4. RÉSZ
300 „A Mindenható óvja minden léptetek!”474 A sabatkor felolvasandó hetiszakaszban olvassuk: ...ךיהלא הוהי ךכרב רשא םכיתבו םתא םכדי ךלשמ לכב םתחמשו... „...örvendjetek ti és egész házatok népe...” 475 Kedves Barátaim! Néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni rólatok, nektek és a jelenlévőknek. Annak hitében és reményében, hogy lelkileg ti és a jelenlévők is átélitek e perc fenségét. Szandra! Olyan személyiség vagy, aki imádja a családját. Édesanyját, édesapját, testvérét, családjának többi tagját. Kapcsolatotok harmonikus, példaértékű. Szerény emberként ismertünk, akinek jellemzője a kreativitás. Három diploma tulajdonosa vagy, és több nyelven beszélsz. Hatalmas szívvel megáldott, szorgalmas és következetes ember. Kulturált világlátású, nagy intelligenciájú egyéniség. Olyan, kinek belső szépsége a külsejével harmonizál. Határozott, okos nő, aki még az apróságoknak is tud örülni. Mély érzésű zsidó, aki következetesen vállalja és felvállalja a saját identitását. Az a családi szeretet, amelyet a szülőktől kaptál, s amely elkísér most is, és életed elkövetkezendő évtizedeiben, legyen a te nagy támaszod! Kívánom, hogy minden péntek este gyúljanak fel házatokban a sabeszt köszöntő gyertyalángok. Éljétek át a zsidó otthon hangulatát, küldetését, aktualitását. Robo! Szülőcentrikus, igazán értékes személyiség vagy. Példaértékű valamennyiünk számára. Testvéred is igen közel áll hozzád. Valamint Gábor, Gyurika, és az Amerikában élő Judit unokatestvéredhez szinte testvéri szeretet fűz. Két nagynénéd és Péter nagybátyád veled örül itt e boldogságban, de Matyi nagybátyád már csak az öröklétből tekinthet le ránk. Két jó társad: Füli és Olivér 12 éves korod óta igazi testi-lelki jó barátaid. Szerencsésnek érzed magad, hogy ennyi jó ember vesz körül. Nem véletlen talán, hogy a zsidó iskola hatása életed egyik meghatározó élménye. Kívánom neked a hetiszakasz szavát idézve: 474 Elhangzott Gáti Szandra és Ébner Robert esküvőjén, 2008. augusztus 24-én. 475 M. V. 12,7. ...ךדי חלשמ לכב ךיהלא הוהי ךכרבי... „...megáld téged az Örökkévaló, minden munkádban...” 476 Úgy illik, hogy esketési szertartáson a rabbi egy rövid tanítást adjon: A régi legenda arról szól, hogy sok-sok évszázaddal, talán évezreddel ezelőtt fiatal kislányok és fiúk, 8-9 éves korban kimentek a mezőre, erdőbe s elültettek egy-egy facsemetét. Gondozták, vigyáztak rá, őrizték. A fa megnőtt és 10-15 évvel később hatalmas lombozat koronázta. Gyönyörű levelek néztek azokra, akik elültették azt. Amikor eljött életük nagy napja, menyasszony és vőlegény lettek, az egykori kislány és kisfiú kimentek az általuk ültetett fához. Két-két vastag ágat lefűrészeltek az általuk ültetett fáról, és ez alkotta az esküvői baldachinnak az oszlopait. Ez alatt esküdtek meg. Eddig a régi történet, melynek üzenetértéke hozzátok is szól. Fiatal korban ti is „ültettetek”, gondolatokat fogalmaztatok meg önmagatokról, a családról, az életről. Mondjuk úgy, hogy álmodoztatok. Szép lassan felnőttetek, és most a szó átvitt értelmében a hüpe, 477 amely alatt álltok, olyan „oszlopokon” nyugszik, amelyet ti „ültettetek”. Ti gondoztatok, ápoltatok, amelyben a szeretet, a megértés és hitem szerint majd a boldogság találtatik. Az előbb a hetiszakasszal kezdtem, hadd fejezzem is be a hetiszakasz szavával: ודבעת ותאו ועמשת ולקבו ורמשת ויתוצמ תאו וארית ותאו וכלת םכיהלא הוהי ירחא ןוקבדת ובו „Az Örökkévaló, a ti Istenetek után járjatok, féljétek parancsolatait, tartsátok meg igéit, hallgassatok szavára és ragaszkodjatok hozzá.” 478 Szülői ház. Zsinagógai légkör. Hivatástudat. Közösség iránti felelősség. A négy oszlop, amelyre az - átvitt értelemben vett - hüpe épül. Vigyázz rátok őrző otthonként életetek elkövetkezendő időszakán is. A Mindenható óvja minden léptetek! Azzal a hagyománnyal élve, amelyet mestereink rám ruháztak, kérem rátok a mi ősi rabbinikus áldásunk szavát, annak reményében, hogy a Világ Alkotója meghallgatja: ... ךכרבי 476 M. V. 23,21. 477 Esküvői baldahin, héberül: chupá - הפוח 478 M. V. 13,5. 301 302 Sáár háráchámim – Az irgalom kapuja479 A „félelmetes”, vagy a „fenséges napok” hittel, gondolkodással, önvizsgálattal és önkritikával telített korszakában üzenet értékű tanítást keres a hívő emberek közössége. Szerte a világban, ezeken a napokon lelkiismeretünk szavára hallgatva a múltat kutatjuk. A múlt tanításaiból levont következtetéseket útravalóként fogalmazzuk meg önmagunk számára. Zsidóságunk gazdag írott hagyományából két gondolatot emelünk ki. Különböző történelmi események irodalmi nyomait. Az első a középkorból, a XII. századból származik. A második immár a XXI. század eseményeinek példáiból való. 1. A középkor zsidóságának szellemiséggel átitatott földje: Hispánia. Az egykori szefárd politikusok, történészek, írók, pájtánok 480 , filozófusok, gondolkodók sorába spontán illeszkedik a XII. század közepén élt zaragozai születésű világhírű utazó, kiváló rabbi, Binjámin Mitudélá, azaz Tudelai Benjámin. Mintegy száz esztendővel Marco Polo előtt hatalmas utazást tesz, szinte az egész földet bejárja. Meglátogatja Európa, Ázsia és Afrika zsidó közösségeit. A háromszáz közösségben tett látgatásának eredményeit héber nyelven rögzíti a „Tudelai Benjámin utazása” 481 című könyvében. Az első szociográfiailag is értékelhető írás ez, amely összefüggő, objektív, hű képet ad a XII. század második felében virágzó zsidó közösségekről. Olvasva a több mint nyolcszáz esztendővel ezelőtt írt naplót, különleges világ rajzolódik ki előttünk. Színes, mint maga az élet; változatos, izgalmas, dicsőséggel és szomorúsággal teli, mint maga a történelem. Utazásai során természetesen a Szentföldet is érinti. Meglátogatja az „Atyák földjének” kiemelkedő helységeit. Látogatásának fókuszában természetesen Jeruzsálem találtatik. A világ zsidóságának mindenkori legszentebb helye, ahol egykoron a két jeruzsálemi Templom állott. Cion maga, ahonnan a Tóra szétáradt, és tanításainak lenyűgöző összességével áldóan hatott a világ eszmevilágára. Hatott népünk, közösségünk, vallásunk, s az egész világ szellemi arculatára. Tudelai Benjámin 479 Elhangzott 2008. október 12-én, az OR-ZSE zsinagógájában. 480 Költők. 481 Lásd: Kashani, Reuven: Tudelai Benjami utazásai. Múlt és Jövő, 1992. 3. szám. pp. 35-39. távol a Koteltól, a Siratófaltól megáll, és elemi erővel tör fel benne az érzelem, amelynek írásba foglalt lenyomatát könyve őrizte meg: רעש ותוא םיארוקו םישדקה שדוקה שדקמב ויהש םילתכהמ דחא יברעמ לתוכ הרזע לתוכה ינפב ללפתהל םידוהיה םיאב םשלו ,םימחרה „A Nyugati fal a Szentély legszentebb fala volt, és ezt a szentséget az Irgalom kapujának nevezték, s oda jönnek a zsidók, hogy segítségért imádkozzanak.”482 Sáár háráchámim - Irgalom kapuja A Sáár háráchámim, az „Irgalom kapuja” elnevezés más értelemben is jól ismert, hiszen az „Irgalom kapuja” Jeruzsálem híres, több évszázados, nyolc kapujának egyikének elnevezése is, Jeruzsálem Óvárosának keleti részén található. Jóval az ottomán-török megszállás előtt, a VII. században kezdték építeni. E híres portál északi szárnyának a neve: Sáár hátsuvá, azaz a „Megtérés kapuja”. A dél felé eső részének a neve: Sáár háráchámim, az „Irgalom kapuja”. A zsidó hagyomány szerint a Sáár háráchámimon, az 482 רפס ,ביבא לת ,םילעופ םירפס ,ריאמ הרימ ידי לע סופדל אבוהו ךרענ ,הלדוטמ ןימינב לש תועסמה 1984 303 „Irgalom kapuján” keresztül érkezik majd el a Messiás, és hozza el a megváltást. A legenda szerint I. Szulimán szultán, amikor hallotta a zsidók e felfogását, tanítását, befalaztatta a kapukat, és elé egy muzulmán temetőnek hagyott helyet. E kettős kapuzat elnevezésének üzenet értéke van. Tsuva - megtérés. Ráchámim - irgalom. A „megtérés tíz napjának” gondolatai ezek. Megtérni az Örökkévalóhoz lélekben, gondolatban, érzelmekben, hitben. Ráchámim, az irgalmasság, a szeretet gyönyörű fogalmát hangoztatjuk a „fenséges napok” áhítattal teli hangulatában. 2. Nemrégen bejárta a világsajtót a hír, mely szerint Ilan Ramon az első izraeli - tragikus körülmények között elhunyt - asztronauta naplótöredékét bemutatták a jeruzsálemi Izrael Múzeumban. A bemutatás időpontja 2008. október 5-én volt. Ilan Ramon, az első izraeli asztronauta hősi halált halt társaival együtt a Columbia amerikai űrhajó fedélzetén. 2003. február 1-én. A leszállás megkezdése előtt néhány perccel történt a szerencsétlenség, és az űrsikló mind a hét utasa az enyészeté lett. Közöttük a negyvennyolc éves izraeli pilóta is. Nem sokkal a tragédia bekövetkezte előtt rádiótelefonon mondotta a következőt: „Jól tudom, hogy utazásommal Izrael egész népét képviselem itt az űrben. Különösképpen fontos ez, hiszen egy soá túlélőjének leszármazottja vagyok, aki már Izraelben született. Nagyon sokan honfitársaim közül ezt az egész utazást úgy élik meg, mint egy álom megvalósulását.” A világűrbe felvitte magával Izrael jelképeit. Többek között egy követ a Tel Aviv-i Egyetem szegélyzetéből; városának: Rámát Gán-nak zászlaját; szülőhelyének: Beer Sevának a zászlaját; egy miniatürizált Tóra tekercset, amelyet egy Auschwitzot túlélt és jelenleg Izraelben élő ember adott át neki, és néhány mezuzát. 304 Ilán Rámon levele a világűrből Csodával határos módon a napló földet ért. A napló, amely ki volt téve az időjárás viszontagságainak, elképesztően magas hőnek és hidegnek, végül Texas Állam egyik faluja környékén landolt. Amikor megtalálták azt, visszajuttatták a családnak. Harminchét oldal maradt meg. Ebből kettő került az Izrael Múzeumba. A múzeum szóvivőjének szavaiból idézek: לש קתעהו ןומר ידי לע ובתכנש םימושיר םיללוכ הכורעתב םיגצומש םיפדה ינש .שודיק תליפת ןומר יכ רמא ןויזומה רצוא התוא תאשל לכויש ידכ ונמוי לא הליפתה תא קיתעה ץראה רודכ לא הכרבה תא חולשלו ללחב 305 „Ramon lemásolta naplójába a kidus imádságát, hogy fent a magasságokban is hangozzék el legszentebb imáink egyike. És a második, hogy küldje üdvözletét, mondhatnánk így is - jókívánságait - az egész földnek.”483 Küldetéstudat vezette e nagyszerű embert, aki a magasságokban is az imádság szavait mormolta, és úgy érezte, hogy onnan fölülről is bráchát (áldást), üdvözletet kell küldenie az egész földnek. Ramon írása, üzenete a ma emberéhez is szól. Akik nem kilométerek százaival, nem több száz kilométerrel a Föld felett lebegünk, hanem itt élünk a mindennapok valóságában. Őriznünk kell az ősi imádságot, amellyel a hagyomány elkötelezetteivé válunk. És ilyenkor a „nagyünnepek” forgatagában önmagunkért is imádkozunk, közösségeinkért is, de „üdvözletünket és jókívánságunkat küldjük az egész földnek”, annak reményében, hogy talán béke lesz a Földön. Annak reményében, hogy végre nyugalom lesz az emberek körében. Hogy nem a fegyver, az erőszak és a terrorizmus, hanem a békesség, a nyugalom és a belső békesség lesz valamennyiünk osztályrésze. Álom mindez? Lehet. De álmok nélkül nagyon nehéz élni. Testvéreim figyelmébe a megtérést, az irgalmasságot, a jócselekedet gyakorlását, az ősi imák elmondását, a benne lévő tartalmak átélését és az egész emberiség iránti felelősséget ajánlom. Az ünnepek közeledtével szálljon fohászunk a Világ Alkotójához: Mennyei Atyánk, Világ Alkotója, Izrael Szirtje és Megváltója! Tekints le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó imádságainkat! Nyisd meg az ég kapuit imádságaink előtt, s írj be valamennyiünket az Élet Könyvébe! A Világ Alkotója részesítse áldásban közösségeinket, asszonyainkat, férfiúinkat, idősebbjeinket és fiataljainkat egyaránt! A Világ Alkotójának áldása legyen Izraelen, a világ zsidóságán, az egész emberiségen! Sáná tová tikátévu vetéchátému! Legyen osztályrészünk a békés, nyugodt, áldott zsinagógai új esztendő! 483 http://www.nrg.co.il/online/1/ART1/795/438.html 306 The Chances of Tolerance484 First of all, I would like to express my gratefulness for this special invitation. It is a great privilege and joy for me that I can talk to you at this crucial period, which is a significant historical time for Hungary. I came here as a rabbi, who would like to share his thoughts and questions with you and who would like to voice his hope in the future. I thank all of you for your kind participation and I wish all the best for you at this conference. Ladies and Gentlemen, Honourable Conference, Since 1985, I had been chief rabbi here, in Budapest for five years. Here, where one of the largest Jewish communities of Central-East Europe survived the Holocaust, here I received the special assignment: to be the rabbi of the greatest synagogue of Europe, the Dohány Street Synagogue, which was inaugurated in 1859. There are two memorials in the square in front of the Dohány Street Synagogue, which attract pilgrims even today; pilgrims, who want to remember. The first one is the work of art, created by one of the excellent sculptors of the 20th century’s fine art, who is well known all over the world. Imre Varga, the artist dreamed and created a metal “memory tree”, which has more than ten thousand names on it as a perpetual reminder of those 600 000 Hungarian Jews, who suffered martyrdom during the tragic time of the Second World War. Not long time ago, about a year or two later, another commemorative plaque was placed on this, Biblically speaking, “Holy Ground”, admat kodesh, with the names on it, of those whom the modern History of Jewish Theology calls chasidei umoth haolam, that is “The Righteous Gentiles”. These people were our Christian friends, who risked the most precious ones, their lives for others, in this case for saving the lives of many Jewish people and doing this according to their faith, firm conviction and their humanity. These two means the “admat kodesh”, the “Holy Ground”, there in the shadow of the Dohány Street Synagogue, as a memorial of the martyrs and of those, who were able to remain humans in the most terrible times of mankind, in the time of brutality. 484 Elhangzott Budapesten, 2008. november 11-én. 307 Before I came here, I had read the last edition of the periodical of the Historical Research Group of the Hungarian Academy of Sciences, which bore the following subtitle: The Annihilation of the Jews in the Provinces. I started to think about the fact: How many Jews lived in the Provinces altogether, about six-seven decades ago? And how many Jews live today? A couple of hundreds, or maybe a thousand. It is very painful to remember. It is even more painful, when we are touched personally. I, myself also come from a family of survivors. I was born three years after the Shoah. Almost all of my family was annihilated: 39 people, among them my four siblings. Few days ago I received the copies of the birth and death certificates of my martyr relatives from the little town of Eastern-Hungary, from Csenger, where my father and his family had lived. I share with you some facts and data from these certificates: Jenõ Schőner: born at a certain time and at a certain place, lived 17 years. The cause of death: Auschwitz. Éva Schőner: born at a certain time and at a certain place, lived 15 years. The cause of death: Auschwitz. Imre Schőner: born at a certain time and at a certain place, lived 11 years. The cause of death: Auschwitz. Edit Schőner: born at a certain time and at a certain place, lived 6 years. The cause of death: Auschwitz. I belong to a generation, whose members could not be acquainted - due to lack of opportunity - with the concept of grandparents. My generation did not have grandparents. In a biological sense we had grandparents, except we could not relate to them emotionally because they were sent to the gas chambers, they were burnt and their ashes were blown into the wind. I apologize for mentioning such emotional things. At the same time, I also would like to share some other thoughts, inner feelings with you, which I am certain that you dear guest at present and in general, my friends would understand. Few days ago, the world famous Hungarian philosopher, Professor Ferenc Fejtő, who lives in France now, spoke about the etymology of the word “tolerance”. 