KÖNYV - AZ IRGALOM KAPUJA 1.

AZ IRGALOM KAPUJA

Négy évtized a szószéken 1970-2010

AZ IRGALOM KAPUJA - Négy évtized a szószéken 1970-2010 Schőner Alfréd

Köszönet a könyv megjelenését elősegítő támogatóknak: Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft. MTA - OR-ZSE Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport MAZSIHISZ

A címlapfotón a Sáár háráchámim (Irgalom kapuja), míg a hátlapon a Siratófal egy részlete található.

Kiadó: Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft. Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Felelős kiadó: Izsák Gábor Szerkesztette: Oláh János Nyomdai előkészítés: Mandel György Nyomdai munkák: Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft. (A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének tagja)

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

www.zsidokonyvek.hu

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részletét a Kiadó engedélye nélkül bármilyen formában vagy eszközzel reprodukálni és közölni tilos.

ISBN 978-963-89322-1-1

Megjelent 2011-ben

Schőner Alfréd

AZ IRGALOM KAPUJA

Négy évtized a szószéken 1970-2010

E kötetem unokáimnak: Danielnek, Liának és Alonnak ajánlom.

Tartalom

Előszó 11

„Tavaszra nyár jő, hűvös ősz a nyárra...” 14

Átalakulás 18

Leomlott a pesti gettó fala 25

...összhangban a világi foglalkozással... 22

A zsidóság ragaszkodása a Tórához 24

Kutat, felfedez, keres... 26

Köd és félelem burkolta be a Szináj-hegy ormát 28

...hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat... 30

Az emlékezés szombatja, purim előtt 32

Bevésett szavak 34

Érzelmek - paragrafusok 36

...a sátrak ajtajai tárva-nyitva voltak... 38

Könyv és kard 40

Opatija, 1972 42

Önmagunk vállalása 44

Hitvallásunk: a „Sömá” 46

A szalagról, bizalmasan 48

Rabbi avatás 50

Szünidőben 54

„Aki egy csillaghoz kötötte magát, nem fordulhat vissza” 56

Könnyeket láttam... 59

„A hang Jákob hangja, a kéz Ézsau keze” 61

„Világom, világom, ki alkotott téged, ki formált téged...” 63

Az Országos Rabbiképző Intézet centenáriuma 65

Időzavarral küzködünk... 71

...hogy merjünk egymás szemébe nézni... 73

Az ómer számlálása 75

Miért a Szinájon vette át Mózes a kőtáblákat? 77

„Ki nevezhető bölcsnek, hősnek, tekintélyesnek?” 79

Ég az örökmécses 82

A SALOM szó és a betűmisztika 84

Édesapám emlékére 86

Énekek Éneke a Körszínházban 88

„I am seeking for my brothers” 91

New York – New York 96

A velencei gettó 99

Vox Humana 101

Harminc éves vagyok 104

Az erkölcs szináj-hegyi magaslata 106

...az egykori zsinagóga tetején álló Dávid-csillagot ásta elő... 109

Stobi, az ókori zsinagóga 112

Új templomunkkal a jövőt építjük 114

„Mikor van hozzád közel az Isten?” 117

Jahrzeit táblát készíteni... 119

A 110 éves Rabbiképző köszöntése 121

„A Világ Alkotója szívet kíván” 124

„És soha ne félj az életben, én veled leszek” 128

Zevulon Hammer, Izrael vallásügyi miniszterének köszöntése 131

Az öröm és a vígság napja 134

A szegedi zsinagóga újraavatása 138

A „megtérés szombatja”: sábát suvó 142

Emlékfa avatás 145

Szukkot 148

Berésit ággádák 154

Peszách, szefirá, sávuot 159

Ünnepi gondolatok 170

Hanuka 1994 172

„A megváltás és a csodák kezdete” 178

A szegedi Panteon árnyékában 180

Szemicha – rabbi avatás 184

Tisa beáv előtti gondolattöredék 187

Herzl Tivadar emléke és a soá 192

...könnyünket ajánljuk fel... 197

„És száll tovább a könyörgés...” 201

Szolidaritás Izrael Államával 204

...Nyitottságot, befogadó készséget találtunk tanítványaink szívében... 210

Régi célok – új kihívások 216

Ádám Emil karnagy emléke 225

Bár-micva avatás az Újlaki zsinagógában 228

100 éves a szegedi zsinagóga 232

Jöjjön a perc, s öltse fel díszét! 238

„...hatvan esztendővel ezelőtt!” 243

„Légy erős, és erősödjünk népünkért...” 247

...ahol ámen-t kellett mondani... 251

Hódmezővásárhely: újjá avatjuk a zsinagógát 254

„...mert Te, vagy nekem...” 257

„A legszebb gyertyatartó” 260

„De hamvából egy-egy parázs kilobban...” 264

„Íme, ez a szövetség ládája...” 269

A három kapu 273

„Itt találkozik a múlt, a jelen és a jövendő” 277

„A lét alapja, titkok titka vagy...” 279

Beszédes kövek 284

Háláchikus állásfoglalás a szervátültetések kérdéséről 286

...Megváltásunk virágba borulásának kezdete... 292

Komárom, 2008 295

„A Mindenható óvja minden léptetek!” 300

Sáár háráchámim – Az irgalom kapuja 302

The Chances of Tolerance 307

„Áhítattal keresem gyökereimet” 312

...Könnyünket ajánljuk fel... 315

Szívem a magasságok felé tekint... 319

Nemzedékek tanítója, tudós és népnevelő, igazi Mester volt 322

„Zászlók a zsinagógában” 325

„Az isteni jelenlét soha nem távozott el a Siratófaltól” 330

„Éltem, voltam, daloltam” 336

Megfogyatkozva és időnként megtörten, de valóra váltja az elődök álmait... 340

Schőner Alfréd írásainak bibliográfiája 344

Előszó

Negyven év. Több, mint kétezer hét. Hetente többszöri prédikáció, írásmagyarázat, dvár Torá, tanítás, előadás. E több ezer elmondott beszédből, talán ha fél százalékuk maradt meg írásban. A prédikáció elillanó műfaj, mely mindig a jelenlévőkhöz, s csak a percnek szól. Leírt zsinagógai beszédeim jelentős részét elnyelte - a szó szoros értelmében - a tenger hulláma, alijázásunk idején elvesztek, így csak a megmaradottakból szemezgethettem. A soá, a holocaust előtt ismert irodalmi műfaj volt a prédikáció írásos formája, a rabbik egy része a homíliákat leírta és meg is jelentette. Lebovits József „Magyar Zsinagóga” címen, húsz esztendőn keresztül, homiletikai folyóiratot szerkesztett a múlt század legelején. A második világháború után - ismert történelmi okok miatt - ilyen jellegű szellemi alkotások alig születtek. Megemlítem Benoschofsky Imre könyvét 1958-ból (Harminc év után), amely az egykori BIH (Budapesti Izraelita Hitközség) Budai körzetének volt a kiadványa. Kőbányai János és Katona Ferenc szerkesztésében megjelent Scheiber Sándor poszthumusz prédikációs gyűjteményét (Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Múlt és Jövő Kiadó, 1994); Hidvégi Máté szerkesztésében Löw Lipót homíliáit (Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő Kiadó, 1999); és az OR-ZSE kiadásában megjelent Izraelben élő rabbi, Menáchem Meron Tóra-exegéziseit (Az élő Biblia. OR-ZSE, 1999). E műfaj magyarországi reprezentánsai - a felszabadulás óta - élőszóban méltó követői a nagy elődöknek, de a Tóra szava írásban, gyűjteményes kötetben ritkán látott napvilágot. A folytatólagosság mégsem szűnt meg, mert felekezeti periodikánk (Új Élet) helyet adott az ilyen jellegű írásoknak is. Kötetem a megújulást, a műfaj megújulását szeretné elősegíteni és az elmúlt negyven esztendő majdnem minden évéből közöl homíliákat. Pályám legelején, a ’70-es években még rabbijelöltként rendszeresen helyettesítettem a Dohány utcai zsinagóga akkori főrabbiját, aki hosszú hónapokat töltött Németországban. A beszédek érintetlenül maradtak meg és e gyűjteményben exhortációk ugyanúgy megtalálhatók, mint hagyományos értelemben vett tóramagyarázatok, az előadói pulpituson elhangzott előadások és fordítások. Prédikáltam: Szegeden, Makón, Hódmezővásárhelyen, Kiskunhalason, Miskolcon, Debrecenben, Békéscsabán, Nagykőrösön stb. A budai Frankel

Leó utcai zsinagógában (vagy ahogyan akkor hívták: Újlakon), Lágymányoson, Újpesten, a Dohány utcai zsinagógában, a Rumbachban, a Vasváriban, a Dózsában, Zuglóban stb. Budapest szinte minden zsinagógájában, a vidéki nagyvárosokban és a kisebbekben is. Az Amerikai Egyesült Államokban: New Yorkban, Miamiban. Izrael nagy városaiban: a jeruzsálemi nagy zsinagógában, Tel-Avivban, Rámát Gánban, Haifán, és a kisebb városokban. Moszkvában és Berlinben, Szabadkán, Komáromban és Bukarestben, Nagyváradon és Dublinban stb. Természetesen a legtöbbet magyarul, kevesebbet héberül, és még kevesebbet angolul. Mindezekből egy kis összeállítást kap az olvasó. Betekintést egy neológ rabbi gondolkodásába, a neológ zsidóság világszemléletébe. Bepillantást - egy bizonyos szemszögből nézve - a történelembe, napi eseményekbe, személyes életembe. Vélt, vagy valós bátorságomba, félelmeimbe. Az általam egykor leírt mondatokon nem változtattam, sem a héber szövegek kiejtésének fonetikai átírásán, sem a beszédek stílusán. Pontosan úgy kívántam visszaadni ezeket a gondolatokat, ahogyan egykoron elhangzottak. A lap alján található jegyzetek minimális hányadát a beszédek leírásakor jegyeztem fel, túlnyomó részét az elmúlt hónapokban tettem hozzá. Köszönetem fejezem a kiadónak: Izsák Gábornak; a lektornak: Oláh Jánosnak; az OR-ZSE munkatársainak a sok segítségért; ám mindenek előtt feleségemnek: Julinak, aki türelemmel fogadta el, hogy a könyv előkészítésével, szerkesztésével, közös időtöltésünkből csentem el egy keveset. Ha olvassák e sorokat, és úgy érzik, hogy a rabbinikus szó Önökhöz is szól, ha emlékeket ébreszt, ha régi ismereteket elevenít fel, ha elgondolkodtat, vagy nosztalgikus érzelmeket is kivált, akkor nem volt hiábavaló az elmúlt négy évtized. Négy évtizedem a szószéken.

Schőner Alfréd

A Sáár háráchámim, az Irgalom kapuja Jeruzsálem híres, nyolc

kapujának egyike. A zsidó hagyomány szerint az Irgalom

kapuján keresztül érkezik majd el a Messiás, és hozza el a

megváltást. E kapu elnevezésének üzenet értéke van...

„Tavaszra nyár jő, hűvös ősz a nyárra...”1

םויה תשודק ףקות הנתנו םויאו ארונ אוה יכ ךתוכלמ אשנת ובו „Dicsőítsük a mai nap fenséges nagyságát. Dicsőítsük Istent, akinek méltósága imáink által felmagasztaltatik.”2 Mindenütt a világon kivilágított zsinagógák, s ünneplőbe öltözött férfiak, asszonyok és gyerekek várják és köszöntik raus hásónot, a világ születésnapját, a zsinagógai esztendő beköszöntését és jaum kippurt, az engesztelés napját. Kérdések, vágyak, célok fogalmazódnak meg bennünk. Vajon mit rejteget számunkra az új év? Hadd idézzük a XI. század zsidó költőjét, Slomo Ibn Gabirolt:

„Tavaszra nyár jő, hűvös ősz a nyárra, Az idő szekere siet, rohan, S te állsz, óh, teremtésnek koronája! S nem tudod: miért? Nem tudod: hogyan?” Itt vannak a „nagyünnepek”. A hithű zsidó ez idő tájt lepergeti önmaga előtt az elmúlt év fontos, lényeges, elgondolkodtató eseményeit, mindazokat, amelyek vele történtek. Az egy hónappal ezelőtt megszólalt sófár-hang azonban megszakítja a néma szemlélődést, s felkavar, felébreszt, figyelmeztet. Térj meg! Hallgass lelkiismereted szavára! E csodálatos ősi hangszer megremegtetve hívja fel a figyelmet a múlandóság tényére, de meghatározza, befolyásolja az elkövetkezendő hónapok terveit is.

ןובתכי הנשה שארב ןומתחי רופיכ םוצ םויבו ןוארבי המכו ןורבעי המכ

. תומי ימו היחי ימ „Raus hásóno napján megíratik és jaum kippurkor megpecsételtetik,

1 Elhangzott Debrecenben, 1970. szeptember 30-án, ros hásáná első estéjén. 2 X. századi pijut a kairói genízából. 3 Részlet az „Unetáne tokef ...” kezdetü pijutból. Ros hásáná ás jom kipur délelőtti főimájának, a muszáfnak része. A hagyomány a mainzi Rabbi Amnon szerzeményének tartja. E hipotézisnek ellentmond, hogy a kairói genízában talált írások között is fellelhető.

mi lesz a sorsunk. Elmúlás? Élet?” Élet. Vajon az elkövetkezendő zsinagógai esztendőben kinek jut osztályrészül az a néha megpróbáltatással, fájdalommal telített, néha vígságot, s boldogságot nyújtó varázslat, ez az egyszeri misztérium, melyet életnek nevezünk? Miért élünk? Hogyan éljünk? Az ókor színes világába vezet bennünket a Babiloni Talmud. Hatalmas emberáradat, zsibongó embersűrű gyűlik össze egy kicsiny, vidéki város piacán. Színes kavalkád, igazi keleti vásár. Itt egy cserépárus kínálja ügyesen kézzel, szakértelemmel elkészített áruit. Ott ruhakereskedő mutogatja a távoli országokból hozott ezerszínű kelméket. Emitt papirusz-tekercset kínál a klasszikus irodalmat ismerő könyvmásoló. Amott ínycsiklandó falatok csalogatják a megéhezetteket. S most egy hajlott hátú, csillogó tekintetű idősebb ember jelenik meg, s már feltűnése is érdeklődést vált ki. Érces hangján szól a körülötte állókhoz?

םייח ץפחה שיאה ימ 4 „Ki akar életet, ki vásárol életet?” Lassan növekszik körülötte a tömeg, s egyre többen hallgatják megdöbbenten a szívükig, s értelmükig ható szavakat:

„Ki akar életet?” Minden kíváncsi szem az agg tanítómesteren csüng, s a 34. zsoltár szavait idézi:

בוט השעו ערמ רוס 5 „Ha életet kívántok, távolodjatok el a rossztól és cselekedjetek jót!” Ősi, de örökéletű tanítás hallik felénk a történelmi távolból. Következő zsinagógai esztendőkben „életet nyerhetünk”, s létünknek csak akkor lesz értelme, ha eltávolodunk a rossztól, a kísértés szellemétől. Ha jót cselekszünk. Ha az igaz emberi értékek mellett állunk. Ha hiszünk a jóságban, s nem leszünk közönyösek, hanem formálólag hatunk önmagunkra, családunkra, szűkebb s tágabb környezetünkre, ha teszünk valamit szűkebb és tágabb világunk jobbá tételéért.

4 Zsoltárok 34,13. 5 Zsoltárok 34,15.

Isten iránti szeretet, Isten iránti alázat, az Örökkévaló törvényeinek és tanításainak betartása alapvető vallási tételünk. De - hitünk szerint - elfogadhatatlan az az istenhit, amely csak a formákat tartja szem előtt. A tartalom a fontos, amely által eljuthatunk Istenhez, s eljuthatunk embertársainkhoz. Példáért hadd forduljunk a chászid irodalom egyik tündöklő gyöngyszeméhez: „Tanítványok sokasága övezte a nagy tudású rabbi előadói pulpitusát. Megismertette a hit lényegét, vallásunk alaptanításait, a zsidóság törvény- és erkölcsvilágát. Raus hásóno előtt azonban nem jelent meg a tudós az előadáson. Találgatták, hol lehet? - Biztosan imádkozik – szólt az egyik. - Talán Isten trónusánál fohászkodik érettünk – vallotta a többség. Egy szkeptikus ember volt csupán, aki mindig kételkedett. Elhatározta, hogy meglesi őt, vajon mit csinál abban az időben amikor hívei áhítattal várják a tanító szót. Jaum kippur előtt - amikor a rabbi megint eltűnt - utánament és megleste. Döbbenten látta, hogy kietlen utakon, erdőbe visz az útja és ő, a nagy rabbi rőzsét szedett a jaum kippurt megelőző napon, vállára tette, és az erdőszélen düledező viskóba lépett. Bent idős, beteg házaspár. Odalépett a tűzhelyhez, hogy a szent ünnepre a lelket is felélénkítő meleg legyen a súlyos beteg öregeknek. Amikor e kételkedő ember visszatért tanulótársaihoz, megkérdezték őt: - Hol volt a rabbi? - Istennél? - Nem - hangzott a bűntudatot tükröző válasz - nemcsak Istennél, talán még

annál is magasabban.” E példázat felhívja figyelmünket alapvetően fontos feladatunkra: az emberszeretetre, a másik ember megértésére, s a feltétlen tiszteletre embertársainkkal szemben. Támogatni az elesettet! Segíteni az arra rászorulót! Odaadóan, szorgalmasan, fáradtságot nem ismerve dolgozni, hogy közös életünk tartalmasabb, gazdagabb, értékesebb legyen. A múlandóság tényét feledteti közös munkánk. Vágyak, álmok, tervek fogalmazódnak meg bennünk. Hadd szálljon most a hívő lélek alázatos imája a magasságok felé:

Mindenható Istenünk, áldd meg e szülőföldet!

Hozz továbbra is békét, előrehaladást határai közé! Áldásod legyen zsidóságunk felett, hogy a beköszöntő zsinagógai esztendőben boldogság, egészség s nyugalom legyen híveink osztályrésze! Áldásod legyen az egész emberiség felett, hogy megértés és szeretet ölelje körül a világot! A talmudi korból származó imánk lírai szavait idézzük:

םיבוט םייח רפסב ונבתכ ונכלמ וניבא „Atyánk, Királyunk! Írj be bennünket az élet könyvébe!”

6 Az ima forrása a Babiloni Talmud Táánit traktátusának 25b lapján található.

Átalakulás7

Berregett a telefon. A vonal túlsó végén a Magyar Televízió egyik szervező munkatársa beszélt. Dokumentum jellegű játékfilmet akartak forgatni, melyben kulcsszerepet kap egy munkaszolgálatos század. Az élethűség kedvéért néhány „valódi zsidó arccal” akarták hitelessé tenni az egykor - nem is olyan régen - megtörtént eseményeket. Hatan indultunk el. Vidáman, s azzal a reménnyel, hogy megismerjük a kulisszák általunk ismeretlen, „csodálatosnak” vélt világát. Fejetlenségnek látszó sürgés-forgás fogadott bennünket. Hangzavar, utasítások sorozata, férfikacaj. Az egyik ablaknál megkaptuk felszerelésünket, mely egy kopott, szakadozott vászoningből, katonanadrágból és zubbonyból és egy pár agyonhasznált bakancsból állt. Elindultunk. A kényelmes autóbuszban komikusnak hatott a „bélyeges sereg”. Rövid idővel a megérkezés után megkezdődött az előkészítő munka. Sorokba fejlődtünk a girbe-görbe civilglédából. Hosszú félóráknak lett az eredménye a katonás nyílegyenes emberfal.

Hasonló MUSZ-os ruhában ismerős arcok villantak fel előttünk. Színészek. Ismertek és kevésbé tehetségesek. Megkezdődött a begyakorlás. Egy régi katonadalban Horthy Miklós katonáját énekeltették, majd elsirattuk az otthon hagyott menyecskét. Lassan ment az idő, és ismételtünk és ismételtünk. Az idősebb statisztáknak már átizzadt az ingük. Mi könnyen bírtuk.

7 Elhangzott a Goldmark Teremben, 1971. január 10-én, ászárá betévét napját követő kultúrdélutánon. 8 A II. világháború idején a zsidó férfiaknak munkaszolgálatot kellett ellátniuk. Többnyire a Honvédség számára szükséges munkákat (utak javítása, rakodás, erődítések készítése, a fronton akadálytelepítések, aknák felszedése) végezték. Ha az őket felügyelő tisztek, katonák (a keret) antiszemiták voltak, azt többnyire ellenőrzés nélkül, gyakran brutális bánásmóddal éreztethették a MUSZ-osokkal.

A szünetekben beszélgettünk, sokat nevettünk. Másnap elölről kezdődött minden. Dalolni, menetelni, énekelni, gyalogolni. Le a Duna-partra. A természet különös játéka folytán csak a szemközti oldalt világította meg a nap. Ismét feladatot kaptunk. „Feküdj! Jaj, vigyázni – hiszen felvétel van -, nehogy felnézzek! Földre szegezem tekintetem, s szemem sarkából a távolt fürkészem. Ahol élek, ahol már kisütött a nap. Fejem felett érzem a filmfelvevő rögzítő pásztáját. Előttem csak egyenruha, körülöttem MUSZ-osok sokasága. Már átélem, amit hallok, a szörnyű kort. Én, aki 1948-ban születtem. Szinte fáj, hogy itt vagyok. Már az ing is kicsi, a bakancs is szorít. Csak a szívem lett nagyobb, már a torkomban dobog. Nehezen veszek levegőt... Végre szünet. Mindenki coca-colát kap. Az emberek beszélgetnek, viccelnek, ugratják egymást. Én a könnyeimmel küszködöm. Hazafelé egy jogászhallgató ült mellém. Azt kérdezte: belement valami a szemébe? Látta a könnyeimet. Megszólaltam, halkan, elmerengve, eltűnődve: Belement valami a szemembe, de most mégis sokkal tisztábban látok.

