3. RÉSZ
A NAGYKANIZSAI KÓDEX A nagykanizsai zsidók kéréssel fordultak a város urához, gróf Batthyány Lajoshoz, tegye lehetővé számukra új temetőterület vásárlását, mert régi sírkertjük megtelt. A körmendi kastélyban fogalmazott szerződést 1784. augusztus 1-én kötötték meg. E dokumentum alátámasztja azt a korábbi feltételezést, hogy Magyarország e kicsiny városában, Nagykanizsán a XVIII. század harmadik harmadában már éltek zsidók. Minden oldalon a héber, s az arameus szöveget – a pokolbéli megpróbáltatások leírását – színes képsor egészíti ki, amely a zsidó hagyományokban gyökeredzik. Ezekből az ábrázolásokból ismerhetők meg a temetést közvetlenül megelőző fázisok, tehát az agónia, a halott őrzése, mosdatása és kikísérése, a halott megkövetése, a gyászoló ruhájának bevágása, a gyászsor, valamint a temetés utáni első étkezés. Ezeket a szokásokat, szinte évszázadokig változatlan vallási szabályokat törvénykönyveikbe rögzítették, amelyek részletesen foglalkoztak az élet minden területével, periódusával, összefüggéseivel. Gyászsor jelenet, Nagykanizsai Kódex S még egy példa. Ugyancsak a képzőművészettel való szoros kapcsolatra utal a közép- és kelet-európai gyülekezetek kőfaragóinak munkássága. Ezek magukon viselik a nagy stílusáramlatok formajegyeit, de gazdagítják azokat bibliai formaelemekkel és a helyi népművészet motívum kincsével is. Levájá, a halott kikisérése, Nagykanizsai Kódex Az előbb vázolt folyamatot, azaz a nemzetközi stílusáramlatok és a népművészet érintőleges kapcsolatát szemléletes módon közérthetően láthatjuk a nagykanizsai Chevra Kadisa kéziratos könyv díszítéseiben, ornamentikájában is. A folklorisztikus ihletésű, de önálló művészi erővel rendelkező képeket e motívumkincs értékesebbé, érdekesebbé s egyben árnyaltabbá is teszi. 2005. 12. 02. ADALÉKOK A CSONTVÁZ-MOTÍVUM VARIÁNSOKHOZ * EGYMÁST FORMÁLÓ KÖLCSÖNHATÁSOK A XVIII. SZÁZADI REFORMÁTUS ÉS ZSIDÓ KÉZIRATOS KÖNYVEK KÉPI VILÁGÁNAK SZIMBÓLUMAIBAN (1) A csontváz képében megjelenő halál középkori hagyományokra vezethető vissza. Többek között ezt láthatjuk az ars moriendi ábrázolásokon.(2) Természetesen nemcsak közismert alkotásokon, hanem azoknak helyi, partikuláris megnyilvánulásaiban is előjön e motívum. A sok, híres mű közül hadd emeljük ki az Avicenna Kánonjának negyedik könyvében levő kódex-illusztrációt, ahol már a XV. században így ábrázolták az elmúlást.(3) A csontváz mindig más és más motívumot hordoz. Megjelenhet, mint nagy kaszás, lőhet nyíllal, íjjal, elvághatja karddal az élet fonalát, s karddal szórhatja a halál méregcseppjét is. A hasonló kompozíciós megoldások, s a téma közös gyökere metszetes előképek ismeretét feltételezi, amely bejárhatta az országot Nagykanizsától Budán át Kecskemétig, vagy talán az ország keleti széléig. A csontváz ábrázolása egyértelműen nemzetközi és a különböző egyházak, illetve felekezetek művészetében, kódex-művészetében is megjelenik. Kutatásaink tárgya most két - református és zsidó - a XVIII. századból származó kéziratos könyv, amelyekben a halál csontváz képében jelenik meg.(4) A KECSKEMÉTI ANYAKÖNYV A kecskeméti anyakönyv csontváz ábrázolása A Kecskeméti Református Egyházközséget az 1560-as években alapítják, amely a török korban a hódoltsági terület legnagyobb református gyülekezete volt.(5) Első anyakönyve, amely a Kecskeméti Református Gyűjteményben található 1712-ből származik, amely historia domus is. Amíg az első anyakönyv jellemzője az események és a bejegyzések rendszertelen jellege, addig az érdeklődésünk középpontjába került második - 918 számozott oldalt magába foglaló - anyakönyv immár a rendszeresség jegyeit viseli. Nem véletlenül, hiszen a könyv írásának idején két kiváló személyiség - Vég Veresmarti Sámuel és Göböl Gáspár - munkássága mély nyomot hagyott a helyi közösség szellemi és vallási életében. Sírjuk ma is megtalálható. Az anyakönyv bevezető oldalán kortörténeti bejegyzést olvashatunk: "Az Úrnak nevében Minthogy az 1777 ik Esztendő Ebben a Kecskeméti Reformata Ekklésiában nevezetes változást tett, úgy hogy (a 'mi a' Reformationak é Városában való elterjesztésétől fogva nem tapasztaltatott) mind a két rendes Tiszteletes Prédikátorok az Oskola T. Rectorával edgyütt ezen Szent Ekklésiában való helyekben ujjak hivattattnak, é mellett az első Matricula is nagyobb részentbe tölt illendőnek, sőt szükségesnek ítélte a Szent Ekklésiának hűséges Curátora Nemes és Nemzetes Vzlő Idősbb Sárközy Pál Úr ezen Ujj Matriculát készíttettni a Melyben is az ujjonnan hozatott Prédikátorok Vég Veresmarti Sámuel és Göböl Gáspár kezdik feljegyezni Neveiket. N° ]° a Születetteknek N° 2° az Ujj Házasoknak N° 3° Megholtaknak Ab Anni 1777 Mensis Áprily Die 23. a."(6) A könyvet tehát 1777-ben kezdték írni. Az első részben az újszülöttekre utalva, a következő latin kifejezést találjuk: Nomina Babtisatorum, s ilyen cím alatt 1790-ig vezették az anyakönyvet. Egy esztendővel később a latin szóhasználatot egészen 1802-ig már magyar nyelvű szöveg váltja fel: Kereszteltettek Neveik. Az ortográfia alapján megállapíthatjuk, hogy mindkét szöveget azonos kéz írta. A keresztelés szertartását ábrázoló kompozíciót 1781-ben készítette el a művész. A kép alatt, amely a bejegyzések előtt található, újszövetségi idézetet olvashatunk: "El menvén tanítsatok minden népeket meg keresztelvén őket Atyának Fiúnak és Szent Léleknek nevében." (Máté XXVIII. 19.) A könyv második szerkezeti egysége a Nomina Copulatorum. Ilyen latin kifejezéssel szintén 1790-ig vezették az e fejezetben foglaltakat. 1791-től Házasultaknak Neveik címen szerepel. Az esketés szertartásának jelenetét a művész 1781-ben készítette, melyben a kecskeméti református nagy templom belsőjét véljük felfedezni. A házasság tényét is újszövetségi idézet aposztrofálja: "Tiszteletes mindenek között 'a Házasság és fertelmesség nélkül való 'Ágyasház, a paráznákat pedig és á Házasság rontókat az Isten megítéli" (Sid. XIII. 4.) A könyv harmadik része, amelyet 1777-től kezdtek el írni: Nomina Mortuorum. Itt is 1791. a fordulópont, amikoris magyar lesz az eligazító szöveg: Megholtaknak Neveik. A képek alatt megtalálhatjuk a helyi művész kézjegyét a következő szöveggel: "Pinxit et feripsit Georg Petrus Herczeg no 1786". Természetesen az anyakönyv írója a halállal kapcsolatosan is biblikus mondatot idéz: "EI végezett dolog az emberek között, hogy egyszer meg haljanak, az után pedig ítélet legyen." (Sid. IX. 27.) A bejegyzések szövegét megelőző kompozíciót, melynek középpontjában a csontváz áll, 22 X 37 cm. nagyságú képen ábrázolja a művész. Az összehasonlítás alapján megállapítható, hogy mind a keresztelés, az esketés, mind az elmúlás jelenetét azonos kéz készítette. A halál képének megjelenítését illusztrálva az egész háttér mély tónusú fekete, de a természeti hűség bizonyítéka, hogy a baloldali fa törzse barna, s az azt körülövező bokrok levelei zöldek. A gyep zöldes barna színben játszik. Szürke felhők teszik komorrá, s egyben árnyaltabbá a mondanivalót. A szín dinamika a központi gondolatot, az elmúlást hivatott kifejezni. A csontváz végtagjai fehér színnel megfestettek, a mellkasa szürke tónusú, koponyája erősen barázdált. Kezében kasza, mozgása lendületes tevékenységre utal. Minthogy az első két kép összefüggésbe hozható a kecskeméti református templom belsejével, nem túlzás az állítás, hogy a mester ábrázolási módszerének jellemzője a tárgyilagos megfigyelés és a természet utánzása. Hasonló jellegű motívumokat - immár a természettől ellesetteket - vélünk felfedezni a csontvázon, a halált szimbolizáló kompozíciós oldalon.(7) A NAGYKANIZSAI ANYAKÖNYV (8) Az agónia jelenete a nagykanizsai kéziratos könyvben Nagykanizsán 1782-ben íródott a helyi zsidó közösség temetkezési egyletének, a Chevra Kadisának az alapító könyve. E tartalmilag és formailag igen gazdag dokumentum része a Mászechet Géhinom, azaz a Pokol Traktátusa című munka.(9) E hébernyelvű mű a zsidóság túlvilági képzetét foglalja magába, ugyanakkor a művész, a kaboldi Jicchák Eisik ábrázolja azokat a szertartási szokásokat is, amelyek az exitus beállta előtt, illetve beállta után történnek.(10). Az agónia jelenetében - 16 X 12 cm-es képen - ornamentális keretdíszítéssel övezve egy halálához közeledő súlyos beteg jelenik meg. Jobbján egy imakönyvet tartó férfi áll, s aggódó tekintettel, bánatosan a haldoklóért imádkozik. Baloldalon, korabeli öltözékben az orvos figyel segítségre készen. A bal felső sarokban a halál szimbóluma, a csontváz, amidőn az elmúlás cseppjét egy kard által a haldoklóra szórja. Felette fekete alapon fehér betűvel kirajzolt héber felírás: "Bejött az ablakon a halál!" A kép középpontjában fekszik a haldokló. Arca mély fájdalmat tükröz. Felette keretbe foglalt magyarázó szöveget olvashatunk: "A beteg ábrázolása, amint az ágyon fekszik. Ember áll a jobbján, az orvos a baloldalon. Az egyik életében vigyáz rá, a másik a halála után a kegyeletet ápolja." A téma kialakításánál a csontváz és a három férfi szerepeltetésévei a ritmus kialakítására igyekszik a művész. A ruhákon a fény és árnyék bemutatásával plaszticitásra törekszik. A haldoklás jelenetének ábrázolásában a teológiai tanokat is figyelembe vette az illusztrátor: "Tilos a halotthoz hozzányúlni, mert aki hozzányúl, vére kiontója lehet. Mihez hasonlítható ez? A kialvó, pislogó gyertyához, melyhez mihelyst hozzáér az ember, máris kialszik.”(11) Ezt a felfogást tükrözteti a művész az asztalon levő gyertya szerepeltetésével is. Kohlbach Bertalan, a folklór kiváló magyarországi kutatója azt írja, hogy "…a keresztényi kegyelet mécsest gyújt a sírokon. Ennek előképe a bibliai mondat, mely szerint: ’I…tennek egy-egy forrása az ember lelke.’ Az égő gyertya vagy olajmécses, esetleg az egyfonatú gyertya az elhunyt lelkének szimbóluma. A mohamedán vallás is mécsest gyújtat, amikor szentélyei és dervisei türbéjein kísértetiesen pislog a katafalk fejénél a mécses vörös színű lángja."(12) A KÉT ÁBRÁZOLÁS KÖZÖS PONTJAI A zsidóság, amely ideológiailag nagy befolyást gyakorolt a világvallásokra, a későbbi évszázadok alatt megérintetett a keresztény művészet által. Már a korai évszázadok alkotásain, képző- és iparművészeti műveken is ezt véljük felfedezni. A két kéziratos könyv nemcsak a helyi közösségek vallási életének megbecsült emlékei, hanem a magyarországi illusztrált kéziratosság fontos láncszemei is. Úgy a református vallás, mint a zsidó hitfelekezet jellemzője - a szó legösszetettebb értelmében - a puritánság. Művészetük nagyobb részt az építészet és az ötvösség műfajára irányul, de tudhatjuk, hogy más kifejezési formákban is megnyilvánul. Az elemzett kompozíciókat a korabeli naiv festészet alkotásaihoz sorolnánk, amelyekben kifejeződik a teremtő képzelet, az egyéni karakter. Érződik belőlük a művészi kifejezés iránti vágy, a hit iránti elkötelezettség és a helyi tradíciók feltétlen tisztelete, a továbbadás felelőssége. JEGYZET 1. A témáról először a ’80-as években tanítottam. A dolgozat témáját érintő parallelizmust vizsgáló dolgozat: Schőner A.: A csontváz a halál képzetében, Confessio, Bp., 1982. 3. sz. 2. Az ars moriendi témájának gazdag bibliográfiájából kiemelem Mirrer, Louise: Upon My Husband’s death: Widows in the Literature and Histories of Medieval Europe, Michigan, 1992. 3. Avicenna (Ibn Sina or al-Shaykh al-Rais) 980-1037 között perzsa orvos, filozófus 4/a. Munkácsi Ernő: Miniatúraművészet Itália könyvtáraiban. H. é. n. 4/b. Az ismert angol nyelvű, főleg a Jewish Art évkönyvein kívüli irodalomból kiemelem Narkis, Bezallel: Kitvé jád ivriim mecujárim, Jerusalaim, 1984, 1997. 