308 I was thinking about this approach and about what I can add to it here, at this conference. So, I put down few sentences a couple of hours ago, which are as follows: I wrote that tolerance exists exclusively if we know and recognize the other person. This process is a result of a true knowledge of us and of our pure sources and resources. Thus we are able to tolerate the other person. I gave the title “The Chances of Tolerance” to my opening lecture. Is there any chance for tolerance today? Honourable Conference, I studied at the Rabbinical Seminary in Budapest and I also graduated here. This institute was the only Jewish Theological Seminary of Central-Eastern Europe. The second thought, which I would like to discuss with you, comes from my dear and beloved Professor, from Imre Benoschofsky, blessed is his memory. Rabbi Benoschofsky explained the Laws of Holiness, written in the Book of Leviticus, in chapter 19, in a very unique way. Here we can find the famous classical sentence: „VeAhavta leraacha kamocha.” „Love your neighbour as you love yourself.” The third word of the sentence is kamocha. ‛Do not translate this word: “as yourself”’, said Professor Benoschofsky. This translation became acceptable and in this way was introduced also into the Hungarian History of Religion and Culture. However, the word “kamocha” – both from the etymological and from the grammatical point of view – means, “because he is like you”. If we accept this approach, the sentence sounds like this: “Love your neighbour, because he is just like you.” When I was referring to the pure source, to our pure source, I meant the inner view, how we view tolerance from inside our circles. I believe, that the task concerning tolerance has two sides, it must be mutual. It is important to know for us Jews, and also for the Christians and for everyone, what the meanings of these universal teachings were in the past and what their meanings are in our present age. If we accept this, then we will be able to sense and feel the real meaning of the expression “kamocha” – “just like you” and hope that it will be realized in the near future, in the coming years or decades. Two more brief thoughts as a summary: 309 The first one comes from the Bible, from Prophet Malachi, which is one of the most beautiful sentences of the Holy Scripture: „Halo Av echad lechulanu, halo EI Echad beraanu” „Have we not all one Father? Hath not one G-d created us?” (2,10) 485 That is to say, that the Bible does not recognize inferiority and superiority. The second thought comes from the Talmud, the Shabbat Tractate, page 21. It is a well-known teaching of Rabbi Hillel. Once a gentile approached him and asked him: „Teach me the essence of Judaism while I am standing on one leg.” „Ma shesanu alecha lo taase lachaverecha”. „Which you do not want for yourself, do not do it to others”- thus said Rabbi Hillel. “This is the essence of Judaism, all the rest is just explanation.” Here I gave you a historical cross-section, and now I would like to quote a modern halachic source. About two decades ago The “Halacha LeAm”, the four-volume work of the excellent halachic author, Rabbi Yaakov Berman, was published in Israel. I quote the following thought from here: [Volume 3, chapter 24, and the subtitle: “HaAdam yechidi nivra”] „To what can the relationship between peoples, nations and religions be compared? Maybe to a symphonic orchestra, where there are softer and where there are deeper and more powerful sounds. Be very careful” – says the author – “ and do not let one of them to swallow the other ones but each of the instruments must sound so that one should make the other one more colourful, that one should complement the other one. Only in this way would that concept be created and prevail, which is one of the holiest of our religion, and which is called, Harmony.” A Hungarian poet of the 20th century, Mihály Babits’s lines are coming to my mind now. He wrote the following: „There dwells a song in each soul, And each soul listens to its own tune. For only those will the beauty of it be revealed to, Who are ready to hear the beauty in the other soul, too” 485 The Holy Scriptures. The Jewish Bible according to the masoretic text. „Sinai” Publishing Co., Tel Aviv, Israel. 310 I truly believe and hope that this conference came to light in the name of the tolerance and we are and will be able to hear the beauty in the other’s song, as well. Ladies and Gentlemen, Here I take the opportunity to thank you for your attention. I wish you a fruitful gathering, from which the common European dream will emerge and be heard, the VOX HUMANA, the HUMAN VOICE! 311 312 „Áhítattal keresem gyökereimet”486 „Az ének mindig termés. A dal csak akkor él valójában mikor megzendül az éneklő ajkon. Az éneklő újat teremt és mindjárt újjá teremti másnak zenei sugallatát.” 487 Lőw Immánuel szavát idézzük, amikor kegyelettel és őszinte együttérzéssel jöttünk el ide, e helyre, hogy együttesen vegyünk részt Istenhez megtért, áldott emlékű testvérünk: Kármán György - Morénu Kálmen ben Szimche sírkőavatásán. Egy év távlatából, ha személyét méltatni kívánjuk, kirajzolódik előttünk egy különlegesen tehetséges, érzékeny lelkű, kreatív, mélyen istenfélő, a zsidó tradíció iránt elkötelezett ember életpályája. Olyan személyiség, aki élete munkásságával maradandót alkotott. Publikációi közül megemlítem az 1974- ben napvilágot látott „Violinkulcs a képernyőn” című munkát; az 1998-ban a „Zsidó liturgikus zene című jegyzetét; majd a 2004-ben „Történelmi vázlat a magyarországi neológ zsinagógák hagyományá”-ról címmel megjelent művét. Különleges érték volt több olyan hanglemez készítése, amelyekkel a magyarországi zsidó zenekultúrának állít emléket. Ezek közül is kiemelkedik a „Hebrew Melodies for Shabat and High Holidays” című kompozíció-sorozat, amelynek szerkesztője volt. Tanulmányait, írásait az „alma mater” inspirálta. Nem véletlenül. Hiszen publikációi sora látott napvilágot az elmúlt évtizedekben. Hadd említsünk meg néhányat: •Az európai felvilágosodás és a magyar népzene hatása a zsidó liturgiai zenére. •Daléneklés és a hazanut művészete, avagy emlék Feleki Rezsőnek. •Preludium, avagy Előszó a Birnfeld kötethez. •A chazan nagyünnepi egyéni könyörgéseinek dallamvilága. •A Szegedi Új zsinagóga zenei hagyományai. •A zsidó ünnepek megjelenítése az ezredfordulón a Magyar Televízióban. Külföldön és Magyarországon előadások sorát tartotta, ismertette meg a magyarországi zsidó zene, a magyarországi zsidó tradicionális zene értékeit. Pedagógiai tevékenységéből oktatói, zongoratanári, orgonaművészi, és iskolaszervezői feladatát emelem ki. Dramaturgiai, szerkesztői, és 486 Elhangzott Kármán György sírkőavatásán, 2009. május 17-én, a budapesti Kozma utcai temetőben. 487 Az idézetet Kármán György 2003. május 16-án, a Szegedi Új Zsinagóga felavatásának centenáriumán elmondott beszédéből citáltuk. műsorkészítői munkássága nyomán a Magyar Televízió körülbelül ezer, általa is készített dokumentumot őriz. Kiváló zongora- és orgonaművész. A Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének referense, műsorainak szerkesztője. Neve összefonódott a Magyar Televízióval, ahol ötven évet töltött el. Tudományos, szerkesztői, dramaturgiai életpályájának feldolgozása a jövő feladata. Ha életéről szólok, legautentikusabb, ha az ő szavait idézem. Így ír: „Budapesten felvettek a Zeneakadémiára. Zongorázni Ungár Imrénél, a kitűnő vak zongoraművésznél, orgonálni Gergely Ferencnél tanultam. Tanárom volt Szabolcsi Bence, akinek zsidó témái, zenei írásai csak mostanában jelennek meg, de nekem megmutatta. Igen fontosnak tartotta a kutatást, amelyet különböző tájakon az autentikus zsidó dallam őrzése érdekében többen végeztek. Ezt Bartók, Kodály népzenekutatásaihoz hasonlította. Egyházi vonalon előbb a lágymányosi, a Bocskai úti templomban funkcionáltam, ahol Vándor Jenő és Sándor Ernő kántoroskodott, majd a Frankel Leó útra kerültem, ahol Sirota Sándor volt a kántorom. A diploma megszerzése után elhelyezkedtem a Televíziónál. Számos zenei műsort szerkesztettem, szerkesztésében vettem részt. Kiemelném, amire igazán büszke vagyok A „Zenélő órák” sorozatot, amely a zenét népszerűsítő ismeretterjesztő műsorok talán legsikerültebb produkciójának számított. Egyházi síkon a Rabbiképző templomához hívtak. Itt Scheiber Sándorról és Schweitzer Józsefről kell szólnom. Az előbbi általam sokat adott arra, hogy az istentiszteleteknek legyen méltósága, formája. Schweitzer József főrabbi vette át a stafétabotot. Mindenben követte, követi a hagyományt. A Szemináriumban találkoztam Ádám Emil Debrecenből származó kutató, zeneszerző karmesterrel, a Goldmark kórus megalapítójával, valamint Feleki Rezső zenetanár, énekművész kántorral, kedves barátommal.”488 A családjáról is ír hetvenedik születésnapján: „Szálljon e percben, gondolatban a kádis az ég felé, mártírhalált halt Édesapámért, akitől hitemet, zsidóságomat örököltem, és a hatmillióért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy az Ő nevét megszenteljék; Édesanyámért, aki felnevelt, akitől a zene, a művészet szeretetét a tanulás és az emberséges gondolkodás mindennél előbbre való feladatát kaptam. A Gondviselés úgy 488 Lásd: Kármán György hetven éves. In: http://www.or-zse.hu/ev/karman70.htm 313 döntött, hogy Édesanyámmal, s akkor öt éves húgommal, nagyszüleimmel, nagynénémmel visszatérhessünk Ausztriából. Megmentőnk, aki huszonegy testvérünkkel bújtatott el 1945 áprilisában a Jád Vásém kitüntetését kapta meg. Ludwig Knapp nevét fa őrzi ma Jeruzsálemben. Munkámhoz biztonságos hátteret nyújtott családom, ami számukra sohasem volt könnyű. A zaklatott televíziós élet, a pedagógus pálya miatt sokszor hiányolniuk kellett személyemet, nehéz lehetett ezt negyven éven keresztül átvészelni. Hála és köszönet ezért elsősorban feleségemnek és családom minden tagjának szól. Testvéremnek, akinek mosolya elkísért és gyerekeimnek, akik igazabbá tették az életet.” Most egy pár szót a krónikás hadd szóljon, aki életének mintegy négy és fél évtizedét mellette töltötte. Fiatalként, amikor beléptem a Szemináriumba, az igazi nagyok a zseniális gondolkodók mellett, kiváló művészek is voltak ott. Többek között Gyuri is. Tapintattal, udvariassággal vette körül az oda belépőket. Egy alkalommal, amikor arra kértem, hogy majd az esküvőnkön vegyen részt - ez harminckilenc esztendővel ezelőtt volt - azt mondta: „Jó, ott leszek, összeorgonállak benneteket.” Majd négy évtizeden keresztül ezt mindig emlegette. Kérésemre, aktívan részt vett az OR-ZSE kántor- és liturgiatörténet szakának megszervezésében és az ott folyó tanításban. Tanszékvezetőként, szakfelelősként, oktatóként, a zene szeretetére, a Világ Alkotója iránti alázatra nevelt. Amikor sírkövét felavatjuk a régi idézetet citáljuk Sámuel könyvéből: ךבשומ דקפי יכ תדקפנו... „...hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed.”489 Egy éven keresztül senki nem ült az ő helyére a zsinagógában. Azt hittük, hogy könnyebben fogjuk elviselni hiányát, ahogy múlik az idő. Ennek a fordítottja igaz. A régi mondás, hogy „nincsenek pótolhatatlan emberek”, a lelkemben most megkérdőjeleződik. Kármán György pótolhatatlan a magyarországi kultúra összességében, a magyarországi zsidóság összességében az OR-ZSE-n, de mindenekelőtt családjában. Legutolsó „bár-micvá szombatján”, maga olvasta fel a Tóra-i hangjegyek alapján az ősi szöveget. Az ima utáni kiduson azt mondta: „Ahogy az évek múlnak, egyre mélyebb áhítattal keresem gyökereimet.” 489 Sámuel I. 20,18. 314 ...Könnyünket ajánljuk fel...490 ןווע תרכזמ ןורכז תחנמ 491 Ilyenkor, a mártírokra való emlékezésünk napján, elmélkedésünk közepette, felelevenedik előttünk gyermekkorunk, a szülői ház nyugalmat és békességet árasztó világa, amikor még érintetlen volt a család és nemzedékek éltek egymás mellett. Még érezzük magunkon édesapánk áldó kezét, édesanyánk napnál ragyogóbb tekintetét, testvéreink mosolyát. ענהו םיבהאנה ודרפנ אל םתומבו םהייחב םימי „Akik az életben szerették egymást, azokat még a halál sem választja el.”492 Bizony mindannyiunkat megérintett az elmúlás. Szinte nincs közvetlen környezetünkben olyan család, olyan ismerős, baráti koszorú, ahol ne lett volna veszteség. תמ םש ןיא רשא תיב ןיא יכ 493 Mire tanít bennünket mártírjaink emlékezete? A soá emlékezete? Másfél millió gyermeket öltek meg a koncentrációs táborokban! Egy régi tanítómesterünk úgy fogalmazott, hogy léteznek tengerszemek, egykori hatalmas óceánok kicsi maradványai. És időnként, napsütésben, szélcsendes időben fodrozódó fehér hullámokat lehet látni a tengerszemek vizének tetején. A tanítómester úgy tartja, hogy ez nem véletlen, ugyanis a tengerszemek valahol összeérnek a föld mélyén. A zsidó fájdalom is összeér. A zsidó sors is közös, mint a tengerszemek találkozása. Természetesen mindannyian gyászolunk, mindenkit gyászolunk De vajon minket akkor ki siratott? Arra nincs idő, hogy egy percre megálljunk és felálljunk az emlékükért? Mindenkiért egy percre. Kiszámítottam: 600 000 védtelen kiszolgáltatott zsidóért, ha egy percet állnánk fel, az 600 000 perc lenne. 600 000 perc, az 10 000 óra. 10 000 óra pedig 416,6 nap = 59 hét, vagy 13 hónap = egy év és egy hónap! Ha minden egyes megölt zsidóra egy percig emlékeznénk, akkor egy évig és egy hónapig állna az élet. Idézzünk a Talmudból, a Táánit traktátusából: 490 Elhangzott a szlovákiai Komáromban, a mártír-istentiszteleten, 2009. június 7-én. 491 M. IV. 5,15. 492 Sámuel II. 1,23. 493 M. II. 12,30. 315 „Mestereink tanították: Amikor elpusztult a Szentély, összegyűltek a fiatal rabbijelöltek. Kezükben ott volt az elpusztított jeruzsálemi Templom kulcsa, majd felmentek a lerombolt Templom tetejére és így szóltak: Világ Alkotója! Mindenható Istenünk! Átadjuk Neked ezt a kulcsot. Megfogták a kulcsot, és feldobták a magasba. És csoda történt: Fentről, a magasságból, egy kéz nyúlt alá, elfogadta a kulcsot, magához vette azt.” A kulcs most Istennél van. A megfogyatkozott, megmaradt piciny közösség csak formálisan létezik, s megkíséreli visszakapni a „mennyei kulcsot”, elvesztett, elpusztított szellemi örökségét. Túl azon a korszakon, amikor e tájakról elhurcolták a zsidókat, ma már hűlt helye van az egykor imától átlényegült zsinagógáknak. Népes közösségek egykori lakóhelyén tücsök ciripel és fű nő. De áll még itt a zsinagóga, ahol dr. Schnitzer Ármin és dr. Wallenstein Zoltán prédikált, s áll még a kegyeletet sugárzó emlékmű. A múltra emlékezve a kegyelet szavát hallatom: Megemlékezem a három mártír rabbiról: dr. Waldmann Ernő neológ rabbiról, Krausz Mór rabbihelyettesről, valamint ortodox rabbi testvérünkről: Lefkovics Józsuáról. Mindannyian híveikkel együtt mentek el Auschwitzba. Őket is meggyilkolták. Azonban, mégis ...Új élet sarjadt a romokon... A zsinagóga újból otthont ad az áhítatra vágyóknak, amelyet megtölt az Isten iránt sóvárgó ifjonti lelkület! Az itt maradott töredék kis közösség osztályrésze és más felekezetű honfitársak kötelessége, feladata, hogy vigyázzon ezekre az épületekre, emlékekre, múltjukra. Őrizze, óvja őket, mentse meg az utókornak. Nem is oly régen hallottam egy kísérletről: Ha két edényt - akár réz, akár cserép - egymás mellé teszünk, majd az egyiket színültig engedjük vízzel, a másikat pedig üresen hagyjuk, akkor azokat megkondítva a felcsendülő két hang pontosan egy oktávot fog kitenni. Döbbenetes, hogy a hangok hogyan rokonszenveznek egymással, hogyan törekednek szinte ösztönösen a teljes harmóniára. Tanulhatnánk tőlük... Lesz-e valaha „zenei összhang”? Emlékező Testvéreim! Az emlékezés kövét hoztam most magammal, hiszen mi zsidó emberek, nem virágot teszünk az emlékhelyekre, hanem egy kavicsot. Ezt az izraeli kavicsot, amelyet haifai tengerpartról -ahol egykor partra szálltak a megmentettek, megmenekült maradéka - gyűjtöttem, s elhelyezem az emléktábla alatt. Ez a kavics legyen az emlékezésnek a köve. A szereteté, a megbecsülésé és a kegyeleté. Emlékeztesse mindazokat, akik 2009-ben már másképpen képzelik 316 a világot, mint ahogyan a múlt század borzalma, emberirtása formálta. Bízunk benne, hogy a józan ész kerekedik felül, s nem a szörnyű emlékeket idéző, éltető gonoszság. Korunk egyik legnevesebb költőjének: Székely Magdának soraival zárom mondandómat, akit az első „megmaradt” zsidó sírkő ihletett meg. Ennél jobban nem tudnám kifejezni saját érzéseimet: „Mert megadatott itt nyugodnia, Itt nyugszik most Peszách, Péter fia. Néhány barátom volt, míg állt a házam, És több volt a fény, mint más provinciában.” 494 Mennyei Atyánk, Világ Alkotója! Mindenható Istenünk! Imádkozunk Hozzád. A Komáromból és környékéről deportált, kegyetlenséggel meghurcolt, elgázosított, a krematóriumokban elégetett testvéreinkért. 1.922 elvitt, megkínzott, meggyilkolt, megölt, elégetett testvérünkért. Hangozzék el a helyi emléktábla megrendítő üzenete: 494 Székely Magda: Egy régi budai sírkőre. In: MIOK Évkönyv - 1970. p. 106. Péter, Pészách fia sírköve (1278. elul [aug. 21 – szept. 18]) a jelenleg ismert legrégibb tárgyi emléke a zsidók budai megtelepedésének. 317 318 Emlékezzünk a mártírokra, a deportálásban, a munkaszolgálatban a koncentrációs táborokban elpusztítottakra. A keleti vallások némelyike mosolyát kínálja a Világ Teremtőjének. Mi, zsidók nem a mosolyunkat, hanem könnyünket ajánljuk fel. Könnyünket a szívünkben és a lelkünkben, amikor érettük, megölt zsidó testvéreinkért imádkozunk. Kél málé ráchámim... Szívem a magasságok felé tekint...495 יוד בבל לכו ילחל שאר לכ הרס ופיסות דוע המ לע 496 Fájdalmas lélekkel, kavargó gondolatokkal, megrendülten állok itt most Önök előtt egy olyan közösség küldötteként, amely átszenvedte a történelem legnagyobb sorscsapását. Fájó kegyelettel, drámai módon emlékezem én is arra a hatmillió európai zsidóra, s azon belül 600 ezer magyar zsidóra, akik a különböző koncentrációs táborokban, munkaszolgálatban, gettókban, vagy a Duna partján lelték halálukat. Pontosíthatnám: Nem jó az a fordulat, hogy „lelték halálukat” - meggyilkolták őket. Ez a pontos kifejezés! S természetesen hasonló érzéssel és kegyelettel gondolok azokra a roma honfitársainkra, ellenállókra, a magyar hadsereg azon katonáira, akik ártatlanul szenvedtek vértanú-halált. Az én családom Kelet-Magyarországról származik, édesapám Csengerben született, édesanyám Esze Tamás falujában, Tarpán. Felmenőim részt vettek a magyar szabadságharcban, 1848-ban. Elődeim részt vettek az első világháborúban. Mégis szinte a teljes családomat kiirtották. Harminckilenc családtagom vesztette életét Auschwitz koncentrációs táborában. S nincs hová elmennem sírlátogatásra, mert sírjuk sincs, hiszen a gázkamrák után a földi porhüvelyt elégették és a hamvakat szétszórta az a buta, az a kósza szél. Természetesen abban a szörnyű, komor korban is voltak emberek az embertelenségben. Nemcsak Wallenbergre gondolok, nemcsak Carl Lutzra, nemcsak Giorgio Perlasca, hanem olyan kiváló magyar emberekre, mint például Bajcsy-Zsilinszky vagy Nagybaczoni Nagy Vilmos, Slachta Margit (Szociális Testvérek Társaságának alapítója), Boldog Salkaházi Sára, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Apor Vilmos győri püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Éliás József református lelkész, a Jó Pásztor Misszió keretében az evangélikus Sztehlo Gábor lelkész... hogy csak néhány nevet emeljek ki. Jeruzsálemben van egy különleges múzeum, melynek neve: Jád Vásém. Örök emléket állít azoknak, akik mártíriumot szenvedtek. Amikor ott jártam, mindig jóleső érzéssel láttam, hogy egyre gyarapszik a magyar nevek száma, 495 Elhangzott „Az Élet menete” megemlékezésén, 2010. április 18-án. 496 Jesájá 1,5. 