Leomlott a pesti gettó fala9

A „Löchó dajdi...”10 ismert dallamának felcsendülésekor szent szombatunkat köszöntjük. Fogadjuk pihenésünk napját, mely megszakítója dolgos hétköznapjainknak. Ilyenkor szövegmagyarázat kapcsolódik az áhítatos imák rendjéhez, mely soros heti szakaszunkkal függ össze. Széfer jeciász Micrójimnak

is nevezzük a holnap délelőtt kezdődő, a holnap délelőtt olvasandó Tóra-i könyvet, a Semajszt

, melynek elején a rabszolgaságban sínylődő nép későbbi vezérének, Mózesnek születése található. Az eseményhez az aggáda csodás körülményeket költ. „Korábban nehéz, sűrű felleg lepte be Micrójim földjét”, de Mózes születésének a következő szimbolikus képe tárul elénk: „Vakító fény sugárzott, mely bevilágította az egész földtekét”. Az allegória érthető volt és beigazolódott, a történelmi hivatását betöltő Mózes, majd követői fénnyel - a tudás világosságával - világítottak az ókor rejtelmében, a középkor, majd a legújabb kor homályaiban. Mi az a maradandó szellemiség, melyet Észak-Afrikától Itáliáig, Hispániától a Németalföldig alkotott a zsidóság? A könyv, s a benne rejlő tartalom! „Habent sua fata libelli.”13 – A könyveknek is megvan a sorsuk, rendeltetésük. Mózes mesterünk örökösei, szellemének örökösei átvették és továbbfejlesztették a Tóra könyveit. Hatásukra tekercsek, majd kötet ezrei íródtak, hirdetvén a zsidó hitet és kultúrát. „Könyveket azért alkotunk, hogy önnön lélegzetünkön túl embereket kapcsoljunk magunkhoz és így védekezzünk minden élet kérlelhetetlen ellenfele, a feledésbe merülés ellen.” -írja Stefan Zweig: Könyves Mendel című novellájában.

9 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. január 15-én, Semot hetiszakasz szombatján. 10 A cfáti Slomo Álkábec liturgiai költeménye, a péntek esti imakönyv része. Forrása: Babiloni Talmud: Sábát 119a. הינאמ שיבל יאני יבר

. הכלמה תבש תארקל אצנו ואוב : רמא , אתבש ילעמד אינפא יאקו ףטעימ אנינח יבר הלכ יאוב הלכ יאוב : ר מאו , תבש ילעמ 11 Egyiptomból való kivonulás könyve. 12 Mózes II. könyve. Héberül: Semot, latinul: Exodus. 13 Idézet Terentius Maurus Carmen heroicum-jából.

Korok kényszerítették fallal körülvett gettókba a zsidó vallás híveit, ahol kultúránk örök értékű alkotásai keletkeztek, melyek megalázottságunkról, kisemmizettségünkről is számot adtak. Szenvedéseink gyarapodtak. A legnagyobb megpróbáltatás idején, mikor nyomorúságunk tetőfokra hágott, mégis leomlott a pesti gettó fala. 26 évvel ezelőtt, január 18-án a Vörös Hadsereg visszaadta több tízezer összezsúfolt zsidó szabadságát. Szombat fogadásánál szent szombatunk bejövetelén visszaemlékezünk e sorsfordító napokra.

Mindenható Atyánk! Jóságos Istenünk! Add, hogy szabadságban élhessünk! Add, hogy zsidó kultúránk serkentőleg hasson felekezetünk híveire, s embertársainkra! Add, hogy beteljesedjék a próféta biztató szava: לארשי תחת לאו בקעי ידבע ארית לא התאו „Ne félj szolgám, Jákob, ne rettegj többé Izrael...”

14 Jeremiás 46,20.

...összhangban a világi foglalkozással...15

Zsidó otthonainkban néhány perccel ezelőtt lobbantak fel a péntek esti gyertyalángok. Mindig visszatérő esemény ez, állandó emlékeztetés a szombat világosságára, nyugalmára.

הוצמ רנ רוא הרותו „Fény a Tóra, mely világosságával előttünk világít életünk útjain.”

16 Irányt adó, cselekvésre serkentő. Heti szidránk elején olvassuk:

םהל יתעדונ אל הוהי ימשו ידש לאב בקעי לאו קחצי לא םהרבא לא אראו „...azt a nevemet, hogy ÖRÖKKÉVALÓ, még nem ismertettem meg

veled...”

17 Az aggáda színes gondolatvilágából idézek:

ארקנ ינא ישעמ יפל „Cselekedeteim, tetteim által ismerheted nevemet.”18 A zsidóság törvényt kapott. Istentől kapott ajándék volt ez, melyet minden időben fejlesztettek őseink, de végletekbe nem estek. Nem véletlen, hogy a Misnó Ovausz traktusában udvarias tanácsadás, óvatos figyelmeztetés került.

ץרא ךרד םע הרות דומלת הפי „A Tóra tanulása csak összhangban a világi foglalkozással nyújthat

értékeset.”

19 Az aggáda előbbi magyarázata az emberre is érvényes. Tóra tanulás és világi hivatás kiegészítette egymást, s csak így, tettei által, válhatott az ókori ember neve maradandóvá. Évszázadok múltak el s nemzedékek egyeztették össze a mindennapi munkát és az ősi törvényt. Új foglalkozási ágak keletkeztek, a tudomány sokrétűsége révén az ismeretanyag kiszélesedett, hihetetlen méretekben megnőtt. Formáljuk Rábbon Gámliél mondását így: Világi foglalkozásod, élethivatásod csak úgy válhat egésszé, és szerves része csak akkor lehetsz a tradíció láncolatának, neved akkor válhat az utókor számára maradandóvá, ha hittel és Tóra-i erkölccsel egészíted ki azt.

15 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. január 22-én, Váérá hetiszakasz szombatján. 16 Mislé 6,23. 17 M. II. 6,3. 18 Midrás rábá: Semot 3. 19 Misna, Ávot 2,2.

Mindenható Istenünk! Add, hogy ezt a harmóniát megtarthassuk, hogy minden zsidó megtalálja hivatását, életének célját. יניצ ךל יביצה ם 20 Állítsuk magunknak a Tórát útjelzőül, hogy valláserkölcsi alapunk is legyen a modern világban, s így hűek lehessünk zsidóságunkhoz, s elődeinkhez méltóak cselekedeteinkben.

Jeremiás 31,20.

A zsidóság ragaszkodása a Tórához21

Soros hetiszakaszunkban a rabszolganép útra kelését láthatjuk. Eszme és ideál még nem formálója a tömegnek. Időben és térben eltávolodnak fogva tartóiktól, s közelednek magasabb célok felé, melyeket a Tan közelségében értettek meg. Önkéntelenül adódik a kérdés: Miért olyan nagy a zsidóság ragaszkodása a Tórához, miért olyan szigorúak ebben a tekintetben törvényeink? A 15. zsoltárban a következő kérdést találjuk:

ךשדק רהב ןכשי ימ ךלהאב רוגי ימ הוהי „Örökkévaló, ki időzhet sátradban, ki lakhat a szentség hegyén?

22 A költői kérdésre a választ a zsoltár keretein belül is megtaláljuk, de figyelemre méltó a következő, legendaszerű magyarázat. „A könyv és a kard egymáshoz kötözve szállottak alá. Azért teremtetett így, hogy elválaszthatatlanul egymás mellett legyenek, de az egyik mindig uralkodjék a másikon.” S valóban. Hol a könyv, a tudomány, a kultúra szimbóluma, az erkölcs magába foglalója kerekedett felül; hol pedig a kard, az erőszak és a terror jelképe uralkodott. Szemünk előtt játszódik le az a jelenet, mely a XX. század történetének egyik leggyászosabb pontja volt. Arra gondolunk midőn a náci barbárok zsidó és nem zsidó írók műveiből máglyát raktak, és elégették azokat. Ez az erőszak győzelme volt az erkölcs felett, a gyűlölet győzelme volt a humánum felett. Erre a változó kimenetelű történelmi versengésre évezredek tanulságaiból a következő választ adjuk:

ףסכו בהז יפלאמ ךיפ תרות יל בוט „Jobb nekem Tórád, óh, Örökkévaló, mint a kard által szerzett arany és ezüst.”23 Ezért olyan nagy a zsidóság ragaszkodása a Tórához, ezért olyan szigorúak törvényeink a könyvvel, a könyvben rejlő tanításokkal szemben.

21 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. január 29-én, Bo hetiszakasz szombatján. 22 Zsoltárok 15,1. 23 Zsoltárok 119,72.

Mindenség Alkotója! Hozzád imádkozunk, hogy megértés uralkodjék a Földön, hogy a könyv kerekedjék felül, hogy bekövetkezzék Hosea próféciájában lévő reményt keltő szavad: חטבל םיתבכשהו ץראה ןמ רובשא המחלמו ברחו תשקו „...az íjat, a kardot eltávolítom, a háborút megszüntetem minden országból, és nyugodni hagyom őket biztonságban.”24

24 Hosea 2,20.

Kutat, felfedez, keres...25

„Ahogy fáradt, rokkant a teste, akként fásultak érzékei”26 -olvashatjuk Sandro Botticelliről, az olasz festőről. Ritkán adatik meg embernek, hogy életében a fizikai adottság és szellemi frissesség végig harmóniában legyen. A korai zsidó történelemnek legjelentősebb alakját: Mózest, a sors megajándékozta ezzel a képességgel. Tudatos volt az isteni szó, mely őt hivatásának teljesítésére szólította fel. Hittel és bizalommal kezdett a nép formálásához, hogy ezer- és ezer akadályon, szembeszegülésen, lázadáson, harcon és ínségen keresztül szent cél felé vezesse az alaktalan tömeget, a hébereket. Mózes küldetése nem volt más, mint útbaigazító vezérlés, ösvény, mely az erkölcsi fertőből emelte ki a népet a szellem magaslataira.

לארשי רבגו ודי תא השמ םירי רשאכ היהו „Míg Mózes felemelte kezét, erősödött Izrael.”27 Szükség idején, amikor környezetének pusztító karja közeledett, hogy végzetébe taszítsa a rabságból megmenekült népet, Mózes magasba emelte kezét. Ujjai erősen tartották, görcsösen átfogták a féltve őrzött kincset, a bizonyság tábláit, melyek Istenről, s erkölcsről tanítottak. Ekkor erősödött Izrael gyülekezete. Késői századok zsidóságának életét más tényezők formálták. Egy tengerentúli zsidó író líraian szép könyvében áll: „Ha valaki zsidó, mindegy hová tart, magával viszi a hátán a sebezhetőséget.” Elődeink sajátos, elszigetelt életének találó meghatározása volt ez. Hiszen népek haragjának, ellenszenvének kitéve, vallások szorításától övezve egyetlen mentsvár volt a mózesi tan.

תעד ילבמ ימע הלג ןכל „A Tóra nélkül nem volt életképes a zsidóság.”

28 Így, a Tannal erősödött gyülekezetünk. Heti szidránkból láthatjuk Mózes karjai „nehezek voltak”, s emberek segítőkészségére volt szükség, hogy magasban maradhassanak azok. A mózesi kar a Tan formálója. S a Tant nagyon nehéz volt egyedül, különállóan értelmezni. Csak közösen, együttesen lehetett megvalósítani. A törvény által,

25 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. február 5-én, Besálách hetiszakasz szombatján. 26 Láng György: Primavera - Sandro Botticelli élete. Budapest, 1970. 27 M. II. 17,11. 28 Jesája 5,12.

a közösséghez való ragaszkodás volt a vándorló tömeg, és a középkor gettójában meghúzódó zsidó számára az élet alapja. S ma is vallásunk létének feltétele ez. Mi őseink követőinek valljuk magunkat. Igyekszünk megérteni tanaikat és továbbfejleszteni erkölcseiket. Mert csak így maradhat fent a zsidó gyülekezet.

Mindenható Istenünk! Add, hogy tiszta szívvel fordulhassunk feléd, hogy életünkben, csodálatos technikai vívmányok közepette se feledkezzünk meg egymásról, s Rólad! ץראב השדח 'ה ארב „Az Örökkévaló mindig újat alkot...”29 Ennek eredményeképpen teremt az ember is a földön. Kutat, felfedez, keres... De örök értékű marad Tórád, mely nemzedékek alakítója volt, generációk erkölcsének formálója, s vallásunk megingathatatlan alapja ma is.

29 Jeremiás 31,20.

Köd és félelem burkolta be a Szináj-hegy ormát30

Tóra-i történetünkben a vándorló tömeg, a rabszolgaságból menekültek fordulóponthoz érkeztek. Már alkalmasnak látszanak, hogy átvegyék és megismerjék a Tant. Köd és félelem burkolta be a Szináj-hegy ormát. Megjelent Mózes, kezében a két kőtábla, az erkölcsi világ későbbi alapja. Remegés és remény a nép figyelő szemében, melyet összezárásra kényszerít a fejük felett ragyogó erős fénysugár. Allegóriákban és szimbólumok alkalmazásakor gyakran hozzák összefüggésbe a Tórát és a fényt. Az aggáda heti szakaszunkkal kapcsolatosan így beszélt erről: „Az Örökkévaló szava nyomán vakító fény árasztotta el a föld felszínét. A birodalmak uralkodói Bileámhoz, a híres nem zsidó prófétához mentek, hogy felvilágosítást nyerjenek, mit jelent a szokatlan sugárzás. Így szólott a leghíresebb fejedelem:

םלועל אב לובמ - Vajon második özönvíz előjele a nagy fény? A próféta megnyugtató felelete után egy másik kérdezte reszketve:

איבמ שא לש לובמ לבא - Talán tűzözön által akarja az Alkotó megsemmisíteni teremtményeit, s ennek előjele ez? Bileám így válaszolt: - Tóra adatik most a zsidó gyülekezetnek.”

הלודגה הרואה האצי הנממו „Isten alkotásából ered a fény, mely az értelem sugarával megvilágítja a

sötétbe burkolódzó földet.”

31 A kinyilatkoztatás valóban nemcsak a zsidóság számára volt sorsdöntő esemény, hanem az egész erkölcsi- és kultúrvilágra formálólag hatott. „Vannak remekművek - írja egy zsidó művész - melyeknek idő kell, amíg felszívódnak az emberek tudatába, míg belevésődnek az emberek lelkébe.” A Tóra nem tartozik az úgynevezett „remekművek” sorába. Több, sokkal emelkedettebb ennél. Egyetlen kifejezéssel határozható meg:

30 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. február 12-én, Jitro hetiszakasz szombatján. 31 In:

,םישרדמבו דומלתבש תודגאה רחבמ הדגאה רפס ,ביבא לת ,ריבד תאצוה ,יקצינבר ח''יו קילאיב נ''ח ידי לע תושרופמו םינינעה יפל תורודס 1987

השודקה הרותה - Szent a Tóra, melyet nemcsak olvasni, hanem megérteni kell, mely nem elvont filozófia, hanem útmutató cselekvésre serkentő, példát állító törvénykódex és örök értékű narratíva. A remekművek remekműve még nehezebben érlelődött meg az emberek tudatában, szívódott fel az ember gondolkodásmódjában. Egyetemességet hirdető vallásunk, az emberek egyenlőségét valló zsidóságunk a törvényt ünnepli Jitro hetiszakaszunk szombatján, melynek megvalósulásáért és elfogadtatásáért annyit vállaltak elődeink.

...hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat...32

Sábász sökolim, a sekelek szombatja köszönt be hozzánk. Minden évben hangsúlyozzuk e nap jelentőségét, emlékezvén a népszámlálásra, melyet ádár hó első napján tartottak őseink. Az esemény jelentőségét az adta meg, hogy mindenkinek egységes pénzdarabot kellett beszolgáltatnia. Bizonyítandó, hogy nincs különbség ember és ember között a zsidó gyülekezetben. Az előbbi humánus tétel fejlődéseként az idegen megbecsüléséről az aggáda így regél: A rabszolgaság házából megmenekült, Mózes vezette nép rótta a kietlen akadályokkal telített pusztai útját. A szent hajlék fölött lebegő felhő csak az indulás, vagy a megpihenés idejét határozta meg. Az útirány kijelölésében nagy segítséget nyújtott a midjanita Chauvov b. Reuel

. S midőn a nép útjának végcéljához közeledett Chauvov érezvén, hogy megtette feladatát, haza akart térni övéihez. Így szólt:

יתדלומ ץראב יתבזע בזע... ...elhagytam szülőföldemet, családomat és vagyonomat. Most visszatérek, s megismertetem népemmel Istenetek nagyságát, törvényeitek sokoldalúságát. Az idegent tisztelő, más embert is megbecsülő Mózes, hálatelt szívvel kérlelte, ne tedd ezt, ne hagyj el bennünket, maradj velünk! Olybá veszünk, úgy megbecsülünk, mint bárkit testvéreink közül. Sőt ha néped látja, hogy Te velünk együtt ragaszkodsz Istenünkhöz, akkor megérti elveinket és feladatunkat, s megbecsülnek ők is bennünket. Egy későbbi nagy gondolkodó, Moses Mendelssohn erről a következő véleményt alkotta: „Egyesek azt állítják, hogy a barátság a gondolkodásmód azonosságán nyugszik, de én úgy találom, hogy fordítva van, mert a kölcsönös megbecsülésre felépülhet a készség azonossága.” Mendelssohn elvét, s az aggáda eszméjét ma is valljuk, hiszen a világ annyira különböző, a felfogások annyira megoszlanak. De a Tóra leglényegesebb parancsai arra tanítanak, hogy mindenkit tiszteljünk.

32 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. február 19-én, sábát sökolimkor, Mispátim hetiszakasz szombatján. 33 Chauvov ben Reuél (Jitró egyik neve volt) előfordul a Tórában, M. IV. 10,29-ben:

...השמ ןתח ינידמה לאוער ןב בבחל השמ רמאיו

Mindenható Istenünk! Sökolim hetiszakasz szombatján, törvényeid szombatján, az egyenlőség szombatján imádkozunk Hozzád. Vezéreld az embereket az igazság ösvényén, hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat, hogy eltűnjék vallások viszálya, népek ellentéte. םהשעמ לכ תא ןיבמה םבל דחי רצויה „Aki alkotta az ember szívének rezdüléseit, s figyeli minden tettüket,

Ő hintse felénk áldását...”

34 Zsoltárok 33,15.

Az emlékezés szombatja, purim előtt35

A „lösajn hákajdes”, a szent nyelv egyik dallamos, hangzatos szava: ןוחטב - bizalom. Életünknek feltétlen velejárója ez a fogalom, mely gyermekkorunktól kísér bennünket. Erőt ad abban az órában, mikor csüggedünk, tettre serkent, mikor fáradt már a test. Ez az örök optimizmus zsidóságunk egyik alapeszméje. Purim ünnepe köszönt be hozzánk a következő héten. Az öröm, a vígság napja, alkalom az ujjongásra. Ilyenkor bővelkedik a jókedv, erősödik a bizalom. Együtt örül öreg és fiatal, felnőtt és gyerek. Gyerekek! A közmondás szerint a fiatal, a kiskorú gyermek mindig megmondja, néha tudat alatt, az igazat, az igazságot. Az aggáda regéli, hogy Mordecháj, Eszter történetének egyik fő alakja találkozott három kisfiúval, akik késő este a tanházból hazafelé tartottak sietve. Mordecháj megállította őket, kíváncsi volt, hogy a tanulástól kissé megterhelt gyerekekre melyik szentírási vers hatott a legjobban. Így szólott az első a kérdésre:

לא - מ ארית אובת יכ םיעשר תאושמו םואתפ דחפ ...

„...ne félj a hirtelen jött szerencsétlenségtől”

36 Meglepő, szinte megdöbbentő válasz. Hiszen ismerni véljük az évszázadokkal ezelőtt élt gyermek gondolkodását, melyet egy zsidó író klasszikus regényében így örökített meg: „Még nem tanulta meg az írást, de azt az egyet már tudta, hogy mindenkitől és mindentől féljen a földön.” A gyermek válasza tehát vágy volt, kimondott áhított gondolat, melyet az optimizmus sugallt. A második fiú is belekapcsolódott a beszélgetésbe. S az előbb hallottaktól áthatva így beszélt az idős mesterhez:

לא ונמע יכ םוקי אלו רבד ורבד רפתו הצע וצע „Mindig ágáltak ellenünk, gyakran törtek vesztünkre. De gonosz szándékuk

meghiúsult, mert Isten velünk van.”

35 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. március 5-én, sábát záchorkor, Tecáve hetiszakasz szombatján. 36 Mislé 3,25. 37 Jesája 8,10.

Ez a kedvelt bibliai versem nekem, mert bízom és remélem, hogy nem lesz, aki hirtelen támad reánk, s az, ki tudatosan végünket akarja, saját csapdájába esik. Szinte megható gyermekszájból hallani a harmadik feleletet, melyet bölcs tanítója ültetett el a gyermek fogékony lelkébe.

הביש דעו אוה ינא הנקז דעו טלמאו לבסא ינאו אשא ינאו יתישע ינא לבסא ינא „Öregségig is az vagyok, vénségig is én viselek, én cselekedtem és én

hordozok, és én viselek és megmentek.”

