bzsh.hu

2. RÉSZ

 

Vox Humana157

„Nagyünnepeink” után és a sátoros ünnepek előtt ismételten felvillannak előttünk azok az örök érvényű tanítások, melyek hitünk alapjait képezik.

ענצהו דסח תבהאו טפשמ תושע םא יכ ךממ שרוד הוהי המו בוט המ םדא ךל דיגה ךיהלא םע תכל 158 „És most Izrael mit kíván tőled az Örökkévaló? Azt, hogy féljed Őt, járj az útjain, szeresd egész szíveddel és tiszta lélekkel.” Zsidóságunk iránti elvárás fogalmazódik meg e szentírási mondatban, amelyet néhány héttel ezelőtt olvastunk fel zsinagógáinkban. Ez az elvárás hozzánk szól, a húsból-vérből való istenalkotta emberekhez.

תחא תילטב םיסכתמ םידימלת השש ויהש יאעליא יברב הדוהי יבר לע וילע ורמא הרותב ןיקסועו 159 „Amikor télvíz idején rabbi Jehuda bár Ilói tanítását hallgatták, hat tanítvány húzódott össze és szorított helyet magának a meleget árasztó köpeny alatt, hogy a mester szavára figyeljen.” Az ember alkotta technika előtt ismeretlen az a fogalom: lehetetlen. Szűknek érezvén a földet, kilép annak vonzásköréből, s az itthon maradott tudós-gárda állandó kép- és hangkapcsolatot tart fenn küldöttével. Az ember kevésnek találja a megművelhető területek nagyságát. Termőfölddé alakítja át a tengertől elragadott homokot. Ha kell, mesterségesen öntözi, megműveli, s oázissá alakítja át a terméketlen lankát. Néhány évvel ezelőtt japán tudósok - Jules Verne álmát megvalósítva - tenger alatti várost építettek.

הושבכו ץראה תא ואלמו וברו ורפ „Szaporodjatok és sokasodjatok, népesítsétek be a földet.”

160 Hangzik a Szentírás szava. Talán már számarányában beteljesedett, amit legszentebb könyvünk hirdetett? Olyan sokan vagyunk, hogy nem férünk meg egymás mellett? Több milliárdos nagyságrendet ért el földünk népessége. De ha helyet engedünk a másiknak, társunk, az ember, bizton elfér mellettünk. Ha keressük, akkor mindig megtaláljuk a megértés légkörét, mint akkor Jehuda bár Ilói idején. Nem a tér kevés. Az ember tör magasabbra,

157 Elhangzott 1981. október 10-én, a Budai (Újlaki) zsinagógában, Háázinu hetiszakasz szombatján. 158 Mihá 6,8. 159 Talmud: Szánhedrin 20a. 160 M. I. 1,28.

101

többre, messzebbre. Azért teremtetett, hogy megismerje a meghódíthatót, s tisztelje az Alkotót. Szeresse Őt tiszta szívvel, egész lélekkel. A megértés légkörének komponensei szukkausz ünnepének szimbólumrendszerében is kijegecesednek. Hitünk tanítása ráirányítani a figyelmet a Tan emberségére, humánumára. Hogy a zsidó ember lelkében megfogant érzelmeket, a szív indulatait, a tetteket az emberi hang jellemezze. Legyen e megnyilatkozás tudatos, őszinte és igazi, s ne imitáció. Századunk utolsó évtizedeinek egyik legnagyobb és legösszetettebb kérdése: miképp, hogyan tovább? A középkor egyik legnagyobb ura és legnemesebb egyénisége: Federigo da Montefeltro, Urbino hercege

161 két egyforma épületet készíttetett egymás mellé. Az egyiket, a templomot Istennek ajánlotta, a másikat a munka és kultúra házának nevezte. E középkori formulában komoly feladat lehetősége rejtezik. Összhangot keresni a hit, a munka s a kultúra között. Ami évszázadokkal ezelőtt két elkülönült helyhez kötődött, azt ma elválaszthatatlan szilárd és szétbonthatatlan egységbe zárhatja a fejlődés? Valljuk: Istent és rajta keresztül az embereket szereti az, kinek szívében megfogant a segítőkészség csírája. Kinek érzékenyen reagál a lelke napjaink kavargó forgatagában is. Aki affinitív, és vele születetten vagy neveltetéséből adódóan együtt izzik korával, s az örök értékű eszmeiséggel. Aki felemeli az aláhullottat, aki a vigasztalás szavát viszi el a gyászházba, s aki önzetlenül segít mindazokon, akik rászorulnak. A két ünnep közötti meditáció hangulatában segítsen minket őseink hite, bizalom a jelenben s hitünk a jövőben. A Teremtő áldása aranyozza be földünket, hogy egységben, szeretetben és békességben élhessünk. Valósuljon meg hetiszakaszunk lírai gondolatsora:

יפ ירמא ץראה עמשתו הרבדאו םימשה וניזאה בשע ילע םיביברכו אשד ילע םריעשכ יתרמא לטכ לזת יחקל רטמכ ףרעי וניהלאל לדג ובה ארקא הוהי םש יכ 162 „Figyeljetek egek, hadd emeljek szót, És hallja a föld szám beszédét, Csepegjen tanításom, mint az eső, Hulljon, mint a harmat szózatom, Mint a permetező eső gyenge fűre,

161 Federigo da Montefeltro (1422-1482) 162 M. V. 32,1-4.

102

Mint záporeső a pázsitra, Mert az Örökkévaló nevét akarom hirdetni. Ismerjétek el Istenünk nagyságát.”

103

104

Harminc éves vagyok163

Különleges fényben csillognak a kivilágított zsinagógák szerte e honban. Bennük ünnepi díszbe öltözött asszonyok és férfiak, időssebek és fiatalok. Valamennyien őszinte szívvel fordulunk a Világ Alkotójához tisri hónapjának ünnepi ciklusában. Befejezzük szent könyvünk, a Tóra olvasását és ugyanakkor meg is kezdjük azt. Újból átéljük azt a csodálatos fogalmat, melyet úgy nevezünk: folytatólagosság. Tervek, vágyak, álmok születtek bennünk az elmúlt hetekben. Célkitűzések, melyeket mindig a realitás és a mértéktartás határozott meg. Ebből táplálkozott hitünk az ünnepi kavalkádban, s a dolgos hétköznapok szorgalmas munkájában egyaránt. A modern orvostudomány meghatározása szerint két típusa van az álomnak. A mély álom, amelyre senki nem emlékezik és a felületi álom, amely felébredéskor rögzítődik az emlékezetben. A modem pszichoanalitika megteremtőjének, Freudnak értelmezése szerint az álom nem más, mint a vágyak és a tervek alvás alatti realizációja. Amivel az ember napközben foglalatoskodik, ami a gondolatait az ébrenlét alatt meghatározza, mindaz a közeg, amelyben él, s amelybő1 ihletét meríti a teljes fizikai nyugalom idején, az alvás alatt álmainkban kiszínesedik. Az álom a lét bizonyítéka. Nem véletlenül adta huszadik századi líránk egyik méltatlanul elfelejtett reprezentánsa: Kóbor Tamás 1943-ban megjelent poétikus emlékiratának az „Álmodom, tehát vagyok” címet. Az elmúlt esztendő színházi életének egyik sikerdarabja ezt a címet viselte: Harmincéves vagyok. Fiatal szerzők

164 a második világháború után született és felnőtt generáció érzelmeit, problémáit, vágyait sajátos eszközökkel fogalmazták meg. Korunkról szóltak. Korunkról beszéltek. A magyarországi zsidóság hívő fiataljai, kiknek életkora a harmincas számmal kezdődik, vallási- etikai kérdéseire hol, s miképp kaphatnak feleletet? Felnőtt egy új generáció. Egy új nemzedék, melyre nagy feladat vár. Az átörökítés. Lépteink néha botladoznak, hiszen vallási előírásaink, hagyományaink szerteágazó, de oly emelkedett jellegű rendszerét nem ismerjük. A közösségi igény, az álmok, a célok, a tervek meghallgattatásra

163 Elhangzott 1981. október 21-én, az Újpesti zsinagógában, szimchát Torá estéjén. 164 Presser Gábor-Adamis Anna volt a szerzői páros.

találnak. Csak ne szégyelljünk kérdezni, a tanítást elfogadni, a szent nyelv betűit megismerni. Akár idősebb korban is. Ha megszületik benned az igény vallásunk formai, s tartalmi egysége megismerése iránt, gyere közénk! Zsinagógáink, tanházaink ajtaja mindig nyitva áll! Nagy ünnepeink mély áhítatának napjaiban, s a Tóra örömünnepének vígassággal teli óráiban is álmainkat, vágyainkat azonban a mértéktartás s a teljes realitás jellemezze! Hiszen erre nevel bennünket hagyományos irodalmunk és korunk modern szellemisége is. Régi történet szól az ókor híres uralkodójáról. Amikor idősebb kor felé közeledett, s már elérte őt a földi lét ősze, az öregedés, magához hívatta külországban tanuló két gyermekét, hogy döntsön sorsuk felett. Így szólt hozzájuk: Fiaim, közeledni érzem az elmúlást, s az utódomat szeretném megtalálni. Menjetek birodalmamba, de holnap estére álljatok itt előttem, s amilyen nagy utat megtesztek e két nap alatt, az lesz leendő osztályrészetek. De 48 órán belül vissza kell érnetek, különben elvész jutalmatok! Elindult az idősebbik gyermek, kinek jellemvonásai között ott volt a nagyravágyás, s a birtoklás vágya. Gyönyörű hegyeket látott, a felhőkig emelkedő bércek megragadták képzeletét. Előtte felsejlett a dústermésű föld, melynek árnyékában hűs erdő húzódott, egzotikus állatvilággal, csörgedező patakokkal. Elbűvölte a természet csodája, szeretett volna mindent a magáénak tudni. Újabb és újabb terület felé közeledett, hogy bejárja azokat, de időre, a második nap estéjére már nem érhetett haza. A második gyermek, aki halk szavú volt és csendes, szintén megkezdte útját. Ő is látta a vonzó természeti csodákat és boldog volt, hogy egyszer talán saját tulajdonaként is bejárhatja azokat. De az első nap estéjén már visszafordult, hogy a második nap, midőn lebukik a nap, már ott állhasson apja előtt. Így is történt. Ő lett a méltó örökös, mert ésszerűen gondolkodott, s nagyzoló tervek nem kerítették hatalmukba. A régi tanítás szimbólummal ötvözött szavai hozzánk is szólnak. Közelednek a dolgos hétköznapok. Elkövetkezendő időszakunkban legyenek álmaink, vágyaink, terveink reálisan mértékletesek. Családunkért, közösségünkért dolgozni. Álmodni és építeni. Harmincévesen.

105

106

Az erkölcs szináj-hegyi magaslata165

Még néhány nap, s virágdíszbe öltöztetjük zsinagógáinkat, otthonainkat. A természet pompás virágaival köszöntjük sovuauszt, a kinyilatkoztatás ünnepét. Szentírási olvasmányunkból tudjuk, hogy peszach a fizikai megszabadulásra emlékeztet, sovuausz viszont a független szellemiség ünnepe. A szabadság szavának e kettős összefüggése a mi életünknek, napjainknak is az alapja. Őseink évtizedekig vándoroltak a sivatagban, s Mózes tanítómesterünk hittel és bizakodással kezdett Izrael gyermekeinek neveléséhez, hogy tengernyi megpróbáltatáson, szembeszegülésen, lázadáson és ínségen keresztül magasztos cél felé vezesse az akkor még alaktalan tömeget. A Szináj-hegyhez érkezve tanítómesterünk átvette a bizonyság két kőtábláját, amelyen a parancsolatok Isten szeretetére és embertársaink tiszteletére tanítottak. A Talmud tanítása így hangzik:

מ יניס רה לע ויתבא ודמע אלש עודיב ץרא ךרד ול ןיאש י „Akinek ősei nem álltak ott a kinyilatkoztatás idején a Szináj-hegy lábánál, abból hiányzik a tiszteletadás képessége.”166 Napjaink hite, erkölcse és életszemlélete is benne foglaltatik az előbbi mondatban: Tiszteletet adni mindenkinek! Ez az alapja a kapcsolatteremtésnek, a párbeszédnek, s ez is a fundamentuma jelenünknek és jövőnknek. Igaz, az egymásra találásnak az útja nem könnyű, de a fáradozás nem hiábavaló. Régi tanítás szavait idézzük, amely a múlt messzeségéből szól hozzánk: Mózes, a tanítómester lelkileg felkészült, hogy a Szinájra menjen, s ott átvegye Isten ajándékát, a tízparancsolatot. A hegyre vezető ösvények perlekedni kezdtek. Így szólt az egyik: - A legszélesebb út én vagyok. Biztos, rajtam halad keresztül Mózes, mikor a hegy tetejére tart. - A legsimább útfelület az enyém -szólt a második. Mózes csak engem részesíthet előnyben. - A legrövidebb úton érdemes feljutni a csúcsra -így a harmadik.

165 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagógában, 1982. május 14-én, Behár-Bechukotáj hetiszakaszok szombatján. 166 Idézi: ז ןואיל יד השמ יבר ” שדקה לקש רפס ל

Az előnyös természeti tulajdonságokkal rendelkező ösvények között volt egy szűk, göröngyös, buktatókkal és kövekkel teli hegyi út. Neki is hasonló kívánsága volt: Mózes rajta haladjon végig. De hangját nem merte hallatni, mert a legelhanyagoltabb, a legnehezebben járható részen volt. És Mózes gondolkodott, tépelődött, mérlegelt, hogy merre menjen, melyik út a legelőnyösebb. S Mózes a kövekkel és akadályokkal borítottat választotta. Midőn felért a hegyoromra, a lábain lévő sebek bizonyították a vállalt út megpróbáltatásait. Fájdalmai ellenére öröm költözött a szívébe. Tudta és érezte, hogy a szent célért áldozatot kell vállalni. Az ösvényen, az ilyen körülmények között megtett méterek még nemesebbé és értékesebbé tették a felbecsülhetetlen kincset: a két kőtáblát, a tízparancsolatot. A ma emberének is a vágya, hogy az istenhit, a szellemiség, az emberszeretet, és az erkölcs szináji magaslataira feljusson. Ez az út is nehezen közelíthető meg, de a jutalom: a lélek békéje, egymás megismerése és a kölcsönös megbecsülésen alapuló tisztelet. Sovuausz ünnepéhez közeledve, újhold napján is valljuk a több évezredes bibliai igazságot:

Uram, ki lakhatik a Te sátorodban? Ki maradhat meg a Te szent hegyeden? Aki hívságos vágyra soha sem lobban, S csak igazságra törekszik szüntelen! Aki szívből tesz s mond igazságot egyre, Aki felebarátja iránt soha sem gonosz, S akinek soha sem rágalmaz a nyelve, És felebarátjára szégyent sohse’ hoz. Aki az istentelent megveti, utálja, De az istenfélőt tiszteli, szereti, Esküjét a maga kárával is megállja, Mert amit szentül fogad, szent neki. Aki pénzét sohasem adja uzsorára – S pénzt nem fogad el, ha jámbornak a kára, Sem ajándékot, sem nyereséget... Aki ekképp él, óh, bízvást Nálad élhet.

167

167 15. zsoltár. (Telekes Béla fordítása).

107

Zsidó közösségünk minden tagja továbbra is a hit útját járja. Az igazságot cselekszi, hűség és tisztelet él szívében. Alázat és szeretettel átitatott felelősség az Alkotó iránt.

108

...az egykori zsinagóga tetején álló Dávid-csillagot ásta elő...168 (Asszociációk chanukkára)

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, világ Királya, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal és elrendelted a chanukka gyertyák meggyújtását.” Még néhány nap, s otthonainkban újból felhangzik az ősi dallamon az előbbi áldásnak mondata, amellyel köszöntjük a Szentély, a Templom újjáavatásának ünnepét, a chanukkát. A tanítás ilyenkor is szívtől-szívhez szól. Néhány hónappal ezelőtt az egykori Büdszentmihályon jártam. S ott kivételes eseménynek lehettem tanúja. Ott, az alföldi kisvárosban hallottam szavalni e költeményt:

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek!

169

168Elhangzott az Újpesti zsinagógában, 1985. november 30-án, Vájislách hetiszakasz szombatján. 169 József Attila: Tél (1922. november 12)

109

Több mint hat évtizede, 1922-ben vetette papírra e mély értelmű gondolatot, századunk magyar lírájának egyik legnagyobb reprezentánsa, József Attila. A vers elhangzása után egy olyan emléktáblát avattunk, amelyet a háborúban elpusztult zsinagóga helyén épült kultúrház falán helyeztek el. Így állítva emléket annak az ötszázhatvanegy zsidó férfinak, asszonynak és gyermeknek, akik mártíriumot szenvedtek. A felavatást megelőző napokban, a kultúrház előtti térség útrendezése közben a markológép az egykori zsinagóga tetején álló Dávid-csillagot ásta elő. Ezt most restauráljuk és elhelyezzük Talmud Tóránk falán. A továbbélés, a folytatólagosság, a mózesi eszmék szellemében. Az egykoron nagyon sokat szenvedett, de vallásához kötődő magyar zsidóság történetének parányi szimbólumaként. Az elmúlt évtizedek a tudomány és a technika világában forradalmi változást idéztek elő. Egy év alatt több újdonságot, az emberek életét változatossá tevő gépet alkotnak, mint régebben egy emberöltő alatt. Az ember kutatja és megismeri a világmindenséget, és a földrészeket hidak ölelik át. De vajon az emberi szellem, a lélek mikor emelkedik a technika elérte magaslatokra? Közismert a Talmud tanítása a gyertyagyújtás sorrendjéről, amely Hillél állásfoglalásán alapszik.

ןידירומ ןיאו שדוקב ןילעמ „Gyarapodnunk kell a szent tanítások, a szellemiség megismerésében.”170 Évezredek óta vallja a zsidóság hite a szellemiség fontosságát. Ez volt alapvető feltétele, fundamentuma, s egyben összefoglalása fennmaradásunknak, célkitűzéseinknek. A közeljövőben ünnepelendő chanukka a fény ünnepe lett. A fényé, amely világít a sötétben, s mely áldott melegével feloldani képes a megfagyott légkört. A felavatás ünnepe közelebb hoz bennünket egymáshoz és Istenhez. Beragyogja azt az utat, melyen járnunk kell. A legenda szerint a főpap pecsétgyűrűjébe volt zárva a makkabeusok korában az a szentelt olaj, amelyhez nem tudott hozzáférni az erőszakosan terjesztett hellenizmus pusztító vak dühe. A hagyomány feloldja és allegorizálja a régi tanítást, s így vélekedik. A főpap maga az Örökkévaló, csak ő a tudója mindannak a mély titoknak, melyet

170 Talmud: Sábát 20b.

110

magába rejt a szent Tan, hiszen az olaj olyan, mint a Tóra: Világosságot ad az életnek, az otthonnak, a családnak, az emberiségnek. A Talmud bölcsei tanították, hogy a Teremtés könyvében utalások találhatók - természetesen átvitt értelemben - az ókor hódító népeire. „A föld puszta és kietlen volt.” E két jelző Babilóniát és Médiát jelentette. „És sötétség lebegett a vizek felett.” Ez az utalás Görögországra és Edomra vonatkozott. „Szólt az Isten: Legyen világosság.” Ez a fény lett a hasmoneusok szimbóluma. Összefüggéseiben is érthető a midrás hagyományos irodalmat magyarázó gondolatvilága. Arra utal, hogy az erőszak mindig a sötétséget jelentette. Az őseink által képviselt szellemiség és az a hit, amely a „fény fiaira” volt jellemző, a hitet, a kultúrát, a tudományt, a kulturáltságot és az összefogást helyezte az emberek céljainak középpontjába. Chanukkai feladatunk a Tan szellemében élni, s cselekedni, mert mi is valljuk, hogy milyen jó lenne elősegíteni azt a folyamatot, amikor a költő szavával élve: „...fölengednének az emberek.”

111

112

Stobi, az ókori zsinagóga171 (Úton Hellász felé)

A világ különböző részein élő ókori zsidóság közösségi életének is a zsinagóga volt a középpontja. A művészettörténeti szakirodalomból jó1 ismerjük azokat az épületeket, amelyek korabeli stílusjegyeket viselnek magukon. A sorból hadd emeljük ki a Szíria területéről, Dura-Europos térségéből előkerült templomot, falain szentírási személyek (Mózes, Áron, stb.) és többek között a hétágú menóra bizonyítja egykori rendeltetést. Az izraeli Bét Alfa mozaikpadlóin figuráció, zodiákus jelképek és azok héber nyelvű elnevezése olvasható. De vajon a vén földrészen, Európában voltak-e zsinagógák az ókorban? Lássunk egy példát Magyarország területéről. Rómer Flóris a mai Dunaújváros területén, az egykori postaházon, befalazottan egy táblát fedezett fel. A rajtalévő szöveget Theodor Mommsen olvasta el helyesen: „A 222-235. között uralkodó Alexander Severus császár idején az intercisai (Dunaújváros korabeli elnevezése) vámállomás főnöke, Cosmius állítatta az anyacsászárnő, Julia Mamaea tiszteletére. Cosmius volt a zsinagóga elnöke. Krausz Sámuel kétségbe vonja, hogy e térségben zsinagóga állhatott. Így ír: „Cosmius méltán rávéshette még e szűkszavú kőre is a maga zsinagógai rangját. Csakhogy úgy kell a dolgot elképzelni, hogy ő e rangot valahol otthon, Romában vagy más községben viselte, nem lehet ugyanis föltenni, hogy a római Pannóniában is oly helyzetben lettek volna a zsidók, hogy községekké tömörülhettek volna.”

172 Az 50-es években azonban egy olyan szót tártak fel, amely perdöntővé vált: „iudeor”. Így a szöveg egyértelművé vált, és bebizonyosodott, hogy Cosmius, a zsidók zsinagógájának volt az elnöke. Tehát volt ókori zsinagóga Pannónia területén is, csak romjai nem maradtak fent.173 Stobi, város a Vardar és a Crna folyók találkozásánál. 1924 és 1928 között nagy ásatások számos olyan kultúrtörténeti maradványt tártak fel, amelyek e város ókori jelentőségét bizonyították. Az épületegyüttes, amely előkerült, nagyobbrészt a 3. és 4. században készülhetett. A Diocletianus öregkori visszavonulása utáni politikai zűrzavarból egy új, nagy koncepciójú egyéniség

171 Elhangzott 1986. május 27-én, a Miskolci zsinagóga dísztermében, lág báomer napján. 172 IMIT Évkönyv – 1902. Szerk.: Bánóczi József. 173 Lásd: Scheiber Sándor: Magyarországi zsidó feliratok. MIOK, Budapest, 1960. p. 31.

alakja körvonalazódik ki, Constantinusé. A Római Birodalom egyeduralmáért harcolt. Birodalma óriási méretű volt. Határai Egyiptom, Palesztina, Szíria, Kis-Ázsia, Pontus, Dacia, Pannónia, Noricum területét átfogva Gallia, Britannia és Ibéria földjére is kiterjedtek. A trieri, 305-ben épített bazilika, mint típus, elindítója az ilyen jellegű épületsorozatnak. Maga a bazilika elnevezés sok jelentésű. Általánosságban a „basileos” szó az uralkodó személyére utal. Azt jelenti: királyi. E néven ismert számos misztériumvallás kultuszhelyének épülete is. Építenek bazilikát Rómában törvényhozás, katonai gyakorlat vagy piac céljára. Az előkelő paloták fogadóterme magánbazilika néven vált ismertté, de a bazilika szóval jelöltek zsinagógát is, pl. az Alexandriában, 116-ban lerombolt kéthajós, galériával megosztott épületet. A trieri bazilika háromhajós, nyugati végén apszissal bővített előcsarnokkal. Ennek az épületnek pár évtizeddel későbbi formája a Stobi épületegyüttes zsinagógája is. 14,2 x 19,2 méter alapterületű. A 7,4 méter távolságra lévő oszlopsor háromhajós térséggé osztotta. A keleti fal közepén előkerültek az egykori apszis maradványai, ahol a frigyszekrény állott. Három ajtón keresztül lehetett megközelíteni a nyugati rész előcsarnokát. Stobi egykori jelentőségét bizonyítja, hogy az ásatások során palota, templom, fürdő, börtön, kaszinó és más épületek romjai is előbukkantak a zsinagóga mellett. A zsinagóga Macedónia egykori fővárosában, Stobiban állt, melynek görög nyelvű oszlopfeliratán olvasható szöveg tanúskodik az épület zsidó jellegéről és rendeltetéséről, hiszen megnevezik a „zsinagóga atyját”. Ez az egyetlen ókori, Európa területén található zsidó templom, melynek maradványai előkerültek.

113

114

Új templomunkkal a jövőt építjük174

תואבצ 'ה ךיתונכשמ תודידי המ „Mily szépek a Te sátraid Örökkévaló, Seregek Ura!”

175 A zsoltárköltő szívből jött érzelmei fogalmazódtak meg e poétikus gondolatban. Ezt idézzük most a magyar zsidóság életének - talán nem túlzás az állítás - történelmi óráján, amikor Isten kegyelméből, 41 esztendővel a soá után zsinagógát avatunk. Először... Múlt és jelen találkozásának vagyunk a tanúi. Nem messze innen még magasodik a lobontásra váró, romos zsinagóga, ahol évtizedeken keresztül a hívek imával ajkukon a magasságok felé küldték szívből jövő imádságukat, ahol nagy képzettségű rabbik hirdették Isten igéjét, s tanították a monoteizmus Isten és ember szeretetét.

ךתבו ךנבו התא ךגחב תחמשו „Örvendj ünnepeden te és fiad és leányod.”

176 S most, kis távolságra az imák megszentelt helyétől, meghatottan, a pillanat ihlette alázattal, léptünk az új siófoki zsinagógába. A frigyszekrényben Tóra pihen, az árajn hákajdes felett újból ég a nér tómid, az örökmécses. Befejeződött a munka, körülöttünk Isten új háza, ez a különleges varázsú, belső építészeti tér, nemes arányaival, meghitt hangulatával, építészeti egységével. Hirdetve az építtetők jóakaratát, jövőbe vetett hitét és az építők tehetségét. Mindannyian, a maga valóságában láthatjuk, látjuk a folytatólagosságot. Testvéreim! Siófok város zsidóságának története még feldolgozásra vár.

177 Hadd idézzünk a múltból néhány fontos eseményt. Írásos anyagból ismerjük, hogy 1860-ban két zsidó család lakott itt. A hívek nagyobb arányú letelepedése miatt, 1862- ben már megszervezték a hitközséget. Első rabbijuk neve is ismert: Dessauer Mór. Az anyanyelv iránti szeretet és felelősség szép példája, hogy ugyanabban az évben magyar nyelvű népiskolát alapítottak. Két évre rá megszervezték a zsidó vallás egyik legfontosabb intézményét, a Chevra Kaddisát. Élénk kreatív

174 Elhangzott a Siófoki zsinagóga avatásán, 1986. június 12-én. 175 Zsoltárok 84,2. 176 M.V. 16,14. 177 http://www.zsinagogak.com/index.php?option=com_content&view=article&id=96:sii- zsinaghitkg&catid=52:somogy-megye&Itemid=28

munka, s áldásos közösségi élet volt e neológ hitközség célkitűzése, amelynek a lélekszámban gyarapodó, s egyre fejlődő gyülekezet maradéktalanul eleget tett. A második világháború kitörésének évében mintegy 400 lelket számlált a hitközség. Sorsuk, a sok százezer magyar zsidóhoz hasonlóan, megpecsételődött. Összegyűjtötték az ártatlan, kiszolgáltatott, védtelen embereket, a vallásosság és humánum emlőjén nevelődött híveket. Asszonyokat, férfiakat, időseket, fiatalokat, a város teljes zsidó lakosságát. Mindannyiukat a nagykanizsai internáló táborba, illetve a veszprémi gettóba vitték. Innen Auschwitzba deportálták őket. Alig harmincan tértek vissza. A többiek mártírok lettek, emléküket őrzi a kegyelet, az emlékmű, s őrzi ez az újonnan épített zsinagógánk is. Évtizedekkel az egykori tragikus és szavakkal nehezen érzékeltethető események után fájó szívvel és egyre erősödő kegyelettel gondolunk reájuk.