319 azoknak az igaz magyar embereknek a száma, akik életük kockáztatásával zsidókat mentettek az embertelenségben. Szívem a magasságok felé tekint, de a földi valóságot pásztázza, hiszen holnap este a Dohány utcai zsinagógában a soá-pokol egy másik szegmensét idézzük. Napló töredéket olvasnak fel a kegyelet jeleként. Egy egykori kislány naplóját, sorait, aki Anna Frank kortársa volt, ám ő visszatért a pokolból. Idézem: „Én láttam Theresienstadtban gyerekeket, de azt csak utóbb tudtam meg, hogy esztendők folyamán, mintegy 15.000 gyermeket hurcoltak oda. Gázkamrába nem kerültek, mint Auschwitzban, csak éppen hagyták elpusztulni legtöbbjüket. A sok ezer gyerek közül, alig százan élték meg a felszabadulást. Egy vagyok közülük.” - írta a megmenekült, egykori kislány. 497 Ma, 65 évvel a holocaust után, közösen ily módon is emeljük fel szavunkat az antiszemitizmus, a rasszizmus minden fajtája ellen, a szélsőséges gondolatok terjedése ellen. De most mi, itt a Duna-parton emlékezünk arra, amikor bennünket semmi nem védett. Nem védett a törvény, hanem ellenkezőleg, diszkriminált, numerus clausus-szal, numerus nullus-szal, első, második és harmadik zsidótörvénnyel. Tönkrementek, megszűntek a közösségek, lerombolták az épületeinket, meggyilkolták szeretteinket, apákat, anyákat, gyermekeket, védteleneket, kiszolgáltatottakat. Hitveseket, testvéreket, csecsemőket, olyanokat, akik még beszélni sem tudtak, akik még kérdezni se tudtak. Akik semmit nem éreztek a világból, csak talán édesanyjuk illatát, mégis elpusztították őket. Terezinben (Theresienstadtban) 15.000 gyermeket öltek meg, de másfélmillió gyermeket a soában! Nézem a Dunát, ahogy örvénylőn, piszkosan, viszi a korai tavasz hordalékát. Néhány évvel ezelőtt helyezték el, innen talán úgy négy kilométer távolságban, Pauer Gyulának a „Cipők a Duna parton” című kompozícióját. A Budapesten emelt emlékművek egyik legdrámaibb vallomása. Az emlékhely három pontján, öntöttvas táblákon magyarul, angolul és héberül olvasható az alábbi felirat. „A NYILASKERESZTES FEGYVERESEK ÁLTAL DUNÁBA LŐTT ÁLDOZATOK EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATOTT 2005. ÁPRILIS 16-ÁN” A szobrászművész hatvan pár korhű lábbelit formált meg vasból. A parti szegély terméskövére erősített cipők mögött negyven méter hosszúságú, 497 Sárdi Mária naplója. 320 hetven centiméter magas kőpad húzódik. Az elmúlt ősszel három szábre, Izraelben született unokámmal sétáltunk az Országház környékén. Csodálattal tekintettek a monumentális épületre, a magasságok felé ívelő tornyokra. Visszamosolyogtak a felhőtlen tekintetű Bibó István bust-jére, mellszobrára. Ámulva nézték a habokból szinte kiemelkedő autóbusz- vízibuszt, s visszaintegettek a kiránduló hajón az őszi napsütésben integető külföldieknek. Majd közeledtünk a Pauer Gyula alkotta cipő-kompozícióhoz. Döbbenten láttam, hogy néhány 25-30 év közötti fiatal vihogva, s egyben értetlenül járja körül a „furcsa” alkotást. Egyikük levette szandálját, s „felpróbálta” az egyik vascipőt. Megdermedten álltam ott unokáimmal. Odaléptem az egyébként egymással svédül beszélő fiatalokhoz és angolul megkérdeztem, tudják-e, hogy mit szimbolizálnak ezek a cipők. Értetlenül néztek rám. Majd beszéltem és beszéltem nekik a soáról, a hat millióról, és a hatszázezerről, a hívektől megfosztott magányosan árvuló zsinagógákról, az elnéptelenedett zsidó közösségekről, a kiirtott családokról, a sok-sok évtizedes gyógyíthatatlan fájdalomról, amely nemcsak a soát átélt generációt sújtja, hanem beleégett az azt követő generációk lelkébe és időnkénti félelmeibe. És beszéltem a szörnyű asszociációkat keltő, a nyilas rémuralomra utaló, Budapest utcáin ma is megjelenő jelképekről. S a dübörgő félkatonai szervezetekről... A svéd fiatalok döbbenten hallgatták szavaimat, majd elköszöntünk egymástól. Néhány másodperc múlva, mikor önkéntelenül visszanéztem az ifjú turistákra, ámulatba ejtő meglepetéssel láttam, hogy mindannyian térde borulva - saját hitüknek megfelelően - imádkoztak az ártatlanul meggyilkolt ezrek emléke előtt. Hívő emberként vallom, hogy szolidaritással, pedagógiával, toleranciával, közös gondolkodással, egymás iránt érzett felelősségtudattal, az emberi méltóság tiszteletben tartásával, imádsággal lehet csak építeni hidat az emberi lelkek között, hogy ma is aktuális legyen a Biblia egyik legnagyobb prófétájának mondata: יניעו יכבמ ךלוק יענמ 'ה רמא הכ דמ ך 'ה םאנ ךתלעפל רכש שי יכ העמ ץראמ ובשו ךתירחאל הוקת שיו ביוא 'ה םאנ םלובגל םינב ובשו „Töröld le szemedről a könnyeket, ajkadról az elcsukló sírást, mert - igenis - van jövője a követő generációknak.” 498 498 Jeremiás 31,16-17. 321 Nemzedékek tanítója, tudós és népnevelő, igazi Mester volt499 (Búcsú Popper Péter emeritus professzortól) Ha magam elé idézem mindig mosolygós arcát, csillogó szemét, lenyűgöző, egyéni beszédtónusát, akkor értem igazán a francia filozófus mondatát, azaz a „stílus maga az ember”500. Mily érdekes, hogy szinte mindig fekete színű ruhákat vett fel. Fekete ingjén, pulóverén vagy garbóján egyetlen, mondjuk úgy: díszítés volt található, az úgynevezett „hámszá”, a kifeszített tenyér, amelyen a kéz 5 ujja lefelé mutat. A fatalizmus ellensúlyozására szolgáló szimbólum ez, amely a zsidók, a muszlimok és a drúzok közös vándormotívuma, amelyben a világoskék szín és az 5-ös szám mágikus ereje elhárítja a megpróbáltatásokat. 501 E kézjel, mint szimbólum, mindig ott díszelgett Popper ruháján. 502 םינבכ םה ירה םינב ינב Anyai nagyapja rabbi volt. Először Ercsiben, aztán Apostagon, majd Budapesten az Aréna úti hitközségnek volt főrabbija. Egyik nagybátyja a Zsidó Gimnázium igazgatója, a Bethlen téri főrabbi volt. Miután családjában sok volt a rabbi és az orvos, Péter önmaga pszichológus lett, „hibrid mivolta” e kettőből tevődött össze. Mondjuk úgy: vándor hajlama vezérelte a tudományokban és utazásaiban. Élt Indiában és tanított a Bar Ilan Egyetemen, majdnem 4 esztendeig. Oktatott a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, a Sambala Tibeti Iskolán, a Színművészeti Főiskolán, az ELTE-n és nálunk, a Zsidó Egyetemen. Úgy érezte, hogy mindig vállalnia kell saját útkereséseit. A zsidósághoz elkötelezett hűségelem kötötte, intenzíven és elkötelezett mélységgel. Konok egyistenhívőnek tartotta magát. Meg volt győződve arról, hogy a világot a transzcendencia hatja át, s ahogy ő fogalmazott: „azt az egy transzcendenciát nagyon sok oldalról lehet 499 Elhangzott Popper Péternek, az OR-ZSE professzor emeritusának temetésén, 2010. április 20-án. 500 Le style, c'est l'homme. 501 Kárpáti Judit: Egy fejezet a 19-20. századi zsidóság szakrális életéből. In: http://www.or-zse.hu/resp/karpatijud2008/karpati-irakizsid-mtud2008.htm 502 Talmud: Jevámot 62b. 322 megközelíteni, ahogy egy hegyet is nagyon sok oldalról lehet lefotózni, de az mégis ugyanaz a hegy.” 503 Formalitásában kevésbé volt vallásos, de úgy értékelte: „Az ünnep ősi jelentése az, hogy egy nép, egy vallás életéből beemelem a legfontosabb történeteket a jelenbe, és örökkévalóvá teszem. Ahogy a Haggada mondja: Ne úgy ülj itt, hogy emlékezel egy régi történetre, az egyiptomi kivonulásra, hanem úgy, hogy te vagy az a zsidó, aki ma éjszaka kiszabadulsz a szolgaságból, s elmész a szabadságba. Tedd jelenné, örökös jelenné az ünnepet! -ezt gondolom. Most van az az idő, amikor Isten megírja a Sors könyvét, most van az az idő, amikor lepecsételi, szóval ennek az örök jelennek a megélése a fontos.” 1957-ben kezdte el oktatói munkáját, és szinte halála napjáig, azaz 53 éven keresztül tanított, nevelt, és ebből majdnem két évtizedet az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen. Irodalmi és tudományos munkásságát az eddig megjelent nekrológok már felsorolták. Az ezekben lévő tartalom feldolgozása az elkövetkezendő évek, évtizedek egyik nagy tudományos feladata lesz. Színdarabok, verseskötetek, tanulmányok, naplók, visszaemlékezések, filozófiai elmélkedések kerültek ki tollából, miközben tudományos érdeklődésének középpontjában természetesen a pszichológia, többek között az orvosi-klinikai pszichológia, a kriminálpszichológia, a valláspszichológia képezte kutatása tárgyát. Búcsúlevelében így fogalmaz: „Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben. A történelem által széttaposott öt nagycsalád, a Popperek, a Mandelek, a Najovitsok, az Ádlerek és a Buriánok maradványai. S a periférián még a Spitzerek. Kik ezek az emberek? Főként magyar, német, cseh, erdélyi származásúak, akikből az első világháború idején a honvédség hősei, majd a fasizmus alatt a zsidóság halottai lettek.”504 A holocaust árnyéka alól ő sem tudott szabadulni. Olyan ember volt, aki tigrisként tudott harcolni az igazságért, és végtelen empátiával azonosulni a szenvedő emberekkel. Gyógyítóként meg tudta szabadítani betegeit a bűntudattól, s a vallást időnként, mint csábító támaszt kínálta fel. Egy ember, 503 Popper Péterrel beszélget Várnai Pál. (In: SZOMBAT 2010. április 16) 504 168 Óra online - 2010. április 16. http://www.168ora.hu/itthon/popper-peter-pszichologus-level-elhunyt-53851.html 323 aki nem akarta a véleményét másra oktrojálni, aki kételkedett, aki kereste a bizonyosságot. Egy tanítványa néhány órával ezelőtt ezt írta nekem: „Popper Péter 50 évvel ezelőtt, amikor 6 évesen nem köszöntem senkinek a szüleim válásakor, gyermek- pszichológusként rávett az alkalmazkodásra.”505 Ő maga mégsem tudott alkalmazkodni, mert egy elkötelezett ideológia mentén nem a formalitást, hanem mindig és mindenekelőtt a tartalmat, az őszinteséget, a képmutatástól való mentességet és a hitelességet tartotta fontosnak. Sok ezer embert tanított az egyetemi katedrától a kultúrházak közösségéig. Másik tanítványa írta: „Számomra Popper Péter mester volt a szó legteljesebb értelmében. Előadásaiból sugárzott a bölcsesség, humor és őszinteség, számos anekdota, meghökkentő és megható emberi történet.”506 Indiából visszatérve, illetve emlékeit felelevenítve többek között így ír: „Az öregkort még övezi valamilyen tisztelet. Indiában még a legrosszabbul élő idős előtt is, ha megőszül, megráncosodik, meghajolnak. Sokszor láttam, hogy ha egy öreg ember végigment a falun, egy kisgyerek kiszaladt valamelyik házból és virágot tett a lábához.”507 Mi, most az emlékezés virágait, vagy inkább az emlékezés köveit helyezzük el, mikor búcsúzunk tőle. Egyszer megkérdeztem tőle: Melyik számára a Biblia legkedvesebb mondata? Dániel könyvéből vette a választ, amely így hangzik: דעו םלועל םיבכוככ םיברה יקידצמו עיקרה רהוזכ ורהזי םילכשמהו „A tehetségesek világítanak, mint az égboltozat fénye, és akik sokakat igazságra visznek, világítanak, mint a csillagok örökkön örökké.”508 Nemzedékek tanítója, tudós és népnevelő, igazi Mester volt. Dániel könyvéből vett - előbb idézett - mondat őreá igazán érvényes.509 Zécher cádik livráchá! - Legyen áldott az emléke! 505 Kozma György író e-mailje a szerzőhöz. 506 Tóth Sándor egyetemi tanársegéd e-mailje a szerzőhöz. 507 Matalin Dóra írásából. In: Népszabadság, 2009. június 20. 508 Dániel 12,3. 509 Köszönetem fejezem ki Dr. Komoly Judit és Sommer László tanártársaimnak, valamint Friedmann Sándor barátomnak, inspiráló gondolataikért. 324 „Zászlók a zsinagógában”510 (Adalék egy diplomáciai eseményhez) הזה לגה דע „Tanúságtétel ez a hatalmas épület.”511 A Dohány utcai zsinagóga épületéről szólok, megemlítve egy olyan történetet, amely egy nagyon fontos diplomáciai eseményhez járult hozzá. Az előadásomban három pontot érintek. Először a zászló fogalmát a Tóra-i szöveg vonatkozásában tisztázom; majd ugyanennek a kérdésnek, azaz a zászlóknak a talmudi irodalomban betöltött helyét érintem; ezután egy hatalmas történelmi ugrással áttérek a Dohány utcai zsinagóga és a zászlók kapcsolatára. Amikor néhány nappal ezelőtt hallgatóimmal az órán arról beszéltem, hogy számukra a zászló, mint fogalom mit jelent, különböző válaszokat kaptam. Az egyik szerint a zászlók mindig valamilyen háborúval voltak kapcsolatban, mint a harcra buzdítás, biztatás jelképei. A másik szerint a zászló az önazonosság, az identifikáció egyik szimbóluma. A harmadik úgy fogalmazott, hogy a zászlóknak különböző korokban más és más az értelmezése és a jelentése. שיא... דעומ להאל ביבס דגנמ לארשי ינב ונחי םתבא תיבל תותואב ולגיד לע ... „...ki-ki a zászlajánál, atyái házának jelénél táborozzanak Izrael fiai...” 512 Amikor a törzsek a sivatagban vándoroltak, törzsi zászlók jelezték vonulásukat. A midrás, a zsidó irodalom kimeríthetetlen forrása, arról beszél, hogy ezek a zászlók különböző színűek voltak, s e színek háttérül szolgáltak az egyes törzsek szimbólumaihoz. A színek és a törzsi jelképek kavalkádja harmóniát, egységet alkotott, s amikor Izrael gyermekei vonultak zászlaik alatt, a sokszínűség dominált a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt. A zászló motívum a Talmud irodalmában is előfordul:513 Az ókor világában, Alexandriában volt a galut, a diaszpóra legnagyobb zsinagógája. Hatalmas méretével, monumentalitásával döntő módon 510 Elhangzott a 150 éves Dohány utcai zsinagóga ünnepi sorozatának rendezvényén, 2010. május 2-án, a BZSH székházának dísztermében. 511 M. I. 31,52. 512 M. IV. 2,1-2. 513 A Babilóniai Talmud: Szuká traktátusának 51b oldalán találjuk azt a részt, amely az Alexandriai zsinagógáról szól. 325 befolyásolta kora szellemi arculatát. A Talmud elmondása szerint ebben a zsinagógában annyi ember fért el, amely számokkal szinte kifejezhetetlen. A Talmud természetesen számokat is említ, csak ezek a számok nem a mai léptéknek megfelelőek. Azt olvashatjuk, hogy „kétszer annyian fértek el e zsinagógában, mint amennyien egykor kivonultak Egyiptomból”. Az alexandriai istentiszteletet nem lehetett egyszerűen irányítani, hiszen a zsinagógában tartózkodó hatalmas tömeg szinte alig hallhatta a hozzájuk szóló imaszavakat. Amikor a jehé smé rábá mevoráh, valamint az ámen kifejezés elhangzott, akkor valamilyen jelzés szükségeltetett az imádkozó közönség felé. Az emberek tudták, hogy ekkor kell megismételni e kifejezéseket. Ugyanez a talmudi szövegrész arról tudósít, hogy a zsinagóga közepén emelvény, egy úgynevezett bimá állt, amelyen a házán hákneszet, a zsinagóga kántora végezte szolgálatát. Kezében volt egy eszköz, amit szudárnak neveztek. A szudár szót két könyvben is lefordították magyarra. A Molnár Ernő szerkesztette „Talmud könyvei” kötetben nem zászlónak fordítják, hanem kendőnek, amellyel úgymond utasítást lehetett adni a jelen lévő tömegnek. A metakommunikáció egy újszerű fogalmát láthatjuk itt az i. e. századokból. Flesch Ármin, az egykori mohácsi rabbi, a „Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból” című művében már zászlóként fordítja a talmudi kifejezést. A zsinagóga kántora tehát, amikor az ámen szóhoz érkeztek, meglengette zászlaját, s az egész gyülekezet a kántor után mondta: ámen. A szentírási szövegben a zászló az identifikáció egyedi jeleként mutatkozik, az összhang, a harmónia jelképeként. A talmudi irodalom arról beszél, hogy minden idők egyik legnagyobb zsinagógájában az istentisztelet lebonyolításában az ima identifikációs pontján alapvető feladata volt - a már említett - korabeli zászlónak. A modern kor zászlói is üzenet értékkel rendelkeznek. Kortárs tanúként a magyarországi zsidó történelem különleges időszakáról - 1988 tavasza és 1989 ősze közötti időszakról - hadd szóljak. 1988 tavaszán már megjelenik Magyarországon Izrael Állam érdekképviselete. A történelmi hátteret jól ismerjük: 1967-ben, az ún. „Hatnapos háború” következtében, az akkori Magyar Népköztársaság egyoldalúan megszakította Izrael Államával a diplomáciai kapcsolatot. Az időpont kitörölhetetlenül belevésődött emlékezetembe. 1967-ben, az Anna Frank Gimnáziumban azon a napon érettségiztem, amikor a Cáhál diadalmas hadjárattal új fejezetet nyitott a modernkori zsidóság életében. Érettségim napján a hős katonák megváltozhatatlanul visszafoglalták Jeruzsálem 326 korábban okkupált részét, s megszületett az egységes, szétválaszthatatlan Jeruzsálem, a zsidóság örök fővárosa. E nap azóta úgy ismert: jom Jerusálájim - Jeruzsálem napja. Az 1980-as évek utolsó esztendeiben, amikor már érezni lehetett egy kicsit az „enyhülést”, létrejöttek a két országban az érdekképviseletek, sőt izraeli politikusok is érkeznek Magyarországra. Mindegyik politikus látogatást tesz a történelmi jelentőséggel bíró és a magyarországi zsidóság szimbólumaként számon tartott Dohány utcai zsinagógában. Öt olyan személyiséget említek meg, akik sok-sok más hivatalos elfoglaltságuk mellett fontosnak érezték, hogy ellátogassanak a Dohány utcai zsinagógába. Közülük kettő (Peresz és Kácáv) később Izrael államelnöke, kettő (Shamir és Sharon) pedig miniszterelnöke lett. Az ötödik, Zevulun Hammer, az izraeli Mavdal, a vallásos cionista párt elnöke, fiatalon, 62 éves korában hunyt el. A 80-as évek harmadik harmadában a Dohány utcai zsinagóga egykori rabbijaként indíttatva éreztem magam arra, hogy a zsinagógában a helyi közösség vezetésével egyetértésben, kettő 3 méteres zászlót, a magyar- és az izraeli zászlót elhelyeztessem. Identifikációs jelként, a magyarországi zsidóság kettős gyökerűségét volt hivatott szimbolizálni e gyönyörű épületben. 1988 elején elsőként tett látogatást a Dohány templomban Shimon Peresz, aki ma Izrael államelnöke, és láthatta meg a zászlókat. Ezután, a későbbi államelnök, Moshe Kácáv szintén járt a zászlókkal ékesített Dohány templomban. Jitzhak Shamir kétszer is ellátogatott a zsinagógába. Először 1988 tavaszán miniszterként, úgynevezett magánlátogatást tett, majd 1989- ben már miniszterelnökként magyarországi hivatalos látogatása alkalmával kereste fel zsinagógánkat. A következő kiemelkedő személyiség, aki később szintén Izrael miniszterelnöke lett, Ariel Sharon is járt a zsinagógában. Mielőtt Zevulun Hammerről beszélnék, engedjék meg, hogy egy 1989 tavaszán a Parlamentben elhangzott interpellációmból idézzek: „Még egy fájdalmamról hadd szóljak: Magyarországon, közterületen a 600.000 magyar zsidó mártírnak nincs köztéri emlékműve. 