38 Idős korban is mentsvár a bizalom, a közösség, az embertársak, s a Világ Teremtője iránt. Világégések és egyéni tragédiák ritkították meg sorainkat. Sokan maradtak egyedül. Sokaknak meggyalázták emberségüket. Vallásunk vigaszt akar nyújtani, s a hit meggyőző erejével fátylat lebbenteni a fájó múltra. A vígság, az örök optimizmus ünnepe a purim is erre szólít fel bennünket. Purim, mely történetével és szokásaival a régmúltban, a szörnyű sötétségben is felvidította a magányost, a magába fordult lelkeket. A purim, mely biztatóan mutatott a jövő felé. Sábosz zochajr, az emlékezés szombatján visszagondolunk viharos történetünkre. Hirtelen jött a félelem, vagy a szerencsétlenséget tudatosan zúdították ránk, a Hámánok mindig - gyakran nagy áldozatok árán, de mégis - elbuktak. Valljuk most is a zsoltáros szavát:

אוה םנגמו םרזע 'הב וחטב ןרהא תיב „Áron háza, bízzatok az Örökkévalóban, örök bizalommal, mert oltalmunk és segítségünk Ő minden időben”39

38 Jesája 46,4. 39 Zsoltárok 115,10.

Bevésett szavak40

תחלה לע תורח אוה םיהלא בתכמ בתכמהו המה םיהלא השעמ תחלהו

„Az írás, Isten írása bevésetett a táblákba.”

41 תוּרֵח אָלֶּא תוּרָח אָרְקִתּ לאַ 42 A hagyomány a ָח תוּר a horusz kifejezést תוּרֵח hérusz-szá alakítja, melynek jelentése: szabadság. Ez által még mélyebb értelmet adott a fenti idézetnek. Isten alkotása, a két kőtábla a szabadság szellemében született, a két kőtábla, melynek parancsolatai csak a szabadság légkörében válhattak örök értékűvé, maradandóvá. Tegnap ünnepeltük purimot, a szabadság, a vallás szabadságának ünnepét. Igen, a zsidóság viharos történelmében az egyén szabadsága, a vallásszabadsággal volt egyenlő. A vallás szabad gyakorlásával, törvényeink szigorú betartásával. Formáló erőnk volt a vallás, egyéniségünkre és így erkölcsünkre is pozitívan hatott. Szükség volt a hit alakító erejére, mert formálható az ember szívének hajlama gyermekkorától fogva. Hit nélkül elvész a vallásos érzés. Ezt allegorizálja az egyik aggáda, e heti Tóra-i szakaszunkhoz fűződő magyarázatként. A rabságból megmenekült nép várva várja vezérét, ki a Szináj-hegyre távozott, hogy ott a bizonyság tábláit átvegye, s ezzel életüknek törvényes formát szabjon. Mózes késik, s a felizgatott nép, az alaktalan tömeg fél és jajgat, lázong, majd lázít. Új istent, nem láthatatlant, hanem alakká formálhatót kíván. S rövid idő alatt Áron keze nyomán elkészül az aranyborjú, a rideg lélektelen ércszobor, melyet körül táncol, s mely mellett örömdalba kezd a gyülevész sereg. Ez idő alatt Mózes átvette a kőtáblákat, melyeken a tíz ige betűi voltak bevésve. A népvezér közeledett tábora felé, s a kőtáblák, melyek karjain nyugodtak egyre nehezebbek lettek.

חורפו ךולה רסהו ךולה תויתואה תוכלוה הנהו „Eltűntek a betűk, a bevésett szavak fokozatosan távoztak el, szálltak fel

alkotójuk felé.”

40 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. március 12-én, Ki tiszá hetiszakasz szombatján. 41 M. II. 32,16. 42 Misna, Ávot 6,2. 43 לוה ןמ ,לארשי תודגא לכ .ב.י ,רנבל ,''רבע''ו ''ףסאיחא'' םירפס תואצוה ,דוד תוכלמ דע השמ תד

,םילשורי 1968

S mire Mózes a nép közelébe ért, látta eltévelyedésüket, kezében súlyos kődarabok maradt csak, a morális életre felszólító igéknek már nyomuk sem látszott. A Biblia utáni korban az aranyborjú képe megtestesítője lett mindannak, ami az erkölcstelenséget jelenti, mindannak, ami az ember fejlődését meggátolja, jövőjét akadályozza. Ilyenkor a Tóra törvényei mindig eltávolodtak az embertől, mint akkor Mózes idejében.

Mindenható Istenünk! Szombat köszöntésénél imádkozunk Hozzád. Add, hogy törvényeidet betarthassuk, eszméid, elveid, és tanításaid összefonódjanak, s az ember megbecsüléséhez vezessenek, hogy a betűk soha ne távozzanak el tőlünk. S akkor valljuk valamennyien גח רחמ 'הל „Ünnepnapja lesz holnap az Örökkévalónak.”

44 M. II. 32,5.

Érzelmek - paragrafusok45

ייח ינש ימי ויה םיערו טעמ „Életem évei rosszak és gondokkal telítettek voltak.”

-vallja az ősz pátriárka életének végén. A holnap délelőtti szidra felolvasásánál ismét szemtanúi lehetünk egy búcsújelenetnek. Áron és Mirjam, Mózes testvérei a földi léttől búcsúznak. Életük összefonódott a nagy népvezér életével. Azonosak voltak szenvedéseik, megpróbáltatásaik, küzdelmeik és céljaik. A mindennapi nehézségek közepette, a szombati nyugalom árnyékában felvetjük mi is a kérdést: Hogyan élünk, mi a célunk, milyen ideál felé törekszünk? Szentírásunkban az Isten név két különböző kifejezési formáját találhatjuk legtöbbször: ELOHIM: םיהלא ÁDONÁJ: הוהי Az ELOHIM jelentése: Isten, jellemzője: a törvényes szigor.47 Az ÁDONÁJ: Örökkévaló, jellemzője: az irgalmasság.48 A zsidó vallásfilozófia meghatározása szerint a törvényesség és az irgalmasság a Legfelsőbb Lény alapvető tulajdonsága, amely felé minden embernek törekednie kell.49 Tóránk elbeszélése szerint, Áron és Mirjam testvére, Mózes volt minden idők legszerényebb embere. A szerénység magába foglalja az irgalmasságot is, mely prófétai küldetése során jellemezte őt. Ugyanakkor keménykezű, kiváló jellemű, bátor férfiú volt, aki a „gyülevész népből”, „ám szegulá”-t, olyan népet formált, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a hivatás hordozója legyen. A jog mindenki számára kötelező, ne feledkezzünk meg a másik komponensről az embertársainkhoz való viszonyról sem. Az érzéseket, érzelmeket nem határozzák, nem határozhatják meg paragrafusok. Őszinte szívvel kövessük állandóan kritizáló lelkiismeretünket, hogy az ideál követői lehessünk.

45 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. július 2-án, Chukát hetiszakasz szombatján. 46 Jákob ősatya mondata. M. I. 47,9. 47 ןידה תדימ 48 םימחרה תדימ 49 Áchád Háám (Áser Cvi Ginzberg) alapnűvében az „Ál párását deráchim” (Válaszúton) 96. fejezetében részletesen foglalkozik e kérdéskörrel.

שקבמ יכנא יחא תא „Testvéreimet keresem én”

-hangzik Szentírásunk egyik legdrámaibb mondata, mely vallásunk jellegzetes tantételei, közé tartozik. Szinte fogalommá lett. Évezredes és mindennapos feladat körvonalai rajzolódnak ki a bibliai idézet messzeségéből. Évezredes, mert a megbízatást akkor kaptuk, midőn a zsidóság megjelent a történelem színpadán. Mindennapos, mert ez az áldozatvállalás, testvéreink, embertársaink keresése, kölcsönös megbecsülése, jóindulata állandóan időszerű, mindig aktuális. Törekedjünk egymás tiszteletére, és a szeretete által az elérhetetlen, de megközelíthető tökéletesség felé.

50 M. I. 37,16.

...a sátrak ajtajai tárva-nyitva voltak...51

„Az emberi tévedést meg lehet bocsájtani, de az embertelen magatartást soha.” Fővárosunk egyik nagy hagyománnyal rendelkező színháza érdekes, gondolatokkal telített drámát játszik. A mű szerzőjét - ki ismeri az ember erényeit és hibáit, ismeri a lélek legrejtettebb rezdüléseit - a szenvedés és az igazságtalanság ihlette meg. Tőle való az előbbi idézet: „Az emberi tévedést meg lehet bocsájtani, de az embertelen magatartást soha.” A zsidóság számára ez az aforizma a jelen időszakban többszörösen is aktuális. Vasárnaponként idős férfiak imájától, asszonyok zokogásától hangosak az amúgy néma, vidéki zsidó temetők. Mártír istentiszteletek emlékeztetik őket arra a vérünkkel áztatott korra, melyre az embertelen magatartás volt a jellemző. Rokonaikat, hozzátartozóikat - kik mártíriumot szenvedtek - nem véletlen események tettek üldözöttekké, majd áldozatokká. Tudatos emberirtás, valláspusztítás történt. Támmuz hó 17. A vallásos ember számára szomorú - történelmünkre kiható - eseményt jelez ez a dátum. Ezen a napon kezdődött Jeruzsálem ostroma a Vespasianus hadvezér irányította római légiók által. Szomorú hetek következnek vasárnaptól, mikor is gyásztónust ölt az egész liturgia. Emlékezvén a szenvedésekre, melyek a hatalmas Róma árnyékában élő, maroknyi zsidóságot érték. Ha visszafelé forgatjuk a történelem kerekét, a harmadik aktualitást a bibliai korban véljük felfedezni. E heti Tóra-i olvasmányunk szidrája: Bálák és Bileám története. A buktatókkal nehezített pusztai vándorútján, a nép közeleg a nagy cél felé. Moáb határához érkeztek, melynek királya szövetséget köt a midjánitákkal. Bálák gyűlölettel viseltetik Izrael fiai iránt. Ok nélküli gyűlölettel. Átkozásra hívja fel Bileámot, a híres nem zsidó profétát, aki azonban akarata ellenére áldást jövendöl. E fejezetet - mely Szentírásunk egyik legismertebb, legolvasottabb része - az aggáda kiszínezi, s többek között így szól:

51 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. július 9-én, Bálák hetiszakasz szombatján.

Csodálatos rendben, meghatározott sorban helyezkedtek el a nép sátrai, s a sátrak ajtajai tárva-nyitva voltak egymással szemben. Meglepődött Bileám, s a legenda szerint csodálkozva így szólt:

הככ השועה םעה ירשא Boldog az a gyülekezet, mely így él, ily szabadon cselekszik. Senki a másét nem irigyli, s nem kívánja felebarátja vagyonát. Bátran kinyitják kapujukat, s ajtajuk mindenki számára nyitva áll. S te Bálák - szólt az ellenségeskedő királyhoz - ki ok nélkül gyűlölködsz, figyeld meg, nézd meg alaposan, s tanulj tőlük! Az aggáda példázata érthető. A zsidósággal szemben elkövetett embertelenségekre emberséggel válaszolt. Hirdette a jogot, hirdette a megértést, egymás tiszteletben tartását. Ezekkel az eszményekkel korunk gondolkodó embere is egyetért.

Könyv és kard52

Holnap délelőtt két szidrát együtt olvasunk fel. A Mászé hetiszakasz részénél Mózes negyedik könyvét, a Bámidbárt is befejezzük. Szombat délután ismét olvassuk e szent tekercset, a Tóra olvasása tehát nem szünetel. A folytonosság a hagyomány láncolata egyre erősödik szilárd lesz. Önkéntelenül adódik az a prózainak tűnő kérdés, hogy miért olyan mélyen gyökeredző a zsidóság ragaszkodása a Tórához, miért olyan szigorúak ebben a tekintetben törvényeink. Figyelemre méltó a következő legendaszerű magyarázat: „Világos volt az égbolt, amidőn a könyv és a kard egymáshoz kötözve alászállottak a teremtés hajnalán. Azért így, hogy elválaszthatatlanul egymás mellett legyenek, hogy szétszakíthatatlanul közel legyenek egymáshoz. De az egyik mindig uralkodjék a másikon.” Változó kimenetelű volt a könyv és a kard között a történelmi versengés. Évezredek tanulságaiból a zsidóság konklúzióját így fogalmazhatjuk meg: A zsidóság mindig a könyv népe volt és az ma is. Tudatosan megvetette a brutalitást, s ellenezte az erőszakot. Nagy a zsidóság ragaszkodása a könyvben lévő tanításokhoz, az isteni tanhoz. Tanház alapítás és a tanítás örök feladatunk és célunk. Távoli századok máig is elevenen ható munkái azok az építmények, melyek részben még ma is állnak, részben nagy képzelő tehetséggel rendelkező művészek örökítettték meg. Az ókor hét csodálatos művéről, építészeti remekművéről beszélünk. De az ókornak volt még a hét világcsodán kívül remekbe szabott teljesítménye. Egy olyan épület komplexum, mely nem önkényes céloknak megvalósítása volt, nem zsarnok egyeduralkodók elképzelt, és megvalósított ábrándja. Bész hámikdos -hangzik a gyönyörű elnevezés. Olyan hely, ahol nem volt különbség ember és ember között, ahol a zsidó és idegen vallású ember is leróhatta háláját a Mindenhatónak, a Világ Alkotójának. De a Szentély nem állhatott sokáig - erre emlékezünk majd tisó beáv napján - mert az erőszakos hódítás, a háború vasökle, szétzúzta a zsidóság szívét, vallási centrumát, a Bész

52 Elhangzott a Dohány utcai zsinagógában, 1971. július 23-án, Mátot-Mászé hetiszakaszok szombatján.

hámikdost. A szent nyelven a templomot, a zsinagógát, Bész hámidrosnak nevezzük. A „magyarázat háza”, mely utódja volt a Bész hámikdosnak.

ב הרומ אהיש דעו תיב ול ןיקתהל הרות ירבד ו „Az ősi Szentély megszűnte után az első, a jövőt építő tett a tanház alapítás és

a tanítás volt.”

53 Tanultak, hogy taníthassanak. Taníthassanak szellemre, tiszta lelkiismeretre. Mindarra, ami miatt a Szentély állott. Magunk előtt látjuk a hidegben és melegben egyaránt tanuló, öregeket és ifjakat, a hittől áttüzelt, földre tekintő beszédes szemeket, midőn meghatottan és odaadóan tanulnak, és tanulnak, hogy ők is erős szemei legyenek a zsidóság láncolatának. De ez a kép nem helyhez kötött. Bárhol a világon a zsidó élni akart és - Jeremiás szavaival élve - „előmozdítani a város békéjét”, Tórával foglalkozott, hogy a Tan révén, oly ember váljék belőle, aki gyűlöli az erőszakot, viszont híve annak, ami emberi, ami humánus. A halál nem uralkodik a szellemen. Az elmúlás bekövetkeztével a szellem nem pihen el. A szellem tovább él a tradíció által. Tanaink hatására járjunk a szellem útján, hirdessük az őszinte lelkiismeret, s a tiszta lélek igazát. Hisszük, hogy érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is.

חטבל םיתבכשהו ץראה ןמ רובשא המחלמו ברחו תשקו... „...az íjat, a kardot, és a háborút eltávolítom minden országból, és nyugodni

hagyom őket biztonságban.”

53 Berésit rábá 98. 54 Hosea 2,20.

Opatija, 197255

Az impozáns panorámabusz játszi könnyedséggel győzött a sziklák közé épített utakon. Karlovac után különlegesen szép a táj. Hatalmas erdőségek - mint koszorú - koronázzák az ég felé ágaskodó hegyeket. A domb fogalma itt alig ismert. Bármerre tekint a szem, mindenütt a zöldellő természet vibráló pompáját látja. E nyugalmat árasztó összképet színesíti a bérceken itt-ott felvillanó sárga pontok: évszázados kolostorok. Óvatosan ereszkedünk alá, a látóhatár szélén felsejlik az Adria. A tenger előtt, a hegyek közé ékelve büszkén feszít a tengeri kikötő. Rijekában az első impresszió: egyenruhába öltözött, több nyelvet beszélő egyetemisták. Irányítják a fogalmat, nyugalommal és udvariassággal tájékoztatják az eltévedt idegent. 17 km-re voltunk ekkor Opatijától. Negyedórai utazás után a busz tekintélyesen, karcsún begördült a város főterére. Opatija szinte beépült a tengerbe. A tájékozatlan turistáknak úgy tűnik, e hatalmas víztömeg kegyesen átadott területet az embereknek, melyen hálából a tenger felé tekintő s tisztelgő csodálatos szállodasort építettek. A gazdag vendég innen szemlélheti a végtelen Adriát, mely a távolban a felhők árnyékában eggyé olvad az éggel. Télen alig hatezren lakják e vidéket, csak nyáron duzzad meg létszáma többszörösére. 72 szálloda, csillogó-villogó üzletsorok, lenyűgöző pompa. De zsinagóga nincs. Csak két család képviseli a zsidóságot. Ők is ideköltözők. Opatija zsidó történelmi emlékkel sem büszkélkedhet, csak a hegyen szerényen meghúzódó temető emlékeztet. Kísérőmmel együtt kapaszkodtunk fel megnézni az „élet házát”. Az Opatijára annyira jellemző egzotikus növényzet itt is látható. Cédrusfenyők köszöntik az embert a keresztény temetőben. Innen nyílik a zsidók sírkertje. Meglepetés erejével hat a nagy rend. Ápolt, virággal díszített sírok, gyertyanyomokat magukon viselő beszédes sírkövek. Szemben 1944-es emléktábla figyelmeztet a múltra, s kegyelettel adózik a mártíroknak. Ötven név, közöttük magyarok is. A mécsesek, s a gyertyák fagyos karja a macévát is féltő gonddal ölelik át, megvédve azt a felejtéstől, November 1-éről származnak a nyomok, s

55 Elhangzott az Országos Rabbiképző Intézet zsinagógájának szombat délelőtti kidusán, 1972. augusztus 5-én, Reé hetiszakasz szombatján.

bizonyítanak. Az opatijai emberek részvétét szimbolizálják, akik így gondolnak a szörnyű háború zsidó mártírjaira is. Nagy nyugalom ült az árnyas fák között...

Önmagunk vállalása56

Hosszú évszázadok messzeségéből hozzánk is szól a hagyomány szava. Gondolataiból árad az örök időszerűség, s eligazítani képes, ha a hagyományon alapuló analógiát mutatja a gondolkodó ember. Az információ, s a történeti távlatokat átívelő kommunikáció hozzánk is szól. Egy alkalommal Ézsau az erdőben járt, élelmet akart szerezni. Hirtelen kecses mozgású szarvas futott el előtte. Utána eredt. Az üldözés közben talált rá Nimród és nekiszegezte a fenyegető kérdést: - Miért vadászol az én erdőmben? Jöjj és küzdj meg velem. Időt hagyott neki, s Ézsau gondolataiba mélyedt. Vajon mit tegyen? Tanácstalanságában Jákobot kereste meg, aki így szólt hozzá: - Mindaddig, amíg Nimród az első ember ruháját hordja magán, addig nem bírsz vele. Mondd meg neki, hogy távolítsa el azt magáról, és akkor te kerülsz ki győztesen a csatából. S így is lett. Az aggáda szimbólum rendszere feloldható. Minden zsidó ember neveltetéséből, s tanulmányaiból adódóan rendelkezik az „első ember” ruhájával, azaz az ősi tanítási rendszer erejével, s előnyeivel. Szüleink és nevelőink az egyistenhit erejével, erkölcsi rendszerünk értékeivel, hagyományos formák erejével öveztek fel bennünket. Mindaddig, amíg e kötődési rendszer, szellemi tulajdonunk, elidegeníthetetlen sajátunk, addig vallási rendszerünk bázisa megingathatatlan. E kérdéskörbe tartozik a szintézis problémája. Ki kell tekintetünk a világra! Meg kell ismerni a kultúrák, eszmények alapvető összefüggéseit és törekvéseit. De elvünk és gyakorlatunk, hogy ősi hagyomány és modern életszemlélet nem egymással szembenálló tételek, hanem részei egymásnak, s ki is egészítik azt.

ךערז היהו רפעכ ץראה ... „Gyermekeid annyian lesznek, mint a föld pora...” Rabbi Abba, Kahana fia e Tóra-i mondatot a következőképpen magyarázza:

םימב אלא ךרבתמ וניא ץראה רפע המ םימכ הלשמנש ,הרותה תוכזב אלא ןיכרבתמ ןיא ךינב ךכ

56 Elhangzott Kiskunhalason, a zsinagóga kultúrtermében 1973. április 3-án, lág báomer napján.

„Amint a föld pora a cseppfolyós anyagok között legjobban a vízzel keveredik, ugyanúgy Izrael fiainak a számukra legkönnyebben elsajátítható szellemiséggel, a Tórával kell elegyet alkotniuk.”57 Az előbb felvetett gondolatmenet része és egyben teológiai következménye, folytatása az imént idézett kommentár. A Tóra, a Tan megismerése, gyermekkortól kezdve, kötelező feladat. Örök találkozás ez azzal az isteni adománnyal, amelyet Szentírásnak nevezünk, s mindazzal a szellemi összességgel, amely legszentebb iratainkra épül, s amely a különböző korok vallási, történeti, gazdasági, kulturális hatásait tükrözik önmagukon. Megtanít bennünket nézni és látni egyaránt. Kijelöli helyünket, meghatározza utunkat, viszonyulásainkat, a kapcsolatteremtés lehetőségét, terveket, vágyakat, sőt talán az álmokat is. Felhívja a figyelmet a választóképesség és a választási szükségszerűség fontosságára. Szinte állandó vezérelvként újra fogalmazódik a hagyomány szava, amely minden előimádkozói pulpituson is olvasható: Tudd, kinek tartozol felelősséggel, hálával és örök szeretettel! Imáink áhítatában, napjaink forgatagában, ünnepeink gondolatokat teremtő csendjében, egyszóval a mindennapokon, a vallásos ember érzi Isten közelségét, igazságosságát. És azt, hogy választásra késztet bennünket. Hűségre, alkotó munkára, gyermekeink nevelésére. Önmagunk vállalására.