5. A Kecskeméti Református Egyházközség történetéről lásd: Kecskeméti Selymes János: Sárospataki Füzetek, 1858-59 6. Polgár Mihály: Kecskeméti Protestáns Közlöny, 1858. Czelder Márton: Figyelő, 1887. A fenti idézetben leírtak a korabeli ortográfia szerint történtek. 7. A téma párhuzamaira vonatkozó legújabb magyar nyelvű irodalomból kiemelem Karaszon István: Az Ószövetség fényei, Bp., 2002, a Protestáns Művelődés Magyarországon sorozatban megjelent kötetében lévő tanulmányokat és rendkívül gazdag hivatkozási jegyzéket. 8. Schőner Alfréd: A pokol traktátusa a Nagykanizsai Hevra Kadisa könyvben, in: Schőner A.: Te érted…, Budapest, 2004. pp. 69-103. 9. Edelstein, J.D.: Ocár midrásim, című könyvében meghatározza a Mászechet Gehinom c. midrás eredetét. Élia de Vidas 1588-ban kiadta a Résit hochmá című gyűjteményét. Ebben már szerepel a Pokol traktátusa. Későb kiadták Prágában, Vilnában és Varsóban is. 10. Jicchák Eiseik, a Sevá K’hilotból, azaz a Hétközségből, Burgenlandból származó scriptor volt. Ugyan életrajzi adatai nem ismeretesek, azonban e kéziratos könyv összeállításából, szerkesztéséből, alkotói módszereiből kikövetkeztethető a tehetsége. 11. Kicur Sulchan Áruch 194. fejezet, 1. par. A témára vonatkozó legújabb kori összefoglalások közül kiemelem Grosz, Gileád: Háláchá sz’durá. Hilchol ávélut, Jerusalaim, 1999. 12. Kolbach Bertalan: Folklore a zsinagógában. IMIT Évkönyv, 1930. szerk. dr. Szemere Samu Kolbach életművének összefoglalását és kiterjedt bibliográfiáját Scheiber Sándor készítette el. Lásd: Kolbach Bertalan és a zsidó néprajz in: Folklór és tárgytörténet II. bővített kiadás (I-III. kötet) I.kötet pp. 450-458, Budapest, MIOK 1977. *Megjelent a MAGYAR ZSIDÓ SZEMLE Új folyam 2. szám, Budapest, 2005. TÓRADÍSZEK A Biblia, vagy Szentírás a zsidóság klasszikus ókori héber irodalma. Első öt könyve, melyet Mózes neve fémjelez, a Tóra. „A Tóra különös jelentőségének tudata kifejezést nyer abban, hogy a zsidóság rendszeresített felolvasással biztosította általános ismeretét és tanainak megszívlelését.” Nyilvános meghallgatásáról már maga a szentnek tartott könyv rendelkezik. Erre utaló első adatunk Nehemia könyvében található. A polgári időszámítás előtt 444-ben népgyűlésen Ezra magyarázta a Tórát. E mózesi öt könyv szól a valláshoz kötődő ember istenhitéről. Elbeszélő részeket tartalmaz a világ teremtéséről, az özönvízről, Bábel tornyáról, az ősatyák történetéről, Izraelnek Egyiptomból való kivonulásáról, Mózes életének és küldetésének eseményéről, stb. Magába ötvöz tételes törvényeket és tanokat például ünnepekről, a papi és levita rendekről, étkezési törvényekről, a babona tilalmáról. Taglal erkölcsi törvényeket: például a házasságról, családi életről, szülők és öregek tiszteletéről, felebaráti szeretetről, állatvédelemről, vagyon-és becsület elleni vétségekről. Mózes öt könyve héber nyelven íródott. Legfontosabb részei közé tartozik, a Tízparancsolat, amely minden modern jogalkotás egyik ősének tekinthető. Az ókorban, amikor még nem volt ismeretes a mai értelembe vett könyvnyomtatás és könyvforma, a tórai szöveget pergamentekercsre négyzetes betűkkel, kézzel írták. Ruhába öltöztették, díszekkel és jelvényekkel látták el. Így fejezték ki a megbecsülést és a ragaszkodást a Tóra és a benne lévő tanítások iránt. Most itt azokról a díszítőeszközökről szólunk, amelyekkel a tekercseket évszázadok óta ékesítik: RIMON E héber szó magyar jelentése: gránátalma. E gyümölcs a bibliai korban a termékenység és az élet szimbóluma volt. A tóratekercs két rúdján, az úgynevezett éc chaimon, az élet fáján helyezkedik el. A rimonról már a középkori irodalomban a spanyolországi Maimonidész is tesz említést. A legrégebbi darabok Szicíliából valók, amelyek a Palma de Mallorcában lévő katedrális múzeumában találhatók. Ezek a XV. században készültek. A nyugati országokban olyan válfajai voltak ismertek, melyeknek stílusjegyei architektónikus toronyformát mutatnak. Nagyon gyakran azokat, melyek Itáliából származtak kis harangokkal látták el. Így amikor a Tórát a zsinagógákban kiveszik a Frigyszekrényből, s körülhordozzák a hivők között, akkor csilingelő hangot ad. E típus nálunk is elterjedt. A fényképen látható rimon Budán készült 1843-ban. Liebrich János ezüstmester remeke, akinek munkásságából 11 különböző vallási tárgyat és művészi kivitelű evőeszközt ismerünk. E tóradíszen héber és német nyelvű bevésett felirat csillog: a pesti szefárd közösség tulajdona. TÓRAVÉRT Földrajzi elhelyezkedés szerint két részre bontották a zsidóságot: áskenáz és szefárd területekre. Az áskenáz gyülekezetekben - ide tartozott Magyarország is - a tóratekercsek díszítőeleme a tóravért, héberül tász, s a tóratekercsen egy láncon csüng. A legrégebbiek keletkezési ideje a XVII. század elejére tehető. A nemesfémekből készült vértek magukon hordoznak kultikus jegyeket is, például: Juda törzsének szimbolikus állatait, az oroszlánt, az egykori jeruzsálemi Szentély két tartóoszlopára emlékeztető motívumot, Mózes és Áron alakját, stb. Középső részére cserélhető, szöveggel ellátott betét kerül, amelyen ünnepek elnevezése olvasható. Az itt bemutatott darab a hagyományos magyarországi tóravértek közé sorolható, közepén a Tízparancsolatot magába foglaló két kőtáblával. TÓRAMUTATÓ A szent tekercs fóliánsait, betűit tilos volt puszta kézzel érinteni. Ezért, hogy a felolvasás alatt a szöveget könnyen követni lehessen, egy kéz formájú mutatóval – a szakirodalom e tárgyat jádnak nevezi – követik az elhangzott mondatokat. Használatukra a XVI. század előtt nincs utalás. Készülhettek ezüstből, fából, elefántcsontból. A tóradíszek kevéssé kutatott, de szerves részei a magyarországi ötvösművészetnek. Magukon viselik a hit tanításait, szimbólumrendszerét, a hely és a kor művészettörténetének mindenre ható stílusjegyeit. 2005. 12. 07. DOHÁNY UTCAI ZSINAGÓGA* A romantika - Magyarország művészetében - az elnyomatás idejére 1849. és 1867. közé tehető. Ez az az idő, amikor az építészetben Pollack Mihály és Hild József már kevésbé tevékenykedik. Feszl Frigyes Hauser József és Gerster Károly neve kerül előtérbe. A szobrászatban Izsó Miklós, a festészetben Zichy Mihály, Than Mór, Wagner Sándor és elsősorban Madarász Viktor, valamint Székely Bertalan az, aki maradandót alkot. A többi fejlett európai országhoz képest a művészetnek itthon nem volt elméleti irodalma. A holtpontról való elmozdulást a komoly hagyománnyal és múlttal rendelkező szépirodalom és a zene segítette elő. Arany János balladái, Tompa Mihály versei hatottak az értelmiség gondolkodására, s egyben formálták a közhangulatot is. A nemzeti opera, a szimfonikus muzsika a magyar verbunkosokból merítette forrását, s ez alkotásra serkentette a képzőművészetet is. E korszakot követően, a magyarországi kapitalizmus kibontakozásának idején, Arany János az elveszett nemzeti eposzokat akarta újra költeni. Ugyanúgy szándékozták egyes művészeik a nemzeti díszítő formákat is újra feltalálni. A régészeti ismeretek fejletlensége miatt azonban ez a törekvés sok nehézségbe ütközött. Ezek hiányában sajátos nemzeti eklektika alakult ki, amely az úgynevezett keleti stílusokat, a bizánci, a mór, és a román stílust akarta a magyar „vitéz kötéssel” egységbe ötvözni. A ZSINAGÓGA Bécsben, 1826-ban felavatták a helyi közösség reprezentatív zsinagógáját. A pesti zsidók közül többen jártak a császári fővárosban és az ottani zsidó templom mély benyomást tett rájuk. Ennek hatására megformált istentiszteletet vezettek az egykori Király utcában, a Fehérlúd házban levő templomban. Ezt cultustempelnek nevezték el, ahol kórus kíséretében tartották a szertartást. Ez azért fontos, mert innen egyenes az út a Dohány utcai zsinagóga modernizált istentiszteleti rendjéhez. A világi és vallási vezetőkből álló testület 1845-ben döntötte el a templomépítést. Az az elv vezérelte őket, hogy e helyen olyan zsinagóga álljon, amely tiszteletben tartja a helyi hagyományt, de otthont ad a modern törekvéseknek is. Az ünnepélyességet orgona és énekkar alkalmazásával akarták elősegíteni. A kiírt pályázatra Hild József klasszicista, Feszl Frigyes bizánci stílusú épülettel jelentkezett. Végül Ludwig Förster mór stílusú épülettervét fogadták el. Förster 1797. október 8-án Bayreuthban született és 1863. február 14-én Gleichenbergben halt meg. E német építész tanított a bécsi akadémián. Munkásságát az eklektika iránti szeretet határozta meg, de sokat tanult az olasz reneszánsz formakönyvéből is. Bécsben ő tervezte a zsinagógát, a Ringet és több bécsi középületet. A zsinagóga építéséhez 1854. július 30-án fogtak hozzá, és 125 esztendővel ezelőtt 1859-ben ünnepi külsőségek közepette felavatták a templomot. Belső enteriör A főbejárathoz hat lépcsőn jutunk fel, amelyet tégla alakú keret ölel. Mindkét oldalán egy-egy félköríves záródású ablak biztosítja a szimmetriát. A kapu felett Mózes második könyvének 25. fejezetéből származó héber nyelvű idézet olvasható. A magyar fordítása így hangzik: „És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” A csillaggal megjelölt betűk számértékének összege a zsinagóga építésének dátumát, az 1859-es esztendőt adja ki. A szentírási mondat feletti áttört míves rózsa ablak a belső tér egyik fő fényforrása. A templom építészeti jellegzetessége az, hogy a világos és sötétebb tónusú téglák anyagukból és elhelyezkedésükből adódóan teremtik meg a harmóniát. A két minaretszerű kupolás torony mögött, a háromszögű oromzat tetején, római számokkal ellátott két kőtábla díszeleg. A templom tornyai 43,61 század méter magasak, s a tornyokon levő órák számlapjainak átmérője l,34 méter. A BELSŐ TÉR A templom aulájába 3 két ajtós kapun juthatunk be. Monumentális, lenyűgöző tér tárul elénk. A padsorok tengere elsöprő lendülettel invitál arra, hogy a Frigyszekrény felé közeledjünk. Ez a templom legattraktívabb szerkezeti eleme. Erőteljesen érződik rajta, mind a felépítés mind a díszítettség tekintetében Feszl Frigyes, a Vigadó építőjének hatása. Az ornamentális díszítettség, a színek megválasztása, a nemes anyagok használata, a keleti ízléskultúrával való rokon vonásokra utal. Az előtérbe két oldalról lehet feljutni. Az ittlevő korlátdíszítés a templomi bútorművészet nemes arányú remekműve. A Szentély centrumában áll a felhajtható nagy szószék, Habár a zsinagóga művészetére a nonfigurativitás a jellemző, díszítőelemként itt Júda oroszlánjainak faszobrait is felhasználták. A Frigyszekrény síkjából kiemelkedik a két márványoszloppal indított és szabálytalan oromzattal lezárt architektonikus rész, amelynek középpontjában ISTEN négybetűs neve olvasható. A Frigyszekrényt kupola zárja le, melynek tetején magányos Dávid csillag magasodik. Frigyszekrény nyitva A Dohány utcai zsinagóga építészeti jelentőségét abban látjuk, hogy külső és belső megjelenési formájában stílusteremtő erővel bír. Az épület stílustörténeti előzményeiből, illetve párhuzamaiból pusztán csak szemelgetve a különböző földrészeken levő, különböző korú és funkciójú épületek között had emeljük ki az isfahani Dome and Minaret of Shaf Mosque-t, a granadai Alhambrát és a toledói Transit zsinagógát. *E sorok íróját 20 évvel ezelőtt iktatták be a Dohány utcai zsinagóga rabbiszékébe, amelyről öt évvel később lemondott. 2005. 12. 30
Szervezett közösségük bizonyítéka a Chevra Kadisa, a Szentegylet, azaz a halottak eltemetésével foglalkozó intézmény megalapítása. A Chevra Kadisa kéziratos, illusztrált alapító könyve - a Nagykanizsai Kódex - ma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban tárló alatt tanúskodik egy letűnt kor értelem- s érzelemvilágáról. Művészettörténeti, és kultúrtörténeti szempontból a könyv legértékesebb része a Mászechet Gehinom, azaz a Gyehanna Traktátusa. E munka valószínűleg Prágán keresztül került Magyarországra, mely magán viseli a dantei pokoljárás hatásait is.
