztrálják a hággádá a textusát is, így alakulnak ki a képes kéziratos hággádák. A legszebbek és a legnemesebbek a zsidó kéziratosságban.

A hággádák nagyobb részt imakönyveknek vagy mintegy imakönyveknek tekintendők. Rövidebb, teológiai összefüggéseknek értékelendők. Minden időszakban lehet más és más a hággáda felolvasásának a hangsúlya, hangulata, dallamvilága. Nem mindegy, hogy milyen korban, vagy milyen körben történik meg a széder estének a recitálása. Mindig más a világ, más a rendje, más a gondolkodása. A széder esték klasszikus elemének, a hággádának a tartalmában és a formájában is különböző variációkat ismerünk.

Szarajevoi hággáda, Barcelona, 1301. József és testvérei

Az első, amely analízisünk tárgya, Barcelonában készült 1301-ben, de csak a 19. század közepén került napvilágra Szarajevóban. Micsoda út Barcelonától Szarajevóig! Ez az első olyan hággáda, amelyben nem csak a klasszikus kodifikált textus fogalmazódik meg, hanem ábrázolások is találhatók. Nem más ez, mint egy illusztrált bibliai képes könyv a világ teremtésétől Mózes haláláig. A gyermek, amikor ezt kézbe vette, akkor először megnézte a bibliai történetek illusztrációit és utána a hággáda klasszikus szövegét.

Ma ez a Szarajevói Nemzeti Múzeumnak féltve őrzött kincse.

A Kaufmann Hággáda, Kaufmann Dávid gyűjteményében található Magyarországon, a Tudományos Akadémián. Körülbelül ugyanabból a korszakból való, mint a Hágádát Szarajevo, ám valamivel később készült. Egy magyar tudós Kaufmann Dávid vásárolta meg az 1890-es években egy olaszországi kis antikváriumban. Elhozta Magyarországra és halála után az MTA-ba került. Azóta féltve őrzött kincsünk. Facsimilében kétszer is kiadták, bárki számára kutatható. A második hasonmás kiadásban így ír Gabrielle Rajna-Sed:

Kaufmann Hággáda, 14. sz., MTA, „Midőn Izrael gyermekei kijöttek Egyiptomból” (Zsoltárok 114.1,)

„ A katalóniai zsidó közösségek történetében a 14. század az „aranykor” záró szakasza volt. A kort társadalmi megbecsülés és gazdasági jólét jellemezte, ami ösztönzőleg hatott az irodalom és a művészetek virágzására. Illusztrált kéziratok, fényűző kivitelű bibliák és szertartáskönyvek, amelyeket ekkor alkottak, és amelyek közül igen sok ránk maradt, ékesen szóló tanúi a kulturális élet magas színvonalának. Ezek a kéziratok ugyanakkor bizonyítják a zsidó és keresztény művészek közötti szoros együttműködést: tudunk olyan műhelyekről, amelyek zsidó és latin kódexeket egyaránt készítettek. A királyi udvarban zsidó kartográfusokat alkalmaztak, miközben keresztény művészek zsidó műpártolóktól kaptak megbízásokat.”

Más országban készült az úgynevezett Madárfejű Hággáda. A zsidóságban ugyanúgy, mint az iszlámban tiltott az emberábrázolás. Tehát ez alkalommal olyan hággádát alkottak, ahol az emberek feje helyett egy-egy madárfejet festettek, így nem kontrakarirozták a szentírási igéket.

Főleg Itália, Spanyolország és Németország volt a korabeli hággádák készítésének a helyszíne, s aztán innen terjedt el a világon, amíg a zseniális Gutenberg fel nem találta a könyvnyomtatást.

Madárfejü Hággáda, Németország, 14.század

Néhány évtizeddel a könyvnyomtatás megkezdése után, Velencében megjelenik az első nyomtatott hággáda, de abból nincs példányunk, ezzel szemben van 1526-ból. A világ első ismert nyomtatott és elterjedt hággádája, a prágai. Fametszetek alapján készült és benne a klasszikus szöveg és körülötte olyan kompozíciók, amelyek visszaadják annak a társadalmi közegnek a hangulatát, amelyben éltek.

Néhány példa a 20-21. század időszakában lapvilágot látott hággádákból, amelyekben a liturgiai elemek önmagukért beszélnek.

A magyarországi gazdag nyomtatott hággádák közül érintőlegesen emelek ki néhányat.

A 20. században a magyarországi zsidóságnak is szüksége volt a széderek megtartásához aktuális hággádákra. Olyanokra, amelyekben magyarázatok és liturgiai kommentárok is vannak. A zsidóság életében az exegézisnek nagy jelentősége van.

Példaképpen említem meg az 1942-ben Róth Emil, győri főrabbi nevével fémjelzett hággádát, mely a következő gondolatokkal indítja az ismert szöveget: „Egy az Isten és ne legyen bálvány.” „Egy az ember és ne legyen rabszolga.”