57 Midrás rábá: Vájécé 69,5.

Hitvallásunk: a „Sömá”58

חא 'ה ונקולא 'ה לארשי

מש „Halld Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!59 Olvastuk e szavakat Vöeszhánán hetiszakaszában, tegnap délelőtt. Hitünk és liturgiánk egyik legszentebb és leglényegesebb mondata. Az első, amelyet megtanítunk gyermekünknek és az utolsó, midőn beteljesítettük a földi létet. Mennyi gondolat sűrűsödik ebben a hat szóban. Hitvallomás. Bizalom és remény. Hit és tudatosság. Támasz és vigasztalás. Vallomás és elkötelezettség. Isten egységének tudata és elfogadása az Ő akaratának. A Talmud inti az édesapát, hogy ez a mondat legyen az ihletője és meghatározója a szülői szeretetnek és a tudatosságon alapuló pedagógiának.

60 A Kriász Sömá-t61 mondjuk el nyugovóra térés előtt. A hagyományon alapuló szokás eredetét harmadik ősapánk végső búcsújára62 vezeti vissza az aggáda. Amikor Jákob gyengülni érezte erejét, s tudta, átérezte, hogy közel az idő midőn megtér őseihez, egyenként hívta, néven szólította gyermekeit. Feddő és áldó szavakat intézett hozzájuk. Összegezte életüket és megrajzolta a jövőt. Ágyán pihent ekkor. Ezután tizenkét fiához egyenként szólt szózata. Figyelmüket Isten szeretetére irányította, hogy féljék őt a Mindenség Alkotóját. S az istenhitből adódóan minden helyen és minden időben embernek kell lenni. Hűséggel a zsidósághoz, s hűséggel az emberiséghez. E vallástörténeti eseményre emlékezünk, és a jákobi szellemiségnek teszünk eleget, amikor a Sömá megszentelt szavait idézzük. Sömá Jiszroél - Halld Izrael. Izrael Jákob ősünk második kiérdemelt neve volt és évezredek múltával

58Elhangzott a Szegedi Izraelita Hitközség dísztermében, 1973. augusztus 12-én, Váethánán hetiszakasz szombatját követő vasárnapi valláskulturális rendezvényen. 59 M. V. 6,4. 60 Szuká 42a: ...ופוג רומשל עדויה.ןושאר קוספ ?איה יאמ עמש תאירק 61 Lefekvés előtt elmondandó ima. 62 M. I. 49. fejezet.

reá is emlékezünk, s ígéretünkhöz híven az általa meghatározott úton járva valljuk: Isten egyetlen egy. A midrás-irodalomban több helyen is mozaikszóként értékelik e hitvallomás első tagját. A sin, mem és az ájin betűkből képezik a következő mondatot: ואש םכיניע םורמ - Emeljétek magasra szemeiteket!63 Amikor a vallásos lélek kezét szeméhez emeli, ilyenkor lélekben a magasságokba szárnyal és érzelmeivel, tudatával egyaránt vallja e meghitt mondat igazát. E gondolatot továbbfejleszti RÁMBÁN, a középkori gondolkodó, amikor tanítja: szemünk és hitünk Isten egyetemességét kutatja az égi szférákban, de ezernyi gyökérrel, erős szálakkal kötődünk az anyaföldhöz.64 E kettősségben látjuk napjainkban a Sömá lényegét. Benne élni, aktívan részt venni, őszintén dolgozni a mindennapokon, de tekintetünk vágyódva keresi a végtelent. A világot, a kifürkészhetetlen magasságot.

63 A mondat forrása: Jesája 40,26. 64 RÁMBÁN – Rabbi Mose Ben Náchmán (1194-1270) levelet (ן''במרה תרגיא) intézett fiához, amelyben atyai intelmeit fogamazta meg.

A szalagról, bizalmasan65 (Édesanyám emlékére, a sivá

után)

Vannak események melyek beleivódnak az emlékezetbe, melyet állandó izzásban tart a gondolat. A háború után születtem. Nem láttam a gettó deszkapalánkját, összezsúfolt embereket, félelmet kifejező arcot, remegő tekintetet. Nem érezhettem a deportálás okozta kiszolgáltatottságot, a kimerültséget a kilométerek százai miatt, a hátizsák szíjának hasítását a vállon, a jajszót követő gúnykacajt, az esetenkénti részvétet. Nem éltem át koncentrációs táborok poklát. Nem sínylődtem csontvázzá fagyott emberekkel. Az erőszak tobzódását csak könyvek mesélték s fényképek tanúskodtak a villamos árammal átitatott drótkerítésekről. Filmek utánozták a hangulatot, a gyilkos légkört, mely harminc évvel ezelőtt sötétségbe burkolta a civilizációt és a civilizált világot. Békében születtem... S mégis... Idegrendszerem viseli szüleim megpróbáltatásait, nagyszüleim, testvéreim erőszakos halálát. Megfigyelőkészséget az át nem élt, de átérzett élmény is formálja. A minap különös esemény szemtanúja voltam. Szemben magaslik Európa egyik legnagyobb, egyik legszebb temploma: a Dohány zsinagóga. Látványosság, melyre fel kell figyelni, ódon falaira, kupoláira, varázsára, monumentális jellegére, árkádjaira, sírkertjére. Árkádsor a Wesselényi utcában. Egyikén márványtábla, mely emléket állít az üldözötteknek s a hősöknek, akik életüket áldozták mások szabadságáért. Emberek haladnak előtte. Öregek, fiatalok, gyerekek, nők, férfiak. Van, aki megáll előtte s elolvassa. Szeme siklik az arany betűk felett. Egy másik ismerős pillantást vet rá. A harmadik nem is veszi észre. Különös alkat - hatvan év körüli asszony, az édesanyám - állt az újonnan koszorúzott tábla előtt. Középmagas, bizonytalanul járó asszony, egyszerű ruhában, melyet tisztaság aranyozott. Őszbe vegyülő barna haját összezavarta a naiv szél. A naiv szél, mely nem láthatta, mit érez az asszony. Különben nem zavarta volna áhítatában, mikor a koszorú szalagját enyhe simogatással szeme

65 Elhangzott 1974. január 5-én, Vájchi hetiszakasz szombatján, a Szegedi Izraelita Hitközség dísztermében. 66 A temetést követő hét gyásznap.

elé emelte, majd csókot lehelt rá. Mily kifejező lehet egy kézmozdulat. Lassan, de méltóságteljesen emelkedik a magasba, kifejezve megtörtséget, egykoron átélt szenvedéseket, megalázottságot, belenyugvást. Szalag az emlékezés koszorúján. Egyszerű anyag, három színnel átszőve, melyet megnemesített, s nekem szentté avatott egy fáradt kézmozdulat.

Rabbi avatás67

A 20. század egyik legnagyobb zsidó írójának klasszikussá vált novellája ezt a címet viseli: Érzések zűrzavara.

E két szó tökéletesen kifejezi a lelkemben máig is dúló vihart. Érzések zűrzavara. Gyász és fájdalom - hála és a remény.

69 ונשאר תרטע הלפנ A gyász, mert elvesztettem a legdrágábbat: édesanyámat, ki nem érhette meg vágya beteljesedését, hogy fáradt áldó kezét rabbi fia fejére tehesse, akit 21 nappal ezelőtt ragadott el a végzet. E percben rajongásig szeretett édesanyámra gondolok. Boldog vagyok, hogy édesapámat magam mellett tudhatom, kinek mély élettapasztalatából, bölcsességéből, vallásos gondolatvilágából sokat merítettem.

70 ךירומ תא תואר ךיניע ויהו Tisztelt Igazgató Úr! Professzoraim, Tanítómestereim!

71 וניאר ונאצמ והניוקש םויה הז ךא Életemben sorsdöntő fordulat következik be: ma rabbivá avatnak. Legyen ez az óra a köszöneté, a háláé. Legyen kifejezője a hitvallásnak.

72 ויתובא תלחנמ ולזוג וליאכ דימלת יפמ הכלה ענומה לכ Hat évig hallgattam különböző stúdiumokat. Vallom, professzoraink tudásuk legjavát nyújtották, hogy kellőképpen készítsék fel gyülekezeteink leendő vallási vezetőit. Örökké emlékezetes marad a Biblia világának tradicionális és újszerű analízise, Szentírásunk nyelvezetének naprakész, a legfrissebb kutatási eredményeket is tükröző magyarázata. Felejthetetlen marad midrás- és ággáda-kincsünk elemzése. Az analógiák keresése világirodalmi

67 Elhangzott 1974. január 13-án, rabbivá avatásom napján, az Országos Rabbiképző Intézet zsinagógájában. 68 Stefan Zweig 69 Échá 5,16. 70 Jesája 30,20. 71 Échá 2,16. 72 Talmud: Szánhedrin 91b.

remekművekkel, a héber klasszikusok megtalálása, a modern héber irodalommal történő egybevetése. Betekintést kaptunk az egyetemes- és a zsidó vallásbölcselet rendszerébe, a filozófiai gondolkodástörténet vonulataiba. Feltárultak előttünk vallásunk gyakorlati kérdései, a Sulchán áruch háláchikus jelentősége, a szent nyelv harmóniája. Figyelmünket lekötötte a homiletika, törekvés a tökéletes szerkezetre, a tiszta nyelvre, a formák betartására. A történelem évezredes lapjai nyíltak meg, megvilágítva összefüggéseket, keresve okot és okozatot. Felcsillant a Talmud gondolatvilága az ámórák logikus szövegmagyarázata, az exegézis lenyűgöző világa. Újjáéledt a tradicionális zsinagógai dallam, megújult az érdeklődés a zsidó énekkultúra iránt.

יבל קמועמ Hangozzék el hat év őszinte fáradozásáért szívem mélyéről ismételten a köszönet. Hivatásom lényegét leendő pályámon Börésisz könyvének patinás szavaival körvonalazhatom:

א הוצי וירחא ותיב תאו וינב ת „Tanítsa háza népét, hasson környezetére.”

73 Zsidóság - különös fogalom. Indítója hatalmas világvallásoknak, ihletője zseniális gondolkodóknak. Formálója korok arculatának, alakítója nemzedékek eszmevilágának. Egyetemes jellegében, humánumában véljük felfedezni indokai forrását.

ךלוה ןכיהל עדוי וניאו ךלוה םדאו „Az ember halad, de ritkán látja kristálytisztán életének meghatározott

célját.”

74 Vannak zenei monstrumok, hatalmas orgonák, melyek egyik manuáléján az a felirat csillog: „vox humana”. Azért, mert a manuálé működtetésekor az emberi hang színéhez hasonló csendül, száll az éterbe. Az emberi agy alkotott olyan gépet, mely utánozza, mely utánozni képes az emberi hangot. A követők feladata, az új rabbinemzedék feladata kell, hogy legyen, ráirányítani a figyelmet a Tan emberségére, humánumára, hogy a zsidó ember lelkében

73 M. I. 18,19. 74 Midrás Tánchumá: Toldot 12.

megfogant érzelmeket, a szív indulatait, a tetteket, a „vox humana”, az emberi hang jellemezze. Legyen-e megnyilatkozás tudatos, őszinte és igazi, s ne úgy, mint az orgonánál: imitáció.

טפשמו הקדצ תושעל 'ה ךרד ורמשו „Megtalálni az Örökkévaló ösvényét az igazság szerint, a jog alapján.”75 Szükségszerű, hogy a rabbi legyen a hit őre, a hagyományos liturgia irányítója, Isten egységének hirdetője. Gyámolítója szegényeknek, ki a remény és bizakodás légkörét megteremti a betegek körül, ki a szeretet szavaival vigasztalja a gyászolót tragédiájának napjaiban, aki tanulva tanít, s kinek erőssége a segítség. Egy ars poeticában olvastam: „A költő legnemesebb törvénye végtelen szeretettel venni el a szenvedés erejét és örök muzsikával zendíteni át a jajszót.” Majd három évtizeddel a kataklizma után, a fiatal rabbi legnemesebb törvénye: végtelen szeretettel venni el a szenvedés erejét a be nem gyógyult hegek miatt, és örök optimizmussal hidalni át a máig is emlékeztető jajszót. Egyik professzorunk76 mondotta egyszer: „A Rabbiképző Intézet nagy érdeme, hogy fellobbantja a tudásra vágyás lángját, mert szikra mindannyiunkban rejtezik, mely külső hatásra vár, hogy elemi erővel törhessen elő”. Majd száz éves Intézetünk tudós rabbikat, igaz embereket adott a magyar zsidóságnak, s az egyetemes emberiségnek, akik magasba emelték hitünk világító fáklyáját.

הבכת אל םשאו 77 Akik nemcsak égtek, de másokat lángra is lobbantottak. Példaképek ők, méltóak az ideál megtalálására. Útjukat keresve, útjukat követve, megérlelődött bennem hivatásunk iránt az alázat. Hiszem a talmudi traktátusban tanultakat.

אשנתהל ופוס הרות ירבד לע ומצע לבנמה לכ „Mindenki, aki aláveti magát a Tóra törvényeinek, végül magas régiókba emelkedhet.”78 Az Örökkévaló áldása legyen e haza, leendő gyülekezetem, a világ- és a magyar zsidóság összessége felett. Az Örökkévaló áldása legyen alma

75 M. I. 18,19. 76 Szemere Samu, a XX. századi magyarországi filozófia kiemeljedő alakja. 77 Jesája 66,24. 78 Talmud: Berachot 63b.

materünkön, hogy továbbra is fellegvára lehessen Magyarország és Közép- Európa zsidó vallási, tudományos, szellemi életének, hogy még hosszú ideig rabbigenerációk kerülhessenek ki Intézetünk meghitt, imával megszentelt falai közül.

םילשורימ 'ה רבדו הרות אצת ןויצמ יכ „Mert Cionból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.”79 S most, Mesteremhez fordulva, kérem az ősi áldást, hogy utamra induljak. Szolgálni Izraelt!

Ámen.

79 Jesája 2,3.

Szünidőben80

A régi diákének melódiája zsong a fülemben, amikor a nemrégiben megtartott országos bibliai beszámolóra, a „Hevesi versenyre”

gondolok. Felemelő, szívet gyönyörködtető élményben volt részük mindazoknak, akik a Páva utcai körzet valláskulturális központjában e nemes vetélkedésnek szem- és fültanúi lehettek. Az ország különböző pontjairól, s természetesen a fővárosból összegyűlt gyermekek bemutatták tudásukat. Mindenki megméretett, vajon az elmúlt tanévben mennyire figyelte az oktatók szavát, s mennyire vált sajátjukká a zsidó hagyomány.

ך ינב ויהי ךיתובא תחת „Az atyák helyére lépnek majdan a gyermekek.”

82 Folytatólagosság... Gondolati rendszerünknek egyik legfontosabb és leglényegesebb része ez. Hiszen a zsidóság történetének mindennapi foglalata ebben a fogalomban központosul. Ebben központosul a tanítók felelőssége és a diákok hivatása is. Átörökíteni mindazt, amit hithű, nagy tudású elődeink leírtak, melyeknek szellemében éltek, s melynek jegyében cselekedtek, tanítottak, s kijelölték az irányt, meghatározták az utat, melyen napjaink ifjúságának, generációknak járniuk kell. Még néhány nap és befejezzük Mózes negyedik könyvének

olvasását, s még aznap megkezdjük az ötödiket,84 az „Ismétlés könyvét”. Itt is kontinuitásról, a folytatólagosságról beszélünk, s ennek szellemében cselekszünk is. A régi legendát idézem: „Az új szőlővenyigét - rendszerint - a régi, bevált, a talajhoz szokott karóhoz kötik. Ezen jobban megkapaszkodik, finomabban tapad, lágyabban idomul az új hajtás, hogy majd virágba szökkenve termést hozzon, s az emberek örömét okozza.” E szimbólum napjaink zsidóságához is szól. A holocaustot követően, a hazai zsidóságnak immár második generációját neveljük a mózesi törvényekre. Ez az új nemzedék valóban „új hajtás”. Nyíltszívű.

80 Elhangzott a Páva ucai imaházban, 1975. július 4-én, Mátot-Mászé hetiszakaszok szombatján. 81 Hevesi Simon, a Dohány utcai zsinagóga néhai főrabbijának emlékére évente megrendezett verseny. 82 Zsoltárok 45,17. 83 רבדמב רפס 84 םירבד רפס

Tiszta tekintetű. Életerős. Úgy neveljük őket, hogy átöleljék, sőt sajátjuknak érezzék a hagyomány évszázados „fáját”. Célunk továbbra is szem előtt tartani, megvalósítani, a jeremiási gondolatot:

... הנבתכא םבל לעו םברקב יתרות תא יתתנ ... „...Tórámat a lényükbe helyezem, és a szívükbe vésem én....”

85 Szünidő van, a pihenés a kikapcsolódás, a sport, a játék ideje. Még két hónapig tart a vakáció, ez alatt feltöltődnek s élményekkel gazdagodva térnek vissza gyermekeink, hogy újból taníthassuk őket. Ők a magyarországi zsidóság jövőjének letéteményesei. Ők folytatják majd a hagyomány megszakíthatatlan láncolatát.

85 Jeremiás 31,32.

„Aki egy csillaghoz kötötte magát, nem fordulhat vissza”86 87

הזה ןמזל ונעיגהו ונמיקו ונייחהש „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, Világ Királya, aki életben hagytál, megtartottál, s megengedted, hogy megérjük e mai napot.” Kedves Ünnepelt Testvéreim! Házasságkötésük negyvenedik évfordulóján, hadd idézzem a negyvenedik zsoltár vibrálóan szép, vonzóan érdekes, szent szavait: וחטבמ 'ה םש רשא רבגה ירשא „Boldog az az ember, aki Istenében vetett bizalommal élheti le földi létét.”

88 Ha az Önök földi létének, Istenbe vetett bizalommal eltelt negyven közös esztendejét méltatni kívánom, a zsidó irodalom egyik érdekes, talán kevésbé ismert mondatát idézem.

בה םלוע ןיעמ השלש א שימשתו ,שמש ,תבש , „Három dolog adatott meg az embernek, mely előhírnöke az Öröklétnek: az ünnepi hit; a napsugárhoz hasonlítható lelkesedés; és a házasság köteléke.” 1. Az ünnepi hit. Mindketten olyan prominens családból származnak, hogy indíttatásukat e pozitív tényező bearanyozta. Bokor József elődei között híres Talmud- tudósokat vélünk felfedezni, akik a hit mélységét, a tudás szeretetét, a tanulni akarás elvét plántálták belé. Ezen inspiráló erő hajtotta Önt előmenetelében, a vezérlő fonala, irányító csillaga volt pályáján, az embereket a gyógyuláshoz vezető hivatásán. Mert hivatás az Öné, még ha buktatókkal és küzdelmekkel is telített. A közelgő aranydiplomája mindennél többet beszél. Bokor Józsefné édesapja hosszú-hosszú éveken át irányította Szent Egyletünket, Chevra Kadisánkat. Nála látta először azt az alázatot, mely a közösség munkatársát kell, hogy áthassa. Szülői öröksége a munka szeretete, a munka megbecsülése, az erkölcsi érték feltárása, s egy életen át való őrzése.

86 Leonardo da Vinci jelmondata. Idézi: Karátson Gábor: Igy élt Leonardo da Vinci. Móra, 1978. p. 81. 87 Elhangzott a Szegedi zsinagógában, 1976. március 3-án, Pekudé hetiszakasz szombatján, Bokor József és neje 40. házassági évfordulóján. 88 Zsoltárok 40,5.

Az ünnepi hit jellemzi munkanapjaikat is. Kapcsolódás a zsidó tradícióhoz, a Dávid csillagos zsidó múlthoz. Korunk lényegét is illusztrálja az a szentencia, melyet minden idők egyik legnagyobb géniusza örök tanításként adott az utókornak: „Aki egy csillaghoz kötötte magát, nem fordulhat vissza.”89 Ezernyi szállal kötődünk Dávid csillagos, keserűen szép múltunkhoz. Akiben zsidó szív dobog, akiben a hit iránti tisztelet él, akiben vallásunk iránti szeretet lakozik, átérzi - átéli a leonardói mondat lényegét. Világítsa meg házukat továbbra is az ünnepi fény, meghitt hangulatot teremtve a szeretett falak között. 2. Az eljövendő szép kor második előhírnöke: a napsugárhoz hasonlítható lelkesedés. Az Önök életében az ideál iránti lelkesedés hajtóerőként hatott. Az ifjúság kibogozhatatlan korában, a felnőtté érés magasztos felelősségének tudatában, a kiegyensúlyozott élet aranykorában, az üldöztetések idején. S a genocídium utáni években. A lelkesedés hatotta át munkájukat, meghatározta az emberek iránti érzésüket. Hitüket és emberségüket csak egymás mellett szabad említenünk. Elválaszthatatlan fogalmak ezek. Egyik a másik nélkül igaztalan, disszonáns. Megvalósították a misnai elvet:

שיא תויהל לדתשה םישנא ןיאש םוקמבו „Azon a helyen, ahol kevés az igaz ember, törekedj igazzá lenni.”90 Közösségünk alkotó egyéniségei mindketten. Elöljáróságunkban és a nőcsoportban. Itt is érvényesül a napsugárhoz hasonló lelkesedésük. A felelősség érzete, problémákkal küzködő közösségünk féltése cseng ki, gyakran aggódást hordozó szavukból. Legyenek továbbra is a lelkesedés zászlóvivői, az igazság képviselői, az élni akarás példaképei, közösségünk szilárd, megingathatatlan, erős oszlopai. 3. A harmadik tényező: a házasságkötés szentsége. Életük nagy szerencsecsillaga, hogy egymásra találtak. A Biblia szerint a hitves: „Segítség a másiknak”91. Ez a segítség emelte át Önöket a tengernyi akadály szakadékán. Mint minden korabeli zsidónak osztályrészük lett az üldöztetés. Külön-külön indultak a reménytelenség országútján, a poklok

89 Leonardo da Vinci jelmondata. Idézi: Karátson Gábor: Igy élt Leonardo da Vinci. Móra, 1978. p. 81. 90 Misna, Ávot 2,5. 91 ודגנכ רזע

pokla felé, a deportálásba. De a Mindenható kifürkészhetetlen akaratából, a szeretettek a téglagyárban egymásra találtak. Ezután közös lett szenvedésük az osztrák táborokban, mígnem felderült a várva várt szabadulás reményteljes napja. Megtört testtel, némi tanácstalansággal, meggyötört lélekkel, de lelkesedésükkel szívükben, kezdték újra életüket. Szerelmük gyümölcse fiúk, imádott gyermekük, aki életük értelmévé magasztosult. Fiatal feleségével, akit Önök gyermeküknek tekintenek, tartalmassá teszik a megérdemelt pihenés éveit. Olyan miliőben nevelkedhetnek, ahol csak tisztességet, csak kulturáltságot, emberi tisztaságot, humánumot találhatnak, érzékelhetnek maguk körül. Igaza van az indiai bölcsnek: „A természettudomány úgy tekinti a világot, mint amilyen, az erkölcstan úgy foglalkozik vele, amilyennek lennie kellene.”