600.000 ember! Tudomásom szerint egy városban sincsen. Két rövid gondolat még befejezésül. Az elnök úr által elmondottak, és az egész hozzáállás, ami itt a levegőből érződik, késztet arra, hogy egy olyan témáról is szóljak, amelyről hosszú-hosszú ideig szintén nem beszéltünk. A deportálások 45. évfordulóján, ezen a viszonylagosan kerek évfordulón, a magyarországi zsidóságra való emlékezésnek egyik jele lenne, vagy lehetne, ha a 327 Magyar Népköztársaság teljes körű diplomáciai kapcsolatot venne fel Izrael Államával, ahol a magyarországi holocaust áldozatai leszármazottainak egy jelentős része él.” E mondatok elhangzása után néhány héttel érkezik Magyarországra Zevulun Hammer, az akkori oktatásügyi miniszter. Zevulun Hammer kipa szrugás (horgolt kapedlit viselő), vallásos ember, aki saját belső hitéből, meggyőződéséből adódóan követi a tradicionális ortodox hagyományokat, mely szerint nem lépett volna be egy orgonás templomba, így a Dohány utcai zsinagógába sem. Ennek ellenére megkértem, hogy jöjjön el hozzánk, és szóljon a Dohány utcai zsinagóga közösségéhez. A látogatás 1989 kora nyara. Hammer válasza az volt, hogy eljön, sőt beszél is a zsinagógában sabatkor, ha nem szólal meg az orgona. Két közvetlen zsinagógai munkatársammal: Somló Andor karnaggyal és Lisznyay Szabó Mária orgonaművésszel megbeszélve elhatároztuk, hogy a szombat délelőtti istentiszteleten, egy bizonyos időre „elhallgat” az orgona. Sabat reggel Hammer miniszter a Kazinczy utcai ortodox főzsinagógába ment imádkozni. Akkori munkatársaim közül öten öt különböző ponton helyezkedtek el a Kazinczy és a Dohány zsinagóga közötti útvonalon. Amikor Hammer kijött a Kazinczyból, az ott álló kolléga felemelte a kezét, jelt adva ezzel a következőnek, és így ment ez kézről kézre, amíg mi a Dohányban megtudtuk, hogy a vendég már úton van felénk. Megérkezése előtt a Dohány utcai zsinagógában az orgona elhallgatott. Szinte zsúfolásig megtelt a templom, majdnem kétezer ember jött el azon a délelőttön. Hammer belépett, és a kórus az istentiszteletet megszakítva elénekelte a Hatikvát. Hammer felállt a szószékre, könnyeivel küszködve ránézett a két zászlóra, és héberül kezdett el beszélni. Odamentem mellé és fordítottam szavait. Drámai volt mindaz, amit mondott, mégis oly egyszerű. Beszélt a modernkori Izraelről, a galuti, ezen belül a magyarországi zsidóság elkötelezettségéről és olthatatlan szeretetéről Cion iránt. Majd elhagyta ajkát egy olyan mondat, amit nagyon-nagyon vártunk: „Rövid időn belül - reményeim szerint - Magyarország felveszi a diplomáciai kapcsolatot Izrael Államával”. Hammer miniszter úr szavai után 1989. szeptember 18-án helyreállították a két ország közötti diplomáciai kapcsolatot. Néhány hónappal ezelőtt ünnepeltük ennek az aktusnak a huszadik évfordulóját. A Dohány utcai zsinagóga, ez a hatalmas épület a maga intézmény jellegével, fenségével, 328 némaságával, tanúként ott volt és ott van a mai napig, és beszél 15 évtized különböző eseményeiről. Örömökről, fájdalmakról, gyászról, tragédiákról, újrakezdésekről, zászlókról. Az 1990-es évek legelején Shlomo Marom, az 1967 utáni első Magyarországra akkreditált izraeli nagykövet a zsinagógába tett látogatásakor szintén a szószékről azt mondta: הרות אצת ןויצמ יכ „Tóra és Cion elválaszthatatlan” 514 A frigyszekrény az örök törvényt szimbolizálja. A lobogók a változó, de megújulni képes történelmet jelképezhetik. S most, történelmi kalandozásiam során, magam előtt látom, a fellobogózott Jeruzsálemet, amelyet néhány nap múlva, jom Jerusálájimkor köszöntünk, amint arany színben az évszázadok kövein felcsillan a színes, de drámai történelem. 514 Jesája 2,3. 329 330 „Az isteni jelenlét soha nem távozott el a Siratófaltól”515 (Ros hásáná – 5771) A szeretet szavával köszöntöm valamennyiőtöket itt, imával megszentelt 133 éves zsinagógánkban, ahol immár több mint 13 évtizede rendszeresen felcsendül a ros hásánái tanítás. Körbenézve itt, Istennek imával megszentelt templomában, szemlélem, keresem az arcokat. Hála az Úristennek újból együtt lehetünk, barátok, ismerősök, társak és tanítványok. Ám sajnos vannak, akik hiányoznak. Igazoltan, mert az elmúlt esztendőben elszólította őket az Örökkévaló akarata. Lélekben most a zsidó újesztendő első perceiben rájuk is gondolunk, emléküket kegyelettel megőrizzük. Érthető, hisz ros hásánát a zsidó hagyomány jom házikáronnak, az emlékezés napjának is nevezi. A pesti gettó emlékműve E meghitt órában szóljon a tanítás, amely szívtől szívhez szól. A mai prédikációmban a falakkal, a „falak” fogalmával foglalkozom. Falakkal, melyek 515 Elhangzott 2010. szeptember 8-án, az OR-ZSE zsinagógájában. elválasztanak. Falakkal, amelyek össze is köthetnek. Falakkal, amelyek védelmet nyújtanak. Önálló előadás témáját képezhetné, mondjuk a kínai nagyfal, vagy a 20. század egyik történelmi szégyene: a berlini fal. Vagy szólhatnék a Jeruzsálemet körül ölelő falról, amelyet úgy hívnak szaknyelven „homot Jerusálájim”, vagy Jerikó leomlott várfaláról, amelyet éppen a sófár hangjai rendítettek meg, vagy a Britanniában a mai napig látható ún. Hadrianus falról, amelyet latinul úgy neveznek „rigore valli aelli”, a határvonal, amely végighúzódott Hadrianus császár hatalmas impériuma egyik jelképeként. De nem teszem. Más falról, falakról kívánok szólni. Elsőként a budapesti gettóról, a gettó faláról szólok. Aktuális ez éppen ezekben a hónapokban, ezekben az években, amikor az egykori pesti zsidó negyed rekonstrukciója kezdődik. A megszépülő, régi-új épületekkel gazdagodó városrészben található emlékmű, a zsidóságot különösképpen érintő gettófalat ábrázolja, amely a Hősök temploma és a Dohány utcai zsinagóga közötti „Hősök temetőjének” bejáratánál áll. A falba épített emlékeztető márványtábla történelmi eseményt megörökítő textussal köszönti a látogatót. Pár nappal ezelőtt külföldi vendégeimmel ott jártam a pesti gettó szomszédságában. Néztük az „Emlékezés fáját”, rajta a Varga Imre szobrászművész által megálmodott leveleket, melyeken nevek, család és személynevek őrzik egy szörnyű kor, egy gyilkos kor fájdalmas emlékét. Vendégeimnek, akik több nemzedék óta a tengerentúlon élnek, de magyar gyökereik vannak, részleteztem a történelmi tényeket, érzelmi motívumokat sem kerülve, hiszen a soát követő első korosztály tagjaként, szüleimtől, s az akkor még megmaradt kicsinyke létszámú rokonságomtól ezerszer hallottam a végzetes történeteket. Halottam a szenvedést, a nélkülözést, a megaláztatást, a megszégyenítést, az Isten képmására teremtett ember méltóságának megalázását. A személyes hangvételű mikro-előadás közepette sok ember gyűlt körénk és hallgatták az „érdekes históriát”. Egyiküknek, egy jól öltözött harminc év körüli férfinak kérdése is volt. Így szólt: „Talán nem is igaz az egész! Kitaláció? Fikció? A történelmi tények torzítása.” Jóval nyolcvan éven felüli hölgy lépett akkor hozzánk, és az érdeklődők elé furakodva húzta fel karján a blúzát egészen könyékig. Nem szólt semmit, nem vádolt, nem sírt, nem panaszkodott, csak mutatta a karján a betű és a szám kombinációját. Majd elcsukló hangon mégis megszólalt és azt mondta: „Ez az 331 én kitörülhetetlen jelem. Igaz nem a gettóból, hanem Auschwitzból.” A betű és a szám kombinációja vádol, bizonyít, igazol, emlékezteti a külvilágot, a kétkedőket, a gyanakvókat és bennünket, az érintetteket, az üldözötteket, a túlélőket a követő emberöltők tagjait. Hogy tartsuk életben az emlékezés és az emlékeztetés fontosságát, és a zsinagógai újév első perceiben, emlékezzünk a falra, amely megkülönböztetett, elválasztott, másodrangú állampolgárrá minősített. S most hadd szóljak padovai élményemről. Nem olyan régen egy gyönyörű itáliai városban jártunk oktatóinkkal és hallgatóinkkal. Megnéztük a város zsidó emlékeit, majd megismerkedtünk a középkori egyetemmel, ahol az igazi universitas jeleként nemzetre és vallásra való tekintet nélkül tanultak, tanulnak a diákok évszázadok óta. A varázslatos épület udvarán egy meglepően érdekes szobrászati kompozíció hívja fel magára a figyelmet. Az emlékmű alkotója: Jannis Kounellis, görög művész. Mellette egy tábla nagyon szemérmesen visszafogott emlékeztetővel. Az emlékművet 2005-ben, az egyetem felszabadulásának 50. évfordulójára emelték, mely a három ellenálló tudós hősies helytállását hirdeti. Az egyetem egykori rektorának: Concetto Marchesinek és helyetteseinek: Egidio Meneghettinek és Ezio Franceschininek állít örök relikviát, akik 1944-ben nem engedelmeskedtek a náci őrület kegyetlen intézkedéseinek, és előbb passzív rezisztenciára, később tevékeny ellenállásra szólították fel az egyetem minden polgárát. Oktatókat és hallgatókat egyaránt. Harcoljanak, védjék meg erőszakkal megtámadott, leigázott földjüket, tagadják meg a tanítást, illetve a tanulást ideiglenesen, a szabadság kivívásáig. Védjék meg a kiszolgáltatottakat. 332 Az „Emlékezés fala” Padovában A hősök emlékét megörökítő művész elzarándokolt Auschwitz-Birkenauba és onnan az „ágynak csúfolt” priccsek maradványaiból, egy köteg fát hozott, és ebből építette fel a padovai egyetem udvarának központjában az „Emlékezés falát”. S most szólok a harmadik falról, amelyet úgy ismerünk Kotel hámárávi - a Nyugati fal, vagy ismertebb nevén Siratófal. Nem véletlenül mondja róla a zsidó hagyomány: 516 יב רעמה לתוכה ןמ הזז הניכשה ןיא םלועל „Az isteni jelenlét soha nem távozott el a Siratófaltól.” Majdnem kétezer esztendeje áll már a „fal”. Tudelai Benjámin, aki világhírű nagy utazó volt, Marco Polo előtt, sok-sok évvel korábban már utazóként volt ismert és elismert, járt Jeruzsálemben és látta hogyan járulnak oda a helybéliek, vagy a gálutban élők 517 . Elsírják fájdalmukat, vagy fohászkodnak valakiért, valamiért, vagy éppen örömük napján adnak hálát a 516 ב ́ , ́ ב ,הבר תומש 517 Nagy András Ödön: Tudelai Benjámin utazásai. In: PALIMPSZESZT. Felelős szerkesztő: Peremiczky Szilvia, társszerkesztő: Ladányi-Turoczy Csilla, 2006. 333 Mindenhatónak. 1967 óta a Kotel véglegesen visszakerült Izraelhez. Azóta mindenki látogathatja, vallásra való tekintet nélkül. Vallásosak, világiak, hívők és olyanok, akik Istenben hinni még nem tudnak. 334 Bár-micvá a Siratófalnál, Jeruzsálemben Legutóbbi jeruzsálemi látogatásomkor felejthetetlen élményben volt részem. Bár micvája alkalmából egy tizenhárom éves mozgásában korlátozott kisfiú a zsidó közösség új, leendő felnőtt tagja ott tette fel ünnepélyes körülmények közepette először karjára és fejére a tfilint, az imaszíjakat. Hitet téve az ősi hagyományra, hogy fizikai és szellemi erejével egyaránt a Mindenhatót szolgálja. Családtagok, barátok vették körül az ünneplő sereget, akik között ott volt a Tóra. Egy szfárádi Tóra, egy keleti Tóra e közösség hagyományának megfelelően, színes szalagokkal feldíszítve. Ringatózva, körtánccal vették körül az avatásra váró fiatalt, akinek kellemes énekhangja töltötte be az étert. A jelenlévők énekkel, tánccal ünnepelték a Tórát és az ifjút. Az egyik ének így hangzott: ללכ דחפל אל רקיעהו ללכהו 518 „A lényeg, hogy soha ne félj!” Majd a pattogó hangú, lüktetésű éneket egy másik dallam váltotta fel: יח וניבא דוע 519 518 בלסרבמ ןמחנ יבר Izrael népe él, és ugyan gondokkal teli, de a jövő felé is tekint. Számomra a Siratófal legújabb üzenete, legújabb tanítása ez, reményt adva annak a hitemnek, hogy a Kotel egyre inkább nem a fájdalmas könnyeké, hanem az örömmel teli hálának könnyeié lesz. Ros hásáná újévi áhítatában gondolatunk legyen tehát az emlékezésé is. Azokra, akik mindig emberek tudtak maradni. Akik emberek tudnak maradni. Akiknek személyes példája modernkori hősként ott lebeghet a mindenkori ifjúság előtt. Ember ideálokat kereső korunkban példamutató személyiségük világító fényként sugároz az évtizedek messzeségéből is. Az egyetemes história és a családtörténet szegmenseiből szemezgetve ünnepi tanításként adom át testvéreimnek e gondolatokat. A kegyeletről, a történeti hűség fontosságáról, a történeti igazság jelentőségéről, az emberi helytállásról, a családi események horderejéről. Életünk integráns részei ezek, melyek a zsidó hagyomány légkörében a ros hásánái önvizsgálatunk, avagy gondolati asszociációink, kutakodásaink tárgyává válhatnak. Most az ősi, évszázados, vagy éppen újabb imádságainkkal a Mindenható Istenhez fordulunk, megfogalmazva érzelmeinket, vágyainkat, reményeinket, kételyeinket, bizonytalanságainkat. Sáná tová tikátévu! - Békés, áldott, örömmel és békességgel teli újesztendőt kívánok valamennyiőtöknek! 519 Rabbi Slomo Carlebach szerzeménye. 335 336 „Éltem, voltam, daloltam”520 (Búcsú Szenes Ivántól) Gyásszal és együttérzéssel szívünkben jöttünk el valamennyien. Közvetlen hozzátartozók, egykori kollégák munkatársak és barátok, tisztelők, hogy együttesen kísérjük el a földi lét utolsó útjára áldott emlékű testvérünket, héber nevén: Jichák ben Binjámint, polgári nevén: Szenes Ivánt. ירזע אובי ןיאמ םירהה לא ייניע אשא :תולעמל ריש ץראו םימש השוע 'ה םעמ ירזע לא לגר טומל ןתי ך ךרמש םוני לא לארשי רמוש ןשיי אלו םוני אל הנה ה ,ךרמש 'ה ' ךנימי די לע ,ךלצ הלילב חריו הככי אל שמשה םמוי ךשפנ תא רומשי ,ער לכמ ךרמשי 'ה םלוע דעו התעמ ךאובו ךתאצ תא רמשי 'ה 521 Föl, föl a hegyekre, az égbe tekints szemem! Onnan jön a segítség, onnan a kegyelem. Az Úr, csak az Úr az én segítőm, Ki a mennyet, a földet alkotta dicsőn. Nem engedi Ő elbotlani lábamat, Nem szunnyad őrzőm, egyre támogat. Nem szunnyad Ő, óh, sohasem alszik el. Bízzál őrződben, bízzál Izrael! Óh, jobbodon Ő ott jár mindig veled, Az Úr oltalmad, árnyékod neked. Hogy nappal a nap tüzét ne panaszold, S hogy ne szédítsen éjjel a csalfa hold. Minden gonosz ellen, minden vész közepett Az Úr megőrzi a te lelkedet. Kimeneteleden, s bemeneteleden Őrködik, gondja örökre szüntelen.”522 Szenes Iván író, dalszövegíró, zeneszerző, dramaturg, érdemes művész. 520 Búcsúztató Szenes Iván temetésén, 2010. szeptember 17-én. 521 Zsoltárok 121. 522 Telekes Béla fordítása. Magam előtt látom délceg alakját, amikor - nem is olyan régen- még ott ült a Nagyfuvaros utcai zsinagógában. Imádkozik csendben, halkan és interpretálja nemcsak héber nyelven, hanem saját szövegezésében megfogalmazott imádságait a Mennyek Világának Alkotójához. Szabadjon életének néhány állomását megemlítenem. 1924. április 25-én született Budapesten. Nagyapja, apai ágon dr. Szenes Zsigmond volt, az egykori Zsidó Kórház aranydiplomás főorvosa. Édesapja: Szenes Andor költő, népszerű színpadi szerző. Tizenegy évesen veszítette el őt. Édesanyja: Kelemen Piroska, Kelemen Ignác neves gyógypedagógus lánya. Kelemen Ignác az ún. „Kelemen házban” - bármilyen furcsa, de így igaz - ortodox családi zsinagógát építtetett, bent a házban, amely évtizedeken át, egészen 1944-ig szolgálta az Urat. Szenes Iván tizennégy éves kora óta lakott ott. Most ott működik a Szenes Színház, amivel Iván 85. születésnapján önmagát ajándékozta meg önmagával, de valamennyiünket, a magyar kultúrát, a magyar kultúra összességét. Iván, a háború után jogot végzett. Előbb köztisztviselő, majd újságíró lett. De már akkor megkezdte, a mai napig folyamatosan folytatott művészi tevékenységét. Magyarország és Izrael diplomáciai kapcsolatainak újra felvétele után az első hivatalosan kiküldött kulturális delegáció tagjaként részt vett unokanővére, a leghíresebb magyar-izraeli hős: Szenes Hanna emlékét megőrző díj létrehozásában. Aki Izraelben élt, vagy él, vagy valamikor Izraelben járt, tudja, hogy két nevet biztosan ismernek Magyarországról. Az egyik Herzl Tivadar, az ország megálmodója; a másik Szenes Hanna, vagy Hanna Szenes, aki életét áldozta 1944-ben népe szabadságért. Szenes Iván a Vidám Színpad alapítója volt, a híres-neves Kellér Dezsővel együtt. Hatvanöt éves szerzői, és több évtizedes dramaturgiai tevékenysége során több mint száz színdarabot, filmet, rádió- és TV játékot mutattak be verseivel, illetve átdolgozásában. Hadd ne soroljam fel szakmai díjait Magyarországról és külföldről. De megemlíteném, hiszen számára talán ez volt a legfontosabb, hogy három alkalommal nyert első díjat a Táncdalfesztiválon. Többek között elnyerte a „Közönség díjat”, ami számára mindennél fontosabb volt. Lemezei közül több platina és arany lemez lett. Immár a magyar kultúra összességének, a könnyű zene összességének részeivé váltak. Címeket idézek egymás után. Mindegyik egy-egy világ: 337 „Add már Uram az esőt!; Kicsit szomorkás a hangulatom...; Hosszú az a nap...; Kislány a zongoránál...; Mindenkinek van egy álma...; Nehéz a boldogságtól búcsút venni...; Találkozás egy régi szerelemmel...; Úgy szeretném meghálálni...; Próbálj meg lazítani...; Nem csak húsz éveseké a világ....” Mindegyik egy üzenet a 20. századból és a 21. század elejéről. Legutolsó slágere: „Klikkelj rám!” Versírója több filmnek, több rádiójátéknak is a szerzője. A legutolsó felmérések szerint - és a legutolsó nyilvántartás szerint is - Magyarország legjátszottabb komponistája, színpadi szerzője. A közreműködésével készült színdarabokat szinte az ország valamennyi budapesti és vidéki színháza bemutatta, hogy csak néhányat említsek: József Attila Színház, Vígszínház, Pesti Színház, Thália Színház, Fővárosi Operettszínház, Madách, Déryné, Madách Kamara, Játékszín, Szabadtéri Színpad, Tarka Színpad... Tegnap délután hívott fel el egy szerző társa. Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem szavait: „Iván, a szövegírók közt senkivel nem hasonlítható zenei érzékkel rendelkezett. A zenei mondanivaló tette igazán naggyá, melyet költői magyar nyelvre fordított le, amellett, hogy a formai érzéseket is lelki tapintattal figyelte. A könnyűzene egyedülálló mestere volt, hasonlóan Balassi Bálinthoz és Csokonaihoz, akik költeményeiket mindig zenére írták.” 523 Néhány szót imádott hitveséről, Mariannról. Csaknem ötven esztendei házasság után vesztette őt el. Nekem adatott meg az a szörnyű, fájdalmas feladat, hogy e helyről búcsúztathattam őt. Nem sokkal később sírverset írt hitvese kövére, abból idéznék néhány sort: „Csak most tudom, hogy mennyire szeretlek, Amikor már nem vagy itt velem, Csak most tudom milyen gazdag voltam, Mikor elmegy majdnem mindenem.” Majd összefoglalóan azt mondja: „a túlvilágban bízva, hinni kell.” Amikor Andreáról szólt, könnyes lett a szeme. Mindig elmondta: „négy diplomás művész, sztár-újságíró az én lányom.” És annyi büszkeség volt benne, ami csak egy édesapában lehet. A lányáról szól, nem sokkal az eltávozása előtt írta le, e két sor is: 523 Lovas Róbert szavai. 