יתועירי םיקמו ילהא דוע הטנ ןיא םניאו ינאצי ינב וקתנ ירתימ לכו דדש ילהא „Sátram elpusztítatott, mind a kötelékeim elszakadtak, gyermekeim elmentek tőlem és nincsenek meg, nincs többé, ki felüsse sátramat, felvonná kárpitjaimat.”178 E sorokat írta Jeremiás, több mint két és fél ezer évvel ezelőtt, s úgy tűnt, beigazolódnak vészjósló szavai. Jeremiást idéztük, aki átélte az ókori zsidóság legnagyobb tragédiáját, pusztulását. A legenda szerint, amikor ugyanő a Szentély falát ledőlni látta, összeszoruló szívvel négy téglát emelt ki az omladékbó1, s azokra a tetragrammatont, Isten négybetűs nevét írta, s tűzbe vetette azokat. Így kiáltott: „Ma minden elpusztult, ki fogja megőrizni az isteni eszméket? S ekkor csoda történt: a lángokból visszaszállt a négy kő, de azokon már más négy betű világított. Chet ח, jod י, jod י, mem מ - Chájim םייח , azaz élet.” Igen, akkor majdnem minden megsemmisült. Ember s lakóhelye, család és kultúra, isteneszme és tradíció, bizalom és hit. Átmenetileg a reménytelenség lett úrrá az érző és fájó lelkeken, a sebektől barázdált szíveken. De mellette kisarjadt: CHÁJIM, az ÉLET.

לודג רוא ואר ךשחב םיכלהה םעה „A nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot látott.”

179 A holocaust után újra éledtek a megmaradt, picire zsugorodott közösségek. A hitélet, a megújuló valláskultúra, vallástudomány és kapcsolatteremtés,

178 Jeremiás l0,20. 179 Jesájá 9,1.

115

intézményeink sora, mind-mind a jövő egy-egy lehetősége. Törekszünk, hogy a mózesi szellem, forrásra találjon, hogy tanítással olthassuk a tudásra vágyók szomját. Hirdessük vallásunk emberségét, erkölcsiségét, szilárd istenhitét. Zsinagógánk felavatásánál hadd idézzük a Tóra szavát:

םכותב יתנכשו שדקמ יל ושעו „Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy lakozzam közöttük.”

180 A midrás e szentírási vershez magyarázatot fűz: „Így szólt az Isten Izrae1 gyermekeihez: Ti vagytok az én nyájam és én a pásztorotok. Készítsetek a pásztornak lakhelyet, hogy jöjjön, és titeket megőrizzen. Ti vagytok az én szőlőm, és én vagyok őrzője. Állítsatok házat az őrnek, hogy vigyázzon reátok. Ti vagytok az én gyermekeim, s én vagyok atyátok. A gyermekek dicsősége atyjuknál lenni, s az atyának gyermekei között élni. Így tehát készítsetek templomot nekem -így szólt az Örökkévaló, mint ahogy írva vagyon.

„Készítsetek nekem szent hajlékot, hogy lakozzam közöttük.” Hiszem, hogy Isten felavatott új háza otthona lesz mindazoknak, akik imádsággal, lélekben Őt megkeresik. E közösség megmaradt tagjai, s a hazalátogató külföldiek egyaránt.181 Hiszem, hogy Isten vigyáz ránk és oltalmaz bennünket! Hiszem, hogy őrzője közösségének, a híveknek, akik vállalják tanításait, s törvényeink szellemében élnek, nevelnek, tanítanak, dolgoznak! Isten áldása legyen a siófoki zsinagógán, Siófok városán, mindazokon, akik itt élnek. Valósuljon meg rajtunk néhány órával sovuausz ünnepe, Tóra adásának ünnepe előtt, a Tóra szellemét tükröző ősi áldást kérő szava.

180 M. II. 25,8. 181 Siófok városának zsinagógájában azóta is tartanak istentiszteleteket nyaranta, az üdülési szezonban.

116

„Mikor van hozzád közel az Isten?”182 (Újévi köszöntő)

Gyerekkori élmények tolulnak elénk, amikor közelednek a „fenséges napok”. A szülői ház meghitt légkört teremtő világa, édesanyánk mosolygós tekintete, édesapánk kérges, de mégis simogató, áldó keze. Az ünnepekről érzelmeinkben kialakított képet mestereink tanítása egészítette ki. Világos logikával, az összefüggések bemutatásával magyarázták e különleges napok jelentőségét. Bemutatva azt a lelki-etikai emelkedést, amely az egyén magányos imáitól az egyetemesség ünnepéig terjed. Mindezek része, osztályosa, örököse és örökhagyója a hívő lélek. Különleges fényben csillognak kivilágított zsinagógáink. Ünnepi díszbe öltözött asszonyok, férfiak, gyerekek, idősek és fiatalok őszinte szívvel fordulnak a Világ Alkotójához. Alázatos áhítattal, magunkba szállással imádkozunk Hozzá, aki életben tartott bennünket, s megengedte, hogy megérjük a zsinagógai újesztendő napját.

ךילא בורק יתמיא „Mikor van hozzád közel az Isten?”

183 Hangzik fel e fontos kérdés a Talmudban.

ךבבלבו ךיפבש ןמזב ותושעל „Akkor, abban az időben, ha szívedben, szavaidban és cselekedeteidben

megnyilvánul az Ő igazsága”

184 Így szól a válasz. Ezeknek, az elvárásoknak közösségi megnyilatkozása az a zsinagógai istentisztelet, amelyen együttesen fohászkodunk. De ott leszünk valamennyien? Egy régi legenda szavait idézem: „Volt egyszer egy város, mely megtagadta uralkodójától a kivetett adó megfizetését. A király nagy sereggel indult ellene, hogy az ellenszegülőket megfenyítse. Még távol volt a várostól, amikor a nép vezérei eléje jöttek, és kérték a tartozás elengedését, s ő az egyharmad összegtől eltekintett. Midőn közeledett, a hivatalnokok fordultak hozzá, részletezve a lakosság szomorú állapotát. Az uralkodó a második harmadot sem követelte már. Ekkor a város egész lakossága, apraja-nagyja kérte a

182 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1986. október 4-én, ros hásáná délelőttjén. 183 Talmud: Éruvin 54a. 184 Uo.

117

harmadik harmad kifizetésének törlését. Megindulva kérésüktől, megszánva őket, beleegyezett.” A legenda tartalmát maga a midrás oldja fel. A király maga az Örökkévaló; a város nem más, mint a zsidó közösség, amelynek nagy a „tartozása”, hiszen az isteni törvényeket, az ősi parancsolatokat, a hagyomány megszentelte igéket nem mindig tartotta meg. Raus hásonó előtt, amikor még távol van az a nap, midőn számot kell adni a tovatűnő év cselekedeteiről, a legjámborabbak szölichauszkor185, a hajnali pirkadás óráján a zsinagógába sietnek, és az isteni irgalomért fohászkodnak, és a Mindenható elenged egy „harmadot”. Az új esztendő áhítatot keltő óráiban már többen állunk oda az imával megszentelt falak közé, s az ősi, a szent nyelv varázslatos szavaival, a különleges melódiák áhítatában fohászkodunk Hozzá, és a Mindenható elenged egy „harmadot”. Majd elérkezik az „engesztelés napja”. A hit azon órája, mikor az önvizsgálatot tartó, és bűnbocsánatot kérő embert felemeli az Isten. Új erőt, megújulni képes lelket önt belé, hogy törekedjék jobbá, igazabbá válni. „A megbocsátás, az isteni kegyelem nem semmisíti meg a bűnt, csak az erőt kölcsönzi az embernek.” Ekkor valamennyien fohászkodunk, és a Mindenható elengedi a harmadik „harmadot”. Várjuk már a „tíz bűnbánó nap”, a „fenséges napok” közeledtét, amikor szívvel, érzelemmel és tettekkel valljuk, vállaljuk a zsoltárköltő szavait:

ייח ימי לכ ינופדרי דסחו בוט ךא , ה תיבב יתבשו ' םימי ךרואל „Bizony jóság és szeretet lesz egész életünkben.”186 Ovinu Málkénu! - Atyánk Királyunk! Hallgasd meg fohászunkat, mely Feléd szárnyal! Áldd meg a magyar zsidóság egyetemét, zsinagógáit, tanházait, intézményeit! Áldásod legyen a világ zsidóságán és az egész emberiségen! Legyen valamennyiünknek boldog és egészséget hozó év az 5747. zsinagógai újesztendő, hogy biztonságot nyújtó nyugalom, egymás gondolatait és érzelmeit kölcsönösen tiszteletben tartó megértés, az élet megpróbáltatásain is átsegítő türelem lengje át az Isten teremtette Földet.

185 Ros hásánát megelőző vasárnaptól kezdjük el mondani. 186 Zsoltárok 23,6.

118

Jahrzeit táblát készíteni...187

Különös véletleneket rendez az élet. Egy délelőtt, két esemény... Látszólag függetlenek egymástól, s valahol összeköti egy szál, melyet nem matériából fontak. Fiatal szülők - gyerekük a Talmud Tóra hallgatója - jöttek a rabbi-hivatalba. „Nagyünnepi” imakönyvet kértek, olyat, amely magyar nyelvű fordítással ellátott, hiszen nemcsak az imák zeneiségére vágyik a hívő lélek, hanem tudni óhajtja, mit foglal magába a több száz éves szent nyelvű, tradicionális fohász. Távozásuk után tizenéves diákleány jelent meg az ajtóban. Görcsösen kapaszkodott két raus hasónói machzorba, az imakönyvekbe, melyeket szorongással teli mozdulattal tett az asztalra. „Az anyu küldte. Meghalt a nagyi, nem kellenek a régiségek!” - mondta, s mint a forgószél, úgy viharzott el a fagyos légkörű szobából. Habent sua fata libelli. Megszokott mozdulattal, rutinos megszokásból nyúlok a „régiségek” után, s az első lapon, az üres oldalon - micsoda váratlan pillanata a véletlennek - kirajzolódik a „historia domus”. Néhány mondat utal a család eseményeire. Benne egy világ, három generáció találkozása, családi történelem. Egy életpálya eseményei, szavakban. De hát elment a nagyi, nincs szükség a fölösleges dolgokra. Idézet az első oldalról: „Héber nevem: Szóre Bász Dóvid Esketésem: 1927. január 5 Eszter születése: 1935. március 17. (Anyám neve után: Jentele) Szabadulásom Auschwitzból: 1945. február Anita unokám születése (Blümele): 1966. június 4 Elment a papa (Jahrzeit táblát készíteni!): 1975. február Halálozásom napja: 19...” A három pont az előbbi két számjegy után különösen drámai erővel hat. Közeledünk a zsinagógai év végéhez, két esztendő találkozásához. A számbavétel ideje ez. Rendkívül árnyalt a héber nyelv, amely párhuzamba hozza az imát a találkozással. Hiszen ez transzcendens együttlét Istennel. A „nagyünnepi” imakönyv, akár relikviaként, nem kellett az utódoknak. Megszűnt az érintkezés, meghiúsult a találkozás? Szerencsére van kinek

187 Elhangzott a Hősök zsinagógájában, 1986. október 26-án, Nicávim-Vájélech hetiszakaszok szombatján.

119

odaadni, aki vágyik a szent nyelv betűinek szépségére, aki mély egyéni tartalommal töltheti meg a sárguló lapokat, aki nem rokon, csak „testvér”, aki folytatja azt, ami abbamaradt. Nem szakad meg a hagyomány láncolata. Lapozom az imakönyvet, s a kutató szem megáll egy mondatnál:

ובבלב תמא רבודו תמאה לע הדומו יולגבכ רתסב םימש ארי םדא אהי םלועל „Mindig légy ember! Emberségedben légy hívő, még lelki magányodban is. Mindig az igazat mondd, s hűségben cselekedj ennek megfelelően.”188

188 Táná devé Élijáhu 21.

120

A 110 éves Rabbiképző köszöntése189

הוקתה יריסא ןורצבל ובוש 190 „A remény gondolatának örök foglyai, az optimizmus következetes hirdetői, az egyistenhit, az egy egyetemes emberiség eszméinek hirdetői.” Ha mondanivalómat az ősi hagyomány szellemében interpretálom, a hagyomány egyik tanításához, fordulok segítségért. Idézek az Énekek Énekéből és a hozzá kötődő ősi kommentárból:

ובהא תומלע ןכ לע ךמש קרות ןמש םיבוט ךינמש חירל ך „Illatozó olajad milyen édes, Jó csobogású. Harmatcsepp a neved, lám Így kedvelnek a lányok.”

191 ול תדחוימ התיהו םש התייה תחא ןבאו סיר ןימכ יושע היה רזעילא יבר לש ושרדמ תאזה ןבאה רמאו ןבאה התוא קשונו ליחתה עשוהי יבר סנכנ תחא םעפ .הבישיל ש הזו יניס רהל המוד תירבה ןוראל המוד הילע בשי 192 Rabbi Eliezer tanháza kör alaprajzú volt és erre emelkedtek a vastag falak. Egy központi pulpitus is volt ott, ahol együtt foglaltak helyet mesterek és tanítványok. Váratlan vendég érkezett egyszer rabbi Jöhosua személyében. Miután üdvözölte a jelenlévőket, előre nem látott dolog történt. Ráborult a kőre, csókot lehelt rá és így szólt: Ez a kő, ez az épület hasonlatos a Szináj-hegyéhez, akik helyet foglaltak rajta, mesterek és tanítványok, ők a Tóra követői. Eddig az Énekek Éneke költői gondolatához kapcsolódó midrás idézet és benne két fontos, alapvető gondolat: Szináj-hegy. Alacsony kis magaslat a hatalmas vonulatok között. Mégis, valamiben kimagaslik. Ott adatott Isten által a zsidóság, de az egész egyetemes emberiség számára a tízparancsolat. A Szináj azóta az egyetemesség, s természetesen a zsidóság szimbóluma is. Ez a „kő”, ez az iskola Szináj eszméjének volt és maradt a követője. Korunk zeneirodalmának magyar óriása két különlegesen szép szóval fogalmazta meg egyik elgondolását. Így hangzik ez: Tiszta forrás. A mi

189 Elhangzott 1987. január 10-én, az Országos Rabbiképző Intézet alapításának 110. évforulóján. 190 Zehárjá 9,12. 191 Énekek Éneke - Sir Hásirim 1,3. Benedek István Gábor fordítása. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, Békéscsaba, 2010. pp. 4-9. 192 Sir Hásirim rábá kommentárja 1,3-hoz.

121

szeretett alma materünk, a 110 éve alapított iskolánk, főiskolánk, „tiszta forrás”, amelyhez mindig visszatérhetünk megfrissülve, megújulva, megerősödve. Igaza van Sír Hasirim rabónak:

יניס רהל המוד תאזה ןבאה „Ez a kő, ez az épület hasonlatos a Szináj-hegyéhez...”193 A második tétel így hangzik:

תירבה ןוראל המוד הילע בשיש A mesterek és tanítványok alapvető feladata és hivatása az legyen, hogy a Tóra szellemében éljenek. Tanuljunk, tanítsunk, s ennek szellemében cselekedjünk. A rabbi bárhová kerül is szükségszerűen a frigyszekrény194 eszméjének hordozója volt, és hordozója maradt. Ez a mi hitvallásunk, gondolkodásunk, eszményünk foglalata. Ezt hirdették és hirdetik rabbijaink itthon, és szerte a világon. Ezt hirdetik Moszkvától New Yorkig, Kijevtől Prágáig. Akik régebben is idejártak, gyakran hallhattak itt diákokat beszélni oroszul, németül, szerbül, csehül, bulgárul. De összekötötte őket valami. A szent nyelv, amelyen valamennyien imádkoztak. Az a szent nyelv, amelyre tanítanak, s amely által elvitték a mi rajongásig szeretett Intézetünk jó hírét szerte a világon. Talán két- két és fél évtizeddel ezelőtt - kollégáim közül lesznek olyanok, akik emlékeznek reá - a tengerentúlról egy rabbi érkezett Magyarországra vándorútja során: Slomo Carlebach.

195

Hosszú kabátja volt, és a kabátja alól kilátszott a cicesz. Zsinór lógott a nyakában s a kezében korunk egyik szimbóluma, a gitár volt. A régi szövegeket modern dallammal dolgozta fel, s e régi szövegek mindig aktuális mondanivalót hirdettek felénk. Ma is emlékszem egyik dalára, gyakran visszacseng fülemben. Egyik énekére, amely a Jajcérokból vétetett. Így hangzott:

196

לארשי לאג 'ה התא ךורב םהינב ינבל הלואג איבתו םינב עישות תובא ללגב „Az elődök miatt részesüljenek áldásban az utódok.” Újból van erős Rabbiképző Intézetünk, olyan tanári karral, amely a kor kihívásait nemcsak érzi, hanem érti is. A hagyomány szellemében tanít.

193 ״א , ״ג ״א : הבר םירישה ריש 194 תירבה ןורא 195 Slomo Carlebach (1925-1994), a „táncoló rabbi”, zeneszerző, énekes, aXX. századi zsidó liturgia egyik legjelentősebb formálója. Szerte a világon, főleg a fiatalok körében és elsősorban a „Carlebach minján-okban” a mai zsinagógai zenekultúrára is hatással van. 196 (ט תוכרב) הליפת

ל הלואג ךומסל ידכ ךכ םימתוחו (:ז ” יק םיחספ) ארמגב תרכזנ ” לארשי לאג „ הכרבה

122

ךיתכרבו ךילא אובא ימש תא ריכזא רשא םוקמה לכב „Mindenhol, ahol megemlítik Isten nevét, odajön az Isten, a Világ Alkotója és áldásban részesíti azokat, akik az áldást várják.”197 Számomra a mai nap különleges élmény. Három nap híján ezen a napon avattak rabbivá. Itt kaptam - életemben először - a rabbinikus áldást, áldott emlékű mestereimtől. Rendhagyó módon engedtessék meg a rabbinak, hogy visszaadja az áldást. Az áldást a templomra és áldást a hívekre. Áldást Izrael összességére!

197 M. II. 20,20.

123

124

„A Világ Alkotója szívet kíván”198

Áldottak legyenek azok, akik templomunkba, Isten házába a mai napon, Kol nidré estéjén eljönnek. A szeretet szavával köszöntöm testvéreimet a zsinagógai esztendő legszentebb napján. A zsinagógai atmoszféra is jelzi, „íme, a mai nap az ítélet napja”. Amikor hívekkel telik meg Isten háza, amikor ismerős dallamok, gyermekkori élmények nosztalgiája, de mindenek előtt Isten iránti szeretet, múltunk iránt érzett felelősség, és a sorsközösség gyűjti össze a rég nem látott zsidó embereket. Imádkozunk, elmélyülünk, reménykedünk. A zsinagógai esztendő legszentebb, legfenségesebb napján a tanítás szívtől, szívhez szól.

ךיהלא 'ה תא תבהאו ... שמשמו הנושו ארוק אהיש ךדי לע בהאתמ םימש םש אהיש תוירבה םע תחנב ונתמו ואשמ אהיו םימכח ידימלת „Ki szereti Istent? (...) Az, aki által megkedvelik Isten nevét, aki tudománnyal foglalkozik, aki segíti az alkotó tudóst, aki jellemesen viselkedik az emberi

kapcsolatokban.”

199 Ha a 20. század utolsó évtizedeiben, e történelmi szakaszban megkérdeznék társainkat, barátainkat, melyik az a szó, amelyet ma mindenki használ, de talán korábban alig-alig ismertek; az a szó és az a fogalom, amelyik beköltözött ma már az otthonokba: a komputer. A komputer, amely a munkát segíti. Az ember helyett ugyan nem gondolkodik, de elősegíti az emberi ráció fejlődését. A komputer, amely szórakoztat, hogy a fárasztó munka után családi légkörben, a családi fészek melegében, szülők és nagyszülők legnagyobb meglepetésére gyermekeik és az unokák bravúros módon és módszerrel játszanak a század csodájával. A komputer az, amely segíti, hogy kilométerek ezreit tegye meg a repülőgép, akkor is, amikor sötét van, amikor vihar tombol a magasságokban. Biztosan megadva az útirányt a repülőgépnek; a komputer segíti, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nyelveket tanít, és metakommunikációs rendszereket hoz létre. A komputer szinkronban hozza házadba a glóbusz történéseit. Millió embertársaddal egyszerre látod a világ eseményeit, élvezheted a kiemelkedő zenei eseményeket, a világ sportolóinak kiemelkedő találkozásait. És láthatod a véres terrort... Nincsen többé titok, eltűnnek a tabuk. A komputer társunkká

198 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1987. október 2-án, Kol nidré estéjén. 199 Talmud: Jomá 86a.

válik, a komputer, amelyet századunk egyik kiemelkedő zsidó gondolkodója modern Gólemnek nevez. Az ember a komputer nélkül életképtelen? A komputer mindenre képes. Egy fogalom kivételével: érzelem, szeretet! A komputer behálózza az egész világot, miközben talán ezzel egy időben kivész földünkről, vagy egyre redukálódik a szeretet. Az az érzelem, amiért - többek között - az ember a földre rendeltetett. Hogy érezzen, hogy legyen szíve, lelke legyen!

יעב אבל אנמחר „A Világ Alkotója szívet kíván.”200 Mindenekelőtt és mindenekfelett. A héber nyelv egyik legszebb kifejezése, az áhává, a szeretet. Modern korunk produktumait elfogadjuk, de a zsidó élet alapja továbbra is a ránk mindig jellemző, a zsidóságot döntő módon meghatározó fogalom, a szívünk mélyéről jövő, a szívekhez eljutó és megértő szeretet legyen!

ר תא וידימלת ולאש ב ב אדא ברל הל ירמאו אריז י ר מא ,םימי תכראה המב הבהא ר פקה אל ימימ ,םהל תרהרה אלו .ינממ לודגש ימ ינפב יתדעצ אלו יתיב ךותב יתד י .תופנוטמתה תואובמב ירבח תלקתב יתשש אלו „Tanítványok kérdezték mesterüket: Mi a hosszú élet feltétele? Mire így válaszolt: Sohasem tartottam rettegésben házam népét, tisztelve tiszteltem a tudóst, tisztátalan helyen tudománnyal nem foglalkoztam, nem örvendtem felebarátom szerencsétlenségén.”201 A második gondolat, amelyről szólok az emberi élet célkitűzésével kapcsolatos. Magasra emelni a mércét, magasra emelni a mértéket. Ha megkérdeznének titeket, hogy vajon a mi erkölcsi rendünkben, melyik az a mozgatórugó, amely átsegített bennünket a történelem viharain, amely Isten áldásaként az embert igazabbá teheti, a mai napig azt válaszolhatjuk: Életünknek is alapja, kezdete és vége, az a szó, amelynek kettős jelentése van a héber nyelvben: ávodá

202. Jelenti a munkát, és jelenti az isteni szolgálatot. Aki önzetlenül, hivatástudattal dolgozik, e munkája által Istent is szolgálja. A munkája által, amelyből embertársainak öröme lesz, Istennek is örömet szerez. A héber nyelv különleges gondolati rendszerének e kettősség adja meg az áhítatát. Hadd érzékeltessem e kettős fogalomnak, az ávodának a hagyományos irodalomban betöltött szerepét és helyét.

200 Talmud: Szánhedrin 106b. 201 Talmud: Táánit 20b. 202 הדובע

125

Munka és isteni szolgálat. A régi legenda a következőképpen fogalmaz: „Alexandrosz Hamukdón (Makedóniai Alexandrosz, avagy Nagy Sándor) világhódításai útján távoli helyre érkezett. Útjába került egy idős földműves, aki fiatal csemeték ültetésével foglalkozott. Hallod-e öreg? - szólt hozzá kellő üdvözlés után Alexandrosz - Nem okos dolgot mívelsz, amikor fákat ültetsz, hiszen öreg vagy már, gyümölcséből aligha juthat neked! Uram! - felelte az öreg -Ha nem jut nekem, majd jut az unokáimnak. Ha nem jut nekik, majd jut a követő generációnak. Évek múltak el, hódításairól már rég hazatért az uralkodó és akkor megjelent nála egy hajlott hátú, igen-igen öregember, kezében egy ládika volt, s a ládikában gyümölcsök. Amikor megkapta az engedélyt, hogy az uralkodó elé lépjen, kérdéssel fordult hozzá: Uram, megismersz engem? Nem -hangzott a válasz. Én vagyok az az ember, akivel, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt találkoztál távoli messzeségben, aki a fákat ültette. S most annak a fának az ágából e ládát készítettem és a fának a gyümölcsét beletettem e ládikába, és odaadom neked. Neked, akit a legjobban megillet. És szólt az uralkodó - így regél a hagyomány - hogy vonják be arany és ezüst pánttal a ládát, adják vissza az öregnek. Így jutalmazva őt, és bizonyítva, hogy a komoly munkának mindig van értéke. Az öreg hazavitte a ládát, ahol a szomszédja meghallotta a történetet. Annak a felesége az ötletet elsajátította. Csináltatott egy fából készült kis ládát, vásárolt gyümölcsöt tett bele, s elvitte - társához hasonló módon - a királyhoz, várva az ajándékot. És szólt az uralkodó: Mondd, ember, te ültetted a fát? Az általad ültetett fának a gyümölcsét tetted az ajándékdobozba? Mert csak az elvégzett munkának van gyümölcse, csak a megszenvedett munkának van jutalma.” Eddig a régi legenda, amely egy kicsit a mi életünknek is összefoglalása, egyben kifejező szimbóluma. Az ávodának, a munkának és egyben Isten- szolgálatának a lényegét fogalmazhatjuk meg. A Mindenhatótól a jutalmat akkor kapjuk meg, ha mi is „elültetjük” a saját fánkat. Ha Istent és embert szolgáljuk, tiszteljük. Kételyekkel, de reményekkel is teli korunkban hozzád szólok: Töröld le szemedről a könnyeket, tudom, sokat szenvedtél. Tudom, te is átélted a történelem legnagyobb viharát, megpróbáltatásokat, lemondásokat, szenvedéseket, te is átszenvedted családod szétzúzását, a magyar zsidóság kétharmadának elpusztítását. Ennek ellenére, mindezek dacára mi „ültettünk

126

és ültetünk”. Modern világ, érzelem, Isten-szolgálaton alapuló munka a mai magyar zsidóság nagy kihívása. Tudunk- e élni az új lehetőségekkel? A jelenben a jövőért is élhetünk. Az emlékek, az emlékezés, s az ítélet napján e földi létből a magasságok felé szól a halandó ember imája, majd áldáskérése.

Imádkozzunk azért, hogy Isten hallgassa meg fohászunkat!

127

128

„És soha ne félj az életben, én veled leszek”203

םיקידצ תוחראו ,םיבוט ךרדב ךלת ןעמל „Indulj el tehát az igaz embereknek ösvényén.”

204 Kisfiam, Gabikám! Lehet-e nagyobb adománya rabbinak, ha megéri gyermekének örömét, mikor is tizenhárom éves korában a zsidó közösség egyenlő jogú és kötelezettségű tagjává válik.

205

Hálát adok a Világ Alkotójának, aki a kiválasztottság osztályrészével jutalmazott meg bennünket és nékünk adta Tóráját, amely vezérlő elve volt és maradt számunkra egészen a mai napig. Nehezen találom a szavakat, s talán ez érthető.

ךיתבהא ינאו תדבכנ יניעב תרקי רשאמ „Mert drága vagy az én szememben, becses vagy és én szeretlek...”206 ינא ךתא יכ ארית לא „És soha ne félj az életben, én veled leszek”.207 Van miből erőt, szeretetet s ragaszkodást merítened. Anyu vigyázott rád, nevelt téged, irányította minden léptedet úgy, amint azt a régiek mondták, ahogy egy jidische mamenak, a zsidó édesanyának tennie kell. Nagyszüleid őszinte ragaszkodását, szeretetét, féltését nem is tudom szavakba önteni. Boldog vagyok, hogy Zsuzsival így szeretitek egymást. Ez valóban az öröm napja valamennyiünk számára, de számomra az emlékezésé is. Néhány nappal rabbivá avatásom előtt végleg itt hagyott édesanyám, s néhány héttel a Te születésed előtt az édesapám. Drága Kisfiam! Úgy illik, hogy a rabbi útravalót adjon. Hangozzék el tehát a tanítás, ahogy én hallottam mestereimtől. A Talmudnak a Beráchot traktátusából választottam ki egy gyönyörű gondolatot, amelybe érzelmeimet szeretném belefoglalni. A három gondolat, három egység így hangzik, figyelj jól, soha ne felejtsd el!