92 Az utóbbira tanítják Önök gyermekeiket. Megmutatják az élet szépségét. Az erkölcs nemességét, az emberek jellemének javíthatóságát. Az igaz önzetlen szeretetet. Az örömet, mely ritkán vár hálát, vagy jutalmat. A barátságot, mely támasz a küzdelemben. A felemelő családi érzést, mely a legmélyebb emóció itt e földön, amiért élni kell, amiért élni érdemes. A negyvenedik zsoltár szavaival kezdtük, hadd hangozzék ismét az fel.

ךימחר אלכת אל 'ה התא... „...Te Istenem, ki nem vontad meg irgalmadat tőlünk.”

93 Járják továbbra is a hit, a lelkesedés, a családszeretet útját, az elválaszthatatlan három fogalom kötelékét. Hogy megvalósuljon Önök felett a rabbinikus áldás igaz szava.

92 Gandhi – Cserháti: Mindennapi kenyér. 93 Zsoltárok 40,12.

Könnyeket láttam...94

Sárguló falevelek hullása, őszinte érzelmek éledése jelezte, beköszöntött az ősz. Az új évszak jöttével ünnepi sorozatunk is megkezdődött. Nem is olyan régen, a mártírokra való emlékezés napjait vidéki legációban töltöttem. Ott vidéken távol a fővárostól más a légkör. Talán meghittebb, talán közvetlenebb, de fájdalmasabb is. A negyvenes évek gyilkos levegője majdnem az egész vidéki zsidóságot megsemmisítette. Ők, akik életben maradtak, a túlélők, a megmenekült, a megmentett maradék. Nyomait viselve érzik, átérzik a tragédiát. Könnyező arcokat láttam. Könnyeket, melyek repesztik a torkot, melyek átforrósodva lángba égnek, majd izzanak, majd belső robajjal szétzúzzák a visszatartás sorompóit, széttépik a sírást tartó idegeket, s győzedelmesen elhagyják börtönüket, s hömpölygőn végiggördülnek az arcokon. Könnyeket láttam. Örömkönnyeket és emlékeztetőt. A megkönnyebbülés érzését, amikor rajs hásóno estéjén a zsúfolt zsinagógában gyermekeikre és unokáikra néztek, ők, a visszatértek. S a szenvedéseket, felidéző könnyeket emlékezésük idején. Egy képpé olvadt akkor a könny és az ima köpenyébe burkolódzó zsidó. Ünnepi időszakunk utolsó akkordjához érkeztünk. Szukkausz is érdekes motívumaival, egzotikus szimbólumaival a végéhez közeleg. Holnap befejezzük a Tórát, s a világ teremtéséről szóló résszel meg is kezdjük azt. Az aggáda ezekhez az ismert fejezetekhez is tanításokat fűz, líraian szép legendákat csatol. Így szól a hagyomány: Bűnözött az első emberpár, nem követvén az isteni szót. Megbánták később tettüket, s az Örökkévaló szava dörgött ekkor feléjük: „Megítéltem cselekedeteitek súlyát. Elhagyjátok most az örök nyugalom kertjét, s olyan helyen telepedtek le, ahol megpróbáltatások és szenvedések sokasága lesz osztályrészetek. Azonban szeretetemet nem vonom meg teljesen tőletek.

םהילא הבש ןכו םהל ךנוה ןכו חור ןכ תועמד דירוהל ותשאו םדא ףיסוה רשאכו םתוקת Kincsesházamból egyik legértékesebb gyémántomat, legdrágább értékemet adom vigaszul: a könnyeket. Gyötrelmeitek óráiban, amikor félelmében megdermed a

94 Elhangzott a Károli Gáspár téri imaházban, 1976. október 16-án, smini áceret napján.

szív, s kishitűségében megalázkodik a lélek, könnyeitek peregnek akkor és megkönnyebbültök.” E szavak hallatára először sírt az ember, könnyei záporoztak alá, ám ekkor visszatért reménye, visszatért bizakodása. Ezt az örökséget megőrizték az utódok. Az elrejtett könny az ember szemében, mindig megkönnyebbülést szerez a megtört szív fájdalmára. Azonban ha a szenvedés tetőfokára hágott, s a csapásokat már érzéketlenül viselte, elapadtak a könnyek csatornái, s nem hullott egy sem. Ilyenkor már nincs vigasztalás, nincs mentség, mindennek vége. A zsidó ember természeténél fogva optimista, talán a sors tette azzá. Mindig bízott a reményt keltő, a szabadabb holnapban. Soha nem jutott el odáig, hogy mások sorsánál csak tétlen szemlélő legyen. Soha nem jutott el odáig, hogy könnyeket ne ejtsen, mint ahogy a költő mondja:

„Megkövült a lélek, elfásult a szív, Nincsen sírni erőm, s átélni kínjaid.” Nem apadtak el könnyeink a szenvedés során, s mindig, ha végig peregtek az arcokon, megkönnyebbülést szereztek, bizakodást keltettek a megalázottakban. Különleges isteni adomány, hogy sírni tudtunk. Nem váltunk érzéketlenekké, ridegekké, közömbösökké. „Nagyünnepeinken” vidéken jártam. Láttam az örömnek s a fájó emlékezésnek megnyilvánulásait. Az emlékezését, mely a múltra figyelmeztet, s az örömét, mely a fiatalok felé szólt. Visszatért a remény?

„A hang Jákob hangja, a kéz Ézsau keze”95

Híres bibliai fejezet közismert témája a bábeli toronyépítés. Az emberek szándékát a Tóra a következőben határozza meg:

לכ ינפ לע ץופנ ןפ םש ונל השענו םימשב ושארו לדגמו ריע ונל הנבנ הבה ורמאיו ץראה „Szerezzünk magunknak nevet. Hírnevet, mely által közismertek elismertek

leszünk.”

96 A mindenkori nemzedékek vágya, hogy neve és cselekedete maradandó legyen. A cél közös volt, de az eszköz, mellyel a megvalósításra törekedtek mindig változó. Régi mester érdekes nézete illik ebbe a gondolatsorba: „A halhatatlanság a bölcsesség jutalma, a bölcsesség meg a keresésé.” Ez a keresés, szünet nélküli kutatás volt a gondolkodó zsidó ember jellemzője:

„Bárhonnan száll a gálya, s bármerre tart, Nagy utunkon csak pihenő a part, megállunk és megyünk.” Kutatás a Tan területén, búvárkodás a magányos, s a közösségi lélek világában, az életben. A zsidóság is a feledésbe merülés ellen harcolt. Helyes útirányt, példaadó útirányt keresett; s vajon megtalálta azt? Heti szidránk egyik híres jelenete, mikor Izsák meg akarja áldani idősebbik fiát. Izsák hitvese, Rebeka prófétai éleslátással érezte meg, hogy Ézsau nem méltó az elsőszülöttnek járó áldásra. Anyja tanácsára a másik gyermek kerül az agg pátriárka áldó kezei alá.

ושע ידי םידיהו בקעי לוק לוקה „A hang Jákob hangja, a kéz Ézsau keze”

-hangzik majdan fel a beteg apának kételkedő szava. A midrás logikusan megmagyarázó, s mindenben összefüggést kereső irodalma erre is érdekes szövegmagyarázatot talál, mely tapasztalatról és jó érzékű jövőbelátásról tanúskodik.

ודיב אלא טלוש ושע ןיא „Ézsau önkényesen, terrorisztikusan fog uralkodni.”

95 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagógában, 1976. november 27-én, Toldot hetiszakasz szombatján. 96 M. I. 11,4. 97 M. I. 27,22. 98 Semot rábá: 21.

A jóslat valóra vált, hiszen Ézsau utódai, majd Ézsau megtestesítői a hatalom megszerzését vélték az élet értelmében megtalálni. Remegtették a gyengébbet, s fenyegető ígéreteiket betartották.

ימע תב רבש לע יניע דרת םימ יגלפ „Patakként hullottak könnyeink, midőn népünk szenvedéseit láttuk.”99 A kitaszítottság a kiközösítés határáig szorítottak bennünket, a fizikai megsemmisítésünkre törtek.

ולוקב אלא טלוש בקעי ןיא „Jákob a monoteizmust, s az isteni tant fogja hirdetni a világnak.”100 Valóban Jákob fiai a Tan, a Tóra képviselői voltak. Jellemben és erkölcsben, magatartásban és életfelfogásban, olyan emberek akartak lenni, akiket a Szentírás idealizál. Életcélul nem a győzelmeket, hanem a meggyőzést tűzték ki. Mint a hivatás hordozói az isteni eszmék hirdetői, ismertetői és élő bizonyítékai legyenek.

ןמזה לכ ושע ידי םידיה ןיא בקעי לוק לוקהש „Bárhol a világon megszólalt Jákob szava, ott Ézsau hívei, a rettenet emberei háttérbe szorultak.”101 „A hallhatatlanság a bölcsesség jutalma a bölcsesség meg a keresésé” -idéztük az előbb. Kerestük és kutattuk a Tan bölcsességét, zsidóságunk igazát. A „toronyépítés ábrándja” nem vakította el Jákob követőinek szemét, hanem bölcs előrelátással, s a jóhoz való ragaszkodással küzdöttek az Ézsau utódainak nevezett korok, vagy személyek ellen.

נבמ בוט םשו די יתמוחבו יתיבב םהל יתתנו אל רשא ול ןתא םלוע םש תונבמו םי תרכי „Oly nevet adok neked, - olvashatjuk az ún. Névtelen vigasztaló próféciájában - mely örökké fennmarad”.

102

99 Siralmak 3,48 100 Semot rábá: 21. 101 Berésit rábá: 64. 102 Jesája 56,5.

„Világom, világom, ki alkotott téged, ki formált téged...”103

Egy küzdelmes életpálya megérdemelt jutalmaként még életében eszménnyé magasztosul az elűzött idegen.

אהת ךינב ךכ ,ויפולאבו וישעב תטהלמו ,ךב אפרמ שמשה תא המ ,ךינבל ןמיס תא ןהב אפרמ שמשה „Példakép leszel gyermekeidnek. Amint Téged a felkelő nap sugarai gyógyítanak, ugyanúgy gyermekeidnek a szabadság hajnalán sugárzó nap hoz majd gyógyulást.” 104 Olvashatjuk Jákobról. Jákobról, ki oly magas erkölcsi piedesztálon áll, ki méltó arra, hogy a zsidó ember ideálnak tekintse. Bibliai elbeszélésünk során Jákob elmenekül nagybátyjától, Lábántól, majd a lázongó lelkiismerettel való küzdelem után a nap reményt adó sugaraira ébred. Amikor ez bekövetkezett, szabad emberként, szabadon gondolkodhatott. Csodálatos, ember készítette vívmányok általa régen ismert új régiói felé fordult, a művészeti és technikai újdonságok felé orientálódott. Kutatott. Így regél a hagyomány:

ךרצי ימ ךארב ימ ימלוע ימלוע ומלועל אוה ךורב שודקה רמא „Szólott az Örökkévaló a világhoz: Világom, világom, ki alkotott téged, ki

formált téged?”

105 A bolygórendszerek, melyet világnak nevezünk, egészében és részleteiben, makró és mikró kozmoszában, kutatásaink tárgya. Amely itt található, s amely mindmáig ismeretlennek tűnik, s melynek titok a létezése is, mind, mind arra vágyik, hogy felfedezzék, arra vágyik, hogy megismerjék. Az értelem hivatott csak a hódításra. Hivatott a tudomány különböző ágainak legteljesebb megismerésére, hogy közkinccsé, mindenki számára megközelíthetővé, elérhetővé váljék az. A felvilágosodás jelszava így hangzott: „Legyen bátorságod igénybe venni saját értelmedet! Merj gondolkozni, merj tervezni, merj alkotni!” S az ember élt is ezzel. „Világom, ki alkotott, ki formált téged?”

103 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagógában, 1977. január 1-én, Vájigás hetiszakasz szombatján. 104 Berésisz rábo: Párásász Vájislách. 105 Vájikro rábo: Párásász 36.

Különösen érdekes e kérdés zsidó szemszögből, hiszen ércnél maradandóbb nyomot hagyott a zsidóság életműve a kultúr- és általános történelmen. Pedig a próféta szavai szerint „kicsiny nép voltunk a nemzetek között, megvetettek az emberek körében.” De a kicsiny nép, a megvetett gyülekezet vágyott a szabadság napjára, hogy annak perzselő tüzében bontakoztassa ki képességeit. Amidőn lehetett Einstein forradalmasította a fizikát. Chagall új színt hozott a festészetbe. Korunk zsidóságának egyik kiválósága fizikai Nobel-díjat kapott zseniális találmányaiért. „Új vívmányok keletkeztek az egyenlőség hajnalán.” S a zsidóság is felismerhette végre önmagában a szabad embert. Végre hagyták, hogy gondolkodjék és ne a gettó önmaga, választotta falai között, bontakozzék ki tehetsége. Felismerhette mindazt, ami szép, ami erkölcsös, ami humánus. A technikai vívmányok sokasága elbűvölte képzeletét. S ezen új ismeretek mellett is vallottuk, hogy zsidóságunk nem elavult, hogy morális tanításai nem túlhaladottak. Világi műveltség, gyakorlati érdeklődés és vallásos hit összeegyeztethető! „Példakép leszel gyermekeidnek” -idéztük az előbb Jákob nagy egyéniségéről, aki megosztotta áldozatvállalásának anyagi és szellemi eredményeit. Legyen képes az ember felismerni és összeegyeztetni mindazokat a kincseket, melyet az ókor vallása, s a holdutazás korának vívmánya adhat, hogy méltóak legyünk az aggáda jövendölésére:

עי ךארוב בותככ ךרצי בקעי ךארב בקעי לארשי ךרצויו בק „Világom, világom Jákob is formált téged, a zsidó gyülekezet tagjai is

tevékenyen részt vállaltak világunk szebbé tételében.”

106 Ennek az eszménynek képviselői óhajtunk lenni, hogy hirdessük embertársaink előtt eljött már fejlődésünk hajnala. Zsidóságunk életének alapjait ma is a Tóra, Isten szent, egyedülálló tana képezi.

106 Vájikro rábo: 36,4.

Az Országos Rabbiképző Intézet centenáriuma107

Kedves Vendégeink! Szeretettel és őszinte örömmel köszöntöm valamennyiüket. Azokat, akik fáradságot és időt nem sajnálva eljöttek, hogy az itthon lévőkkel egyetemben köszöntsék a jubileumi évfordulóhoz érkezett alma materünket, a 100 éves Országos Rabbiképző Intézetet. A centenáriumon a 100. zsoltár szavait hadd idézzem Önöknek:

הננרב וינפל ואב החמשב הוהי תא ודבע „Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel.”

108 ומש וכרב ול ודוה הלהתב ויתרצח הדותב וירעש ואב „Jöjjetek hálával kapuiba, dicsérettel udvaraiba. Áldjátok nevét.”109 ותנומא רודו רוד דעו ודסח םלועל הוהי בוט יכ „Mert jó az Örökkévaló, örökké tart kegyelme, s nemzedékről nemzedékre a hűsége.”110 Évezredek messzeségéből örök időszerűséggel bírva Önökhöz is szól a Szentírás szava. Önökhöz, akik a régi falak között - talán kissé meghatódva - lélekben megerősödve, emlékeket felidézve, a múltra visszagondolnak az Intézetben eltöltött felejthetetlen esztendőkre. A 100 éves Rabbiképző megalapítását történelmi szükségszerűség eredményezte. A vallásához ragaszkodó, az ősi, tradicionális formákat megőrző zsidóságnak olyan vallási vezetőkre volt szüksége, akik feladatuk magaslatán állnak, akik nevelik, s irányítják, helyes úton vezetik a híveket. 1806-ban Friesenhausen Dávid, bajor-zsidó származású tudós, József nádorhoz, a főherceghez javaslatot nyújt be. Rabbiiskola alapítását szeretné, azonban a véleményezésre felszólított rabbik elutasítják a korainak vélt tervezetet. Majd négy évtized elteltével, 1844-ben, a rendi gyűlés egy Rabbiképző Intézet felállítását határozza el. A magyar nép történetében alapvető változást hozott 1848. A zsidó ifjak is a nemzeti függetlenség oldalán álltak csatasorba, s komoly vérveszteséget is szenvedtek. A haynaui önkényuralom a zsidóságnak a magyar nemzet iránt mutatott egyértelmű érzelmeit és helytállását nem bocsájtotta meg. A

107 Elhangzott Budapesten, a Margitszigeti Nagyszállóban, 1977. december 15-én. 108 Zsoltárok 100,2. 109 Zsoltárok 100,4. 110 Zsoltárok 100,5.

szabadságharcban való részvétel miatt 2 300 000 Ft külön hadisarcot kellett a magyar zsidóságnak fizetni. Ez a hatalmas - később részben visszakapott - összeg megteremtette az intézet felállításának anyagi bázisát. A modern jellegű neológ rabbiképzésnek mindig voltak és vannak éles hangú ellenzői, de előrelátó, a jövőt, s a majdan mutatkozó igényeket megérző bátor előharcosai is. 1864-ben szaktanácskozást hívtak egybe és felkértek három ismert egyéniséget: Brill Sámuel Lőv pesti, Hochmuth Ábrahám veszprémi és Steinhardt Jakab aradi rabbit a létesítendő rabbiképző tervezetének kidolgozására. A konferencia a javaslatot némi módosítással elfogadta. Az 1868-as Izraelita Kongresszus kimondja: „...a felállítandó Rabbiképző Intézet gondoskodjék a Talmudnak és a hozzátartozó diszciplínáknak oktatásáról, egyszersmind azonban feleljen meg a modern tudomány követelményének.”

111 A megnyitó 1977. október 4-én volt. Már az első évtizedek hatása termékenyítően hatott. Az Intézet neveltjei és végzettjei, amikor bekerültek a magyar zsidóság vérkeringésébe, őrhelyeiken komoly munkát végeztek. Hivatást teljesítettek. Hittel, az ügy iránt érzett megkülönböztetett alázattal. Céljuk a hazai zsidóság arculatának formálása volt. Megmagyarosították az iskolát és a szószéket. A magyar nemzeti kultúra zászlóvivői, az igazság mindenkori hirdetői, a vallási és az egyetemes kultúra terjesztői voltak. A gyakorlatban mutattak példát, s igyekeztek megvalósítani Bacher Vilmosnak az Intézet, a Szeminárium felavatásán megjövendölt szavait. „A rabbik magukban hordva az üdvös és sikeres működés biztosítékát, magukban egyesítik a kor műveltségével a zsidó theológiai szakok alapos ismereté. Egyesítik a szív meggyőződéséből eredő vallásos érzületet a tudományos ítélet gyakorlott és tapintatos képességével. Egyesítik az emberiség erkölcsi javaiért, melyeknek ők is lesznek előharcosai, melyeknek ők lesznek hivatott szószólói. A lelkesedést a hazához való hű szeretettel és ragaszkodással, amelyben és amelyért, a szellem munkásai sorában ők is fognak működni.”

112 Az Intézet hatása a magyar zsidóság szellemi életére szinte lemérhetetlen. Nincs vallásunknak, s nincs a zsidó tudománynak olyan területe, amelyet a

111 Blau Lajos: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927. I. kötet. Budapest, 1927. 10. old. 112 Ünnepi mű a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára. Írták az Intézet tanárai. Budapest, 1927. 14. old.