338 „Nem vágyom vissza semmi másért, Éltem volna még Andreámért”. Élete utolsó napjaiban és óráiban sírkő feliratokat, sírfeliratokat fabrikált. Kettőt idéznék. Mind a kettő üzenet értékű. Az első: „Éltem, voltam, daloltam.” S amikor már nehezen vette a levegőt, s talán készült az utolsó útra, még leírta a következőket: „Éltem, voltam, fuldokoltam”. Utolsó szavaiból idézek: „Az út ezúttal véget ért, mégsem lettem elhagyott, Csak gondolj rám, és ott vagyok”. Rágondolunk, s még néhány percig itt van velünk a földi porhüvely, s elindul a hosszú útra, az örök útra... 339 Megfogyatkozva és időnként megtörten, de valóra váltja az elődök álmait....524 „Nagyünnepi” imádságunk egyik legszebb gondolatát ajánlom valamennyiőtök figyelmébe: םרצוי אוה התא יכ תמא םרצי עדוי התאו םדו רשב םה יכ Szent igaz, Te vagy az Alkotónk. Ismered a szív hajlamát. Hisz húsból, vérből valók. Az ember létalapja por, s a vége por. Élte árán szerzi élelmét, múlandó és a törékeny. Cseréphez hasonlatos. Mint a fű elhervad, mint a bimbó elfonnyad, mint az árnyék elsuhan, mint a felhő szétfoszlik, mint a szellő elillan, mint a füst eloszlik, mint az álom elszáll. 525 Kol nidré estéjén vajon mi érzékeltethetné jobban az emberi lét múlandóságát, mint az imaköltő imént elhangzott néhány veretes sora. A Kol nidré szövegének és dallamának felcsendülése után szóljon az ünnepi tanítás. Ünnepi tanítás a számokról, a számok üzenetéről. Történelmi számok – történelmi üzenetek. Ha azt mondom: 1526, az évszám önmagáért beszél. Ha azt mondom: 1848, az évszám önmagáért beszél. Ha azt mondom: 1948, és még hozzáteszem: Izrael Állam megalakulása, az évszám önmagáért beszél. Ha azt mondom: 1956, az évszám önmagáért beszél. Ha azt mondom: 1989, az évszám önmagáért beszél. Ha azt mondom: 2001. szeptember 11, és még hozzáteszem: ikertornyok lerombolása, az évszám önmagáért beszél. Sorjáznak előttem a számok, torlódnak a számok, a történelem részei. Példázatomat ma este mégsem a történelemből merítem, hanem a mindennapokból, a mindennapok történetéből. 524 Elhangzott „Kol nidré” estéjén az OR-ZSE zsinagógájában, 2010. szeptember 17-én. 525 Részlet a „nagyünnepi” Unetáne tokef... imádságból. 340 1991 késő őszén, egy verőfényes késő délutánon, néhány perccel azelőtt, hogy a Nap aranyló korongját a távoli messzeségben magához ölelte a földközi-tengeri hullámáradat, családommal sétáltam Tel-Avivban. A Dizengoff úttal párhuzamos újonnan épített tengerparti sétányon, amely egészen Jaffoig húzódik ma már, s éreztem, hogy a sós víz lehelete nem csak a bőrömig hatol el. Akkor még nagyon sok külföldi látogatta Tel-Avivot. Ez jóval korábban volt, mint a bombamerényletek sorozata, az éveken keresztül tartó gyáva terrorcselekmények áradata. A sétány vonzotta az érdeklődőket, egymást követték az „attrakciók”. Gyengécske festményeket árult egyik helyen egy új orosz bevándorló. Odébb alkalmi zenészekből verbuválódott zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Amott ügyes kezű grafikus 15 sékelért rajzolta le az érdeklődőket, természetesen profilból. Egy helyen azonban nagyon sokan voltak. Valakit, valamit körülvett a tömeg. Odasodródtam és érdeklődtem, itt mi történik. A feltett kérdésemre adott válasz egyetlen - akkor még ismeretlen - szó volt csupán: tattoo. Nem ismertem mit jelent ez a kifejezés. Ma már persze én is tudom, mint mindenki, hogy ez a tetoválás egy jellegzetes formája. A bőrbe itt nem égetik a betűk, számok, kombinációit, hanem ráfestik. Persze formákat, emberi alakokat, esetleg állat képét, vagy bármit, amit a kedves vendég óhajt. Negyvenes férfi ült a székre és jellegzetes akcentusával azt mondta, hogy neki számot fessenek a felső karjára. Mégpedig egy nagy „M” betűt kötőjellel, és az 1972-es számot. Az ún. „művész” előkészítette a terepet és szép lassan, mintegy jól begyakorlott mérnök, gyönyörű „M” betűt kerekített, majd utána a kért számot: 1972. A mű elkészült, és a magamfajta érdeklődő kérdéssel ostromolta a karját tetoválásra felajánló férfit: Vajon mi ez? Vajon mi a betű és a szám összefüggése. Az első asszociációm az volt, talán az „M” betű Münchent jelenti. 1972 pedig az olimpia évét, amikor palesztin terroristák nemcsak izraeli sportolók életét oltották ki, hanem majdnem az olimpiai eszmét is felrobbantották. A válasz meglepő volt: Az „M” betű nem Münchent jelenti, hanem Moszkvát; és 1972 nem a szörnyű emlékű olimpia végét, hanem e negyven körüli ember alijázásának évét. 1972-ig számos kísérlete volt, hogy Izraelbe vándoroljon, de megtagadták tőle a kiutazást. 1972-ben végre teljesült álma. Kivándorlása előtt néhány héttel meghalt az édesapja. Egyik nap még Moszkvában mondta a Kádist, a másik nap már Tel-Avivban. S miért e szám? -kérdeztem én. Elhangzott a válasz: Emlékezésből és kegyeletből. 341 Emlék és kegyelet. Megrendített akkor és ott ez a két szó és magyarázatot is vártam. Hősünk édesapja Kárpátaljáról származott. Sok tízezer sorstársával együtt őt is elvitték a haláltáborba, s a karjára betű és szám kombinációját égették. Újsütetű ismerősöm, aki egyébként történelemtanár volt, a következőt mondta: Az ókori Rómában megbélyegezték a tolvajt, homlokára két betűt véstek: „c” és „f”, azaz cave furem, magyarul: Vigyázz, mert tolvaj! Rómában a tolvajt megbélyegezték. A modernnek és haladottnak tartott Európában a zsidót bélyegezték meg. Karján és a lelkében. Én - mondotta újdonsült ismerősöm - kegyeletből festettem a karomra e számot emlékeztetőül. És addig marad ott, amíg én - mondta enyhe mosollyal - el nem távolítom. A másik szám, amelyről most szólok, egy másik évszám: 2004. A helyszín: Dél-Magyarország egyik legszebb kisvárosa. Valamikor nagy zsidó közösség élt ott, sorsuk ugyanaz lett, mint a teljes vidéki zsidóságé: a deportálás. Jó néhány évvel ezelőtt azonban e helyen rendbe hozatták a zsinagógát kívülről, belülről és nem vívóterem, nem uszoda, nem technika háza, sőt még csak nem is könyvtár lett, hanem az, ami volt, zsinagóga. Az újraavatási szertartáson az a megtiszteltetés ért, hogy mint - az egykori nevén községkerület - egykori rabbija, szólhattam a jelenlévőkhöz. Beszédemet a helyi kis létszámú, élő és aktív közösség hitközségi elnökének szavai követték. Személyes hangvételű hozzászólása megható volt. Az ő gondolatát kölcsönzöm most: „Helyreállítottuk a zsinagógát és benne a frigyszekrényt, az örökmécsest és az egykori zsinagógai padokat. A megszámozott, a számokkal ellátott zsinagógai padokat. Azt a padot is, amelyen a 145. szám látható. Ezen a helyen ült áldott emlékű édesapám. Most is itt látom magam előtt, büszke vagyok, hogy a fia lehettem, büszke vagyok, hogy mellette ülhettem. Szeretnék ezután odaülni a 146. sorszámmal ellátott padra ahol gyermekkoromban ültem. Érezni fogom magam mellett édesapámat, a szülői áldó kezet, és mindazt, amit ő adott nekem, amit ők adtak nekünk. Ismét az emlékezés és a kegyelet érzete hatotta át a fohászokkal teli falakat.” Értettük a perc üzenetét, a feladatot, amely az utódokra vár. Emlékezni, emlékeztetni, a kegyelet magasztos eszméjét átörökíteni az utódoknak. A történelem emlékezete beleégett az emberi testbe és belefagyott az emberi szívekbe. A kegyelet fennkölt érzése ébren tartja a lelkiismeretet és üzen az utókornak. Zsinagógákat kell rendbe hoznunk, közösségeket kell 342 újraépítenünk. A hagyományos formák és az új kihívások harmóniáját kell megteremtenünk. A 21. század elején a múltjára méltán büszke és a jövőjét kereső új generáció tevékenységét támogatnunk. A Margitsziget fái alatt nemrég újból olvastam a legszebben író magyar költő fennkölt szavait. Így hangzik: „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen, felfogja ügyét a Jóisten.”526 Nekünk az „ég alatt” még vannak temetőink, vannak iskoláink, vannak otthonaink, van családunk. Újkori történelmi traumáink, néha félelmeink. A Jóisten pártfogolja ezt az ügyet, és a magyarországi zsidóság nagy lehetősége, felelőssége, hogyan viseli gondját jelenének, hogyan talál vissza őseinek hitéhez, hogyan erősíti a lankadó kezet, hogyan segíti a rászorultat. Megfogyatkozva és időnként megtörten, de valóra váltja az elődök álmait. 526 Arany János: Toldi. 7,1. 343 344 Schőner Alfréd írásainak bibliográfiája 1969 - 2010 1969 1. „Fővárosunk 100 éve” című kiállítás dokumentumai In: ÚJ ÉLET február 15. 24. évfolyam 4. szám ISSN 0133-1353 1970 2. Átalakulás In: ÚJ ÉLET február 15. 25. évfolyam 4. szám ISSN 0133-1353 3. A hahóti zsidó In: ÚJ ÉLET november 15. 25. évfolyam 22. szám ISSN 0133-1353 1974 4. Szentély és áldozat In: ÚJ ÉLET április 15. 29. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 5. Történelmi párhuzamok In: ÚJ ÉLET július 15. 29. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 6. Dr. Kecskeméti Ármin In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 29. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353, 7. „...a becsületes munka lett a mérték...” In: ÚJ ÉLET november 1. 29. évfolyam 21. szám ISSN 0133-1353 8. Százévesen az otthonban In: ÚJ ÉLET december 1. 29. évfolyam 23. szám ISSN 0133-1353 1975 9. Dallamok bűvkörében In: ÚJ ÉLET március 15. 30. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 10. Tanulmány és erkölcs In: ÚJ ÉLET április 15. 30. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 11. A szellemiség fejlődése hagyományunk tükrében In: ÚJ ÉLET július 15. 30. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 12. Mindennapi kenyér In: ÚJ ÉLET október 1. 30. évfolyam 19. szám ISSN 0133-1353 13. Löw Lipót, a példakép In: ÚJ ÉLET október 1. 30 évfolyam 19. szám ISSN 0133-1353 14. Chanukkai gondolatok In: ÚJ ÉLET december 1. 30. évfolyam 23. szám ISSN 0133-1353 1976 15. Harminckét év távlatából In: ÚJ ÉLET június l5. 31. évfolyam 12. szám ISSN 0133-1353 1977 16. József, a példakép In: ÚJ ÉLET január 1. 32. évfolyam 1. szám ISSN 0133-1353 17. Az Ómer számlálás In: ÚJ ÉLET április 15. 32. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 18. Szöudasz Havroo In: ÚJ ÉLET május 15. 32. évfolyam 10. szám ISSN 0133-1353 19. Hol vagy ember? In: ÚJ ÉLET október 15. 32. évfolyam 20. szám ISSN 0133-1353 345 1978 20. Benoschofsky Imrére emlékezik születésének 75. évfordulóján egy tanítványa In: ÚJ ÉLET február 15. 33. évfolyam 4. szám ISSN 0133-1353 21. A szefira napja In: ÚJ ÉLET május 15. 33. évfolyam 10. szám ISSN 0133-1353 22. Somogyi József kiállítása Balatonbogláron In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 33. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 23. Gondolatok a Teremtés történetéből In: ÚJ ÉLET november 15. 33. évfolyam 22. szám ISSN 0133-1353 24. Múzeumi séták In: ÚJ ÉLET december 15. 33. évfolyam 24. szám ISSN 0133-1353 346 1979 25. Álmok, célok In: ÚJ ÉLET január 1. 34. évfolyam 1. szám ISSN 0133-1353 26. A Szentély pusztulásának ábrázolása a művészettörténetben In: ÚJ ÉLET február 1. 34. évfolyam 3. szám ISSN 0133-1353 27. Makrisz Agamemnon életmű kiállítása In: ÚJ ÉLET április 1. 34. évfolyam 7. szám ISSN 0133-1353 28. Igaz orvos volt In: ÚJ ÉLET április 15. 34. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 29. Mózes ábrázolása a képzőművészetben I. In: ÚJ ÉLET május 1. 34. évfolyam 9. szám ISSN 0133-1353 30. Gondolatok a Midras Tanchuma olvasása közben I. In: ÚJ ÉLET május 15. 34. évfolyam 10. szám ISSN 0133-1353 31. Mózes ábrázolása a képzőművészetben II. In: ÚJ ÉLET június 1. 34. évfolyam 11. szám ISSN 0133-1353 32. Gondolatok a Midras Tanchuma olvasása közben II. In: ÚJ ÉLET július 1. 34. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 33. Mit kíván tőlünk az Isten? In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 34. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 34. Magyar falusi templomok - Marosi Ernő könyvéről In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 34. évfolyam. 16. szám ISSN 0133-1353 35. Chanukkai gondolatok In: ÚJ ÉLET december 1. 34. évfolyam 23. szám ISSN 0133-1353 1980 36. Aradi Nóra - Fényes Adolfról In: ÚJ ÉLET január 1. 35. évfolyam 1. szám ISSN 0133-1353 37. Alapfogalmak a zsidóságról: I. Az ima In: ÚJ ÉLET március 15. 35. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 38. Két kiadvány Moszkvából In: ÚJ ÉLET április 15. 35. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 39. A tanítómester: Dr. Benoschofsky Imre halálának 10. évfordulója In: ÚJ ÉLET június 15. 35. évfolyam 12. szám ISSN 0133-1353 40. Martyn Ferenc rajzai In: ÚJ ÉLET június 1. 35. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 41. Alapfogalmak a zsidóságról II. In: ÚJ ÉLET július 15. 35. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 347 42. Hitvallásunk: a „Semá” In: ÚJ ÉLET augusztus 1. 35. évfolyam 15. szám ISSN 0133-1353 43. A Talmud professzora. Emlékezés Domán Ernő főrabbira In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 35. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 44. Mózes ábrázolása a művészettörténetben III. In: ÚJ ÉLET október 1. 35. évfolyam 19. szám ISSN 0133-1353 45. Mózes ábrázolása a művészettörténetben IV. In: ÚJ ÉLET november 1. 35. évfolyam 21. szám ISSN 0133-1353 46. Önmagunk vállalása In: ÚJ ÉLET november 15. 35. évfolyam 22. szám ISSN 0133-1353 348 47. Emlékezés Ábrahámsohn Manó főkántorra In: ÚJ ÉLET december 15. 35. évfolyam 24. szám ISSN 0133-1353 1981 48. Hit és értelem In: ÚJ ÉLET január 1. 36. évfolyam 1. szám ISSN 0133-1353 49. Vadnai Alfréd halála In: ÚJ ÉLET január 1. 36. évfolyam 1. szám ISSN 0133-1353 50. Reflexió In: ÚJ ÉLET január 15. 36. évfolyam 2. szám ISSN 0133-1353 51. Univerzalitás In: ÚJ ÉLET február 15. 36. évfolyam 4. szám ISSN 0133-1353 52. Könyvek a Szovjetunióból In: ÚJ ÉLET március 15. 36. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 53. Mózes ábrázolása a művészettörténetben V. In: ÚJ ÉLET március 15. 36. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 54. Mózes ábrázolása a művészettörténetben VI. In: ÚJ ÉLET május 1. 36. évfolyam 9. szám ISSN 0133-1353 55. A Törvény In: ÚJ ÉLET június 1. 36. évfolyam 11. szám ISSN 0133-1353 56. Mózes a Nagykanizsai Kódexben In: ÉLET ÉS TUDOMÁNY június 19. 25. szám ISSN 0013-6077 57. Emlékezés Müncz Mózesre In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 36. évfolyam 17. szám ISSN 0133-1353 58. „...művek, amelyekben a halál után is él az ember” - Apáczai Csere János beszédéről In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 36. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 59. Dr. Dér István főrabbi 75 éves In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 36. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 60. Jevreiski Kalendár 5742. Az új jugoszláv zsinagógai naptár In: ÚJ ÉLET október 1. 36. évfolyam 19. szám ISSN 0133-1353 61. „A Chevrák eredete” Szemelvények a magyar zsidóság vallási irodalmából I. In: ÚJ ÉLET november 1. 36. évfolyam 21. szám ISSN 0133-1353 349 62. „A Chevrák eredete” Szemelvények a magyar zsidóság vallási irodalmából II. In: ÚJ ÉLET november 15. 36. évfolyam 22. szám ISSN 0133-1353 1982 63. Felnőtt egy új generáció In: ÚJ ÉLET január 15. 37. évfolyam 2. szám ISSN 0133-1353 64. Az igazak közé tartozott. Dr. Dér István főrabbi halálára In: ÚJ ÉLET február 1. 37. évfolyam 3. szám ISSN 0133-1353 65. Eszter és Mordecháj - Egy festmény születéséhez In: ÚJ ÉLET március 1. 37. évfolyam 5. szám ISSN 0133-1353 66. A Nagykanizsai Kódex In: KÉPES ÚJSÁG március 27. 23. évfolyam 13. szám ISSN 0451-7490 350 67. Tüzek In: ÚJ ÉLET április 15. 37. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 68. Régi török szőnyegek Kecskeméten In: ÚJ ÉLET április 15. 37. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 69. Legnagyszerűbb dolog játszani - Gondolatok Körmendi János könyvéről In: ÚJ ÉLET július 1. 37. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 70. Örök feladatunk az emlékezés In: ÚJ ÉLET július 1. 37. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 71. Mózes ábrázolása a képzőművészetben VII. In: ÚJ ÉLET július 1. 37. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 72. Tóradíszek In: KÉPES ÚJSÁG augusztus 14. 23. évfolyam 33. szám ISSN 0451-7490 73. Találkozás In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 37. évfolyam 17. szám ISSN 0133-1353 74. Képeslap Velencéből In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 37. évfolyam. 17. szám ISSN 0133-1353 75. Begegnung In: DIE GEMEINDE, Wien október 19. 76. Csontváz a halál képzetében In: CONFESSIO 6. évfolyam 3. szám ISSN 0133-8889 77. A zsidó vallás kapcsolata a ma emberével In: VIGÍLIA 47. évfolyam 11. szám ISSN 0042-6024 78. Luach: 5743. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 79. Chanukkai gondolatok In: ÚJ ÉLET december 15. 37. évfolyam 24. szám ISSN 0133-1353 1983 80. Chanukkai lámpák In: KÉPES ÚJSÁG január 29. 24. évfolyam. 5. szám ISSN 0451-7490 81. Pészach előtt In: ÚJ ÉLET március 15. 38. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 82 Szünidőben In: ÚJ ÉLET július 1. 38. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 83. Az élet értéke In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 38. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 84. Szentírás és művészet. Ádám és Éva - Jesája In: ÚJ ÉLET október 15. 38. évfolyam 20. szám ISSN 0133-1353 351 85. A Dohány utcai zsinagóga építésének előtörténetéből In: ÚJ ÉLET december 1. 38. évfolyam 23. szám ISSN 0133-1353 86. Zsinagógák a budai oldalon In: KÉPES ÚJSÁG december 3. 24. évfolyam 49. szám ISSN 0451-7490 87. Luach: 5744. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 88. Halljad Izrael In: REFORMÁTUSOK LAPJA 1983 (1991-) ISSN 0482-086X 1984 89. Hit és művészet In: ÚJ ÉLET február 15. 