Szántó Endre naplójának kiállítása

Szántó Endre munkaszolgálatos naplójából készült kiállítás a Páva utcai Holocaust Múzeumban

- Elhangzott 2018. június 10-én, a kiállítás megnyitóján -

Amikor beléptem ebbe a zsinagógába, ebbe az emlékzsinagógába, mély érzések kavarogtak bennem. Talán 1969, vagy ’70 lehetett, az akkor még működő templombanén még prédikáltam. Nem volt ilyen gyönyörű, nem volt ilyen csillogó, nem volt ilyen elegáns. Közben a közösség tagjai elhunytak, a zsinagóga megárvult, majd új feladatot kapott. Reméljük, hogy továbbra is hirdeti az egykori hitet.

Sok évtizedes baráti kötelék fűz a Szántó családhoz, Dr. Szántó Endréhez. Két rövid gondolatot szeretnék megosztani Önökkel, mintegy érzékeltetendő és bemutatandó hogyan láttam én Szántó Endrét, a bölcset.

Miért mondom azt, hogy bölcs?

Egyszer látogatóban voltam Szántóéknál. „Rámnézett” egy bronz szobor, Nathan volt ő, Nathan, der Weise, a bölcs Nathan. Bandi bácsi mesélt arról, ki volt Nathan. Én pedig azt meséltem, hogy a Szemináriumban Szemere Samu professzor Lessing óráján sokat tudtunk meg, ő még többet beszélt.

Felejthetetlen emléke életemnek, hogy amikor elment, ez a kis szobor hozzám került. És ahogy ma reggel is e szoborra néztem, eszembe jutott Dr. Szántó Endre, aki olyan volt, mint Nathan, a bölcs.

1975-től tíz évig a budai zsinagóga rabbija voltam. Szántó Endre „főtisztelendő úrnak”szólított. Egy bár micvára készültünk, és az ominózus szombat előtti péntek délután becsípődött az isiász ideg a derekamban.

Alig tudtam megmozdulni.

Keservesen néztem Szántó doktorra, hogy mi a teendő. Tudta, hogy egy magamfajta vallásos embernem utazik sábátkor, szombaton. Nagynehezen pénteken este hazavánszorogtam a Frankel Leo utcából a Wesselényi utca 4-be, lakásunkba. Másnap reggel azonban újra vissza kellett mennem a templomba, hiszen a bár micvát nem lehetett elhalasztani.

Kétségbe voltam esve.

Éjjel 11:00 óra körül csengettek az ajtón, Szántó doktor volt. Izgatta, mi van a rabbijával, megvizsgált, majd injekciókat szúrt a fájós hely köré, hogy reggel el tudjak menni,felavatni a 13 éves fiatalembert. Mikor másnap megkérdeztem a doktor urat, miért jött el hozzám késő este, azt mondta a ,המשכיות a folytatólagosság miatt. Azért mentem, hogy, ha kell, segítsek.

Legyen folytatólagosság !.

A következő emlékem már a Dohány utca zsinagógába visz vissza. Szántó Endrét, a neves, elismert orvost részben a Frankel Leó utcai, részben pedig a Dohány utcai zsinagógához kötötte élete.

A Dohánynak is ő volt az orvosa.

Abban az időben még ilyen is volt. A zsinagógában orgona szólt, vegyes kórus énekeltés különleges harmóniában csendültek fel a különböző melódiák. Az ősi dallamokkeveredtek a korszak legnagyobborgonistájának, az áldott emlékű, zseniális Lisznyai Szabó Gábor komponálta melódiákkal. Ő szerezte a nagyünnepi liturgia Unetane tokefimájának prelúdiumát. Soha nem volt a zsinagógában akkora csend, áhítat, mint, mikor a hívek ezt az orgonaszólót meghallották.

Ezt megelőzően hangzik fel mindig az egyik legszentebb imánk, az Ávinu Málkénu. A Dohány utcai zsinagógában kötött forgatókönyv szerint folytak az istentiszteletek. Így az is előre meghatározták, hogy ki mikor megy a frigyszekrényhez kinyitni az ajtaját.

Szántó Endre a jobboldali, Ervin (Öcsi) és István (Poki) pedig a baloldali oszlopnál álltak e megrendítő ima alatt. Attól kezdve, hogy  – fájdalmunkra Szántó Endre elment – Ervin és István áll a két oszlopnál.

Ismét eszembe jut a ,המשכיות a folytatólagosság szó.

S amikor pár héttel ezelőtt Poki felhívott telefonon, hogy lesz ez a kiállítás, eszembe jutott ez a két történet.

Lessing és a folytatólagosság. Szántó Endre és a folytatólagosság.

Ez a fényképkiállítás mutat valamit a múltból, a jelenből és a jövőből.

Mint mondtam, 48-49 évvel ezelőtt beszéltem e zsinagógában, természetesen mikrofon nélkül. Akkor is feltűnt, hogy a frigyszekrény fölött héberül és magyarul örökítették megMózes öt könyvének talán legnagyobb üzenetét:

אהבת לרעך כמוך

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”

Két ilyen zsinagóga található Magyarországon, az egyik a szegedi, a másik pedig ez, a Páva utcai. Benoschofsky Imre, aki a Budai zsinagóga rabbija volt, ezt a mondatot saját interpretációjában a következőképpen magyarázta:כמוך azt jelenti „mint te” (nem tenmagadat). Ennek szellemében a fenti mondat azt jelenti:

„Szeresd a másik embert, mert ugyanolyan, mint te.”

Ezzel a gondolattal köszönöm meg a megtisztelő meghívást, s kívánom, hogy sok-sok felejthetetlen élményben legyen része mindenkinek, aki eljön, hogy megtekintse e kiállítás képeit. Lássa a fantasztikus munkát, amit az itt élők, tudósok és szorgalmas társaik végeztek, hogy létrejöhessen a Szántó Endre naplójából készült kiállítás, mely e Holocaust múzeum szerves része lehet. Azé a helyé, ahol mártírjaink neveit örökítették meg.

Izraelben élő unokáimat is elhoztam ide, hogy láthassák a soában elpusztított testvéreim, Schöner Edit, Schöner Éva, Schöner Jenő és Schöner Imre, valamint dédnagyszüleik, Berger Dezső és Berger Dezsőné Klein Paula nevét, akiknek hamvait elfújta a kósza szél Auschwitzban, s akiknek emlékét itt is megőrzik.