Róth Emil: הגדה של פסח , Bp., 1942

A mai napig a legnépszerűbb, a legismertebb és a legkedveltebb hággádák egyike. Hogy mondja a latin közmondás? Habent sua fata libelli. Úgy látszik nemcsak a könyveknek, az embereknek is megvan a maguk sorsa. A győri zsidóságot összegyűjtötték, deportálták. Róth Emilt a helyi cionisták ki akarták menekíteni, de Róth meggyőződése az volt, hogy a sorsa legyen az, mint a közösségéé. Beállt a sorba, elvitték és az egész közösségével együtt őt is elgázosították, elhamvasztották.

2004-ben jelent meg facsimile kiadásban újból Róth-hággáda, Őrködés éjszakája címen, kiemelve azokat az illusztrációs, liturgikus elemeket, amelyekkel színesebbé és gazdagabbá tették az ősi textust.

Szintén 1942-ben az Országos Magyar Zsidó Segítő Alap létrehoz egy olyan művészi hággádát, amely a maga nemében teljesen egyedülálló, az OMZSA Hággádát. A korszak legnagyobb archeológiai felfedezéseit egyeztetik a zsidóság teológiai világlátásával és klasszikus könyvszerkesztők, illusztrátorok és illuminátorok segítségével létrehoznak valami különlegeset. Benne kommentárok, üzenetek, és az első olyan analízis, amelyben az eucharisztika fogalma is megjelenik.

OMZSA HAGGÁDA, Bp. 1942.

A különböző korok különböző módon értelmezték és értelmezik a hággádát. 1945-ben, a II. világháború befejezését követő hónapokban hatalmas lelkesedés és izgalom fogalmazódik meg a megmenekült piciny magyarországi zsidó maradékban. 600 ezren elpusztultak.  Voltak, akik Magyarországon maradtak, voltak, akik elmentek az Egyesült Államokba és Izraelbe. A koncentrációs táborokból megmenekültek egy része felkészült az alijára, a Szentföldre történő kivándorlásra. Kellett valami ideológiai forrás, így megszületik az a mű, amely Cionista Hággádaként ismert, amelyet másfél évvel a szerkesztés után kőnyomatos formában jelentetnek meg 1948-ban. A hággáda szövegét próbálják újraértelmezni, még akkor is, ha bizonyos vonatkozásban szakítanak a teológiai tételekkel, de formájában ragaszkodnak a hággáda textusához.  A klasszikus szövegben található:

מה נשתנה הלילה הזה מכל הלילות

„Miben különbözik ez az éjjel az összes többitől?”

Ezzel szemben a cionista hággáda szövege szerint hiába is kérdeznétek, ez az éjszaka nem különbözik az összes többitől. Ez az éjszaka is sötét, mint tegnap vagy tegnapelőtt s a hajnal, mondja a korabeli cionista felfogás, még messze van. Itt is követhető a mindenkori hággádák ideológiai újraértelmezésének lehetősége.

Cionista Hággáda, Bp, 1948. (Könyomatos, fekete-fehér kiadás)

Új magyar fordítások, megváltozott világ, megváltozott könyvkultúra, s minden megváltozik bennünk is, egy valami azonban változatlan: a hitünk, a Tórához, a szent szöveghez való elkötelezettségünk, szeretetünk és ragaszkodásunk.

Esztergom zsinagógájával kezdtem, e városhoz kötődő emlékkel fejezem be. Esztergom a maga nemében teljesen rendhagyó helyet tölt be a magyarországi zsidó történetben. A 11. században 1050-ben már feljegyzik a nevét. Emlék is fennmaradt, az, Esztergomi kő. A magyarországi zsidó múzeumban található. Maga a kő egyébként a pannon korból való körülbelül 4. századi, tehát attól kezdve a folytatólagosság biztosított.

Esztergom, zsidó temető, cinterem

Néhány esztendővel ezelőtt az esztergomi zsidó temetőben rabbinikus feladatot láttam el. A cinterem jobb oldalán az egyetlen olyan hely az országban ahol a temetőben emléket állítottak azoknak a katonáknak, akik az 1948-ban kikiáltott újkori Izraelért harcoltak. A tábla fölötti szöveg

בקדושי עמו יעשה גבורה

„Az Örökkévaló népének hőseivel szerez majd népének szabadulást” tanúskodik a függetlenségért vívott harcról. S honnan az idézet? 1948-ban az izraeli En Gediben, a világ legmélyebb helységeinek egyikében, papirusz tekercset találtak egy barlangban. E gondolat a 2000 éves hággáda szövegének ihletett része lehetne...

A középkor legismertebb filozófusainak egyike RÁMBÁN. Irodalmi munkásságának egyik legkitűnőbb remeke, Igeret HáRámbán, azaz: Rámbán levele, amely hétköznapi imakönyvünkbe is bekerült:

שמע בני מוסר אביך ואל תטש תורת אמך

„Fiam ne felejtsd apád tanítását és soha ne hagyd el azt a szent szöveget, amit édesanyádtól örököltél!”.

Többek között a hággádának és a széder estének is ez a mondanivalója. Az elődeinktől kapott spirituális, lelki örökséget közösségben, családban, zsinagógában, pedagógiában továbbadni.

Ez a mi fennmaradásunk legfontosabb záloga.

Folytatva az előbb idézett levelet:

עינך יביטו למטה לארץ ולבך למעלה

„Szemedet helyezd a földi valóságba, de a lelkedet mindig emeld a magasságok felé, kutasd az Örökkévalót!”.