A Chevra könyv címlapja
A kéziratos könyv túlvilági képzetének jelenetei egy csapongó fantáziájú művészt feltételeznek, aki megrajzolta annak növény és állatvilágát, valamint azokat a fenyítéseket, amelyek a "bűnös" embernek jutnak osztályrészül. Az átlagban 17x14 cm. nagyságú kompozíciókat, valamint a szentnyelvű szöveget mértani és növényi ornamentikával behálózott díszítés határolja. Magyar néprajzi motívumok is - rozetták, szőlő- és rózsadíszítés, impozáns mezei és kultúrnövénycsokor - kerültek az ornamensek közé. A Chevra könyv legvonzóbb díszítései közé tartoznak a kékfestő minták, melynek jelenlétét és változatosságát meghatározza Pápa, a magyarországi kékfestő művészet központjának közelléte.
A kékfestő motívumokkal határolt Gyászsor jeleneten az előtérben, a bokorlevelekkel szinte csak jelzett természeti környezetben két oldalon 5-5 férfi áll, akik vigasztalják a gyászolót. A szimmetrikusan szerkesztett kép középpontjában az árván maradott ember áthalad a gyászsorfal között. A kétségbeesés jeleként kezét tördeli. A férfiak különböző korú emberek. Ruházatuk igen változatos, s a korabeli módit tükrözi. Különös jelentősége van a napóleonkalapos figurának (jobbról a második). Ez a viselet valószínűleg csak a császár bukásáig volt divat. Így megállapíthatjuk, hogy könyvünk illusztrációi 1792 - ezt az évszámot tüntették fel a címlapon - és 1815 - Napóleon eltávolításának időpontja - között készültek. A túlvilág növény- és állatvilágát a piros-fehér-zöld, nemzetiszínű tulipános motívum határolja, amely a paraszti kultúra ismert illusztrációs eleme volt. Az ornamentikában ritmusosan ismétlődő tulipándíszítés különös, s egyéni hangulattal egészíti ki az álomszerű képet.
Hogyan kerülhetett magyar néprajzi motívumsor a héber nyelvű kéziratos könyvbe?
Olyan zárt közösségről van szó, amely más vallások templomait nem ismerhette, de a nép művészetét igen. Ezt bizonyítja a Németkeresztúrról származó, 1781-ben illusztrált, s ma az Iparművészeti Múzeumban található úgynevezett Szefíra könyv is, amelynek lapjait magyar népies jellegű virágminták díszítik, amelyek azonban nem ismétlődnek, hanem igen változatosak.
|
ZSINAGÓGÁK A PESTI OLDALON |
Az Újpesti zsinagóga A XVIII. században, a magyar zsidóság életében a vezető szerepet két régi közösség, Óbuda és Pozsony tölti be. Az 1800-as években azonban két generáció elég, hogy az elsőséget úgy a demográfia, mint a kultúra tekintetében Pest vegye át. A századfordulóig terjedő időszak egyik legmarkánsabb épülete az Újpesti zsinagóga. A helyi közösség 1838-ban alakult. Első elnöke Lőwy Izsák volt, aki nagykoncepciójú gazdasági szakember lévén, jelentős szerepet töltött be a mai IV. kerület intenzív fejlődésében. Az ő idejében - 1839-ben - épült az úgynevezett Öregtemplom, amely félévszázadon keresztül teljesítette hivatását. Ekkor új, ezer személyes templomot építettek. E ma is álló, közelmúltban tatarozott zsinagógán, külső formajegyeiben és belső térkiképzésében egyaránt, a Dohány utcai zsinagóga hatása érzékelhető. Az utcai homlokzat nemesen egyszerű. A világos és sötétebb tónusú téglák ritmizálása, anyagukból és elhelyezkedésükből adódóan teremtik meg a harmóniát. A rózsaablak alatt biblikus mondat hirdeti az épület rendeltetését: "Az én házam minden nemzet imaháza, így szól az Örökkévaló." Az építészet fejlődéstörténetében is óriási változást hozott a XX. század. A leegyszerűsödött, letisztult formák, az új anyagok felhalmozásával, a korszerű építészet formanyelvén szólnak hozzánk. Ezt reprezentálja a Dohány utcai zsinagóga épületegyüttesének legfiatalabb egysége, a Hősök Zsinagógája. A négyzet alakú, nagyméretű kupolával borított műmárvánnyal befedett téglaépületet - Vágó László munkája - 1931-ben építették. Hősők zsinagógájának belső tere A belső térre a belső egyszerűség és a nemes anyagok használata a jellemző. A padlózat és a falak alsó síkját fekete-fehér márvány borítja. Az északi és a déli falakat félköríves üvegborítás tölti ki. Az ablakokon Dávid-csillag ritmizál. 2006. 01. 06. |
MÓZES ALAKJÁNAK ÁBRÁZOLÁSA A KÉPZŐMŰVÉSZETBENTBEN A DURA EUROPOS ZSINAGÓGA FALFESTMÉNYÉN A freskó az egykori Mezopotámiából került elő. Valószínűleg 245-256 között keletkezett. Lévén, hogy zsinagógáról van szó, minden jellegű ábrázolás tiltva volt. Erre utasít a Tízparancsolat második igéje. És mégis volt kivétel. E helyzetből adódik a zsinagóga kultúrtörténeti értékű jelentősége, annak ellenére, hogy más korabeli adattal is rendelkezünk. Sőt további zsidó templomokból is ismerünk alakos ábrázolást. A zsinagóga falfestménye A kompozíció középpontjában Mózest ábrázolták. Szembenézetből láthatjuk. Jobb kezében bot, amellyel a sziklából vizet fakasztott. A forrás 12 kis érre, patakra oszlik és elcsörgedezik ezekhez a figurákhoz, melyek a sátrak előtt álló jákobi 12 törzs képviselői. A jelenet arra hivatott, hogy szimbolizálja, valamennyien részesülnek a népvezér fakasztotta áldásból. A freskó nagyon megkopott, állagát rontotta az évszázadok messzesége. Mózes arca körszakállal övezett, tekintete szinte kifejezéstelen, maga elé mered. Ruhája a korabeli öltözetkultúrának jegyeit hordozza. A perspektíva jellegzetességeit nélkülöző háttérben frigyszekrényt láthatunk. Korinthoszi oszlopokon timpanon nyugszik. Az Áron Hákodes elé hétágú menórát helyezett a művész. Ábrázolásmódja a tórai leírást követi. Az előadás formája, amellyel a festő a témát megkomponálta meglehetősen kezdetleges. Talán nem is akart élethűen, a valóságnak megfelelően, azaz pontosan rajzolni. Célja, hogy a történetre emlékeztessen. Hiszen ha a festett kép az élőre hasonlít, teljeséggel átlépi az amúgy is szűkre méretezett, megengedett határokat. Mindezek ellenére, vagy talán emiatt az egyetemes kultúrtörténet egyik becses értékét képviseli a Dura Europos-i zsinagóga falfestménye. A CHARTRES-I SZÉKESEGYHÁZ KAPUJÁN A zsinagógából kinövő nagy világegyház a katolicizmus képzőművészete gyakran fordul az általuk is szent könyvnek, tehát kodifikáltnak tartott T’nách illetve annak főszereplői felé. A romanikára jellemző tartalmi megfogalmazás és a formai jegyek teljes mértékben a tanítást, az oktatást, a nevelést hivatottak terjeszteni. Esztétikai élményt csak kismértékben nyújtott a hívőnek. A hangsúly elsősorban a pedagógián volt. A korabeli katedrálisok szobrai még teljes mértékben az építészeti egység szerves részei, de már mozogni látszanak, s azt a hatást keltik, mintha a dúsan redőzött ruha, élő testet takarna. A Chartres-i székesegyház kapujára (i.sz. 1194) többek között ószövetségi, a mi terminológiánk szerint szentírásbeli hősöket is helyezett a művész. Például Ábrahámot, kinek gondosan megformált, profilban ábrázolt arca a magasságokat fürkészi. Haja dúsan omlik a vállára. Bal kezével, szeretettel simítja az előtte levő gyermek, Jichák arcát. A fiú lábai előtt kos hever, amelyet az első pátriárka, gyermeke helyett áldoz majd fel. A művész a részletek kihangsúlyozásával is bizonyítja, például Jichák bokája zsineggel átkötött, hogy ő már kreatív egyéniség. Alkotóművész, akinek mondanivalója van, s közlésének tárgya világos, mindenkihez szóló. Mellette áll Mózes. Baljában a bizonyság két kőtáblája, amelyre a Tízparancsolat vésetett. Jobbjában rézkígyó látható, a hagyomány tanítása ez, amely gyógyításra volt hivatott. Mózes arca békességet és szelíd mosolyt tükröz. Haja középen elválasztott, orra merészen előreugró, arcát szakáll ékesíti. Ruhájának redőzete a gondos kidolgozottság jegyeit viseli magán. A próféta alakja nemes és büszke, fenséget és öntudatot sugárzó. Láthatjuk a Chartres-i templomon az alakok a figurákra jellemző attributumokat hordozzák. Így a rájuk néző hívő gondol ugyan a történeti eseményekre, a cselekmények tanító jellegére, de egyben a művészi ihletettség nyomán immár esztétikai élményt is szerez. E szemléleti változás tette lehetetlenné, hogy a zsinagógában alakos képzőművészeti ág kialakuljon. A zsidó templom jellegzetessége, amely a hívek lelkületének megfelelt, a puritanizmus lett. A DIJON-I MÓZES KÚTJÁN A XIV. században a szobrászok és festőművészek társadalmi megbecsültsége megváltozott. Ezután már nem céhben tömörülő mesteremberek, hanem öntudattal és művészi önértékeléssel rendelkező alkotók. A gótikus szobrászat egyik legkiválóbb reprezentánsa Claus Sluter. A karthausi kolostor számára készült alkotásait Dijon városa őrizte meg. Sluter: Mózes kútja. Dijon, 1395 Ekkor a plasztikus ábrázolás már nem szerves része az épületnek. Sőt! Elkülönül az épület és a térplasztika. E szemlélet változásának nagyszerű példája és kitűnő típusa a Sluter által készült Mózes kútja című kompozíció Dijonban. E remekmű az évszázadok folyamán súlyos, pótolhatatlan károkat szenvedett. Eltekintve kisebb töredékektől hatszögű talapazata s ennek körplasztika díszei maradtak meg. A fülkékben a következő figurák találhatók: Dávid király, Zecharja, Dániel, Jesajahu, Jirmijahu és Mózes. Az alakok között konzolszerű elrendezésben légies könnyedségű, összeérő szárnyú angyalokat vélünk felfedezni. Művészettörténeti szempontból kétségkívül Mózes dinamikus, költőien megformált alakja emelkedik ki. „A fejéről körös-körül patakzó hajfürtök és szakálltincsek két hatalmas zuhataggá válva ömlenek mellére és emelik ki arcának kemény vonásait, látnoki tekintetét. Jobb kezében a tízparancsolati táblákat fogja, bal kezében viszont úgynevezett mondatszalagot tart, melyen valaha írás volt látható.” – így írt a korszak ismerője, Csemegi József a franciaországi gótikus művészetről írt könyvében. Mózes derűs tekintetű arca mély öntudatról beszél. Homlokán két szarv. Ez utóbbi a közismert fordításbeli problematikára vezethető vissza. Ruhája a gótikus ruhadíszítés nagyvonalú, de ízléses stílusjegyeit viseli magán. Claus Sluter megjelenésével az új művésztípus jelentkezik, aki egyformán érti a heroizmus történelmi szükségszerűségét és érzi a pátosz hangulatformáló erejét. A NAGYKANIZSAI KÓDEXBEN A művészettörténet az 1550-től 1750-ig terjedő időszakot barokknak nevezi. Természetesen nem lehet és nem is kell e két évszázadot merev határok közé szorítani és értelmezni. Hiszen földrajzi elhelyezkedéstől, gazdasági- kulturális fejlettségtől, társadalmi előrehaladottságtól függően fáziseltolódással kell számolnunk. Magyarországon is a barokk fejlődés és ízlés későbbi időpontban érvényesült. E stílus formavilágát a nyugtalanság szeszélyes díszítő elemek használata és mozgalmasság jellemzi. Uralkodói abszolutizmus és ennek függvényeként s az ellenpólusaként megnyilatkozó szellemi arculat a felvilágosodás képezi e korszak történeti hátterét. A XVII. század vége, és az egész XVIII. század a magyar zsidóság életében is lényeges – néha kegyetlen előjelű – változást hozott. Jogi helyzetét teljes mértékben instabilnak lehet értékelni. III. Ferdinánd 1647-ben rendeletet ad ki, amely „a hazai törvényhozásban az első eset, amely a magyar zsidókra a jognélküliség bélyegét nyomta.” Ennek következményeképpen kénytelenek voltak az ugynevezett királyi városokból távozni, s nyugalmat csak a földesúri birtokokon találtak. Mária Terézia az országgyűlés hozzájárulása nélkül, 1744-ben türelmi adót vetett ki a hazai zsidóságra, amelyet 1785-ben fia II. József törölt el. Ilyen miliőben valószínűleg az 1700-as évek körül alapították Nagykanizsán a Chevra Kaddisát, majd a Zsidó Hitközséget. Gróf Battyány Lajos a zsidóság kegyura telket adott el a helyi zsidóságnak, amelyen temetőt létesítettek. A magyar művészettörténetnek e korszaka a hazai barokk művészet csúcsaként jelentkezik. Meghatározza a közgondolkodást, a közízlést és természetesen hatott a közhangulatra is. Így érthető, hogy a nagykanizsai hitközség egykori tulajdonát képező és ma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban látható Chevra Kaddisa illusztrált kéziratos könyv barokk formajegyeket hordott