Rabbiképző végzettjei ne tettek volna vizsgálódásaik és kutatómunkájuk tárgyául. E szellemi erő eredménye és következménye, hogy Bacher Vilmos és Bánóczi József irányításával lefordítják a Szentírást magyar nyelvre. Az elsőt a héber eredetiből. A Rabbiképző hatására jön létre az Országos Izraelita Iroda, majd a Magyar Zsidó Szemle című folyóirat, amely az egyetemes zsidó hitéleti kérdések mellett a tudományos diszciplínákkal párhuzamosan a magyar zsidóság történetével is foglalkozott. A Rabbiképző eredménye az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, az IMIT létrejötte. Kiadványai, évkönyvei, melyeknek publikálását mind a mai napig folytatjuk, a magyar zsidó kultúra legértékesebb darabjai. Feldolgozzák és felölelik kultúránk minden részét. A múltat, s a mindenkori jelent. Nagy értéknek tekinthetjük, a különböző jubileumi évkönyveket, diplomamunkákat, díjnyertes, valamint helyezett pályázati dolgozatokat. Büszkén írhatta Blau Lajos, az Intézet egykori világhírű rektora az ötven éves jubileumon: „Összefoglalóan mondhatom, hogy a Rabbiképző alkotta meg a magyar zsidó tudományt és irodalmat. Egy új virágzó ágat oltott be a magyar nemzeti irodalom hatalmas törzsébe.”113 Az Országos Rabbiképző Intézet volt növendékei itthon és külföldön terjesztették azt a tudást, melynek alapjait az Intézet falai között szereztek meg. A Rabbiképző hatása ilyen formában is túlnő hazánk határain. Ezt bizonyítja, hogy dr. Büchler Adolf a londoni- és dr. Krausz Sámuel a bécsi Rabbiképzőnek lett igazgatója. Dr. Guttman Mihály a boroszlói Rabbiképzőben, mint Seminarrabbiner tevékenykedett. Az intézetben tanult Dr. Büchler Sándor, aki a pesti egyetemen; dr. Eisler Mihály, aki a kolozsvári egyetemen; dr. Kecskeméti Ármin, aki a szegedi egyetemen; dr. Patai Ervin György, aki a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanított. Sorolhatnám tovább a neveket. Tudósok, kiváló pedagógusok, a hittudomány tanárainak arca villanna fel előttünk, s hivatásukat teljesítő rabbiké. Olyan embereké, akik megállták mindenütt a helyüket, dicsőséget szereztek annak az Intézetnek, melyben megismerhették a hit és a tudás forrását: az Országos Rabbiképző Intézetnek. Több mint három évtized távlatából nagy fájdalommal, égő sebekkel és sajgó szívvel gondolunk a második világháború tragikus éveire. A magyar zsidóság legszörnyűbb szakasza óriási vérveszteségeket idézett elő. A vidék

113 Idézett mű 27. o.

zsidóságának több mint 90 %-a, s egész Magyarország területén 600 000 ember esett áldozatul. S közöttük 89-en rabbik, hittanárok, tudósok, az Intézet végzettjei s hallgatói. Egy esztendővel a világégés után így ír erről a korszak krónikása: „A barbár nácizmus kezdetben különösen az úgynevezett „Talmudjude” ellen hirdetett harcot. Amíg ugyanis a harc „eszmei” síkon mozgott és a lelkek megfertőzése volt a cél, jó eszköznek bizonyult előbb a „Talmudjude” típust meghamisított és eltorzított formában bemutatni és gyűlöltté tenni; majd az egész zsidóságot ezzel e képzelet szülte és nem létező típussal azonosítva ellenszenvessé tenni. És valóban, amikor a termés már beérett és a halál angyala a fejeket kaszálni kezdte, nem volt különbség zsidó és zsidó között; tömegével pusztultak olyanok is, akiknek nemcsak a „Talmudjude”-hoz nem volt közük, hanem származásuktól eltekintve már magához a zsidósághoz sem. Mindamellett a náci hordák és a megfertőzött szellem rabjai különös előszeretettel kínozták halálra a zsidóság legfőbb képviselőit és megtestesítőit, a rabbikat.” Maga az Intézet is tragikus események történelmi színhelyévé válik. 1944. március 20-án az SS fegyveres csapatai elfoglalják az épületet, s az gyűjtőhelyévé lesz sok ezer zsidónak. A hit és a tudomány háza - micsoda pokoli és kegyetlen terv - lett az előcsarnoka a deportálási táboroknak. E falak élő szimbólumként szolgálnak, hiszen a szellem akkor is legyőzte az erőszakot, s e szellem tovább él. Új élet kezdődött a romokon. Módosult, s idővel átértékelődött a rabbiképzés, s a rabbi feladata. Megváltozott, átalakult, s arányaiban eltolódott a hazai zsidóság topográfiai helyzete. Azonban ismét rabbikat nevelt az Intézet. Alkalmazkodott a lehetőségekhez. Az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója évek óta dr. Scheiber Sándor professzor úr. Személyében a gyakorló rabbit, a világhírű tudóst, a kiváló pedagógust tisztelhetjük. Tudományos munkásságával példát mutat a hallgatóknak. Három díszdoktorátusa nemzetközi tekintélyének és elismertségének ékes bizonyítéka. Szervezője a magyar zsidóság szellemi életének. Szerkesztésében jelenik meg az egyetemes zsidó történetben is ez idáig ismeretlen sorozat. A Magyar Zsidó Oklevéltár köteteire utalok. Egyedi munka, mely a források összegyűjtését és rendszerezését foglalja magában. Újra indította az IMIT Évkönyveket, mely gyűjteményes feldolgozása a hazai zsidó tudományos életnek. Mint filológus, érdeklődési köre mindenre kiterjed, ami a magyar zsidóság életével összefügg. A péntek esti

istentiszteleteket követő kidduson naprakészen tanítja a ma zsidóságának időszerű vallási és kulturális téziseire az ott megjelenteket. Vidéken és a budapesti körzetekben nagy érdeklődéssel fogadott előadásain terjeszti a zsidó kultúra értékeit. Az Intézetben az elmúlt esztendőkben jelentős változások történtek. Színesebb lett a hallgatók összetétele. Dr. Lőwinger Sámuel 1946-ban, a második világháború utáni első évkönyv bevezető cikkében kiváló érzékkel látja meg a jövendőt. Így ír: „Reméljük, hogy a korszerű reformok elő fogják segíteni a szükségszerű fejlődés kibontakozását. A szomszédos államokkal való baráti kapcsolatok fokozottabb javulása után ki fog alakulni a megértés légköre, és miként a gyakorlatban a múltban is történt, hogy az egész közép-európai zsidóságnak itt legyen vallási és kulturális középpontja. Főiskolánk múltja és tradíciói biztosítják ezeknek a reményeknek a megvalósulását.” Az NDK-ból, Csehszlovákiából, Bulgáriából voltak, illetve vannak nálunk hallgatók. Tanulási igényeiknek minden vonatkozásban igyekszünk eleget tenni. Ők pedig átörökítik, átültetik, s a hazai viszonyokhoz alkalmazzák a Rabbiképzőben tanult elméletet. A gyakorlatban valósítják meg vallásunk szent, több ezeréves, de mindig időszerű tanításait.

Kedves Vendégeink! A magyar rabbikar tagjai, az Intézet végzettjei személyes helytállásukkal, prédikációs témáikkal hitet tesznek zsidóságuk mellett. Budapesten és vidéken egyaránt lelkiismeretes, odaadó munkát végeznek. A jövő záloga a zsidó szívvel gondolkodó és érző, a további felvirágzásban feltétlen bízó, a fejlődés gondolatában tudatosan hívő rabbi kezében is van. Híveink szeretete, tevékenységük kiérdemelt, méltó jutalma. Leendő rabbijaink is ezt az utat követik. E nemes cél eléréséhez szükséges megalapozott vallási tudományos és gyakorlati képzést szereznek az Intézetben eltöltött öt és fél év alatt. Az Országos Rabbiképző Intézet előre tekinthet. Előre, a jövő felé. Híveink elvárásának megfelelően folyik tovább a munka. Intézetünkben kántorképzés is történik, s valláskulturális szempontból nagy értékűek a vidéki s a főváros különböző körzeteiben megrendezendő hangversenyek, amelyeken a Rabbiképző kórusa jiddis és chászid dallamvilágot mutat be. Nem régen jelent meg a kórus első hanglemeze.

Igen Tisztelt Vendégeink!

A magyar zsidóság nevében hadd köszöntsem ismét a jubiláló Intézetet, s őszinte szívvel kívánok egészséget, alkotókedvet a Rabbiképző vezetőinek, s a tanári testületnek. S Önök, akik az iskola végzettjei és jelenlegi hallgatói, legyenek továbbra is büszkék a százéves épületre, a tanítás házára. Vigyék tovább, hirdessék tovább, terjesszék tovább az Isten iránti hűséget, a zsidó szellemiséget, a mély humánumot. Az egyetemes emberi értékekkel bíró kultúrát, melyet itt szívtak magukba. A múltra visszatekintve, a jelent látva, a jövőt érezzük. Kérem az Országos Rabbiképző Intézetre, valamennyiükre a Mindenható áldását!

Időzavarral küzködünk...114

Tóra-i olvasmányaink sorában kiemelkedő jelentősége van az e heti szidrának. Szakaszunkat a szent nyelven Jiszraunak, Jitróról, a midjanita főpapról szóló fejezeteknek nevezzük. Jelentősége abból adódik, hogy erkölcsi tanításaink fundamentuma, a tízparancsolat első leírása itt található. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, s nem tudjuk eléggé becsülni a bibliai tanítások e csodálatos, a távoli messzeségből is erősen ható példáját. Népek, nemzetek tűntek fel, s buktak alá a történelem, változó színpadán. A tízparancsolat azonban mindig időszerű marad. Miről beszél nekünk, a ma emberének a tíz ige? Irányzatok és ideológiák összecsapásából kristálytiszta köntösbe öltözve, a maga egyszerűségében és fenségében feltűnik az egyisten hit, a monoteizmus méltósága. Lényege: az ember megérti-megérzi Isten oszthatatlan egységét, s azokat az erkölcsi törvényeket, melyeket Tőle eredeztetünk.

ושדקל תבשה םוי תא רוכז „Őrizd meg a szombat napját, és szenteld meg azt.”

115 Hangzik felénk a pihenőnapról szóló parancsolat. Jelentőségét és lényegét a következő aggáda világítja meg: Rabbi Ákibát, az ókor híres tanítómesterét megkérdezte Turnus Rufus

116

: ?( לוחה תומימ תבשה םוי הנתשנ המב ) םימוימ םוי המ ולאשש תחא םעפ םישנא ראשמ רתוי הלודגל תיכז המב ןירבוגב רבג המ : אביקע יבר ובישהו - Mi a különbség a szombat és a többi hétköznap között. Ákiba a következőket mondotta: - Mondd Uram, mi a különbség közötted és katonáid között? - Engem - hangzott a várt válasz - a császár emelt katonatársaim fölé, hogy feltekintsenek reám, hogy példaképül legyek nékik, s irányítsam őket nehézségeik idején. - Látod - folytatta Ákiba - Isten emelte ki a szombatot, szinte vezérül a többi köznap fölé. Hogy a szombat legyen az ideális nap. Hogy a szombat legyen a példakép. Hogy a szombatra várjon a köznap katonája, az ember.”

117

114 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagógában, 1978. január 27-én, Jitro hetiszakasz szombatján. 115 M. II. 20. fejezet. 116 Turnus Rufus a talmudi neve Quintus Tineius Rufus-nak, aki 130-134 között Judeában kormányzóként képviselte Rómát. „Filozófusként” Rabbi Akiba egyik szellemi vitapartnere volt. A Kohelet rábá. 83,17. szerint ő ítélte halálra Ákibát.

A szombat jelentőségét és lényegét igazán napjaink embere értékeli. Állandó időzavarral küzködünk. Kemény munka, a család életének ezernyi kérdésköre, kötelezettségek, háttérbe szorítják a pihenés, a nyugalom, az önkoncentráció idejét. Vajon helyesen, jó időbeosztással élünk? Jut-e energia, kellő türelem a lélek és a szellem ápolására? Világjelenség a fizikum jó karbantartásának igénye. Ez így is van helyén, hiszen csak megfelelő állóképességgel lehet tartósan, hosszadalmasan dolgozni. Vajon a lélek „kondíciójára” fordítunk-e elég időt? A hétvégi pihenő, a szombat s a vasárnap alkalmat ad-e arra, hogy lelki egyensúlyunkat megfelelő állapotba, ideálisnak tűnő szintézisbe hozhassuk? Már az ókor embere - talán tudata alatt - felfedezte, hogy mindennek és mindenkinek szüksége van nyugalomra. A természetnek, az eszköznek és az embernek egyaránt. Az ember életének szintézisét megleljük, ha a valóban ép testben mindenkor az ép lélek, azaz a kifinomult kristálytiszta, a mindenkori tökéletességre törő szellemiség található.

117 ג''ל אשת אמוחנתו א''יפ ר''ב

...hogy merjünk egymás szemébe nézni...118

Ma, zájin ádár napján, Mózes születésének és halálának évfordulóján körültekintünk, s fájó szívvel gondolunk mindazokra, akik a Gondviselő kifürkészhetetlen akaratából véglegesen eltávoztak közülünk.

119

Rájuk emlékezve merítsünk erőt a mózesi életműből, a legnagyobb zsidó gondolkodó élete példájából. Forrongó, változatos században élünk. Egyikében azoknak a jellegzetes időszakoknak, mikor az emberiség önmaga döbben meg legjobban saját teljesítményétől, s minden erejét igénybe kell vennie, hogy az önmaga teremtette fejlődéssel lépést tarthasson. A ma embere csodáló tekintettel figyeli korunk teljesítményét. Érdeklődésünket az ember alkotta művek, technikai csodák, a társadalmak belső mozgásai, változásai kötik le. A gondolkodó ember méltó elismeréssel övezi, s megérdemelt magaslatra helyezi a kortárs alkotását. Igen ám, de korunk ízlés- és értékváltozásai mellett tudomásul vesszük azt is, hogy nem egy ember szellemi és fizikai képessége és ereje teszi alkalmassá nagy feladatok véghezvitelére. Nem a magányos emberé, nem az egyedül járó egyéniségé a jövő, hanem az egyénekből összetevődő közösségi alkotószellemé. Az elmúlt hónapokban bibliai olvasmányaik során olvashattunk őseink keserű rabszolga munkájáról. Majd megszületik Mause Rabbénu, Mózes a tanító, a géniusz, aki élethivatásának tekinti közösségének megmentését. Az ő történetével összefüggésben találkozunk a zökénim szóval

120

, az „idősek testületével”, amely nem egy meghatározott számú idős emberekből álló zárt gyülekezet volt, hanem olyan szellemi-vallási vezető testület, amely, ha kellett atyai szigorral, vagy szülői belátással, de mindig előrelátó bölcsességgel irányított. A Mózes által szervezett vallási vezető testület lehet a mintája a

118 Elhangzott 1978. március 16-án, zájin ádár napján, a Budai (Újlaki) zsinagóga dísztermében. 119 A magyarországi zsidóság hagyománya, hogy zájin ádár napján, Mózes születésének és elhalálozásának évfordulóján a helyi közösség halottairól és a világ zsidóságának legnagyobb elhunyt személyiségeiről emlékezik meg. 120 RÁMBÁM: Misne Torájának bevezetésében (4. par.) olvassuk: סחניפו רזעלאו ;םינקז םיעבשל וניד תיבב הלוכ ונבר השמ הדמיל ,הפ

לעבש הרות הבתכנ אלש יפ לע ףא והוויצו הפ לעבש הרות רסמ ,ו נבר השמ לש ודימלת אוהש עושוהילו .השממ ולביק ןתשולש ,עושוהיו הפ לע דמיל וייח ימי לכ ,עושוהי ןכו ;הילע .

közösségi érdekeket képviselő testületnek, melynek mindenkori célja egyetemes emberi értékekkel bír. De nemcsak a formát, hanem természetszerűleg a tartalmat is a múltból meríthetjük. Ha fellebbentjük az emlékezés leplét és visszatekintünk ifjúságunk éveibe, a régmúltba, láthattuk, hogy ez emberiség szótárában az a szó: bizalom, háttérbe szorult. Amikor a bizalom hiányzott, akkor bizalmatlanság ülte meg a szíveket, pedig az ifjú fogékony lelkivilága befogadta volna a bizalom sokat sejtető tartalmát. Teltek az évek, múltak az évtizedek, s a történelmi kataklizma megsemmisítette egyetemes zsidóságunk egyharmadát. Ismét meg kellene teremteni az ember szívében a bizalmat. Isten iránt, az emberek és önmagunk iránt. A Tóra tanításai mindenkihez szóltak, hogy megmutassák a jó, a helyes utat, hogy eligazítsák a tévelygőt. Általa érzelmi világunk gazdagodott. Másként értékeltük és jobban becsültük egymást. Megtanított arra, hogy merjünk egymás szemébe nézni. Felnézzünk az igaz emberre. Értékeljük, ki tehetségével él. Forma és tartalom. Mindkét fogalom a mózesi eszményt idézi. Hiszen a közösségünk iránt érzett felelősségtudat, az elkötelezettség fontos számunkra. A múlt kútjából merítünk, hogy a jövő felé nagyobb vallási egységben és felekezeti szervezettségben tekinthessünk előre. Zájin ádár napján nemcsak az elmúlásra, hanem Istenbe vetett őszinte hittel a jövőt fürkésszük. Legnagyobb tanítómesterünk, Mause Rabbénu születésének és halálának évfordulóján ismételten hitet teszünk az általa lehozott törvények tisztelete, elfogadása és betartása mellett.

Az ómer számlálása121

בה םוימ תבשה תרחממ םכל םתרפסו רמע תא םכאי הנייהת תמימת תותבש עבש הפונתה „És számláljatok magatoknak a napokat az ünnep másnapjától, attól a naptól,

midőn hozzátok a lengetés ómerjét.”

122 Hét héten keresztül minden este felhangzik az áldás szava. Ezzel köszöntjük a biblikus eredetű ómert. A Tóra elrendelését a talmudi kor tapasztalaton alapuló gondolatvilága érzékletesebbé teszi, megvilágítja, illusztrálja. Az ókor embere - kinek életében a bibliai parancs mindennapi gyakorlat volt - , hálatelt szívvel fordult az Alkotóhoz örömének idején, amikor fáradságos keze munkájának eredményeként végig tekintett a dús termést hozó árpatáblán. A hála megnyilvánulásaként az első kévét a Szentélyben mutatták be. A mai - közösségeinkben erősen gyökerező - vallási szokásnak, az ómerszámlálásnak ez a mezőgazdasági és vallástörténeti alapja. A Talmud vibrálóan érdekes világa elénk tárja az ómer learatásának korhű formáját, egyéni módját.

123 ןישועו בוט םוי ברעמ ןיאצוי ןיד תיב יחולש ןישוע ןה דציכ רוצקל חונ אהיש ידכ עקרקל רבוחמב תוכירכ ןתוא Bész-din küldöttei (mezőgazdasági szakemberek és egyben a vallás törvényeinek ismerői) az ünnep előestéjén közösen kimentek a büszkén lengő árpatáblákra. Nagy tapasztalattal, ügyes kézzel, a magtól duzzadó gabonaszálakat kiegyenesítették, s kalászfonatú kévéket formáltak belőlük. Az alapos, szakértelmet kívánó munkának célja az előkészítés volt. A mezővárosok lakói odaáramlottak és szemtanúi lehettek az érdekes párbeszédnek: Arató: Testvéreim! Eljött az aratás ideje? Nép: Igen! Igen! Arató: Ilyen sarlóval, s ebben az edénybe? Nép: Igen! Igen!

121 Elhangzott 1978. május 25-én, lág báomer napján a Budai (Újlaki) zsinagóga dísztermében. 122 M. III. 23,1. 123 Talmud: Menáchot 65a.

Ezután aprólékos részletek, a munka fázisainak hű leírása. Mind-mind érzékeltetik az esemény mozzanatait, jelentőségét, s korábban vitatott egyértelműségét. Ez az ómer eredete! A középkorban, s a késői századokban a szefira, az ómer számlálásának napjai gyásszá váltak a zsidóüldözések szomorú évfordulójaként. Az ómer fontossága és történeti súlya érződik az aggáda mondanivalójában, a Bész hámikdossal összefüggésben. Két fogalom, melyet érdekes formába ötvöz a talmudi gondolatvilág. „Csodás események történtek őseinkkel a Szentély idején. Nem vetélt el asszony. Nem volt tisztátalanság a főpapon jaum hákippurim napján. Nem oltotta el soha égi eső a magasságok felé törő áldozati lángot. Nem találtak alkalmatlan részt az ómeráldozatban.” Az ómer tanítása az ókori valóságot jellegzetesen ábrázolta, s szimbólumonként korunk emberére is hat. Kifejlesztette évezredekkel ezelőtt a kötelességtudatot, az ősi erővel formáló Tóra-i parancs betartását. Értékes tanítás, melynek középpontjában a törvény őrzése, s a hála áll. A gondolkodó, hívő lélek elődeinkhez hasonlóan a megtett munka után, a mózesi rendelkezések következetes betartása után tiszta szívvel és lélekkel érezhet hálát a Világ Alkotója iránt. Az atyák nyomdokain járva, áhítattal mondjuk napjainkban is a régi áldás szavait:

„Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, Világ Alkotója, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal, s elrendelted az ómer számlálását.”

Miért a Szinájon vette át Mózes a kőtáblákat?124

Virágillat érződik szerte a világon, minden zsinagógában. Legszebb növényeinkkel díszítjük fel Isten hajlékát, hogy méltó körülmények közepette fogadjuk legszebb ünnepeink egyikét, a sovauauszt. Ezen a napon - hagyományaink szerint - Mózes átvette a Szináj-hegyén a két kőtáblát, melynek tanításai, melynek igéi évezredek óta a világegyetem megingathatatlan alapjait képezik. A törvény adását megelőzően az erkölcsi élet tisztasága még meghatározatlan volt. Nem találtatott olyan forma, amely a mindennapok küzdelmeiben megszabta volna az emberek sorsát, munkalehetőségeit és cselekvési szabadságának skáláját, egyéni lehetőségeit, közösségi felelősségét. Ha a tízparancsolat tételeit olyan formának fogjuk fel, amelybe a tartalmi töltetet a modern kor embere is megadhatja, joggal kereshetünk időszerű, örök értékű tanítást, mely e szent tézisek szellemében született. Miért a Szinájon vette át Mózes a kőtáblákat? Joggal hangzik fel e kérdés, hiszen a Tóra jelentőségének és nagyságának, szellemi értékének megfelelően egekig nyúló havas bérceken kellett volna átvenni. Talán az örök hó birodalmában tartozó Himaláján? Talán az alpinisták számára megmászhatatlannak, bevehetetlennek tűnő Mount Everesten? S mégis a Szinájról ered a Tan. Arról a hegyről, amely a legkisebb, a legalázatosabb a hegyóriások között. Nem véletlenül lett ez a hegy történelmi helyszínül. Tudatosságot vélünk felfedezni e meghatározó cselekedetben. Azért lett szülőhelyévé a tízparancsolatnak a Szináj-hegy, hogy ezzel is mindenki számára egyértelművé váljon, és elterjedjen a Tórában szereplő jellemformáló gigászi szellem és az emberek életét, különösen a zsidó ember életét szükségszerűen meghatározó szerénység. A nagyság a szellemiségben és a szerénység a jellemben, ez a Szináj-hegyen történt kinyilatkoztatás szimbólumának reális magyarázata. Jákob leszármazottai keserves, küzdelmes kényszermunkát végeztek Egyiptom országában, kezüket feltörő munkájuk egyike, a kövek kibontása volt a hatalmas hegyekből. Ők is rabszolgák voltak, kváderköveket faragtak,

124 Elhangzott 1978. június 12-én, sávuot mázkirján, a Lágymányosi imaházban.

melyekből a fáraók, az elnyomók, elmúlásakor síremlékeket, a piramisokat építették. A szerénység gondolata különleges érvénnyel bír a mai napon, a mázkir óráján. Pár nappal ezelőtt a modernkor egyik új ihletettségű művészének, Aldo Scavardanak kiváló alkotását tekinthettem meg. Filmjének címe: A folyó vonala. Lírai feldolgozása ez a római gettó deportálásának. Központi figurája egy tízéves kisfiú, akinek anyját és nagyszüleit, teljes családját deportálták. A történet a gyermek menekülésének útját mutatja be Rómából Londonig. Megrendítő epizód: Egy zsidó orvos, aki a gyermeket menekíti, vonattal halad kitűzött célja felé. Partizánok támadják meg a szerelvényt és felrobbantják azt. S az orvos látván a sebesültek sokaságát, a vérző embereket, orvosi esküjéhez híven nem menekül tovább, ott marad gyógyítani. S miután holtfáradtan leül, hogy megpihenjen, egy SS tiszt megköszöni fáradtságos munkáját, majd nemzetisége felől érdeklődik. Amikor megtudja, hogy az orvos zsidó, önfeláldozó munkájáért, „hálából”, koncentrációs táborba záratja. Az orvos kötelességét teljesítette. Ezért szenvedte el a mártírhalált. Fájó kegyelettel gondolunk azokra, akik nem lehetnek velünk, akik mártírhalált haltak Isten szent nevéért, és zsidóságukért.