39. évfolyam 4. szám ISSN 0133-1353 90. Szemelvények „Reb Ancsli és más avasi zsidókról szóló szép históriák”-ból In: ÚJ ÉLET március 1. 39. évfolyam 5. szám 352 91. A 125 éves Dohány utcai zsinagóga In: KÉPES ÚJSÁG április 14. 25. évfolyam 15. szám ISSN 0451-7490 92. Pészach előtt In: ÚJ ÉLET április 15. 39. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 93. Az örökség In: ÚJ ÉLET július 15. 39. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353, 94. Dr. Máté Miklós főrabbi (1906-1984) In: ÚJ ÉLET augusztus 1. 39. évfolyam 15. szám ISSN 0133-1353 95. Magány In: ÚJ ÉLET december 1. 39. évfolyam 23. szám ISSN 0133-1353 96. Elpusztított álmok In: KÉPES ÚJSÁG december 8. 26. évfolyam 49. szám ISSN 0451-7490 97. A németkeresztúri Chevra könyv In: MÚZSÁK 1984. 4. szám ISSN 0133-2392 98. A pokol traktátusa. Miniatúra sorozat a nagykanizsai héber nyelvű kéziratos könyvben a XVIII. század végéről In: MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 23. évfolyam 4. szám ISSN 0027-5247 99. Luach: 5745. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 1985 100. A Tízparancsolat igéi csillogjanak ékesen... In: ÚJ ÉLET március 15. 40. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 101. Mindig a zene bűvöletében In: ÚJ ÉLET április 15. 40. évfolyam 8. szám 102. Biblikus alázat Birnfeld művészetében In: ÚJ ÉLET június 15. 40. évfolyam 12. szám ISSN 0133-1353 103. Zsinagógák a pesti oldalon In: KÉPES ÚJSÁG június 29. 26. évfolyam 26. szám ISSN 0451-7490 104. Bodnár Sándor 80 éves In: ÚJ ÉLET július 15. 40. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 105. Búcsú Dr. Salgó László főrabbitól In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 40. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 106. Boldog zsinagógai új esztendőt In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 40. évfolyam 17. szám ISSN 0133-1353 107. A békét nem csak akarni kell In: ÚJ EMBER december 8. 353 108. Egy kép - egy esemény In: HISTÓRIA 4. szám ISSN 01392409 109. Luach: 5746. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 1986 110. „..nyisd meg az ég kapuit imádságaink előtt!” I. In: ÚJ ÉLET március 1. 41. évfolyam 5. szám ISSN 0133-1353 111. Peszach In: ÚJ ÉLET április 15. 41. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 112. „...nyisd meg az ég kapuit imádságaink előtt!” II. In: ÚJ ÉLET április 15. 41. évfolyam 8. szám ISSN 0133-1353 113. Úton Hellasz felé... I. Az ókori zsinagóga In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 41. évfolyam 17. szám ISSN 0133-1353 354 114. Nagyünnepi ággádák In: ÚJ ÉLET szeptember ISSN 0133-1353 115. Újévi köszöntő In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 41. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 116. Apreciez revista. Dr. Mózes Rosen román főrabbi születésnapja In: REVISTA CULTULUI MOZAIK, Bukarest november 1. 117. Hat ezredév hagyomány In: KÉPES 7 1. évfolyam 36. szám ISSN 0237-5516 118. Luach: 5747. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 1987 119. Megemlékezés a budapesti gettó felszabadulásának 42. évfordulójáról In: ÚJ ÉLET február 1. 42. évfolyam 3. szám ISSN 0133-1353 120. Talmud Tóra központ avatása In: ÚJ ÉLET február 1. 42. évfolyam 3. szám ISSN 0133-1353 121. Epizódok, élmények Moszkvából In: ÚJ ÉLET március 15. 42. évfolyam 6. szám ISSN 0133-1353 122. Szabadság In: ÚJ ÉLET április 1. 42. évfolyam 7. szám ISSN 0133-1353 123. Négy új rabbi avatása – „...Gyarapítsátok a békét hittestvéreitek között!” In: ÚJ ÉLET május 15. 42. évfolyam 10. szám ISSN 0133-1353 124. Pollák Miksa: Avodat Jiszráél. Imádságos könyv /Magyar fordítás és kommentár/ Lektorálta: Sch. A. Budapest, MIOK, 1987 ISBN 963 7010 26 5 125. Nagyünnepek előtt... In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 42. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 126. Auschwitzi emlékfal- avatás Békéscsabán In: BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG, Békéscsaba október 19. 42. évfolyam 246. szám 127. „...mikor az ember úgy elaljasult...!” Emléktáblát avattak a miskolci gettó helyén In: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, Miskolc december 4. 43. évfolyam 286. szám 128. „...A jelen és a jövő elválaszthatatlan...” Emléktábla-avatás Miskolcon In: ÚJ ÉLET december 15. 42. évfolyam 24. szám ISSN 0133-1353 355 129. Előszó In: Allerhand, Jacob: A ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE. ALEF KÖNYVEK. MIOK - Budapest, pp. 5-6. ISBN 963-7010-27-0* 130. Luach: 5748. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 131. ”Bánatból öröm” - Az ünnepek világa In: HALLJAD IZRAEL. Írták: Deutsch Róbert, (...) Sch. A. ALEF KÖNYVEK. MIOK - Budapest, pp. 59-93. ISBN 963 7010 38 6 ISSN 1234 5678 1988 132. Országgyűlési hozzászólások In: REFORMÁTUSOK LAPJA január 3. (1991-) ISSN 0482- 086 X 133. Továbblépni a közjó szolgálatában In: ÚJ EMBER január 10. 44. évfolyam 2. szám (2167) ISSN 0133-1205 356 134. 43 éve szabadult fel a pesti gettó In: ÚJ ÉLET február 1. 43. évfolyam. 3. szám ISSN 0133-1353 135. A szabadság ünnepén In: ÚJ ÉLET április 1. 43. évfolyam. 7. szám ISSN 0133-1353 136. Dr. Schőner Alfréd felszólalása a parlament ülésén In: ÚJ ÉLET július 15. 43. évfolyam. 14. szám ISSN 0133-1353 137. Budapest Rabbi Seeks U.S. Support for Remnant of His Shul. In: JEWISH EXPONENT, Philadelphia április 17. 138. A Fenséges Napok előtt In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 43. évfolyam 17. szám ISSN 0133-1353 139. Pálmaág és karácsonyfa In: ESTI HÍRLAP december 23. 140. Zsinagógák új hivatásban In: SZABAD FÖLD 24. évfolyam 13. szám 141. Kettős gyökér, történelmi párbeszéd In: KÉPES 7 december 24. 3. évfolyam 52. szám ISSN 0237-5516 142. Parlamenti felszólalás a romániai magyarság érdekében In: AZ ORSZÁGGYŰLÉS 27. ÜLÉSE (Jegyzőkönyv), július1. pp. 2163-2164. 1989 143. A darnozseli példa In: KÉPES 7 ISSN 0237-5516 144. Kettős gyökerek In: CONFESSIO 13. évfolyam 1. szám ISSN 0133-8889 145. Amerikában jártunk... In: ÚJ ÉLET június 1. 44. évfolyam 11. szám ISSN 0133-1353 146. Előszó - Vélemény In: Kárpáti Tamás: PARTIK, PEREK, POFONOK (Polgár dosszié: 1974-1989) Budapest, 1989, MÉSZ. ISBN 963-571-308-8 147. Parlamenti beszéd a magyar zsidóság deportálásának 45. évfordulóján In: NEW YORKI FIGYELŐ, New York 14. évfolyam 8. szám 148. Kiadványok Prágából In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 44. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 149. ELŐSZÓ In: MAGYARORSZÁGI ZSINAGÓGÁK Főszerkesztő: Gerő László. (Lektor: Sch. A.) Budapest, 1989 ISBN 963-10-8231-8 150. Dohány utcai zsinagóga - THE SYNAGOGUE OF DOHÁNY STREET /magyar és angol nyelven/ OPTIMUM-MIOK, Budapest, 1989 ISBN 963 02 6937 6 357 151. Luach: 5750. Szerk.: Sch. A. Verband der Jüdischen Gemeinden In der DDR. Dresden 152. Bevezető In: תויכיב לוק עמוש Bevezető és kommentár Kovács Sándor főkántor lemezéhez, Budapest 153. Változó világban In: SZOVJET IRODALOM 11. szám 154. Zevulun Hammer In: ÚJ ÉLET március 1. 45. évfolyam. 5. szám ISSN 0133-1353 155. Kneszet küldöttség Budapesten In: ÚJ ÉLET április 1. 45. évfolyam. 7. szám ISSN 0133-1353 156. Amerikában jártunk In: ÚJ ÉLET május 1. 45. évfolyam 9. szám ISSN 0133-1353 157. Felszólalás In: AZ ORSZÁGGYŰLÉS 45. ÜLÉSE (Jegyzőkönyv), május 10. pp. 3748-3751. 358 158. Emlékülés a Parlamentben a magyar Holocaust 45. évfordulóján In: ÚJ ÉLET május 15. 45. évfolyam 10. szám ISSN 0133-1353 159. 41. éve alakult az önálló zsidó állam In: ÚJ ÉLET május 15. 45. évfolyam 10. szám ISSN 0133-1353 160. Megnyitották a ZSVK budapesti irodáját In: ÚJ ÉLET július 15. 45. évfolyam 14. szám 161. Nemzetközi kántor hangverseny In: ÚJ ÉLET július 15. 45. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 162. „...mindennél lényegesebb a szeretet” I. In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 45. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 163. „...mindennél lényegesebb a szeretet” II. In: ÚJ ÉLET október 1. 45. évfolyam 19. szám ISSN 0133-1353 164. A Dohány utcai zsinagóga In: ÚJ ÉLET november 1. 45. évfolyam 21. szám ISSN 0133-1353 165. Az öröm és vígság napja (Ünnepi beszéd a Dohány utcai zsinagógában - Jom Haacmaut alkalmából) In: REMÉNY, Tel-Aviv december, 14. szám 166. Naptár az 5750. zsinagógai évre - תנשל חול שת ” פל ן ”ק (A héber részt szerk.: Sch. A.) Budapest, 1989. MIOK. 167. Ismertető a Magyarországi zsinagógák című könyvről In: ÚJ ÉLET december, 45. évfolyam ISSN 0133-1353 1990 168. Felszólalás In: AZ ORSZÁGGYŰLÉS 79. ÜLÉSE (Jegyzőkönyv) február 27. pp. 6563-6564. 169. A Tisztelt Ház In: MAGYAR NEMZET március 2. 170. A magyar rabbikar tiltakozása és felhívása az antiszemitizmus ellen In: KRITIKA 5. szám ISSN 0324-7775 171. Naptár az 5751. zsinagógai évre - חול תנשל נשת ” פל א ”ק (A héber részt szerk.: Sch. A.) Budapest, 1990. MIOK. 172. Előszó In: Kraus, Naftali: AZ ŐSI FORRÁS. A heti szidrák. Az Atyák bölcs tanításai. Budapest, 1990. 173. םירומש ליל - A Dohány utcai zsinagóga időszaki kiadványa Szerk.: Schőner Alfréd, 1990. április 174. םיארונ םימי - A Dohány utcai zsinagóga időszaki kiadványa (Szerk.: Schőner Alfréd) 1990. szeptember 175. A BIH és a MIOK tanácskozása In: ÚJ ÉLET február 1. 46. évfolyam 3. szám ISSN 0133-1353 359 176. Megemlékezés a budapesti gettó felszabadulásáról In: ÚJ ÉLET február 1. 46. évfolyam 3. szám ISSN 0133-1353 177. A Dohány utcai zsinagógában In: ÚJ ÉLET április 1. 46. évfolyam 7. szám ISSN 0133-1353 178. Jichak Peresz, izraeli miniszter látogatása Budapesten In: ÚJ ÉLET július 1. 46. évfolyam 13. szám ISSN 0133-1353 179. A magyar-zsidó mártírok emlékműve In: ÚJ ÉLET július 15. 46. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 180. A szarvasi tábor ünnepélyes átadása In: ÚJ ÉLET augusztus 1. 46. évfolyam 15. szám ISSN 0133-1353 360 181. Reich Ferenc 70. születésnapja In: ÚJ ÉLET augusztus 1. 46. évfolyam 15. szám ISSN 0133-1353 182. Dr. Benoschofsky Imre emlékezete In: ÚJ ÉLET augusztus 15. 46. évfolyam 16. szám ISSN 0133-1353 183. Kisvárdai emlékmű avatása In: ÚJ ÉLET szeptember 1. 46. évfolyam 17. szám ISSN 0133-1353 184. Jamim Noráim In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 46. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 185. Emlékműavató ünnepség Pápán In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 46. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 186. A mosonmagyaróvári temető kegyhellyé nyilvánítása In: ÚJ ÉLET szeptember 15. 46. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 187. הכונח - A Dohány utcai zsinagóga időszaki kiadványa (Szerk.: Schőner Alfréd) Budapest, 1990. december 188. „Bánatból öröm” - Az ünnepek világa In: HALLJAD IZRAEL, írták: Deutsch Róbert, (...) Sch. A. /ALEF KÖNYVEK/ MIOK- Budapest (2. kiadás), 1990. pp. 59-93. ISBN 963 7010 38 6 ISSN 1234 5678 189. Előszó תוצופתה תדגה - A lubavicsi Hággáda bilingvis kiadásához Budapest, 1990. 1991 190. Péntek délutáni virradat In: REMÉNY, Tel-Aviv október 191. Németkeresztúri Hevra könyv In: ÉVKÖNYV 1985-1991. Szerkeszti: Schweitzer József. Az Országos Rabbiképző Intézet kiadványa, Budapest, 1991. pp. 228-234. ISSN 0138-9785 1992 192. ןהוד בוחרב תסנכה תיב - The Synagogue of Dohány Street OPTIMUM, Budapest, 1992 ISBN 963 7788 00 X 193. Péntek délutáni virradat In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York június 1. 194. Bevezető In: Sara Atzmon „A POKOL TORNÁCÁN” című kiállításához Jerusalem, 1992. május, Yad Vashem 195. Holz bácsi In: A HÉT TÜKRE, Tel-Aviv szeptember 24. 361 1993 196. Tévét hó tizedikére In: ÚJ KELET, Tel-Aviv január 3. 197. Tanulmánykötet, avagy születésnapi köszöntő In: ÚJ KELET, Tel-Aviv január 15. 198. Előszéder – élőszéder In: SZOMBAT január, 5. évfolyam 1. szám ISSN 0865-3844 199. Négy tanítvány - négy embertípus In: A HÉT TÜKRE, Tel-Aviv április 1. 200. Hággádák. Művészet és kuriozitás In: SZOMBAT április, 5. évfolyam 4. szám ISSN 0865-3844 201. Előszó In: Schnapp Lea: BARÁTOKRÓL JÓT VAGY SEMMIT... Haifa, 1993. 362 202. A Menora (Elhangzott a Chug Jocéj Hungária ünnepi estjén, a jeruzsálemi Lárom Hotel dísztermében, 1993. február 23- án) In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York április 15. 203. Figurális ábrázolás és a zsidó művészet In: MÚLT ÉS JÖVŐ 1. szám ISSN 0864-8646 204. „Minden konvenció nélkül...” (Schőner Alfréd beszélgetése Meir Weisz professzorral) In: SZOMBAT június, 5. évfolyam 6. szám ISSN 0865-3844 205. Ben Gurion rejtélye Gondolatok Herman Wouk: Én Istenem című könyvének olvasása közben In: EGYSÉG - תודחא szeptember ISSN 1217-3223 206. „...tanulni, tanítani, megőrizni, cselekedni...” In: MENORA, Toronto október 8. 207. גורתאה ביטומ תונמאב בלולהו : םדק ימיב תסנכה יתב לש ספיספה תב ליח לא ליחמ - ,םי נשת ” רבמטפס ד - ירשת 1994 208. „Vallásunk tanításai és a tudományos kutatás eredményei hitünket erősítik!” Zvi Moskovitscsal beszélget Schőner Alfréd In: SZOMBAT január, 6. évfolyam 1. szám ISSN 0865-3844 209. Pillantás a magyarországi zsidóság szellemi életébe:1948 - 1989 (Héber nyelvű előadás a Bar-Ilán Egyetemen, 1993. június 14-én) Magyarul megjelent: In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York, január 17. 210. Előszó In: Schnapp Lea: „BARÁTOKRÓL JÓT VAGY SEMMIT...” című könyvéhez In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York január 17. 211. ףסואמ רתסא תליגמ האמהמ םירויא ,ןמפיוק יה ” ב ,ז ” םירופה ימי ” ץבוק תכירעב ,םירופה גחל ד” תב ,יספלא קחצי ר - ,םי נשת רדא ” ד 212. Adalék az Eszter-tekercsek művészettörténetéhez A Kaufmann-megilla In: MENORA, Toronto március 4. 213. Számítógép a Biblia tanításához Dr. Joszéf Fleischmann professzorral beszélget Schőner Alfréd In: SZOMBAT május. 6. évfolyam 5. szám ISSN 0865-3844 214. Csuló. Berger István pécsi főrabbi emlékére In: ÚJ KELET, Tel-Aviv augusztus 12. 215. A világ teremtésének misztériuma Michelangelo művészetében In: MENORA, Toronto Vol. 34. szeptember 16. 363 216. „...a Tóra mind nagyobb dicsőségére” Köszöntjük a 80 éves Dr. Jólesz Károly főrabbit In: ÚJ KELET, Tel-Aviv október 7. 15824. szám 217. Sírkő és kőtábla (Elhangzott a budai zsinagóga teljes rekonstrukciója utáni istentiszteleten, 1994. szeptember 4-én) In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York október 27. 218. TEACHING JEWISH ART IN THE UNIVERSITY In: Proceedings of Workshop on the University Teaching of Jewish Art Held at The Hebrew University of Jerusalem, under the auspicies of The International Center for University Teaching of Jewish Civilization, May 1991. Edited by Ziva Amishai-Maisels, Jerusalem, 1994. 219. Könnycsepp Nachsonért In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York december 8. 364 220. A Rabbiképzőben, hatvan évvel ezelőtt... Dr. Binjamin Gat-Rimonnal beszélget Schőner Alfréd In: SZOMBAT december, 6. évfolyam 10. szám ISSN 0865-3844 221. Állam - Hatalom – Művészet (Asszociációk egy Rembrandt- mű analíziséhez) In: MENORA, Toronto december 23. 222. Szemléltetető oktatás a XIX. század második felében Magyarországon In: MAGYAR PEDAGÓGIA 94. évfolyam 1-2. szám ISSN 0025-0260 223. Művészi vallomás a Holocaust árnyékában In: ÚJ MŰVÉSZET, 1994/12. pp. 46-49 An Artist’s Confession in the Shadow of the Holocaust. To the Memory of Sámuel Birnfeld, /transl. By Zsuzsa Gábor/ In: ÚJ MŰVÉSZET, 1994/12. 50. 86 ISSN 0866-2185 1995 224. Moshe Stern főkántor köszöntése In: ÚJ KELET, Tel-Aviv január 13. 15908. szám 225. Fejezetek Buda zsinagóga- építésének történetéből In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York január 17. 20. évfolyam 1. szám 226. Élijáhu próféta ábrázolása a művészetben In: MENORA, Toronto április 7-14. Vol. 34. 227. Hággádák In: IZRAELI SZEMLE, Haifa április-május, 34. évfolyam 228. Mondd, jobb lett az ember? In: NEW YORK-I FIGYELŐ, New York június 7. 20. évfolyam 5. szám 229. Előszó helyett In: TANUIM ÉLNEK. Részletek a Soá túlélőinek tanúvallomásaiból Nir Galim (Izrael), 1995. 230. Visuality and Pedagogy - היגוגדפו תוילאוזיו In: Dor Ledor, School of Education Tel-Aviv University, Tel-Aviv, 1995. 231. Fejezetek Saul király életéből az Old Testament Miniatures képei alapján In: MENORA, Montreal október 6. 232. Naplótöredék. Villanások a modern Izrael életéből In: EREC, Budapest október 233. Előszó Ofry, Dan: AZ ÉREM MÁSIK OLDALA. Tel-Aviv, 1995. 1996 234. Számítógép a Biblia tanításához Dr. Joszéf Fleischmann professzorral beszélget Schőner Alfréd volt magyarországi főrabbi In: ÚJ KELET, Tel-Aviv március 13. 16264. szám (A beszélgetés megjelent a SZOMBAT, 1994. májusi számában) 365 235. וט םדאה היהנה ,רומא ב ?רתוי - Mondd, jobb lett az ember? In: DIALOG - גולאיד Haifa, 1996. 1. szám 236. Élijáhu próféta a művészetben In: ÚJ KELET, Tel-Aviv április 2. 16281. szám 237. Élijáhu próféta széder esti látogatása In: ÚJ KELET, Tel-Aviv április 3. 16282. szám 238. Művészet a pokol tornácán In: ÚJ KELET, Tel-Aviv május 10. 16311. szám 239. „...Minden konvenció nélkül...” Beszélgetés Weisz Meir professzorral In: ÚJ KELET, Tel-Aviv június 21. 16346. szám 240. „...vallásunk tanításai, és a tudományos kutatás eredményei hitünket erősíti!...” - Beszélgetés dr. Zvi Moskovits professzorral In: ÚJ KELET, Tel-Aviv június 12. 16365. szám 366 241. A gyermek feltámasztása. Dura Europosz, zsinagóga, falfestmény In: ÚJ KELET, Tel-Aviv július 19. 16371. szám 242. Bélsácár lakomája. Rembrandt alkotásáról In: ÚJ KELET, Tel-Aviv július 26. 16377. szám 243. A Dohány utcai zsinagóga In: ÚJ KELET, Tel-Aviv szeptember 6. 1999 244. Kámohá – Ugyanolyan, mint te... (A tolerancia esélyei) In: MAGYAR MEGFONTOLÁSOK A SOÁRÓL. Balassi Kiadó - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság, Budapest - Pannonhalma, 1999. Szerkesztők: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László ISBN 963-506-300-8 245. „...ha hallik a hívó szó, indulj és segíts!” (dr. Schőner Alfréd beszéde a zsinagógában) In: IDŐSEK ÉS FIATALOK. Zsidó Hitközségek I. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 1999. május 28-30. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 114- 117. 246. Az Országos Rabbiképző Intézet In: IDŐSEK ÉS FIATALOK. Zsidó Hitközségek I. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 1999. május 28-30. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 124- 136. 247. Vizualitás és pedagógia. Egy zsidó pedagógus életútja a XIX. század második felében Magyarországon In: „A TANÍTÁS AZ ÉLET KAPUJA”. Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából Főszerk.: Schweitzer József. Budapest, 1999. pp. 157-177. ISBN 963-OO-2425-X ISSN 1585-5988 248. Előszó – A ZSOLTÁROK ÁTITATJÁK A ZSIDÓ ÉLETET Kraus, Naftali: DÁVID ZSOLTÁRAI I. kötet Budapest, 1999. ISBN 963 9183 09 1 ö ISBN 963 9183 10 5 249. Menáchem Meron: Az élő Biblia (Zsidó történeti & irodalmi tár), OR-ZSE, Budapest. Főszerk.: Schőner Alfréd ISBN 963 0393 39 5 2000 250. Adalék az Eszter-tekercsek művészettörténetéhez In: REMÉNY, Budapest 2000/2. szám. pp. 87-90. ISSN 1419-O77X 367 251. A papi szolgálat alapjai az Ószövetségben és a mai zsidóság gyakorlatában In: MÉRLEGEN A LELKÉSZ /Gyülekezetpedagógiai Füzetek (A kötet az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megrendezett országos tudományos konferencián /Budapest, 2000. március 20-21/ elhangzott előadások anyagát tartalmazza) Budapest, 2000. pp. 80-84. ISSN 1585-7824 ISBN 963 00 3328 3 252. Mérleg. Válogatott beszédek, cikkek, tanulmányok Budapest, 2000. OR-ZSE ISBN 963-003247-3 253. „És elhelyezem hajlékomat köztetek...” (Sábbát-köszöntő Debrecenben) 2000. május 26. In: ZSIDÓSÁG A JÖVŐ EURÓPÁJÁBAN. Debrecen és a határon túli testvérhitközségei II. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 2000. Főszerk.: Halmos Sándor, pp. 83-90 368 254. Előadás a debreceni zsinagógában In: ZSIDÓSÁG A JÖVŐ EURÓPÁJÁBAN. Debrecen és a határon túli testvérhitközségei II. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 2000. május 27. Főszerk.: Halmos Sándor, pp. 97- 106 255. Az élő zsidó történelem – Gondolatok dr. Yeshurun Élijáhu könyvének olvasásakor In: ÚJ ÉLET október 1. 55. évfolyam 19. szám ISSN 0133-1353 2001 256. A remény foglya. Búcsú Szepesi Hugótól In: ÚJ ÉLET február 15. 56. évfolyam 4. szám ISSN 0133-1353 257. „...és száll tovább a könyörgés...” A 80 éves dr. Menáchem Meron köszöntése In: ÚJ ÉLET április 1. 56. évfolyam 7. szám ISSN 0133-1353 258. Dr. Singer Ödön főrabbi köszöntése In: ÚJ ÉLET július 15. 56. évfolyam 14. szám ISSN 0133-1353 259. „Ki vigyázott rájuk? Ki őrizte őket?” (Elhangzott a pápai zsidó temető mártír emlékművénél, 2001. június 10) In: ÚJ KELET, Tel-Aviv július 13. 260. „...a jelenből a jövőhöz szól...” (Elhangzott Budapesten, az Emánuel emlékműnél, 2001. július 1) In: ÚJ KELET, Tel-Aviv július 20. (ugyanez megjelent In: ÚJ ÉLET, július 15) 261. Ákédát Jichák – Izsák megkötözése – Adalék egy szentírási motívum ikonográfiájához In: REMÉNY 2001. ősz. 5760. elul, 4. évfolyam 3. szám, pp. 87-90. ISSN 14 19-077X 262. Előszó In: Kraus, Naftali: AZ ŐSI FORRÁS. A heti szidrák. Az Atyák bölcs tanításai Budapest, 2001. (második kiadás) 263. A terror árnyai In: ÚJ KELET, Tel-Aviv október 19. 264. CHANUKKA In: IZRAELI SZEMLE, Haifa november-december, 40. évfolyam 265. Előszó. „...És száll tovább a könyörgés...” In: Menáchem Meron: „HOZZÁD SZÓL A HETISZAKASZ” (Zsidó történeti & Irodalmi tár) Budapest-2001, OR-ZSE. ISBN 963-00-9258-1 266. „...egy nép, egy szív...” In: „HELYÜNK A VILÁGBAN”. Zsidó Hitközségek III. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 2001. május 11-13. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 51- 53. 369 267. „...menjetek és lássatok munkához...” In: „HELYÜNK A VILÁGBAN”. Zsidó Hitközségek III. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 2001. május 11-13. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 54- 57. 268. „...holnap valami új kezdődik...” In: „HELYÜNK A VILÁGBAN”. Zsidó Hitközségek III. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 2001. május 11-13. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 121- 124. 269. A cseppben benne él a tenger In: Keresztény - Zsidó Teológiai Évkönyv, Budapest, 2001. ISSN 1785-9581 2002 269. Óbuda legnagyobb rabbija (Müncz Mózes) In: BUDAI SÓFÁR 3. évfolyam 1. szám. 5762. Tévét – Svát, január 370 270. Búcsú Dr. Singer Ödön főrabbitól In: BUDAI SÓFÁR 3. évfolyam 2. szám. 5752. Svát – Ádár, február 271. „...Szegedet az európai zsidó tudomány egyik fellegvárává tette” - 190 évvel ezelőtt született Lőw Lipót In: BUDAI SÓFÁR 3. évfolyam 3. szám. 5762 Ádár – Niszán 272. Felekezetiség, kultúra, tradíció In: „ISTENNEK, HAZÁNAK, TUDOMÁNYNAK” Konferencia az egyházi oktatás tíz évéről. Az Oktatási Minisztérium kiadványa. Budapest, pp. 35-40. 273. Peszach 5762 In: ÚJ ÉLET március 15. 57. évfolyam 5. szám ISSN 0133-1353 274. Az öröm és a vígság napja Jom Háácmáut 2002. április 17. – Izrael 54. születésnapja In: BUDAI SÓFÁR 3. évfolyam 4. szám. 5762. Niszán – Ijár, április 275. A heti szidrák könyve. „...És száll tovább a könyörgés...” In: ÚJ KELET, Tel-Aviv 276. „...érdemes vállakra hullik a papi palást...” Harminc évvel ezelőtt avatták rabbivá Berger Istvánt zc”l In: ÚJ ÉLET április 15. 57. évfolyam 7. szám ISSN 0133-1353 277. Ádár hó hetedike In: SÁMOR VEZÁCHOR. A Debreceni Zsidó Hitközség kiadványa. 5762. Svát - Ádár - Niszán - Ijjár, 6. évfolyam. 4-7. szám 278. „Minden nemzedékben felkeltek és támadtak ellenünk, hogy elpusztítsanak bennünket!” Szolidaritás Izrael államával In: ÚJ ÉLET május 15. 57. évfolyam 9. szám ISSN 0133-1353 279. A luláv és az etrog motívuma - Adalékok a zsidó művészet ikonográfiájához In: SHALOM. ZSIDÓ ÉVKÖNYV. Debrecen, 2002. pp. 40-55. 280. Megkésve, de nem későn - „...még édes a fény, melynek napsugarait időnként eltakarják a terror árnyai” Debrecen, Ros Hásáná – 5762 In: SHALOM. ZSIDÓ ÉVKÖNYV, Debrecen, 2002. pp. 67-71. 281. Purim. Az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem időszaki kiadványa Szerkeszti: Sch. A., Budapest, 2002 – 5762 ISSN 1588-239X 282. Adalék az Eszter-tekercsek művészettörténetéhez In: PURIM. Az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem időszaki kiadványa, Szerkeszti: Sch. A. Budapest, 2002 – 5762, pp.23-25. ISSN 1588-239X 283. „A cseppben benne él a tenger...” (Sixtus kápolna) In: KERESZTÉNY–ZSIDÓ TEOLÓGIAI ÉVKÖNYV 2001/2002 Szerk.: Szécsi József. Budapest- 2002. pp. 75-81. ISSN 1785-9581 http://www.kzst.hu/k4.htm 371 284. A Pokol traktátusa a Nagykanizsai Hevra Kadisa könyvben In: MÚLT ÉS JÖVŐ Budapest, 2002. 2-3. szám. pp. 153-157. ISSN 0864-8646 285. Certifikát (Előszó) In: Ungár Richárd: DOB UTCAI MESÉK. Budapest-2002. pp. 7-8. ISBN 978-7088-21-6* 286. Fenséges Napok Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem időszaki kiadványa, Szerkeszti: Schőner Alfréd és Oláh János. Budapest, 2002 – 5763 ISSN 1588-8576 287. „...Ha szóval és szívvel cselekszel...” In: IZRAELI SZEMLE, Haifa szeptember-október, 41. évfolyam 288. Előszó - Mit sugall, és mire inspirál Jób könyve? In: Kraus, Naftali: JÓB SZENVEDÉSEI. Budapest, 2002. ISBN 963 9306 48 7 372 289. Kol Nidré tanítása - 2002/5763 In: SÁMOR VEZÁCHOR. A Debreceni Zsidó Hitközség kiadványa. 5763. Chesván - Kiszlév - Tévét, 7. évfolyam 1-2-3. szám. 290. Rembrandt: Bélsácár lakomája In: ÚJ ÉLET december 15. 57. évfolyam 23. szám ISSN 0133-1353 291. „És készíts színarany lámpatartót...” In: „TESTVÉREINKET KERESSÜK” Zsidó Hitközségek IV. Nemzetközi Konferenciája. Debrecen, 2002. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 33-39. http://www.or- zse.hu/resp/schoner.htm 2003 292. ,תוברת ,תד ךוניחה תושדחתה זכרמ ,הירגנוהב ידוהיה בינוא ,לקנרפ תטיסר הפיח 293. „...csak a test fárad, de a lélek megpihen...” Dr. Yeshurun Élijáhu zc”l In: ÚJ ÉLET február 1. 58. évfolyam 2. szám ISSN 0133-1353 294. „...csak a test fárad, de a lélek megpihen...” Dr. Yeshurun Élijáhu zc”l In: IZRAELI SZEMLE, Haifa február-március (az ÚJ ÉLET- ben megjelentek átvétele), 42. évfolyam 295. „...Jobel-év legyen nektek” (Vájikrá 25.10) A 100 éves szegedi zsinagóga jubileumára In: ÚJ ÉLET június 15. 58. évfolyam 11. szám ISSN 0133-1353 (Ugyanez megjelent: ÚJ KELET, Tel-Aviv, 2003. 06. 20) 296. Fejezet Buda zsinagóga- építészetének történetéből In: KERESZTÉNY - ZSIDÓ TEOLÓGIAI ÉVKÖNYV 2002. Szerk.: Szécsi József. Budapest- 2002. ISSN 1785-9581 http://www.lutheran.hu/z/ujsagok /evelet/archivum/2003/39/43 297. Bodnár Sándor emléke In: ÚJ ÉLET július 1. 58. évfolyam 12. szám ISSN 0133-1353 298. A pápai zsidóság emlékezete In: ÚJ KELET, Tel-Aviv június 14. 299. „Ászé lechá ráv”. „Válassz magadnak tanítómestert!” (Pirké Ávot 1,16) Bevezető előadás a Yahalom Zsidó Szabadegyetem „Rabbik és rebbék” című konferenciáján, 2001 áprilisában http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 300. Művészet és történelem In: ÚJ KELET, Tel-Aviv augusztus 1. 301. Fény és árnyék a szegedi zsidóság életében a hetvenes évek elején In: SZEGED Szeged, 2003. 302. OR-ZSE ÉVKÖNV 2001- 2003 Szerk.: Schőner Alfréd és Oláh János Budapest, 2003. ISSN 1785-0150 373 303. Régi célok – új kihívások In: OR-ZSE ÉVKÖNV 2001- 2003 Szerk.: Schőner Alfréd és Oláh János Budapest, 2003. pp. 15-27. ISSN 1785-0150 304. Jom kipur napja közeleg In: ÚJ ÉLET október 1. 58. évfolyam 18. szám ISSN 0133-1353 305. Kol nidré In: IZRAELI SZEMLE, Haifa szeptember-október, 42. évfolyam 306. Egy világító fáklya In: A REMÉNY ÉL... Debrecen és határon túli testvérhitközségeinek V. nemzetközi tanácskozása, Debrecen, 2003. május 23-25. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 99- 107 2004 307. TE ÉRTED... Bookmaker Kiadó, Budapest ISBN 963 212 2194, 374 308. Te Érted... Dr. Schőner Alfréd beszéde könyvbemutatóján, 2004. június 17-én. Budapest - Lurdy-ház, Alexandra Könyváruház. http://www.rabbi.hu/sonerbesz- sonerkonyvbem2004.htm 309. Az elveszített álmok. Dr. Birnfeld Sámuel rabbi emlékének Bookmaker Kiadó, Budapest ISBN 96 3866 42 07 310. OR-ZSE Imakönyv OR-ZSE, Budapest Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Reprint sorozat I. (bilingvis kiadás) ISBN 963 216 684 1 ISSN 1786-1454 311. OR-ZSE Hággádá. AZ ŐRKÖDÉS ÉJSZAKÁJA OR-ZSE, Budapest. Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Reprint sorozat II. (bilingvis kiadás) ISBN 963 217 200 0 ISSN 1786-1454 312. Oláh János: Jónás könyve OR-ZSE, Budapest. Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Zsidó Történeti & Irodalmi Tár. ISBN 963-216-621-3 313. „...hatvan esztendővel ezelőtt!...” Mártír megemlékezés és tudományos konferencia a holokauszt 60. évfordulóján. Kecskemét 2004. április 2. Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat. In: „...őket siratom én...” Zsidóság a Duna-Tisza közén. 314. Ros chodes márchesván. A Tóra szava In: Emberbarát, Budapest október 22. 315. Adalék a „Sálesüdesz” hagyományának kialakulásához In: Emberbarát, Budapest október 29. 316. 613 PARANCSOLAT In: Emberbarát, Budapest november 5. 317. „Megmérettél a mérlegen, s könnyűnek találtattál...” – Asszociációk egy Rembrandt festményhez In: Emberbarát, Budapest november 12. 318. Jom Kipur Kátán, 45 év után In: Emberbarát, Budapest november 19. 319. Szimchát Bét Hásoévá – A vízmerítés ünnepe Szukká traktátusának textusa és a magyar fordítás In: Emberbarát, Budapest november 26. 320. A Carlebach legenda In: Emberbarát, Budapest december 3. 321. A FÉNY ÜNNEPE. Chanuka 5765/2004 In: Emberbarát, Budapest december 10. 322. A Talmud meséiből Az eredeti héber szöveg és a magyar fordítás In: Emberbarát, Budapest december 17. 375 323. TÉVÉT HÓ TIZEDIKÉRE. JOM HÁKÁDIS HÁKLÁLI. Általános Káddis napja In: Emberbarát, Budapest december 24. 324. TELEKI TÉRI FŐHAJTÁS, 1944-2004. Emléktöredék a mártírok és egy márványtábla előtt In: Emberbarát, Budapest december 31. 325. A zsidó zene „követe”, a Goldmark Kórus. Bevezető tanulmány In: A 35 ÉVES GOLDMARK KÓRUS, Budapest, OR-ZSE. ISBN 936 86673 0 3 326. „...ha szóval és szívvel cselekszel!” In: ÚJ ÉLET, Budapest szeptember 15. 59. évfolyam 17. sz. ISSN 0133-1353 327. Wenn der Rebbe Tanzt - A táncoló rabbi In: ÚJ ÉLET, Budapest december 59. évfolyam 22. sz. ISSN 0133-1353 376 328. „...ahol áment kellett mondani...” Debrecen Tudományos Konferencia, május http://www.or- zse.hu/dvar/rabbik- papasoner2004.htm 329. Az emlékezés kövei Pápa, június http://www.or- zse.hu/dvar/rabbik- papasoner2004.htm 330. „...ahol áment kellett mondani...” Prof. Dr. Schőner Alfréd, az OR- ZSE rektorának beszéde a péntek esti istentiszteleten, amely elhangzott a debreceni, Kápolnási utcai zsinagógában. In: Találkozások. Debrecen és határon túli testvérhitközségeinek VI. nemzetközi tanácskozásán Debrecen, 2004. május 7-9. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 87- 90. 331. „...HATVAN ESZTENDŐVEL EZELŐTT!” In: „...ŐKET SIRATOM ÉN...” Zsidóság a Duna-Tisza közén. Mártír megemlékezés és tudományos konferencia a holokauszt 60. évfordulóján - Kecskemét, 2004. április 2. Kecskemét, 2004. ISBN 963 7192 21 2 2005 332. A zsidó család a XXI. század elején, Magyarországon In: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2005, Budapest. Szerk.: Szécsi József, pp. 283- 289 האמה תליחתב תידוהיה החפשמה ה 21 הירגנוהב Uo. pp. 417-423 ISSN 1785-9581 333. Találkozás In: Emberbarát, Budapest január 7. 334. Édesanyám emlékére In: Emberbarát, Budapest január 1 335. רצחה Villanások Bné Brák-ról I. In: Emberbarát, Budapest január 21. 336. רצחה Villanások Bné Brák-ról II. In: Emberbarát, Budapest január 28. 337. Csuló - Berger István, pécsi főrabbi emlékére In: Emberbarát, Budapest február 4. 338. םירעש תיב – Bét Seárim. A katakombák fényei In: Emberbarát, Budapest február 11. 339. Égszínkék - תֶלֵכְתּ - Tchélet In: Emberbarát, Budapest február 18. 340. Kőtáblák a történelem poklában - Tízparancsolat igék nélkül I. In: Emberbarát, Budapest február 25. 341. Kőtáblák a történelem poklában - Tízparancsolat igék nélkül II. In: Emberbarát, Budapest március 4. 377 342. Kőtáblák a történelem poklában - Tízparancsolat igék nélkül III. In: Emberbarát, Budapest március 11. 343. Kálói Rebbe In: Emberbarát, Budapest március 18. 344. Eszter tekercs – Purim – Megilat Kaufmann In: Emberbarát, Budapest március 25. 345. Moshe Stern főkántor köszöntése In: Emberbarát, Budapest április 1. 346. In memoriam Scheiber Sándor I. - Húsz éve hunyt el az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója In: Emberbarát, Budapest április 8. 347. In memoriam Scheiber Sándor II. - Húsz éve hunyt el az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója In: Emberbarát, Budapest április 15. 378 348. םירמש ליל – Peszách In: Emberbarát, Budapest április 22. 349. Kérdések a múltból In: Emberbarát, Budapest május 6. 350. יח לארשי םע - Jom Háácmáut 5765. In: Emberbarát, Budapest május 13. 351. Péntek délutáni virradat - Amikor a Scud rakéták hulltak Izraelre... In: Emberbarát, Budapest május 20. 352. Képeslap az egykori krakkói gettóból In: Emberbarát, Budapest május 27. 353. „...a betű, a tudás olyan édes, mint a méz” In: Emberbarát, Budapest június 3. http://www.or- zse.hu/dvar/rabbik-schoner- abetu2005.htm 354. ÁDÁM EMIL KARNAGY EMLÉKE In: SHALOM. Zsidó Évkönyv, Debrecen. pp. 112-117. Főszerkesztő: Halmos Sándor 355. OR-ZSE Imakönyv Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Reprint kiadás I. OR-ZSE, Budapest. Második, javított és bővített kiadás. ISBN 963 216 684 1 ISSN 1786-1454 356. EMLÉKEZÉS SÁVUOT, MÁZKIR NAPJÁN In: Emberbarát, Budapest június 10. 357. „...látott egy zöldellő, hatalmas oázist.”- JOM HÁÁCMÁUT, IZRAEL FÜGGETLENSÉGI NAPJA, 5765. In: Emberbarát, Budapest június 17. 358. Emlékezés Ábrahámsohn Manó főkántorra In: Emberbarát, Budapest június 24. 359. GONDOLATOK A MIDRÁS TÁNCHUMÁBÓL In: Emberbarát, Budapest július 1. 360. Képeslapok Erecből - Zsidó Olimpia, avagy a 17. Maccabi Játékok Izraelben In: Emberbarát, Budapest július 8. 361. Rendhagyó levél a Nagyfuvaros híveinek In: Emberbarát, Budapest szeptember 30. 362. Gratuláció - Előszó Szentgyörgyi Róbert: Héber– jiddis jövevényszavak gyűjteménye c. könyvéhez Budapest ISBN 963 460 9473 363. A szegedi Panteon árnyékában In: ÚJ ÉLET 02. 01. ISSN 0133-1353 364. Stern László In: ÚJ ÉLET 03. 01. ISSN 0133-1353 365. Az elveszített álmok In: ÚJ ÉLET 04. 01. ISSN 0133-1353 379 366. Rejtő Jenő In: ÚJ ÉLET 05. 01. ISSN 0133-1353 367. Töchélet háromszor In: ÚJ ÉLET 05. 15 ISSN 0133-1353 368. ....Mert te vagy nekem... In: ÚJ ÉLET 06. 01. ISSN 0133-1353 369. A katakombák fényei - Bét Seárim In: ÚJ ÉLET 07. 01. ISSN 0133-1353 370. Te adsz uram fényt az emberek szemébe In: ÚJ ÉLET 07. 15. ISSN 0133-1353 371. Száz éve született Bodnár Sándor In: ÚJ ÉLET 09. 01. ISSN 0133-1353 380 372. Az őszi nagyünnepek gondolat világából In: ÚJ ÉLET 10. 01. ISSN 0133-1353 373. Judaisztika Oláh János kötetéről In: ÚJ ÉLET 11. 01. ISSN 0133-1353 374. Szemináriumi napló In: ÚJ ÉLET 11. 15 ISSN 0133-1353 375. OR-ZSE ÜNNEPI IMAKÖNYV (MÁCHZOR) I. KOL NIDRÉ OR-ZSE, Budapest. ISBN 963 86673 3 8 ISSN 1786-1454 376. OR-ZSE ESZTER KÖNYVE OR-ZSE, Budapest. ISBN 963 86673 1 1 ISSN 1786-1454 377. Chámát Tverjá zsinagógájának mozaikja. Építészeti emlékek az i.sz. III. századból In: Te érted!? DEBRECEN ÉS HATÁRON TÚLI TESTVÉRHITKÖZSÉGEINEK VII. NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSA, Debrecen, 2005. május 27-29. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 28-31. 378. „...a betű, a tudás olyan édes, mint a méz” In: Te érted!? DEBRECEN ÉS HATÁRON TÚLI TESTVÉRHITKÖZSÉGEINEK VII. NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSA, Debrecen, 2005. május 27-29. Szerk.: Halmos Sándor, pp. 100-105. 2006 379. Chanukija, avagy a chanukkai lámpa In: ÚJ ÉLET 01. 