magán. A könyv keletkezésének dátuma 1782. E kódexben található az a Mózes ábrázolás, amelyről a következőkben szólunk. „A zsidó könyvművészetben a könyveknek két faját kell megkülönböztetni; a díszített és a miniatűrös kódexeket. A fejlődés kezdetén csak díszítették a betűk egyhangú sokaságát – aranyozták a kezdőbetűket, vagy a fejezetek (imádságok) első szavait. Azonban a díszítések egyéb formái is kifejlődtek. Igen elterjedt az első szavaknak nagyobb betűkkel való írása (m a i u s c u l u m), vagy egyes részeknek (szavaknak) szabad szemmel alig olvasható kis betűkkel való levetítése (m i n u s c u l u m).” – írja Munkácsy Ernő, a miniatűr művészetről írt tanulmányában. Mózes ábrázolás a Nagykanizsai Kódexben Ilyen minusculusokból épül fel az előbb említett Mózes-ábrázolás is. Ellipszis alakban megrajzolt szöveg tudósít bennünket arról, hogy milyen idézetekből összegződik Mózes alakja. Többek között Jetro hetiszakaszából a Tóra átvétele, sávuoti és Sábát Hágádol-i imaköltemény, a 613 cselekvésre serkentő és tiltó parancsolat illusztrálja a szöveget. Mózes fejének két oldalán a következő – Mózes egyéniségét kiemelő – mondat áll: „Mózes arca olyan, mint a napfény.” Mózes fején szarvak láthatók, amely egyértelmű filológiai tévedés. Talán nem szarvak, hanem arca sugárzásának vetülete. Erre utal az itt olvasható – stilizált betűkkel íródott négy szó: „mert sugárzott arcának fénye”. Mózes kezében két kőtábla látható. A Tízparancsolat mondatainak első szava nagyobb betűkkel - tehát szabad szemmel is érzékelhetően – lett kiemelve. Alattuk – ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk – a tízparancsolat teljes szövegezését találhatjuk meg. Mózes jobb kezében a csodatévő bot, amelyen ismert történeti eseményre utaló felirat irányít el bennünket ”mert ellenszegültek a Keserű víz forrásánál”. A kép alsó sarkában jobb oldalt és bal oldalt a következő két mondat olvasható: „Mózes Ádár hó 7-én született. Mózes Ádár-hó 7-én halt meg.” – ez az utalás a hagyomány tételére, mely szerint 120 év különbséggel azonos napon született és halt meg tanítómesterünk. A nagykanizsai kódex Mózes ábrázolása nem kvalitásos kompozíció. Különlegessége és értéke elsősorban egyedi jellegében jelölhető meg. Bizonyítja azt a tényt, hogy a zsidó közösség – akár évszázadokkal ezelőtt is – nem vonhatta ki magát abból a történeti, művészettörténeti és kultúrkörből, amelybe született, és amelynek része volt. MICHELANGELO MŰVÉSZETÉBEN A XV. század első évtizedei jelentős változást hoztak a művészetek történetében. Különösen az itáliai félszigeten születtek olyan alkotások, amelyek alapvetően megváltoztatták a korábban kialakult stílusformákat. Majd évtizedek multával új hullám jelentkezik, amelynek dicsőséges korszakát úgy ismerjük: reneszánsz. A reneszánsz ember életformájában, gondolkodásmódjában, öltözködési kultúrájában, stílusában, egész emberi habitusában különbözik elődeitől. Új ideológiák keletkeztek, amelyek gyökereiket az ókor klasszikus világába a latin és a hellén gondolatkörbe vezetik vissza. Városállamokban a főurak művész és filozófia iskolákat nyitnak, ahol lehetőséget teremtenek a régi gondolatok felidézésére, reprodukálására majd továbbfejlesztésére. A művészetet is megihleti az antikkor stílusteremtő világa, és ezen időszak alkotásait mintaként felfogva, továbbfejlesztik azt. A gondolkodás középpontjába ismét az ember kerül. A reneszánsz művészetének nagy triászából is kiemelkedik Michelangelo Buonarroti (1475-1564). Korábban Domenico Ghirlandaionak a firenzei quattrocento vezető mesterének műhelyébe kerül tanulóként, majd tehetsége feltűnik Firenze urának Lorenzo Medicinek, akit kora az Il Magnifico, azaz a „nagyszerű” jelzővel ruház fel. Mindennap forgatja a Bibliát, amelyből igen gyakran meríti tárgyát. Közismert Dávid szobra, amely Firenze városának szimbólumává vált. Annak ellenére, hogy ő elsősorban szobrászként emelkedett a legnagyobbak fölé, a festészetben is maradandót alkotott. IV. Sixtus megbízásából Giovanni d’Dolci kápolnát építtet, amelyet a pápáról neveznek el. A templomot a korszak legjobb festői, Sandro Botticelli, Rosseli, Ghirlandaio, Perugino, Signorelli és Pinturicchio dekorálják. Számunkra az oldalakon lévő freskósorozatból kiemelkednek Botticelli művei, amelyeken Mózest is ábrázolja. Természetesen az előbb említett nagyszerű névsorból nem maradhatott ki Michelangelo sem. A mennyezeten képzeletbeli teret hozott létre, ahol grandiózus művészettel ábrázolta a világ teremtését, és a Mózes előtti időket, Noét és az özönvizet. Sorrendben a következő témákat láthatjuk: A világosság és a sötétség szétválasztása. A Nap a Hold és a növényvilág teremtése. Helyet szerkesztett Szentírásunk prófétáinak, így Jónásnak, Jeremiásnak, Ezekielnek, Joélnak és Zakariásnak. A pápa meghívására 1515-ben ismét Rómába megy, ahol a későbbiek folyamán elkészíti II. Gyula síremlékét, amelynek központi témájaként Mózest választja. A szobor 2.55 m magas ülő figura, amely közvetlenül a padló szintje fölött áll. A finoman csiszolt márvány óriási erőt és dinamikus méretet sugároz. A mezítelen egyik lábát előre a másikat hátra helyezi. Jobb felső combja fölött a ruharáncok felgyűrődnek és így láthatóvá válik a monumentális méretű térd. A mezítelen karokon a duzzadó izmok és erek féktelen erőről tanúskodnak. Jobb keze a törvénytáblákra támaszkodik, az ujjak, pedig a vízesésként leomló hosszú szakáll tincseibe mélyednek. Az alsó részhez képest a felsőtest kissé túlzottan erőteljes, mivel az eredetileg tervezett magas elhelyezéskor alulról egyébként nem lett volna eléggé látható. A hatalmas fej élesen oldalt fordul, mintha Mózest szoborszerű nyugalmában valami távoli esemény megzavarta volna. Nagy szeméből fenyegető tekintet villámlik arrafelé, homlokán nehéz ráncok képződnek, és ajka, mint a haragos embereké, némileg előreugrik. A szarvaknak nem csekély része van a haragos agresszív benyomás fokozásában. Hadd utaljunk a téves latin fordításra. Hiszen az eredeti héber szó a latinban coronátusként szerepel, azonban a michelangeloi kompozíción cornutus azaz haragvóként ábrázolja őt a művész. Michelangelo: Mózes A valós ok természetesen a héber szavak rossz olvasatából adódik. A latinra visszavezethető magyarázata igen szellemes, de kétség kívüli eredete a héber „kuf, rés, nun” hárombetűs igegyök téves fordítására utal. Mózes alakja klasszikus példája a reneszánsz művészetének. Benne egy hatalmas szellemű és akaratú ember feszültsége lakozik. Azé az egyéniségé, aki a szellemet adta népének és ez a mély gyökerű indíttatás meghatározta korát és a későbbi idők gondolkodását egyaránt. A legjobb művész sem tud olyan eszmét, mit fölöslegével nem rejt a kő magába; a csak az elmét követő kéz bonthatja ki burkából a testét. Írja egyik versében maga a művész. Valóban az elmét, az észt, követte tehetsége. Művészete időn felül áll. Minden kor emberéhez szól, aki szereti a múltat, s akiknek életét megszépítheti, kiteljesítheti és értékesebbé teheti az a fogalom, melyet úgy neveznek művészet. FÉNYES ADOLF MŰVÉSZETÉBEN וידבר ה'' אל משה לאמור. קח את המטה והקהל את העדה אתה ואהרן אחיך ודיברתם אל הסלע לעיניהם ונתן מימיו והוצאת להם מים מן הסלע והישקית את העדה ואת בעירם. „És így szólt az Örökkévaló Mózeshez mondván: Vedd a botot, és gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred Áron. És szóljatok a sziklához a szemük előtt, hogy adja ki vizét, és te vizet fakasztasz a sziklából és így megitatod a közösséget és barmaikat… És Mózes felemelte a kezét, és kétszer ráütött a sziklára a botjával és bőven ömlött ki a víz és ivott a közösség és barmai.” (Mózes IV. 20. 7-9.) Fischmann Simon kecskeméti rabbi fia, Fényes Adolf a magyar piktúra kiváló reprezentánsa festette az itt látható képet. Tárgyát a fent idézett tórai szövegből merítette. Fényes Adolf pályája természetszerűleg magán viselte a családi házban látott élményanyagot. Ugyanakkor szerves része a magyar művészettörténetnek és kétségkívül hatással voltak rá a korabeli stílusáramlatok. Tárgyválasztása, kifejezési formájának sokszínűsége, technikája, ecsetkezelése egyedi jellegű. Igazi humanista életszemlélet nyilvánul meg éppen ebben az időben – társadalmi ellentétek feltárása és a figyelemfelkeltés jegyében – képeiben. Korszakának ezen alkotásait Szegény emberek élete című sorozatként tartják nyílván. A képek művészi hitvallását tükrözik. Fényes Adolf nem kötődik Nagybányához, tájképeit, a szolnoki és a szentendrei élmények hatására, a természetlátás változása jellemzi. Keres, kutat, állandóan forrong benne a megismerés vágya. Monográfusa írja: „A társadalomkritika intenzitásában talán a leginkább Mednyánszky László lumpenproletárjainak ostorozóan kíméletlen szűkszavúsága mutat rokonságot Fényes Adolf szociális gesztusával, ez a minden patetikus szánakozástól mentes, villanásnyi vádiratokban foglalt ítélet.” A töretlennek induló pálya érdekes fordulatot vesz. Kitör az első világháború, s az emberek életében korábban nem ismert, sőt el sem képzelt események következnek. Országok lángolnak, milliók pusztulnak el, az emberi elme legnagyobb alkotásai is enyészetté válnak. Fényes Adolf is kiutat keres. A Biblia olvasásába menekül, s innen választja témáit. Mesevilágot alakít? A Szentírás üzenetét interpretálja? Hosszú évszázadokkal azelőtti eseményeket tölt meg időszerű tartalommal? Szimbolikus képei mindenképpen állást foglalnak, tanítani akarnak. A tízes évek közepén festi Mózes vizet fakaszt című vásznát, amely a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár tulajdona és ott is állították ki. Hasonló szerkezetű és témájú képe, A zsidók megverik Ámálik seregét, a Magyar Nemzeti Galériában található. Fényes Adolf: Mózes vizet fakaszt . A szimmetrikusan szerkesztett kép középpontjában Mózest láthatjuk, amikor I…ten utasítását megszegve, botjával ráüt a sziklára és vizet fakaszt. Körülötte a gyülekezet vezetői, félszeg tekintettel, kifejező lendületes gesztusokkal, csodálkozó kéztartással. A kompozíció előterében két, félig ruhátlan, térdelő, szomjazó személy látható, akik habzsoló mozdulatokkal kortyolják az életetadó vizet. Mily kifejező elrendezés, mily szemléletes a szerkezet! Látszik, hogy ezek az emberek hosszú idő óta nem ittak. Nem akarjuk erőltetett értelmezéssel magyarázni a képet. De a kor és a történelmi háttér, amelyben a mű született, a mondanivaló és a kiválasztott tórai versek ábrázolása önmagáért beszél. Az erőszak, az öldöklés, az ütés helyett, a beszéd a szó, a szellem jelentőségét hangsúlyozza. Ezt helyezi előtérbe! Művészi ouevre-jének egyik értékes szakaszában készítette e festményét, amely tartalmáért és kifejezési formájáért érdemli ki a nézőközönség szeretetét, kíváncsiságát, elismerését. 2006. 01. 13. 01. 20. 01. 27. és 02. 