203 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1988. október 28-án, Berésit hetiszakasz szombatján, Schőner Gábor bár micváján. 204 Mislé 2,20. 205 תווצ מל הר שע שולש ןב 206 Jesája 43,4. 207 Jesája 43,5.

םעו ויחא םע םולש הברמו ,המח בישמ ךר הנעמ ,האריב םורע םדא אהי םלועל ,הטמל דמחנו הלעמל בוהא אהיש ידכ ,קושב ירכנ םע וליפאו ,םדא לכ םעו ויבורק תוירבה לע לבוקמ אהיו „Mindig legyen benned istenfélelem! És legyen benned elkötelezettség zsidóságunk iránt, és legyen benned elkötelezettség minden ember iránt, akiben van tisztesség és szeretet. Akkor szeretett leszel Isten előtt és megbecsült az embertársaid által.”208 Az első gondolat, melyet figyelmedbe ajánlok:

האריב םורע םדא אהי םלועל Legyél továbbra is istenfélő. Az első mondat, amelyre megtanítottalak, a „Sömá Jiszroél...” volt, mely Izraelhez, illetve Istenhez való kötődésünket egyaránt kifejezi. Hányszor és hányszor segített ez már át Téged is, például amikor „vészhelyzet” volt az iskolában, s csendben, magadban elmormoltad e szavakat, mert úgy érezted, hogy ez a mondat megsegít. Mindig veled lesz egészen életed utolsó órájáig.

ויבורק םעו ויחא םע םולש הברמו A második gondolat zsidóságunkhoz való elkötelezettségre szólít fel. Különleges adomány számunkra zsidónak lenni. Néha azt mondták: a zsidóság bélyeg. Ám mi öntudatosan valljuk, hogy zsidónak lenni hivatás. A maga összességében, formalitásában és tartalmában egyaránt. Hogy csak néhány kiragadott példával illusztráljam e tartalmi és formai egységet. Ha összeveted a „nagyünnepet” a maga univerzalitásának eszméjével és a sófárral, mint formalitással, vagy a peszáchot a maga szabadság eszméjével és a széderrel, illetve a sábeszt a maga pihenés ideológiájával és a Tórával, megérted gondolatomat. Amikor a mezuzára emeled tekintetedet, érzed hogy óv, hogy véd bennünket, és Te mindig megcsókolod, amikor belépsz a házba, vagy kimégy onnan. Megboldogult édesapámtól hallottam egy történetet: Egy kis városba elmegy egy mágid, egy vándor prédikátor. Azért ment oda, hogy gyűjtsön egy szegény beteg gyermek részére. Felhívják a figyelmét, hogy nem messze a város központjától lakik egy nagyon gazdag, ám nagyon fukar zsidó. Menj oda, és kérj tőle is! -mondták neki. A mágid el is ment, és kért a beteg kisded részére. A fukar ember azt felelte: Neked adom a legértékesebb gyémántomat, ha te tudsz nekem valami értékesebbet visszaadni.

208 Talmud: Beráchot 17b.

129

A prédikátor válaszolt: Add ide, és holnap visszahozom azt, ami ennél is értékesebb. Az egész közösség kíváncsian várta, mit tud adni a mágid ennek a fukar embernek, ami még az aranynál, a gyémántnál is értékesebb. Másnap megjött, benyúlt a zsebébe, kivett egy mezuzát, s így szólt: Látod, ez értékesebb. Amit te adtál, azt tőled mindenki el akarja venni, arra mindig vigyázni kell. Amit azonban én adok neked, az meg te rád fog vigyázni.” A mezuzá, s ami benne van - formalitásában és tartalmában - vigyázzon Rád, vigyázzon a zsidóságra, vigyázzon a mi népünkre.

קושב ירכנ םע וליפאו ,םדא לכ םעו „Legyen benned elkötelezettség minden ember iránt, akiben van tisztesség és szeretet.” Minden ember iránt.... Aki igaz ember tud lenni, annak a könyve a mi Szentírásunk, amelyből Te gyönyörűen felolvastál, és amit mi mindannyian áhítattal hallgattunk.

תוירבה לע לבוקמ אהיו ,הטמל דמחנו הלעמל בוהא אהיש ידכ „Akkor szeretett leszel Isten előtt és megbecsült az embertársaid által.” Drága Kisfiam! Gabikám! A mai naptól kezdve a közösség egyenlő jogú és egyenlő kötelezettségű tagjaként bár-micvává avatva, ebbe a közösségbe tartozol, hozzánk tartozol. Azt kívánom neked, legyen az életed buktatóktól, megpróbáltatásoktól mentes! Azt kívánom, hogy légy továbbra is olyan, mint amilyen eddig voltál! Amilyennek ismerünk, s ezt büszkén mondom itt a frigyszekrény előtt, Isten színe előtt. Nemcsak én tudom, milyen vagy, hanem mindazok, akik körülvesznek. Hangozzék el az apai, egyben a rabbinikus áldás a gyermek, a tanítvány felett. Amíg élek, én mindig Veled leszek...

130

Zevulon Hammer, Izrael vallásügyi miniszterének köszöntése209

דחי םג םיחא תבש םיענ המו בוט המ הנה „Milyen jó és milyen kellemes, milyen szép, hogy testvérek egymás mellett

ülhetnek.”

210 Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar zsidóság nevében, illetve a magyar rabbikar nevében e helyen köszönthetem önt, tisztelt vallásügyi miniszter úr. Ezen a helyen, a magyar zsidóság házában, abban a teremben, amely a legnagyobb magyar zsidó zeneszerzőről, Goldmark Károlyról kapta nevét. Külön emeli az esemény fényét, hogy abból az alkalomból gyűltünk össze, hogy először üdvözölhetjük Magyarországon Izrael Állam vallásügyi miniszterét. Isten hozta! Tisztel Miniszter Úr! Magyarország területén majd kétezer esztendeje éltek és élnek zsidók. A magyarországi zsidóság történetét a fény és az árnyék jellemezte. Elődeink részt vettek az ország gazdasági, kulturális életének fejlesztésében és jelentős szerepet játszottak Közép-Európa szellemi életében is. A 20. századi európai történelem szégyenfoltja a II. világháború, amelynek során Európában több mint hatmillió zsidót, Magyarországról 600.000 testvérünket öltek meg a különböző koncentrációs táborokban, a munkaszolgálatban és egyéb helyeken. A II. világháború befejezése után, a jelentős mértékben, számarányában lecsökkent magyar zsidóság kereste helyét és próbálta megtalálni azt az utat, amely visszavezeti Istenhez. Ebben a szellemi forrongásban közösségünk feladatául tűzte ki, hogy zsidó vallási életet felújítsa, működtesse zsinagógáit és tanházait, ugyanakkor alapvetően fontos feladatának tűzte ki a zsidó pedagógia alkalmazását. Tudtuk, éreztük, hogy vallási hovatartozásunk, a zsidósághoz való kötődésünk elképzelhetetlen tudás, s mindenekelőtt a vallási törvények tiszteletben tartása nélkül. Ezek voltak azok az elvek, amelyek vezérelték apáinkat, s amelyek meghatározták számunkra azt az utat, amely lehetővé tette, hogy részeseivé váljunk a világ zsidóságának.

209 Elhangzott a Goldmark teremben, 1989. február 14-én. 210 Zsoltárok 133,1.

131

Én 1948-ban születtem. Ugyanabban az évben, amikor kikiáltották őseink földjén a független Izrael Államot. Elődeink elmondása alapján megismerhettem milyen nagy örömöt okozott ez a korabeli magyarországi zsidóságnak is. Hittestvéreink egy része Izraelt választotta hazájának. Egy másik része itt maradt Magyarországon, s ebben az országban kereste és találta meg boldogulását. A magyarországi zsidóság mindig nagy szeretettel, s igen gyakran aggodalommal tekintett Izrael Államának sorskérdései elé. Mi is örömmel nyugtáztuk, hogy egy fejlődő, modern állam alakult ki, amely kereste és megtalálta helyét. A magyar zsidóság nagy fájdalmára, 1967-ben a két ország megszakította diplomáciai kapcsolatát. Ennek ellenére a magyarországi zsidóság érzelmileg, rokonok révén, az ősi elkötelezettség alapján mindig féltő szeretettel és ragaszkodással kísérte nyomon az Izrael Államában történteket. Az elmúlt esztendők új elgondolása lehetővé tette a két ország közötti diplomáciai közeledést. Az utóbbi esztendőkben lehetőség teremtődött arra, hogy számos magyarországi zsidó delegáció utazzék Izrael Államába, és ott nemzetközi tanácskozásokon, konferenciákon vehetett részt, megismerhette a mai Izrael Államának szellemi és gazdasági arculatát, s betekintést nyerhetett vallási életébe. Ugyanakkor Magyarország számos magas rangú politikusa tett látogatást Izrael Államában. Örömmel láttuk vendégül az elmúlt években azokat az izraeli delegációkat, amelyek érdeklődést mutattak a mai Magyarország, a magyarországi zsidóság helyzete, céljai és elképzelései iránt. Reméljük, hogy a közeli időben még magasabb szintre emelkedik Izrael Állam és Magyarország közötti politikai kapcsolat, hiszen ez elősegítheti a két ország érdekeit, lehetővé teszi, hogy a két ország népe betekintést nyerjen a másik életébe. Ennek a folyamatnak az elősegítése érdekében létesítettük pár héttel ezelőtt, itt Budapesten, a Magyar-Izraeli Baráti Társaságot. Hiszem, hogy ez a tudósokból, művészekből, rabbikból, papokból, a szellemi élet más területén élő emberekből valamint sok száz átlag magyar állampolgárból álló Társaság elősegítheti e folyamat felgyorsulását. Tisztelt Vallásügyi Miniszter Úr! Az Ön látogatása kiemelkedő eseménye a magyar zsidóság vallási életének is. Az elmúlt esztendőben felkereste közösségünket Samír miniszterelnök úr, Peresz miniszterelnök-helyettes úr és Sharon miniszter úr is. Az Ön, illetve az előbb említett vezető izraeli politikusok magyarországi tárgyalásai új

132

színfoltot jelentettek a két ország politikai kapcsolatteremtésében. Az Izrael Állam iránti érdeklődésnek számos más pontjára is felhívom az Ön szíves figyelmét. Viszonozva a magyarországi művészek látogatását, számos híres izraeli művész - többek között különböző együttesek - érkeztek Magyarországra és mutatták be tehetségüket. A modern héber nyelv iránti érdeklődésnek számos jele van. Ezek között hadd említsem meg, hogy hitközségünkben beindítottuk modern héber nyelvtanfolyamunkat, amelyen több mint 300 nő és férfi tanulhatja meg a Biblia nyelvét, illetve a modern, mai héber nyelvet. Tudom, hogy a magyarországi zsidóság, amely eddig is a híd szerepét töltötte be, az elkövetkezendő esztendőkben is fontos szerepet játszik, illetve játszhat a kapcsolatok fejlesztésében. Kívánok önnek, az izraeli delegáció minden tagjának eredményekben gazdag megbeszéléseket, koronázza siker itteni tárgyalásaikat! Engedtessék meg, hogy a rabbi Istenhez imádkozzék, hogy adjon békességet, nyugalmat és megértést mind a két ország népének, és adja meg továbbra is a békés fejlődés lehetőségét. Kívánom ezt őszinte szívvel Önnek és valamennyiünknek!

133

134

Az öröm és a vígság napja211 (Jom háácmáut)

הנש תירחא דעו הנשה תישארמ הב ךיהולא 'ה יניע 212 Ünnepi istentiszteletre gyűltünk össze, hogy közösen, imával ajkunkon szóljon fohászunk a Mennyek Urához, azon alkalomból, hogy Istennek kegyelméből Izrael Államának 41. függetlenségi évfordulóját ünnepelhetjük. Ezen ünnepi napon és ünnepi órán, előttünk lebeg e terminus egymásba kapcsolódó, állandóan visszatérő hármas motívuma: a jom hásoá, a jom házikáron és a jom háácmáut. A jom hásoá, amikoris hat millió európai, s ezen belül hatszázezer magyar zsidó mártír emlékére meggyújtottuk a hat gyertyalángot. A jom házikáron, az emlékezés napja, amikor áldó kegyelettel gondolunk azokra a hősökre, akik a legdrágábbat, életüket adták Izrael függetlenségéért. És jom háácmáut, maga a függetlenségi nap, amely Izraelben és a gálutban egyaránt nem más, mint moádim leszimchá, az öröm és a vígság napja. Két ággádai tanítást ajánlok figyelmetekbe, amelyek az évezredek messzeségéből is hozzánk szólnak.

םיכחמ לארשי ץראד אריוא „Izrael levegője bölccsé tesz.”

213 Sok-sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg ezen ősi igazság. Annak tudatában és jegyében, hogy őseink, akik egykoron a Szentföldön éltek, s az egész egyetemes emberiségnek adták a Tórát, magát az erkölcs fogalmát, mély bölcsességgel rendelkeztek. Ez a bölcsesség hatotta át a későbbiekben, a száműzetésben élők sorsát, elméleti felkészültségét, és magát a gyakorlati kivitelezést. Alapítsatok tanházakat - szól a régi tanítás - tanházakat, amelyekben taníthattok. A szétszóratásban - szerte a Földön - egyik helyen napfény, a másik helyen árnyék az osztályrésze. De mindenütt vallja az ősi igazságot, mindenütt tanházat alapít, mindenütt zsinagógát épít, azzal a céllal és reménnyel, hogy

211 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1989. május 10-én, jom háácmáut napján. 212 M. V. 11,12. 213 Talmud: Bává bátrá 158b.

továbbadhatja mindazt, amit egykoron böerec hakedosá, a Szentföldön örökségül kapott. És imádkozta naponta:

םימחרב ןויצל ךבושב וניניע הנזחתו A tanítás és az imádság, a mi őseinket fenntartotta és megtartotta a megpróbáltatások évezredeiben. Magam előtt látom a jesivákban éjt nappallá tévő bóchereket, akik odahajolnak a megkopott Talmud-fóliáns fölé és tanulnak, hogy taníthassanak, hogy átadhassák azt a szellemiséget, amelyet örökségül kaptak. Ez nem volt más, mint zerá kodes, szent mag. Sok-sok tízezer talmudista szerte a világon tanította az egyetemességet, amely a zsidóságból fakad. Ezt a szent magot, tengernyi megpróbáltatás, lemondás, majd diszkrimináció érte szerte a világon. Talmudtudósok, liturgiaköltők, pájtánok, foglalkoztak egyéniségükkel, céljaikkal és vágyaikkal és próbálták aposztrofálni a zerá kodes, e szent mag értékét. A modern zsidó költészet egyik legnagyobb alakja: Hájim Náhmán Bialik hasonló miliőbő1 nőtt ki. Látta a különböző helyeken szétszórva elhelyezkedő jesivákat, ahol hajnaltól késő estig tanultak. Hadd idézzek néhány sort Bialik költeményéből:

„...S elgondolom, mily hatalmas a mag, Mely rejtve é1 az átkozott talajban, Érné a napnak egy sugara csak, S belőle mennyi áldásunk fakadna! Mennyi dús kéve hullana alá, Ha egy új szellő, mire lelkem vágyik, Egyengetné és kisimítaná Az élet ösvényét a jesiváig...” Zerá kodes, e szent mag kikelt. A polgári időszámítás szerint 1948-ban jom háácmáut napján függetlenné lett a modern zsidó állam. Szerte a világon nagyhatalmak és kis országok biztosították szimpátiájukról a zsidó államot. Az elmúlt 41 esztendőben rügy fakadt a mag helyén. Úgy is mondhatnám: megmaradt a mag és rügy is lett a fán. A Szentföldön, Izrael Államában, a zsidó világ központjában és szívében, együtt van az ókori szellemiség és a modern kor minden egyes csodája. Ha azt mondom, komputertechnika. Ha azt mondom, világszínvonalú mezőgazdaság. Ha azt mondom, hogy csúcstechnológia, mind-mind azonos Izraellel. Ha azt mondom, hogy könyvtárak - nemcsak nyilvánosak, hanem magánkönyvtárak - ez mind-mind Izrael. Sok izraeli házban jártam. Láttam

135

gazdagabbat és szegényebbet. Elegánsan berendezettet, és olyat, amelyre a sivárság volt a jellemző. De minden házban ott volt a könyv. Mert ez a nép nem más, mint a „remény foglya”. Ez a virágok, a védett természet országa. Az egyik kozmonauta azt mondta, hogy amikor fenn járt a világűrben és letekintett, a Földközi tenger környékén látott egy csodálatos oázist. Nem értette első pillanatban, hogy mi az. Ez volt Izrael. A visszatértek, a hazatértek, az egykori üldözöttek gyermekei, a soá túlélői, a megpróbáltatások számkivetettjei keresték és megtalálták az ó- illetve új hazát. Igaza van az ősi tanításnak:

םיכחמ לארשי ץראד אריוא „Izrael bölccsé tesz, racionálisan gondolkodóvá, jövőt tervezővé.”

214 Annak idején, amikor a jeruzsálemi Templom állt - így mondja az aggáda - a Templom fundamentumát even hástijának,

215

alapkőnek nevezték el. Egyes kommentátorok ezt a szót, hogy stijá úgy interpretálják, hogy ez nem más, mint egy forrás. Ebbő1 a forrásból meríthetett az egész világ. Annak idején egy tiszta forrás volt ott, amely, - s ezt büszkén vállaljuk - megtermékenyítette az egész világot. Inspirálólag hatott évezredek irodalmára és művészetére. Döntő módon befolyásolta az etikai világképet. De általában úgy fogalmazhatunk: Odaállt minden progresszió mellé ez a tiszta forrás, mely alapként is szolgált, s ebbő1 meríthetett az egész világ vizet, hitet és dicsőséget. Hogyan fogalmazták ezt meg a „Függetlenségi Nyilatkozat” alkotói. Hadd idézzem tanúnak: „Izrael prófétáinak szellemében a szabadság, jog és béke ideáljait tekinti léte alapjának. És egyenlő társadalmi és politikai jogokat biztosít minden polgárának vallásra, fajra és nemre való tekintet nélkül. Gondoskodik a vallási, lelkiismereti, nyelvi, és művelődési szabadság fenntartásáról. Védelemben részesíti valamennyi vallás szent helyeit és betartja az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett elveket.” Ezen elveket és azokat, akik szent célként maguk elé helyezték azokat, az elmúlt 41 esztendő alatt többször akarták a tengerbe szorítani. De e nép, mint annyi más alkalommal a történelemben, a megpróbáltatások viharából győztesen került ki. Vallotta és vallja: Izrael népe él és élni fog.

214 Talmud: Bává bátrá 158b. 215 היתשה ןבא

136

Drága Testvéreim! Mielőtt elmondanám a mártírokért, a hősi halottakért a Kél málé ráchámim...-ot - befejezésképpen - szólok arról, hogy közösségünknek, valamennyiünknek nagy örömére szolgál, hogy fejlődnek a Magyarország és Izrael Állam közötti kapcsolatok. Valamennyien úgy érezzük, hogy az elhibázott lépést, a diplomáciai kapcsolatok 1967-es megszakítását fel kell váltania a teljes körű diplomáciai kapcsolatoknak! A mi álmunk, vágyunk és kérésünk egyben, hogy valóban szeretet, megértés és tárgyilagosság alakuljon ki mindkét nép körében egymás iránt. Even hástijá, a forrás szétszóródott, szétáradt a világban.

216

Eljutott hozzánk is, a maga békességével és egyben emlékével. Emlékezzünk tehát a hősi halottakra.

םתמ

חלמב ולפנו לארשיל הנגהה הבצבו תרתחמב לארשי תוכרעמ לכב ומחלנש םשה תשודק לע םשפנ ורסמו Hogy jó szóval, illő szóval fejezzük be a közös elmélkedést, köszönetemet és szeretetemet tolmácsolom - az ünnephez illő tisztelettel - valamennyiőtöknek, hogy eljöttetek, hogy együtt ünnepelhettünk. Adja Isten, hogy legyen osztályrészünk:

המלש הלואגל החמשל םידעומ

216 „ םלועה ת

תשוה הנממ ” ש ךכמ עבונ הייתשה ןבא

137

138

A szegedi zsinagóga újraavatása217

וניאר ונאצמ והניוקש םויה הז ךא „Ez az a nap, amelyet reméltünk, amelyre, annyira vágytunk, amelyet megértünk.”218 A szeretet és egyben a megrendültség szavaival köszöntelek Titeket itt, az Isten házában, a világ egyik legszebb zsinagógájában, Szeged városában, a Tisza partján. Megrendülés és áhítat hatja át a rabbi szavát, aki pont húsz esztendővel ezelőtt mondotta el első prédikációját innét, e helyről. Gondolataimat a szombati hetiszakasz egyik értékes mondata köré foglalom: ךברקב רשא רגהו יולהו התא ךתיבלו ךיהלא הוהי ךל ןתנ רשא בוטה לכב תחמשו „És örülj mindannak a jónak, amelyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad és a te házadnak, neked, a levitának, az idegennek, mindenkinek.”219 A bibliai üzenet talán soha nem volt olyan aktuális, mint e fenséges órán. Az évezredek messzeségéből is hozzánk szól olyan tartalommal, amelyet külön- külön és együttesen is érdemes interpretálni. Zsinagógáról szólunk, s ezzel kapcsolatban két személyről kell megemlékeznünk. Két olyan kiválóságról, akinek munkája és munkássága elválaszthatatlan e gyönyörű épület létrehozásától. Mind a kettőnek a neve Löw. Apa és fia.

220

217 Elhangzott 1989. szeptember 13-án, a Szegedi zsinagógában. 218 Siralmak 2,16. 219 M. V. 26,11. 220 Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden. Löw Lipót és Löw Immánuel (Bába Kiadó, Szeged, 2003); Hidvégi Máté, az OR-ZSE c. egyetemi tanára írta a legtöbbet e két zseniről: Löw Immánuelről: Nézd, a tenyeremre rajzoltalak. Emlékezés Löw Immánuelre. Liget 1986(1), pp. 26-39. (Bezúzva); újra megjelent: Liget 1988(1), pp. 36-48; Tenyeremre rajzoltalak. Liget Könyvek, Budapest, 1998, pp. 9-42; Löw Immánuel és Móra Ferenc búcsúzása Haár Alfrédtól. Természet Világa 117(6)-1986, pp. 285-286; Löw Immánuel Csók-ja és könnyei. Csongrád Megyei Hírlap 1987. febr. 14. p. 6; Virágok, csillagok, Móra. Magyar Családi Kalendárium 1989. pp. 164-166; Löw Immánuelről. Liget 1990(4), p. 97; Löw Immánuel [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; A Löw-per. Múlt és Jövő 1996(3), pp. 85- 96. Löw Lipótról: Löw Lipót [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; Löw Lipót 1849-es börtönnaplója. Múlt és Jövő 1998(1), pp. 116-124; Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő Könyvek, Budapest, 1999.

Szerencsés helyzetben volt a múlt század 40-es éveiben Nagykanizsa, amikor Morvaországból egy fiatal, tehetséges rabbit hívott meg szószékére. Leopold Löwöt, vagy ahogy később nevezik: Löw Lipótot.

221 Ő volt a zsinagógai szószék megmagyarítója, aki először vitte be a magyar nyelvet Isten házába, a zsinagógába. 1845-ben így ír: „Szólj a magyarhoz az ő nyelvén. Ha gyengén is, megért és szavad visszhangzik rokonszenves kebelében...”222 Nagykanizsa után Pápa következik, ahol rövid ideig különböző helyeken beszél és tanít, többek között, megvalósítva a korabeli ökumenét, a pápai Református Kollégiumban. Majd Kossuth első szavára csatlakozik az 1848-as szabadságharchoz, tiszta szívvel és tiszta lélekkel, melynek következményeit különösképpen érzi Haynau börtönében. 1850-ben Szeged meghívja rabbijának és élete végéig e közösség vezetője volt. Elindítója az első Magyarországon publikált német nyelvű folyóiratnak, a Ben Chananjanak, amely hírt és elismerést szerzett neki, és Szeged városának szerte a világon.

223 Isten gazdag gyermekáldásban részesítette. 14 csemetéje közül a nyolcadiknak különleges nevet adott. Egy bibliai fordulatot használva, gyermekébe igyekezett átörökíteni saját hitét, hitvallását, rabbinikus alázatát és szeretetét. Úgy érezte, hogy egykori megpróbáltatásai, és szenvedései ellenére „vele van az Isten”224. Ezt a nevet adta gyermekének: velünk az Isten, héberül: Immánuél. Minden idők magyar zsidó történetének talán legnagyobb neológ rabbija Lőw Immánuel

225

, e város szülöttje, Horthy börtönét megjárva a magyar zsidóság, és egyben e város mártírja. Ő álmodta meg e templomot, részleteiben és egészében. A jeles személyiség és egy tehetséges építésszel, Baumhorn Lipóttal226 való találkozásából született e remekmű. A zsinagóga. Szinte hihetetlen, mindössze három esztendő telt el az alapkő letételétől a felavatásig, 1900-tó1 1903-ig épült fel e varázslatos szépségű templom. Azóta

221 Černa Hora, 1811 - Szeged 1875. 222 Löw Lipótról írt tanulmányában idézi Venetianer Lajos (Venetianer Lajos: Löw Lipót. Bánóczi József [szerk.]: Zsidó Plutarchos I. Budapest, é. n. p. 16. Népszerű Zsidó Könyvtár. 10. kötet). 223 1858-67 között szerkesztette. 224 Immánuel név jelentése: Velünk az Isten. 225 Szeged, 1854 - Budapest, 1944. 226 Kisbér, 1860 - Kisbér 1932.

139

itt hirdetik Isten igéjét, s követik azt a zsinagógai prédikációs formát, amely a szegedi zsinagóga sajátja. Pontosan 200 esztendővel ezelőtt 1789-ben fordul a közösség akkori vezetése a kancelláriához, hogy zsinagógát építsenek. 1803-ban felépül az első-, 1843-ban a második-, az ún. ózsinagóga, és 1903-ban a harmadik, a „Löw zsinagóga”. S most újbó1 - ugyan még nem a régi pompájában - de felújítva ékeskedik az 1903-ban felavatott szegedi zsinagóga. Lőw Immánuel, a zseniális gondolkodó szimbólumokkal ékesítette Istennek imával megszentelt házát. A zsinagóga frigyszekrényének ajtaja sittimfából készült, mint egykoron a Szentélyben. Az ókori jeruzsálemi Szentély bejáratánál két oszlop állt. Az egyik neve volt: Jáchin, a másik neve: Boáz. Lőw a frigyszekrény két oszlopára felíratta: Jáchin és Boáz, utalva a bibliai prefigurációra. Idézzük a Misna, Ávot traktátusának klasszikus mondatát, melynek három lényeges gondolata szintén megjelenik e gyönyörű zsinagógában:

227 םידסחה תולימ ג לעו ,הדובעה לעו ,הרותה לע - דמוע םלועה םירבד השולש לע „Három dolgon alapszik a világ: a Tórán, a munkán alapuló istenszolgálaton, és a szeretet gyakorlásán.” Három szó, pontosítok: három fogalom négy szóval. Ezt a négy szót íratta rá Lőw Immánuel a négy oszlopra, hogy, aki ide belépsz, tudd, hogy mi a zsidóság, érezd, mi a zsidó nép üzenete minden korok embere számára. Az etikai világrendszer hármas, megingathatatlan fundamentuma: az ősi hagyomány, a zsidó szellemiség iránti elkötelezettség, a szorgalmas munka. Isten előtt csak az találhat kegyelmet, aki megtalálja az utat embertársai felé is. Megtalálni a kegyet és a szeretetet Isten és az ember szemében. A szeretet gyakorlását tanítja Ávot traktátusának szavaival Lőw. Igenis legyen benned a megpróbáltatások és az egykori lemondások és a szenvedések után is szeretet. Hatalmas elvárás, amelyhez kell mély hit és emberi alázat. Mert ez a város is elveszítette zsidó lakossága zömét a II. világháborúban. Szinte beigazolódott Ámosz próféta szava: „A városba, ahonnan elhurcolnak ezer embert, nem fog visszajönni csak száz...”

