Schöner A. A VÍZMERÍTÉS ÜNNEPE, AVAGY ADALÉK SZUKOT TÖRTÉNETÉHEZ Különösen közel állt hozzá a Sátoros ünnep meghitt hangulata. A szegedi zsinagóga különlegesen szép és egyedi ápoltságú kertje tele volt sátorral, egyéni és közösségi sátrakkal, amelyet a helybeli zsidók építettek vagy építtettek fel, ahogy ez Sátoros ünnepeken egyébként szokás. Legfőképpen a nagy sátort, szukkát preferálta, amelyben az uspizin előírásának megfelelően illusztrációk, talán festmények lehettek. Az uspizin szokása kabbalisztikus eredetű. A szó vendégvárást, vendéglátást jelent. E néprajzi eredetű hagyomány a Zohár könyvére vezethető vissza. Naftali Krausz: Az ősi forrás című sorozatban a Zsidó ünnepek című kötetben így ír: „Hét láthatatlan vendég tiszteli meg minden, a parancsolatokat, micvákat betartó zsidó szukkáját: Ávráhám, Jicchák, Jáákov, Joszéf, Mose, Áháron és Dávid. Egyikük az asztalfőn ül. Mindegyikük ette a vándorlás kenyerét: Ávráhám Cháránból Kánaánba vándorolt, onnan pedig Egyiptomba, Jicchák a filiszteusokhoz, Jáákov Cháránba menekült, élete végén pedig „lement”, kivándorolt Egyiptomba, Joszéfet eladták az izmaelitáknak. Ő is Egyiptomba került, Mózes Egyiptomból, a fáraó elől menekült Midjánba, azután pedig negyven évig vándorolt a pusztában, Áháron is vele együtt, Dávid Saul elől menekült a filiszteusok földjére, Áchishoz, Gát királyához. Azért hívjuk meg őseinket a szukkába, a bújdosás szimbólumába, hogy többé ne kelljen bujdosásra adnunk a fejünket. Hogy ez a hét vendég, valóban megtisztelje házunkat, illetve sátrunk táját, és az ünnepi öröm és vígság teljes legyen, hú-vér vendégeket is kell hívnunk: gondoskodnunk kell az elesettekről, az otthontalanokról, szűkölködőkről, akiknak nem adatott meg, hogy teljesítsék a szukkaépítés micváját, vendégül kell hívnunk őket szukkánk árnyékába, amint megírva áll: „Örülj ünnepeden, te magad, fiad, lányod, rabszolgád, rabszolganőd, a városkapuidon belül lakó levita és a gér (betért zsidó), az árva és az özvegy.”
Uspizin táblák, Szeged 19 század vége, vagy 20. század eleje (Izrael Múzeum, Jeruzsálem) A hagyomány szerint, Sátoros ünnepen nemcsak közösségünk tagjait, barátainkat, vendégeinket hívjuk meg, látjuk vendégül, hanem a zsidó történelem legnagyobb személyiségeit is. Tanúként, hogy lássák, bár évezredek elmúltak, a zsidóság őrzi hagyományát, és a Szentföldön vagy a szétszóratás, a gálut országaiban a legnagyobb körültekintéssel és hagyománytisztelettel vigyázza az egyik legrégebbi szentírási ünnep, a sátoros ünnep, a szukkot fenségét. Eszti néni elmondása szerint a zsinagóga bejárati portáljával szemben állt a legnagyobb sátor, tele ábrázolással, és méltóságteljes vallási vezetőként e gyönyörű ünnepen az istentisztelet után a főrabbi vezetésével bevonult a közösség vezetősége, elhangzott az ünnepi áldás és tanítás, a kiváló szónok, a nagy tanitómester, Lőw Immánuel szájából. Eszti néni meséje, története, legendái itt megszakadtak, illetve tartalmi és stílusbeli változáson mentek keresztül. A szavait idézem, talán nem szó szerint, de lényegében, összefüggéseiben: „Különösen közel állt hozzám, mondta egy teljesen egyedülálló festménysor. Már nem emlékszem, hogy ki készítette, és arra sem, hogy évközben hol tárolták. Csak arra, hogy hogyan állították fel ezeket a szegedi zsinagóga kertjében, a legnagyobb sátorban, és ezek előtt mondták el az uspizinra vonatkozó ünnepi előírások szent nyelvű szövegét.” Két évvel ezelőtt megtekintettem a jeruzsálemi Izrael Múzeum újonnan felavatott épületét, s benne az új zsinagógák fejlődéstörténetét bemutató kiállítást. E lenyűgöző gyűjteményben nagy meglepetésemre több magyar vonatkozású anyagot találtam. Többek között egy rekonstruált, művészi módon helyreállított uspizin tábla-képsort. Mellette felirat olvasható: „Painted Sukkah Boards, Szeged, Hungary late 19th or early 20th century, Oil on fabric, later glued on board H: 174.5, W: 56.5 cm (each)” Az uspizin tábla-soron az egyes bibliai személyeket jellemző héber idézetek olvashatók, melyeket magyar fordításban közlök: 1. Ábrahám: "És Ábrahám egy nagy tamariszkfát ültetett Beér Sevában és szólította ott az Örökkévalót az örök Istent." (Gen. 21.33) 2. Izsák: "És Ábrahám elnevezte azt a helyet: Az Örökkévaló lát; ahogy ma mondják: Az Örökkévaló hegyén látható lesz." (Gen. 22.14) 3. Jákob: "És Jákob felébredt álmából és szólt: 'Valóban az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam." (Gen. 28.16) 4. József: "Fáraó megharagudott szolgáira és őrizetbe adott engem a testőrök kapitányának házába, engem és a fősütőt." (Gen.41.10) 5. A Menóra: "Szólj Áronhoz és mond neki: Midőn felteszed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson a hét mécses." (Num. 8.2) 6. Mózes: "És szólt tovább: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! És Mózes eltakarta arcát, mert félt Isten felé tekinteni." (Exodus 3.6) 7. Áron: "És senki se legyen a találkozás sátrában, midőn ő bemegy engesztelést szerezni a szentélybe, amíg ki nem jön és engesztelést nem szerzett a maga és háza számára és Izrael egész községe számára." (Leviticus 16.17) 8. Dávid: "Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért." (Zsoltárok 119.62) Döbbenten álltam a 19. század végén, vagy a 20. század elején készült szegedi remekművek előtt. Vajon ez az a sátoros ünnepi emlék, amiről Eszti néni beszélt? Hogyan kerülhetett Jeruzsálembe? Vajon hogyan illeszkedett be a Lőw Immánuel képviselte neológ világképbe az uspizin kabbalisztikus, hászid szokása? Vajon hova kerülhettek a képek? De hova lettek a képek? És egyáltalán voltak-e képek? Mindez valóság vagy egy idősödő hölgy képzeletének szülöttei? A kutatókra vár kideríteni az esetleges összefüggéseket. Irodalom: Sarfati, Rachel, A Movable Feast: Sukkahs from Around the World, The Israel Museum, Jerusalem, 2003. Ábrahám Vera: Szeged zsidó temetői, Szeged, 1016. A témára vonatkozó és az OR-ZSE könyvtárában található irodalom: Hayyim Nahman Bialik, Yehoshua Ḥana Rawnitzki: Sefer Ha-aggadah: Stories of the sages. Dvir, Publishing Hous Ltd. Tel-Aviv, 2005. (héber) Rabbi Reuven Brand: Ushpizin: Our Sukkah Guests. In: http://download.yutorah.org/2014/1053/Sukkot_To-Go_-_5775_Rabbi_Brand.pdf Donin, Hayim Halevy: Zsidónak lenni... Interart Studio, 1991. ג'פרי ויגודר: אנציקלופדיה ליהדות. ספרית מעריב, ירושלים, 1989. Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások - MEK Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon. MIOK, Budapest, 1985, Akadémiai, Bp., 1993 Rabbi Yisrael Meir Kagan: Mishnah Berurah. Klein, Isaac: A Guide to Jewish Religious Practice. New York: JTS, 1992. Kraus, Naftali: Zsidó ünnepek. A haszid legenda tükrében. Chábád L. Zsidó Nev. Egyesület, Budapest, 1994. Lau, Israel Meir: A zsidó élet törvényei. Jerusalem: Machon Massoret Yeshivat Hayye Moshe, 1994. Menáchem Meron: Az élő biblia. Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, Budapest, 1999. Otzar Dinim U'Minhagim - (J. D. Eisenstein): http://www.hebrewbooks.org/37057 Oláh János: Judaisztika. Gabbiano Print Bt., Budapest 2009. Második, átdolgozott kiadás Oláh János: Szukot - Szimchát Tóra. = Budai Sófár. XI. évf. 8. szám. 2009. október. 1. Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet 1-3., MIOK, Budapest, 1974-1977, 1984, bibliográfia nélkül: Makkabi, 1996. Schőner Alfréd: Mérleg. Válogatott beszédek, cikkek, tanulmányok. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem. Budapest 2000. Adin Steinsaltz: The Steinsaltz Talmud Bavli: Tractate Sukka, Large (Hebrew Edition) Koren Publishers Jerusalem, 2010. (Sukka 27b) Ujvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Budapest, 1929. Ushpizin and Ushpizata: Inviting the Avot and Imahot into your Sukkah by Rabbi David Seidenberg. In: The Open Siddur Project Encyclopaedia Judaica. Jewish Complete Keter Publish, Jerusalem, 1996. Unterman, Alan: Zsidó hagyományok lexikona. Helikon Kiadó, Budapest, 1999. Simon Philip De Vries: Zsidó rítusok és jelképek. Talentum, Budapest, 2004. ספר משנה ברורה online: http://www.hebrewbooks.org/14164 אוצר לשון תלמוד ירושלמי: קונקורדנציה לתלמוד ירושלמי:משה קוסובסקי