03. KÖTET, AZ EGYIK LEGNAGYOBB SZENTÍRÁSI SZEMÉLYRŐL* DÁVID Kedves Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm Benedek István Gábor urat, kedves barátunkat, a most bemutatandó kiváló kötet szerzőjét. Engedtessék meg, hogy úgy üdvözöljem, mint régen, ahogy barátai sok-sok évtized óta szólítják, kedves „BIG”! Annál is inkább, mert e három betűnek a kiejtésekor - egy angolos asszociációval – tudjuk, hogy itt egy „NAGY” emberről van szó. Úgy érzem, amikor évtizedekkel ezelőtt, a hallgatótársak a „BIG”nevet adták Neki, már valamit tudtak… Lassan két generációval később, írói pályájának jelentős állomásánál, könyve bemutatójánál a BIG szócskát, akár jelzőként, akár becenévként, csak megerősíteni tudjuk. Valójában ő korunk egyik kiváló írója. Címlap Engedjék meg, hogy Benedek István könyvének ajánlásakor röviden néhány témát érintsek. Annak idején – legalább is így tartja a korabeli művészettörténeti legendavilág – Michelangelo életének számos stíluskorszakát különböztették meg, amelyekben a művészetek különböző ágaiban kimagasló remekművek sokaságával ajándékozta meg a világot. Festőként, szobrászként, költőként, gondolkodóként egyaránt maradandót alkotott. A korabeli rege úgy szól, hogy, amikor a Sixtusi kápolna mennyezetfreskóit festette, a felállványozott kápolnában hosszú, hosszú órákon át a hátán festett, s így hozta létre a világszerte ismert kompozíciókat. Így születik meg az a freskósorozat, amely önálló fejezetként vonul be az egyetemes művészettörténetbe. Amikor elfáradt otthagyta a kistemplomot és a nem messze lévő szobrászműhelybe sietett, ahol később ismertté vált szoborfiguráit – így Dávid szobrát is - megformálta, próbarajzokat és gipszmintákat készített. A szoborvéséssel vezette le a benne felgyülemlett, a festészeti misztériumban összegyűlt fáradságot. Amikor a szobrok vésésétől nehézkesen mozgott már, s karja, elfáradt, akkor házába sietett és szonetteket komponált. Amikor befejezte a versírást visszasietett a Sixtusi kápolnába. Így teltek múltak a hetek, a hónapok, s Michelangelo soha nem pihent. Pihenésképpen mindig valami újat álmodott, alkotott. Mindig abban produkált nagyot, amit akkor a legjobban szeretett. Igaz „mindent” a legjobban szeretett. A forgandóság, az élet ilyen megközelítése jellemző szerzőnkre, BIG-re is. Egész életében alkotott, formált, álmodott és újra kezdett. Az alkotás tüze és a mindenkori megújulás képessége formálta az ő szellemi arculatát is. A könyvet olvasva értem igazán, hogy ez nem más mintegy „Dávidról szóló vidám és tanulságos mese a hatalomról, és a szerelemről”. Tehetségről, tudásról, az emberi indulatok sokszínűségéről. És a krónikás feladata az, hogy leírja mindazt, ami örök értékű, példa értékű, elgondolkodtató, kipellengérezendő, vagy megdicsérendő. E ponton megállok, és hadd szóljak röviden BIG indulásáról. Hiszen az ő életében is meghatározó élmény a szülői ház. Az az egyedi légkör, ahol kultúrák találkozási pontjaként Tótkomlóson nagyszerű emberek születtek, akik egész életükben táplálkoztak és merítettek gyökereikből. Reprezentánsai, tanúi, és tudósítói egy letűnt kornak, valamint a zsidó kultúrának. De a magyar kultúra összességének is. BIG példaképének tartotta, és tartja ma is rajongva szeretett testvér bátyját, Palit, aki az izraeli magyar ajkú sajtó egyik formálója, színes és felejthetetlen alakja volt. Újságírói, írói, szerkesztői munkásságát, ha említem, - hiszen ő mindig „pihent” - hogy ezt a michelangelói asszociációt engedjem meg magamnak - mindig megnyilvánult az a szellemi háttér, amelyből egyedi karaktere jegecesedett ki. Mértékadó ez a XX. század végén vagy a XXI. század elején, hiszen egyértelműen emberközpontú gondolkodó, a társadalmi kérdések iránt mindig érzékeny, a tolerancia és a beleélés képességét tételezi fel. Az írói kvalitáson kívül ez mindenképpen az alkotó ember sajátja Az alma materben szívta magába azt a levegőt, amelyet Scheiber Sándor professzor a judaisztika tudományok világhírű tudósa, a folklorista, az irodalomtörténész, a vallástörténész teremtett meg. Benedek István Gábor pályájára is döntő módon hatott Scheiber Sándor aurája. Évtizedeken keresztül újságíróként, szerkesztőként, cikkíróként mindig az igazat kereste, s megvetette mindazt, ami talmi, ami értéktelen. Írói munkásságáról talán a számomra domináns könyvet a Tótkomlósi Tórát említeném meg. Novelláskötetének hangvétele, mondanivalója és formai eszközei olyan újszerűen hatottak a modern magyar irodalomra, hogy korunk egyik irodalomkritikusa méltán nevezte őt a magyar Sholem Alechemnek. Szerkesztői pályafutásának egyetlen szegmensét emelném ki. Az 1998. augusztusában megjelenő Remény (Hátikvá) című zsidó társadalmi közéleti, kulturális folyóiratot, amelynek immár hetedik évfolyama jelenik meg, s amelyben a zsidó társadalom, közélet és kultúra legfontosabb kérdéseit veti fel. Az első szám beköszöntőjében így fogalmaz: „Remény, a magyar nyelv egyik legszebb szava. És ugyanez a szó olvasható a zsidóság gyönyörű himnuszában is: Hátikva. S most e füzet fejlécén így együtt, összefonódva látni őket: igazán jó érzés. Könyvet, újságot, nyomtatott betűt útjára indítani csakis emelkedett lelkiállapotban lehet. Folyóirat esetében ráadásul ott a vissza-visszatérő szorongás; vajon elég lesz-e az anyagi erő a következő számig? S persze le kell írnunk a másik izgalmas kérdést is: fenntartható-e az olvasó érdeklődése akár az első teljes évfolyam végéig? Mert másként oda a szerkesztő, a szerző, a nyilatkozó, a lap csináló hite. A szó varázslata…”. Az előbb említett emelkedett lelkiállapot tette lehetővé számára, vagy inkább úgy fogalmaznék inspirálta őt, hogy létrehozza, majd irányítsa és a nagy hagyományokkal rendelkező Goldmark teremben, levezesse a Fűst Milán szellemi páholyban azokat a beszélgetéseket, amelyekre a magyar közélet személyiségeit hívja meg és melynek minden egyes történése szinte társadalmi eseménynek tűnik a mai Budapesten. E gondolatok fogalmazódtak újra bennem, amikor BIG legújabb könyvét a Dávid királyról írt Vidám és tanulságos mese a nagy királyról, a hatalomról és a szerelemről című alkotását forgattam. Való igaz, hogy Dávid király életét irodalmi formában is már sokszor feldolgozták. Hiszen Szentírásunk egyik legszínesebb, legösszetettebb személyisége ő. Az államférfi, a hadvezér, a költő, a férfi alakja rajzolódik ki előttünk, miközben az élvezetes stílusban megfogalmazott regényből ráismerünk az emberre, aki szemét a földre helyezte ugyan, de akinek lelke a magasságokat kutatta. Kitűnő munka. Felemelő s tanulságos olvasmány. Befejezésül Berachot traktátusának idézetét (3a) ajánlom figyelmükbe: כנור היה תלוי למעלה ממטתו של דוד,וכיון שהגיע חצות לילה בא רוח צפונית ונושבת בו ומנגן מאליו, מיד היה עומד ועוסק בתורה עד שעלה עמוד השחר „Hárfa lógott Dávid király ágya fölött. S éjfélkor, amikor megérkezett az északi szél, megérintette a hárfa húrjait és zenét, dallamot csalt ki az ősi hangszerből. Dávid király e pillanatban felkelt ágyából s a Tannal kezdett foglalkozni egészen addig, amíg feljött a hajnalcsillag.” E könyv olvasásakor is érezzük a post-talmudikus pillanat ihletett csendjét. Ismét megszólalt a hárfa hallgassuk azt, és halljuk a Tanítást. BIG, kedves barátunk, Neked, pedig a latin mondás szavaival kívánjuk, s ajánljuk kiérdemelt szeretetünket. Sic itur ad astra! *Elhangzott: 2005. december 14-én a Hotel Intercontinental-ban, Benedek István Gábor új könyve, a Dávid című kötet bemutatóján SZEUDÁT HÁVRÁÁ סעודת הבראה A GYÁSZSZERTARTÁS UTÁNI ELSŐ LAKOMA KIALAKULÁSÁRÓL A magyar héber nyelvű kéziratos kultúra egyik legértékesebb darabja a nagykanizsai Chevra-könyv, amely 1782-ben készült. Jelenleg a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban található. A munka egyik legértékesebb része – mely gazdag illusztrációval is el van látva – a Pokol traktátusa. Benne megfogalmazták mindazokat a szokásokat, folklorisztikus jeleneteket, amelyek a halál utáni szertartásnál, a temetési szertartásnál és a temetést követően a zsidó vallásban meghonosodtak. Máig is élő hagyomány – többek között – a „szeudát hávráá”, azaz a gyászszertartás utáni első lakoma. A Kicur Sulchán Áruch meghatározása szerint - 208. fejezet 1. § - „A gyászolónak az első napon tilos enni a sajátjából. Rokonának feladata, hogy küldjön neki első lakomát, s ez neveztetik étkezési lakomának.” A lakomán legyen tojás vagy zöldségféle. Ezután lehet adni bármilyen ételt, még húst is. Nem tilos kevés bort inni. A gyászzsámolyon ülőt tehát főtt tojás, kenyér és bor várja. E folklorisztikus szokás történeti fejlődése Jeremiás könyvéhez vezethető vissza, ahol a kenyérre és a borra való utalás van: ולא יפרסו להם על אבל, לנחמו על מת. ולא ישקו אותם כוס תנחומים על אביו ועל אמו. „Nem fognak kenyeret törni a gyászolónak, hogy megvigasztalják a haláleset miatt, s nem itatják meg őket a vigasztalás serlegével apjuk és anyjuk miatt.” (Jeremiás 16. 7.) A szeudát hávráá kialakulása biblikus ihletésű. II. Sámuel harmadik fejezetéből megismerjük a következő történeti részt: Éles trónviszály volt Saul és Dávid között. Ávnér – a kiváló stratéga – korábban Sault támogatta. Ávnér magáévá tette Ricpát, a király ágyasát. Saul fia, Isbáál számon kérte Ávnértól tettét. Vélt sérelme miatt Ávnér átállt Júda királyához, Dávidhoz. A forrongó, kiismerhetetlenségig bonyolult történelmi légkörben a híres katonát meggyilkolták. Amikor Dávid meghallotta a halálhírt – a kor ízlésének megfelelően – sirató énekbe kezdett. ויבוא כל העם, להברות את דוד לחם – בעוד היום... „S az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja” Az előbbi mondat hébernyelvű eredetijében a „lehávrot” szó magyar fordítása: enni. Ebből a kifejezésből származik az egész gyászszertartást követő fogalom a „szeudát hávráá”. Részlet a Nagykanizsai Kódexből Szokás a tojást kerek, illetve ovális alakja miatt enni. Ez ilyen formában szimbolizálja a ciklikusan – szintén az alak miatt – visszatérő halált. S amint a tojásnak nincs nyílása – azaz szája, – ugyanúgy „nincs a gyászolónak sem”. Azaz nem tud beszélni az őt ért fájdalom miatt. Tudni vélik, hogy a gyász alkalmából zöldségféléket esznek. E szokás Jákobra vezethető vissza aki „főzeléket készített” nagyapjának halála napján. Régi tradíció, hogy a szeudát hávráát a Chevra Kadisa rendezi meg. Az itt közölt melléklet a Nagykanizsai Chevra könyv illusztrációi közül való, s egyike a legjobban megkomponáltaknak. Az ábra igen szemléletes, hiszen a gyász megnyilvánulásaként betakarták a tükröt, hogy a gyászoló ne láthassa fájdalmat sugárzó arcát. A gyászoló kezében Jób könyve látható. Előtte négylábú asztalkán a fent leírt okok miatt két félbevágott tojás, némi kenyér és boros kupa. A szeudát hávráá vallásos köreinkben ma is élő hagyomány. 2006. 02. 17. „A GYERMEK FELTÁMASZTÁSA” ÉLIJÁHU PRÓFÉTA CSODATÉTELE KIRÁLYOK I. KÖNYVÉBEN Dura Europos a mai Szíria területén, közel az iraki határhoz, az Eufrátesz folyó mentén található. A várost eredetileg csak Dura-nak nevezték, majd amikor Seleukos Nikator i.e. 280 körül elfoglalta, az eredeti névhez az Europos szót is hozzátették. A város az i.e. I. században a parthus birodalom részévé vált, majd i.sz. 165-től a római birodalomhoz tartozott. Sukenik professzor, a korszak és e téma egyik legnagyobb kutatója szerint, a rómaiak határerődnek használták, amíg 256-ban Sapur szasszanida király el nem pusztította. Virágkora a parthus uralom ideje alatt volt, amikor a római birodalom és a Kelet közötti kereskedelem egyik csomópontjává vált. Az l922-37. között végzett ásatás során feltárt művészeti emlékek a görög hatás alatt kialakult ókori közel-keleti művészet ismeretének fő forrásai. „A fontosabb épületek: a városfal, az akropolisz, több palota és magánház, valamint ókori kultuszok templomai, s mindenekelőtt az e korból egyedül megmaradt olyan zsinagóga melynek falait bibliai témájú freskódíszítés borítja.” Az anya átnyújtja a gyermeket (részlet) A zsinagóga nyugati falán 18 kép található, amelyeket a korabeli, ismeretlen művész három sorban osztott el. A harmadik sor legszélén, baloldalon látható a „Gyermek feltámasztásá”-nak jelenete. ויהי אתר הדברים האלה, חלה, בן האשה בעלת הבית. ויהי חליו חזק מאוד, עד אשר לא נותרה בו נשמה. ותואמר, אל אליהו, מה לי ולך, איש האלוקים, באתי אלי להזכיר את עווני, ולהמית את בני. ויואמר אליה, תני לי את בנן, ויקחהו מחיקה, ויעלהו אל העליה אשר הוא יושב שם, וישכבהו, על מטתו. ויקרא אל ה'', ויואמר, ה'' אלוקי—הגם על האלמנה אשר אני מתגורר עמה הרעות, להמית את בנה. ויתמודד על הילד שלוש פעמים, ויקרא אל ה'' ויאמר, ה'' אלוקי, תשב נא נפש הילד הזה על קרבו. וישמע ה'', בקול אליהו, ותשב נפש הילד על קרנו, ויחי. ויקח אליהו את הילד, ויורדהו מן העליה הביתה, ויתנהו לאמו, ויואמר, אליהו, ראי, חי בנך. ותואמר האשה, אל אליהו, עתה זה ידעתי, כי איש אלוקים אתה, ודבר ה'' בפיף, אמת. ”És volt a dolgok után, beteg lett a nőnek, a ház asszonyának fia; igen súlyos volt a betegsége, úgy, hogy nem maradt benne lélek Ekkor szólt