228

Szeged zsidóságának, amely sok ezer lelket számlált, talán egy tizede, ha visszajött. Meggyengülve, megrendülve, megalázva,

227 Misna, Ávot I,2. 228 Ámosz 5,3.

140

megszégyenítve. Vissza Szegedre, a városba, amely nem védte meg; a városba, amelyet annyira szeretett, s amelyhez ma is hűséggel ragaszkodik. Még egy mondatot íratott fel Lőw a bejáratra, a bejárat fölé héberül és magyarul, hogy mindenki értse:

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”229 E szavakhoz nem kell kommentár. Bevezető mondatomban a heti szakaszt idéztem, hadd citáljam újból:

ךל ןתנ רשא בוטה לכב תחמשו „Emlékezz és örülj mindannak a jónak, amelyet az Örökkévaló ad neked!”230 Az utolsó idézet, amelyet választottam, a frigyszekrényen olvasható:

ידבע השמ תרות ורכז „Emlékezzetek az én szolgámnak, Mózesnek Tórájára!”

231 Nem véletlenül Tórával karunkon jöttünk be a templomba, jelképesen megvalósítva az emlékezést és az emlékeztetést. Megadva a tiszteletet hitünk forrásának, legszentebb könyvünknek, az emberi kultúra legnagyobb, és legmaradandóbb alkotásának, a Tórának, a Szentírásnak. Fenntartott bennünket és fenntart ezután is. Ragaszkodjunk az ősi Tanhoz olyan szeretettel és emberi alázattal, ahogy tettük eddig is! A zsidóság vigyázott a Tórára, hiszem és tudom, a Tóra vigyáz az elkövetkezendő időben a zsidóságra. és vigyáz megújult, új köntösbe öltözött gyönyörű zsinagógánkra.

229 M. III. 19,18. 230 M. V. 26.11. 231 Máleáchi 3,22.

141

142

A „megtérés szombatja”: sábát suvó232 (Hogy szabad lélekkel léphessen be immár zsinagógáinkba...)

E szombati napnak különleges a neve és jelentősége, jelzete van a hagyományos zsidó irodalomban, kitüntető, elismerő elnevezést kapott: sábát suvó vagy sábat tösuvó. Mind a két kifejezés igaz, hiszen mindkét szónak a közepén a megtérés gondolata áll. Maga héberül az a szó tsuvá

233

annyit jelent: megtérés, és az a háftárá, amelyet az előbb felolvastam, ezt a kezdeti szót viseli:

„Suvó Jiszroél! - Térj meg Izrael!” Ilyenkor, ezen az ünnepi órán, régi hagyomány, hogy egy gemárai tételt magyaráz a rabbi. A talmudi kornak egyik kiemelkedő mestere volt rabbi Nehunjá ben Hákáná. A témakör, amellyel a talmudi tétel foglalkozik, a következőképpen kezdődik:

. הרצק הלפת ותאיציבו שרדמה תיבל ותסינכב ללפתפ היה ה נקה ןב אינוחנ יבר לע הלקת עראי אלש ללפתמ ינא יתסינכב ,םהל רמא ,וז הלפתל םוקמה המ ,ול ורמא

234 יקלח לע האדוה ןתונ ינא יתאיציבו ,ידי Amikor rabbi Nehunjá ben Hákáná elindult a zsinagógába, mindig egy rövid imát mondott. Hasonlóképpen, amikor elhagyta Isten házát akkor is imádkozott. Így szóltak hozzá a környezetében lévők: Mi az oka, hogy a zsinagógába jövet és a zsinagógát elhagyva is imádkozol? Amikor belépek a templomba - szólt a rabbi - azért imádkozom, hogy ne legyen semmi akadály, az én életemben. Kezem munkája sikeres legyen. Amikor pedig elhagyom a templomot, hálát adok Istennek az osztályrészemért. A misnai részt, a „prelúdiumot” kiegészíti és magyarázza a Gemárá, a talmudi textus. Mit ért az előbb elmondott alaptézis alapján, miért fontos ezt analizálni?

ל ע הלקת רבד עראי אלש יהלא 'ה ךינפלמ ןוצר יהי ,רמוא והמ ותסינכב ,ןנבר ונת רוהט לע אלו רוהט אמט לע רמוא אלו ,ירבח יב וחמשיו הכלה רבדב לשכא אלו ,ידי

235 ...םהב חמשאו הכלה רבדב ירבחו לשכי אלו ,אמט Mestereink tanították: Amikor a tanítómester belépett a zsinagógába így szólt: Legyen meg a Te akaratod Mindenható Istenem, hogy ne legyen semmi akadály az

232 Elhangzott sábát suvá napján, 1989. október 7-én, a Dohány utcai zsinagógában. 233 הבושת 234 Talmud: Bráchot 28b. 235 Uo.

én munkámban, és nehogy botlás legyen az utamon, amikor a vallási törvénynek érvényt szerzek. Tudjak úgy élni, hogy a barátaimnak, a környezetemnek, az engem körülvevőknek legyen örömük bennem. Nehogy azt mondjam a tisztátalanra, hogy tiszta... És azért is imádkozom minden nap, hogy nehogy a környezetemben lévők megbotoljanak és tudják, hogy mi a helyes útirány, és abból majd nekem legyen örömöm... És amikor elhagyta a templomot, akkor is imádkozott? Igen, akkor is mondott egy imát és így szólt: Hálát adok Neked Örökkévaló Istenem, hogy engem is hívőnek teremtettél, és hogy megvan a lehetőségem, hogy eljöjjek ide, Isten házába és hallgassam a közös imát, hallgassam a közös fohászt és hallhassam meg a tanítás szavát. A talmudi tétel egyik gondolata: úgy élni, hogy a környezetnek legyen öröme bennünk. Tudjuk nagyon jól, nem egyszerű feladat, nem könnyű dolog. Olyan etikai normát, olyan erkölcsi piedesztált elérni, hogy a környezet is elfogadja. Úgy élni, hogy ne csak a környezetnek legyen öröme bennünk, hanem kicsit fordítva is, nekünk is a környezetben. A környezet szónál meg kell állni. Ha a minket körülvevő környezetre gondolunk, akkor örömre nincs sok okunk! Végigmegyünk az utcán a város szívében, nem érzünk mást, mint kipufogógázt. Ha felnézünk a magasba, nem látunk mást, mint szennyet szóró gyárkéményeket. Ha valaki megnézné - egy megfele1ő gépen keresztül -, hogy milyen az emberek a tüdeje, kétségbeejtő látvány fogadhatná. Sokan kritizálják, és joggal a dohányzást. A Talmud 1500 évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy kellene élni, hogy az embernek öröme legyen a környezetében, akkor a ma emberéhez is szólt. Érezzük a talmudi bölcsesség rendkívüli jelentőségét másfél ezer esztendővel később is. Úgy élni, hogy az ember ne mondja a tisztátalanra, hogy tiszta, és fordítva. Az elméletet lefordítani a mindennapok nyelvére, annyit jelent: az igen, legyen igen; és a nem, legyen nem. A kaméleon magatartás, a két- vagy sokszínűség vajon mikor tűnik el az emberiség életéből? Mikor fogjuk azt mondani, amit gondolunk? Hogy ez felelősséggel jár? Természetesen! Hogy az ember ne gondolkodjék „másképpen”, és ne nyilvánítson „mást” szavakkal? Óriási elvárás, óriási feladat, zsidó feladat, emberi feladat. Az ember hálát ad azért, hogy itt lehet Isten házában.

143

Ros hásáná estéjén annyi embert láttam itt a zsinagógában, amelyhez hason1ó hosszú-hosszú évek óta nem volt. Valami van a levegőben, amit a zsidó ember is megérez, amire ráérez. Hogy történelmi eseménynek is lehetünk tanúi a mindennapokban... A vallási életen túlmenően ki gondolhatta volna, hogy itt, Isten házában Izrael Államának első emberét: Shamir miniszterelnök urat köszönthetjük! Ki gondolná azt, hogy nyitottak a mi testvéreink a zsidóságra, hogy vágynak a tanítás szavára? Hogy 40 évvel a soá után, negyven esztendővel azután, hogy a modernkori Hámán ki akarta irtani a zsidóságot, és a magyar zsidóság 83,7 %- át megölték Auschwitzban és a különböző koncentrációs táborokban, és másutt, nyitottak a mi fiataljaink a zsidóság iránt, hogy a második, vagy, ha úgy tetszik immár a harmadik generáció tagjaiban, megszületik az istenhit? A mi kötelességünk, hogy ezeknek a társadalmi, vallási rétegelvárásoknak eleget téve, teremtsük meg a felületet, hogy öröme legyen az embernek Isten házában. Hogy szabad lélekkel léphessen be immár zsinagógáinkba. Közös felelősség élni és ne visszaélni vele. Minden korban. Nőnek és férfinak, idősnek és fiatalnak egyaránt!

144

Emlékfa avatás236

הבצמה הדעו הזה לגה דע „Tanúságtétel e sírkő, legyen örök tanúságtétel e gyönyörű emlékhely.”

237 Különleges atmoszférában, egy különleges történelmi miliőben gyűltünk össze, hogy áldó kegyelettel emlékezzünk azokra a testvéreinkre, azokra a zsidó áldozatokra, akik mártíriumot szenvedtek a II. világháború gyűlöletet keltő poklában. Az avatás pillanataiban úgy illik, hogy a rabbi rövid tanítást adjon. Engedtessék meg nekem, hogy érzelmeimet és gondolataimat megosszam Önökkel. Hogyan és miképpen látja a rabbi az emlékmű jelentőségét, hogyan és miképpen tovább? -tehetjük fel a szónoki kérdést. A II. világháború előtt egy rendkívül értékes és érdekes könyv jelent meg a „Javne” című sorozatban. Szerzője Áchád Háám a 20. századi zsidó irodalom egyik kiemelkedő személyisége volt. Dolgozatgyűjteményének címe: Ál párását döráchim, azaz Válaszúton. Úgy érzem ez a hely és ez az óra most párását döráchim - válaszút. Valaminek a kezdete. Különleges történelmi hangulata van ennek a környezetnek. Úgy érzem, egy olyan úton állunk, amely gondolatokat, érzelmeket és vágyakat sugall a 20. század vége felé közeledő embernek. Az első út, amelyet - természetesen szimbolikus értelemben - testvéreim figyelmébe ajánlok, a mögöttünk magasodó hatalmas templomunk, a Dohány utcai zsinagóga, amelynek jajszava, fájdalmat kifejező szava messzire elszáll, és segítségért fohászkodik. E zsinagóga évtizedeken keresztül mindig szimbóluma volt és szimbóluma maradt a hitnek. Az első út, az első forrás, amibő1 meríthetünk, legyen jirász hásém - Izrael hite, a zsidóság hite. Nem messze tőle magasodik egy épület, amelynek helyén 130 esztendővel ezelőtt egy nagyon-nagyon kicsi ház állott. Abban a házban született Binjámin Zeév Herzl, a modern kor zsidóságának „prófétája”, a jövő zsidó államának megálmodója. A progresszivitás eszmeiségének megfogalmazója. A másik út legyen a progresszivitásé, a szellemi progresszióé, amely nélkül az ember élete vajmi keveset ér.

236 Elhangzott 1990. július 4-én, a Varga Imre által terveztt mártír-emlékmű avatásán. 237 M. I. 31,52.

145

S a történelmi atmoszférát sugalló környezet harmadik forrása alig pár méterre található innen, a gettó emléktemetője. Ahol az anyaföldben ezrek és ezrek pihennek. Csendesen alusszák álmukat. A harmadik út, amelybő1 hitünk, eszmeiségünk táplálkozhat, az emlékezés. Ha testvéreim erre a monumentális emlékműre néznek, látják a föld felé hajló, zokogó ágakat, s ezeket, a kis leveleket, amelyek egy-egy könnycseppet jelentenek. A közepén az ászeresz hadibrajszt, a két kőtáblát ábrázolta a közöttünk is jelenlévő művész, de a kompozíció közepe kimaradt. Üres... Nincsenek benne ma már betűk. Nincsenek ma szavak, olyan üzenet, amely évezredek óta fenntartotta, nemcsak a zsidóságot, hanem a monoteista vallásokat és az egész egyetemes emberiséget. Ennek az új korszaknak feladata, hogy tartalommal, újbóli tartalommal töltse meg a tízparancsolat örökké megszentelt igéit. E három út adja meg a helyes útirányt: A zsinagóga szimbolizálta hit. A Herzl megálmodta újjászületés, Cion eszménye. A temető allegorizálta emlékezés. Én hiszem, hogy ez az emlékmű nemcsak emlékező hely lesz, hanem az újrakezdés szimbóluma is. Az emlékezésé és az újrakezdésé. Hadd idézzem Jeremiás könyvét befejező gondolatként: „Mini Kajléch mibechi röájin midimo...”

נמ הוהי רמא הכ העמדמ ךיניעו יכבמ ךלוק יע םאנ ךתלעפל רכש שי יכ - הוהי „Töröljétek le szemetekrő1 a könnyet, lelketekről a sírást, mert lesz jutalma

tetteiteknek.”

238 A zárógondolatom három héber szó. A Szentföldön 1936-ban, Jerikóban, egy ókorból megmaradt zsinagógát tártak fel, ott olvasható e három szó: Salom al Jiszráél – Legyen béke Izraelnek.

239

238 Jeremiás 31,15. 239 A 7. században épített zsinagóga mozaikjának arameus szövege:

ןוקזחתאו המלעד היכלמ ןוהתו עייסד הירועזו היבר השידק הלהק לכ בטל ןוהנורכד יוהי בטל ןריכד םייח רפסב ןוהתי בותכי ןוהיתב ישנאדו ןוהינבדו ןותהמש עדיד הספיספ ןודבעו ) םע ( היקידצ . ח לכל ןירב םולש לארשי Dr. Zeév Vilnai az 1968 ban megjelent „Jehudá veSomron” című kötetében először tette közzé az arameus szöveg pontos héber fordítását:

וקזחתהו םלועה ךלמ םהל רזעש היריעצו הינקז ,השודקה הליהקה לכ בוטל םנורכזו בוטל םירוכז ויהי .ספיספה ושעו .םיקידצה םע םייחה רפסב םתוא בותכי .םתיב ישנאו םהינב לשו םהיתומש עדויה (אוה) םולש .לארשי לכל םירבח (םה)

146

Hadd egészítsem ki. Szívem mélyéből kívánom minden magyar zsidó testvéremmel együtt: legyen békessége ennek az országnak! Legyen békéje Európának, s az egész világnak, hogy végre megértésben, egyenlő emberként élhessünk!

147

148

Szukkot240 (Gondolatok a „sátrak ünnepéről”)

Az ünnep nevének ismert kiejtései: szukot, szukajsz, szükesz, szikesz... A Tóra-i forrás:

רמאל השמ לא הוהי רבדיו תוכסה גח הזה יעיבשה שדחל םוי רשע השמחב רמאל לארשי ינב לא רבד תעבש הוהיל םימי ושעת אל הדבע תכאלמ לכ שדק ארקמ ןושארה םויב השא םתברקהו םכל היהי שדק ארקמ ינימשה םויב הוהיל השא ובירקת םימי תעבש ושעת אל הדבע תכאלמ לכ אוה תרצע הוהיל חבז החנמו הלע הוהיל השא בירקהל שדק יארקמ םתא וארקת רשא הוהי ידעומ הלא מויב םוי רבד םיכסנו ו רשא םכיתובדנ לכ דבלמו םכירדנ לכ דבלמו םכיתונתמ דבלמו הוהי תתבש דבלמ הוהיל ונתת הוהי גח תא וגחת ץראה תאובת תא םכפסאב יעיבשה שדחל םוי רשע השמחב ךא ןותבש ינימשה םויבו ןותבש ןושארה םויב םימי תעבש ברעו תבע ץע ףנעו םירמת תפכ רדה ץע ירפ ןושארה םויב םכל םתחקלו לחנ י םימי תעבש םכיהלא הוהי ינפל םתחמשו וגחת יעיבשה שדחב םכיתרדל םלוע תקח הנשב םימי תעבש הוהיל גח ותא םתגחו ותא תכסב ובשי לארשיב חרזאה לכ םימי תעבש ובשת תכסב םירצמ ץראמ םתוא יאיצוהב לארשי ינב תא יתבשוה תוכסב יכ םכיתרד ועדי ןעמל םכיהלא הוהי ינא 241 השמ רבדיו לארשי ינב לא הוהי ידעמ תא A „sátrak ünnepe” – Szukkot „33. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 34. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Tizenötödik napján a hetedik hónapnak sátrak ünnepe legyen hét napig az Örökkévalónak. 35. Az első napon szent gyülekezés, semmi szolgai munkát ne végezzetek. 36. Hét napig áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak, a nyolcadik. napon szent gyülekezés legyen nálatok és áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak; záró ünnep az, semmi szolgai munkát ne végezzetek. 37. Ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeken

240 Elhangzott a Hitáchdut Olé Hungáriá kulturális rendezvényén, „A zsidó ünnepek” című sorozatban, Jeruzsálemben, 1991-ben. 241 M. III. 23,33-44.

hirdessetek szent gyülekezéseket, áldozván tűzáldozatot, vágóáldozatot és italáldozatot; minden napét a maga napján. 38. Az Örökkévaló szombatjain kívül és adományaitokon kívül, meg minden fogadalmaitokon kívül és minden önkéntes adományaitokon kívül, melyeket adtok az Örökkévalónak. 39. Bizony, tizenötödik napján a hetedik hónapnak, midőn betakarítjátok az országnak termését, ünnepeljétek az Örökkévaló ünnepét hét napig; az első napon nyugalom és a nyolcadik napon nyugalom. 40. Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patak menti fűzfaágakat, és örvendezzetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napig. 41. Ünnepeljétek azt ünnepül az Örökkévalónak hét napig az évben; örök törvény az nemzedékeiteken át, a hetedik hónapban ünnepeljétek azt. 42. Sátrakban lakjatok hét napig, minden bennszülött Izraelben lakjék sátrakban. 43. Hogy megtudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 44. És elmondta Mózes az Örökkévaló ünnepeit Izrael fiainak.”

242 Az ünnepi sorozat kilenc napig tart. Az elnevezés a történelmi múltat idézi, amikor őseink az Egyiptomból való kivonulás után, a 40 éves pusztai vándorlás alatt sátorban (héberül: szukká) laktak, s erkölcsi világukat a természetes környezet határozta meg. Itt szerezték meg a nomád élet maradandó élményét. Az ünnep mezőgazdasági hátterére utal a Tóra-i név: hág heászif, azaz a „betakarítás ünnepe”. Mózes V. könyve a zmán szimcháténu kifejezést használja, mely magyar fordításban: „örömünk ünnepe”. A hagyományos zsidó irodalomban, amikor a héber hág (ünnep) szó szerepel, az mindig szukotra vonatkozik. Az első két nap főünnep, a főzésen kívül más munkát nem végzünk. A 3-7. nap félünnep, amikor szabad dolgozni. (A 7. nap: hosáná rábbá) A 8. nap: smini áceret, azaz „záróünnep”. Főzésen kívül más munkát nem végzünk. A 9. nap: szimhát Torá, a „Tóra örömünnepe”. Főzésen kívül más munkát nem végzünk. Izraelben minden zarándokünnep egy nappal kevesebb, mint a szétszóratásban. A ünnep első hét napján a sátor szinte második otthonunk, ott imádkozunk, s ha lehet, ott is étkezünk. Mindenesetre, az ünnepet köszöntő kiddust (boráldást) és a chálá (barchesz) megszelését ott végezzük el! A sátor

242 Bernstein Béla fordítása.

149

hangulata - nem véletlenül - magával ragadja a gyerekeket. Hajdan, nem is olyan régen, Budapest egy részén szinte minden ház udvarán és az erkélyeken látni lehetett ősszel sátrat. A zsidók „versenyre” keltek egymással, ki épített közülük szebb ünnepi hajlékot. Ma itt, Izraelben a hagyományőrző családok mindegyike saját szukkát épít, vagy építtet. Az épületek erkélyének kiképzését, gyakran befolyásolja a szukká építése. Amint a sófárnak és az imakönyvnek, úgy a sátornak is szépnek kell lenni. E gondolat ölt testet, amikor a szépség iránti vágyat hangsúlyozzuk itt, az ideiglenes lakóhelyen. Gyertyatartókban ég az ünnepi láng, a falakat áhítatot ébresztő képek, gyermekrajzok, zsinagógai takarók díszítik. Jó, ha a legkisebbeket kérjük fel a sátor „berendezésére”. A sásból vagy nádból készült tetőre szőlőt, szilvát, diót szokás akasztani.

Az ünnepi csokor Mózes III. könyvében ezt olvassuk:

לחנ יברעו תבע ץע ףנעו םירמת תפכ רדה ץע ירפ ןושארה םויב םכל םתחקלו

םימי תעבש םכיהלא הוהי ינפל םתחמשו „És vegyétek az első napon a díszfának gyümölcsét, pálmaágakat, sűrűlombú fának és fűzfának a gallyát, és örüljetek az Örökkévaló, a ti

Istenetek előtt hét napon át.”

243 Az ünnepi csokor négyféle növényből áll244: A díszfa gyümölcse: a citrusalma

245

. Pálmaág246. Sűrűlombú fa gallya: mirtusz

247

. S a negyedik: fűzfa248. A Szentföld jellegzetes növényzetének négy fajtáját képviseli az ünnepi csokor: a fákat, a gyümölcsöket, a díszcserjéket és a vadon termő növényeket. Ezeket használjuk a sátorban, a Hállél imákban és az istentiszteletek végén a körmenetnél. Előírás az ünnepi csokor jellegzetes mozgatása: keletre, délre, nyugatra, északra, fölfelé, lefelé. Hadd idézzünk egy szép, régi zsidó tanítást erről a jelképünkről:

243 M. III. 23,40. 244 םינימ העברא 245 גורתא 246 בלול 247 סדה 248 הברע

150

Az ünnepi csokor négy különféle növényből áll: valamennyi darabja Izrael fiaihoz hasonlítható. Az etrog ízletes és illatos, hasznos és kellemes egyszerre, akárcsak az a zsidó, aki ismeri a Tórát, és számos jócselekedetet gyakorol. A pálmaág, szintén hittestvéreinkre emlékeztet: azokra a jámborokra, akik nem ismerik ugyan a Tórát, de hasznos tagjai közösségünknek. A datolya, a pálma termése ugyanis ízletes, de illata nincs. A mirtusz illatához viszont nem társul semmiféle íz, így azoknak a zsidóknak sincs semmi hasznuk, akik tudásukat csak díszként mutogatják. S végül, mint a fűzfa ága, vannak hittestvéreink, akik sem tudásukkal, sem jócselekedeteikkel nem válnak ki. „Valamennyien, egymást kiegészítve alkossanak teljes, ünnepi csokrot. S ha így tesztek, az Örökkévaló lesz általa felmagasztalva.

Hosáná rábá Ez a nap tulajdonképpen a szukot hetedik, s egyben utolsó napja. A régi hagyomány arra tanít, hogy ekkor végleges lezárást nyer a „nagyünnepeinken” hozott isteni ítélet. Virrasztással töltjük ezt az éjszakát, Mózes V. könyvét és zsoltárokat; valamint talmudi részleteket olvastak. Ilyenkor fehér függöny borítja a frigyszekrényt, és fehér a színe a tóraolvasóasztal terítőjének is. „Nagyünnepi” dallamok csendülnek fel újra a zsinagógában. Az ünnepi muszáf ima elmondása után az összes Tórát kivesszük a frigyszekrényből, és az ünnepi csokorral hét körmenetet teszünk. A nap különleges szokása (sájnesz), amikor a fűzfaágakból kötött csokrot megrázzuk, leveleit lehullajtjuk. E jelképes szertartás azt tükrözi, hogy bűneinktől kívánunk megválni. Az istentisztelet végén utoljára mondjuk el a 27. zsoltárt, amelyet elul hónap elejétől reggel és este közösen imádkozunk el templomainkban.

Smini áceret Bibliai eredetre utal ez a név, amely szukot nyolcadik napja. Voltaképpen mégis önálló ünnep. Esőt és gazdag termésű évet kérünk. A három zarándokünnep Tóra-i olvasmánya a szegények megsegítésére és az ünnepek méltó megtartására hívja fel a figyelmet. Az istentisztelet befejező részében kitlit ölt a kántor, és esőért fohászkodunk. Erecben ilyenkor kezdődik az esős évszak, amely az egész esztendőt meghatározza.

Szimchát Torá Az ünnepet a 9. századtól kezdték megtartani Babilóniában. Azóta a zsidóság egyik legkedvesebb és legszeretettebb napja. Ilyenkor a zsinagóga vidám zsibongással telik meg, és a gyerekek színes, apró zászlókat lengetnek.

151

A férfiak az összes Tórával hétszer körbejárják a templomot, s a gyerekek zászlókkal követik őket. Az asszonyok cukrot dobnak nekik. Mindenki örül, táncol és énekel. Elvégre a Tóra örömünnepe ez. Reggel az istentisztelet rendje ugyanaz, mint más ünnepnapokon. A Hállél (hálaadó zsoltárok) elmondása után megismételjük az esti körmeneteket. A tóraolvasás Mózes búcsú-áldását tartalmazza. A folytatólagosság érzékeltetése miatt nemcsak befejezzük, hanem azonnal újra is kezdjük a szent tekercsek olvasását. Akit - többnyire a rabbit - a Tóra befejezéséhez hívnak fel, az a Tóra vőlegénye (hátán Torá), míg a kezdés vőlegényének (hátán Berésit) nevezik azt, aki Mózes I. könyvének első fejezetét kapja. Végül a prófétai rész vőlegénye (hátán máftir) olvassa fel Jósua könyvének első fejezetét. Ez a különleges elnevezés úgy jöhetett létre, hogy a zsidó hagyomány a Tórát „menyasszonyként” ünnepelte. A közösség úgy érezte, „eljegyezte” magát Mózes tanításaival. Ilyenkor tehát „vőlegényt” választottak. Régi szokás szerint a három „vőlegény” - többnyire halvacsorán - vendégül látja a gyülekezet tagjait. A Tóra olvasásakor minden jelenlévő férfit felhívnak a Tórához. Azok a kisfiúk, akik még nem töltötték be 13. életévüket, szintén a Tórához járulnak: fejük fölé imaköpenyt, tálitot feszítenek, s közösen mondják el az áldást. Itt, Erecben, a smini áceretet és a szimchát Torát egy napon tartjuk.

Szimchát bét hásoévá249 – A vízmerítés ünnepe A sátrak ünnepének felejthetetlen eseménye volt a vízmerítés öröme. Szukot minden napján vizet öntöttek az oltárra. Esőért fohászkodtak valóságos karneváli hangulat, öröm és vigadalom mindenütt. Azonban a Jeruzsálemi Szentély elpusztult, az egykori szokás emlékét elfelejtette a történelem? Pontosabban fogalmazva: a szokást megörökítette a Talmud, így adva át generációknak a hagyomány láncolatát. A régi irodalom hű tükre egy letűnt, de csodált kornak. Ime Szuká traktátusának textusa250 és a magyar fordítás:

ןושארה בוט םוי יאצומב וימימ החמש האר אל הבאושה תיב תחמש האר אלש ימ העבראו םש ויה בהז לש תורונמ לודג ןוקית םש ןינקתמו םישנ תרזעל ודרי גח לש דחאו דחא לכל תומלוס העבראו םהישארב בהז לש םילפס יחריפמ םידלי העבראו יסנכמ יאלבמ לפסו לפס לכל ןיליטמ ןהש גול םירשעו האמ לש םידכ םהידיבו הנוהכ םילשוריב רצח היה אלו ןיקילדמ ויה ןהבו ןיעיקפמ ויה ןהמ ןהיניימהמו םינהכ הבאושה תיב רואמ הריאמ הניאש

249 הבאושה תיב תחמש 250 Misna, Szuká V,1-3.