01. ISSN 0133-1353 380. Dávid In: ÚJ ÉLET 01. l5. ISSN 0133-1353 381. Adalékok a „ csontváz- motívum” variánsokhoz In: MZSSZ. Új folyam 2. szám, pp. 179-189. Szerk.: Lichtmann Tamás. OR- ZSE kiadvány, Budapest. ISSN 17 86 3716 382. Eszter tekercs – Purim – Megilát Kaufmann In: Néprajzi látóhatár, XV. évf., pp. 5-11. Győrffy István Néprajzi Egyesület folyóirata. Szerk.: Újváry Zoltán ISSN 1215-8097 383. „...zamatos növények édessé érlelik gyümölcseiket” http://www.or- zse.hu/dvar/rabbik-schoner- roshasana2006-5767.htm 384. Zsinagógák a pesti oldalon In: Emberbarát, Budapest január 6. 385. Mózes alakjának ábrázolása a képzőművészetben I. In: Emberbarát, Budapest január 13. 381 386. Mózes alakjának ábrázolása a képzőművészetben II. In: Emberbarát, Budapest január 20. 387. Mózes alakjának ábrázolása a képzőművészetben III. In: Emberbarát, Budapest január 27. 388. Mózes alakjának ábrázolása a képzőművészetben IV. In: Emberbarát, Budapest február 3. 389. Kötet, az egyik legnagyobb szentírási személyről – Dávid In: Emberbarát, Budapest február 10. 390. Szöudát Havráá In: Emberbarát, Budapest február 17. 391. „A gyermek feltámasztása” In: Emberbarát, Budapest február 24. 392. Ádár hó hetedike – Zájin Ádár In: Emberbarát, Budapest március 3. 382 393. „És készíts színarany lámpatartót...” I. In: Emberbarát, Budapest március 10. 394. „És készíts színarany lámpatartót...” II. In: Emberbarát, Budapest március 17. 395. Széttört kőtáblák In: Emberbarát, Budapest március 24. 396. Hággádák 1. A Prágai Hággádá In: Emberbarát, Budapest március 31. 397. Hággádák 2. A Szarajevói Haggádá In: Emberbarát, Budapest április 7. 398. A „diadalív” árnyékában. Családregény – vázlatpontokban In: Emberbarát, Budapest április 21. 399. Jesája, a próféta In: Emberbarát, Budapest május 5. 400. A Németkeresztúri Chevra könyv In: Emberbarát, Budapest május 12. 401. Sámuel rabbi, a grafikus I. In: Emberbarát, Budapest május 19. 402. Sámuel rabbi, a grafikus II. In: Emberbarát, Budapest május 26. 403. Sámuel rabbi, a grafikus III. In: Emberbarát, Budapest június 1. 404. „De hamvából egy-egy parázs kilobban” In: Emberbarát, Budapest június 9. 405. Húsz évvel ezelőtt találkoztunk először... In: Emberbarát, Budapest június 9. 406. „...a Tórára úgy vigyázunk, mint az életünkre!” In: Emberbarát, Budapest június 23. 407. Fejtsd meg a héber betűk titkát! In: Emberbarát, Budapest június 30. 408. Az őszi nagyünnepek gondolatvilágából In: Emberbarát, Budapest szeptember 22. 409. „...zamatos növények édessé érlelik gyümölcseiket” In: Emberbarát, Budapest szeptember 29. 410. Betű a köveken I. / Kő és a kövön lévő írás In: Emberbarát, Budapest október 27. 411 Betű a köveken II. / A Budai Vár zsinagógája In: Emberbarát, Budapest november 3. 412. Betű a köveken III. / Debrecen In: Emberbarát, Budapest november 10. 413. „Íme ez a szövetség ládája...” / A felújított győri zsinagóga In: Emberbarát, Budapest november 17. 383 414. Köszöntő In: Czeichner Vilmos: „...S kik utánunk jönnek...” Szerk.: dr. Kárpáti Péter és Szerb Gábor, Gabbiano Print Bt, Budapest. 415. Előszó. Gondolatok Halmos Sándor új könyvéhez Meta-95 Bt, Debrecen, pp. 6-8. ISBN 963 219 828 X 2007 416. Márk, Simon, Ferenc, Alan és a többiek. - Egy rabbi dinasztia emléke http://rabbi.hu/resp/soner2007 /schoner-hevesiek2008.htm 417. A Siratófal motívuma a zsidó irodalomban I. Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat „Zsidó művészet - zsidó művészek” című konferencián. OR-ZSE, Budapest, november 6. http://rabbi.hu/resp/soner2007 /mtud2007-schoner- siratofal.htm 384 418. Adalékok a Kotel, a Siratófal ikonográfiájához Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat „A 130 éves a Rabbiképző és tudományai” című konferencián. OR-ZSE, Budapest, november 7. http://rabbi.hu/resp/soner2007 /kotel2/mtud2007-schoner- siratofal2.htm 419. Beszédes kövek Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat „A Tízparancsolat” című konferencián. OR-ZSE, Budapest, november 20. http://rabbi.hu/resp/soner2007 /mtud2007-schoner- beszedeskovek.htm 420. A három kapu Megemlékezés az ENSZ Nemzetközi Holocaust Napja alkalmával tartott konferencián, Komárno, Szlovákia, 2007, január 28. http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 421. Asszociációk Naftali Kraus új könyvéhez In: Kraus, Naftali: A zsidó Jesájáhu. Bp., Wesley János Kiadó, 2007, pp. 5-10. ISBN 978 963 9744 04 422. Izrael és Ámálék. Egy szentírási motívum Fényes Adolf művészetében március 16. http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 423. PESZAH 2007 március 16. http://rabbi.hu/dvar/doc/scho ner-komarom-2007.htm 424. JERUZSÁLEM NAPJA 2007 május 15. http://rabbi.hu/dvar/dok/dokla p.htm 425. Tisá Beáv a Siratófalnál július 17. http://rabbi.hu/dvar/dok/dokla p.htm 426. Szukot, a sátoros ünnep szeptember 24. http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 427. „A lét alapja, titkok titka vagy...” KOL NIDRÉ BESZÉD, 2007. szeptember 21. http://rabbi.hu/dvar/dok/dokla p.htm 428. Tévét hó tizedikére םוי יללכה שידקה http://rabbi.hu/dvar/dok/tevet 10-2007.htm 429. Égszínkék תלכת Gabbiano Print Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 87044 6 7 430. OR-ZSE Imakönyv Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Reprint kiadás I. OR-ZSE, Budapest. Harmadik kiadás. ISBN 963 216 684 1 ISSN 1786-1454 2008 430. ORZSE Évkönyv 2004- 2007 Szerk.: Schőner A. Bp. Gabbiano Print Kft. ISSN 1785-0150 431. A Pokol Traktátusa képekben Gabbiano Print Kft, Bp. ISBN 978 963 87804 3 0 385 432. Zsinagóga Toledóban In: Keresztény –Zsidó Teológiai Évkönyv 2007. VII. évf. Keresztény - Zsidó Társaság. Bp., 2008. pp 343-353. ISSN 1785-9581 433. ''ךמפוק תליגמ''ירויא ה חאמהמ ז''יה ךרוע ,ח''סשת ד''סשת .ןותנש רניש לאוי In: OR-ZSE évkönyv 2004-2007. OR-ZSE, Budapest. pp. 27-32. ISSN 1785-0150 (a könyv hátulról számozott és szerkesztett a héber nyelvű verzióban) 434. „A LÉT ALAPJA, A TITKOK TITKA VAGY...” In: SHALOM ZSIDÓ TUDOMÁNYOS ÉS MŰVÉSZETI ÉVKÖNYV 2007. Debrecen. 2008. Szerk. Halmos Sándor, pp. 30-45. 435. A csontvázmotívum változatai, 18. század In: História, 2008. 6-7. ISSN 0139-2409 386 436. Korunk tévelygőinek útmutatója. Dr. Benoschofszky Imre emléke Elhangzott: Budán, a Frankel Leó utcai zsinagóga dísztermében, 2008. szeptember 9-én http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm In: REMÉNY, 2008. 11. évf. 1. szám, pp-3-10. ISSN 1419-O77X 437. Adalékok a Mózes ikonográfiához a művészetben Elhangzott Sárospatakon, a Doktorok Kollégiumánal plenáris ülésén 2008. augusztus 24-én http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 438. Előszó „...mert estére fordult a nap és nyúlnak már az esteli árnyak!” (Jeremiás 6,5) In: Kraus, Naftali: Jeremiás: az első Holokauszt prófétája, Budapest, Wesley J. K., 2008. ISBN 978-963-9744-09-7 439. Berésit ággádák avagy gondolatok a Teremtés történetéről http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 440. CERTIFIKÁT Előszó Kraus, Naftali új könyvéhez (megjelenés alatt) 441. The Chanches of Tolerance Elhangzott a Nemzetközi Katolikus–Zsidó Kapcsolati Világkonferencia 20. konferenciáján, Budapesten, 2008. november 11-én. 442. Peszách In: Szombati Napló április. pp. 3-5. 443. Sinagoga de Santa María La Blanca. A zsinagóga Toledóban http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 444. ÁDÁR HÓ HETEDIKE. ZÁJIIN ÁDÁR 5768 http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 445. AZ UTÓDOK REMÉNYSÉGE. Búcsú Kármán Györgytől Budapest, 2008.május 18. http://rabbi.hu/karmangyut200 8.htm 446. Mit sugall, és mire inspirál Jób könvve? In: Kraus, Naftali: Jób szenvedései: Miért szenved az igaz ember? ISBN 963 9306 48 7 http://www.or- zse.hu/konyv43.htm 447. UTÓDOK REMÉNYSÉGE – DR. SCHŐNER ALFRÉD FŐRABBI BÚCSÚJA KÁRMÁN GYÖRGYTŐL http://www.mazsihisz.com/hire k.phtml?id=3112 448. Évzáró. 2008-5768 http://rabbi.hu/sonerbeszed- evz2008.htm 449. Nyolc kis apró szív... http://www.mazsihisz.org/nyolc -kis-apro-sziv---ev-vegi- martirmegemlekezes-a-kozma- utcai-temetoben-189.html 450. Szukot, a Sátoros ünnep http://www.rabbi.hu/dvar/dok/ soner-szukot2007.htm 451. Visszatérnek a gyermekek a határok közé In: Emberbarát, Budapest nov. 1. 387 452. Nyolc kis apró szív... In: Emberbarát, 2008. november In: ÚJ ÉLET nov. 1. ISSN 0133-1353 453. ELŐSZÓ. Szombati imakönyv Szabadka. 454. ELMONDOM NEKTEK - avagy gondolatok Deutsch Gábor legújabb könyvéhez http://rabbi.hu/konyv163.htm 455. „...a legszebb gyertyatartó” http://rabbi.hu/ 456. „A LÉT ALAPJA, A TITKOK TITKA VAGY...” In: ÚJ ÉLET okt.1. ISSN 0133-1353 457. Építészeti emlékek az i.sz. III. századból In: ÚJ ÉLET febr. 15. ISSN 0133-1353 458. Amikor a Scud-rakéták hulltak Izraelre In:. ÚJ ÉLET márc. 1. ISSN 0133-1353 388 459. Zsinagógamozaik a „Gálil fővárosá”-ban: CIPORI In: ÚJ ÉLET márc. 15. ISSN 0133-1353 460. Villanások Bné Brákról In: ÚJ ÉLET ápr. 1. ISSN 0133-1353 461. Előszéder – Élőszéder In: ÚJ ÉLET ápr. 15. ISSN 0133-1353 462. Jom háácmáut 5768. A hatvanéves Izrael Állam köszöntése In: ÚJ ÉLET máj. 1 ISSN 0133-1353 463. OR-ZSE ÜNNEPI IMÁDSÁGOS KÖNYV III. KOL NIDRÉ Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Második kiadás, OR-ZSE, Budapest. ISBN 978 963 86673 5 9 464. OR-ZSE ÜNNEPI IMÁDSÁGOS KÖNYV IV. JOM KIPPUR Főszerkesztő: Schőner Alfréd. OR-ZSE, Budapest. ISBN 978 963 86673 4 2 2009 465. Korunk tévelygőinek útmutatója In: Remény, 2008/tél. pp. 3-10. ISSN 1419-077X 2008 466. Eufemizmus a Duna parti emlékműveken? Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozatban „Zsidó művészet, zsidó művészek” címmel megrendezett tudományos ülésszakon. Budapest, 2008. november 18. http://docs.google.com/gview?a =v&attid=0.1&thid=11efdf333ec 460c9&mt=application%2Fpdf& pli=1 467. „És visszatérnek a gyermekek az ő határukba...”(Jeremiás 35,15) A HATVAN ÉVES IZRAELBEN LÁTTAM VI. http://www.mazsihisz.org/userfi les/file/downloadmanager/ Ugyanez az ÚJ ÉLET 2009. január 1. számában 468. A béke első napja http://docs.google.com/gview?a =v&attid=0.1&thid=11efdf333ec 460c9&mt=application%2Fpdf& pli=1 továbbá: http://rabbi.hu/soner- beke2009-1.htm továbbá: http://www.mazsihisz.org/a- beke-elso-napja--721.html továbbá: Emberbarát (a Nagyfuvaros utcai körzet hetilapja), V. évfolyam 14. szám, 2009. január 23. – 5769. Tévét 27. 469. Zsinagóga Toledóban - adalékok a Mózes ikonográfiához a művészetben - az ószövetségi textusok interdiszciplináris megközelítése In: Keresztény – Zsidó Teológiai Évkönyv 2008. Budapest, 2009. Szerk.: Szécsi József, pp. 247-258. ISSN 1785-9581 389 470. PESZÁCH 5769 http://rabbi.hu/peszah_soner20 09-1.htm 471. Vili bácsi emlékére. Czeichner Vilmos ל''ז http://rabbi.hu/vilibacsi2009- 1.htm 472. Ünnepi imakönyv (MÁCHZOR REPRINT SOROZAT) VII. Peszách első két napjára Főszerk.: Schőner Alfréd, OR- ZSE, Bp. ISBN 978 963 7010 50 7 473. Ünnepi imakönyv (MÁCHZOR REPRINT SOROZAT) VIII. Peszách utolsó két napjára Főszerk.: Schőner Alfréd, OR- ZSE, Bp. ISBN 978 963 7010 51 4 474. Ászé lechá ráv. Válassz magadnak tanítómestert... http://rabbi.hu/dvar/dok/dokd alap.htm 475. Jom Háácmáut. Izrael függetlenségi napja, 5769 http://rabbi.hu/jomhaacma200 9-1.htm 390 476. EXODUS. Gondolattöredék egy Chagall- kép elemeihez http://rabbi.hu/mtud2008- ossz.htm#talalkozas 477. Ünnepi imakönyv (MÁCHZOR REPRINT SOROZAT) IX. Sávuot- Sovuajsz ünnepre Főszerk.: Schőner Alfréd, OR- ZSE, Bp. ISBN 978 963 7010 52 1 478...ahol kék az ég, ahol végtelen a tenger... - A HIDÉPITŐ Elhangzott Naftali Kraus: FOGALOMTÁR című könyvének bemutatóján, az Írók Könyvesboltjában, 2009. május 13-án. http://or-zse.hu/soner- naftkonyvbem2009-1.htm 479. Emlékművek. Emlék - Művek http://mazsihisz.hu/emlekmuve k-–-emlek-muvek-1418.html 480. ...áhítattal keresem gyökereimet... http://www.rabbi.hu/dvar/dok/ soner-sirkoavat2009.htm 481. ...könnyünket ajánljuk fel... http://www.rabbi.hu/soner- komarom2009-1.html In: HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 2009. június, Komárom http://docs.google.com/gview?a =v&pid=gmail&attid=0.1&thid= 1225a59e393f048a&mt=applicat ion% 482. Certifikátum - Előszó In: Kraus, Naftali: Ismerd meg atyád Istenét. Wesley János Kiadó, Bp. pp. 7-9. ISBN 978-963-9744-16 483. A meggyalázott tóratekercsek üzenete http://www.rabbi.hu/meggyalto ra2009-1.htm 484. Nagyünnepi gondolatok http://www.rabbi.hu/nagyunne pi2009-1.htm 485. Ünnepi imakönyv (MÁCHZOR REPRINT SOROZAT) V. Szukot első két napjára. Főszerk.: Schőner Alfréd, OR-ZSE, Bp. ISBN 978-963-7010-57-6 486. Ünnepi imakönyv (MÁCHZOR REPRINT SOROZAT) VI. Szukot utolsó napjaira. Főszerk.: Schőner Alfréd, OR-ZSE, Bp. ISBN 978-963-7010-58-3 487. HAFTÓRÁK MÓZES ÖT KÖNYVÉHEZ (REPRINT SOROZAT) Főszerk.: Schőner Alfréd, OR- ZSE, Bp. ISBN 978-963-86673-9-7, ISSN 1786-1454 488. Három homília a történelem tükrében In: MAGYAR ZSIDÓ SZEMLE. Új folyam. Szerk.: Lichtmann Tamás, Budapest 2008, pp.11-31 (magyar-héber nyelven) 489. Megváltás és a Jövő תישאר ונתלאג תחימצ http://rabbi.hu/soner- amegvaltas2009-1.htm 490. Beszédes számok http://www.rabbi.hu/dvar/rabbi k-schoner-kolnidre2009.htm 491. Kecskeméti Ármin, makói főrabbi aktualitása http://www.rabbi.hu/kecskemet iarmin2009-1.htm 391 492. Makettek és zsinagógák http://www.rabbi.hu/dvar/rabbi k-schoner-roshasana2009.htm 493. Beszédes számok http://www.rabbi.hu/dvar/rabbi k-schoner-kolnidre2009.htm 2010 494. Ismét válaszúton, avagy a magyarországi zsidóság és az ’56-os forradalom Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Szerkesztette: Oláh János Kiadja: Országos Rabbiképző- Zsidó Egyetem, Budapest. ISBN 978-963-88644-0-6 495. MAGYAR ZSINAGÓGA. Új folyam, 1. szám Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Szerkesztette: Oláh János Kiadja: Országos Rabbiképző- Zsidó Egyetem, Budapest. ISSN 2061-3776 496. MAGYAR ZSINAGÓGA (Előszó) http://www.rabbi.hu/magyarzsi nag2010-1.html 392 497. HUSZONÖT ÉVE HUNYT EL AZ ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ INTÉZET IGAZGATÓJA. Személyes emlékezés az egyik legnagyobb zsidó tudósra. http://www.rabbi.hu/seiber/sch eiber0-2010.htm 498. OR-ZSE IMAKÖNV Főszerkesztő: Schőner Alfréd. Reprint kiadás. OR-ZSE, Budapest. Negyedik kiadás. ISBN 963 216 684 1 ISSN 1786-1454 499. Égszínkék és bíborvörös Elhangzott Miriam Neiger Fleischmann „JERUZSÁLEM- KANYAROK AZ IDŐBEN” című kiállításának megnyitásakor Budapesten, 2010. március 25- én. http://www.rabbi.hu/dvar/dok/ dokdalap.htm In: Hitközségi Híradó, Komárom, 2010. március https://docs.google.com/viewer ?a=v&pid=gmail&attid=0.1&thi d=127f8f82963072a0&mt=appli cation%2Fpdf&url=https%3A%2 F%2Fmail.google.com%2Fmail% 2F%3Fui%3D2%26ik%3Dfc6bce 1eb0%26view%3Datt%26th%3D 127f8f82963072a0%26attid%3D 0.1%26disp%3Dattd%26zw&sig =AHIEtbSM0kjIIdymzL3Z- 6coIyWMQz3Kqg 500. Vízesés s sivatagban Elhangzott a WJF dísztermében Benedek István Gábornak a „Salamon király Énekek Éneke” fordításának könyvbemutatóján. http://www.rabbi.hu/konyv/ko nyv182.htm 501. Szívem a magasságok felé tekint... http://www.mazsihisz.hu/szive m-a-magassagok-fele-tekint,-de- a-foldi-valosagot-pasztazza- 2953.html http://www.rabbi.hu/soner- eletmenet2010-1.htm 502. ÁM JISZRÁÉL CHÁJ. Jom Háácmáut, 2010. április 20. Izrael születésnapja http://www.rabbi.hu/jomha201 0.htm 503. Nemzedékek tanítója, tudós és népnevelő, igazi Mester volt. Búcsú Popper Péter emeritus professzortól http://www.rabbi.hu/popperelh unyt2010-1.htm 504. „Zászlók a zsinagógában” – Adalék egy diplomáciai eseményhez http://www.rabbi.hu/soner- zaszlokazsinag2010-1.htm valamint ÚJ ÉLET, 2010. május 15. 505. Eltemették Popper Pétert. Schőner Alfréd búcsúztatója. In: ÚJ ÉLET május 1. ISSN 0133-1353 393 506. Sky Blue and Burdeau, Introduction to Miriam Neiger-Fleichmann's Budapest Exhibition. Égszínkék és bíborvörös. Megnyitó Miriam Neiger-Fleichmann budapesti kiállításán In: Múlt és Jövő, 2010/1. p. 130. ISSN 0864- 8646 507. Mozaikok egy rabbidinasztia életéből http://www.mazsihisz.hu/2010/ 05/16/mozaikok-egy-rabbi- dinasztia-eletebol-3068.html In: Hitközségi Híradó, Komárom, (Szlovákia), 2010. május https://docs.google.com/viewer ?a=v&pid=gmail&attid 508.”Isten nagy adománya rabbinak lenni” In: Nicodemus. II. évfolyam, 1-2. szám, Szabadka (SZERBIA) 2010. április 5. p. 59. 509. Negyven éves a Goldmark- kórus In: http://www.mazsihisz.hu/2010/ 06/15/negyven-eves-a- goldmark-korus-3192.html 394 510. A turista „felpróbálta” a vascipőt, majd letérdepelve imádkozott... http://judaizmus.blogspot.com/ 2010/04/schoner-alfred-forabbi- beszede.html 511. A meggyalázott tóratekercsek üzenete In: Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2010. Szerk. Szécsi József, Budapest, Gondolat kiadó - Keresztény– Zsidó Társaság. pp. 224-232. ISSN 1785-9581 http://www.rabbi.hu/dvar/dok/ dokdalap.htm 512. A kulcs most Istennél van... http://www.mazsihisz.hu/2010/ 06/29/a-kulcs-most-istennel- van-3250.html 513. Látta-e az asztronauta az IrgalomKapuját? http://www.mazsihisz.hu/2010/ 08/24/latta-e-az-asztronauta-az- irgalom-kapujat--3463.html 514.Nemzedékek tanítója, tudós és népnevelő, igazi mester volt. Búcsú Popper Péter emeritus professzortól http://www.rabbi.hu/dvar/dok/ dokdalap.htm 515. Ros Hásáná 5771 http://rabbi.hu/dvar/soner- roshasana2010.html 516. Euphemism on The Monuments The Danube s Bankment http://www.rabbi.hu/resp/sone r2008/eufem-ang-2008.htm In: HAZOFE. Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) tudományos folyóirata Főszerk.: Schőner Alfréd ISSN 2062-140X (Online) 517. Tudásod révén jobb lesz a világ (Lejegyezte: dr. Kende Péter) In: Különben jól vagyok – Popper Péter emlékére. Saxum, Budapest, 2010. pp. 141-146. ISBN 978-963-248-126-9 I-II. kötet: 978-963-248-128-9 518. Beszédes kövek In: A Tízparancsolat. Gondolat Kiadó, Budapest, 2010. pp. 7-12. 519. Előszó In: Salamon király Énekek Éneke. Benedek István Gábor fordítása. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, Békéscsaba. 2010. pp. 4-9. ISBN 978-963-88781-5-1 520. „Zászlók a zsinagógában” – Adalék egy diplomáciai eseményhez In: A Dohány utcai Zsinagóga 150 éve. Tudományos konferencia a Dohány utcai Zsinagógáról, 2010. május 2-3. Szerkesztő: Lancz Kft., Budapest. ISBN 978-963-06-9861-0 http://www.or-zse.hu/soner- zaszlokazsinag2010-1.htm 395