Élijáhuhoz: Mi közöm hozzád, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékezetembe hozzad bűnömet és megöljed fiamat? Szólt hozzá: Add ide a fiadat! Elvette az öléből, felvitte az emeleti szobába, ahol ő lakott és az ágyára fektette. És kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Örökkévaló, én Istenem, vajon az özveggyel is, kinél tartózkodom, rosszul bánsz, megölvén a fiát? Ekkor háromszor rányújtózkodott a gyermekre, kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Örökkévaló, én Istenem, térjen vissza kérlek e gyermek lelke ő beléje! És hallgatott az Örökkévaló Élijáhu szavára; visszatért a gyermek lelke ő beléje és föléledt. Ekkor vette Elijáhu a gyermeket, levitte az emeletről a házba és átadta az anyjának. Mondta Elijáhu: lásd el a te fiadat! Erre az asszony így szólt Élijáhuhoz: Most már tudom, hogy Isten embere vagy és az Örökkévaló igéje a szádban igazság.” (I. Királyok l7: l7-24.) Anya és gyermeke a csoda után A színszimbolika nemzetközi motívumát felhasználva fekete gyászruhában áll a halott gyermeket kétségbeesetten a próféta felé nyújtó anya. Élijáhu baldachinnal díszített trikliniumon pihen. A csoda megtörténte után a gyermeket magasba emeli. Jobb oldalon a világos ruhába öltöztetett nő, az édesanya büszke mozdulattal mutatja fel magához tért fiát. A szigorúan szerkesztett, de statikus struktúra ellenére eleven dráma szemlélői lehetünk. A baldachin eredetileg drága selymekből készült, hordozható, színes mennyezet, az egyházi és világi hatalom egyik szimbóluma volt. A trónusok, oltárok, sírok fölé helyezett sátorszerű tető a hely, vagy valamilyen esemény szent jellegét, fontosságát hivatott kihangsúlyozni. A Dura Europos-i képen is logikai összefüggés tételezhető fel a baldachin motívuma és az „Élijáhu -csoda” között. 2006. 02. 24. HÁGGÁDÁK A PRÁGAI HÁGGÁDÁ A nyomtatás feltalálása után, de még a Spanyolországból való kiűzetés előtt már megjelent nyomtatott hággádá, (lásd Yoseph Hayim Yerushalmi: Haggada and History, Philadelphia, l975. pp. 88.), azonban a kolofon hiányossága miatt a készítés időpontja pontosan nem határozható meg. A Soncio-ból (Itália) szintén 1486-ban kiadott publikáció szöveg illusztráció nélkül jelent meg. Elsősorban a nem zsidó teológusok részére készült az első képi díszítéssel gazdagított, de nem héber, hanem latin szöveggel ellátott hággádá a németországi Frankfurt Am Main–ban, 1512- ben. Dávid és Góliát. Salamon ítélete, Prágai Hággáda A héber nyelvű könyvnyomtatás történelmi eseménye volt, amikor 1526-ban, Prágában rabbi Gerson HaKohen kiadásában megjelent az első fametszetes, művészi ízléssel komponált, s gazdag képzelőerőre valló, illusztrált hággádá. A könyv, azóta számos kiadásban jelent meg, ezek közül hadd említsük a Jeruzsálemben, 1972-ben napvilágot látott facsimile publikációt. Má nistána…” Miben különbözik…?” A német és olasz stílus történeti jegyeket tükröző Prágai Hággádá a folkloristák kiváló forrásművének tekinthető. Az illusztrációból messzemenő következtetéseket lehet levonni a XVI. század elejének szokásaira, divatjára, világszemléletére, vallási gyakorlatára. A könyv betűtípusai a közép–európai askenáz kalligráfia jegyeit hordozzák. Érthető módon a később keletkezett Echád mi Jodéá és a Chád Gádja könyvünkben nem szerepel. A Prágai Hággádá stílusteremtő kompozíciói közül két oldalt emelünk ki. Az egyiken a Kchá Láchmá Ánjá-t körülölelő keretben Dávid és Góliát története, illetve Salamon ítélete látható. A másikon a Sfoch HáMátchá mondatait kompozíció sor keretezi. Jobboldalon a Bírák l6. 9-ből jól ismert Sámson jelenet, baloldalon Éva plasztikus alakja alatt a Holoferneszt megölő Juditot ábrázolta a művész. A kép közepén a Messiás eljövetelére utaló (Zechárjá 9. 9) részlet a megváltás reményének teológiai képzetét jeleníti meg. Külön figyelmet érdemel a hággádá legismertebb részének a Má nistáná-nak megformálása. Hiszen a marginálison kívüli ábrák mellett a héber מהszó makrográfiával, azaz az átlagosnál nagyobb és kiemeltebb formában került az olvasók elé. A SZARAJEVÓI HÁGGÁDA „A középkori illusztrált kéziratos hággádák között kétségkívül az egyik legszebb és legfontosabb, s mindenképpen a legismertebb a Szarajevói Hággádá- írja Cecil Róth, az l972-ben megjelent facsimile kiadás előszavában. A múlt század végén, 1894-ben, Szarajevóban, a helyi szefárd közösségnél egy fiatalember jelent meg. Édesapja nemrég hunyt el, a család anyagi helyzete szükségessé tette, hogy eladják azt a – hosszú generációk óta – a tulajdonukban levő könyvet, amelyet széder esténként használtak. Így került a „Szarajevói Hággádá” a helyi hitközség, majd később a Boszniai Nemzeti Gyűjtemény tulajdonába Káin és Ábel והבל הביא גם הוא מבכורות צואנו ומחלבהן, וישע ה'' אל הבל ואל מנחתו ) בראשית פרק ד( Az elmúlt évtizedek alatt művészettörténészek elemezték e vallási és kultúrtörténeti kincs minden részletet, s határozták meg helyét a középkori illusztrált kéziratosság fejlődéstörténetében. Ábrahám és Izsák ויקח אברהם את עצי העולה, וישם על יצחק בנו, ויקח בידו את האש ואת המאכלת, וילכו שניהם יחדו. ויבואו אל המקום אשר אמר לו האלוקים, ויבן שם אברהם את המזבח, ויערוך את העצים. ויעקוד את יצחק בנו, וישם אותו על המזבח ממעל לעצים. )בראשית פרק כב ו. ט ( A Szarajevói Hággádát a XIV. század második felében írták és illusztrálták Barcelonában. A könyv 165 oldalt tartalmaz, az egyes lapok nagysága 22x16 cm, s a hággádá korabeli ismert szövegén kívül pijjutokat, azaz ünnepi liturgiai költeményeket is magában foglal. A szavak az úgynevezett spanyol quadrát betűkkel íródtak. Stílusjegyei az 1343-ban íródott II. Chaime aragóniai király Krónikájának, és az 1320-ban, szintén Barcelonában készült, Arany Hággádának hatását mutatja. A kéziratos könyv a zsidók 1492-es spanyolországi kiűzetése után Itáliába került. A bejegyzésekből megtudhatjuk, hogy 1510-ben, majd l609-ben eladták, s nyomon követhető benne az egykori cenzor Giovanni Domenico kézjegye is. Művészettörténeti szempontból rendkívül jelentős a figurális ábrázolások sokszínűsége, gazdagsága, epikus jellege. A képi megjelenítésben a Tóra kronológiáját követve a világ teremtésétől egészen Mózes haláláig kísérhetjük az eseményeket. Majd a Bét HaMikdás és az egykori barcelonai Bet HaKneszet enteriőrje után a pészachi előkészületeket rajzolta, illusztrálta a művész. A színek kavalkádja gótikus pompát és az ún. „aranykor” hangulatot sugallja. 2006. 03. 31. és 04. 07 CHAGALL: ÁDÁM ÉS ÉVA „És az Örökkévaló I…ten kertet ültetett napkeleten Édenben, és odahelyezte az embert, akit alkotott.” – olvashatjuk B’résit könyvének elején. Ádám és Éva históriája, mintegy másfél évezrede foglalkoztatja a művészek fantáziáját. Az Éden kertben történteket – a kodifikált és az apokrif irodalom alapján – a legnagyobb részletességéig feldolgozták. Főbb ábrázolási típusok a következők: Ádám teremtése. Paradicsomi élet. Ádám, Éva és az állatok. Bűnbeesés. Ítélet. Kiűzés. Az ősszülők vezeklése. Ádám, Éva és az utódok. Ádám halála Chagall: Ádám és Éva Marc Chagallt a múlt század egyik legnagyobb művészének tartották. Vityebszkből a kis orosz faluból indult, s pályája magán hordozza a vallásos zsidó házban nevelődő gyermek élményvilágát, a hagyományos irodalom ismeretét és tiszteletét. Vásznain megelevenedik a zsidó tradíció. Ünnepek, rabbi portrék, Dávid csillag, stb. Mintegy 170 képe – túlnyomórészt litográfiák – szisztematikusan dolgozza fel a Szentírás főbb történeteit. S mindezt a közérthetőség nyelvén. Azonban Chagall művészetének egészére az érzelmi telítettség az álomvilág és az asszociatív gondolkodás a jellemző. Valamit megalkot, s a különös hangulatú kolorit a rendhagyó formával keveredik. A néző szemléli a képet, amely emóciókat vált ki, gondolatokat ébreszt, s gyermekkori élményekre emlékeztet. Robert Rosenblum Cubism and Twentieth Century Art című munkájában a XI. fejezetnek a Kubizmus és a fantasztikus művészet címet adja. Idesorolja Klee-t, Miro-t, és természetesen Chagallt. Azt a Chagallt, akit, ha érintőlegesen is, de befolyásolt századunk forradalmi irányzata, a kubizmus. E stílus és e mozgalom lényegét így foglalja össze a korszak kiváló ismerője: „A kubisztikus kompozícióba a dinamizmus elemét akarták bevezetni. Fő jellemzői: a mozgalmasság és a szimultanizmus, azaz a különféle időben keletkezett mozgást, és a mozgás okozta benyomást egyidőben jeleníti meg. A mozgás fázisait egymás mellé helyezi, sőt, ugyanabba a képbe sűríti a művésznek a különféle időkből való benyomásait, érzelmeit is”. Chagall kubisztikus alkotásai közül hadd emeljük ki az 1911-ben készült A költő, az 1913-ban festett Tisztelet Apollinaire-nek és mindenekelőtt az ugyanabban az évben született Ádám és Éva című alkotását. Ez utóbbi minden részletében kubista produktum. A darabkákra snittelt képrészletek, a plaszticitás teljes hiánya, a konstrukció látszat-rendezetlensége a természeti tárgyak jelentőségének háttérbeszorulása, az ábrázolás jelekkel való helyettesítése mind-mind azt idézi, hogy e korban Chagall komplex módon hogyan látta az édenkerti események sorát, Ádám és Éva történetét. 2006. 04. 28 A NÉMETKERESZTÚRI CHEVRA KÖNYV A mai Magyarország területén majd kétezer esztendeje élnek zsidók. Az első írásos emlék, sírkő formájában az egykori Intercisa, a mai Dunaújváros területéről került elő, amelyet 222-235 között állított „Cosmius, a spondillai végállomásnak főnöke, a zsidók zsinagógájának elnöke”. A honfoglalást követően a XI. század végéről származik a magyar törvényhozás legrégibb zsidó emléke. Ez 1092-ből való, amikor is az addig teljes egyenjoguságot élvező zsidóságot a Szent László király uralkodása alatt megtartott szabolcsi zsinat, II. Orbán pápa kifejezett kívánságára, erős korlátok közé szorította. „A Serafinus esztergomi érsek elnöksége alatt megtartott szabolcsi gyűlés a nyugati országokban már teljesen érvényre jutott, a zsidók szeparációját nagy vonalaiban körülhatároló intézkedéseknek még csak kis részét valósította meg, amennyiben elrendelte, hogy zsidó férfiak keresztény nőkkel házasságot nem köthetnek, a már megkötött házasságok semmisnek nyilváníttatnak, és az illető Krisztus–hívő asszonyoknak szabadságuk visszaadandó”- írja Simon Dubnov A zsidóság története című művében. A középkorban hol átmeneti nyugalom, hol kiűzetés jutott nekik osztályrészül. A török hódoltság után biztonságuk csak a főurak uradalmi területén szilárdult meg. Nyugat–Magyarországon az egykori Sopron- és Moson vármegye területén szerveződött a Sevá K’hilot, azaz a Hétközség, amely a hazai zsidó történelem egyedi és legérdekesebb szervezeti rendszerét alkotta. A Sevá K’hilothoz tatozott: Boldogasszony, Kabold, Kismarton, Köpcsény, Lakompak, Nagymarton és Németkeresztúr. E gyülekezetek alapításukat a Kanizsai, később az Esterházy családnak köszönhették. E hét község egészen l848-ig sőt Kismarton még tovább is, teljes közigazgatási autonómiával rendelkezett. A főúri család birtokain a zsidók kiegyensúlyozott kereskedelmet folytattak, s a hatósági önkénnyel szemben védelemre is számíthattak. Németkeresztúr, más néven Sopronkeresztúr, héberül Celem, a XVII. század második felében ad otthont a zsidóknak. E helyi közösség hívei intenzív kereskedést folytatva, szociális és kreatív intézmények sorát hozták létre, s mintegy két évszázadig működtek. Vallási és valláskulturális életük bizonyítéka az 1828 körül íródott Chevra Kadisa könyv, melynek egyes motívumai ikonográfiai azonosságot mutatnak a Nagykanizsai Chevra Könyvvel. A Chevra Kadisa, mint intézmény, Szent Egyletet jelent. A kifejezés nem héber, hanem arameus, s ebből következtethető, hogy valószínűleg a talmudi korban (i. sz. 450-ig) keletkezhetett. Közép-Európában az első Chevra Kadisát Eliézer Áskenázi alapította Prágában, 1564-ben. Majd Máháril rendeletet, úgynevezett Tákkánát adott ki, amelyet a Habsburg birodalom területén érvényesített. Az ilyen intézmények feladatát így foglalja össze. „Szükséges gondoskodni a gyászoló étkeztetéséről a temetést követő lakomán. Szükséges gondoskodni orvos szakértőről is a súlyos betegségben szenvedő ember részére, s az legyen jelen, mikor a lélek eltávozik a földi porhüvelyből. Szükséges gondoskodni méltó temetésről. Szükséges gondoskodni a gyászolók megvigasztalásáról és az árván maradottakról.” Magyarországon, de országhatáron túl is megfigyelhető, hogy a Szent Egylet működtetése, és a már működő egylet alapszabályait, mecénásait, elöljáróit, az elhunytak héber és polgári nevét is rögzítő dokumentum keletkezése megelőzte a hitközség alapítását. Ez érthető is, mert az adott topográfiai egységben élő zsidók mindenekelőtt halottaik méltó és vallásukhoz hű temetkezéséről gondoskodtak. A németkeresztúri kódex nagyméretű (42x39 cm), bőrkötéses, rendkívül kopott, sérült, 212 számozott oldalt tartalmaz. A címlapot követően a Chevra Kadisa tagjait héber vagy jiddis személynevük szerint, abc-sorrendben találjuk. Ezután íródott az alapítóokmány, az úgynevezett Tákkáná, amelyből kiderül, hogy a Szent Egylet vezetői szükségszerű változásokat vezettek be a közösségi gyakorlatban. Majd kezdődnek a számozott oldalak, s azokon feltüntették az egyleti tagok quadrát, héber betűs személy– és családnevét, s halálozáskor annak időpontját. Az utolsó rész azok nevét tartalmazza, akik nagyobb adományokkal járultak hozzá a temető rekonstrukciójához.