152

„Aki a vízmerítés ünnepének a vigalmát nem látta, sohasem látott igazi vigalmat. Az ünnep első napjának vége felé ugyanis lementek az asszonyok előudvarába, ahol a nagy előkészület történt. Itt nagy aranygyertyatartók álltak, amelyeknek mindegyikén négy aranycsésze volt, és mindegyik aranycsészéhez négy lajtorja vezetett, és négy ifjú pap hágott fel rajtuk, kezükben olajkorsók voltak, százhúsz log olajjal, melyet a csészékbe öntöttek. A papok elviselt öveiből és ruháiból téptek kanócokat és meggyújtották. Nem volt udvar Jeruzsálemben, ahol nem lett volna világosság e vigalom fényétől.” תורצוצחבו םיתלצמבו םילבנבו תורונכב םיולהו תוחבשותו תוריש ירבד םהינפל םישנ תרזעל לארשי תרזעמ תודרויה תולעמ הרשע שמח לע רפסמ אלב ריש ילכבו םירמואו ריש ילכב ןידמוע םיול ןהילעש םילהתבש [תולעמה ריש] הרשע שמח דגנכ ילעה רעשב םינהכ ינש ודמעו הריש ינשו םישנ תרזעל לארשי תרזעמ דרויש ןו ועקתו ועירהו ועקת רבגה ארק ןהידיב תורצוצח „Jámborok és előkelő emberek táncoltak a nép előtt, égő fáklyákkal kezükben, dalokat és dicsőítő énekeket zengtek, és a leviták hárfán, lanton, cimbalmon, trombitán és számtalan más hangszeren kísérték, a tizenöt lépcsőn állva, amely az izraeliták előudvarából az asszonyokéba vezetett, - célzással a tizenöt lépcsőénekre a zsoltárokban - és a leviták hangszereikkel a lépcsőkőn álltak és énekeltek. Két pap állt a felső kapunál, melyen az izraeliták udvarából az asszonyokéba lehetett jutni, és két trombita volt a kezükben. Mihelyt a kakas kukorékolt, belefújtak, majd elnyújtottan kürtöltek, s végül ismét belefújtak.” ועקתו ועירהו ועקת הרזעל ועיגה ועקתו ועירהו ועקת תירישע הלעמל ועיגה ועיגה חרזממ אצויה רעשל ןיעיגמש דע ןיכלוהו ןיעקות ויה ועקתו ועירהו ועקת עקרקל םוקמב ויהש וניתובא ורמאו ברעמל חרזממ ןהינפ וכפה חרזממ אצויה רעשל ועיגה 'ר וניניע היל ונאו שמשל המדק םיוחתשמו המדק םהינפו לכיהה לא םהירוחא הזה היל ונא ןירמואו ןינוש ויה רמוא הדוהי וניניע הילו „Mihelyt a tizedik lépcsőfokot elérték, ugyanígy harsonáztak, és mikor az asszonyok előudvarába érkeztek, ugyancsak így harsonáztak, és mindaddig harsonáztak, amíg a keleti kapuhoz nem érkeztek, megfordultak nyugat felé a Templom irányába és szóltak: Őseink, akik ezen a helyen voltak, hátat fordítottak Isten templomának és arcukat kelet felé fordították, mert a napot imádták keleten, mi azonban Isten felé irányítjuk tekintetünket. Rabbi Jehuda mondja: Ismételve kiáltozták: Istenéi vagyunk és tekintetünk Isten felé irányul.”251

251 A talmudi szöveg fordítását lásd: Dr. Molnár Ernő szerk.: A Talmud könyvei. Bp. 1921-23. pp. 161-162. (reprint: Ikva, Bp. 1989).

153

154

Berésit ággádák252 (Gondolatok a Teremtés könyvéből)

Az elmúlt időszakban olvastuk fel zsinagógáinkban Berésit (Mózes első) könyvének fejezeteit. Most, hogy néhány nappal ezelőtt befejeztük, majd elkezdtük a Tóra olvasását, hadd idézzünk a hagyomány világát, kiegészítve a modernkor gondolati exegézisével. Szólt Isten:

ונתומדכ ונמלצב םדא השענ „Alkossunk embert képmásunkra, hasonlóságunkra.”253 Az Örökkévaló önmagához hasonlónak teremtette az embert. Azért, hogy halandó léte ellenére, vagy talán pont halandósága miatt, a jelenben élve, koráért és a jövőért munkálkodjék. Teremtsen újat, hozzon létre korábban nem ismert szellemi és fizikai alkotásokat. Kreativitásából adódóan tudjon különbséget tenni szent és profán, jó és rossz között. A választás iránti vágy, a választóképesség, e lehetőség birtoklása csak az ember sajátja. Korunk számos olyan fogalmat hozott létre és számos olyan fogalmat keltett életre, melyek elhangzása a gondolkodó és érző lélekben kétséget idéz elő. Atom Ez a szó feszültséget ébreszt, félelmet és rettegést foglal magában. Figyelmeztet, szívünket izzásban tartja, emlékeztetésre késztet. Megelevenedik Hirosima, Nagaszaki és Csernobil. Emberek tízezreinek, védteleneknek, asszonyoknak és gyermekeknek, a polgári lakosságnak, a kiszolgáltatottaknak halála. Az iszonyat, a fizikai fájdalom, s a bizonytalanság figyelmeztető jel a túlélőknek. Megdöbbenést keltett a tömegkommunikációs eszközökkel a világ különböző pontjaira szétröpített könyörtelenül hideg és objektív hír: Ma annyi nukleáris töltet, vegyi fegyver, erőmű, s interballisztikus rakéta van, amellyel több százszor megsemmisíthető a teremtett föld egésze. Az emberiség megsemmisítheti önmagát. Ugyanakkor az atom korlátlan energia forrása, technikai fejlődésünk egyik meghatározója, a jövő minden képzeletet felülmúló ipari termelésének esetleges záloga. Csonttá keményedett jéghegyek félelmetes erejű szorítását játszi könnyedséggel tépi fel az atomhajtású tengeralattjáró. Hőerőműveket,

252 Elhangzott 1992-ben Náháriában, a Magyarul Beszélők Klubjában. 253 M. I. 1,26.

táplálhat; hatalmas városok elektromos igényét véglegesen megoldhatja az anyagba zárt, és részecskéire tovább bontható, elementaritást magába foglaló, kitörni készülő erő. Az ember választani képes. Így teremtetett. Biztos, hogy az élet és a fejlődés lesz küzdelmének tárgya és végcélja? S a matériába központosult mag energiáját „az életre és nem a halálra”254 használja fel? Magány

םהש ןויכ ?םהל ןישוע המ הבש םינקזה .םלועמ תומה ךאלמ הב טלש אלש זול איה םיתמ םהו המוחל ץוח םתוא ןיאיצומ הברה םינקז „Luz városába nem juthatott be a halál angyala. Amikor az emberek megöregedtek, kivitték őket a várfalak mögé, és ott hajtották örök álomra fejüket.”255 Napjaink egyik nagy kérdése az idősek magányossága. Intézkedések sora védi érdeküket, s közösségünk hivatása is arra irányul, hogy elviselhetővé tegye a földi lét őszét. Napjaink szellemisége és biblikus feladataink összecsengnek. Valami más az, ami hiányzik. A napokban telefonon hívott fel egy hittestvérünk. Otthonában kerestem meg. Elmondta, férjét elnyelte a koncentrációs tábor pokla. Egyedül nevelte fel gyermekét, sőt unokáit. Munkahelyén megbecsülték, s ma is tartják vele a kapcsolatot. De azoknak a rendszeres látogatását hiába várja, akiknek ő adott életet, vagy akiket nagyszülői szeretettel vett körül. Mindene megvan, mégis magányos. Emberi szóra vágyik, s mindenek előtt: szeretetre. Tudom, nem tipikus esetről szólok. Mégis! ... Beszélgetésünk után Csontváry emlékezetes festménye: „A magányos cédrus” jutott az eszembe. Az egykoron gyönyörű, dús lombkoronát hozó, üdítő árnyékot teremtő fa, amely most egyedül áll a kietlen tájban, s a törzsén, a fa „szíve” körül, mintha egy kard lenne átszúrva. Az ősök szellemét, s tanításait idézve valljuk, hogy a nyugodt gyermeki lelkiismeret alapvető követelménye: védeni, gondozni, félteni azt, akinek életünket, neveltetésünket, emberré válásunkat köszönhetjük. Aki mellettünk volt betegségünk óráján, aki aggódó tekintettel őrködött életünk sorsfordulóin, aki támaszunk volt kétségeink idején, aki osztozott örömünkben-

254 תוומל אלו םייחל 255 Berésit rábá: 69,8.

155

bánatunkban. Aki félelmeinket a bíztatás szavával oszlatta szét, akit oly mélyen sújtott a 20. századi történelem. Vallási tanításaink parancs formájában teszik kötelezővé a szülői tiszteletet, s a hosszú élet jutalmát ígérik cserébe. Kötelesség? Talán nem is jó szó ide. Inkább a természetes, a jobbik énünkben megszületett hála az igazi kifejezés, amely a szeretet tengernyi megnyilvánulásával veszi körül azt, aki legjobban megérdemli. Feloldani a társtalanságot, otthonossá, beszélgetéssel tartalmassá tenni, az egyébként talán üresnek, s reménytelennek tűnő házat, megosztani az egyedüllét okozta magányérzetet. Önmagunk vállalása Egy alkalommal Ézsau az erdőben járt, élelmet akart szerezni. Hirtelen kecses mozgású szarvas futott el előtte. Utána eredt. Az üldözés közben talált rá Nimród és nekiszegezte a fenyegető kérdést: - Miért vadászol az én erdőmben? Jöjj, és küzdj meg velem. Időt hagyott neki, s Ézsau gondolataiba mélyedt. Vajon mit tegyen. Tanácstalanságában Jákobot kereste meg, aki így szólt hozzá: - Mindaddig, amíg Nimród az első ember ruháját hordja magán, addig nem bírsz vele. Mondd meg neki, hogy távolítsa el azt magáról, és te kerülsz ki győztesen a csatából.256 S így is lett. Az aggáda szimbólum rendszere feloldható. Minden zsidó ember neveltetéséből, s tanulmányaiból adódóan rendelkezik az „első ember” ruhájával, azaz az ősi tanítási rendszer erejével, s előnyeivel. Szüleink és mestereink az egyistenhit mélységével, erkölcsi rendszerünk értékeivel, hagyományos formák erejével vérteztek fel bennünket. Mindaddig, amíg e kötődési rendszer, szellemi tulajdonunk, elidegeníthetetlen sajátunk, addig vallási rendszerünk bázisa megingathatatlan. E kérdéskörbe tartozik a szintézis problémája. Ki kell tekintenünk a világra, meg kell ismerni a kultúrák, alapvető összefüggéseit és törekvéseit. De elvünk és gyakorlatunk az, hogy ősi hagyomány és modern életszemlélet nem egymással szemben álló tételek, hanem részei s kiegészítői egymásnak.

256 דורמנ תא גרה וישע ,ה''כ תישארבל ןתנוי םוגרת יפל

156

A Tóra, a Tan megismerése, gyermekkortól kezdve, kötelező feladat. Örök találkozás ez azzal az isteni adománnyal, amelyet Szentírásnak nevezünk. S mindazzal a szellemi összességgel, amely legszentebb iratainkra épül, s amely a különböző korok vallási, történeti, gazdasági, kulturális hatásait tükrözik önmagukon. Megtanít bennünket nézni és látni egyaránt. Kijelöli helyünket, meghatározza utunkat, viszonyulásunkat, a kapcsolatteremtés lehetőségét, terveket, vágyakat, sőt talán az álmokat is. Ráirányítja a figyelmet a választóképesség és a választási szükségszerűség fontosságára. Szinte állandó vezérelvként újra fogalmazódik a hagyomány szava, mely szinte minden előimádkozói pulpituson is olvasható:

מ ינפל עד דמוע התא י „Tudd, ki előtt állsz!” Tudd, kinek tartozol felelősséggel, hálával és örök szeretettel! Imák áhítatában, napjaink forgatagában, ünnepeink gondolatokat teremtő csendjében, egyszóval a mindennapokon, a vallásos ember érzi isten közelségét, igazságosságát. És azt, hogy választásra késztet bennünket. Hűségre, alkotó munkára, gyermekeink nevelésére. Önmagunk vállalására. Tűz

''לזרב םהילע ףינת אל םינבא חבזמ'' 257 תושעל היואר לזרבהש ינפמ ?תוכתמ ינימ לכמ רתוי לספיל לזרב האר המ יכו ברח ונמיה 258 „A vasból, mindaddig, amíg a tűz izzásával alakítható, készíthetsz bármilyen eszközt, amely lelkedhez áll közel.” Ősi megfigyelés találtatik e több évszázados mondatban. Izzik a kohó, s a tűzben a szilárd, alakíthatatlannak tűnő, de gyakorlatilag mégis formálható anyag. Vajon mi lesz belőle az izzó tűz által? Kard? Ekevas? Vagy csupán megmarad a tűz? A polgári időszámítás szerint 70-ben Vespasianus császár fiával, Titusszal megsemmisítteti a Szentélyt. A hadvezér egyik centuriója által a Templomra vetett tűzcsóva és ennek kiteljesedése a „churbán bét hamikdás” keserű és fájdalmas szimbólummá vált. Megtestesítette a zsidóságot ért pusztulásokat. Allegóriájává lett egyetemes emberi értékek pótolhatatlan elveszítésének. Kiszolgáltatottak és megalázottak, elnyomottak igaztalan halálának. E tűz a

257 M. V. 27,5. ינועמש טוקלי : תומש , א״כ קרפ : ח״יש ןמיס 258

157

pusztításé, a kardé, amely perzsel, majd éget és végül nyomtalanul kiírt. E tűz lángba borított mindent mi érték, mindent mi esztétikai élmény nyújthat. E pusztító tűz vörös lángnyelveivel megsemmisítette a könyv-autodafék tárgyát képező Talmud-fóliánsokat, Bibliákat, imakönyveket ugyanúgy, mint Thomas Mann, Kaffka vagy Feuchtwanger műveit. E tűz már a múlt? S ugyanakkor...

הבכת אל חבזמה לע דקות דימת שא „Az oltáron égő tűz lángja soha nem alhat ki.”

259 Zsidóságunk évszázados, legendisztikus irodalma a gondolatot is kiszínezi, és benne mély mondanivalót feltételez. Hiszen az oltáron égő tűz is, ma lírai képzet csupán. Szimbóluma a pozitív értelembe vett lángolásnak és lelkesedésnek. A hit és az egész emberiség iránt érzett felelősségnek lángja ez. Fundamentális alapjaként rögzíti a téren és időn felül létező Alkotó fogalmát. Ő az, aki teremtette a mindenséget. Aki meghatározta számunkra kötelezettségeink körét. A Tőle származó, az oltártűz izzásához és hevítő erejéhez hasonló parancsolatok meghatározzák zsidóságunk iránt érzett felelősségünket. Segítsük a bajbajutottat, hogy fáradó karral is emeljük fel azt, ki a porba hullt! Lessük mások gondolatát, hogy érezzük és megértsük mások problémáit! S távolítsuk el magunktól a közönyt, hogy segítsük mindazt, mi a társadalmi haladást szolgálja, s tegyünk azért is, mi köreinken túlnő. Az ember választani képes. Így teremtetett. Hiszen ez az Isten képmására teremtett ember hivatása itt a földön.

259 M. III. 6,5.

158

Peszách, szefirá, sávuot260 (Gondolatok az ünnepekről)

I. Peszách

Peszách a csodás egyiptomi kivonulás és megszabadulás emlékünnepe, amelyet Izraelben hét, a diaszpórában nyolc napon át tartunk. Első és utolsó két napja főünnep, a közbülső négy nap félünnep. Az ünnep nevei egyben jelentőségét is fémjelzik: 1. Peszách, az „elkerülés ünnepe”, mert a Tóra szerint a csapás „elkerülte” a zsidó házakat. 2. Hág hámácot, a kovásztalan kenyér ünnepe. Emlékezve a történelmi eseményre, amikor őseink sietve hagyták el Egyiptomot, s nem volt elég idő a tészta megkelésére. Maga a mácá (népiesen: macesz) szó kovásztalan kenyeret jelent. Ennek tésztájába sütés előtt a vízen kívül mást nem lehet tenni. Nyolc napig - az egész ünnep alatt - csak kovásztalant eszünk. 3. Hág hááviv, a tavasz ünnepe. 4. Zmán héruténu, a szabadság ünnepe. Évszázadokon keresztül rabszolgasorban szenvedtek őseink Egyiptomban. Ám Isten meghallgatta Izrael gyermekeinek jajkiáltását. Mózes személyében olyan vezető támadt, aki a tömeg élére állva kivezette az embereket a szolgaságból. Ez az esemény mélyen belevésődött a közösségi emlékezetbe, a családi és a templomi életbe egyaránt. Szertartások és szokások Az ünnepről így ír Mózes II. könyve, a 12. fejezetben: „Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek: de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból. Az első napon szent gyülekezés, a hetedik napon szent gyülekezés legyen nektek, semmi munkát ne végezzetek, kivéve, ami evésre szolgál, azt elvégezhetitek. Őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából. Őrizzétek hát meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül. Az első hónap tizennegyedik napján egyetek kovásztalan kenyeret,

260 Elhangzott 1993-ban Herzlián, a Lőw Immánuel Szabadkőműves Páholy „Zsidó ünnepek” című előadás-sorozatában.

159

a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Hét napon át kovász ne kerüljön házaitokba. Semmi kovászosat ne egyetek, minden lakhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.” Amint elul hónapja a „nagyünnepekre” való felkészülés jegyében telik el, úgy az első hónap, a niszán, a peszáchot készíti elő. Az ünnep mezőgazdasági jelentősége a kalászérés volt. A hagyomány szerint ebben a hónapban készítették a frigysátrat, s felavatásának tiszteletére peszáchig tartó ünnepséget rendeztek. Mindezeknél jelentősebb a kivonulás ténye, amely az egész ünnep meghatározó alapgondolata. Hosszú évszázadok hagyománya szerint már peszách előtt megtisztítjuk házainkat a háméctól, a kovászostól. Niszán tizenharmadikán este a családfő viaszgyertyával végigjárja a házat, s megkeresi az „előre elkészített” kenyérdarabokat. Egy ünnepre sem készül olyan nagy gonddal és fáradsággal a vallásos zsidó család, mint peszáchra. Már purim után elkezdik tisztogatni a lakást, a szekrényeket, takarítani az éléskamrát. Gondosan elkülönítik a lisztet, a gabona- és kovásztartalmú ételeket, ecetet stb. Peszách előtti napon az éléskamrába vagy más, jól lezárható helyiségbe gyűjtik ezeket. Pontos listát készítenek róluk, hogy „eladják” azt - szabályos szerződéssel - nem zsidó szomszédjaiknak vagy ismerőseiknek. Így elmondhatjuk, hogy az ünnep napjain nincs birtokunkban semmiféle kovászos étel. Ünnep után természetesen „visszavásárolják” ezt. Egy hónappal az ünnep előtt elkezdjük tanulni a peszáchi törvényeket a jesivákban (a talmudi főiskolákon) és a zsidó templomokban. Az ünnep előtti szombaton, sábbát hágádolkor a rabbi megmagyarázza a híveknek a vallási előírásokat. A Széder estét megelőző reggelen, ünnepélyesen befejezték a talmudi kötet tanulását. Ezt a „befejezést” (szijum) mindmáig gyakoroljuk a zsinagógában. Ennek az az oka, hogy az elsőszülött férfiaknak aznap böjtölniük kellene (emlékezésül a tizedik csapástól való megmenekülésre), ám a Talmud tanulás befejezése felmenti őket e kötelezettségük alól. Széder „És beszéld el gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled történt, és szólj: Ezért tette az Örökkévaló, amit értem tett, mikor kijöttem Egyiptomból.” Az ünnepet köszöntő este legfontosabb célja ugyanis az, hogy a családfő elmesélje gyermekeinek az ősi megszabadulás történetét, hogy továbbadja a hagyományt. Mindenki érezze úgy magát, mintha ő maga szabadult volna ki

160

Egyiptomból. A családban, vagy a közösségben megrendezett Széder est könyve a Hággádá, magyarul: elbeszélés, az egyiptomi kivonulás története. A széder szó jelentése: rend. Az est házigazdája ugyanis meghatározott rendben vezeti le az estét. A széder szerkezete sorrendben a következő: KÁDÉS: Ünnepet köszöntő ima. URHÁC: A házigazda kézmosása (ennek főképpen tisztasági oka van). KÁRPÁSZ: A zöldséget (salátát, piros retket) sós vízbe mártva fogyasztjuk el. A sós víz azokra a könnyekre emlékeztet, amelyeket őseink hullajtottak az egyiptomi szolgaság idején. JÁHÁC: A középső mácá (macesz) kettétörése. A házigazda ezt kendőbe csomagolja és „eldugja”. Amikor a vacsora előtt a családfő vagy a széder levezetője ismét kezet most, a gyerekek „elcsenik”, s csak ajándék fejében adják azt vissza. A széder estet ugyanis addig nem lehet befejezni, amíg abból nem esznek, amíg ez a maceszdarab elő nem kerül. Ezt nevezik görög eredetű héber szóval áfikománnak. MÁGID: A gyerek négy kérdést tesz föl édesapjának: Má nistáná ... - Miben különbözik ez az éjszaka a többitől? A szülő válaszában elmeséli - hagyományos magyarázatokkal fűszerezve - az egyiptomi csodás megszabadulás történetét: Ávádim hájijnu ... - Szolgák voltunk... RÁHCÁ: Étkezés előtti kézmosás. A családfő ilyenkor rövid időre kénytelen kimenni, s a gyerekek ezt használják föl az áfikomán megszerzésére. MOCI-MÁCÁ: Áldásokat mondanak a maceszra. Ilyenkor esznek belőle először. MÁROR: Keserűfű, általában torma, amelyet azért eszünk, hogy a rabszolgasors keserűségét felidézzük. KORÉH: Két macesz közé tormát teszünk, s úgy esszük. Emlékezésül a hajdan volt jeruzsálemi Szentélyre. SULHÁN ORÉH: Terített asztal. A vacsorát keményre főtt tojással kezdjük. CÁFUN: A „megtalált” áfikománt megkóstoljuk. BÉRÁH: Étkezés utáni ima. HÁLÉL: Hálaadó zsoltárokat mondunk. NIRCÁ: Kedves, játékos ünnepi dalok következnek befejezésül. Ha az egymás alatt olvasható héber szavakat párokba szedjük, kis vers kerekedik belőlük, amelynek célja, hogy el ne felejtsük a sorrendet. Az emlékeztető versikét énekelni is szokták.

161

A Hággádá állandóan visszatérő motívuma a négyes szám: árbá koszot, azaz négy pohár borból iszunk; a szédertálon négy alkalmi étel van: ZROÁ - sült hús; BÉCÁ - sült, héjas tojás; MÁCÁ - kovásztalan kenyér; HÁROSZET - almából, fahéjból, dióból, borból álló anyag, mely a vályogból gyúrt téglákra emlékeztet, amelyekkel őseink rabszolgaként dolgoztak. A szédert levezető házigazda hangosan olvassa a Haggádát, s a többiek vele éneklik a melódiákat. Egyébként az egész szertartás célja az, hogy érdeklődést keltsen a gyermekekben, s figyeljenek a Haggáda szövegére, az apa magyarázataira, s hogy a szokatlan szertartások láttán kérdezzenek, illetve a házigazda feleljen nekik. A gyerek éberségét és érdeklődését fokozza az áfikomán is. A tíz csapás említésekor ujjunkat a borba mártjuk és kicsepegtetünk egy kevés bort. Úgy véljük, ne legyen tele a mi poharunk, amikor emberi szenvedésről olvasunk, még akkor sem, ha elleneink jogos megbüntetéséről hallunk. A peszáchi istentiszteletek rendje A kántor első nap délelőtt kitlit ölt és bőséges harmatért imádkozik. A mááriv imánál kezdődik az ómerszámlálás. Az ómer segítségével számolták az ősi Izraelben a Szentély idején a napokat és a heteket, negyvenkilenc napon keresztül. Az ötvenedik nap sávuot ünnepe. Peszách hetedik napján Mózes diadalénekét olvassuk fel a Tórából, ezen a napon keltek át őseink a Nádas- tengeren, az egyiptomi üldöző sereg pedig vízbe fúlt. A nyolcadik napon Mázkirt (emlékeztető szertartást) tartunk, elhunyt hozzátartozóinkra gondolunk.

II. Szemelvények az illusztrált peszáchi Haggádák művészetéből

Hadd mutassak be most - érintőlegesem- két különleges Haggádát. Az egyik a legnagyobb értékre biztosított a világon, a másik az első nyomtatott Haggáda a világon. Íme: Szarajevói Haggáda „A középkori illusztrált kéziratos Haggádák között kétségkívül az egyik legszebb és legfontosabb, s mindenképpen a legismertebb a „Szarajevói Haggádá” -írja Cecil Roth, az l972-ben megjelent facsimile kiadás előszavában. A múlt század végén, 1894-ben Szarajevóban, a helyi szefárd közösségnél egy fiatalember jelent meg. Édesapja nemrég hunyt el, a család

162

anyagi helyzete szükségessé tette, hogy eladják azt a - hosszú generációk óta- a tulajdonukban levő könyvet, amelyet széder esténként használtak. Így került a „Szarajevói Haggádá” a helyi hitközség, majd később a Boszniai Nemzeti Gyűjtemény tulajdonába.

Káin és Ábel צ תרכבמ אוה םג איבה לבהו א ןהבלחמו ונ 261 „Ábel szintén hozott juhai elsőszülöttei közül, a kövérjéből.” Az elmúlt évtizedek alatt művészettörténészek elemezték e vallási és kultúrtörténeti kincs minden részletet, s határozták meg helyét a középkori illusztrált kéziratosság fejlődéstörténetében.

261 M. I. 4,4.

163

164

Ábrahám és Izsák וכליו תלכאמה שאה תא ודיב חקיו ונב קחצי לע םשיו הלעה יצע תא םהרבא חקיו ודחי םהינש 262 „És Ábrahám vette az égőáldozathoz való fát, rátette Izsákra, fiára, és a maga kezébe vette a tüzet meg a kést, és mentek ketten együtt.” ביו םיצעה תא ךרעיו חבזמה תא םהרבא םש ןביו םיהלאה ול רמא רשא םוקמה לא וא םיצעל לעממ חבזמה לע ותא םשיו ונב קחצי תא דקעיו 263 „És elértek arra a helyre, amelyet neki Isten mondott, Ábrahám felépítette az oltárt, elrendezte a fát, megkötötte fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fa fölé.” A Szarajevói Haggádát a 14. század második felében írták és illusztrálták Barcelonában. A könyv 165 oldalt tartalmaz, az egyes lapok nagysága 22x16 cm, s a Haggádá korabeli ismert szövegén kívül pijjutokat, azaz ünnepi liturgiai költeményeket is magában foglal. A szavak az ún. spanyol quadrát betűkkel íródtak. Stílusjegyei az 1343-ban íródott II. Chaime aragóniai király Krónikájának, és az 1320-ban, szintén Barcelonában készült, Arany Haggádának a hatásait mutatja. A kéziratos könyv a zsidók 1492-es spanyolországi kiűzetése után Itáliába került. A bejegyzésekből

262 M. I. 22,6. 263 M. I. 22,9.

megtudhatjuk, hogy 1510-ben, majd l609-ben eladták, s nyomon követhető benne az egykori cenzor: Giovanni Domenico kézjegye is. Művészettörténeti szempontból rendkívül jelentős a figurális ábrázolások sokszínűsége, gazdagsága, epikus jellege. A képi megjelenítésben a Tóra kronológiáját követve a világ teremtésétől egészen Mózes haláláig kísérhetjük az eseményeket. Majd a bét hámikdás és az egykori barcelonai bét hákneszet enteriőrje után a pészachi előkészületeket rajzolta, illusztrálta a művész. A színek kavalkádja gótikus pompát, és az ún. „aranykor” hangulatot sugall. A Prágai Haggádá A nyomtatás feltalálása után, de még a Spanyolországból való kiűzetés előtt már megjelent nyomtatott Haggádá,

264

azonban a kolofon hiányossága miatt a készítés időpontja pontosan nem határozható meg. A Soncinoban (Itália) 1486-ban kiadott Haggádá szöveg illusztráció nélkül jelent meg. Elsősorban a nem zsidó teológusok részére készült az első képi díszítéssel gazdagított, de nem héber, hanem latin szöveggel ellátott Haggádá németországi Frankfurt am Mainban, 1512-ben.