„Ki nevezhető bölcsnek, hősnek, tekintélyesnek?”125

A peszachtól „nagyünnepeinkig” terjedő időszak minden héten visszatérő olvasmánya a Pirké ovajsz, azaz az Atyák tanításai. Életismeret és élettapasztalat jellemezte a talmudi kor zsidó tudósait, akik e bölcs mondásokat, gnómákat, szentenciákat megfogalmazták. Egyik legérdekesebb kérdéssorozatot Ben Zajmo, a híres tanítómester teszi fel. Hangja tiszta, és a magasságok felé szárnyal: Ki nevezhető bölcsnek, hősnek, tekintélyesnek?

Éjzehu chóchom? - Ki a bölcs?126 Kit nevezhetünk ma, századunk utolsó harmadában bölcsnek?

ץרא ךרד םע הרות דומלת הפי „Világi foglalkozás a hagyomány igaz szavával egységet teremt.”127 Minden embernek, ha hivatása van, munkája teszi érdemessé életét. Az a munkakör, mely életünknek értelmet, célt adhat. Amely kifinomultabbá és emelkedettebbé teheti gondolkodásmódunkat. Amely minősíti cselekedeteink értékét, amely egyéniségre nevel. Amely formálja alkotókészségünket és embertársainkról alkotott világképünket. Hitünk és hagyományos irodalmunk, életünknek szerves részei. Hisszük, tudjuk, hogy a vallás nevelte évezredek egyértelműen az emberiség érdekeinek megfelelően, meghatározzák és kiszélesítik fejlődésünket. Valljuk, hogy modern korunkban is bölcs

128

ember az, ki e szinkront, összhangzatot keresi, és megtalálja.

Éjzehu gibor? - Ki a hős?129 Hangzott a második kérdés. A hősiesség fogalma korunkban átalakult. Gyökeresen megváltozott. Alkalmazkodott a mához. Napjaink hőse nem az állig felfegyverkezett harcos, hanem a tudós, aki szikéjével szívet ültet át. A tudós, ki először lépett más bolygóra, akinek első szava az idegen égitesten bibliai idézet volt:

125 Elhangzott 1978 nyarán, a Magyar Rádió „Az izraelita felekezet negyedórája” című, havi egy alkalommal jelentkező műsorában. 126 םכח והזיא - Misna, Ávot 4,1. 127 Misna, Ávot 2,8. 128 םכח 129 רובג והזיא - Misna, Ávot 4,1.

תישארב ארב םיהלא תא םימשה תאו ץראה „Kezdetben Isten teremtette az eget és a földet.”

130 A tudós, aki olyan városnegyedet tervez, melyet nem dönthet romba földrengés. Korunk hőse a tudós. És az a team, amely semlegesíteni akarja a környezetártalom szennyezéseit. A tudós, aki köldökzsinórral lebeg a világűrben, aki a föld légkörén túl is, e földet, földünk lakóit, az embereket szolgálja. A tudós, aki a holnapra is gondol. Aki az éjt is nappallá teszi, hogy kutatásainak eredményeképpen megtalálja a gyilkos kórnak, a ráknak az ellenszerét. Példaképünk a tudós. Ki maradandót alkot, és szellemével kutatja és átfogja földünket. A tanítómester harmadik kérdése így hangzott:

Éjzehu mechubod? - Ki nevezhető tekintélyesnek?

131 Az emberiség iránt érzett felelősség, napjaink felelőssége kezünkbe adatott. E problematikát megvilágítja a midrás tanítása egy vitában, mely az ókori rabbik közt folyt: Vajon melyik a legfontosabb hely az egész Bibliában? A legtekintélyesebbek közül való így felelt:

ךערל תבהאו ךומכ „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.”

132 A másik azt mondta:

והפדרו םולש שקב „Akard a békét, és tégy is érte.”133 A harmadik Berésisz könyvének ötödik fejezetéből idézett:

םדא תודלות רפס הז „Ez az ember története.”

134 Bibliánk egyértelmű és félreérthetetlen. Nem azt mondja, hogy a fehér bőrűé vagy a fekete emberé. Nőé vagy férfié? Szellemi foglalkozásúé vagy azé, ki arca verejtékével szerzi meg kenyerét? Szentírásunk kifejezési formája, messziről szól hozzánk, de örök érvénnyel.

םדא תודלות רפס הז

130 M. I. 1,1. 131 והזיא דבוכמ - Misna, Ávot 4,1. 132 M. III. 19,18. 133 Zsoltárok 34,15. 134 M. I. 5,1.

„Ez az Ember törvénye és története.” Mindannyiunké! Közös tulajdonunk. Értékrendszerünkben is mechubod - tekintélyes az lehet, ki a Szentírás gondolatiságát átérzi és annak szellemében él. Nem tesz különbséget az emberek között. A tanításaink szellemében járunk, ha bölcsesség veszi körül környezetünket, ha a tudomány megszépíti napjainkat, és napjaink hittel és tartalommal telítődnek meg.

Ég az örökmécses135

Ünnep a mai. Két évvel ezelőtt a budai körzet részére megjelölt úton az első megállóhoz érkeztünk. Megválasztjuk, kiegészítjük - részben fiatalokkal - elöljáróságunkat. S ezt az ünnepi aktust e terem - melyet modernizáltunk és átalakítottunk - átadásával kötöttük egybe. Az előttem szóló világi vezetők méltatták a körzet életét. Engedjék meg, hogy most a rabbi fogalmazza meg és tolmácsolja, mit jelent számunkra második otthonunk. Több évszázados legenda szavait idézzük:

ךדי לע רומשאו ירנ לע רומש ,ידיב ךרנו ךדיב ירנ ה''בקה רמא „Így szól az Örökkévaló: fényem a kezedben van. De fényed felett én

rendelkezem.”

136 Fényed, azaz az ember fénye, a léte, e biológiai égés Isten kezében van. E vallási tétel nagyságát, igaz voltát, valóságát most érezzük. Most, mikor közelednek „nagyünnepeink”, amikor mélyebben tekintünk önmagunk lelkiismeretébe, amikor meggyőződéssel valljuk: a zsinagógai újév napján megíratik, s az engesztelés napján megpecsételtetik minden teremtmény sorsa. „És fényem a te, azaz az ember kezébe adatott.” Mit jelent ez a fogalom: Isten fénye, Isten világossága? Az elérhető tudás, a kultúra minden vívmánya, a szellem minden produktuma Isten fényességéből adatik. De ezek felett mi rendelkezünk. Mi az emberek. Akaratunk függvénye, hogy elfogadjuk-e mindazt, amit a Tóra adott számunkra. Az akarattól függ, hogy élünk-e a tanítások szellemében, hogy gyakorlatban megvalósítjuk-e az elmélet elismert tanításait. A most felavatandó központunk szolgálja a kultúrát! De, mindenek előtt, Isten háza lesz, amelyben ég az örök mécses.137 A most felszegzett mezuza és a frigyszekrény felett fényességet árasztó örökmécses ébren tartja bennünk a gondolatot jöttünkkor és ittlétünk kellemes időtartama alatt. A naponta vallott két szót, mely hitünk lényegét foglalja magában:

דחא 'ה

135 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagóga kultúrtermének és oktatási központjának avatásakor, 1978. szeptember 25-én. 136 Midrás rábá: 20b. 137 דימת רנ

Isten egyetlen egy! A valláskultúra otthonává is válhatnak e régi, de immáron új köntösbe öltöztetett falak. A tudományos-technikai forradalommal párhuzamosan az emberek érdeklődése a humán stúdiumok felé is kiterjedt. Múltunk eseményei, történelmünk, folklórunk, zenekultúránk leköti az emberek figyelmét. Természetesen mindezek hátterében a vallás ihletettségét és nyomait keressük és igyekszünk bemutatni. Legyen e terem továbbra is otthona a Talmud Tórának! S itt ismerkedhessenek meg gyermekeink - jövőnk letéteményesei - a betűvetés tudományával, ünnepeinkkel, a zsidóság lényegével. A filozófiatörténet egyik reprezentánsa: Feuerbach, aki formálólag hatott a modern gazdaság- és társadalomelmélet tudósaira, tömören így jellemzi önnön fejlődését. „Isten volt első gondolatom, az ész a második és az ember a harmadik, az utolsó gondolatom.” Így szeretnénk mi is gyermekeinket nevelni. Ismerjék meg az istenhitet és a modern korunkra jellemző racionális gondolkodást, az embertársak szeretetét, a másik ember megbecsülését.

A SALOM szó és a betűmisztika138

וערז לכל םולש רבודו ומעל בוט שרוד „Javát keresi népének, és a békét idézi elő egész nemzetségének.”

139 Még néhány nap és felolvassuk zsinagógáinkban Eszter tekercsét, az ókori zsidóság egy részének megmenekülés-történetét. A tekercs, a megilla utolsó szavait idézzük szent nyelven és magyar fordításban. E klasszikus tartalmú és csengésű mondat egy szava nagy betűkkel lett kiemelve:

םולש SÁLOM – SÓLAJM – BÉKE. A mágidusz irodalom mozaikszóként értékeli e négy betűt: a sin, lámed, váv, mem. A betűkből újabb szavakat képeznek, amelyek a purim teremtette békének megálmodott komponensei. 1. ש - SIN. Az első betű ihlette fogalom: SIMUS - SZOLGÁLAT. Isten szolgálata és az emberé. Kitárulkozó és vágyakozó lélekkel fordulunk az Alkotó tanítása és törvénye felé. Mert ez a létalapja és egyben szilárd pillére hitünknek, gondolkodásmódunknak. Istent szolgálni hivatás, az emberért dolgozni örök feladat. Az úton nem elég végigmenni. Kristálytisztán kell 1átnunk az elődeink által megfogalmazott célt. Az előrejutás milyensége és mértéke, tenni akarásunk, alkotókedvünk, szorgalmunk, egyszóval hitünk függvénye. 2. ל - LÁMED. A második betű ihlette szó: LÉV - SZÍV. Korunk a technika százada. A gép könnyíti - bármennyire anakronisztikus, mégis igaz - humanizálja az életet. Komputerek, távirányítás és megannyi csoda környezetünket átalakította. Az emberen kívül mindenütt gépek működnek, sőt ma már az emberi szervezetben is. Könnyítik a szív működését, stimulálják a vér keringését. Azonban a purimi örökség érzelmi részét, az emocionális gazdagságot nem helyettesítheti mechanizmus. Csak a szeretet, mely nélkül vajmi kevés értéke van a földi létnek. 3. ו - VÁV. A harmadik betű ihlette fogalom: VIKUÁCH - PÁRBESZÉD. Korunk ellentmondásokkal telített. Az emberiséget talán még soha nem érte ennyi megpróbáltatás. Megméretünk. Az összefogásra még nem volt ennyire szükség. Mi is igényeljük a párbeszédet. Valljuk és hisszük, hogy a dialógus

138 Elhangzott 1979. március 9-én, a Budai (Újlaki) zsinagógában, Tecáve hetiszakasz szombatján. 139 Eszter 10,3.

nem elválaszt, hanem összeköt. Itt érezzük különösképpen a purimi végmondat igazát: „Felelősségteljes munkánk javát keresni a népnek.” 4. מ - MEM. A negyedik betű ihlette fogalom: MIKVE - REMÉNY. A sólajm szó utolsó betűje teológiánk egyik legszebb gondolatát csengi vissza. A tragédiák szenvedésekkel izzott korszakában is éltető erő volt a bizalom a holnapban. Immár évtizedek távlatából napjaink nyugalma és alkotó légköre a távlatot, a jövőt vetíti elő. Törekszünk, hogy a mózesi szellem forrásra találjon. Tanítással oldhassuk a tudásra vágyók szomját. Hirdessük vallásunk emberségét, erkölcsiségét, szilárd istenhitét! Az értelem hivatott csak a hódításra, azaz ismeretlen területek felfedezésére, hivatott a tudomány különböző ágainak legteljesebb megismerésére. Így közkinccsé, mindenki számára megközelíthetővé, elérhetővé válik az. S az embernek öröme telik majdan benne. Évezredek megálmodott eszménye változatlanul a jövő nagy álma. Vajon megélhetjük generációk tapasztalatait magába foglaló elvek megvalósulását? Táguló életszemléletünkkel valljuk és hirdetjük: a tudás lesz a mérték. Összeegyeztethető mindaz a kincs, melyet az ókor vallása, zsidó tanításaink, valamint az űrkutatás korának szociális és technikai vívmánya adhat.

Édesapám emlékére140 (Gondolatok a Midrás Tánchumá olvasása közben)

יתמיא לארשי ןידמוע ? שישכ ל םה םינקז „Mi volt a zsidóság fennmaradásának feltétele? Az idős emberek.”141 Az urbanizáció napjaink legtermészetesebb tényezője. A motorizált világ könnyebbé, kellemesebbé, kényelmesebbé teszi életünket. A telekommunikáció révén távoli világrészek történelmi változásairól és kulturális eseményeiről a történések napján értesülhet az érdeklődő. A technika forradalma átalakította céljainkat, s néha előidézi eszményeink megváltozását is. Szerte a világon új „divatnak” lehetünk tanúi. Fiatalok elköltöznek otthonról, a szülői házból. Önmaguk formálják baráti körüket, s termelik ki az új példaképeket. Korunk szelleme: az önállóság. Korunk elvárása: az individuális alkat. Az, ki új formákat teremt és megtölti azt modern tartalommal. De vajon a huszadik század szükségszerű következménye, az új hullám „filozófiájának” várható konklúziója az, hogy a gyermekek külön lakásba való költözésével érzelmileg is eltávolodik az otthontól, a szülői háztól? Természetesen nem általánosításról beszélünk. De mégis. Példák sokasága bizonyítja, hogy szociális intézményeinkben, a megfelelő egzisztenciális környezetben és létbiztonságban élő szülők, kiknek mindenük megvan, csak egyet hiányolnak: a gyermeki szeretetet és figyelmességet. Két hétben egyszer egy szép csokor virág, egy hónapban egyszer egy tálca sütemény, vajmi keveset jelent. Más kell, több kell! Tisztelet, őszinte ragaszkodás, spontán odaadás. A hagyományos irodalom rögzíti: „Mózes elrejtette arcát, mert félt Isten jelenléte felé tekintetni.” Két ellentétes nézet, vajon helyesen vagy helytelenül cselekedett Mózes, hogy arcát elfödte az Örökkévaló elöl? Rabbi Jöhausua ben Korchó szerint igazul cselekedett, mert ha odanéz, akkor az Úr kinyilatkoztatta volna neki, hogy mi az élet értelme. Rabbi Hausea szerint jól tette, mert Mózes tudta, hogy mi a tisztelet.

140 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagógában, 1979. július 2-én, édesapám halálának negyedik évfordulóján. שרדמ אמוחנת , תשרפ תומש : ד״ , ט״כ 141

Igen, évezredek messzeségéből - még ha ellentétes szimbólummal is - tanító mesterünk hozzánk szól. Istenre nem „tekinthet” ember, hiszen Ő érzékszerveinkkel megközelíthetetlen. De a szülőre - a feltétlen tisztelet megadása miatt - rá kell nézni, fel kell keresni. Gondolatait várni. Álmait teljesíteni. Vallásunkból is adódó kötelezettségünk ez!

םלועה תוחור עבראמ ןושארה םדא לש ופוג תא ץבקמ ליחתהו „A Világ Alkotója az első embert a porból teremtette, s az első porszemeket a

világ négy tájáról gyűjtötte össze.”

142 Ez a mondat vallásfilozófiánk egyik sarkalatos pontja lehetne, hiszen benne olyan gondolat fogalmazódik meg, amely mentes minden elfogultságtól, vagy részrehajlástól. Ékes bizonyítéka vallásunk elfogadott, állandóan hangoztatott tanításának: nincs különbség az Isten teremtette emberek között. „A hit az élet ereje. A gondolkodó ember mindig valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor léte értelmetlenné válna.” -vallja Tolsztoj. Mi hiszünk tanításainkban. Hiszünk évezredek áldozatvállalásaiban. Tanításaink összessége a megpróbáltatások viharában jegecesedett ki. Mindig hirdettük az univerzalitás gondolatát. Ámosz próféta óta folytatólagosan valljuk és hirdetjük az egyetemesség eszméjét. Aime Ceasare színes bőrű író mondta: „Ha egy feketét meglincselnek, egy ázsiait megaláznak, ha egy zsidót állásáért gúny tárgyává tesznek, az egész emberiség önmagát vágja arcul.” Forrongó tisztuló világunk katarzison megy keresztül.143 Mi is hirdetjük a továbbiakban is, hogy földünk olyan álmok hordozója lesz, mely Istennek tetsző, s melynek végső célja az ember életének, környezetének jobbá és szebbé tétele lehet.

שרדמ אמוחנת , ידוקפ תשרפ : ח״ל , ״ג 142 In: 143 Aime Ceasare (1913-2008)

Énekek Éneke a Körszínházban144

A magyar színháztörténet egyik jelentős állomásához érkezett el a Körszínház, amikor az 1979-es nyári évadban nagy sikerrel bemutatta az Énekek Éneke című előadását. Kétségkívül művelődéstörténeti produkció, amelyről az előadás rendezője Kazimir Károly a következőket írja: „A Körszínházban többek között az emberiség, a földrészek nagy eposzaiból emeltünk ki részleteket. A részletek nem jelentettek kevesebbet vagy mást, csak az egy estére felfoghatót, feldolgozhatót. A Biblia történeti-társadalmi-emberi problematikája vallásos érzéstől, korosztályoktól függetlenül erősen foglalkoztatja az embereket. A Biblia örök. A napi események változóak, mint maga az élet. A Biblia világa minden más irodalomnál egységesebb és mindennél szerteágazóbb. A Biblia több mint egy irodalom, ezért is örökéletű.” A rendezőt, a nagynevű szakértőket, a bibliatörténészeket és bibliakritikusokat természetesen nem teológiai elvek vezérelték. Komoly mondanivalót, örök értékű, emelkedett univerzális gondolatokat kerestek és találtak meg a Szent iratokban és azoknak költői megfogalmazását ültették át a dramaturgia nyelvére, és ábrázolták hatásosan a városligeti előadáson. A darab összességének teljes megértéséhez feltétlenül szükséges a Biblia alapos ismerete, valamint betekintés az apokrif iratokba. Hiszen az előadás három órája alatt a Biblián kívül érintik a Korán eseményeit is, valamint kitűnő intonációval érzékeltetik Platón, Heltai Gáspár, Károli Gáspár, Racine, Ady Endre, Kaffka Margit, Babits Mihály, Juhász Gyula és Thomas Mann szövegeit. A darab jelentős részét az Szentírás első részének, azaz Mózes első könyvének fejezetei képezik. Kiemelve azokat a fordulópontokat, melyeknek központi témájuk a párválasztás, illetve a szerelem. Megismerkedhetnek a Bibliát kevésbé ismerő nézők Ábrahám és Sára küzdelmes életével, Szodoma és Gomora dús példázatú történetével, Lót és leányai drámai eseményével, Jákob akadályokkal teli társkeresésével, harcaival, ellentmondásaival, igazságérzetével és nemes céljaival. József és Putifárné, Dávid és Batséba történetével.

144 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagóga dísztermében, 1979. július 15-én a „Biblia és a színház” című valláskulturális rendezvényen.