(A könyv a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban található). A címlap meghatározó motívuma a boltívvel összekapcsolódó két oszlop, melynek vonalai apró betűkből tevődnek össze. E két oszlop héber neve: Jáchin és Boáz, ikonográfiai hátterében Salamon Szentélyének ókori épületeleme található. A németkeresztúri Szent Egyleti könyv írásához a jegyző quadrát és úgynevezett Rási betűket használ. A megfogalmazott gondolatok természetesen az elmúlás képzetével foglalkoznak. A főrész szövege a következő: ”Cion jog által váltatik meg, és megtérői az igazság által. (Jesl. 27.) Ez a kapuja az Örökkévalónak, igazak mennek be rajta. (Zsolt. 1l8. 20.) Ezek azok a törvények és igaz szabályok, melyeket a kezdetektől fogva elrendeltek a bölcsek, és a mesterek. Azért, hogy érvényesek legyenek ránk, utódaink és az egymást követő nemzedékek részére. És mindenki az ő helyén szeretettel ítéltessék meg, örök emlékül. Térjenek vissza a kitaszítottak, vígasztaltassék meg Cion és Jeruzsálem. Élesszen fel (I…ten) bennünket a halottak feltámadása által. Eltörli az Úr, az Örökkévaló a könnyet minden arcról. (Jes. 25. 8.) Még a közeljövőben, a mi napjainkban. Ámen”. Az apró betűkből összeálló domináns elem alatt a zsidó halotti szertartás visszatérő, quadrát betűs imájának sorai. „Irgalmas Isten, ki a magasságok lakója vagy, engedd, hogy nyugalmat találjon, dicsőséged oltalmazó szárnyai alatt - az Éden kertben, ahol szentéletűek időznek, és örök fényben tündökölnek - a mi Chevra Kadisánknak elhunyt tagjai. Ó Irgalom Atyja, rejtsed el őket örökre hívő szárnyaid alá. S pihenjenek békében nyugvóhelyükön Ámen”. Címlap Szervezeti szabályzat Az archaikus stílusban fogalmazott szöveget az l830-as években kezdték írni. A készítés időpontjának meghatározása egyelőre megoldhatatlannak tűnik, mert itt a szöveg az idők viszontagságai következtében – elkopott. De megállapítható a jegyző neve: Jiszáchár Beer. Ő volt a gyülekezet kántora. Minusculusos (apró betűs) szövegből tevődik össze a két oszlop lábazata is, melyben négyzetek fogják körül a rozettamotívumot. A rozetta szirmaiba beleépített mondatok az elmúlás tényére és a feltámadás képzetére utalnak. A jobb oldali négyzet, s benne a virágmotívum két és félezer esztendős szöveget ötvöz magába. Kultúr- és művészettörténeti szempontból igen jelentős a minusculusos forma alkalmazása. A temetőkerítés adományozóinak névsora…(1859-ben) Az írás e típusáról így ír könyvében e szakterület ismerője, Munkácsi Ernő „A nem illusztrált, csak díszített kódexeknek sajátságos formája a masszórával díszített példányok. Masszórának a bibliai szöveghez fűződő és annak kiejtését pontosan megállapító magyarázatot nevezik. Szokásos volt, hogy míg magát a bibliai szöveget nagyobb betűkkel írták a hozzáfűzött magyarázathoz kisebb betűket használtak. A zsidó kéziratíró, a szófér a masszóra szövegét használta fel arra, hogy élénkítse a pergamenlapok egyhangúságát, és így lett a szabad szemmel alig látható parányi betűiből díszítőelem”. A Tórához és a Szentírás többi részéhez fűződő legkorábbi ilyen kisbetűs magyarázatok már a IX. században megjelentek, majd végighúzódtak a későbbi korokon, szinte napjainkig. Az egykori Esterházy uradalom területén élő zsidók hét közössége döntő hatást gyakorolt a magyarországi zsidó gyülekezetekre. Belső autonómiájukból, gazdasági függetlenségükből, kiváltságos helyzetükből adódtak lehetőségeik. Kereskedelmi útvonalakat építettek ki és gazdasági fellendülést idéztek elő. Helyi tudományos – elsősorban a vallástudományos – és karitatív tevékenységükön túlmenően azokra a közösségekre, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban voltak, kulturális hatást is gyakoroltak. 2006. 05. 12. „DE HAMVÁBÓL EGY-EGY PARÁZS KILOBBAN”* Még vannak olyan itt-ott rejtett városok, Hol öreg mécsünk pislog titokban, A régi tűz már régen nem lobog, De hamvából egy-egy parázs kilobban. Chaim Nahman Bialik, a modernkori zsidó költészet talán legnagyobb személyisége, fogalmazta meg e gyönyörű gondolatokat A talmudista című költeményében sok-sok évtizeddel ezelőtt. S e négy sornak utolsó szavát ismételném meg: „De hamvából egy-egy parázs kilobban.” Drága Testvéreim! A mai napon, Lág Báomer napján e nagyon szép és örömmel teli napon, ünnepi külsőségek közepette, imával, a fohásznak szavával, I…ten iránti feltétlen alázattal és szeretettel fordulunk a Világ Teremtője felé és elmondjuk: legyen áldott Ő a Mindenség Alkotója. „Sehehejánu vökijmánu vöhigijánu lázmán háze” „aki életben tartott bennünket, s engedte, hogy megérjük a mai napot”. Eljöttünk ide, hogy e régi és nagytekintélyű közösségben újból rabbit iktassunk be majd száz esztendővel azután, hogy itt rabbi főállásban volt. Egy kis csoda a modernkori zsidóság történetében, a mi mindenkori életünkben. Piciny csoda, amelyre senki más nem képes csak Ő a Világ Alkotója, a Mindenség Ura, aki évtizedek messzeségéből is mindig ránk tekintett, évszázadok, évezredek messzeségéből is áldó szeretettel vigyázza, őrzi sokat szenvedett népét a maradék kis zsidóságot. Egy parázs kilobban? Úgy értjük és érezzük, hogy itt, Magyarország e gyönyörű vidékén, itt az Alföld közepén az imával megszentelt falak között az „Áron HáKodes” a Frigyszekrény előtt újból rabbit iktatunk be, újból vallási vezetőt adunk a közösségnek, aki ennek a szűkebb és tágabb pátriának lesz vallási irányítója, kinek hitem és meggyőződésem szerint, tanításai „lélektől lélekig” נפשו קשורה בנפשו szólnak. Tamás, kedves fiatal végzettünk és ma már társunk a papi szolgálatban, hozzád szól a tanítás. Az idézet, amelyet választottam heti szakaszunkból való. A héten Behár és Bechukotáj iker szidráit olvassuk fel és szabadjon abból egy mondatot citálnom. Így hangzik a szöveg: וקדשתם את שנת החמישים שנה וקראתם דרור בארץ לכל יושביה. יובל הוא תהיה לכם ושבתם איש אל אחוזתו ואיש אל משפחתו תשובו. „És szenteljétek meg az ötvenedik évet és hirdessetek szabadságot mindannak a népességnek kik határaitok között élnek.“ (Vájikrá 25. 10.) A szentírási citátum fontosságát, hitelességét igazolja az aktuális mindennapi magyar zsidó történelem, megkétszerezve, mert „snát háhámisim” nem ötven év után, hanem kétszer ötven esztendő után, száz év után iktatunk újból rabbitNagykőrösön. És hirdetjük azt a szentírási fogalmat, דְּרוֹר amelyet úgy fordítunk le: szabadság. Szabadjon e helyütt a „dror” szóról bővebben szólni, hiszen e szónak három jelentése is van a zsidó hagyományban: szabadság, egy atmoszférát, hangulatot, különleges egyedi ízt teremtő fűszer, s a harmadik jelentés a szárnyaló madár, amely az eget fürkészi. דְּרוֹר - SZABADSÁG I…tennek kegyelméből egy szabadon élő ország szabadon élő zsidósága szabadon gyakorolja a hitét, vallja az Örökkévaló nagyságát és száll fohásza a Mennyek Urához, az ősi nyelven, ahogy atyái tanították, héberül. Reményeink szerint egyre többen ismerik meg e szavak tartalmát - nemcsak zenéjét, hanem betű szerinti értelmét is. A szabadságot ma már a magyarországi zsidóság is megkaphatta. Így szeretnénk továbbra is élni az elkövetkezendő években, évtizedekben. Ennek a szabadságnak a jegyében, a vallási egyenlőség jegyében szólott ebben a városban elsőként rabbi magyar nyelven 1817-ben egy év híján 190 évvel ezelőtt. Krakkauer Salamon neve bevonult a magyar homiletika történetébe, ő az első magyar nyelvű prédikátor, aki Mózes hitét vallja itt e honban. E prédikációt utóbb közzétették, - majd pár esztendővel ezelőtt - ez a közösség facsimilében újból megjelentette. Krakauer Salamon 1817-ben az akkor teli zsinagógában - nem ebben – de az elődjében, szólt a zsidókhoz és a másvallású nagykőrösiekhez, akiket lángoló szeretettel vett körül. Az 1817-ben elmondott beszédéből szabadjon két-három sort idéznem: „Ami pedig engemet minden előtt elragad (sic) és lelkesít, az a legféltettebb élesztő érzése a senkit ki-nem (sic) rekesztő emberszeretetnek, melyet (sic) ezen városnak nemes városnak emez lakosi (sic) mind ezen templomnak fel állítására (sic) bőséges segedelemmel által, mind pedig az által tsalhatatlanul megmutatták, (sic). Hogy nem nézvén a Religióról való nagy kölönbségét.” Az akkori zsinagógát – vallásra való tekintet nélkül – közösen építették fel, hogy ott héber nyelven, a Biblia nyelvén hirdethessék „Ádonáj echád” az Örökkévaló egyetlenegy. Ennek a gondolatnak szellemében hirdették a szabadság modernkori értelmezését. דְּרוֹר – KÜLÖNLEGES HANGULAT A dror szó második jelentése az atmoszféra teremtő különleges hangulat. Igen, aki ebbe a nagykőrösi zsinagógába, imaházba lépett, mindig megérezte, hogy ez egy olyan hely, ahol I…ten szelleme nemcsak a Frigyszekrényből, a Tóra magasságából árad, hanem a héber szavakból, a szívekből, az érzésekből és a gondolatokból. Hogy hozzátok szól, akik a mi hitünket követik és azokhoz a felebarátainkhoz, honfitársainkhoz, akik más vallásban, de ugyanolyan szívvel és szeretettel, odaadással és rajongással fordulnak az Egek Urához. Őhozzá, aki „minden nyelven ért”, aki meghallgatja szívünk rezdülését. Aki érti azt a hangulatot, azt a légkört, amely itt a zsinagógában most is érződik. Ez a lelkesedés, az odaadás és a szeretet atmoszférája, mert újból kiemelkedő vallási eseménynek lehetünk tanúi: rabbija lesz a közösségnek! דְּרוֹר – A SZÁRNYALÓ MADÁR A szárnyaló madár, amely az egeket fürkészi. Egy régi legenda arról regél, hogy e szárnyaló madár megtestesítője a tehetségnek. Amely isteni adomány, amellyel élni kell és élni szükséges. Visszaélni tilos! Tanítani kell a gyülekezetet személyenként, egyenként, és közösségben. Kapcsolatot teremteni felekezetre való tekintet nélkül, mindenkivel, akihez fűz az emberség, a megértés és a beleélés képessége. A XXI. század magyarországi rabbija hiszem, hogy ennek szellemében fog továbbra is élni. Nyitottan a világ felé, ahogyan a magyarországi neológia ezt mindig tette. Kötődve a zsidó hagyományhoz, soha nem felejtve, és nem tagadva a mi ősi hitünket, vallásunk törvényeit, annak szellemét, tartalmát és betűjét. Ugyanakkor, nyitott a szívünk mindenki előtt, hogy hallják az ősi tanítások örök értékű üzenetét, amelyről a Biblia beszélt, amelyről a Talmud beszélt, amelyekről évezredek zsidó irodalma beszélt, amelyről a mi elődeink beszéltek erről a szószékről és mindenütt ebben a honban. Hirdetve hűséget Izrael iránt, hűséget e hon iránt, hűséget a zsidó közösség iránt, hűséget, alázatot