264 Yoseph Hayim Yerushalmi: Haggada and History. Philadelphia, l975. p. 88.

165

166

Dávid és Góliát. Salamon ítélete A héber nyelvű könyvnyomtatás történelmi eseménye volt, amikor 1526-ban, Prágában rabbi Gerson hakohen kiadásában megjelent az első fametszetes, művészi ízléssel komponált, s gazdag képzelőerőre valló, illusztrált Haggádá. A könyv azóta számos kiadásban jelent meg, ezek közül hadd említsük a Jeruzsálemben, 1972-ben napvilágot látott facsimile kiadást.

Má nistáná... - Miben különbözik... A német és olasz stílus történeti jegyeit tükröző Prágai Haggádá a folkloristák kiváló forrásművének tekinthető. Az illusztrációból messzemenő következtetéseket lehet levonni a l6. század elejének szokásaira, divatjára, világszemléletre, vallási gyakorlatra. A könyv betűtípusai a közép-európai askenáz kalligráfia jegyeit hordozzák. Érthető módon a később keletkezett „Echád mi jodéá” és a „Chád gádja” énekek könyvünkben nem szerepelnek. A Prágai Haggádá stílusteremtő kompozíciói közül két oldalt emelünk ki. Az egyiken a „Kechá láchmá ánjá” szövegét körülölelő keretben Dávid és Góliát története, illetve Salamon ítélete látható. A másikon a „Sfoch hámátchá” mondatait kompozíció sor keretezi. Jobb oldalon a Bírák l6,9-ből jól ismert Sámson jelenet; a bal oldalon Éva plasztikus alakja alatt a Holoferneszt megölő Juditot ábrázolta a művész. A kép közepén a Messiás eljövetelére utaló (Zechárjá 9,9) részlet a megváltás reményének teológiai képzetet jeleníti meg. Külön figyelmet érdemel a Hággádá legismertebb részének a

167

„Má nistáná...”-nak a megformálása. Hiszen a marginálison kívüli ábrák mellett a héber המ szó makrográfiával, azaz az átlagosnál nagyobb és kiemeltebb formában került az olvasók elé.

III. A szefira napok és sávuot népszokásaiból

Ha peszáchtól sávuotig terjedő időszak népszokásaiból akarunk szemelgetni, két aspektust veszünk figyelembe: gazdaságit és a történetit. A hagyomány úgy tartja, hogy Rabbi Akibának 24.000 tanítványa halt meg pestisben, ebben az időszakban. Törvénykódexünk szerint a gyász jeléül nem megengedett az esketés, tilos a bevágás, a borotválkozás. Lág baómerkor a gyászra való emlékezés megszakad, mert ekkor ért véget a járvány. A történelem nyelvére lefordítva: A peszáchot követő 33. napon fejeződött be a járvány, mely Rabbi Akibának, az utolsó ókori szabadságharc eszmei vezetőjének, tanítványait sújtotta. Lág báómeri szokás a gyerekeknek főtt tojást adni, amely a gyász jele. Lág báómerkor vágják le a 3 éves gyermekek hosszúra nőtt, érintetlen haját. Lág báómer napján halt meg Simon bár Jocháj. A tanna sírbarlangját ekkor keresik fel itt, Erecben, és égő gyertyákat ragasztanak rá. Magyarországon is élő hagyomány a gyertya ragasztása a sírkövekre. Ilyet láttam, friss gyertyanyomokat, az olaszliszkai cádik sírkövén, de így tesznek Nagykállón is. „Virágkígyók kúsznak a falakra fel, Minden oszlopot virág ölel.” A költő így emlékezik a zsengék ünnepére, sávuotra. Sávuot ünnepének mezőgazdasági jellege a II. Szentély pusztulásáig (i.sz. 70) volt jelentős. A Templom működésének megszűnte után e szempont háttérbe szorult. Köreinkben mégis érzékelhető hatása, templomainkat, otthonainkat virággal ékesítjük. Köszöntjük az új köntösbe öltözött természetet, az új termést érlelő földeket. Vidéken, vallásosabb környezetben előtérbe helyezték a kellemes illatú, s esztétikailag is szép diófa levelét. Az aggáda szerint más a feldíszítés oka: a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál a természet virágba borult. Étkezésbeli eltérések is, néha különlegességek észlelhetők egyes ünnepeinken: pl. a kalács gömbölyű formája és méz használata az őszi „nagyünnepeinken”, tejes ételek a kilenc gyásznapon. Sávuotnak is van jellegzetes étele: a túrós derelye. Tágabb értelemben a tejes étkezés. Az aggáda szerint a „Tóra is hasonló a

168

tejhez.” Más magyarázatot is találunk. Az előbb említett 9 gyásznap az úgynevezett. „nájn tég”, a tisá beávot megelőző három gyászhét utolsó időszaka. Ismert, hogy az önmegtartóztatás egyik megnyilvánulási formája az ételek korlátozásában rejlik. Csak a tejes a megengedett ebben az időszakban is. Sávuot ünnepét is gyászhetek előzik meg - erre utal a szefirá időszakban a „Lechá dodi...” szomorú dallama - melyeknek utolsó szakasza az úgynevezett „elkülönülés három napja.” A hagyomány szerint sávuot ünnepén halt meg Dávid király, Rut és Boáz leszármazottja. Egyes tudósok ezzel is indokolják Rut könyvének a sávuoti liturgiába helyezését. Szefárd közösségek némelyike emlékmécsest gyújt ezen a napon. Vannak olyan helyek, ahol a zsoltárok számának megfelelően 150 gyertyát gyújtanak Dávid király emlékére, majd az ősrégi melódiákon elmondják a zsoltárokat, utána kiddust és szeudát rendeznek. A nagy uralkodó sírja ismeretlen. A néphagyomány nem elégedett meg azzal, hogy Dávid király és házának sírjai eltűntek. Több helyre zarándokolnak el, ahol Dávid király sírját gondolják. Esriel Carlebach, aki 1932-ig bejárta az akkor még egzotikusnak vélt tájakat, így ír könyvében a szaharai zsidókról, akik teátrális mozzanatokkal jelenítik meg a három zarándokünnepet. „Szukotkor „sátrakat” építenek: agyagból vájt odúkat, jázminággal díszítve... Az Egyiptomból való kivonulást, és ugyanakkor az ígéret földjére való bevonulást savuot másnapján dramatizálva játsszák el, asszonyostól, gyermekestől kivonultak a pusztába, és aztán diadalkiáltással, lövöldözve visszavágtattak tanyájukra.”

265 Végül egy élő szokás, mely vallásos köreinkben dívik: a virrasztás. Ébren várják - Tóra olvasással, zsoltárolvasással - a reggelt, sávuot napját, a Tóra adásának ünnepét. Máig élő hagyományok ezek.

265 E(sriel) Carlebach: Exotikus zsidók. Javne Könyvek 6. Bp., é.n.

169

170

Ünnepi gondolatok266

Rohanó világunkban mulandóságunkra emlékeztet a mindig megújulni képes természet. Önmagunkon is mérhető sebességgel rohan az idő. Bizony igaza van a Szentírásnak:

רמאו ארק רמא לוק .הדשה ץיצכ ודסח לכו ריצח רשבה לכ ארקא המ םעה ריצח ןכא וב הבשנ הוהי חור יכ ץיצ לבנ ריצח שבי „Egy hang szólal: Hirdesd! és legott közli, mit hirdessek: Minden test hervadó fű, és minden kelleme olyan, mint a rét virága! Elszárad a fű, elhervad a virág, mert az Örökkévaló lehelete ráfuvall...”267 Gyermekkori élmények tolulnak elénk, amikor közelednek „nagyünnepeink”. A szülői ház felejthetetlen légköre szokásainkban és emlékeinkben megelevenedik. Az ünnepekről kialakított képet mestereink tanítása egészíti ki. Világos logikával, az összefüggések érzékeltetésével magyarázták e „fenséges napok” jelentőségét, bemutatva azt a lelki és erkölcsi emelkedést, amely az egyén magányos imáitól az egyetemesség ünnepéig terjed. Mindezek része, osztályosa, örököse és örökhagyója a hívő lélek. A zsinagógákban őszinte szívvel, emberi alázattal köszöntjük az új esztendőt, de mindenek előtt a Mindenhatónak életünkért, mindennapjaink valós, vagy vélt nyugalmáért is köszönetet mondunk. Elvárásainkat, s a lelkiismeret felelősségét világítsa meg egy régi legenda tanítása: „Nagy reményekkel, díszes külsőség közepette hajó indul a tengerre. Eleinte - miközben tengeri mérföldek százait tette már meg - a kitűzött cél felé halad, majd észrevették, hogy a hajó téves irányba tart. Ellenőrizték a műszereket, átnézték a gépezetet, ekkor észrevették, hogy az iránytű alá egy mágnes tapad. Eltávolították a mágnest, s az iránytű a megfelelő helyre állt vissza. A hajó mehetett tovább a kitűzött cél felé. „ A mi életünkben - melyet a legenda a tengerhez hasonlított - a ros hásáná jelenti a fordulópontot. Minden évben elindulunk kitűzött céljaink felé. Ha a „számadás napjain” tiszta szívvel, megbocsájtó lélekkel, igaz lelkiismerettel hajlunk meg a Világ Alkotója előtt, akkor távolítsuk el a szívünk iránytűjét megzavaró „mágnest”, a tévútra vezető, ábrándokat kergető gondolatokat, hogy továbbra is lássuk a helyes útirányt. Hogy kirajzolódjanak előttünk azok

266 Elhangzott 1993-ban, az Izraeli Rádióban (Kol Jiszráél). 267 Jesaja, 40,6-7.

a feladatok, melyeket teljesíteni szeretnénk, s amely értékessé teheti az alkotó ember életét. Ha kinézek szobám ablakán, házunkkal szemben húzódik Ramát Gan ma már legismertebb utcája, amely az Aba Hillel nevet viseli. Az Öböl-háború idején, ide zuhant, az Irak diktátora által küldött, s a zsidó országot megsemmisíteni akaró „Scud” rakéták fele. Miért kell ilyenkor mesére, legendára hivatkozni? Amikor vallási feszültségek feszítik szét a világ zsidóságát, amikor latens, majd nyílt rágalmazás lép az egyetemes zsidó értékek helyére, amikor széthúzás, marakodás őrli fel a többre hivatott emberek erejét, amikor újra és nyíltan száll a magasba az antiszemiták, halló fülekre találó vádja. A világ vakságára van-e gyógyszer egyáltalán? Amikor szerte a világon temetőinket újra és újra meggyalázzak, amikor a rasszizmus ideológiája ismét nem ismer határokat, miért kell ilyenkor mesére, legendára hivatkozni? S mégis, mindezek ellenére, mindenek dacára... A legenda, hozzánk szól, bennünket tanít, s küldetésünk lényegére hívja fel a figyelmet. Talán elkoptatottnak hangzik, de utal az emberszeretetre, a másik Ember - igen nagybetűvel írva: Ember - megértésére, a toleranciára, a türelemre. Mert nem igaz, hogy csak a mesében vannak csodák, nem igaz, hogy csak a mesében él tovább a segítőkészség fogalma. Hiszem és remélem, hogy az ősi tradíció megélésével, szellemének és betűjének harmóniájával, továbbra is a becsület és a szorgalmas munka lesz hittestvéreink jellemének formálója. Akik ismerik és gyakoroljak a szeretetet, akik nem állnak tétlen, ha elér hozzájuk a segélyt kérő szó. Akik átadják az elődeink képviselte zsidó hagyományt. Akik kiállnak az igaz emberi értékek mellett. Akik mégis hisznek a jóságban, a családban, népünkben. A Világ Alkotója hozzon békét, híveinknek egészséget, boldogságot a családban és a magánéletben!

171

172

Hanuka 1994268

Nemrégiben vallás-irodalmi gyűjtemény látott napvilágot Bné Brákban, mely a „Zot chánuká” címet viseli. E munka felöleli chánuká ünnepének törvényeit és rendjét. Kitér az ünnep parancsolataira, a Tóra-i olvasmányokra. Összefoglalja az időszerű imákat és azt a legendakincset, melynek középpontjában a „fény ünnepe” áll. E nagyszerű összefoglaló tanulmányból emelek ki gondolatébresztő tanításokat.

Zot chánuká Gyűjtemény a fény ünnepéről 1. „Mestereink összesen harminchat gyertya gyújtását rendelték el chánuká ünnepére. E határozat utalás arra az eseményre és a szám azonosságára, mely szerint az első ember, Ádám harminchat óráig gyönyörködhetett kezdetben a fényben, a mindent beborító sötétség után.” Összefüggéseiben is érdekes a midrás, a hagyományos irodalmat kiszínező szimbóluma. E formában a Makkabeusok győzelmének értékét, e történeti és vallástörténeti esemény kiemelkedő jellegét, vallási életünkben betöltött helyét igyekszik meghatározni. A világ teremtésénél Isten akaratából lett a fény. Az ember számára a sötétség nyomán világosság fakadt. Az i.e. 2. században a hellenizmus terjeszkedő és erőszakkal terjesztett eszmeiségét megfékezte a Hasmoneusok céltudatossága, a fényt terjesztő, a Tan szellemét átérző hősök dicsősége. Későbbi időkben, az ideológiai, vagy politikai fenyegetettség és üldözések korában, ha gyakran tudat alatt is, azt a következtetést vonták le, hogy a mélység sötétjét mindig megvilágítja a Tóra fénye. A Tóra fénye, mely áldó melegével körülölel, hangulatot áraszt, aurát teremt, mint egykoron a teremtés idején. 2. A Talmud bölcsei tanították, hogy a Teremtés könyvében utalások találhatók - természetesen átvitt értelemben - az ókor hódító népeire. „A föld puszta és kietlen volt”. E két jelző Babilóniát és Médiát jelentette. „És sötétség lebegett a vizek felett.” Ez az utalás Görögországra és Edomra vonatkozik. „Szólt az Isten: Legyen világosság.” Ez a fény a hasmoneusok szimbóluma lett. Összefüggéseiben is érthető a midrás hagyományos irodalmat magyarázó gondolatvilága. E formában generációk bölcsessége, élettapasztalatok

268 Elhangzott 1994. december 1-én, Kefar Szabán, a Magyarul Beszélők Klubjában.

összessége összpontosul. Azt magyarázza, hogy az erőszak mindig a sötétséget jelentette. Az őseink által képviselt szellemiség és az a hit, a „fény fiaira” jellemző. Arra a népre, amely a hitet, a kultúrát, a munkaszeretetet, a tudományt, a kulturáltságot és a széles látókörűséget helyezte az ember céljainak középpontjába. A chánuká ünnepének a történeti tényen kívül lényeges szellemi tanítása ez. Így kitárul az értő és az érző, gondolkodó ember előtt egy összetett világkép, melynek középpontjában soha nem az erőszak, hanem mindig Isten és teremtménye áll. A vertikális és a horizontális megismerés lehetősége végtelen és az erre való törekvés az ember örök, de mindig időszerű feladata. „Szólt az Isten: Legyen világosság.” Ez a fény a hasmoneusok szimbóluma lett.” Hellenizmus és zsidóság. Két fogalom, két karakter, mely különbözik egymástól, mely formálólag hatott az emberiség kultúrájára. A hellén gondolatkörben élők mindig alkotókedvű, az élet különböző szeszélyeit kipróbáló embert neveltek. Klasszikus vonalú épületek, szép formájú szobrok kerültek ki mestereik kezéből. A szír-görög kultúrának szerves része volt a testfejlesztés. Törekedtek az ideális testi szépség kialakítására. Sportjátékokat, lovasversenyeket, olimpiákat rendeztek. Versenyzett az ember, az arénában viaskodott az állat. A görög művészet két istenségnek hódolt. Dionysosnak és Apollónak. Dionysos a bor, a kicsapongás, az extázis, a dal, a zene, a tragédia istensége. Apolló a békéé, a pihenésé, az esztétikai érzésé, a logikai rendé, a festészeté és a szobrászaté. Az e kultúrkörben élő emberhez Dionysos állt közelebb. Kívül fény, derű, pompa, de belül a sötét sikátorok leple alatt elégedetlenség és fájdalom honolt. Érdekeikről ritkán szólott a törvény. ,,A könyv népe” -így hívták az ókorban a zsidóságot. Nem véletlen ez a meghatározás, sőt nagyon is tudatos. Életüket nem azok a tényezők határoztak meg, melyek a szír-görögökét. A Szentélyen kívül nem voltak megcsodált épületeik, sehol sem emelkedtek nagyjait megőrző szobrok. Nem voltak hívei a testkultúrának. A zsoltáros így énekel: „Nem a lovak erejére vágyakozik, nem a testi erőben leli örömét.” A szellemre vágyakoztak. A bibliai gondolkodás majd a talmudi eszmevilág lényeges a számukra. Vallják az emberiség egységét, a felebaráti szeretetet, mások és saját jogaik védelmét. Hirdetik a hit fontosságát, eszményét. Kötelezővé teszik a szenvedések enyhítését. Követelik a munkát, az alkotás és a teremtés szükségére hívják fel a figyelmet. Tanítják az igazság szeretetét, a szerénységet. Példaképül állítják az erkölcsi tisztaságot, embertársuk javának előmozdítását. Mindenek előtt, s

173

mindenek felett vallják Isten egységét. A Láthatatlanét, ki emberi érzékszervekkel nem észlelhető, ki téren és időn felül helyezkedik el. A hellenizmust, a görög gondolkodást erőszakkal terjesztették a Földközi- tenger medencéjében. A nép mely behódolt, a vallás, mely a hódító hitbe beleolvadt, fennmaradhatott. Judea népe azonban nem fogadta el az idegen uralmat. Az egyistenhit meggyőződésével, az igazság biztos tudatával szívükben keltek fel a makkabeusok, hogy kiűzzék a betolakodókat. 3.”Van olyan szellemi forrás, mely megerősíti a hősöket, van, amely erőt ad a gyengülőnek. Van, amely naggyá teszi a szerényt, s van, amely szilárdítja a gyengét.”269 A zsidóság olyan szellemi forrásból merített, mely erőt adott neki, mely erőssé tette és megszilárdította. A hit forrásából táplálkozott Mátitjáhu hősiessége, ez segítette a győzelem, s a vallásszabadság kivívásában. A Talmud röviden meséli el a zsidóság fennmaradásáért vívott harcát. Folytatólagosan találhatjuk Hillél és Sámmáj vitáját, a gyertyagyújtás rendjét illetően. Érvek és ellenérvek csatájában győz a köreinkben máig is elfogadott gyakorlat. A fokozatosság elvét alkalmazzuk. Az itt található hilléli mondásnak alkotókészsége, alakító hatása van:

ןידירומ ןיאו שדוקב ןילעמ „Gyarapodjunk a szentnek vélt tárgykörök megismerésében.”270 Amikor a chánuká gyertyákat fokozatos sorrendben gyújtjuk, vallási kötelezettségünk mellett hitet teszünk e gondolat mellett is. Hisszük az alkotás szépségét, a fokozatosan megszerezhető ismeretek fontosságát. A chánuká mécsesei vessenek fényt, világosságot az útra, melyen járni kívánunk! Hűek akarunk lenni önmagunkhoz, hogy eleget tegyünk a makkabeusi elvárásnak. Emlékeink élednek fel, amikor hálatelt szívvel fordulunk az Alkotó felé és énekeljük a Máoz cur... ismert dallamát.

ָמ ַחֵבַּשְׁל הֶאָנ ָךְל יִתָעוּשְׁי רוּצ זוֹע ַזְנ הָדוֹתּ םָשְׁו יִתָלִּפְתּ תיֵבּ ןוֹכִּתּ ַחֵבּ ַחֵבַּנְמַה רָצִּמ ַחֵבְּטַמ ןיִכָתּ תֵעְל ַחֵבְּזִמַּה תַכֻּנֲח רוֹמְזִמ ריִשְׁבּ רוֹמְגֶא זאָ „Üdvösségem szirtje, vára, Feléd szárnyal minden hála.”271

269 Jálkut Simoni, Joel 4. 270 Talmud: Sábbát 21b. 271 A 13. századból származó pijjut, Mordecháj szerzeménye.

174

?...רתוי בוט םדאה היהנה ,רומא 272 שי םישנא םע בל לש ןבא , שיו םינבא םע בל םדא

ןויער הלענ הז עמשוה יפב ברה קוק , ורבדב לע ינבא םילשורי . ןאכ תעקבב תוליהקה תוידוהיה תודמשומה , םילשוריב , תריב חצנה לש לארשי , ונא םישח לכב ונביל תא וקמוע לש טפשמ הז . םותב רושעה ישימחה תרבדהל היחה תיצאנה , ונחנא םילעמ יפופש שאר תא ןורכז תונש האושה , וניתודבא םישנאב , תושפנב , תושגרב . תא תשש םינוילימה , תא שש תואמ ףלאה . אל םירפסמ ונחנא םירכוז , אלא תושפנ תואורבה םלצב םיקלא . תעשב תונורכזה הבה טטצנ המ דמילש ונתוא דומלתה : השולש םירבד םישיחכמ תא וחוכ לש םדא , ולאו םה : דחפ , ךרד ןוועו . 273

דחפ . דחפה אוה השגרה תעזעזמ . לגוסמ ריבדהל תא םדאה . עב ותמצו יתלבה תיארנ לחלחמ ךותל תכרעמ םיבצעה סרוהו התוא . ונמיס יחצנה , אלש ןתינ וקלסל , עובט ךותב םולחה . ןכתיי , תודהיש הלוגה האשנ ותוא רבכ םינגב הלש . דחפה ינפמ ינב םדא עיפשה לע םלוע םיכרעה , בציע תא בצמ תושגרה . קוספ דחא לש ונתרות - רשבמה לע ןברוק תוחוכב םייטמרד חוסינבו יתורפס - רמוא : „ ףדרו םתא לוק הלע ףדנ ” 274 תופידר םידוהיה תמחלמב םלועה הינשה ולע לע תרושב דחפה הרותבש . אל קר לוקמ הלע'' ''ףדינ ונדחפ , אלא וליפא שחרהמ לש הלע ץעה בלבלמה . ונדחפ םויהמ דדוש רואה , הלילהמ רדוקה . שחלמ לוקה , טבממ דושח . תלדמ תקרוח , רעשמ תדלפ תשעה . עבצהמ קוריה . טרסהמ אונשה לע עורזה , למיסש תא ןוטלשה . ונדחפ לכמ רבד לכמו דחא . יתמ םיחקול ונתוא , םאה םייחה םה ןיידע תנמ ונקלח ? ונדחפ הבישהמ . םאה וכחי ונל וניבוהא , םהש םד ונמדמ ? םאה תועורז תוקבחמ ולבקי תא ונינפ וא הריד תדהדהמ תונקירמ ? ינירה לאוש םכתא , ייחא : הדמלה תושונאה חקל ? רומא , היהנה םדאה בוט רתוי ? השולש םירבד םישיחכמ תא וחוכ לש םדא , ולאו םה : דחפ , ךרד ןוועו .

ךרד .

די םשו , םילשורי : 27 לירפאב 272 1995 א/ע ףד ןיטיג תכסמ :דומלת 273 ארקיו : ו״כ קרפ , ו״ל 274

175

176

תכרעמ . דחא לכל םיישיא םילמס םג ונכתיי ךא תשבוגמ תודהיה לש םילמסה ןיעה טיבת םשמ םוקמ לע , העצמאב בצייתנ םא אלה . ךרדה איה הזכ למס יליבשב םג לח הז ןיא םרב . םש םישגפנ ךרדה ילוש ינשש , הארת איה , הנורחאה הדו קנה דע . וניתולבסל ץק אוביש , הווקתה תא ונב ונחפיט ףרה אלל ? ונלש תודהיה לע ? זוגנו רבוע םולח ? םיעותעת ןוימד אלא הז לכ היה אל םאה . םדימ ונליצמ אוה ךורב שודקהו וניתולכל ונילע םידמוע רודו רוד לכבש : םיקרפ ישאר קר הלע מ ינא - .

ונמע ןעמל לארשי תומחלמב םירקיה םהייח ונירקהש ונירוביג - . ףוגנזידב 5 ' סמ סובוטוא - . הלופעב תיזכרמה הנחתה - . דיל תיבב המוהה תמוצה - .

סרייא סונאוב וא דרי ונקמע לע לובמ רשאכ „ הליצמ הגסיפב עיבציש רה היה אל רבכו דרש דוע דיחי רוצ 275

.” לאה , ונרוצ זועמ ? רתוי בוט םדאה היהנה , רומא ? חקל תושונאה הדמלה םאה : ייחא , םכתא ינא לאו ש . ןוועו ךרד , דחפ : םה ולאו , םדא לש וחוכ תא םישיחכמ םירבד השולש . ןווע . םירשעה האמה לש רתויב לודגה עשפה היה המ , טלחומ רוריבב שוחל רשפא , בר םייח ןויסינ ילעב םי נקז , ורגסוהש םידוהי ינוילימ חצר היה הז , קפס לכמ הלעמל דובכב םישוע םירבגו ןהייח בולבלל ועיגה התע קרש םישנ , םימיב םיאב םימכח . תימוי - םויה םתכאלמ . ןגמה רסח דליה , ומצע םותהו ויראש , ויבוהא ירבקל תולעל לוכי וניא םדאש , הזמ רתוי לודג באכ םלועב ןיא ילוא . חורה הרזיפ םרפא תא , םירבק םהל ןיאש ינפמ . םייחב דוע םניאש םידוהי ירחא , הירפכו הירגנוה ירע ידוהי ירחא ונטבמ רת ןורכיזה תוחול לגעמ ךותב רפוסה לש ורפס םש תליאש ךות - רשאמ רחא אל הז . ודמשוהש , תירגנוה ירבוד . תוחולה לעש תומשה . ” ןבאב רוצע באכ „ - םסרופמה יכ ' צה . םוקמ לכב תומש , תומש רבעה םה ונליבשב ךא , תויאליטרע תויתוא אלא הלא ןיא וליבשב . תאז ןיבי אל רז . םלועל ךכשי אלש יחצנ באכה , יחה , םלוה - קפודה םויב , תוומה תונחמ רורחש ירחאו הינשה םלועה תמחלמ םות ירחא םירושע השימח רבוחש ךמסמהמ הטטיצ עימשנ הבה , תידוהיה הרובגה םוי םג אוהש , ימואלה ונלבא ”. תימואלניבה להקה תעד לא ארוק לוק „ ם שה תא אשונו , 1945 ב- , זא 275 Áprily Lajos: ןשעה לש לבה

„ ינוילימ לרוג לע רוא לטויש איה ונתשקב . תימואלניבה להקה תעד לא םינופ ונירה לכ השעייש , תושונאה םשב םישקבמ ונא . ודמשוהש םינוש םימע ינב םישנאו םידוהי ”. תונשיהל ולכוי אל םהיעשפו םיצאנה תוירזכאש ידכ , רשפאש המ םדאה היהנה , רומא ? חקל תושונאה הדמלה םאה : לאוש ינא ם ינש לבוי יקחרממו ? רתוי בוט : תומש רפס תא תוחתופה םילמה ירהו לארשי ינב תומש הלאו : אבה שוריפה תא הלא םילמל ףיסומ , םינמזה לכב ארקמה ינשרפ לודג , ”י שר ולשמנש ןתביח עידוהל , ןתתימב ןאנמו רזח , םתומשב םהייחב ןאנמש יפ לע ףא . םיבכוכל םיחצרנה וניחא תא ונתבהא . םימישאמו המימשה םיקעוז םידמשומה וניחא ימד לוק יכ , תרבוגו תכלוה וליפא איה . םלש לבוי לש קחרממ וליפא התחפ אל 276

” דעו םלועל םיבכוככ םיברה יקידצמו עיקרה רהזכ ורהזי םיליכשמהו 276 ״ג , ב״י קרפ : לאינד

177

178

„A megváltás és a csodák kezdete”

277

ץרא תולובג לכ תבצה התא םתרצי התא ףרחו ץיק 278 Melankolikus téli öltözetét feledve, s a tavasz mámorító illatát érzékelve, újbóli pompájában tetszeleg a mindig megújuló természet. Még a fülünkbe cseng purim ünnepének farsangi kavalkádja, az esti-reggeli megilla olvasás sokszorta átélt csodája, a történelmi igazság diadala. Mégis, már itt a kapuban niszán hava, az első a hónapok között. A szabadság hónapja. A kezdet. Az évszázadok viharáradatát nem mindig játszi könnyedséggel túlélő zsidó hagyomány örök ihletettségű törvénykönyve a következőképpen fogalmaz:

םיסנהו הלואגה תלחתה 279 „A megváltás és a csodák kezdete.” Ekkor, niszán havában van peszách, a szabadság nyolc napja, az Egyiptomból való csodás megmeneküléséé, mely esemény beivódott a zsidóság történelmi emlékezetébe. Ha kiejtjük a „szabadság” szavát, az áhítat dallamára dobban a szív. Emlékeztet az Örökkévaló, a Világ Alkotója végtelen kegyelmére, akinek szeretete átfogja a földet, s kinek kegyelme szebbé teszi a világot. Ki nem feledte Micrájimban sínylődő népét, ki Mózes szájára szabta a szót. A szót, mely diadalmasan dörgött az ókori önkényuralom reprezentánsa és megtestesítője, a fáraó felé:

ינדבעיו ימע תא חלש 280 „Engedd el az én népem, hogy szolgáljanak engem.” S a megmenekült, a sivatag megannyi traumáját végigszenvedő nép emlékezett. S emlékezik ma is a szabadulásra, a szabadságra, a legszebb fogalmak egyikére. Teszi ezt széder este, peszách ünnepének megannyi drámát érzékeltető éjjelén, ahol találkozik „peszách Micrájim”, azaz a múlt gondolata, és „peszách leátid”, a jövő eszménye. De fókuszában ott vergődik a jelen, olykor a mindennapok varázsa, a manhattani ikertornyok magasba törő és dédelgetett álma, de olykor a legújabb kor okozta történelem is, amelyet beárnyékol, és füstfelhőjével betakar az álom összeomlása. A ma embere dadogva megfogalmazott félelmekkel kérdi: Lesz-e lehetősége a hivatását

277 Elhangzott 1997-ben, peszách ünnepén. 278 Zsoltárok 17,74. ןסינ שדוח יניד - שוצק ” ״ג ףיעס ,ז״ק ןמיס :ע 279 280 M. II. 15,7.

teljesítő emberiségnek úrrá lenni a fizikai, a szellemi, a lelki terror nyomasztó félelmén, feszültségén? Ebben az új világban, a számítógép, a géntérképek, a mobiltelefonok, a komputerközpontok korában, a számarányában megcsappant magyarországi zsidóság hite újból éledni látszik, s lassan ismét megtalálja azt az évszázadok megszentelte hagyományban. Régi szövegkörnyezetben, de időnként már szfárádi kiejtéssel ejti ki az imádság szavát. Régi környezetben, de mindig megújulni kész áhítattal tekint az éteri magasságok felé. S a lélek mélyéből tör fel, az ismert és írásban rögzített kérdés:

תולילה לכמ הזה הלילה הנתשנ המ 281 „Miben különbözik ez az éjjel a többi éjjeltől...” Az időnként már lankadni látszó erőt megújítja az élet igenlése, a széder esti könyv, a Hággádá, immár új külsőt ölt, s a megújulás formai álmát ringatja. Az ősi betűk, az örök értékű textus, a téren és időn felül álló üzenet újra fogalmazódik. Felértékelődik, s az őt megillető piedesztálra kerül az internet korában. Ismét énekeljük az ősi dallamokat, ismét megérint bennünket a peszáchi varázs, a soha nem felejthető szülői mosoly, a múlékony élet, a tovatűnő idő. Széder este az örök értékeket ünnepeljük, a szabadság és a hagyomány reményét. Múlékony világunkban a felülmúlhatatlant, talmi értékek között a szellem igazgyöngyeit.