A művet tekintve igazán megértheti a néző, hogy a színházművészet mennyire lehet - s kell is hogy az legyen - önálló, összetett, kreatív művészet. Olyan kifejezési forma, amely alkalmazkodik a kor szellemi igényeihez, ízléséhez, elvárásaihoz. Amely hivatott arra, hogy feltárja a kultúrhistóriai hiányosságokat, világító fényével ráirányítsa a figyelmet szellemtörténeti problematikákra, hiányosságokra, összefüggésekre, napjaink aktuális kérdéseire. Az előadás különös erénye az a harmónia, amelyik mindkét felvonás alatt arányosan szétoszlik. A Mózes szavait tolmácsoló hivatott művész, átérezve mondanivalójának súlyát, a szöveg ősiségét, hozzánk szól, a ma emberéhez. Nagyszerű dramaturgiai fordulattal érzékelteti a súlypontos mondatokat, amikor azok a szent nyelven és magyarul is elhangzanak. Szinte végigviharzik a drámai feszültség, amikor ciklikusan visszatérően ismétlik a mondatokat: Lau tircoch! - Ne ölj! Kábéd esz óvichó veesz imechó! - Tiszteld apádat és anyádat! A körszínházbeli darabokban már megcsodált különleges mozgáskultúra most is ötvöződött a különleges, de ugyanakkor rendkívül pregnáns és mély kifejezőerővel rendelkező zenei aláfestéssel. A feszültséggel teli drámai jelenetek érzékeltetésére felcsendül a „Kol nidré...” gyászos, fájdalommal teli melódiája. Az öröm tobzódásakor elementáris erővel zeng az éter felé: Jiszmöchu, bömálchuszcho... - Örvendjetek, örüljetek... Az állandóan mozgásban levő színészek, az érzelmek viharos kavalkádja, az ellentétes érzelmek kiélezése, a szövegtartalom átérzése, a levegőben érezhető állandóan változó feszültség, és a felelősség gondolatának állandó szimbolikus érzékeltetése külön kiemeli az előadás értékét. Különösen megkapó a záró kép. A rendezett színpadot hirtelen káosz, szinte bábeli zűrzavar, rendezetlen összevisszaság, viharszerű forgatag váltja fel. A darab végső kicsengése fogalmazódik meg a művészek ajkáról, mikor hirdetik, hogy értékrendszer nélkül nincs tartalma a földi létnek, a szerelemnek, a nemes ideáloknak, az ember életének. Komoróczy Géza írja: „Biblia. Ószövetség... Hallani, ezt nyilván elmondhatjuk, mindenki hallott róla. Akik már olvastak is belőle, kevesebben vannak. S akik ismerik, alig-alig. Holott szegényebbek vagyunk nélküle is. A 16. század eszméje: a Biblia, mint a magyar – s más népeknél is, a haza – lét tükre, vagy Ady Jehova istene, a „Jehovák Jehovája”, s egész Biblia élménye, mindez tőlünk is értést, ismeretet kíván.”

Az előadás - annak ellenére, hogy teológiai felfogásunkkal és hitbéli meggyőződésünkkel nem találkozik - a hívő ember számára is tanulságos, értékes és emlékezetes színházi élményt jelent.

„I am seeking for my brothers”145

Dear Brothers and Sisters! When Joseph the eleventh son of our forefather, was sent by Jacob to seek for his brothers, he lost their trace and could not find them. He inquired, asked questions, and then he said to a man who knew the surroundings very well:

תא שקבמ יכנא יחא 146 „I am seeking for my brothers.” When I started out from a distance of thousands of miles from my native Hungary, just before fleeing through the sea the abovementioned sentence: „I am seeking for my bothers” flashed through my mind. I do know and feel that I have gotten among true brothers and sisters. We are bound together by our ancient religion, our historical past, by our sacred language, the love of our Torah, the ties of tradition and the responsibility felt for the Jewish people. I have brought along the words of love and I am interpreting the feeling of belonging together. I cherish the hope that the true manifestation of my feeling will meet responsive hearts and receptive souls. Dear Brothers and Sisters! It is just recently that we have begun to read our sacred Torah. The first Chapter of the Book named „Börésisz” reflects our theological ideas about the Genesis of world. The well known Chapters are illustrated by the biblical song’s poetically inspirited parts.

וכשיו תפיל םיהלא תפי םש ילהאב ן 147 „The Almighty shall enlarge Jefet and let him dwell in the tents of Shem”. This lyric composition is understandable since the basic values and principles of culture and morals derive from the descendants of Jefet and Shem, from the sons of Noah. Shem’s progeny are the Jews. The man of the ancient ages found the descendants of Jefet in the land of Hellas. They fostered different ideas concerning the view of life and philosophy. Hellas educated joyful people, always in a creative mood, always prone to face different whims of life as well. In the field of culture Hellenic people produced unsurpassable values.

145 Elhangzott New Yorkban, a Park East Synagogue-ban, 1979-ben. 146 M. I. 37,16. 147 M. I. 9,20.

Edifices of classic shape, beautifully carved sculptures came out of the hands of the masters. Their works of literature are known by use and appreciated even at present. The example of the ancient ages had its influence on the arts and on general taste. The development of the body was part and parcel of the Hellenistic culture. They organized sport-games, horse-riding competitions, Olympic Games. Men participated in the games, animals fought in the arenas. Fort he people of Athens and Sparta this meant joy. But in the background suppression of the poor lingered, making the slaves working themselves to death and the law seldom spoke in their skin off”. Light, serenity, splendour in the outside, but in the background under the cover of dark grief and discontent prevailed. People of Hellas examined the problem: why is it, that man is no good? The Jews sought ways how to make man better. People of Hellas dealt with the question: why was world like it was? Jewish people examined how it could be changed. Hellas attributed human qualities to their Gods, the Jews wanted to come close to the ideal of God. We have said before that the two cultures exerted decisive influence on the world of the ancient ages. In our weekly Chapter the character of Abraham, the founder, the creator of the Jewish faith is described.

הכרב היהו ךמש הלדגאו ךכרבאו לודג יוגל ךשעאו 148 We may read: „I will make of you a great nation and I will bless you and make your name great so that you will be a blessing.” What was that made the life, work, the mission of our first forefather a blessing? Tradition holds the legendary story of his birth as follows: the chief commander of the army of Nimrod was Terach. One night the courtiers, chancellors and astrologers of the King dined and wined in the house of the Commander. At the same night Terach’s wife gave birth to a child, named afterwards Abraham. When the guest, returning home, looked up to the star- studded sky, saw a huge comet, radiating glowing light, speeding from East at the edge of the horizon. And then they said: Terach’s newborn son will be a great man, who will create and spread magnificent thoughts. And God said:

אוה ךורב שודקה רמא רוא יהיו םהרבא יהי „Let there be Abraham and there was light.”

148 M. I. 12,20.

The words of the Midrash became true. Abraham’s spirit shone like a torch in the spiritual darkness. By his character, moral magnitude and strong faith he serves as an example to the later generations. And God said to the world: „My world, my world, who created, who shaped you?” The planetary system called world has become in its entity and details in its macro-and microcosm the object of our research. Everything that may be found here, that seems to be unknown, the existence of which is still a secret, thus everything wants to be discovered. Everything wishes to be invented in order to get known. It is only the intellect that is called to conquer, to the fullest cognizance of the different branches of science in order to become public property, able to be approached and reached by everyone. The slogan of the age of enlightenment was the following: „Dare to use your intellect, to think, to plan, to create. And man availed himself thereof. But the successors, our ancestors and our fathers were persecuted, discriminated against and were sorely tried. Taking into consideration this fact the question arises again: „My world, who created, who shaped you?” The morality and faith of the Jewish people left deep traces on general history and on the history of culture. And now for three and half decades Jewish scientists, artists and workers have equal rights with their fellows all around the world. In spite of the multitude of impulses, the magic of wonderful technical achievements, we are strongly in the belief that the spirit of Abraham, of our Jewish Torah is not outdated. Our moral theses are not antiquated, the worldly education, practical interest and religious faith can be harmonized. Man shall be able to size up and to harmonize all treasures of the ancient ages and the achievement of flying to the moon may give us. Jewry – a special concept: starter of great world-religions, inspirator of congenial scholars, shaper of the face of ages, inventor of ideas of generations. We think to discover the sources of its reason in its universal character, in its humanism. We are proud of the Jewish morality, of the fact, that we are the ones who has watched over the idea of unity of God (monotheism). It has always been our belief: to support the poor, to create the atmosphere of hope and confidence

for the sick and if there is a need to bring solace to ease the bereavement of those who are mourning, to teach while learning and to be worthy to Him, the Maker of the World. There are enormous musical instruments, huge organs, one manual of which bears the glittering inscription: „vox humana”, human voice, because when touching this manual a sound similar to the human voice may be heard when it goes up to the air. Human brain created the instrument which is able to imitate human voice. Our thousand year’s old teaching has always drawn attention to humanity, humanism, that the feelings conceived in the soul of a Jewish man shall be characterized by the emotions of the heart, its actions by the vox humana, human voice. This manifestation should be conscientious, sincere and true, not imitation like in the case of the organ. One of the most complex and important questions of the last decades of our century is how to go on, how to proceed further? One of the „grand seigniors” and noblest individuals of the Middle Ages was Federico da Montefeltro, the Duke of Urbino who had two quite similar edifices built next to each other. One edifice, a church was named House of God, the other House of Labour and Culture. In this medieval form the possibility of a very serious task is hidden: to search for harmony between faith, labour and culture. That what was connected in the two separated places centuries ago, today it is closed into an inseparable, solid and undividable unity by development. This idea has been conceived in the tractate of the Megilah, by our traditional literature long-long centuries ago in a similar way.

םש ילהאב אהי תפי לש ותויפי 149 „May the beauty of the Hellenistic arts dwell in the bond of Jewish morality,” to seek and find synchrony between the culture and profession belonging to our modern life and the fundamental teaching of our ancient religion. In our weekly Chapter we have read about Abraham. In this „Drasha” we have examined the question, how and through what the life of Abraham, the first representative of monotheism could become a blessing and become blessed.

149 Talmud: Megilá 9b.

תא יתתנ הוהי םאנ םהה םימיה ירחא לארשי תיב תא תרכא רשא תירבה תאז יכ םעל יל ויהי המהו םיהלאל םהל יתייהו הנבתכא םבל לעו םברקב יתרות 150 „I transplant my Torah, the total of my teachings and I engrave my sacred Torah in their hearts.” We feel and we are aware of, what we are obliged by the idea represented by Abraham, the way that is called faith, morality with one word: Jewry! Abraham was a great ideal to follow, brightly shining, an outstanding personality, to whose memory the successors, the bearers of the vocation, Jewish brothers and sisters tribute their respect all over the world. I have talked to you as a delegate of a far continent, far country and far community. I have tried to interpret our faith, our feelings and our hope in the future. In our communities in Hungary, both in the Capital and in the country synagogues we preach the same thoughts. May I be permitted to greet you, asking for God’s blessing, that calmness and the spirit of Abraham rest on you everywhere in the World that people may live together in peace and love, united and reconciled. God bless the community of this Synagogue, God’s creative love shall rest on the chief rabbi of this community, on its leadership and on its men and women and on every Jewish brother and sister of ours, all around the World and on the whole mankind. May the words of my Drasha and the sincere wishes of my heart be heard. Let it be so.

150 Jirmejá 31,32.

New York – New York151

Brooklyn Láttam egy érdekes statisztikai könyvet, amelynek kimutatása szerint New York Cityben több mint két millió zsidó vallású ember él. Jelentős részük Brooklyn különböző negyedeiben. Főleg azok, akik a legvallásosabb irányzatokhoz tartoznak. Chászid és ortodox árnyalatok különböző változataihoz tartoznak, attól függően, hogy Európa melyik országából, vagy városából származnak az alapítók. Szombat kimenetele után Williamsbourgban, a Szatmári rebbe hívei között jártam. Strámli és fekete kabát, fehér harisnya és lakkcipő az ünnepi viseletük. Benépesítették az utcát, ahogy a templomokból kijőve csoportosan beszélgetve és gesztikulálva hazafelé tartottak a szakállas, mélyen vallásos zsidók. Köreikben vasárnap is nyitva tartanak az üzletek, amelyeken angol és jiddis nyelvű feliratok tájékoztatnak. A hömpölygő utcán együtt sétáltak a család nőtagjai és a gyermekek. Rendkívül érdekes a nyelv, amelyet beszélnek, hiszen az angol, a jiddis és a magyar szavakat keverik. Szinte minden házban több imaterem is található. Ezek a helyiségek egyben tanházul is szolgálnak. Bialik nagyhatású verse „A talmudista” jutott eszembe, amikor ez az archaikus, de mégis a jövő felé mutató kép villant felém. Leszegzett fővel, régi Talmud kiadásba merültek az idősebbek és a fiatalok. Tanulják, tanítják és magyarázzák a Tant, átadván évezredek hagyományát és szellemi örökségét. Ha elfáradnak, vagy kis szünetet tartanak, kezük mellett ott a kóser Coca-cola, mely őket a technika világával a XX. század utolsó évtizedeivel összekapcsolja. Park East Synagogue Manhattan gránit szigetének központjában, igen közel a Central Parkhoz, 90 esztendővel ezelőtt alapították ezt a templomot. E zsinagóga New York város legrégebbi ilyen jellegű építménye. Főrabbija: dr. Arthur Schneier. Évtizedek óta vezeti hivatástudattal, tehetséggel és nagy hozzáértéssel közösségét. Zsinagógája a zsidóságnak ahhoz a szárnyához tartozik, amelyet ők

151 Elhangzott a Budai (Újlaki) zsinagóga dísztermében, 1979. október 14-én, szimchát Torá vacsoráján, a „Városok és zsinagógák” című valláskulturális előadás-sorozatban.

konzervatívnak neveznek. Ez a mi kongresszusi (ismertebb nevén: neológ) árnyalatunknak felel meg.

152 A zsinagógába belépve az előtérben egy a XIV. századból, Észak-Afrikából származó, üvegborítással védett Tóra-tekercs található. A gyülekezet egyik tagjának az adománya. A templom bizánci stílusban épült. Orgonát, mikrofont, hangerősítő berendezéseket csak hétköznap használnak. Szombat délelőtt különböző korú hívőkkel telik meg a templom. Fegyelmezettség, tisztaság, meghittség, és áhítat légköre uralkodik. A főrabbi irányítja az istentisztelet menetét. Mindig közli - a főbb imarészeknél -, hol tart az előimádkozó, s ugyanúgy tájékoztatja híveit a Tóra olvasmányoknál is. Az Öt könyv kivétele előtt és a háftóra olvasását megelőzően angol nyelven a szószékről összefoglalja a hetiszakasz és a prófétai olvasmány tartalmát, mondanivalóját. Nagy hangsúlyt helyeznek a közös éneklésre. Ilyenkor évszázados chászid melódiák szárnyalnak a magasságok felé. Közösen éneklik a Kaddis dirabbonánt, az Én kélajhénut, az Olénut. Hatásosan megvilágított a frigyszekrény, amelyben körülbelül tizenöt egyforma köntösbe öltöztetett Tórát láthatunk, amelyeket szebbnél-szebb ezüst kegyszerek ékesítenek. Érdekes színfoltja az istentiszteleti rendnek, amikor a szombat délelőtti ima végén az Ánim zömirajsz elmondása előtt egy tíz év körüli fiúcska áll az előimádkozói pulpitus elé. Vékony, tiszta hangján Isten dicsőségét hirdeti. Megható jelenet, örökre az emlékezetembe vésődött. ENSZ palota Folyó partján áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének székháza. Előtte végeláthatatlan sor kígyózik. Külföldi és belföldi turisták, akik szeretnék megtekinteni a híres épületet. A sokemeletes üvegpalota folyosóit megannyi képzőművészeti tárgy díszíti. Magyarország ajándékát vitrinbe zárva láthatjuk. Kecses herendi porcelánváza, melynek egyik oldalán az ENSZ épületet, a másikon a magyar Országházat festette rá a művész. Nem messze Hamurabbi törvénykódexének másolata tűnik elő, gobelinek, grafikák, festmények és ikonok váltogatják egymást és ékes bizonyítékai az egyes országok múltjának, jelenének, művészeti hagyományainak.

152 Manapság e zsinagóga inkább a modern ortodoxia irányzatához tartozik.

Kétségkívül a legismertebb alkotás az épületen kívül, az ENSZ palota kertjében, a rózsakert mögött található. Mintegy 2 méter magas kontraposztóban ábrázolt erőteljes férfialak. Izmos jobb kezében, amelyet lendítő mozdulattal a feje fölé emel, hatalmas kalapács. Baljában földre feszített szélespengéjű kard, melynek lapja a föld síkjával párhuzamos. Amikor e monumentális, nagy kifejező erővel rendelkező szobrot megpillantottam, a próféta ismert és örök mondanivalóval rendelkező mondata jutott eszembe, amelyet azután a térplasztika talapzatán is megtaláltam:

תורמזמל םהיתותינחו םיתאל םתוברח ותתכו םיבר םימעל חיכוהו םיוגה ןיב טפשו המחלמ דוע ודמלי אלו ברח יוג לא יוג אשי אל „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nemzet nem

emel többé fegyvert nemzet ellen.”

153 Mi lett e kétezer hétszáz éves álommal?

153 Jesája 2,4.

A velencei gettó154

A lagúnák városában - a különleges helyi közlekedésnek megfelelően - menetrendszerinti vízibuszon közlekedünk a St. Marcuolo megállóhoz. Innen már csak néhány száz méter távolságra található a velencei gettó. Gondolatban, egykori tanulmányaimban, olvasmányaimban lapozgatok. Felsejlik a középkori itáliai zsidóság megkülönböztetett jó helyzete, hiszen a városállamok saját, s egyben polgáraik érdekeit is nézték. A helybeli zsidók is nagyon fontosnak tartották - a héber mellett - a honi nyelv oktatását, s a Biblia tanításánál a Szentírás arám fordításával: a Tárgummal tették egyen1ővé azt. A társadalmi egység bizonyítéka volt, hogy legtöbbször az itáliai család- és hónap neveket is használták. Lorenzo Tiepoló doge már a 13. században velencei polgárjogot adott Dávid Negroponténak. A zsidók nem ritkán katonai szolgálatot is teljesítettek és a reneszánsz humanista világszemlélete minden területen formálólag hatott rájuk. Az orvostudomány, a fordítás művészete, irodalmi tevékenység és a kereskedelem volt fő munkaterületük. Velencében zsidó festő is működött: Mose Castelazzo.

155 Felszabadulásuk és életkedvük eklatáns bizonyítékai: a purimi vígasságok. A purim egészen a római karneválra emlékeztet. A gyerekek csatarendben, egymást diókkal dobálva, a férfiak meg lovon, kezükben lombokkal végig lovagoltak az utcán, s trombitaszó mellett körülrivallták a Hámán-figurát, melyet aztán elégettek. Az utcákon fazekat törtek össze a próféta versét idézve.

לומחי אל תותכ םירצוי לבנ רבשכ הרבשו „És összetöri, amint összetörnek egy fazekas korsót darabokra zúzva...”

156 IV. Pál pápa gettóba kényszerítette a zsidókat, melynek eredeti neve: Septus Hebraicus volt. A gettó szó vasöntödét jelent, utalva arra, hogy e kerület mellett ágyúöntöde üzemelt. A Ghetto Nuovot 1516-ban alapították. Mai formája csak érintőlegesen emlékeztet arra, hogyan nézhetett ki a zsidónegyed, melyben több mint 400 évvel ezelőtt 10.000 zsidó élt.

154 Elhangzott 1980. július 27-én, a Budai (Újlaki) zsinagóga dísztermében, lág báomer napján, a „Városok és zsinagógák” című valláskulturális előadás-sorozatban. 155 Lásd például: Arnold Wesker: Shylock című színművét. 156 Jesájá 30,14.

A város zsidó múzeumának anyaga rendkívül szegényes. Nem enged betekintést az egykori helyi ötvösség, kalligráfia, egyházi művészet, könyvkiadás és hitélet világába. Monumentális viszont a holocaust éveinek emlékműve. Relief figyelmeztet a második világháború zsidó üldöztetéseire, a gettólakók tengernyi szenvedésére, s az áldozatokra. A valóságos közegbe helyezett szögesdrót koronázta műalkotás az emlékezés és az emlékeztetés szükségességét, hirdeti. A gettó mai életére a némaság jellemző. A csönd, amelyet csak a gördeszkán robogó, egyensúlyozó gyerekek zsivaja szakít meg, elborítja az ódon falakat. A szomszéd utcában pajeszos, középkorú zsidó halad. Fején kipá, inge alól kifehérlik a szemlélőrojt. A templomot nyitja, ma este van tisá beáv. A gettó kétségkívül legattraktívabb1átványossága a három zsinagóga, mely közül kettő működik. A szefárd és áskenáz imaházak lenyűgözik az odalátogatót. Más-más házban, de mindegyik az első emeleten van, hiszen a helyszűke miatt az első szintet sikátorszerű lakásokban a hívek népesítették be. Domináns szín a bordó és a vörös, utalva arra, hogy már a 13. században megkülönböztető jelként vörös tabarró viselését rendelték el a zsidó lakosság számára. A jólét évtizedeiben épült templomok - biztonságukat és gazdagságukat szimbolizálva - a késő reneszánsz, a korai és az érett barokk stílusjegyeit hordozzák. Helyi érdekessége: a bimá, a tóraolvasó asztal nem középen, hanem a nyugati falon helyezkedik el. Csigavonalú oszlopok kísérik a Tórához felvonuló férfit, mintegy kihangsúlyozva ennek az útnak a fontosságát, a hívő ember életében. Távolról jött idegenként keresem fel Velence rabbiját. Harminc körüli szemüveges férfi, arcát modern szakáll borítja. Tanulmányait Rómában és Jeruzsálemben végezte. Elbeszéléséből megtudom, hogy ma a gettóban összesen nyolc zsidó család lakik. Velencében mintegy hétszáz hittestvérünk él, a fiatalok állás és lakás hiányában a nagyobb ipari városokba - Milánóba, Bolognába, Rómába - költöztek. Büszkén mutatja könyvtárát és a kis 1étszámú jesivát. Vegyes érzelmekkel távozom a kihalt városrészből. Mögöttem a történelem, a maga napsütésével és árnyoldalaival. Urbanisztikai szakemberek aggódnak Velence jövőéjért. Süllyed a város. Félő, hogy az Adria hullámai egyszer a gettó köveit és történelmi emlékeit is elnyelik.

100

FOLYT. KÖV.

bzsh.hu

KÖNYV - AZ IRGALOM KAPUJA 1.