és felelősséget embertársaink iránt. A „drór” mind a három fogalmát ajánlom fiam a figyelmedbe, hogy ennek szellemében neveld majd a gondjaidra bízottakat. Chagall: Exodus Ma délelőtt az egyetemen a XX. század egyik kiemelkedő személyiségének Chagallnak azt a képét magyaráztam, amely a Knesszetnek, az izraeli parlamentnek az aulájában található. A kompozíció címe: Jeciát Micrájim A kivonulás, latinul Exodus. S ebben a különleges történetben, amelyet Chagall a képek nyelvére fordít le, egy drámai, ugyanakkor gyönyörű epizód található a kompozíció alsó részén: két kéz. A chagalli interpretáció szerint azért, mert ezzel fogadta el, fogadja el a hívő lélek I…ten tanítását, a Tíz Ige mélységét. S ez a kéz, amely elfogadja az isteni igét, ez a kéz jogosult arra, hogy alkalmanként tovább adja, hogy tovább vigye mindazt, amit az ősök üzenetei évszázadok messzeségéből is felénk tolmácsolnak. „De hamvából egy-egy parázs kilobban…” Újból lobog a tűz. Mondhatjuk a szentírási szavakat „jés tikvá áháritéch”, van jövőnk, van jövője e közösségnek is. Van jövője a magyarországi zsidóság összességének is, ha hiszünk benne, ha a szívünkben, a lelkünkben ott van a legnagyobb adomány, a földi élet legnagyobb kegyelme, amelyet egy szóval úgy fejezhetünk ki: emuná, azaz a hit. Két szóval azt mondhatnók jirát sámájim, az istenfélelem. Ez az emuná és a jirát sámájim, amely áthatja a magyarországi neológ rabbik működését is, ez a hit mondatja velem a szeretet és egyben a köszöntés szavait is. S az a kéz, amely elfogadja az Örökkévaló által adott legnagyobb adományt, az a kéz, amely egy életen keresztül próbált tanítani és simogatni, az a kéz talán jogosult arra, hogy felruházza az itteni rabbit, hogy tanítsa a híveket, az utódokat, a követőket. Kérem, álljatok fel és hallgassátok meg az áldás szavát! יברכך... „Isten áldjon és őrizzen meg Téged, sugároztassa feléd mennyei orcáját, és legyen hozzád kegyelmes. Adjon néked, tieidnek, szüleidnek, családodnak, minden egyes hívünknek, minden egyes testvérünknek, egész Izraelnek, s minden jószándékú embertársunknak egészséget, boldogságot és nyugalmat.” ÁMEN *Elhangzott Róna Tamás rabbi beiktatásán, 2006-5766. Lág BáOmer napján, Nagykőrösön. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT TALÁLKOZTUNK ELŐSZÖR… DR. YESHURUN ÉLIJÁHU זצ''ל Magam előtt látom délceg alakját, - 1986-ot írtunk akkor, s első találkozásunk emléke ez -, amint áhítattal beszél az „arany” Jeruzsálemről, az örök fővárosról, bemutatva a történelmet, a lélekkel átitatott köveket, azt az egyedi atmoszférát, amelyet a Kotel ódon téglái sugallnak. Majd szinte fülembe cseng a natanjai kis „magyar zsinagógában” elhangzott bölcs tóramagyarázata, színes tanítása, a szeme sarkában mindig megjelenő pajkos mosoly. A férfias kézszorítás, a joviális tekintet, a biztató pillantás, a kételyekkel teli optimizmus. Emlékeim mélyéről felvillannak harcos publicisztikái, glosszái és persze könyvei, melyen generációk nevelkedtek fel. Őrzöm találkozásaink emlékét Kefár Száván, amikor áradó szeretettel beszélt hűséges hitveséről, Mártáról, két lányáról, fiáról, nyolc unokájáról, kilenc dédunokájáról. Yeshurun Elijáhu, alias Szabó Ödön, kora ifjúságától kezdve aktív cionista. 23 éves korában a Makkabea elnöke, majd a Cionista Szövetség vezetőségének tagja. 1941-43 között rabbi funkciót tölt be Békéscsabán. 1944 elején munkaszolgálatra hívják be. Yeshurun közvetlenül a második világháború után alijázott, hazatért Izrael földjére. Azóta élt Erecben, s rabbiként, történészként, pedagógusként a "magyar jisuv" egyik legtekintélyesebb személyisége volt. Az Országos Rabbiképző végzettjeként mindig büszke arra az Alma Materre, amelyben a legnagyobbaknál tanulhatott. Scheiber Sándor, Jólesz Károly voltak osztálytársai Az alsó évfolyamon elsősorban a jeles történész, Csetényi Imre, a felsőben a magyarországi zsidó tudomány fénylő csillaga, Heller Bernát formálta arculatát. Natanja város díszpolgáraként, a Herzl-díj, a Nordau-díj, a háromszor kiérdemelt Roboz-díj birtokosaként, nemrég újból szülőföldjén publikálhatott. Alkotásai közül hadd említsem meg a Jeruzsálem térben és időben, a Szabadságharcosok, a Hősök könyve valamint a Haivrim banativ hanecach (Héberek az örökkévalóság ösvényén) című műveit. Az élő zsidó történelem c. könyvét, a Greatz és Dubnov írásait idéző, hiteles históriai elemzést, a monumentális tudásanyagot felölelő autentikus dokumentumot, s egyben lebilincselő olvasmányt, azóta is tanítjuk. A könyv első kiadása - szinte hihetetlen - 60 esztendővel ezelőtt látott Magyarországon napvilágot. A tavalyelőtti magyar – immár az ötödik – kiadás, az elmúlt évtizedek eseményeit a kortárs szerző szemszögéből analizálta. Az alant közölt fejezet Dr. Élijáhu könyvének egyik legmegkapóbb egysége, szubjektív, lírai vallomása. Minden írása közül – saját bevallása szerint – e sorok álltak hozzá a legközelebb Ezekkel a gondolatokkal veszünk tőle végleges búcsút, idézve Jesája próféta szavát: „ …ne félj szolgám Jákob és Yeshurun, akit kiválasztottam.” (Jesaja 44.2) Három évvel ezelőtt szinte a lélek mélyéig égett a hír. Drága barátunk, szeretett kollégánk, példaképünk és mesterünk, a Rabbiképző enciklopédikus tudású, klasszikus és modern irodalmi műveltségű, egykori végzettje, a bölcs rabbi, tudós-tanár, iskolaépítő, a zsidó hagyomány elkötelezettje, a történész, Dr. Yeshurun Élijáhu zc”l 2003. január 12-én visszaadta lelkét Alkotójának. Az örök nép Részlet Dr. Yeshurun Élijáhu Az élő zsidó történelem című könyvéből Csaknem négyezer éve annak, hogy egy héber törzsfőnök családjával együtt elhagyta hazáját, a mezopotámiai Ur-Kaszdimot és elindult egy ismeretlen ország felé, amelyet ez utódainak ígért az ő Istene. Mi minden történt azóta a nagy néppé lett héberekkel! A kiválasztottak áldást hoztak az emberiségnek. Mózesük a Tízparancsolatot, Dávid királyuk a zsoltárokat, prófétáik a szív parancsolta szeretetet, a szebb jövőbe vetett hitet adták az egész világnak. Nemzetek nőttek fel mellettük, és hullottak el mellőlük a történelem süllyesztőjébe. Ők maguk, Izrael fiai, a bibliai dicsőség fényében ragyogva, majd az irigyek és a gyűlölködők átkaitól kisérve száműzöttek lettek. Vándor nép lett az örök nép. A sors változásait a sokat átéltek megértő mosolyával és szomorú tekintetével vette tudomásul a zsidó. De ember maradt a fenevadak közt is. Istené a bosszú - volt vigasza és mentsége egyaránt. Mert nemegyszer szégyellte ember voltát és az ebből fakadó gyengeségét. Az idő vasfoga, az emberek farkasharapásai nem hagytak nyomot testén és lelkében. Fiatalos lendülete, alkotókedve töretlen maradt. Az újkor piros hajnalán főnixmadárként kelt új életre. Gondolkodói, művészei, vállalkozói új eszmék kovácsai, a prometheusi tűz fújtatói lettek. De elfáradt, s meg akart végre telepedni a népek közt. Az emancipáció lidércfénye jobban vonzotta, mint az ősújországnak hamu alatt szunnyadó, hívogató, melegítő parazsa. És ez lett a veszte. Az új idők gazdasági és politikai válságainak árát ő fizette meg. Nemzetek haragjának, osztályok nyomorúságának kipróbált bűnbakja. De Auschwitz borzalmai sem törték meg. A lecsonkolt törzs új hajtása sugárba szökkent az ősi földön. A zsidó fiatalság fegyverrel harcolta ki függetlenségét az angoloktól és hősiesen verte vissza az arab agressziót. Viszonylag rövid idő alatt kialakult a harmadik zsidó ország, egy modern állam minden tartozékával, a szellemi és anyagi világ minden ágában. Izrael újra elfoglalta helyét a szabad népek családjában. Politikai jelentősége nagyobb, mint azt parányi területe és csekély számú lakossága révén igényelhetné. De fennmaradását elsősorban katonai erejének, fiai elszántságának köszönheti. Az örök béke gondolatát adta a világnak és ezt hirdeti ma is - állandó hadi készültségben, állig felfegyverezve. És itt fel kell vetni egy kérdést, amely a kérdések kérdése! Vajon a társadalom, amely az új hazában kialakult, az a szellem, amely áthatja Cion népét, igazolja azt a várakozást, amellyel a világ és a zsidóság Izrael újjászületése elé tekintett? Vajon mondhatják az ősök Bibliájával dicsekvő utódok, hogy államuk a "népek világossága", a felebaráti szeretet és a társadalmi erkölcs szimbóluma? Vagy falhoz szorítva, azzal kell védekezniük, hogy nem rosszabbak másoknál. De ezt az érvet elveti Isten és ember egyaránt. Mert ha az izraeli polgár nemcsak azért forgatja a Bibliát, hogy nemzeti hiúságát legyezze vele, úgy tudnia kell a Könyv örök tanulságát: Minden ország támasza és talpköve az emberiesség és becsületesség - de Izraelnek a léte, a puszta fennmaradása ehhez a feltételhez van kötve. Az öncélú zsidó állam kétszer is elbukott. De nem állja meg a helyét a fenn említett érvelés a "valóság”, a politikai realitás terén sem. A nemzetek azért járultak hozzá 1947-ben Izrael megalakulásához, mert szégyellték azt, amit tettek és azt, amit nem tettek a hat millió ártatlanul elpusztított, védtelen zsidó emberért. Ez az Izrael azóta csak bajt és nehézségeket okoz, (akaratán kívül) a világ politikusainak. Ezt csak egy esetben tűrik el: ha ez az állam más, mint a többiek. Mint annyiszor a múltban, úgy most is zsidónak kell bizonyítania. Nem iparával, épületeivel, településeivel, íróival és katonai ütőerejével, helyesebben nemcsak ezekkel. Ki tudja fog-e valaha is Izrael versenyezni ezen a téren nagyobb, gazdagabb országokkal? Hanem azon a téren kell kiválnia, amely sajátosan zsidó, amelyen valaha nagyot alkotott, és amely téren a világ elvárja, hogy különb legyen, mint mások. A társadalmi igazság terén, az embernek emberhez való viszonyában. Ez a tényező sokkal többet nyom Izrael nemzetközi helyzetének mérlegén, mint az anyagi eredmények, amelyekkel büszkélkedik. És utoljára, de nem utolsósorban: Mit adhat Izrael a világon szétszórt zsidóságnak? Lehet-e ideálja, büszkesége, olthatatlan vágyakozásának tárgya egy állam, melynek népe olyan, mint a többi nép?' Az utolsó százötven évben meglazult a szétszórt népet összetartó testvéri lánc, megbénult a szellemi alkotás, a Tan megkövesedett. A cionizmus felszította a hunyó parazsat. Auschwitz rémségei, a jisuv harca önállóságáért, az állam megalakulása lángra lobbantották a már kialvó zsarátnokot is. De ezt a tüzet táplálni kell, méghozzá Izraelből. A galutnak az a kötelessége, hogy konzerváljon, nem az, hogy újat adjon, hogy fejlesszen. S a vonzerő nem az anyagiakban rejlik. Gazdaságnál, biztonságnál jobban csábít a tudat, hogy van távol egy kicsinyke ország, ahol boldogabban élhetsz, amelyre büszke lehetsz, amelyről érzed és tudod, hogy az a tied. Ahol kisebb a falat, de azt szívből adják, ahol kevesebb a lakos, de több a testvér, ahol alacsonyabbak a házak, de a szellem magasan szárnyal, ahol ritkább a kitüntetés, de azt az érdemesek kapják, hogy van távol egy kicsinyke ország, ahol talán ellenfelekre is találsz, de ellenségre soha, ahol szó a kimondott szó, ahol csak a test fárad, de a lélek megpihen. Önzetlen, jó szándékú vezetők igazságos törvényei példaadó társadalmat alakíthatnak ki Izraelben. Olyan társadalmat, mely kedves lesz Isten és ember szemében. És akkor az ősújország talajában kalászba fog szökkeni az elvetett eszmék magja, és nem marad el a dús aratás. Az örök nép, örök otthonra talál honában. "Mert e parancsolat, amelyet Én a mai napon parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: kicsoda hág fel érettük a mennybe, hogy elhozza azt nékünk; hogy teljesítsük azt. Nincs a tengeren túl, hogy azt mondanád: kicsoda megy át érettünk a tengeren... Sőt felette közel van hozzád ez ige, a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed ezt". (Mózes V. 30.) FOLYT. KÖV.: 2006. 06. 16.
3. Az egek és a vizek szétválasztása.
4. Ádám teremtése.
5. Éva teremtése
6. A bűnbeesés és a kiűzetés a Paradicsomból.
7. A vízözön.
8. Noé áldozata.
9. Noé megcsúfolása.