ינב לכל םירומש 'הל הזה הלילה אוה םירצמ ץראמ םאיצוהל 'הל אוה םירמש ליל םתרדל לארשי 282 „Az Őrködés éjszakája ez az Örökkévaló előtt, amelyet meg kell őrizni Izráel összes gyermekének nemzedékeiken át.” Őrizzétek és mondjátok el gyermekeiteknek, az utódoknak, hogy a hagyomány láncolata ne szakadjon meg, de legyen erős, mint az ember reménye, az emberi remény a hívő lélek legmélyén.

הנשמ : תכסמ םיחספ קרפ י״, הנשמ ד״ 281 282 M. II. 12,42.

179

180

A szegedi Panteon árnyékában

283

(Dr. Birnfeld Sámuel rabbi emléke)

1. Amikor e sorokat írom, rabbi pályám első őrhelyére, Szegedre kell gondolnom. Bocsássák meg a rabbinak, ha egyes szám első személyben beszél. Pont 25 évvel ezelőtt iktatott be Dr. Scheiber Sándor, a 20. század egyik legnagyobb magyar zsidó tudósa az alföldi város világhírű zsinagógájának rabbi székébe. Az akkori tömött zsinagóga emléke belevésődött emlékezetembe. Három évtized nagy idő... Persze, az igazi apropó egészen más. Reményeim szerint nemsokára lát napvilágot több évtizedes gyűjtőmunka eredményeképpen az a kötet, amelyben a mártírhalált halt rabbi, Dr. Birnfeld Sámuel életének szándékoztam emléket állítani. Birnfeld 1906-ban Szegeden született, a Rabbiképzőben végzett. 1944. december közepén, rabszolgává alázottan, a koncentrációs táborban éhen halt. Gyönyörű hangú, nagy műveltségű, hat nyelven beszélő, zseniális gondolkodású fiatalember volt, költői, műfordítói, művészi, zeneszerzői vénával megáldva. Rövidre szabott rabbinikus pályáján állandó rabbi állást mégsem kapott. Ezzel szemben sokat írt, fordított. Az elmúlt évtizedekben e kéziratokat összegyűjtöttem és most napvilágot láthat a Birnfeld-emlékkötet. Benne a „János vitéz” fordítása, pontosabban fogalmazva kézírással Petőfi költeménye az egyik oldalon, a másikon az archaikus héberséggel megfogalmazott gyönyörű héber fordítás. Birnfeld rabbi a „János vitéz” fordítását 1944-ben fejezte be. Pontosabban a héber szöveg tisztázatából még néhány fejezet elmaradt, letisztázni, és a magyar szöveget mellé írni már nem volt ideje. Birnfeldet deportálták. Félixdorfban éhen halt. Hátizsákjában a héber nyelvű Szentírást, Szerb Antal „Magyar irodalomtörténet”-ét, és Petőfi verseinek héber fordításait vitte magával. Túlélő bajtársai Petőfi költeményeit, s a fordításokat visszajuttatták hitvesének, Margitkának. Birnfeldné leveleit kincsként őrzöm. Az ő figyelmessége irányította, inspirálta ilyen jellegű kutatásaimat, gyűjtéseimet. Így találtam meg Petőfi költeményeinek számos fordítását, valamint illusztrációit, gondolattöredékeit, kottáit, grafikáit. És a kézirat, íme, most közkinccsé lesz.

283 Elhangzott Szegeden, 1999. május 4-én, lág báomer napján, a Hitközség dísztermében.

Így született meg „Az elveszített álmok” című kötet, melyet Dr. Birnfeld Sámuel rabbi, a polihisztor, a meg nem értett ember emlékének ajánlok. 2. A Dóm tér szobor panteonja előtt sétáltam. A géniuszok szobrai, szoborportréi asszociációra késztetnek. Petőfi Sándor embermagasságú szobra fehér színben díszeleg, a háttere kissé komor. A 26 éves korában, csatában elhunyt költőóriás egyik kezében kard, a másik kezében irattekercs. Talán az „Egy gondolat” című döbbenetes költeménye ragadta meg a szobrászt?

Dr. Birnfeld Sámuel: 1906-1944

181

182

EGY GONDOLAT... ...דחא ןויער

Egy gondolat bánt engemet: יתוא ביצעמ דחא ןויער Ágyban, párnák közt halni meg! יתומ היהי םירכ ןיב הטימ לע Lassan hervadni el, mint a virág, טאל טאל חרפכ לובנל Amelyben titkos féreg foga rág. טאלב וסעל עלותה ןישש Nem messze a szegedi matematikai iskola világhírességeinek képe villan elém. Azoké a nagyságoké, akik méltán szereztek hírnevet az alföldi városnak. Steindl Imre, a korszak egyik legnagyobb építésze volt. Az ő tervei alapján építették az Országházat. Költők, írók, történelmi személyiségek sorát, éppen a Dóm bejáratával szembeni oldalon egy érdekes triumvirátus ellenpontozza. A baloldalon Lotz Károly, a kiváló festő tekintete a művészi áhítat és a képzelet gazdagította történelem arányos szimbiózisa. Jobb oldalon József Attila profilja. Arcán a zsenialitás és a meg nem értettség jelei egyaránt felfedezhetők. Mosolya mintha új üzenetet hordozna. Lehet, hogy felülről tekinti már a valóságot? A földi életet? S kettőjük között ott domborít a lelkek és a virágok világhírű tudósa, Szeged legnagyobb rabbija: Löw Immánuel. Szobor egy rabbiról? Ellentmondás? A tízparancsolatbeli ige negligálása? Avagy, tisztelgés egy lángeszű gondolkodó, korszakának egyik szellemi formálója, a magyar zsidó történelem egyik kimagasló géniusza előtt? Továbbsétálok. Radnóti Miklós néz rám. Eszembe villan a Bori notesz, amely már elég régen jelent meg, s benne könyörtelen írással az az életérzés, ami ’44-ben osztályrészül jutott. Facsimile kiadásban jelent meg a Radnóti Miklós zsenialitását tükröző költeménysorozat is. Radnóti Miklós Szegeden tanult, Birnfeld is. Talán ismerték egymást? A rabbi, aki egész életében az Ő hűségében élt, ismerhette a költőt, aki a deportálások előtt jó néhány évvel hűtlen lett zsidó vallásához? Szobra alatt néhány drámai sora olvasható: „Ember! Vigyázz, figyeld meg jól világod! Ez volt a múlt, emez a vad jelen. Hordozd szívedben, éld e rossz világot. És mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, Hogy más legyen!”

284 Magyar királyok, iskolaalapítók, filozófusok, zeneszerzők. Kodály Zoltán mintha kacsintana rám. Izraelben úgy köszöntötték őt, mint a „világ

284 Radnóti Miklós: Nem bírta hát... (1944. február 29)

jámborát”. A zseniális elme, a korszakalkotó művész, a népdalgyűjtő, akinek a módszerét szinte minden iskolában tanítják. Nem messze tőle, a pont száz éve született Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi”. A 20 századi folklórtörténet egyik legnagyobb személyisége. Mélyen vallásos katolikus, aki mély tisztelettel és szeretettel viseltetett a zsidóság iránt. Löwnek, majd később Scheibernek jó barátja volt. Életének utolsó hónapjaiban is minden szava a szeretetről, a megbékélésről, a hitről és az alázatról szólt. Balázs Béla mintha integetne, majd megállok Csontváry Kosztka Tivadar bust-ja előtt, és lelki szemeim előtt megjelenik a művész álomvilága a Siratófalról, a cédrusról, a bibliai tájakról. Panteoni sétám végén közeledek a zsinagóga felé, ahol éveken keresztül tanítottam a Tórát. Egy főhajtás Birnfeld Sámuel márványtáblája előtt. Befejezésül hadd idézzek a birnfeldi életműből egy néhány sort, a „Farkasok dal”-ából.

Fázunk és éhezünk, ערתנו ררקתנ S átlőve oldalunk, תויורי וניתוכריו Részünk minden nyomor הער לכב ונקלח De szabadok vagyunk. תאז לכב םירוח ינבו 3. Szinte magam előtt látom Birnfeld Sámuel kutató tekintetét. A rabbi- tanító-műfordító-költő-zeneszerző gyönyörű kézírása, artisztikumot sugall. Alkotókészsége megmaradt írásaiban úgy tűnik, mint egy kettétört élet torzója. Megrendítő és egyben félelmetes látni ismét és ismét a rabbi utolsó szavait, amelyet a talmudi traktátusok szövegeinek végéről idézett. A legmélyebb hit suttogása ez. Az élet igenlése a halál árnyékában:

םלוע ארובל חבש םלשנו םת 285 „Itt fejeződik be. Dicsőség a Világ Alkotójának. 1944. V. 14.”

285 Ez a mondat-fordulat szerepel az egyes talmudi traktátusok végén.

183

184

Szemicha – rabbi avatás286

SZEMICHA. BEJADA MÁMÁS SZOMCHIN LÉ. „A kéznek jelképes, valamit átruházó felemelése.”287 SZEMICHA. LIMENOSZÓ LERAB. „Elhívás tanítványi sorból mesteri grádusba.”

288 SZEMICHA. SZOMCHIN LÉ BISEMA. „Tudást jutalmazó, kitüntető címnek név elé helyezése.” SZEMICHA. „Ez ennek az avatásnak közel kétezer éves, hagyományos neve. Hatalmat ád a lelkek irányítására. Címmel tűntet ki, melynél előkelőbbet népünk nem ismer: rabbi, uram, bíró, aki Isten nevében áld. Rabbi, mert mesetere az írásnak, de örök tanítvány, mert könyvszomja olthatatlan.”

289

-így írt századunk egyik legkiválóbb rabbija, amikor több mint öt évtizeddel ezelőtt útjára bocsátotta hallgatóit.

Kedves Tanítványaim! Globalizációval, informatikai robbanással, korábban ismeretlen betegségekkel, szenvedély-betegségekkel telített világunkban a már említetteken túl, keressük a történelmi kataklizmák és traumák eredményeként megfogalmazódó létkérdésekre a naprakész választ, az örök értékű, de időszerű üzenetet.

ןהימי לכ םלוע לש ונינב

ב ןיקסועש םימכח ידימלת ולא ןנחוי יבר רמא ןיאנב יאמ „A tóratudósok építőnek neveztetnek, mert a világ erkölcsi építményének

felemelkedésén fáradoznak.”

290 1. ןיאנב יאמ - A rabbi építője a zsinagógának, a zsinagógai életnek Az elmúlt évtizedben - szinte egyedülálló módon - külső architektúrájában és belső enteriőrjében a legtöbb magyarországi zsinagóga megújult.

291 הננעי ץעמ סיפכו קעזת ריקמ ןבא יכ Hívó szóval invitál a templom, és hitre szomjazó szóra vár a hívő lélek. Halljátok a kő és a lélek harmonikus szavát? Ráv Kook mondotta egyszer:

286 Elhangzott Radnóti Zoltán és Verő Tamás rabbivá avatásán, 1999. június 15-én, a Dohány utcai zsinagógában. 287 Talmud: Szánhedrin 13b. 288 Uo. 289 Dr. Kálmán Ödön: Építsétek fel a romokat. Budapest, 1947. p.12. 290 Talmud: Sábát 114a. 291 Habakuk 2,11.

בל ומכ תושיגרו תושק םינבא שי „Vannak kövek, amelyek úgy rezonálnak, mint az érző szív.” Az ember szabadidejéért folyó verseny kíméletlen korában a köznapi istentisztelet újraszervezése, az ünnepi tfilák artisztikumának emelése vallási életünk nagy kihívása. A rendszeres, igényes, aktuális homília a modern ember érdeklődését is kivívja. Legyetek részesei annak az ideálnak, amely a zsinagógát helyezi a spirituális élet központjába. A zsidóság demográfiai átrendeződése és hitéleti járatlansága folytán az „építő rabbi”, a szertartás sokirányú feladatot betöltő, nélkülözhetetlen személyisége. Olyan szellemi vezető, tanító, gondozó egyszerre, akit hite vezérel, kinek lépteit az Örökkévaló vigyázza, kinek jutalma a hívek szeretete, bizalma. 2. ןיאנב יאמ - A rabbi építője a jelennek és a jövőnek.

'ה תא ואריו ודמלי ןעמלו ועמשי ןעמל...םעה תא להקה „Gyűjtsd össze a népet ... hogy hallják, és hogy megtanulják, és féljék az

Örökkévalót.”292 A fiatal rabbinemzedéknek is eminens feladata, hogy a szeretet szavával övezze, a gondoskodás koronájával ékesítse, az empátia készségét érzékeltesse a soá túlélőivel, s azokkal, akiket családjuktól fosztott meg, s zsidó öntudatukban alázott meg a század viharos történelme. Isteni adomány néktek, megszépíteni a földi lét őszét, az öregedést. Építő munkátok részévé váljék a megújuló magyarországi zsidó pedagógiában való tevékeny részvétel, a kreativitás. A legmodernebb módszertani, technológiai eredményeket az ősi hagyomány oktatásának, terjesztésének szolgálatába állítani. Nevelni a jövő nemzedékét, amely nyitott a világra, melynek szívében már nemcsak rejtve, de tudatosan felvállalva ott lüktet a szeretet Izrael hite, eszménye, népe, állama iránt. A családszeretetet, a hivatástudatot, a közösség iránti felelősségérzetet motiválja a „jirát sámájim”, a feltétlen alázat a Világ Alkotója iránt. A vallási törvények betartását, a Szentírás betűjének és szellemiségének eszményét, a tanító felelősségét hassa át a szerénység és a hitelesség. Szerénység és példamutatás! „Rabbi Joszi, a híres tanítómester mondotta: Egyszer, késő este koromsötétben mentem az utcán. Vak embert láttam magam előtt, ki fáklyát tartott kezében.

292 M. V. 31,12.

185

Kérdeztem tőle, hogy miért tartja kezében a világítót. Döbbenetes erővel hangzott válasza:

יתוא םיאור םדא ינב ידיב הקובאש ןמז לכ „Mindaddig, amíg a fáklya a kezemben van, az emberek látnak engem, s utat

találnak a sötétben.”

293 Legyetek Ti is a magyar zsidóság fáklyavivői, akik magasra emelik a fényt. A Tóra fényét, mely soha nem éget, de mindig világít. Áldott meleget sugároz. Járjatok a hit évszázadok kitaposta ösvényén! Életformátok kialakítását, a mindennapok megnyilvánulását hassa át a tradíció tisztelete, s az elkötelezettség! Legyetek Izráel eszmeiségének hirdetői és példaadó, hiteles követei!

293 Talmud: Megilla 24b.

186

Tisa beáv előtti gondolattöredék294

Még néhány óra és szerte a világon, a zsidó közösségekben, az egyik nemzeti gyásznap érkezik a zsidó naptár szerint. Izraelben tisa beávnak, a galutban tiso beovnak vagy tise bóvnak mondják. A két fogalom között a zsidó hagyomány szerint apró különbség van. A Rabbiképző egyik világhírű tudósa, Blau Lajos egyszer előadást tartott a Talmudról. Egy fiatal bocher nagy figyelemmel hallgatta Blau professzort, aki azt mondta, hogy tise bov közeledtével a vallásos ember magába száll, és böjtöl. Ez a bocher odament a professzorhoz és azt mondta: Egy modern ember nem „használja” azt a kifejezést, hogy tise bov, hanem azt mondja, hogy tisa beáv. Blau professzor így felelt: „Két típusú zsidó van. A különbség közöttük annyi, hogy aki azt mondja: tise bov, az böjtöl; aki azt mondja: tisa beáv, az ugyan tudja, miről van szó, de nem valószínű, hogy koplal.” E napon a zsidó férfiak leülnek a földre a zsinagógában, és elmondják a Siralmak énekeit:

הנמלאכ התיה םע יתבר ריעה דדב הבשי הכיא „Milyen gazdag és sokszínű volt az a város, és ma olyanná vált, mint egy

özvegyasszony.”

295 Teljesen üres. Ezt természetesen az egykori Jeruzsálemre értették. Sok évezreddel ezelőtt történt ez. Az első Jeruzsálemi Templomot i.e. 586-ban, a másodikat i.sz. 70-ben pusztították el. Gyakorlatilag a zsidó nép függetlensége 2000 évre megszűnt és majdnem kizárólag a galutban éltek. Elsődleges feladatuk a bniat hagalut, a szétszóratás építése volt. 2000 éven keresztül, ahová a zsidók kerültek, mindenütt építették a galutot. De bizony egyedül maradtak ezek a közösségek, mert nagyobb részüket a fasizmus évei alatt elpusztították. Ennek alátámasztására hoztam el a Magyar Zsidó Szemle egyik 1903. évi számát. E folyóirat a 19-20. század fordulója körül, és azt követően is az egyik legfontosabb zsidó tudományos folyóirat volt. Egyik főrovatának címe: Országvilág. Ezekből a statisztikai listákból idézek, melyek három adatot

294 Elhangzott 1999. júniusában, Petách Tikván, a Hisztádrut dísztermében, a Magyarul Beszélők Klubjának évi ünnepi ülésén. 295 Siralmak 1,1.

187

közölnek: a város összlakosságát, a város zsidó lakosainak számát és ennek százalékarányát.

188

Egy Boutshany296 nevű városban 1903-ban az össznépesség: 35.000 fő. A zsidó lakosság száma: 25.000. A zsidó lakosság aránya: 71,43%. A második, arányában legnagyobb város Jasi297 volt 1903-ban, össznépesség: 78.067 fő, zsidó lakosság: 45.000, a zsidók százalékaránya: 57,69%. A harmadik helyen Odessza állt, össznépessége: 209.085 fő, zsidó lakosság: 120.000, a zsidók százalékaránya: 57,14%. A hetedik helyen állt Jeruzsálem 1903-ban. 50.000 lélek, 23.000 zsidó, azaz csupán 46%. A tizenkettedik helyen Varsó állt. 712.000 lélek, 255.000 zsidó, százalékarányuk: 35,82%. Utána Vilna következik. 154.582 lélek, 50.000 zsidó, százalékarányuk: 29,08%. Lemberg: 159.875 lélek, 40.000 zsidó, 25%. Bagdad a következő város (nem is gondolná az ember): 145.000 lélek, 35.000 zsidó, 24,14%; majd Budapest következik: 732.322 lélek, 168.000 zsidó, 23,8%. Országok szerint 1903-ban: Palesztinában a legnagyobb a zsidók számaránya: 33,33%. A második helyen Magyarország áll. 19.207.000 lakosból a zsidó lakosság 851.000 lélek, 4,43%; Ausztria 4,25%; Oroszország 4, 13. A 10. helyen az Amerikai Egyesült Államok áll 1,38%-kal; míg a 20. Franciaország 0,2%-kal. Mi lett ebből a hatalmas galutból, amit akkor szellemileg a zsidó világ közepének neveztek? A második világháború pusztítása után az egész világ zsidó statisztikája átalakul és vallási, vagy történelmi szükségszerűség, hogy három évvel később, 1948-ban kikiáltják a modern zsidó államot. Átrendeződik a világ zsidó térképe, az egykori 16 millió zsidóból hat millió odamaradt a soában. Ki tudná megmondani, mennyi a tényleges különbség a 40-es évek és a 2000- es évek között? Még mindig nem érjük el, azonban a 14 milliót. Statisztikusok szerint kb. 50 év kell ahhoz, hogy ugyanannyi legyen a zsidó lakosság száma, mint ami egykor volt, a 20. század első felében. Ha az ember akkor még abba is belegondol, hogy kik lehettek volna, akik meg nem születtek? Hányan találhatták volna fel a betegségek ellenszereit, a fegyverekét és minden mást?

296 Ma: Botoşani – Románia. 297 Ma: Iaşi – Románia.

189

A következő gondolat nem a pusztulás, hanem az építés. Mindenütt építünk. Építünk Izraelben és Izraelen kívül. Hódmezővásárhelyre hívtak pár héttel ezelőtt. Hódmezővásárhely 20-25 km-re lehet Szegedtől. 1975-ig Szegeden voltam rabbi. Hódmezővásárhely oda tartozik. A kulturális előadás előtt a temetőbe mentünk, ahol követ tettünk az áldozatok emlékhelyére. Odajött hozzám valaki, aki egy különleges sírhelyet mutatott meg nekem. Héberül az volt ráírva, hogy itt vannak eltemetve a szent Tóráink, amelyeket meggyaláztak. Az 1940-es évek elején, nemcsak embereket, épületeket, zsidó értékeket vettek el és tettek tönkre, hanem a Tóra-tekercseket is. Zsidó szokás, hogy a meggyalázott Tóra-tekercseket eltemetjük úgy, mint a halottakat. Budán, 10 évig voltam rabbi és emlékszem, hogy jobb oldalon a temetőben, Münz Mózes sírja mellett egy emlékmű őrzi az e temetőben eltemetett, meggyalázott Tórák emlékét. Pápán voltam pár hónappal ezelőtt. Egy nem zsidó ember odajött hozzám és megmutatta az eltemetett Tóra-tekercseket. Ő látta, hová temették el a meggyalázott Tóra-tekercseket. Az oda zarándokló zsidók mindig tesznek oda követ, mintha egy hozzátartozójukról lenne szó. Egyik síron sincs annyi kő, mint a Tóra-tekercseknél. Azt mondják, hogy az a sír mindannyiunké. Számunkra ezek a könyvek nagyon fontosak. Emlékszem, hogy csintalan gyerekkoromban, amikor elejtettem véletlenül a Humást

298

, a rabbi azt mondta, hogy bocsánatot kell kérni a könyvtől, meg kell csókolni. A 80-as évek közepéig voltam Buda rabbija. Az óbudai klasszicista stílusú gyönyörű zsinagógát 1823-ban építették. A zsinagóga külső falán volt (vajon ki tüntette el) egy márványtábla: 1843-ban kiöntött a Duna, és ’47-ben újból. A táblán egy kéz volt ábrázolva, amely mutatta, hogy addig ért a víz. Fiatal rabbiként hallottam az idősektől, hogy a Duna egészen ellepte a zsinagógát. De magát a frigyszekrényt nem érte el. Az akkori rabbi - így regél a régi, a helyi hagyomány - beevezett csónakban a zsinagógába, odaevezett a frigyszekrényhez, kivette a Tórákat és kivitte a zsinagógából. Megrendítő. Először megmentették az embereket, és utána a Tórákat. Nem oly régen megismerkedtem egy Marokkóból származó rabbival. A karja fura volt, tele égési foltokkal. Kérdeztük tőle, hogy hol égett meg. Azt a zsinagógát, ahol ő rabbiként funkcionált, felgyújtották. Az emberek

298 Mózes öt könyve.

190

kimenekültek, a rabbi segített nekik, de mielőtt összedőlt volna az épület, odarohant a frigyszekrényhez és kimenekítette a Tórákat is. S ekkor égett meg az egyik karja. A Chevra Kadisának Budapesten volt egy gyönyörű épülete, mozaik ablakokkal, és azon két kéz összefonódott. Alatta héberül: „Testvérünk vagy te”. Azóta e mondat beleivódott minden zsidó gondolatába, érzelmébe. Ő is az én testvérem, a szó nem fizikai, hanem lelki értemében. Éljen Jeruzsálemben, vagy New Yorkban, Budapesten vagy Moszkvában. Amikor a Tórát kaptuk, akkor ott voltunk mindannyian. Nemcsak a mi elődeink voltak ott, hanem a mi generációnk is. Tisa beáv a gyász napja, a pusztulás napja. 24 óra csend a lelkekben és az izraeli városokban. Utána vidám hangulattal gondolunk a holnapra. Sajnos mindannyian gondokkal küzködünk. De úgy kell élnünk, hogy tudjuk, hogy mindig van holnap. Érdemes holnap is felébredni, hogy szóljunk a másikhoz. Embernek lenni, egy a minket körülvevő - néha - embertelen világban.

191

192

Herzl Tivadar emléke és a soá299 (A nagykőrösi zsidóság emlékére)

םכיתרדל םלוע תקח „És legyen néktek örök törvényül...”300 Így szól az Örökkévaló. A zsidóság egyik nagy küldetése volt, hogy a törvényt, az igaz törvényt adta önmagának, majd az egész emberiségnek. Azokat az igéket, amelyeket a nagy történelmi egyházak teológiájában tízparancsolatnak neveznek. 10 ige, amely az erkölcsi világ fundamentumát képezte, és képezi a mai napig. Benne olyan törvények, amelyek „bén ádám lemákom”, azaz az ember és az I.-ten” közötti parancsolatok, és olyanok, amelyek „bén ádám lechávero”, azaz az ember és ember közötti relációt szabályozzák. Az utóbbiaknak - az ember és ember közötti parancsolatok tiltó igéinek - egyike így hangzik héberül: Lo tircách! Magyarul: Ne ölj!” Majdnem minden zsinagógában fellelhető a tízparancsolatot jelképező két kőtábla imitáció. Az igéket Mózes hozta a Szináj magaslatáról, és adta övéinek, és az egész emberiségnek. Azaz, az életet I.-tentől kapjuk és kizárólagos joga elvenni is csak I.-tennek van. Az embernek tilos. Vajon ha megtartották volna a tízparancsolat igéit, milyen lehetett volna az emberiség történelme? Így mondják, s ez igaz, a történelemtudomány nem ismeri azt a fogalmat: „ha” és „volna”. A történelemben csak tények vannak, amelyek a múltról beszélnek, és amelyekből próbálunk következtetéseket levonni az elkövetkezendő időszakra. Talán nem lett volna rasszizmus, talán más lett volna a világ arca. Talán nem lett volna antiszemitizmus, talán nem lett volna ember ember által való megkülönböztetése. Azt azonban tudjuk, hogy mi volt. S annak ellenére, hogy volt néhány olyan ember, aki szinte megérezte, hogy mi fog történni, és aki felhívta a figyelmet: vigyázzatok, mert bekövetkezik! Ezekre a lángeszű gondolkodókra nem hallgattak, hangjukra nem figyeltek, gyakran kinevették őket. Látnokoknak, hírnököknek tartották, vagy egyéb más „kifejezéssel” illették őket. Ezen nagy gondolkodók egyike pontosan 100 esztendővel ezelőtt halt meg, s a korszak egy ismert, akkor nagyon vitatott személyisége volt. Ma már kevésbé az!

299 Elhangzott a Nagykőrösi zsinagógában, 2000. júniusában. 300 M. III. 23,14.

1903-ban interjút adott egy korabeli magyar, közismert folyóiratnak, az Egyenlőségnek. Az 1884-ben alapított Egyenlőség akkori főszerkesztője, a korszak egyik kiemelkedő nagysága, Szabolcsi Miksa volt. Szabolcsi az emancipáció és a teljes mértékű asszimiláció totális híve, minden ellen felemelte a szavát, amely visszás volt, vagy ami éppen neki nem tetszett. Ez a másik ember, akiről beszéltem, ez a látnok, szerte a világon hirdette az igét, hogy a zsidóság veszélyben van. Párizsban mondta, ahol tudósítóként dolgozott a Dreyfus-per idején: „Félek, hogy átterjed az egész világra, s akkor sok-sok Dreyfus-per lesz szerte a világon.” És ez az ember hirdette a modernkori megváltás egyik lehetőségét, visszatérni a Szentföldre. Találkozott hatalmaságokkal: II. Vilmossal, Németország császárával; X. Leóval, a pápával; az Ottomán Birodalom szultánjával. És először fogalmazta meg azt, amit később, sokkal később a következő bibliai mondattal aposztrofáltak:

ינדבעיו ימע תא חלש „Engedjétek el a népem, hogy tudjatok engem, mármint az Örökkévalót,

szolgálni”.

301 Ezt az embert két oldalról támadták. Támadták az ortodoxok, mert a megváltás csak akkor jön, ha a Messiás ideje elérkezik. „Ne figyeljetek szavára!” - mondták. És támadták a másik oldalon a neológok. „Mit akar ez az ember, hiszen mi ennek az országnak vagyunk a polgárai? Franciaországban franciák, Németországban németek, Magyarországon magyarok. Miért mennénk el? Maradunk!” Szinte kitagadták őt. Ezzel a személyiséggel készített egy interjút Szabolcsi Miksa 1903-ban, és a pontosság kedvéért ebből az interjúból idézek néhány mondatot. Így tette fel a kérdést Szabolcsi Miksa e látnoknak: „Miért beszél annyit a zsidók Szentföldre történő vándorlásáról?” A válasz: „Magyarországon nemsokára olyan antiszemitizmust kapnak, hogy a miénk mellette meg se kottyan.” Kinevették, kigúnyolták őt. Ezt az embert, aki Pesten született 1860-ban, ezt az embert, aki Pesten járt reálgimnáziumba, ezt az embert, aki a pesti evangélikus gimnáziumban érettségizett, de már Bécsben doktorált, úgy hívták, hogy HERZL TIVADAR. Ő adta ezt az interjút Szabolcsi Miksának, amely újra megjelent a Múlt és Jövő folyóirat 10 évvel ezelőtti

301 M. II. 7,16.

193

különszámában, Patai Rafaelnek a publikálásában: Cionizmus, előfutárok, alapítók, ellenfelek címmel.

302 Herzl 40 esztendővel a soá előtt elmondta, hogy bekövetkezik a pusztulás. Látnok volt? Nem tudom. Izraellel kapcsolatban így fogalmazott: „Wenn ihr wollt, ist es kein Märchen!” - „Ha akarjátok, nem mese!”303 És néhány évtizeddel később megalakult Medinát Jiszráél - Izrael Állam. Ebben a hónapban, támuz hónapban, 100 esztendővel ezelőtt hunyt el Binjámin Zeév Herzl, a modern Izrael megálmodója! Zichrono livráchá! Szabadjon visszatérnem az első mondatra.

„Legyen nektek örök törvényül.” A törvényt nem tartották be, és nem hallgattak azoknak a szavára, akiket már megérintett Tiszaeszlár vérvádjának a szele. Igaz, hogy a mi testvéreink, Pesten és a nagyvárosokban, és a kicsikben építettek, építettek és építettek. Önmagukat, közösségeket és városokat, múzeumokat, ipart, tudományt, szellemiséget. Részt vettek az első igazi nagy szabadságharcban '48-ban, majd az első világháborúban és büszkén viselték a megérdemelt kitüntetést, hiszen ők háborús veteránok voltak. És ugyanarra a helyre néhány évtizeddel később egészen más került. Sárga csillag. „Jutalomként” letépték róluk a kitüntetést, mely bizonyította, hogy védték a hazát, és „cserébe” sárga csillagot kaptak. A megkülönböztetés és a megszégyenítés jelét. Azokban a városokban, ahol ezrével éltek zsidók, talán néhány száz, ha még van. Azokon a településeken, ahol éltek százak, legfeljebb 10-15 zsidó lélek él. S ahol 15-20 lélek élt, ott egyetlen emlékhely van: a temető. A márvány sírköveket ellopták, csak az anyagukban kevésbé értékesek maradtak meg. Néha, a mai napig, ráírnak valami megszégyenítő mondatot, pl. „többen jöttetek vissza, mint ahányan elmentetek”, vagy ráfestik a horogkeresztet, hogy azért „ne felejtsünk”. Alig élnek már az akkori generációból, de hála I.-tennek vannak még. Vigyázzunk rájuk, óvjuk őket, szeretetünkkel és sok-sok odaadással vegyük őket körül, és próbáljuk megadni nékik azt, hogy békességben halhassanak meg! Ne legyen bennük szorongás, ne riogassák őket, ne tegyenek célzást! Ne legyenek félreérthető mondatok, mert ez a generáció nagyon érzékeny.

302 Múlt és Jövő. IV. 1993/4. szám. 303 Herzl Tivadar 1897-ben, a bázeli cionista kongresszus résztvevői előtt. Forrása magyar nyelven: Dr. Herzl Tivadar: Ősujország. Fordította: Márkus Aladár. Magyar Zsidó Irodalmi Könyvkiadóvállalat - Bp., 1929.

194

Ennek a generációnak minden fáj. Ez a generáció mindentől fél. A hangos szótól, a gyilkos „összekacsintástól”, az antiszemita célzásoktól, a cigányozástól. S amikor elhangzik több ezer torokból a stadionban, hogy „indul a vonat Auschwitzba” attól fél hogy nemcsak kiabálni fogják... Ez a generáció fél. Joga van félni! Azonban a mi generációnk már semmitől se retteg! A követő generációk meg már azt sem fogják tudni, hogy mi a félelem. Mert I.-tennek hála, más világba születtek, olyan világban élnek, és hitem szerint, már soha nem fogják tudni, hogy mi a félelem. De fontos feladat emlékezni a 600.000 magyar zsidóra. 6.000.000 európaira, és ha úgy tetszik, arra a 402 „kőrösire”, és arra a sok-sok mártírra is, akiket a környékről vittek el, és akiknek talán a nevét sem tudjuk.

304 Befejezésképpen még egy gondolatot ajánlanék figyelmetekbe. Hozzávetőlegesen 600.000 mártírja van a magyarországi zsidóságnak, vagy ahogy ma mondják, s igazuk van: a magyar történelemnek. Hiszen a soá nem zsidó ügy kizárólagosan, hanem a magyar történelemé. Így igaz. Azt mondani, hogy a németek tették: igaz. De nem egyedül, mert ott álltak mellettük azok, akik segítették őket, akik nem voltak igaz magyarok. Mert az igaz magyar védte, védi azt, aki annak a hazának a polgára. Vallásra, világnézetre való tekintet nélkül. Védi a bajban állampolgárait. Akkor bennünket senki nem védett. Nem védett a törvény, hanem ellenkezőleg, diszkriminált. Numerus clausus-sal, numerus nullus-sal, első, második és harmadik zsidó törvénnyel... Tönkrementek, megszűntek a közösségek, tönkrementek, lerombolták az épületeinket, meggyilkolták szeretteinket, apákat, anyákat, gyermekeket, védteleneket, kiszolgáltatottakat. Fiúkat, leányokat, csecsemőket, olyanokat, akik még beszélni sem tudtak, akik még kérdezni se tudtak. Akik semmit nem éreztek a világból, csak talán édesanyjuk illatát, mégis elvitték őket. Másfél millió gyermeket öltek meg Auschwitzban. Az egész ország gyászolta azt a szerencsétlen magyar katonát, aki pár nappal ezelőtt hősi halált halt idegen földön. Joggal. Természetesen mindannyian gyászoltuk. De vajon minket akkor ki siratott? Mennyei Atyánk, Világ Alkotója nézz le reánk és áldd meg a te közösségedet! Add meg nékünk a belenyugvás képességét, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant, hogy hozzunk megbékélést az embereknek, belátást,

304 Lásd: Novák László Ferenc: A zsidóság Nagykőrösön. Nagykőrös, 2002.

195

önmagunkba szállást, hogy a holnap szebb legyen, mint a tegnap volt, hogy a holnapután még szebb legyen, mint a holnap! Add meg a túlélőknek a csendes imádkozás lehetőségét, szóljon értük szívünk mélyéről szóló imádság a Világ Alkotójához, az Irgalom Atyjához:

Él málé ráchámim...

196

...könnyünket ajánljuk fel...305 (A pápai zsidó temetőben)

יתכלה ךרד הליסמל ךבל יתיש ,םירורמת ךל ימיש ,םינויצ ךל יביצה „Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak oszlopokat, fordítsd szívedet az országútra, az útra, amelyen mentél.”306 Ezt a jeremiási mondatot emeltem ki vezérelvként. Történelmi emlékekről szólok, kutatásaim érintőleges eredményeit-élményeit szeretném összefoglalni ezen az emlékező istentiszteleten. Némi históriai áttekintést adni e közösség múltjáról, arról a történelmi útról, amely a XVII. század végétől egészen a holocaustig, 1944-ig vezetett. Az első olyan írásos emlék, amely jelzi a pápai zsidók létét, 1698-ból való. Néhány évtizeddel később, a 18. század első éveiben, 1736-ban 73 zsidó lélek élt e városban. Alig 100 évvel később, 1840-ben 2.648 zsidó lakott már itt. Minden zsidó közösség életében az első meghatározó elem a Chevra Kadisa, a Temetkezési Egylet alapítása. A Pápai Zsidó Hitközség Temetkezési Egyletét - az országban az egyik legelsőt - 1739-ben szervezték meg. A magyarországi zsidóság felvirágoztatásának egyik záloga a nevelés, az oktatás. Tudták ezt Pápán a helyi zsidók is, s így 1818-ban már iskolát építettek. E közösség életében kiemelkedő személyiségek reprezentálták a zsidó szellemiséget, akik közül is kitűnt a korabeli Magyarország zsidó történetének tündöklő csillaga, kimagasló személyisége: Lőw Lipót. Lőw az 1840-es években kerül Nagykanizsáról Pápára. 1846-ban avatja fel az új zsinagógát, mely a mai napig áll, amelyet ma meg is látogattam, hogy találkozzak a múlttal. Azzal az épülettel, amelyben évtizedeken keresztül hívők szóltak imáikkal az Alkotóhoz, a Mennyek Urához. A romos zsinagóga drámai, tragikus képe a Megilát échá, azaz Jeremiás siralmainak első mondatát idézi: Mi lett a hatalmas városból, a hatalmas közösségből? Hová tűnt? Az üresen kongó falak között csak galambok szelték a levegőt. Repkedtek fent, ahol egykor az imádság szállott. Most talán ezek a galambok „továbbítják” fohászainkat a Világ Alkotója felé. Ebben a némaságra ítéltetett, híveitől és egykori belső díszeitől egyaránt megfosztott grandiózus épületben, amelynek rendeltetésszerű használatba vételét a „haza bölcse”, Deák Ferenc

305 Elhangzott a pápai zsidó temető mártír emlékművénél, 2001. június 10-én. 306 Jeremiás 31,20.

197

történelmi eseménynek aposztrofált, „forradalmi” változtatásokat akartak végrehajtani a korabeli zsidó vezetők. Lőw magyarul prédikált a templomban. A frigyszekrény elé helyeztette a tóraolvasó asztalt. Sőt, ami talán legjobban megdöbbentette a korabeli zsidóság jelentős részét, ugyan orgonát nem helyezett el a zsinagógában, de hátul, a nyugati falnál egy majdani orgona számára kialakították a teret. Ebben a zsinagógában hangzott el 1847-ben Lőwnek egy olyan beszéde, amelyből röviden idézek:

יתב ונב וירפ תא ולכאו תונג ועטנו ,ובשו ם „Építsetek házakat és lakjatok bennük, ültessetek kerteket és egyétek

gyümölcsét.”

307 המולשב יכ 'ה לא הדעב וללפתהו המש םכתא יתילגה רשא ריעה םולש תא ושרדו םולש םכל היהי „És keressétek azon város békéjét, ahová számkivetettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz, mert az ő békéjében lesz számotokra is béke.”308 E gondolat szellemében 1850-ben - majdnem elsőként az országban - kórházat alapítottak. 1851-ben népiskolát. Jelentős mértékben hozzájárulva a polgárosodáshoz textil gyárat létesítettek, Városlődön pedig ipartelepet. A XIX. század közepén, 1876-tól több mint másfél évtizedig ennek a közösségnek a tudós rabbija Klein Mór, aki a világon harmadikként lefordítja magyarra Maimonidész (RAMBAM): Tévelygők útmutatója című művét. A korabeli zsidó és református hívek jó kapcsolatát bizonyítja, hogy a Református Főtanoda betűivel nyomtatták ki a könyvet. Könyvtörténeti kuriozitás, hogy négy évvel ezelőtt a Historia Judaica sorozatban, Babits Antal sorozatszerkesztésében facsimile kiadásban újból megjelent e munka.309 A második kiadás utószavában írja Heller Ágnes, korunk kiemelkedő filozófusa: „Milyen magaslatokon állhatott akkor a magyar tudományosság, ha egy vidéki rabbi minden rekompenzáció nélkül, csak úgy nagyságától vezettetve, ilyen vállalkozásra szánta el magát.” Pápa zsidóságának kiemelkedő értéke volt a XIX. század végén alapított jesiva. Ebben az időszakban már nem a neológ, hanem az ortodox közösség dominált. Iskolákat alapítottak, tanítottak, tanultak. Becsületesen, hívő emberhez méltón éltek. Ez a szellem csábított ide messzi földről mestereket

307 Jeremiás 29,5. 308 Jeremiás 29,7. 309 Logos Kiadó, Budapest, 1997.

198

és tanítványokat. Így Pápa nemcsak e környék, de egész Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb jesivájának, vallásos főiskolájának adott helyet. A város zsidó közössége reprezentánsa, példaértékű típusa lett az egykoron virágzó magyarországi ortodoxiának. A mélyen elkötelezett hagyománytisztelet maradandó emlékét őrzi az utókor.

310 1900-ban 3.500 zsidó lélek él itt, a város lakosságának 24,2%-a. Majd következnek a szörnyűség évei és 1944. július 4-én - a Jád Vásém irattára szerinti adatok alapján - 2.565 helyi és 300 környékbeli zsidót deportáltak, s ennek a több mint 3.000 léleknek alig 9%-a tért csak vissza. Amikor ehhez a mondathoz érek, eszembe jut a 27 évszázaddal ezelőtt élt próféta, Ámosz, kinek könyvében ezt olvashatjuk:

לארשי תיבל הרשע ריאשת האמ תאצויהו האמ ריאשת ףלא תאציה ריעה „A városba, ahonnan elhurcolnak ezer embert, nem jön vissza csak száz, s a

városba, ahonnan elhurcolnak száz embert, nem jön vissza csak tíz...”

311 A majd 3.000 évvel ezelőtti próféciát az elmúlt század történetében a 40-es években sikerült “túllicitálni”. Mert a városba, ahonnan elhurcoltak ezer lelket, nem jött vissza száz. És a városba, ahonnan elhurcoltak százat, nem jött vissza egy sem.

לכב - תובחר דפסמ לכבו - תוצוח ורמאי וה וה „Minden utcán gyász volt, mindenütt hallatszott a jajgatás...”312 Pápai testvéreink is kiutasíttattak ebből az országból, nem volt, aki oltalmazza őket, mert - a magyar történelem egyik legszomorúbb időszakában - a szülőföld, a haza, nem védte meg polgárait. 1944-ben gettósítják az itteni zsidókat is, majd Auschwitzba viszik őket. Szívünkben gyász van, fájdalom és emlékezés. Ahogy körülnézek, látom, hogy a jelenlévők túlnyomó része már nem soá túlélő, hanem olyanok, akik - Isten kegyelméből - 1945 után születtek. A háború után új élet kezdődött itt rövid ideig, majd fokozatosan egyre kevesebb zsidó maradt Pápán, ma talán - optimista vélemények szerint - 20 lélek élhet a városban. Város szinte zsidók nélkül. Vajon ebben a helyzetben mi a teendő? Idézzünk a Talmudból, Táánit traktátusából:

310 Sages of Hungary and her Torah Literature, by Yitzchok Yosef Cohen. Machon Yerushalayim, 5755 311 Ámosz 5.3. 312 Ámosz 5,16.

199

תוחתפמו הנוהכ יחרפ לש תותיכ תותיכ וצבקתנ הנושארב תיבה ברחשמ ,ןנבר ונת תורוסמ תוחתפמ ויהי ,םלוע לש ונובר ,וינפל ורמאו לכיהה גגל ולעו ,ןדיב לכיהה קו די תסיפ ןיעכ התציו ,הלעמ יפלכ םוקרזו ,ךל םהמ ןתלב „Mestereink tanították, amikor elpusztult a Szentély, összegyűltek a fiatal rabbijelöltek. Kezükben ott volt az elpusztított Jeruzsálemi Templom kulcsa, majd felmentek a lerombolt Templom tetejére és így szóltak: Világ Alkotója! Mindenható Istenünk! Átadjuk Neked Urunk ezt a kulcsot. Megfogták a kulcsot, és feldobták a magasba. És csoda történt, fentről, a magasságból egy kéz nyúlt alá, elfogadta a kulcsot, magához vette azt...”313 A kulcs most Istennél van. A megfogyatkozott, megmaradt piciny közösség csak formálisan létezik. Néhány évvel ezelőtt korunk egyik tekintélyes személyisége emlékkötetet szentelt Löw Lipótnak.314 Zárszavából idézek egy gondolatot: „Túl azon a korszakon, amikor a magyar tájakról elhurcolták a zsidókat, ma már hűlt helye van az egykor hatalmas zsinagógáknak. Népes közösségek egykori lakóhelyén tücsök ciripel és fű nő. De áll még a nagykanizsai zsinagóga, ahol először Löw prédikált magyarul, s áll még a pápai is, amelyet ő, Löw Lipót avatott.” Ki vigyázott rájuk? Ki őrizte őket? Az itt maradott töredék kis közösség osztályrésze, és más felekezetű honfitársak kötelessége, feladata, hogy vigyázzon ezekre az épületekre, emlékekre, múltjára. Őrizze, óvja őket, mentse meg az utókornak. A keleti vallások némelyike mosolyát kínálja a Világ Teremtőjének. Mi, zsidók, nem a mosolyunkat, hanem könnyünket ajánljuk fel. Könnyünket a szívünkben és a lelkünkben, amikor érettük, megölt zsidó testvéreinkért imádkozunk.

313 Talmud: Táánit 29b. 314 Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő Könyvek, Budapest, 1999. Összegyűjtötte és az utószót írta: Hidvégi Máté.

200

„És száll tovább a könyörgés...”315 (A 80 éves Dr. Menachem Meron főrabbi köszöntése)

„És száll tovább a könyörgés Testvéreim, újból és újból az égi esőért. Mert más szárazság is veszélyezteti népünk életét. Zsidó emberek tömegeiben kihalt az ősi hit, a zsidó érzés, elszáradt, elfásult lelkük a zsidóság iránt. Mázkirra járnak, de nem él bennük az ősök gondolkodása, utódokért aggódnak, de nem látják meg a jövőnek útját. Nem látják, és nem tudják, hogy az itt élő zsidóság sorsa is Erec Jiszráélben dől el. A mindennapi élet sodrában, a jelennek fárasztó életében nem értik meg, hogy a zsidó népnek, mint zsidóságnak való fennmaradását csak a cioni eszme biztosítja...” E fennkölt szavakat fogalmazta meg 54 évvel ezelőtt az akkori újpesti rabbi: dr. Murányi Miklós, aki az egykori Országos Rabbi Egyesület Értesítőjében egy cionista világszemléletű, hagyományőrző, a zsidó és az egyetemes emberi kultúrát is kiválóan ismerő rabbi ars poeticáját foglalta össze. A család A szombathelyi születésű főrabbi alijázása után Menáchem Meronra hebraizálta nevét. A szigorúan ortodox családi neveltetés vallási elkötelezettségének elindítója és meghatározója volt. A jesivákban eltöltött évek új életformát mutattak számára, melyet az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban eltöltött esztendők színesítettek és tettek még árnyaltabbá. Az Országos Rabbiképző Intézetben igazán nagy mestereknél - példaképpen megemlítjük Róth Ernő, Kálmán Ödön, Scheiber Sándor nevét - tanult. Tőlük tudást kapott, s megértést. Elsajátította a pedagógia eszköztárát, a felelősségtudat, s az alkotás igénye lett legjellemzőbb emberi tulajdonsága. Mély istenhite átsegítette élete legnehezebb megpróbáltatásain. Egyetemünk kiadásában megjelent kötetének előszavából idézünk: „Dr. Meron peszáchról szóló elmélkedésében leírja, hogy az 1945-ös széder este Bergen-Belsenben érte, ahol akkor őszinte hittel várták a peszáchi csodát, a felszabadulást. Járt tehát a halál árnyékában, így annál inkább megbecsüli az életet.” Kongeniális hitvese, művelt, karizmatikus egyéniségű felesége, mai napig igazi társa. Gyermekei, unokái szeretetétől övezve alkot, ír, dolgozik ma is Herzlián.

315 Elhangzott az OR-ZSE oktogonális termében, 2001-ben.

201

Nyolcvanadik születésnapjára rajongásig szeretett családja, az ünnepelt nevét viselő, önálló weblappal lepte meg. A rabbi Budapest IV. kerületében 1946-1950 között töltötte be a rabbi tisztségét. A mártírhalált szenvedett Dr. Friedmann Dénes szószékét örökölte. A nemrégiben még 18.000 lelket számláló közösség nagyobb része mártírrá lett, csak egy kis töredék érte meg a felszabadulást. A mintegy 1.500-2.000 lelket számláló közösségben Meron újjászervezi a hitéletet, vigasztalja a gyászolókat, gyógyítja a sebeket. „Szabad Újpesti Zsidó Élet” címen felekezeti újságot indít. Még építi a galutot, de életszemlélete, világlátása alijázásra inspirálja. Cionista tevékenységéért az ÁVO a letartóztatására készül, ő azonban megszökik, s kalandos körülmények közepette érkezik meg álmai földjére: Izraelbe. Harminckét évvel később, látogatóban, visszatér Magyarországra. A Konzervatív Világszövetség sáliáchjaként a Rabbiképzőben - két évig - vendégprofesszorként tanított. A hallgatók csüngtek ajkán, amikor Talmudot, Szentírást magyarázott, vagy amikor a retorika rejtelmeibe vezette be diákjait. Órákat adott a Gödöllői Egyetemen, rovata volt a Magyar Rádióban, ahol „Szórakoztató Biblia” címmel 20 részes előadássorozatot tartott. Egyszer a Bolyai Katonai Akadémián 300 tiszt hallgatta az Izraelben élő, magyar ajkú rabbi tanítását. Nyolc évvel ezelőtt nagyünnepi szónoklatát élvezték a Dohány utcai zsinagógában, s két alkalommal is - 1996-ban és 2000-ben - a Debreceni Hitközségben. Az izraeli pedagógus 1950-ben érkezett Izraelbe. Először egy tel-avivi gimnáziumban oktatott Talmudot, Szentírást és irodalmat. Két évvel később került Bát Jámba, megalapítva ott a - később országos hírűvé lett - helyi gimnáziumot, melynek harminckét évig állt az élén. Tanítványai mindenütt megtalálhatók az országban, több mint kétezer diák érettségizett igazgatása idején. Kiváló szellemi vezetőnek, koncepciózus intézményirányítónak tartották. Bát Jám városa díszpolgári címmel jutalmazta életművét. Hosszú volt az út szülővárosától, Szombathelytől Bát Jámig... Munkásságának szerves része az informális oktatás. Korábban Bát Jámban, majd elköltözése után Herzlián is Biblia-kört szervezett. Irányítója, szervezője, oktatója e kurzusoknak, melyekre az izraeli tudományos élet jeles tudósait és képviselőit is meghívta előadónak. Ma is tanít, érthető, hiszen ez a küldetése. Szinte nincs olyan jelentős város Izraelben, ahol ne terjesztette volna a Tant. A

202

gyermeki, ifjúi álom a modern Izraelben ölt testet. A Szentírás és a Misna ihlette modern héber nyelven beszél a több mint 100 országból hazatért népnek. A hagyomány szavának modernkori interpretációjával oltja a tudásra vágyók szomját. A tudós Doktori disszertációja: „A zsidó vallás átélése gyermek és ifjú korban”. Egyetemista kora óta folyamatosan publikál. Négy héber nyelvű kötete látott napvilágot. Lebilincselő módon értekezik a hetiszakaszokról. „Befichá, ubilevávchá láászot...” címmel biblikus tárgyú értékes gondolatait osztja meg az olvasóval. A nagy sikert aratott, Talmudról írott és a „A világ népei és Izrael kapcsolata a Biblia tükrében” című munkáit tankönyvként használják. Évek óta a Kol Jiszráél rádió magyar adásának tóra-kommentátora. Veretes magyarsággal elmondott, a klasszikus hagyományokat feltételező, de a modern kutatásokat is ötvöző magyarázatai heti rendszerességgel az Új Kelet hasábjain is napvilágot látnak. Megtiszteltetés e sorok írójának, hogy Meron professzor első magyar nyelvű könyvének, az ünnepek világát és a párását hásávuákat analizáló „Az élő Biblia”-nak szerkesztője lehetett. Kommentárjai igazi bestsellerré váltak. Egyetemünk honlapján - így a világhálón - állandóan olvashatók tömör, de annál gazdagabb gondolati tartalmat sugárzó írásai. Most gondozzuk legújabb, magyar nyelvű kötetét. Scheiber Sándor a „hálás tanítványok leghálásabbikának, a hűséges tanítványok leghűségesebbikének” nevezte. 1948. október 31-én ő iktatta be az Újpesti zsinagógába. Mikor szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük Dr. Meron Menachemet 80. születésnapja alkalmából, hadd idézzük közös Mesterünk - immáron nyomtatásban is megjelent - egykori beiktató beszédéből: „A Te buzdító munkád segítségével épült meg az Újpesti Hitközség új korszakának minden példamutató alkotása. Pasztorális tevékenységed kiterjed minden hívedre, a szószékről és az iskolában sűrűn hangzik vallásnevelő szavad. Haladj tovább az úton, világítsa be pályádat a kiválasztottaknak járó isteni ősfény, hogy sugarai távolabbi körökbe is behatolhassanak.”

203